Somogyi Néplap, 1960. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-16 / 219. szám

Péntek,, 1960. szeptember 16. 3 SOMOGYI NÉPLAP Készítsünk minél több silótakarmányt AZ ELSŐ PRÓBATÉTEL Szarvasmarha-állományunk takarmányozása mindinkább megköveteli a lédús és a tö- megtakarmányok nagymérvű felhasználását. Különösein a té­li takarmányozás időszakában van nagy szerepe a zöldtakar­mányokból készült, jó minősé­gű szilázsnak. Mivel a takar­mánytartósítás korszerű mód- szerei ismertek, termelőszövet­kezeteink egyre nagyobb gon­dot fordítanak a szakszerű si­lózásra. A szövetkezetek állatállomá­nyának téli takarmányozása a tömeg- és szálastakarmányo­kon alapszik. A tömegtakar­mányok közül a legnagyobb szerepe a silónak vari. A ta­pasztalatok szerint a tsz-ek jó része már eljutott addig, hogy a silózásra alkalmas takarmá­nyokat megtermeli, de az is tény, ho?y az új silónövények termelése még nem eléggé ter­jedt el a tabi járásban. A siló­növények idejében való beta­karítása, a jó minőségű siló készítése fontos feladat. A ta­bi járásban a silózásnál néhol még kevés a munkaerő, szállí­tási probléma is van, de a gé­pekkel fokozatosan leküzdik ezt a nehézséget. Becslések szerint jó termés mutatkozik mind az abrak-, mind a szálas- és nedvdús ta­karmányokból. Lehetővé válik tehát számosállatonként mint­egy 10 köbméter siló készítése. A szilázzsal, mint jó tömegta­karmánnyal szemben nemcsak az a követelmény, hogy ízletes legyen, és nagyobb mennyiség­ben való etetése se okozzon za­vart az emésztésben, hanem az is, hogy egységnyi területről minél több hasznos tápanyagot szolgáltasson. A szénakészítés az időjárás­tól függően 30—60 százalék, a szakszerűen elkészített erjesz­tés mindössze 5—10 százalék tápanyag-veszteséget okoz, és nem függ az időjárástól. Az Állattenyésztési Kutató Inté­zet kísérleti eredményei arról tanúskodnak, hogy nyáron, amikor a legelő füve »kisül«, eredménnyel etethető egyéb zöldtakarmány hiányában a jól elkészített szilázs. Nem keletkezhet sem ecet­savas, sem vajsavas erjedés, ha a silótakarmányt kellően tömörítik. Nagyobb mennyisé­gű adagolás nincs káros hatás­sal a tehenek ivaréletére, tej­hozaméra. Külföldi kísérletek tanúsága szerint 1 mázsa siló- kukorica 15 kiló magot tartal­maz, tehát napi 40—50 kiló szi- lázsban 6—7 kiló szemet is adunk, s így például a szarvas­marha-hizlalásnál abrakot ta­karítunk meg. A silókukorica étrendi hatását fokozhatjuk úgy, hogy silózáskor szóját ke­verünk a silókukoricához. Ezt a módszert sikerrel alkalmaz­ták a kányái Alkotmány Ter­melőszövetkezetben. Az érté­kes silótakarmányt állandó jel­legű gödrökben tárolják, a ki­sebb értékű silótakarmányt (zöldséghulladék, cukorrépafej stb.) pedig ideiglenes silókban. Az andocsi Kossuth eddig már 200, a kapolyi Szabadság 800, a nágocsi Szabadság 400, a zalai Előre 400 köbméter si­lót készített. Ezzel biztosították az állatállomány olcsó takar­mány ozásának alapját és azt, A múlt hónapban, amikor megkérdezte az igazgató, hogy mi legyen a jutalmazásra szánt pénzzel, a Somogy megyei Út­építő Vállalat dolgozói úgy döntöttek, hogy kirándulni mennek, megnézik Sztálinvá- rost. A Vasműben jártunk, és el­felejtettem, hogy dolgozni jöt­tem: alig írtam néhány szót a jegyzetfüzetembe. Egy kicsit nem