Somogyi Néplap, 1960. október (17. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-23 / 251. szám

Vasárnap, I960, október 23. 3 SOMOGYI NÉPLAP Az asszonyoké a szó... Nem a köztudatban élő asz- szonyi bőbeszédűségre gondo­lok, amikor leírom, hogy An- docson az asszonyoké a szó. No persze, nem azt akarom mondani ezzel, hogy az ando- csi nők hiányt szenvednek eb­ből a tulajdonságból. Erről szó sincs. Illik hozzájuk a bő­beszédűség, a kedély, különö­sen most, mikor egyébként is az övék a szó... Nézem őket, ahogy így együtt ülnek. Mindhárman fiatalasszonyok, talán ezért nem látszik meg rajtuk, hogy ismét egy dolgos nap van mö­göttük. Nemcsak nappal, ha­nem esténként is gyakran vannak együtt, igaz, Németh- né most hiányzik a körből, ma este szórakozik, cirkuszba ment... — Mégiscsak kellemesebb a tűzhely mellett, mint egy-két héttel ezelőtt a vontatón — jegyzi meg mosolyogva Ko- peczkiné. Szavait helyeslés kíséri, s egy csapósra előtörnek az em­lékek. — Még az első két forduló ment valahogy, de később! — mondja Moósné. — Az biztos, hogy nem könnyű az éjszakai munka -=- toldja meg Huszárné. Éjszakai munka, vontató és asszonyok? — különös társítás ez. Pedig nincs tévedés a do­logban. Röviden így lehet megfogalmazni: ezek az asz- szonyok a férfiakat helyette­sítették, méghozzá nagysze­rűen. — Javában ment még a si- lözás, mikor láttuk, hogy na­gyon kellene trágyát hordani — mondja Huszárné. — A mező- gazdaságban dolgoztam mindig, tudom, hogy minek mikor van az ideje. De hát a fér­fiak — ajkbiggyesztve legyint —, a férfiakra nem lehet szá­mítani, nagyon kevesen van­nak. Szóltam az asszonyoknak — mi úgy egy erőben va­gyunk, mindig együtt, dolgoz­tunk —, benne lennének-e ab­ban, hogy este, munka után trágyát hordjunk. Hát per­sze, hogy benne voltak, pe­dig négyünk közül csak én vagyok beiratkozott tag, a többi bedolgozó. De én mon­dom, különben végzik mun­kájukat, mint sok aláirt tag! — Szükség van az egység­re — mondja Kopeczkiné, mintha ezzel akarná elháríta­ni a dicséretet —, négytagú családomra magam keresek. Férjem munkaképtelen, aztán az öregek se bírják már a munkát. Elmentem én mindig dolgozni, amikor lehetőség volt rá. — Ki kell használni min­den percet, amíg fiatalok és jó erőben vagyunk — jegyzi meg Moósné. Így történt, hogy a vezető­ség beleegyezésével a négy asszony a nappali silózás után villát fogott, ment az istálló­hoz, rakta a vontatót, kinn a határban pedig szórta le a trágyát Nehéz férfimunka ez, ők nő létükre mégis önként vállalták. — Ajjaj, nem ez az első eset! — mondja az egyik. — Hát a tavasszal, amikor a kükoricasarabolás egybe­esett a kaszálással? Hogy főtt a feje a vezetőségnek, hogy mitévő legyen! — mondja Hu- számé. — Megoldottuk mi a dolgot, meg bizony! Odaáll- tunk az eke mellé, mivel ka­szálni azért nem tudunk, a férfiak pedig végezték azt a munkát. Muszáj magunkon segíteni, ha már egyszer ke­vés a férfi a tsz-ben — fejezi be nevetve. Talpraesett, életrevaló me­nyecskék. Nem ijednek meg a munkától, a nehézségektől, annyi bizonyos. Hiányzik a férfikéz? A »mi is érünk annyit!