Somogyi Néplap, 1960. október (17. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-05 / 235. szám

SOMOGYI NÉPLAP

2

Szerda, 1960. október 5.

Kádár János beszéde az ENSZ-közgyűlés IS. ülésszakán

(Folytatás az 1. oldalról.) szegű jóvátételt fizetne. A magyar küldöttség támogatja a gyarmati rendszer teljes megszüntetésére tett szovjet javaslatot, annak közgyűlési megvitatását és a nyilatkozat- tervezet elfogadását.

A Kínai Népköztársaságnak el kell foglalnia jogos helyét az ENSZ-ben

Az ENSZ közgyűlése a javaslatot magáévá téve növelhetné e világszervezet tekintélyét a népek szemében. (Taps.) Ha majd a gyarmati rendszer megszüntetése révén már szabad lesz az önálló nemzeti létre képes valamennyi nép, és ha országa megkapja ENSZ- tagságát, akkor a szó igazi értelmében megvalósul e szervezet egyetemessége is.

Képtelenség azonban akár az ENSZ egyetemességéről, akár az egész emberiség, képviseletéről beszélni addig, amíg a 650 millió embert magában foglaló Kínai -Népköztársaság képviselői el nem foglalják az egyedül őket megillető helyet az Egyesült Nemzetek Szervezetében. Csak gondolni kell reá. és mindjárt nyilvánvalóvá válik: aki ellenzi azt, hogy a Kínai Népköztársaság elfoglalja helyét az ENSZ-ben, az ellenzi azt is, hogy átfogó leszerelési megegyezés jöjjön létre. A Kínai Népköztársaság szóvivői teljes joggal mondják, hogy őket csak azok a nemzetközi megállapodások kötik, amelyeknek kidolgozásában részt vesznek. Az ENSZ önmagának tartozik azzal, hogy véget vessen annak a szűklátókörű, önző és mindenkire nézve káros nagyhatalmi politikának, amellyel az Egyesült Államok képviselete annyi éve megakadályozza, hogy a Kínai Népköztársaság elfoglalja jogos helyét az ENSZ-ben. Ezzel a kérdéssel nagy felelősséggel kell foglalkoznia minden küldöttségnek.

Az angol küldöttség például, amelynek kormánya egyébként diplomáciai kapcsolatban van a Kínai Népköztársasággal, nagyon jól tudja, hogy az úgynevezett tibeti kérdés a hidegháború mesterségesen gyártott terméke, a Kínai Népköz- társaság rágalmazása. Ugyanakkor ez az ENSZ tagállamai között hevesen vitatott kérdés is. Ennek ellenére az angol küldöttség a főbizottságban a tibeti kérdés napirendre tűzése mellett foglalt állást.' Másfelől viszont nem átallotta azt mondani, hogy ellenzi Kína képviseletének kérdését a közgyűlés napirendjére tűzni, mégpedig azzal az indoko) ássál, hogy ez a tagállamok közötti vitás kérdés, s a vita rontaná a közgyűlés légkörét. Hogyan?

Az nem baj, ha a tibeti kérdés körüli vita újabb ellentéteket szül, csak a Kínai Népköztársaság jogainak érvényesítéséről ne vitatkozzunk? Csak azzal ne rontsuk a közgyűlés légkörét? Fel kellene már hagyni a nagy kérdések ilyen kezelésével.

Túlérett már Kína ENSZ-kép- viseletének kérdése. Meg kell oldani, s ezzel az ENSZ tekintélye, tárgyalásainak hatékonysága, döntéseinek ereje csak növekedni fog. Küldöttségünk a Kínai Népköztársaság jogainak érvényesítése mellett van, és támogatja a Mongol Nép- köztársaságnak az ENSZ-be való felvételét is.

A „magyar ügy“ a hidegháborút szolgálja

Elnök úr! Küldött urak!

