Somogyi Néplap, 1960. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)
1960-09-07 / 211. szám
SOMOGYI NÉPLAP 2 Szerda, 1960. szeptember % As amerikai kémssolgálat két ügynöke menedékjogot kért a Ssovjetunióban Sajtóértekezlet Moszkvában Moszkva (TASZSZ). Bernon Mitchell és William Martin, az Egyesült Államok titkos »nem zetbiztonsági ügynökségének« két tagja elhatározta, hogy szakít az Egyesült Államokkal, és politikai menedékjogot kért a szovjet kormánytól. A szovjet kormány teljesítette kérésüket és megadta nekik a szovjet állampolgárságot. Mitchell és Martin kedden Moszkvában sajtóértekezleten ismertette a szovjet és a külföldi újságírók előtt azokat az okokat, amelyek az Egyesült Államok elhagyására késztették őket. Az újságírók székházában megtartott sajtóértekezletet Mihail Harlamov, a szovjet külügyminisztérium sajtóosztályának vezetője nyitotta meg, majd átadta a szót Mitchell- nek és Martinnak. Mitchell felolvasott egy angol nyelvű nyilatkozatot, amelyet ő és Martin a Maryland- államban lévő Lorel városbeli State Bank of Lorel 174. számú safe-jében hagyott hátra. Ez a nyilatkozat kifejti azokat az okokat, amelyeknek alapján Mitchell és Martin elhatározta, hogy szakít az Egyesült Államokkal. A nyilatkozat foto- kópiás másolatát magukkal hozták, amikor június végén elhagyták az Egyesült Államokat. A nyilatkozatban elmondják, hogy 1957 nyarán kezdtek dolgozni a »nemzetbiztonsági ügynökségében, és csakhamar meggyőződtek róla, hogy »az Egyesült Államok kormánya tudatosan hazug és félrevezető nyilatkozatokat tesz saját politikájának igazolására és más államok cselekedeteinek elítélésére. »Az Egyesült Államok kormánya titokban pénzzel és fegyverrel igyekszik megdön- teni kormányokat, ha arra a feltételezésre' jut, hogy ezek a kormányok nem barátai.« Az ilyen cselekmények meggyőzték Mitchelít és Martint, hogy az Egyesült Államok kormánya nem válogatós az eszközökben, jóllehet a Szovjetunió kormányát vádolja ezzel Az amerikai »nemzetbiztonsági ügynökség« volt két alkalmazottja a továbbiakban megállapítja, hogy az U—2 mintájú amerikai repülőgép esete nem játszott közre abban az elhatározásukban, hogy elhagyják az Egyesült Államokat, »mert ők már több mint két évvel ezelőtt elhatározták ezt«. A csalódáson és az amerikai kormány bizonyos cselekedetei okozta aggodalmakon kívül még más motívumok is arra késztették őket, hogy a Szovjetunióba utazzanak. »Véleményünk szerint társadalmi vonatkozásban jobban fogjuk érezni magunkat itt, és jobban dolgozhatunk majd szakmánknak megfelelően« — mondja a nyilatkozat. »Reméljük, hogy a Szovjetunióban tudományos területen dolgozhatunk és tudományos kutatásokat végezhetünk anélkül, hogy attól kellene félnünk, ezzel másoknak gazdasági kárt okozunk.« Mitchell és Martin megjegyzi, hogy egyes amerikaiak, akik a kommunizmus ellenségei, preventív háborút hirdetnek a Szovjetunió ellen. Az ilyen háború »a legjobb esetben a civilizáció temetőjének császáraivá tenné ezeket az embereket«. Az amerikai »nemzetbiztonsági ügynökség« két volt alkalmazottja a továbbiakban hangsúlyozza, hogy az Egyesült Államokban hagyott nyilatkozatukat »a szovjet kormánnyal való tanácskozás nélkül« tették. William Martin ezután saját maga és Bernon Mitchell nevében nyilatkozott a sajtónak. Közölte, hogy az amerikai hatóságok nem hozták nyilvánosságra az Egyesült Államokban hagyott nyilatkozatukat, jóllehet ők ezt kívánatosnak tartották volna. »Mi ezt csak azzal magyarázhatjuk, hogy az Eisenhower—Nixon-kormány nem kívánja, hogy politikájának bizonyos vonatkozásait az amerikai nép megismerje. Martin és Mitchell a következőképpen magyarázta annak okát, hogy annyira helyteleníti az amerikai politikát: Rendkívül aggaszt bennünket az Egyesült Államok politikája, amelynek alapján felderítés céljából szándékosan megsértik más országok légiterét. Aggodalmat keltett bennünk az is, hogy az Egyesült Államok kormánya hazug nyilatkozatokat tett e határsértésekre vonatkozólag, azért, hogy félrevezesse a közvéleményt.