Somogyi Néplap, 1960. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)
1960-09-13 / 216. szám
SOMOGYI NÉPLAP 2 Kedd, 1960. szeptember IS. Az ENSZ-csapatoK megakadályozták, hogy Lumumba rádióbeszédet mondjon egyéb jelentések Kongóból Leopoldville (MTI). A Reuter és az AP közlése szerint Lumumba miniszterelnök vasárnap húsz kongói katona kíséretében megjelent a leopold- ville-i rádió épülete előtt, hogy kormánya nevében hivatalosan átvegye a rádióállomást. A miniszterelnök beszédet akart intézni népéhez. Az épületet őrző ENSZ-kato- nák azonban megtagadták Lu- mumbától a belépést. A katonák parancsnoka közölte a kongói miniszterelnökkel, hogy senkit sem engedhet be, és szükség esetén tüzelni fognak a kongóiakra. Rövidesen újabb géppiszto- lycs ENSZ-katonák érkeztek a helyszínre, és fegyverüket a kongóiakra szögezték. A miniszterelnök ezután az ENSZ-parancsnokságra sietett, hogy tiltakozzék az újabb incidens miatt. ACCRA A ghanai kormány — jelenti a Reuter — vasárnap élesen bírálta, hogy az ENSZ teljesen törvénytelenül beavatkozik Kongó belügyeibe, és Lumumba kormányával szemben az úgynevezett Ileo-kormáriyt támogatja. . Utasították Ghana állandó ENSZ-küldÖttét, hívja fel az Egyesült Nemzetek Szervezetének figyelmét, hogy a kongói parlament mindkét háza megállapodott a status quo fenntartásának szükségességében. Ghana indítványozza, hogy az ENSZ segítse a központi kormányt a rend helyreállításában, adjon pénzügyi és katonai támogatást Lumumba kormányának. Ghana erélyesen tiltakozik Franciaországnál azellen, hogy a volt Francia Kongóban engedélyezték Kaszavubu rádióbeszédének közvetítését. Mint ismeretes, a volt Francia-Kongó külügyeit Franciaország irányítja. A DPA arról ad hírt, hogy Botszio ghanai földművelésügyi miniszter Nkrumah megbízásából Leopoldville-be utazott, hogy megpróbáljon közvetíteni az egymással szembenálló Lumumba és Kaszavubu között. Mint a Reuter közli, a ghanai kormány nyilatkozatban . határolta el magát Alexander tábornoktól, a ghanai haderők angol vezérkari főnökétől. Alexander tábornok a közelmúltban az angol sajtónak nyilatkozva a kongói helyzetről kijelentette, nem bánná, ha Lumumbát elrr danák tisztségéről. A ghanai kormány kijelentette, nem ért egyet a tábornok állásfoglalásával. LEOPOLDVILLE E héten megkezdődik a kon-' gői hadsereg megszervezése. Eddig az úgynevezett Force- Publique tartotta fenn a rendet az országban. Moí Kettani tábornokot, a marokkói ENSZ- csapatok parancsnokát bízták meg ütőképes, korsze ű hadsereg megszervezésével. Kettani kijelentette, hogy a közeljövőben hárem zászlóaljat és több ejtőernyős egységet állítanak fel. Hozzátette, a hadsereg megszervezését csak úgy vállalja, ha az az ENSZ keretében történik meg. ELISABETHVILLE Katangai »kormánykörökben« nagy megelégedéssel fogadták, hogy az ENSZ hatóságai lépten-nycmon gátolják a központi kormány munkáját, megakadályozzák az ország egyesítését. A Csombe-féle »belügyminisztérium« egyik tisztviselője kijelentette, hogy az ENSZ-csapatok által elrendelt tűzszünet valójában egyértelmű Katanga független állami létének de facto elismerésével. Csőmbe »miniszterelnökségi hivatalának« egy szóvivője pedig nyíltan arról beszélt, hogy az ENSZ-hatóságok egyáltalán nem (kívánják Lumumbát, és örülnének, ha Kaszavubuval tárgyalhatnának. LONDON A hétfői angol lapok részben szintén a pártütő Kasza- vubu-klifck mellett foglaltak állást. A konzervatív Daily Telegraph válságot emleget, és azt állítja, hogy ez a válság csak szélesedik, ha a kongói katonai