Más kérdésről is szeretnék szólni. Az ügyrendnek megfelelően már júliusban szétküld- ték a tagállamoknak az úgynevezett előzetes napirendet. Ezen 73 kérdést javasoltak az illetékes ENSZ-szervek és a különböző tagállamok a közgyűlés 15. ülésszakának napirendjére tűzni. Várakozással vette kezébe ezt az okmányt mindenki, aki az emberiség égető kérdései, a leszerelés, Algéria, Kongó és más nagy kérdések iránt érdeklődik.

Bennünket meglepett, hogy az Egyesült Államok kormánya, amely szavaiban a béke híve és szavakban nagyra érdekeli az ENSZ-t, ezen az előzetes napirenden egyetlen kérdést sem terjesztett elő. Nem érdektelen azonban, hogy ezt - követően, augusztus 20-án érkezett a Szovjetuniónak egy javaslata, és erre szinte válaszként az , Egyesült Államok is benyújtott még ugyanaznap egy másik javaslatot. A Szovjetunió javaslata a pótlólag beterjesztett kérdések hivatalos listáján a 8. sorszámot, az Egyesült Államoké a 9. sorszámot kapta. A Szovjetunió kérte, hogy a közgyűlés tárgyalja meg az Egyesült Államoknak a Szovjetunió elleni agresszív cselekedeteit. Az Egyesült Államok az úgynevezett magyar kérdés megtárgyalását kérte.

A nemzetközi élet kérdéseivel foglalkozó minden ember számára ez maga is teljesen világossá teszi, hogy mikor és milyen alkalmakra kell az Egyesült Államoknak a magyar kérdés az ENSZ-ben. Mindenki nagyon jól tudja, hogy a vitatott 1956-os magyarországi események a tör- . ténelem által lezárt, túlhaladott kérdések, és a múlt problémái közé tartoznak. Az is

köztudomású, hogy az úgynevezett magyar kérdés az ENSZ közgyűlésén vagy bizottságaiban nem más, mint kizárólag hidegháborús célokat szolgáló áskáló- dás és rágalomhadjárat az ENSZ két tagál’ama, a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió ellen.

A kettő közül a fő célpont nem • Magyar Népköztársaság.

Mi, magyarok hajlamosak vagyunk ugyan néha azt hinni, hogy a Föld mi körülöttünk, forog, de még mi sem hisszük, hogy az Egyesült Államok befolyásos körei a Magyar Nép- köztársaságban látják világuralmi terveik megvalósításának fő akadályát.

Mindaz, ami az úgynevezett magyar kérdés körül az ENSZ-ben eddig történt, méltatlan e világszervezethez, de méltatlan az Amerikai Egyesült Államok kormányához is, egy kormányhoz, amelytől azt várná el a különböző országok lakossága, közöttük a magyar nép, hogy világos és pozitív lépéseket tegyen a feszültség enyhítése, a leszerelés, a tartós béke előmozdítása érdekében. Nagyon tévednek az Egyesült Államok felelős tényezői, ha azt hiszik, hogy a várt pozitív lépések hiányát pótolhatják tavasszal egy U— 2-es repülőgéppel, ősszel pedig az általuk gyártott úgynevezett magyar meg tibeti kérdés sietett felvetésével. Ma már sokkal tájékozottabb a politikában az emberiség, semhogy bármely kormány ilyesmivel megőrizhetné az ő szemében tekintélyét és befolyását.

Az úgynevezett magyar kérdésnek az ENSZ-ben van köze a hidegháborúhoz és sok mindenhez, de semmi köze sincs a magyar valósághoz, sem pedig a világszervezet alapokmány szerinti rendeltetéséhez.

Van valami köze a jelenleg közismerten nem jó amerikai —magyar államközi viszonyokhoz is.