« Felháborította őket az a tény is, hogy az amerikai kormány rendszeresen fogja és megfejti saját szövetségeseinek titkos rádió-közleményeit. Nem értettek egyet azzal sem, hogy az amerikai kormány odáig ment, hogy szövetségeseinek alkalmazottai közül toboroz ügynököket. Martin és Mitchell rámutat, milyen esztelenség lenne egy preventív háború a Szovjetunió ellen, majd idézi Thomas Power tábornoknak, az amerikai stratégiai légi haderők parancsnokának és Barry Gold- water szenátornak, továbbá Nixon alelnöknek a nyilatkozatait, amelyekben igazolni próbálták a Szovjetunió légi terébe való szándékos behatolások politikáját. »A Szovjetuniót körülvevő katonai támaszpontok gyűrűje szemlátomást arra hivatott, hogy megmutassa: az amerikai kormány úgy véli, eredményesen tud harcolni a kommunizmus eszméi ellen katonai eszJ közökkel« — jelenti ki Martin és Mitchell. A két volt ügynök elmondta, hogy amerikai repülőgépek nemcsak az utóbbi négy évben végeztek felderítő repüléseket a kommunista országok hatá rai mentén és területe fölött, hanem az 1952-től 1954-ig terjedő időszakban is, »amikor mi az amerikai haditengerészet rádió-hírvevő állomásán szol gáltunk Japánban, Kamiseá- ban, Jokohama közelében«. Mjelőft az amerikai katonai repülőgépek a kínai és távol keleti szovjet határok mentén útjukra indultak, Kamiseába és más rádió-vevő állomásokra titkos távirat érkezett a repülés időpontjának és útvonalának megjelölésével. A repülések eredményeként szerzett datokat elküldték a »nemzet- biztonsági ügynökségnek«. Martin és Mitchell közölte, hogy miután a »nemzetbiztonsági ügynökség« szolgálatába léptek, tudomásukra jutott a légi felderítésnek egy korábbi módszere: a kikémlelendő ország légi terébe való behatolás. »Ezeket az „Elint” néven ismert műveleteket a Szovjetunió és más országok radarberendezései közelében folytatott repülések útján végzik. Céljuk az, hogy értesüléseket szerezzenek a radar adóberendezések sugárzásainak fizikai tulajdonságairól.« Ezeket az adatokat arra használják fel, hogy mef/ke- ressék, milyen eszközökkel lehetne gyengíteni a radarral való védekezést, például a szovjet határok közelében fekvő amerikai támaszpontokon működő »elfojtó« állomások ah kalmazásával. Martin részleteket közölt egy C—130 mintájú amerikai repülőgép útjáról. Ez a gép 1958 szeptemberében Törökország felől átlépte a Szovjetunió határát és behatolt Örményország légi terébe. A »nemzetbiztonsági ügynökség egy magasrangú munkatársa elmondta Martinnak, hogy a C—130 mintájú repülőgép fedélzetén elektronikai szakemberek foglaltak helyet és kü lönleges berendezéseket helyeztek el a szovjet rádiólokációs állomások jelzéseinek kis távolságból való vételére. Ez a munkatárs hozzátette, hogy a szovjet—török határt szán dékosan sértették meg, azzal a céllal, hogy behatoljanak a szovjet rádiólokációs állomások övezetébe. Mitchell és Martin elmondott néhány részletet a »nemzetbiztonsági ügynökség« tevékenységéről. A »nemzetbiztonsági ügynökségnek« körülbelül 10 000 al kalmazottja van. Ezek John Samjord repülőaltábornagy vezetése alatt végzik munkájukat. Csupán az ügynökség központi intézményeinek fenntartása évente körülbelül 100 millió dollrba kerül. A »nemzetbiztonsági ügynökséget« kémértesülésekkel ellátó rádióállomások hálózata az egész földet felöleli, több mint 2000 jelfogó állomásból tevődik össze, s ezeken 8000 rádiójelfogó katonai szakember működik. Ezenkívül nagyszámú ilyen szakember foglalkozik teletype (távolbaíró gép) útján adott közlések vételével. Egyes rádióállomások hajókon és repülőgépeken vannak, de a felfogó tevékenység alapvető része az Egyesült Államok külföldi támaszpontjain lévő katonai rádióállomásokon történik. Ezen állomások hálózatának fenntartása évente 380 millió dollárba kerül. A »nemzetbiztonsági ügynökség« központi intézményeinek fenntartására fordított összegekkel együtt az Egyesült Államok évente majdnem fél- milliárd dollárt költ a hírközlő berendezések kikémlelésére. Mint Martin és Mitchell elmondta, a »nemzetbiztonsági ügynökség« központi intézményeihez négy főhivatal tartozik. Az operatív hivatalban lévő osztályok többek között tanulmányozzák a Szovjetunió kormányának rejtjel-rendszereit és diplomáciai titkos jeleit, a szovjet hadsereg rejtjelrendszereit, a Szovjetunión belül használt rejtjel-rendszereket, az ázsiai szocialista országok, az amerikai szövetségesek és a semleges országok rejtjel-rendszereit. Az Egyesült Államok »nemzetbiztonsági ügynöksége« magában foglalja az Egyesült Királyság különleges hírközlési csoportját, amely angol állampolgárokból áll. Anglián kívül az Egyesült Államok a hírközlés felderítésében együttműködik még Kanadában. Tudjuk — mondotta Mitchell és Martin — az Egyesült Államok sikerrel olvassa el több mint 40 ország titkos levelezéseit. Mitchell és Martin ezután elmondta, hogy a szovjet kormány teljesítette azt á kérésüket, hogy adják meg nekik a szovjet állampolgárságotx és nyújtsanak segítséget az orosz nyelv tanulmányozására. A szovjet kormány javasolta, hogy ők maguk válasszák ki azt a helyet, ahol lakni Szeretnének, lehetővé tette, hogy továbbképezzék magukat és segítséget nyújtott, hogy a matematika területén találjanak munkát. Martin közölte, hogy ő és Mitchell körülbelül ugyanazt a fizetést fogják kapni, mint ami az Egyesült Államokban megillette őket. »örülni fogunk, ha lehetőség nyílik rá, hogy levelezhessünk rokonainkkal és barátainkkal, és jó fogadtatásban részesítjük őket, ha szándékukban áll minket meglátogatni« — jelentette ki Mitchell és Martin. Kuznyecov levele a Biztonsági Tanács elnökéhez New York (TASZSZ). A New Yorkban tartózkodó V. Kuznyecov, a Szovjetunió külügyminiszterének első helyettese levelet küldött a Biztonsági Tanács elnökéhez, amelyben kéri: késlekedés nélkül hívják össze a tanácsot a Dominikai Köztársaság ellen hozott szankciók kérdésének megvitatására. Mint ismeretes, az Amerikai Államok Szervezete határozatot hozott, amelyben elítélte a Dominikai Trujillo- rendszer Venezuela ellenes agresszióját és megtorló intézkedések alkalmazását határozta el Dominika ellen. Kuznyecov levelében rámutat, hogy a Biztonsági Tanácsnak az ENSZ alapokmány 53. rtkkelye értelmében foglalkoznia kell ezzel a kérdéssel, és jóvá kell hagyni az Amerikai Államok Szervezetének döntését, mivel az a dominikai hatóságok békét fenyegető cselekményeinek megakadályozására irányul. (MTI) Rendkívüli állapot San Salvadorban San Salvador (MTI). San Salvadorban harminc napra kihirdették a rendkívüli állapotot egy rendelet alapján, amelyet a törvényhozói gyűlés Jose Maria Lemus elnök indítványára fogadott el. A rendelet az országban történt legutóbbi eseményekre hivatkozik, amelyek állítólag nagy mértékben megzavarták a közrendet, veszélyeztetik az ország békéjét és a lakosság nyugalmát. A múlt hónapban sok letar-' tóztatús történt azoknál? a tüntetéseknek következtében, amelyeket a San Salvador-iak Castro kubai miniszterelnök mellett tartottak. Újabb bizonyíték, hogy az Egyesült Államok beavatkozik Latin-Amerika belügyeibe Újabb részletek a moszkvai sajtóértekezletről Moszkva (MTI). A nyilatkozat elhangzása után az újságírók kérdéseket tettek fel Martinnak és Mitchellnek. Az Izvesztyija . tudósítója kérdezett először: — Önök azt mondták nyilatkozatukban, hogy a nemzet- biztonsági ügynökség negyven ország távirati és egyéb úton történő hírközléseit figyeli, illetve hallgatja le. Szeretnénk tudni, melyek voltak ezek az országok. Martin a következőket válaszolta: — Néhányat felsorolok: Olaszország, Törökország, Franciaország, Jugoszlávia, az Egyesült Arab Köztársaság. Indonézia és Uruguay. Ebből a felsorolásból képet alkothatnak az ügynökség munkájáról, Litosiko, a Pravda munkatársa megkérdezte: — Nyilatkozatukban önök elmondották, hogy az Egyesült Államok beavatkozott más országok belügyeibe, s önök ez1 a nemzetbiztonsági ügynökségben végzett munkájuk során tudták srieg. Milyen tényekkel tudnák alátámasztani ezt a kijelentésüket ? VÁLASZ: Amikor alkalmaztak a nemzetbiztonsági ügynökségnél, több száz más kezdő munkatárssal együtt előadásokat kellett hallgatnunk. Az előadásokból általános képet kaptunk az ügynökség működéséről. Elmondották, hogy az Egyesült Államok fegyverek kel és pénzzel is közreműködött bizonyos országok politikai helyzetének megváltoztatásában. Példaképpen az argentin Peron-rezsim megdöntését említették. A következő kérdésre válaszolva Mitchell elmondotta, hogy Kalifornia államból Martin pedig Washington államból származik. A Német Demokratikus Köztársaság egyik lapjának, a Frei Weltnek a tudósítója megkérdezte: — Nyilatkozatukban elmondották, hogy a Washingtonban működő egyik baráti állam követségén amerikai kém működik, aki a nemzetbiztonsági ügynökségtől kapja fizetését. Meg tudná-e mondani, melyik államról van szó? Martin azt válaszolta, hogy a török nagy- követségen működik ez az amerikai kém? Havanna (TASZSZ). A havannai lapok titkos dokumentumot tettek közzé, amelyet Dillon amerikai külügyminiszterhelyettes írt alá. Ezt a dokumentumot az Egyesült Államok külügyminisztériuma februárban valamennyi latinamerikai követségnek megküldte. Dillon utasítja az amerikai képviselőket, hogy akadályozzák meg a forradalmi kubai kormány által összehívott havannai nemzetközi értekezletet, amelynek napirendjén a gazdaságilag fejletlen országok problémái szerepelnek. A lapok az említett okmányt kommentálva hangsúlyozzák, hogy az a Latin-Amerika ellen irányuló gyarmatosító politika újabb bizonyítéka. (MTI) A Reuter tudósítója a kővetkező kérdést tette fel: — Ügy tudom, augusztus elseje kőiül jelent meg a közlemény arról, hogy önök eltűntek az Egyesült Állam ítoól. üt mondhatnák-e, hogy -nUyen úton-módon jutottak a Szovjetunióba? — Természetesen elmondhatnánk — mondotta Mitcneil —, de mivel ez magánügy, nem mondjuk el. — Martin a jelenlévők nagy derültsége közepette hozzátette: Ha elmondanánk, megakadályoznánk a többieket, akik esetleg utánunk akarnak jönni. A szovjet rádió munkatársa tette fel a következő kérdést: — A Szovjetunió korul működő rádió lehallgató állomásokat csak a Szovjetunió ellen vagy pedig más országok ellen is felhasználják? Mitchell: — A nemzetbiztonsági ügynökség általános politikája az, hogy minden ország rádió-, telefon- és táviró elentéseit lehallgatják mindenféle megkülönböztetés nélkül. (Derültség.) A New Statesman munkatársa arra a kérdésre kárt választ, hogy a nemzetbiztonsági ügynökség egyéb munkatársai hasonlóképpen dolgoznak-e, mint Mitchell és Martin. — Kollégáink, akiket ismerünk, másként dolgoznak, mint mi — hangzott a válasz. A következő kérdező aziránt a kongresszusi tag iránt érdeklődött, akit Martin és Mitchell felkeresett, hogy kifejezze aggodalmát az Egyesült Államok méltatlan cselekedetei miatt. Mitchell