« elv alapján nem vá­logatnak a tennivalókban. — Egy hétig hordtuk a trá­gyát — mondja Moósné. — Előfordult, hogy éjfél után egyig kinn voltunk. — Az első két nap után be­leszoktunk — vág közbe Ko- peckiné. — Egy-kettőre eljárt az idő, vicceltünk, beszélget­tünk. — Hogy miről? — veszi vissza a szó fonalát Moósné. — Hát a legjobbakról. Főleg arról, hogy mennyi egységet kapunk ezért! — Tréfa nélkül talán meg se lettünk volna — így Hu­száraié —, hiszen ej: könnyí­tette meg a munkánk. összenézinek, s egyszerre kezdenek nevetni. Nem árul­ják el, hogy min, de biztos, hogy valami közösen elköve­tett jóízű tréfa jutott eszük­be. Ennyi titkuk nekik is le­het. Reggeltől éjfélig dolgoz­ni ilyen nehéz munkában, bi­zony nem kis szó. De nagy dolog az is, hogy ezzel a mun­kával 15—16 hold földre trá­gya kerül, s ez egyedül nekik köszönhető. — Tovább is csináltuk vol­na, mint egy hét — mondja Kopeckiné —, de hát egészen elromlott az idő. Belénk ne­velődött gyermekkorunktól fogva, milyen tennivalónak mikor van az ideje. Hajtott bennünket az ösztön, no meg az is, hogy azt mondják, aki nem dolgozik, annak nincs jövője — folytatja Huszárné. — Így igaz ez — bólintanak rá a többiek. Moósné kezében megáll a kötőtű. Most egyi­kük sem nevet, lehajtott fej­jel gondolkodni látszanak. Ta­lán Huszárné egyszerű, őszin­te szavain töprengenek, talán munkájukon. Nem kérdem tő­lük, nem faggatom őket. Ilyen beszélgetés szinte szükségsze­rűen vonja maga után a gon­dolatot adó és elgondolkodta­tó csendet. Most hallgatnak, de mégis övék a szó. Mert szorgalmasan dolgoznak, ma­gukért, a közösségért. Vörös Márta MOZAIK ÖSSZEFOGÁS Apró falvak épültek a zselic- ségi dombok hajlataiban. Olya­nok, mint Zselickisfalud, Patca, Szilvásszentmárton — e három község lakossága együttesen sem éri el az ezer főt. Külön- külön egyik falu sem tudna nagy dologba belevágni, ezért is alkotnak egy közösséget, egy a tanácsuk is, amely Kisfalu­don székel. A három testvér­falu láthatóan jól megfér egy­más mellett, lakói megértik, s ha kell, segítik is egymást, így volt például a villannyal. Egyik sem volt bekapcsolva az elektromos hálózatba, s ha csak a saját erejükre volnának utalva, bizony elég sok eszten­dő eltelne, míg összegyűlne a rávaló pénz. De az egyik fa­lunak, Zselickisfaludnak már van villanya, az idén gyulladt ki náluk először a fény, ter­mészetesen mind a három község adott hozzá pénzt. Most pedig Patca villamosítására gyűlik a pénz. Körülbelül 160 ezer forinttal kell a helybeli lakosságnak hozzájárulnia. AZOK A FRANVA DISZNÓK! r KÖZSÉGEINKBEN soha nem tapasztalt lendülettel íolyik a saját erőből történő építkezés, óvodákat, iskolákat, művelődési otthonokat, tűzoltó- szertárakat, orvosi lakásokat, rendelőket avatunk szinte he­tenként a megyében. Olyan eredmények ezek, amelyek a falvak lakosságának áldozat- készségén kívül elsősorban a tanácsok fáradhatatlan tevé­kenységét dicsérik. És ezért minden elismerés meg is illeti a köz javáért fáradozó tanács­elnököket, titkárokat. Mégis hadd hívjam fel a figyelmet egy-egy — korántsem akarom azt állítani, hogy súlyos, in­kább apró — hibára, amely