is akartam. Jobb volt néz­ni az arcokat, és olvsni a te­kintetekből. Hogy csillogtak! Felírtam: naponta 8—10 látogató csoport érkezik. A for­gácsolóban öt-hatmillió devi­zaforintot érő gépekkel dol­goznak. Az öntödében kb. 1300 fokon olvasztják a vasat. A hengermű ezévtől dolgozik. A hogy a télen nem csökken az állatok termelése. Szükséges, hogy a silókuko­ricát viaszéré-kor arassuk le és silózzufc. V állandó és ideiglenes tárolóhelyeket tel­jes mértékben fel kell hasz­nálni a takarmányok veszte­ségmentes raktározásánál. Fon­tos, hogy a termelőszövetkeze­tek kukoricatermésük nagy ré­szét a közös állomány fejlesz­tésére fordítsák. A bő termés lehetővé teszi, hogy az állati termelést ma­gas szintre emeljük, a terme­lési költség pedig csökkenjen. Száraz Gyula, kutatóintézeti munkatárs. két magyar mérnök tervei sze­rint építették. Az egyik kohó­nál csapoltak. Láttuk a szerte­csöppenő sok tűzcsillagot, az olvadt,, az ember akaratának engedelmeskedő vaspatakocs­kát. Sétáltunk a városban __ Itt már nem jegyeztem semmit, a házakat úgyis rajzolni kellett volna vagy fényképezni szí­nes filmmel. Gyönyörűek. Bár- dosy Pali bácsival, a nagyatádi ötvenen felüli munkással a szigeten, a hajóállomáson be­szélgettem. Komáromi János siófoki irodavezető keresetlen szavakkal mondott köszönetét Dudás elvtársnak, a vállalat vezetőségének a maga és min­denki nevében. »Munkahelyemen a dolgozó nép érdekeit szem előtt tar­tom, azon vagyok, hogy min­den erőmmel, tudásommal a szocialista embertípust for­máljam .« Vallomásnak számí­tanak e sorok. Vallomásnak arról, hogy mit tart, mit érez hivatásáról egy fiatal általános iskolai tanár. Vallomás ez arról is, miért akar bejutni a kom­munisták pártjába. E sorokat ugyanis tagjelöltfelvételi ké­relméhez csatolt önéletrajzá­ba írta Molnár Ferencné bala- tonszemesi pedagógus. És most mondhatná valaki: »Ez is va­lami? Hiszen nemcsak a párt­hoz tartozó pedagógusok köte­dó »fiatalember« most elérzé- kenyült. Néztük a Dunát... hallgattunk... a hajó távolo­dott a kikötőtől... Megszólalt: — Többet ér ez nekem, mint­ha adtak volna 500 forintot. Nem válaszoltam. Mif is mondhattam volnál Fitos Gyu­lát, az okos szavú siófoki mér­nököt vagy a nagyatádi Gyánó Feri bácsit hívjam ide tanú­nak, aki ott is mindig a »fiai« becsületét vigyázta? Ezt se teszem. Kimondatla­nul, szavakban formálatlanul is megértettük: a közösség ere­jéből, gyáróriások mellett így erősödik szép óriássá az em­ber. .. V. P. lessége a szocialista ember for­málása, hanem mindenkié, aki azt a pályát választotta.« Nos, valóban, ez kötelesség. De vannak, akik ezt tartják életük s hivatásuk egyetlen és legfőbb céljának, akik tudato­san dolgoznak — s ebbe a ka­tegóriába nemcsak a kommu­nisták tartoznak — és akadnak, akik tessék-lássák módjára, néha saját meggyőződésük el­lenére nevelnek így. (Hogy mennyi haszonnal, az persze más kérdés). Annyi bizonyos: a kommu­nista pedagógus alapvető köte­lességének tartja, hogy a gond­jaira bízott gyerekekből igaz, szocialista embert formáljon természetesen a szülői ház és a társadalom együttes segítségé­vel. De ennél több a köteles­sége S jóllehet Molnár Fe- rerucné tisztában van ezzel, de hogy még jobb pedagógus le­hessen, hogy kommunista em­berré válhasson, ahhoz az ő