így válaszolt: — Nem szeretnők megnevezni ezt a kongresszusi tagot. Ha az illető úr kívánja, mígnevezheti magát. A New York Times tudósítója a következő kérdést tette fel: — Tudnak-e önök arról, hogy a Szovjetunió is kémkedik a nyugati hatalmak ellen? Martin így válaszolt: — Ami bennünket leginkább felháborított, az emirkai kémrepülések sorozata volt. Ezek a repülések, amelyek a Szovjetunió felségterülete fölöt? folytak, rendkívül veszélyesek és provokatív jellegűek. Tudomásunk szerint a Szovjetunió nem folytat hasonló provokációs cselekményeket az Egyesült Államok ellen. — Mi volt az önök funkciója és feladatköre a nemzetbiztonsági ügynökségben, és mióAngol katonai misszió érkezett Jordániába Aman (MEN). Az amerikai rádió jelentése szerint Had re- pülőmarsall vezetésével hétfőn angol katonai misszió érkezett a jordániai fővárosba. A kairói Al Ahram című lap arab politikai körök véleményére hivatkozva arról ír, hogy »Husz- szein jordániai király feltehetően angol csapatokat kér, ha veszélyben érzi magát. Ugyanez történt 1958-ban az iraki forradalom s a monarchia bukása után«. (MTI) Váratlan hideg idő, hó Olaszországban és Svájcban Róma (Reuter). Olaszország egyes vidékein eső, jégeső, és nagy szélvihar dúlt kedden. A Lago Maggiore-t körülvevő hegyekben hó esett. Firenzéből jégesőt jelentettek, amelyet nagyerejű szélvihar követett. Esett az eső kedd reggel Nápolyban is, s az idő viharossá vált Palermo térségében. * * * Bem. A Közép- és a Keleti Alpokban először jeleztek nagyobb arányú havazást. A hó éltorlaszolta a Furka-szo- rost. Az utak megtisztításáig a hágót átmenetileg lezárták. (MTI) ta tartózkodnak a Szovjetunióban? — tette fel a kérdést a Süddeutsche Zeitung tudósítója. Mitchell azt felelte, hogy matematikusok voltak, a titkos jelentések megfejtésével foglalkoztak, s elektronikus számológépek szakértőiként dolgoztak. A másik kérdésre nem válaszolunk — mondotta —, mert a válaszból következtetni lehet arra. hogy milyen úton-módon kerültünk a Szovjetunióba. A Canadian Tribune tudósítója megkérdezte: Mi az önök iskolai képzettsége és hány évesek? Mitchell elmondotta, hogy statisztikusi oklevelet szerzett a Sitanfordi egyetemen, majd később a George Washington egyetemen folytatta tanulmányait aspiránsi szinten. Martin közölte, hogy 29 éves, és Washington állam egyetemén szerzett statisztikusi képesítést. Később az illinosi-i egyetemen a matematikai tudományok kandidátusa címet nyerte él. A New York-i National Guardian munkatársának kérdése így hangzott: — Önök foglalkoztak radarjelzések megfejtésével ? Martin kijelentette: Mi magunk ezzel nem foglalkoztunk., de többet ismerünk azok közül, akiknek ez a feladatkörük. Munkatársaink képeket is mutattak, amelyeken feltüntet, ték a kémrepülőgépek menetirányát. Ezek a kémrepülők a Szovjetunió területe fölé hatoltak be, hogy a szovjet radarjelzéseket kikémleljék és felvegyék. — Találkoztak-e Powers- szel, és ott voltak-e Franc's G; Powers tárgyalásán? — tette fel a következő kérdést az AFP tudósítója. Mitchell elmondta, hogyneim voltak jelen a tárgyaláson, egyébként sem ismerik Powerst. Francis Powers a CIA- ban dolgozott, ők pedig a NSA-ban. Harlamov, a szovjet külügyminisztérium sajtóosztályának vezetője itt megszólalt: Kedves uraim és elvtársak. nem volna-e ideje befejezni a sajtóértekezletet? Martin nagy derültség közepette kijelentette: — Nem, nem, csak folytassuk. Egy amerikai újságíró aziránt érdeklődött, igaz-e, hogy az amerikai hatóságok immár 4—5 éve lehallgatják a szovjet jelzéseket. Martin így válaszolt: — kérdésével forduljon a nemzetbiztonsági ügynökséghez, az jóval részletesebb választ adhat. A sajtóértekezlet ezzel véget ért. (MTI)