Valóban van számos rendezetlen kérdés viszonyunkban. Ezek egy kérdés kivételével rendkívül könnyein rendezhetők. Mi készen is vagyunk a rendezésre, és erősen bízunk abban, hogy ezek a kérdések előbb vagy utóbb, de mindkét felet kielégítő módon megoldást is nyernek. Bízunk ebben, mert tudjuk, hogy még a legrosszabb akaratú ember is képtelen egyetlen olyan kérdést is megnevezni, amelyben az amerikai és a magyar nép érdekei ütköznének. Ellenkezőleg. Mi azt valljuk, hogy a

magyar és az amerikai nép érdeke közös a béke megőrzésében, népeink barátságának fejlesztésében, az államaink közötti kapcsolatoik normalizálásában.

Szólnom kell az amerikai — magyar viszony egyetlen komoly és nehezen rendezhető kérdéséről is, minthogy annak nemzetközi vonatkozásai vannak.

Béke idején az amerikai— magyar viszony — fennállásának lehetségessé válása óta — mindenkor korrekt volt. Csak 1947 óta rossz. Hangsúlyozom, 1947 és nem — mint azt sokan hiszik — 1956 óta.

A magyar—amerikai államközi viszony jó, sőt időnként szívélyes volt akkor, amikor Magyarországon a kormány az arisztokraták. a földesurak és a nagytőkések kezében volt. Csak azóta van baj ezzel a viszonnyal, amióta Magyarországon a kormány és a hatalom a munkások és a parasztok kezén van.

Ebből mi arra következtetünk, hogy nem kielégítő viszonyunk és még az úgynevezett magyar kérdésnek az ENSZ-ben való szorgalmazása mögött is valójában az rejlik, hogy az Egyesült Államok kormányköreinek velünk tulajdonképpen egy bajuk van: nem tetszik nekik a Magyar Népköztársaság társadalmi rendszere.

Az Egyesült Nemzetek Szervezetét tudvalévőén különböző, szocialista és kapitalista rendszerű országok hozták létre éppen azzal a céllal, hogy biztosítsák a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élését, barátságát és szoros együttműködését az emberiség létérdekeit érintő közös kérdések megoldásában. Az alapítók már tudták, és ideje lenne most már »mindenkinek tudoA haza

Elnök úr! Küldött urak! .Vannak,. akik tájékoztatást' kémek a magyarországi helyzetről. Valóban lenne itt olyan ember, aki nem tudná, hogy nálunk évek óta törvényes rend van, és olyan rendezett közállapotok uralkodnak, hogy azokat nem egy kapitalista ország megirigyelhetné? Népünk lendületesen, odaadóan dolgozik, és ennek eredményeképpen az utóbbi négy év alatt az ipari termelés mintegy 36 százalékkal, a mezőgazdasági 12 százalékkal emelkedett. A dolgozók életszínvonala általában 24 százalékkal, az ipari munkások reálbére pedig 32 százalékkal emelkedett az elmúlt három és fél év alatt. Az egészségügyi és kulturális viszonyok jók. A lakosság 75 százaléka részesül ingyenes betegségi és balesetbiztosításban.

Példaként megemlítem, hogy a napokban járt nálunk dr. Sabin, a neves amerikai tudós. Látta, hogy Magyarországon az idén a kritikus hónapokban egyetlen gyermekbénu- lásos fertőzés sem volt. Ajánlotta, hogy a magyar orvosok vállalják el más országok szakembereinek instruálását, mert mintaszerűen szervezték meg az összes gyermekekre kiterjedő ingyenes védőoltást és a többi szükséges intézkedéseket. Aki viszonyainkra kíváncsi, jöjjön el hozzánk, és nézze meg saját szemeivel, mi a helyzet hazánkban. Az ismert események óta nyugati turisták ezrei, újságírók százai jártak nálunk, közöttük nem kevés amerikai.

Megfordult nálunk ENSZ- főtisztviselő, amerikai kiilügy- minisztériumi tisztviselő, szenátor, közéleti tényező. Ott vannak az Egyesült Államok és az összes nagy nyugati kapitalista országok diplomatái. A közgyűlésen képviselve van nem egy olyan semleges ország, amelynek vezetői, nagy tekintélyű államférfiak jártak nálunk az utóbbi években. Kérdezzék meg tőlük, mi a helyzet Magyarországon.