saját akaratán kívül más is kell: a kommunista közösség­nek embert formáló ereje, se­gítése. Igen, mert ahhoz, hogy valaki kommunistává váljék, nem elég kijelenteni, mától fogva kommunista ember le­szek, ehhez meg kell változni jellemben, világnézetben, a kö. zösségről alkotott felfogásban. Tehát hogy Molnár Ferencné- bol lesz-e kommunista, az nagymértékben függ attól, hogy éreznek-e ezért felelőssé­get a szemesi elvtársak, akik érdemesnek tekintették arra, hogy tagjelölt lehessen. Hogy a jelölt beválthassa a hozzá fűzött reményeket, hogy párt­tag, teljes értékű kommunista lehessen belőle, elsősorban ne­velni, segíteni kell. A tagjelölt, sóg ideje alatt lehetőséget kell neki adni, hogy rászolgáljon a bizalomra, hogy az ajánlók és a taggyűlés nyugodt lélekkel írják majd azon a bizonyos na­pon a felvételi kérelemre a so­kat jelentő szót: ajánljuk, elfogadjuk. De kap-e majd ele­gendő megbízatást a vezetőség­től, a pártszervezettől, Molnár- né elvtárs, hogy majdan, ha beszélnie kell, legyen miről be. számolnia? Sajnos, még nem ritka az olyan pártszervezet, ahol a tagjelöltet felvevő taggyűlés után az ajánlók is, a vezetők is elfeledkeznek munkával} feladattal, megbízatásokkal el­látni a tagjelöltet. Néhol nem találnak neki való feladatot, másutt meg azt tartja a vezető­ség, vannak itt régi, tapasztalt elvtársak, nekik egyszer meg­mondjuk, mit hogyan, és ők aszerint csinálják. Attól már félnék, hogy az új elv társ fé­lig vagy esetleg rosszul hajtja végre a kapott feladatot S amikor eljön a nagy vizsganap, akkor a tagjelölttől nincs mit számon kérni, mert ő nem kért, a vezetőség pedig nem adott neki munkát. Arról persze ilyenkor sok elvtárs elfeledke­zik, hogy egyszer ő is átesett ezen a »tűzkeresztségen«, és neki sem volt könnyű. Még sajnálatosabb, hogy több pártszervezetben sokszor egy évig sem kérdik meg a tagje­lölttől, nahát mit csináltál} vagy milyen problémáid van­nak. A Szervezeti Szabályzat előírásait megsértve több he­lyütt még egy év után sem térnék vissza megvizsgálni, rá­szolgált-e a tagjelölt az előle­gezett bizalomra, méltó-e a párttagságra vagy sem. Jó módszernek bizonyult, hogy több pártbizottság a tagjelölt- ségi idő lejártával figyelmezte­ti az alapszervezetet, hogy ez és ez az elvtárs hat hónap óta tagjelölt, vizsgálják meg ügyét. Igaz, ez segít valamit, de nem ez a megoldás. A pártszerveze­tekben olyan felelősségteljes légkörnek kell kialakulni, amelyben nem kallódhat el egyetlen tagjelölt sem. Azt kell szem előtt tartaniuk, hogy kommunisták nem születnek, sem az égből nem pottyannak alá, hanem kommunistákat ne­velni kell. Hogy hogyan, azt mindenütt a helyi körülmé­nyek szabják meg. Ha a kommunista közösségek­ben és különösen a vezető tisztséget betöltő eivtársakban megvan a lehetőség az új tag­jelöltek neveléséért, akkor megtalálják a nevelés külön­böző módjait, lehetőségeit. Minden elvtársnak éreznie kell: a tag'költség tűzkereszt­ség, a kommunista életében az első próbatétel. Varga József Pali bácsi, a mindig viccelődő, légkondenzációs hűtőtornyot mostanság is szívesen kujonko­Somogyaszalói utcarészlet. — Otven somogyi útépítővel Sztálinvárosban SEJ NY IN A SIRIUS AKCIÓ (10) A Káró-király nem találta a helyét. Zavaros, ellentmondó érzések lettek úrrá rajta. Iri­gyelte, igen fájdalmasan iri­gyelte ezeket az embereket, akik saját ünnepnapjuk tiszte­letére vonultak el ott az ab­lak alatt, saját városukban, saját utcájukon. Mert valóban az ő városuk, az ő országuk, az ő ünnepük volt. Az ő ünne­pük s ehhez neki, az egykori Serge Golubcov nemesember­nek és földbirtokosnak semmi köze sem volt. Arra gondolt, hogy lennének átkozottak va­lamennyien! Lám csak, hogy örülnek, hogy ünnepelnek, ő pedig az ostoba, csaló Káró-király csúf­névvel, élete. kockáztatásával kénytelen engedelmeskedni a nagyorrú németnek, aki nap­ról napra egyre pökhendibb, követelőzőbb és már olyan go­rombán szokta összeteremteni öt, a nemesembert, mintha a szolgája volna. Másfelől azonban van vala­mi különös, izgató öröm abban a tudatban, hogy ő most sú­lyos csapást mér az ellenséges ünnepnapra, s erre az ellensé­ges, daloló tömegre. Ezekkel a gondolatokkal és a gyűlölet, a bosszúvágy hullá­mától hajtva, most hirtelen az asztalhoz fordult, ahol az iratok feküdtek, és azzal a különleges kis Leica-géppel, melyet Kraschkétól kapott, sorra ké­szíteni kezdte felvételeit. Május 2-án aztán, késő éj­szaka, az örömtől ragyogó Kraschke viharként rontott be a katonai attasé magánlakásá­ba, és az asztalra tette a Ká­ró-király fényképezőgépének kazettáját. Waitzel ezredes és Kraschke boldog izgalommal siettek a fürdőszobába, ahol a különö­sen titkos fényképezési mun­kákat szokták elvégezni, és hozzáfogtak a film előhívásá­hoz. A sötétben, melyet csak halványan világított meg a tompa vörös fény, egyenletesen koppant az előhívóedény, amint Kraschke úr nagy óva­tosan himbálta. Waitzel lihe­gett az izgalomtól: hiszen nem tréfadolog, hogy most mindjárt kezében fogja tartani nehéz, fáradságos munkájának ered­ményét! Elmúlt az előhívásra szánt idő, a filmet kihúzták az edényből és — micsoda öröm! — ott látták rajta a harminc­hat kitűnően sikerült felvételt: a tervrajzokat, a számításokat, a képleteket... — Heil Hitler! — üvöltötte teli torokból Kraschke és ráz­ni kezdte Waitzel ezredes ke­zét. A siker tehát teljes volt. S éjszaka Berlinbe repült a győ­zelmet hirdető rejtjel-sürgöny. Reggel már ott is volt Canaris és Pickenbrock rejtjeles gra­tulációja s a parancs, hogy a filmet azonnal indítsák útnak Berlinbe. Éppen ezekben a napokban kellett Moszkvából Berlinbe utaznia egy bizonyos Herr Müllemek, aki úgy szerepelt, mint a Német Távirati Iroda munkatársa, valójában azon­ban a politikai hírszerző szol­gálat embere volt. Herr íviül- ler örömmel vállalta, hogy magával viszi a kis csomagot, és megígérte, hogy Berlinbe való megérkezése után rögtön eljuttatja rendeltetési helyére. Waitzel úr azáltal, hogy a kincset érő filmet Müllerre bízta, tulajdonképDen két le- pvet ütött egy csapásra: elő­ször is Müller jelenteni fogja a katonai attasé úr győzelmét Himmlemek, sőt alkalomad­tán magának a Führernek is; másodszor: Canaris tenger­nagy, ha Müller kezéből veszi át a filmet, semmiképp sem tulajdoníthatja el Waitzel ez­redes babérjait, amit már több ízben megtett, hanem akarva- akaratlanul kénytelen lesz tár­gyilagosan jelenteni a katonai attasé úr érdemeit. Végül is Canaris tengernagy' sehogyan sem köthet bele ab ba, hogy Müllerre bízták a fii-; met, hiszen ez idő tájt más: megfelelő alkalom nem kínál­kozott, s ő maga követelte hogy a lehető leggyorsabban küldjék el neki az anyagot. Egyszóval Waitzel mindent: rendkívül gondosan kitervelt s most boldogan dörzsölte e kezét. Herr Müller a National-szál- lóban lakott és Waitzel nem: akarta, hogy Kraschke odavi­gye neki a filmet. Ezért elha­tározta, hogy Kraschke egye­nesen a pályaudvarra megy el­búcsúztatni Müllert — ami egészen természetes a nagykö-i vétség sajtóattaséja részéről —, ott átadja neki a nagyér-; tékű csomagot. Így is történt. S egy órával: azelőtt, hogy Nyegoreloje ha­tárállomás felé elindult volna a nemzetközi vonat, Kraschke: úr a nagykövetség épületéből; a Belorusz-pályaudvar felé: vette útját, biztosítva Waitzel ezredest, hogy közvetlenül a vonat elindulása után vissza­tér a nagykövetségre és jelen­ti főnökének: a film már út­ban van Berlin felé. Megválasztották [a KISZ-alapszervezet új vezetőségét a Textilművek B műszakjában — Folytatjuk — A Kaposvári Textilművek feldíszített nagy tanácstermé­ben tartották meg a B műszak KISZ-alapszervezet£nek veze­tőség- és küldöttválasztó tag­igyűlését. A taggyűlésen meg­jelent Czirják István, a KISZ KB tagja, Németh Ferenc, ' városi pártbizottság titkára, Kovács István, a városi KISZ- bizottság titkára. Az elnökség­ben helyet foglalt Németh Gyula, az üzemi pártbizottság titkára, Horváth Istvánná, a B műszak pártalapszervezeté- nek titkára, Kovács Rózsa, az üzemi KISZ-bizottság tagja és Buzsáki Lászlóné, a KISZ- alapszervezet titkára. A megjelent 76 fiatalt és a vendégeket Kovács Rózsa kö­szöntötte. majd felhangzott a Himnusz. Ezalatt három ifjú­gárdista behozta az üzemi KISZ-bizottság zászlaját. Úttö­rők köszöntötték a taggyűlést, majd Buzsáki Lászlóné mon­dotta el beszámolóját az alap­szervezet hároméves munkájá­ról, és ismertette a jövő fel­adatait tartalmazó határozati javaslatot. A KISZ-alapszervezet titkára beszámolójában foglalkozott I gazokkal az erőfeszítésekkel, Amelyeket a fiatalok tettek a g termelés gazdaságosabbá téte­le céljából. Beszélt arról, hogy az 1957 májusában 24 fővel megalakult alapszervezetnek ma már 80 tagja van. Szólt az 1080 óra társadalmi munkáról, melyet a sportpálya és a strand építésénél, a fonálmen­tésnél végeztek a kiszesek. Ki­tért az ifjúsági brigádok mun­kájára és a KISZ-oktatás hely­zetére. Elmondotta, hogy az idén még egyszer annyian je­lentkeztek oktatásra, mint 1959-ben. A beszámolót és a határoza­ti javaslatot vita követte. Czir­ják István elvtárs a hibák ki­javításának fontosságára hívta fel a tagság figyelmét, Németh Ferenc elvtárs pedig a tömeg­kapcsolatokról, az eszmei to­vábbképzésről beszélt. Foszák Péter háromtagú kulturális bizottság felállítását javasolta, mely rendezné a meglehetősen zilált kulturális ügyeket, Ráczkevei Teréz a Szakma Ifjú Mestere mozga­lom megindítását sürgette, és kérte a gazdasági vezetőket, hogy intézkedjenek az előfo- nalhiány megszüntetése végett. A hozzászólásokra Buzsáki Lászlóné válaszolt, majd a je­lölőbizottság javaslatot tett a 9 tagú vezetőségre és az üzemi KISZ-értekezletre küldendő 21 fiatal személyére. A kiszesek a javaslatot elfogadták. A taggyűlés a DlVSZ-induló eléneklésével fejeződött be. Az újonnan megválasztott vezető­ség ezután megtartotta első ülését.

Next

/
Oldalképek
Tartalom