a nagy munkák, építkezések lá­zában itt-ott megnyilvánul. Például. Épül az óvoda. A terv szerint emelkednek a fa­lak, és akkor az óvónő, aki az épületben tanítani fog, valamint a felettes szakirányító szerv képviselője úgy látja, hogy egy ablak áthelyezése, a vízcsap helyének megváltoztatása sok­kal célszerűbbé tenné az egyébként nagyszerű épületet. Mindezek költségkihatás nélkü­li, műszakilag sem kifogásol­ható, jelentéktelennek látszó változtatások. De arra való hi­vatkozással, hogy örüljünk en­nek is, hisz a megye legmo­dernebb ilyen létesítménye lesz, jóformán meg sem hall­gatják a kérést. Ugyanezt tapasztaltuk már művelődési otthonok építésénél, és hasonló példákkal tudnék szolgálni egyéb létesítményekkel kap­csolatban is. Igen, örülünk, szívből örü­lünk az új épületeknek. De örömünk nem szolgálhat arra, hogy ne mondjuk meg — és kü­lönösképpen ne mondja meg az, akinek hosszú ideig mun­kahelyül fog szolgálni az új lé­tesítmény — az észrevételeket, célszerű javaslatokat. Ezek fi­gyelembevételével ugyanis sok bosszankodást, kényelmetlen­séget lehetne megelőzni. P. É. Nagy-nagy erdőségek veszik kö­rül a három falut. Örülnek is en­nek az lakók, meg bosszankod­nak is miatta. örülnek, mert sokaknak nyújt hasznos téli elfoglaltságot az erdő, de az örömbe tavasztól őszig sok üröm cseppen, mert az erdő lakói, a vaddisznók és szántá­sok sok kárt okoznak: a mezők­ben, tönkreteszik a termés egy részét. Igaz, egy rendelet elő­írja, hogy az okozott vadkárt az erdő birtokosa — nevezete­sen az állami erdőgazdaság — köteles megtéríteni a gaz­dáknak, de ez a rendelet azt is előírja, hogy a mezők tu­lajdonosainak őrizniük kell termésüket a vadaktól. Ez azonban nem olyan egyszerű. Mert hát kinek van kedve a nappali fáradság után éjszaka kiállni a föld végére riaszta­ni a termést elrabolni akaró szemtelen vadakat? Előfordult már — mondja Papp Sándor tanácselnök —, hogy gazda és vaddisznó egy tűzrakáson ke­resztül néztek farkasszemet egymással. Hogy ki félt jobban, arról nem szól a krónika. Pa­naszkodnak is a falubeliek a vadkárok miatt, az elintézés meg lassan, nehézkesen megy. Papp elvtárs egy listát mutat. A megyei tanács határozatát arról, hogy az erdőgazdaság 23 gazdának fizessen ki 30 napon belül 4836 forintot vadkártéri- tés címén. A határozat szep­tember elsején kelt, de még most sem kapták meg a pénzt a károsultak. Pedig már egy lista megint betelt azok nevé­vel, akiknek a kukoricájában kárt tett a vad. » * * Talán az eddigiekből már ki is tűnt, hogy e három község­ben még nincs termelőszövet­kezet, az emberek egyénileg viaskodnak a földdel, a gaz­dálkodással. Hogy nem valami dicséretesen, az kiviláglik Papp Sándor tanácselnök sza­vaiból is. Panaszkodik, hogy sok az adóhátralékos mindhá­rom faluban. Nem teljesítették sem az első, sem a harmadik negyedévi tervet. A mezőgaz­dasági munkákkal sem állnak va1ami szerencsésen. Akadnak, akik felteszik az elnöknek a kérdést: meddig kell még egyénileg gürcölniük? Ezek az emberek a nehéz gazdasági helyzetükből nem látnak más kiutat, mint a szövetkezést. ÖRVENDETES SZENNAI ELLENTÉT