Elismerem, hogy az úgynevezett megbízatással rendelkező uraknak nem adtunk hivatalos felvilágosítást. Munro úrnak sem, akiről a minap egy főbizottsági ülésen arra a kérdésre, hogy tulajdonképpen

másul vennie, hogy a világon különböző társadalmi rendszerű országok létemek. Sőt, azt is tudomásul kell vennünk mindnyájunknak, hogy ezeknek a különböző rendszerű államoknak békében, egymással normális államközi kapcsolatban kell egy időben és egymás mellett létezniük. Ez elkerülhetetlen. A magyar doigozó nép örökre véget vetett a nagytőkések és a földbirtokosok hatalmának, kizsákmányoló tevékenységének. Szocialista államot és társadalmat teremtett önmaga számára. Abban él most, és abban fog élni a jövőben is. Ez az egyes személyek akaratától függetlenül ható társadalmi törvények következtében alakult így; történelmileg befejezett és meg nem változtatható tény.

Az amerikai—magyar viszony is azonnal rendbejönne, az Egyesült Nemzetek Szervezete is azonnal megszabadulna egy reá erőltetett viszályt keltő hidegháborús kérdéstől, ha az Egyesült Államok kormánya a józan észre hallgatva tudomásul venné ezt a tényt, amelynek megváltoztatása egyébként is kivül esik illetékességének és lehetőségeinek határán.

A Magyar Népköztársaság társadalmi rendje magyar belügy. Ebben egyedül a magyar nép és annak alkotmányos szervei illetékesek.

Az itt többször vitatott kormányintézkedésekről 1957. május 9-én számoltam be a magyar országgyűlésnek. Az országgyűlés, amelynek ülésén kettő híján valamennyi képviselő részt vett, egyhangúlag helyeselte és jóváhagyta a kormány valamennyi intézkedését. A magyar kormány törvényeink szerint egyedül a magyar országgyűlésnek felel

ügyei rendben

kit képvisel, az Egyesült Államok képviselője — nyilván nyelvbotlás következtében — azt mondta, hogy az Egyesült Államokat. Még Hammarskjöld úrnak sem adtunk felvilágosítást akkor, amikor megbízatása volt kérdezősködni.

Tudnia kell azonban a közgyűlésnek, hogy Hammarskjöld urat, miután megszabadult bizonyára terhes megbízatásától, ismételten meghívtuk Magyar- országra. Ügy látszik, ügyei eddig nem engedték őt hozzánk. Most is biztosíthatom önöket, hogy a magas vendégeknek kijáró udvariassággal fogadjuk, és illő vendéglátásban részesítjük az ENSZ bármely tisztviselőjét bármikor, ha hidegháborús kérdésre vonatkozó külön-megbízatás nélkül kíván ellátogatni hozzánk.

Mindezt azért hangsúlyozom, hogy világos legyen,

nem személyi kifogásaink vannak, nem is titkokat takargatunk, hanem egyszerűen az a megingathatatlan álláspontunk, hogy a Magyar Népköztársaság belügyeibe beavatkozni senkit sem engedünk.

A közelmúlt jó néhány tapasztalata csak megerősítette a magyar kormányt eljárásának helyességébe vetett hitében. Röviddel ezelőtt történt, hogy Lumumba úr, Kongó törvényes kormányának elnöke népe ügyének igazságában bízva célszerűnek látta az ENSZ segítségét kérni bizonyos nehézségek leküzdéséhez.

Az ENSZ főtitkára a kérésnek és a Biztonsági Tanács elvileg helyes döntésének oly módon tett eleget, hogy az ösz- szes nehézségek megmaradtak, sőt növekedtek. A segítséget kérő kormány alapjait viszont teljesen aláásták, az ország törvényhozó testületének álláspontját is semmibe vették, és lehetetlenné tették a kormány működését.

Mindenki tudja, hogy ez így történt. Ne csodálkozzék tehát senki, ha népek és országok még oly igazságos ügyükben is kénytelenek ez idő szerint fenntartással élni az ENSZ apparátusának bárminő közreműködésével szemben.