vezetők nem fordulnak szembe Lumumbával. A lap követeli, hogy Hammarskjöld bírja rá az Egyesült Államokat a beavatkozásra. ' A Daily Herald sürgeti, nyerjék meg a független ázsiai és afrikai országokat, hogy Kongót helyezzék az ENSZ gyámsága alá. A lap 'szerint a kongói nép »még nem érett meg a függetlenségre«. A Scotsman nyíltan hangoztatja, hogy az ENSZ-csapatoknak kell véget vetni a Kongóban dúló harcoknak, sőt biztosítani kell, hogy az ENSZ hatalmat gyakoroljon a törvényes kongói kormány felelt. »Az eseményeik azt mutatják, hogy az ENSZ-nek nyíltan be kell avatkoznia Kongó belügyeibe. Waiter Ulbnchtot választották meg az NDK Államtanácsának elnökévé Berlin (MTI). Az NDK Népi Kamarája hétfőn rendkívüli ülésszakra ült össze. Az ülésszakot dr. Johannes Dieckmann, a Népi Kamara elnökségének elnöke nyitotta meg. Kegyeletos szavakkal emlékezett meg Wilhelm Pieck elnök hervadhatatlan érdemeiről. Amikor először kiejtette Wilhelm Pieck nevét, a képviselők és a vendégek felálltak helyükről, és így hallgatták végig dr. Dieckmann emlékbeszédét. Ezután Hermann Malem, a Népi Kamara elnökségének elA BALTIRA FEDÉLZETÉRŐL JELENTJE ső elnökhelyettese terjesztette elő az államtanács alakítására vonatkozó alkotmánymódosító törvényjavaslatot, amelyet az alkotmány előírásainak megfelelően minden illetékes fórum megtárgyalt, és azzal egyetértett, mielőtt a Népi Kamara elé terjesztették volna. Az alkotmánymód ősi tó törvényjavaslatot egyhangúlag elfogadták. A képviselőik Walter Ul- brichtot, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának első titkárát megválasztották az Államtanács elnökévé, majd megválasztották az Államtanács hat elnökhelyettesét, köztük Otto Grotewohl és dr. Johannes Dieckmannt, valamint az Államtanács 16 tagját és titkárát. ’ Moszkva (TASZSZ). A Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének sajtócsoportja jelentette vasárnap a BaJtika fedélzetéről: A Baltika fedélzetén szorgos munka folyik. Hruscsov rendszerint különböző okmányokon dolgozik, olvassa a legújabb értesüléseket, híreket hallgat a rádióban a szovjet ország életéről és a legfontosabb külföldi eseményekről. A hajón nagy örömmel fogadták a római olimpiai játékokról érkezett jó híreket, a szovjet sportolók és a népi demokratikus országok sportolóinak nagyszerű eredményeit. Hruscsov elismerően nyilatkozott a szovjet sportolók sikereiről. Az olimpiai játékok jó légkörben folytak, és el,vi tat hatatlanul hozzájárultak a népek közötti bizalom, kölcsönös megértés és barátság elmélyítéséhez. »Sportolóink beváltották a hozzájuk fűzött reményeket, és ez igen örvendetes« — mondotta Nyi- kita Szergejevics. * * * A Baltika rádióállomása felvette Kampmann dán és Ger- hardsen norvég miniszterelnök Hruscsovhoz intézett választáviratát. Kampmann köszönetéit mond XJruscsovnak üdvözlő üzenetéért. »Nagyra értékelem az ön jókívánságait — mondja a távirat — és szívből válaszolok öv ugyanolyan jókívánságokkal.« Gerh~*sen norvég miniszter- elnök ' ■•’ászában szintén köszönetét mond a szovjet kormányfőnek, »Amikor jókívánságomat fejezem ki önnek — mondja a távirat —, felhasználom az alkalmat annak az őszinte reményemnek tolmácsolására, hogy az ENSZ-köz- gyűlés soron következő ülésszaka valóban hozzájárul a legfontosabb probléma megoldásához, ezen keresztül a nemzetközi megértéshez, az egyetemes békéhez.