A szennaiak tanácselnöke, bangó József egy érdekes sta­tisztikával Ismertet meg: az 1949-es népszámlálás óta nem csökkent, sőt egy fővel növe­kedett a falu lélekszáma. Mondják, hogy Kaposvárra mindössze négy ember jár rendszeresen dolgozni, a nagy többség megtalálja számítását falujában, a földben. Nem ment el senki a faluból ötven­hat előtt sem, amikor még volt termelőszövetkezet Szen­nán. Az itteni gazdák is tudják, hogy a szövetkezeti gazdálko­dás az ő jövőjük is, és azt tart­ják, ami van, azt nem elpaza­rolni, hanem gyarapítani, a gazdálkodást nem elhanyagol­ni, hanem erősíteni kell. Azt is a tanácselnöktől tudom, hogy ritka az olyan ház, ahol ne volna egynél több szarvas- marha, olyan udvar viszont nincs, ahol több éves trágya várna kihordásra. »A mi pa­rasztjaink korán kelnek és mennek a munkába, és későn fekszenek. A kisfaludiak a ma­guk szegényei« — mondja Bangó József anélkül, hogy erre fordítottam volna a beszéd fonalát A SZMOLENSZK KÖRNYÉKI avatóüninepség egy hétnél isfj »KOMBINAT« TANULÓ CIGÁNYOK SEJNYIN A SIRIUS AKCIÓ Szép, emberséges nyezésről hallottam (40) kezdemé­tovább tartott. .uuiuuiuu Szennán. _ ... , Azóta állt ott, Szmolenszk* Bekapcsoljak a falu életébe a Valamikor réges-regen még v&roeÁtól mintegy'harminc ki-?18 cigánycsaládot. Eloszor jobbágyság ícején, Szmo- lomét sűrű ^ mé, .^5 rendsz^es munkához szoktat- lenszk városától mintegy har- £z hatai kétemeletes kő-5 ák oket: a£aT mine kilométerré épült a Be- m tornyaival és pincéivel#lu°a való bekoltoztetésuk. Két okopitovij hercegnek pompás k?t_ablaksoro6 termeivel, galé-5c“£f. laklk a k°z* kastelya. Azt beszedtek, hogy a ^ & márvány-oszlopsorai-VEe§be«, a többi ember kozott, földesun kastélyt is, meg a titko£ ajtóival és föld alatti? ----------------------------------------------­házat vettek. A harmadik ci­gánycsalád most vásárolt ház­helyet, s rendes házat épít rá. Egyébként mind a három csa­lád dolgozik, s nem is akárho­gyan: Nagy Gyula például már öt év óta a Textilművekbe jár, apja pedig a község jószágát őrzi. Tavaly a tanácsvezetőknek, meg a pedagógusoknak eszükbe jutott: jó volna betűvetésre ta­nítani az írástudatlan cigányo­kat. Nem a gyermekeiket, hi­szen ezek már rendszeresen járnak iskolába, hanem a fel­nőtteket. Felkeresték őket, megpróbálták felkelteni ér­deklődésüket a tanulás iránt, s nem is sikertelenül. Tavaly nyolcukat sikerült rávenni, járjanak el hetenként kétszer az iskolába írás-olvasást ta­nulni. Öröm nézni arcukat, milyen boldogan újságolják, hogy le tudják írni nevüket, és már olvasni is tudnak vala­micskét. S nem maradtak ki az iskolából. Mike Imre, az általános iskola igazgatója sze­retettel foglalkozik velük, s a nyolc.tavaly kezdő cigány kö­zül hatan az idén is elfoglal­ják helyüket az iskolapadban; ALDOZATVALLALASBÓL KITŰNŐ Igen, csak örülni lehet an­nak, hogy a 680 lelkes Kapos- szerdahelyen kevés pénzzel, de nagy-nagy felelősségérzettel neki mertek vágni egy nagy építkezésnek. A rozzant álla­potban levő tanácsház helyett újat, szebbet építettek. Elfér benne két iroda, egy tanácste­rem, az orvosi váró és rende­lő, az irattár és a rendőrpihe­nő. Az épület homlokzatára akár azt is kiírhatnák: »Épült a falu áldozatkészségéből.