Küldött urak! Vannak, akik

és rajta kívül senkinek a világon.

Legutóbb 1958 novemberében voltak általános választások hazánkban. Nálunk minden 18 évnél idősebb állampolgárra kiterjedő, általános, egyenlő és titkos szavazást biztosító választójog van. A választáson a Hazafias Népfront jelöltjei megkapták a jogosultak 97 százalékának szavazatát. Így jött létre a jelenlegi országgyűlés, amely mostani kormányunkat megválasztotta.

Törvényes kormányunk a nép bizalmát 6] intézi az

ország ügyeit. Ezt tudják az ellenünk áskálódok is. Azt is nagyon jól tudják, hogy rágalmaznak bennünket, de ezen a tényen sem rágalmakkal, sem pedig az ENSZ-ben kierőszakolt határozatokkal nem változtathatnak.

A magyar küldöttség azzal a szándékkal vesz részt a közgyűlés munkájában, hogy tőle telhetőén hozzájárul a valóban nagy és fontos kérdések pozitív megoldásához. A hidegháborús intrikákra és rágalmakra a magyar nép és az egész szocialista tábor igazának, erkölcsi és anyagi erejének tudatában, a feszültség enyhítésére való törekvés szellemében válaszol. Ez a törekvés világos állásfoglalást kíván. Nyíltan meg kell mondanom, hogy mi az ENSZ-nek az úgynevezett magyar kérdésben eddig hozott határozatait a hidegháború termékeinek, a Magyar Népköztársaság belügyeibe való illetéktelen beavatkozási kísérleteknek tekintjük.

Bízunk abban, ha nem most, akkor később, de eljön az a nap, amikor mint alapokmány-elleneseket maga az ENSZ-közgyűlés. fogja hatályon kívül helyezni az úgynevezett magyar kérdésben hozott törvénytelen határozatait.

Tannak

arra kíváncsiak, mikor vonják ki a szovjet csapatokat Magyarországról. A szovjet csapatok a Varsói Szerződés tagállamainak megfelelő megállapodásai alapján vannak Magyarországon. Kivonásuk a szerződő felek, köztük a Magyar Népköztársaság kormányának elhatározásától függ, nem pedig a nyugati stratégák óhajától. Ez ugyanis tényleg a nyugati katonai vezetők problémája, s nem az ENSZ-é és még kevésbé a magyar népé.

A magyar nép jól megvan azokkal a szovjet csapatokkal, amelyek megszabadították a náci fasiszta hadsereg rémuralmától és az országot a hitleristák kezére játszó Horthy-rend- szer ellenforradalmár fasiszta erőitől. A szovjet hadseregnek köszöni népünk nemzeti függetlenségének visszanyerését és azt, hogy ma is békében és biztonságban él.

Ismeretes, hogy a Varsói Szerződés tagállamai megnemtámadási szerződés megkötését javasolták a NATO tagállamainak, sőt indítványozták a Varsói Szerződés szervezetének és a NATO-nak egyidejű feloszlatását is. A Szovjetunió — valamennyi szocialista ország, köztük a Magyar Népköz- társaság kormányának egyetértésével — az általános és teljes leszerelésre vonatkozó javaslatában is indítványozta, hogy vonjanak vissza saját országának határai mögé minden külföldön állomásozó katonai egységet. Íme, itt vannak az utak és módok, a ma is érvényes javaslatok. Csak el kell fogadni és meg kell valósítani őket, és akkor nem állomásozik majd többé a Föld egyetlen országában sem más ország katonai egysége.

Azt mondják egyesek, hogy mi a szovjet csapatok segítségével levertünk egy általuk nemzetinek nevezett felkelést. De

mi nem nemzeti felkelést, hanem csak egy ellenforradalmi puccsot vertünk le, mégpedig egy-két nap alatt. Ezt az eV-nforradal- mi puccsot külföldön szervezték, sok éven át készítették elő a nemzetköri reakció erői.

A nemzetközi reakció e puccs* kísérletével a belső reakció szűk csoportját mozgósította, megtévesztett egyeseket, de e puccskísérlettől távol álltak a magyar nép szocializmushoz hű, alapvető tömegei.

Hogy milyen egy valóban nemzeti felkelés, azt talán a francia küldöttség tudná megmondani a közgyűlésnek. Néz* ze meg bárki Algériát, mi történik ott. A francia gyarmotosítók minden modem fegyverrel felszerelt félmilliós hadserege nem két nap alatt, hanem hat év alatt, sok százezer algériai hazafi elpusztítása után sem tudja leverni a felkelést. Nem tudja leverni, és sohasem fogja leverni, mert ott valóban nemzeti felkelés van, amelyet a nép alapvető tömegei támogatnak, nem pedig ellenforradalmi puccs, mint 1956-ban volt Budapesten.

Olyan ismert körök, amelyeknek Csang Kaj-sek, Adenauer, Speidel, a náci tábornok és a hozzájuk hasonló megfelelnek mint demokraták, azt mondják, hogy ml nem vagyunk demokraták. Őszintén szólva mi nem is akarunk az ilyen ízlésnek megfelelő demokraták lenni. Rendszerünk azonban demokratikusabb, mint vádolóink rendszere.

A magyai- népi hatalom megsemmisítette a monopóliumok diktatúráját, a fasizmust, véget vetett a felekezeti megkülönböztetésnek és. a faji üldözésnek, a születési és vagyoni előjogoknak, és szabad fejlődést biztosított az egész nemzetnek, az állam összes polgárainak.

Igaz, hogy a Magyar Nép- köztársaság bíróságai megbüntették és a jövőben is megbüntetik az ország törvényes rendje ellen összeesküvőket és a haladó emberek gyilkosait. Ekörül nagy lármát csaptak egyesek. De arról hallgatnak -rágalmazóink — pedig jól tudják —, hogy az 1956-os ellen- forradalmi cselekményekért felelősségre vont személyeknek több mint háromnegyed része — nagyrészt közkegyelem útján — már kiszabadult, és visszatért a polgári életbe. Arról is hallgatnak, hogy nálunk ma kevesebb ember van börtönben, mint bármikor, amióta Magyarország szervezett államként működik.

Mindemögött persze. nem vádolóink humanizmusa van!

A Magyar Népköztársaság mai kritikusai nagyon is meg voltak békéivé a magyar nép véreskezű hóhérával, Horthyval és annak fasiszta rendszerével. Az valóban irtotta és börtönben senyvesztette a magyar nép legjobb fiait. Ez azonban nem fájt nekik,

mert azok nem a népi rendszer ellenségei, hanem kommunisták és nem kommunisták, a fasizmus ellen harcoló hazafiak voltak. Ilyenek a vádak és a vádölók, akik szemben állnak velünk ebben az ügyben.

Mi is megkérdeznénk valamit az E NS Z -közgy ű1 és * ől,

tisztán elvi alapon, anélkül, hogy bárkit is megneveznénk.

Rendjén van-e az, hogy ha egy kormánynak nem tetszik mondjuk például Guatemala, vagy Laosz vagy valamely más ország törvényes kormánya, akkor pénzzel, fegyver- szállítással és felbérelt hazaárulókkal annak megdöntésére puccsot szervez? Rendién van-e az, ha egy országnak nem tetszik a szocialista országok társádalmi rendje, akkor annak aláaknázására évi százmillió dolláros alapot létesít, uszító rádióállomásokat tart fenn, és fasiszta ellenforradalmár puccsistákat bérel? Ha nem tudnák, kiről van szó, és egyesek nem függnének, és nem félnének tőle, akkor mindenki azt mondaná: nem, ez nincs rendben. Azt mondanák, ez ellenkezik minden ismert nemzetközi jogszabállyal, el(Folytatás a 3. oldalon*}