« * * * t Hruscsov, valamint a bolgár, a magyar és a román küldött- ségvezetök címére sok távirat érkezik. A szovjet emberek és külföldi állampolgárok sok sikert kívánnak a szovjet és a többi küldöttségnek az előttük álló rendkívül fontos munkában, A Baltika kifut az Északi- tengerről. Napsütésben, felhőtlen ég alatt, nyugodt tengeren folytatja útját. * * * Nyugati hírügynökségek jelentése szerint Hruscsov a Baltikáról táviratot intézett Harold Macmillan brit miniszterelnökhöz. »Felhasználom ezt az alkalmat, a legjobbakat, jólétet, békét és boldogságot kívánok önnek és Nagy-Britannia egész népének« — mondja a szovjet kormányfő távirata. Macmillan válaszában egyebek között ez van: »Biztosíthatom önt, hogy őfelsége kormánya osztja az ön reményeit, ami az ENSZ-közgyűlés 15, ülésszakának eredményességét illeti. Önhöz hasonlóan őszintén kívánjuk, hogy valóságos haladás történjék a leszerelésben«. (MTI) Külföldi lapok a „legmagasabb szintű ülésszakról“ London (MTI). A Sunday Dispatch szerint Hruscsov közelgő New Yorkba érkezése és az a tény, hogy a szovjet vezető példáját sok más államfő is követi, »kihozta a Nyugatot egyensúlyi állapotából«. Az ENSZ-beli szavazásoknál megvarrnak számlálva az Egyesült Államok osztatlan uralmának napjai« — írja a lap. KAIRO. Az A1 Ahram vezércikkben kommentálja Nasszer elnök elhatározását, hogy részt vesz az ENSZ-közgyűlés 15. ülésszakának munkájában. A lap hangsúlyozza, hogy ezt a döntést »a semleges országok vezetői között lefolyt tanácskozások alapján hozták, különös tekintettel az ülésszak napirendjén szereplő kérdések fontosságára«. * * * Bagdad (TASZSZ). Az A1 Bi- lad című lap üdvözli azt a tényt, hogy a szovjet ENSZ- küldöttséget Hruscsov vezeti. »Hruscsov New Yorkba^ érkezik — írja a lap —, de nem tudja, hogyan fogadja Eisenhower a 'szovjet békejavaslatokat«. Eisenhower és szövetségesei nyílván nem tartózkodnak a képmutatástól. A békéről fognak szónokolni, hogy egyfelől helyreállítsák Amerika tekintélyét, másfelől folytassák a választási propagandáit: NEMZETKÖZI SzEMLE Semleges-e a* EIISZ Kongóban? A bajba került emberekre jellemző, hogy zavarukban azt is elmondják, amelyről más körülmények között semmiképpen sem tennének említést. Ilyen helyzetbe került a héten Csőmbe, az imperialista-barát néger vezető is, aki hirtelen haragjában olyasmit mondott el, amit később bizonyára nagyon megbánt. Katanga tartomány szakadár miniszter elnöke ugyanis, amikor arról értesült, hogy a; ENSZ-csapatok egy időre a tartományban is — Kongó más területein már régebben meg tették — lezárják a repülőtereket, felháborodottan e szavakkal fakadt ki: »Hammarskjöld főtitkár úrtól, amikor itt járt, ígéretet kaptam. \ogy repülőtereinket nem zárják le, és a kaitingái fegyveres erők szabadon használhatják azokat...« A főtitkár úr, tehát, aki azzal a feladattal járt Kongóban, hogy megakadályozzon az újonnan függetlenné vált ország belügyei'be való minden külső beavatkozást, az imperialistákkal összejátszó áruló »miniszterelnöknek« megígérte, hogy a »katangai fegyveres erők« — értsd: a belgák volt gyarmati csendőrsége — szabadon használhatják a tartomány repülőtereit. Hammarskjöld bizonyára nem örült Csőmbe nyilatkozatának. Az ENSZ kongói tevékenységére azonban nem csupán Csőmbe megnyilvánulásai vetnek árnyékot, hanem egy s más cselekedetei is... A kongói kormány helyzete megszilárdul Augusztus utolsó napjaiban sok minden tisztázódott Kongóban. A szándékos zavarkel- tési kísérletek ellenére nyilvánvalóvá vált, hogy a köztársaság kormánya az országban feltétlenül ura a helyzetnek. A független afrikai államok leopoldville-i konferenciája bebizonyította, hogy a gyarmatosítás alól felszabadult országok egységesen támogatják a központi kongói kormányt. Bebizonyosodott az is, hogy a különböző szeparatista törekvések nem a kongói nép egy részének óhaját fejezik ki, hanem kizárólag a gyarmatosítók mesterkedéseit a fiatal független állam megfojtására. Végül kiderült az is, hogy a súlyos pénzeken megvásárolt árulókat csak egy elenyészően szűk réteg támogatja, amely nem képes meggátolni, hogy a központi kormány érvényt szerezzen határozatainak az egész ország területén. És amikor Katanga határán felsorakozott a kongói hadsereg, hogy az utolsó szakadár tartományból is elkergesse az árulókat, s megteremtse az. ország egységét, amikor a gyarmatosítókat az a veszély fenyegette, hogy Lu- mumbának — mint az országot egyesítő győztes hadvezérnek — hallatlanul megnő majd a tekintélye, akkor »a szabad világ« gyors cselekvésre szánta el magát... Eyskens miniszterelnök bejelenti... Terveikben két tényezőt vettek figyelembe. Egyrészt a két kongói vezető: Lumumba miniszterelnök és Kaszavubu köztársasági elnök között fennálló ellentéteket, valamint az 5NSíS«csapatok jelenlétét. Nyugaton jól tudták, hogy Lumumbával nem lehet alkudozni az ország függetlenségéről, nem lehet őt megvásárolni holmi ígéretekkel vagy könyöradománnyal. Tudták, hogy ugyanez nem mondható el a köztársasági elnökről, akiről köztudomású volt, hogy a gyarmatosítók ellen folytatott harcok idején is — előnyökért, vagy személyének előtérbe helyezéséért — hajlandónak mutatkozott megegyezésre és kompromisszumok elfogadódra. A megoldás tehát nyilvánvalónak lát- zott. Kaszavubunak felajánlani az egyed- ralmat, és kijátszani a legveszélyesebb el- ;nség, Lumumba ellen. Az elképzelés megváltásához a szükséges erő is rendelkezésre 11 — gondolták —; az ENSZ Kongóban lévő semleges« fegyveres ereje. Eyskens belga miniszterelnök pedig már jó előre megjósolta egy sajtóértekezleten, hogy • nagy jelentőségű« események várhatók Kongóban. »Meggyőződésem, uraim, hogy rövid időn belül újra találkozunk szenzációs fontosságú dolgok következtében« — mondotta a miniszterelnök. Kudarcba fulladt tervek Szeptember 5-én éjjel Kongóban drámai gyorsasággal peregtek az események. Kaszavubu elnök a leopoldville-i rádióban bejelentette, hogy leváltja Lumumba miniszterelnököt tisztségéből, mert — mint mondotta — »Lumumbát a belgák tették meg miniszterelnöknek«. Még el sem hangzott az elnök rádiónyilatkozata, a brüsszeli rádió máris Wigny belga külügyminiszter szavait röpítette világgá, aki »bámulatos gyorsasággal« reagált a leopoldville-i rádióban elhangzottakra. »Belgium csak örülhet, ha Kongó Kaszavubu vezetésével visszatér a béke és nyugalom állapotába« — mondotta a külügyminiszter, s nem volt tekintettel arra, hogy az általa felmagasztalt köztársasági elnök néhány perccel korábban azzal indokolta a kongói miniszterelnök örvénytelen leváltását, hogy az »a belgák ■gynöke«. -S a rádiónyilatkozattal egy időben akcióba lépett egy másik erő is, az ENSZ Kongóban lévő fegyveres ereje. A jól előkészített akció mégis kudarcba fulladt. Kiderült ugyanis, hogy a gondosan kidolgozott tervekből egy »tényezőt« kifelejtettek, mégpedig azt, hogy Kongó nagy többsége függetlenséget akar, és csak olyan politikust hajlandó támogatni, aki e függetlenség mellett száll síkra. Kaszavubu hiába adott parancsot a hadseregnek a miniszterelnök eltávolítására, a kongói katonák Lumumbának engedelmeskedtek, elutasítva az imperialista mesterkedéseket. A hatalom tehát továbbra is a központi kormány kezében van. Ezt az ENSZ »felügyelete alatt« megtartott képviselőházi és szenátusi ülés is megerősítette. Kudarccal végződött tehát az imperialistáknak ez az újabb — az ország két és fél hónapos függetlensége óta ki tudja, hányadik — puccskísérlete is. Nyugaton azonban ebből csak azt a tanulságot vonták le, hogy »Kaszavubu nem sajátította el az államcsíny kirobbantásának és végrehajtásának technikáját«. Bizonyos, hogy Brüsszelben, Washingtonban és több más nyugati fővárosban újabb tervek készülnek a fiatal, független köztársaság megfojtására. Bármit kotyvasztanak is azonban az imperialista boszorkánykonyhákban, a kongói nép hősiesen folytatja nehéz harcát hazája valódi függetlenségének kivívásáért. Újabb puccs Laosziban Az AP, az AFP és több más nyugati hírügynökség jelentése szerint az amerikai külügyminisztérium szombat este a laoszi rádióra hivatkozva közölte, hogy Laoszban »forradalom tört Mi«. Állítólagos »forradalmi megmozdulásokról« csak igen zavaros hír- ügynökségi jelentések érkeztek. Ezek szerint Baum Oum herceg, a Champassac királyok leszármazottja Dél-I^osz- ban átvette a hatalmat, kihirdette a rögtönbíráskodást és az amerikabarát Phoumi Nosavan tábornokkal együtt egy katonai bizottság élére állt. Boun Oum herceg az AFP tudósítása szerint élesen támadta nyilatkozatában Sou- vanna Phouma -miniszterelnököt és kormányát. ' Az AP vasárnap hajnalban közölte, hogy Souvanna Phouma, Laosz törvényes miniszterelnöke kihirdette az ostromállapotot. Souvamna Phouma megbízta Rattikone tábornokot, a laoszi fegyveres erők parancsnokát, hogy Laosz egész területén állítsa helyre a törvényességet és a rendet. LONDON A Times diplomáciai szemleírója Boun Oum lázadásáról azt írja, hogy a herceget anti- kommunista, amerikabarát leiemnek tekintik, aki élvezi az amerikaiak támogatását. A szemleíró hangsúlyozza, hogy az Egyesült Államok laoszi tanácsadói olyan Ve -ányt akarnak létrehozni Laoszban, amely katonai szí. _ Légre lépne az Egyesült Államokkal. A dél-laoszi kormányalakítás hírére Souvanna Phuma miniszterelnök Luang Prahangba ment, hogy megbeszéléseket folytasson a királlyal. A megbeszélés után visszatért Vien- tianebe, s a rádió útján felkérte az ellenkormány vezetőit, hegy Luang Prabnr»ban tanácskozzanak a feszültség békés rendezéséről. (MTI) „Az Isten először az eszét veszi el annak, akit büntetni akar“ A Pravda kommentárja Strauss és Watkinson londoni tárgyalásairól Moszkva (TASZSZ). A Pravda hétfői számában kommentálja Strauss nyugatnémet hadügyminiszter és Watkinson angol hadügyminiszter nemrégiben lezajlott londoni találkozását. Ügy látszik'— állapítja meg a cikkíró —, a bonni revansis- ták a nyugatnémet—angol katonai—műszaki együttműködési egyezmény megkötésével akarták megünnepelni az emlékezetes »villámtámadás« (London ellen intézett óriási náci légitámadás) 20. évfordulóját. Meg is valósították terveiket. Bármint a lapok sokat- mondóan megjegyzik, ez sok millió márkába került nekik. Franci aországban szinte eevhangúlag megjegyezték — írja Kraminov —, hogy az angolok ezúttal olyan hatósugarú rakétákat szállítanak a nyugatnémet revansistáknak, amelyekkel közvetlenül a Rajnától lehet bombázni Londont. A németek viszonzásul tökéletesített változatban ugyanolyan »Me-serschmidt« repülőgépeket szállítanak Angliának, mint amilyenekkel 20 évvel ezelőtt Londont bombázták. A jelenlegi ai'*»1 államférfiakról joggal e1 lehet mondani, hegy semmire sem emlékeznek, és semmit sem tanultakj Valóban rájuk illik az aközmon- dás, hogy »az Isten elő-rör at eszét veszi el annak, akit büntetni akar». (MTri *