« Az államtól kapott hatvanezer forinthoz rengeteget tettek hozzá a falubeliek. Befuvaroz­ták a 38 ezer téglát, a követ, a kiszesek elvégezték a földmun­kát, felrakták a cserepet a te­tőre. Kétszáz ingyenes gyalog­napszám és 70 napi ingyenes kocsifuvar van az épületben; Önzetlenül jöttek az emberek dolgozni. Horváth György, Molnár Pál például négy­négy napot dolgoztak az épít­kezésnél társadalmi munká­ban, Pete Sándor pedig kocsi­val öt nap társadalmi munkát végzett — így szól a feljegy­zés. Az épület már áll, csak az üvegezés és a padlózás van hátra. Karancz János tanácselnök szerényen említette: még egy kis pénzre lenne szükségük, hogy kifizethessék az építő szö­vetkezetét, mert ami, pénzük volt, elfogyott, s azt már tár­sadalmi munkával sem helyet­tesíthetik. A megyei tanácstól várnak segítséget. S ennyi ál­dozathoz® tál után ki mondaná azt, hogy nem érdemesék rá? Varga József Leontyev este érkezett a ki- végigjárták a szakaszokat jelölt pontra. Szviridov ezre­des, dandárparancsnok előre tudott érkezéséről és már vár­ta a feltalálót. A fedezékben terített asztal és kész vacsora várt rájuk, a sarokban egy gondosan megvetett ágy lepe­dője fehérlett. A vendég azonban nem akart vacsorázni: mielőbb lát­ni akarta találmányát. S a pa­rancsnok el is vezette arra a szakaszra, ahol álcázva álltak a vadonatúj L—2 lövegek. Leontyev megismerkedett a löveg kezelőszemélyzetével, el­beszélgetett a parancsnokok- szott a kai, néhány megjegyzést tett. szaggatott, nehéz Egyre inkább erőt vett rajta a amint kelet “jf. küszöbön álló harci kipróbálás Majd ezt^hang^ izgalma. Pontosan ot óra nul­* ’ váltót'------­l étről nyugatra húztak, mind­környező épületeket a szesze- folyosóivaL lyes, szép kejlakokat valami „ és olasz mester építette, akit az A forradalom után sokat tor-* utouaft UL)„y a akkori herceg óriási fizetség ték a fejüket a vidéken, hogyg dohányozzanak, ellenében hozott magával egyik cf,11?lljarlak mnííi. külföldi vándorútiáról. Mert épülettel. Községi tanacs is . szigorúan megtiltották, hogy a szabadban dohányozzana zseblámpát vagy gyufát gyújt- külföldi vándorútjáról. Mert b™%oirt^orts sanak. A tavaszi éjszaka Iá- barangolni nagyon szeretett_ az ZL i Szerelik a villanyt Mosdóson Üjabb tizenhat házban gyűl ki a villany Mosdóson. A községi tanács 45 ezer forintot fordí­tott a villanyhálózat bővítése. A Vörös­hadsereg és Rákóczi ban tovahúzó repülőgépek mo- mágnások^ kastélyai, amilyenek sál van az idegeikre. ^ U^Cazf'kíocsolt^^e torjai zúgtak. Tisztán hallat- még most is láthatók Volhiniá- így hát az üdülőt máshova> részét Kapcsolj német bombázógépek ban és Nyugat-Belorussziában helyezték _át s_azóta az , éPulet^ a^iajiizaioa. ■ - : : ■MM külföldi vándorútjáról. Mert barangolni nagyon szeretett az a herceg: sokat utazott, s talán iskola es kolhoz-szovhoz szúr ez is volt az oka annak, hogy ház is. Meg art is megpróbálj a házát ilyen értelmetlenül tak, hogy a földmunkás szövet-* építette fel. Azt akarta ugyan- ség üdülőházanak rendezzek, hogy kastélya a középkori he, hiszen olyan gyönyörű ^ gyan, homállyal burkolta be a dandár táborát, s az emberek utasítást kaptak, hogy pihenje- nek. dezélTfelé indult. ' lovagvárakra emlékeztessen, környéke. Az üdülő földművé-: Mielőtt lementek volna, né- amilyeneket Bajorországban sek( ea favágók azoiü>an m ; mán álltak a bejáratnál. Az látott: tornyokkal, kilátókkal, rogíak, hogy az épület börtön e, éjszakai égbolton, valahol a rejtett . folyosókkal, illetve va§y ,katona!r fejük felett, nagy magasság- olyan legyen, mint a lengyel emlékeztet s ezert rossz h- ___u.'.__t »íi! rti-rÁt-NCilr mo— —, ^ .í. _ _ _ 1A!.■ üvöltése, — de azért emlékeztessen az üresen állt. Hatalmas termei­haladtak. 0iasz palazzókra is, amelyek- ben és a komor, boltíves szo-$sen jaY^l a f3 a szovjet ben Velencében nemegyszer bákban nagy tömeg denevért húsz nejyen a szovjet ben Velencében zakatolása gyönyörködött. nemegyszer bákban nagy tömeg la perc nulla másodperckor kel- Az olasz építész, amint mesé- ny°k 08 egyéb £ergek oaKDcun nagy wjmtrg ----u A- 0c7lo­v ert tanyát, baglyok, patká-clámpát. A laktak. Nyomasztó némaságban állt az rancsnokság ^rendelkezése ér- két csoport bombázm indult, Mik. sokat vitatkozott, veszeke- épület> mintha várna valamit, ödésbe lépr des mondta: »mlgldtók nekik mondta mosoiyo^a Szrt^ov. amikor kapitulálnia kellett, fü­tehnébenműkM<£be lépniük, hogy teljesítse harci feladatát, dett vele, de a herceg nyers és Amikor a németek megér-? teiméDen muKoaesue óriási ° -sereforealom— ,^n a, aIüc. _ .. S csereforgalom kérlelhetetlen volt. Az olasz, először kaszárnyát ren-. .^ellett, tu- „ „ , ,. . ... .. : stílus egységére és két deztek be a földesúri épületben, vagy ahogyan Szviridov ezre­a^szrt« az^lső^dvözlethez.' —Mindennap halljuk ezt a tyült a _ Az előkészületek már véget muzsikát. Mi szállítjuk a év leforgása alatt hihetetlen, majd egy SS-tabornok robogott értek. A löveg lőszerjavadal- bomb^t nyugatra, ők pedig ke- kulonos epuletet emelt a her- OQa gépkocsiján, bejárta az ------——— ~ioc.«íii{wtík a ..... cégnék, amely egyszerre volt épületet, alaposain megvizsgál­h erceg fényes házavafót tar- ^ a föld alatti helyiségeket, mechMikurok^é^utoljára" — letre- No> feküdjünk le aludni> lovagvár, palotai kastély. A let tudia hányadszor’ Gllfiü- Lcontyov Glvtárs. — —w „ r őrizték k szerkezetet; minden - Igenis, feküdjünk le alud- tott, vadászattal, jobbá»yIá- helyeslőén morgott valamit es kezelőszemélyzet parancsnoka ni, parancsnok elvtárs fe- nyok balettjével és tűzijátékká’ továbbhajtatott. W, egyeztette és pontosan beállí- lelte katonásan Leontyev és egybekötve. A környék minden 5 totta az óráját Az ügyeletesek belépett a fedezékbe. előkelő személye összegyűlt, az — Folytattuk — * póknak való fát Jjtsz termelte ki, s a község lakói társa­dalmi munkában ál­lították fel. így csak a lámpákat és a ve­zetéket kellett meg­vásárolni. Erre a célra 6 ezer forintot fordított a tanács. Hamarosan kigyúl a villany az utcán ?és az érintett házak­éban. I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom