Somogyi Néplap, 1960. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-06 / 210. szám

Kedd, I960, szeptember 6. 3 SOMOGYI NÉPLAP NEMZETKÖZI Sz EMLE Bizalom és barátság II leszerelés kérdését tárgyaló ENSZ-közgyil­lésre való utazása előtt Hruscsov szovjet mi­niszterelnök ezekben a napokban Finnország­ba látogatott el. Ezzel kapcsolatban a finn saj­tó megállapítja: a két ország közötti jószom­szédi viszony, a gazdasági és kulturális kap­csolatok fejlesztésére való törekvés szolgáltak a látogatás természetes alapjául. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a finn népet bizalom és ba­rátság köti a Szovjetunióhoz, és kívül marad a nagyhatalmak nézeteltérésein. Bizalom és barátság... Ez a két szó jellem­zi a leghívebben azt az érzést, mellyel a né­pek a Szovjetunió felé fordulnak. A Szovjet­unió egyenlő félként tárgyal a legkisebb nép­pel ugyanúgy, mint a legnagyobba!. Tisztelet­ben tartja a nemzetek függetlenségét, önzet­lenül segíti őket. Mint Hruscsov a moszkvai magyar kiállításon mondott beszédében kije­lentette: ésszerű, jó szívélyes viszonyt óhajt az amerikai néppel is. Kereskedelmi és kulturális kapcsolatokat kíván kiépíteni minden ország­gal. A vitás kérdéseket nem hidegháborúval, fenyegetőzéssel, fegyverkezéssel, hanem tár­gyalóasztaloknál kívánja megoldani. Ezért je­lent örvendetes eseményt a szovjet államfér­fiak látogatása Indiától Finnországig, Auszt­riától Indonéziáig. Nyílt szívvel, őszinte érzés­sel fordulnak feléjük a népek, mert tudják, hogy az általuk felajánlott kölcsönök és egyéb segítségnyújtásuk nincs megalázó feltételek­hez kötve, nincsenek mögötte hátsó gondola­tok, csapdák, kiuzsorázó szándékok, mint a tőkés országok úgynevezett segítségnyújtása mögött. Nincsenek kikövetelt támaszpontok, az ország lakosságát állandó veszélynek kite­vő háborús célok. A szovjet segítség nem fegv- verekbe ölt pénzt, hanem a megsegített ország iparosítását, gazdasági fejlődését, új üzemeket, gátakat, hidakat jelent. Nőnek boldogulását, emberek jobb életét. Ezért szívesen látott ven­dégek a szovjet államférfiak a világ minden részén, ezért fogadja lelkesedéssel, múeg ba­rátsággal minden néo Hruscsov elvtársat Kí­nát*1 AnsT-H-íáig. Vietnamtól Finnországig. Ugyanakkor mit látunk a másik oldalon? Heves tüntetések, ellenséges hangulat, esetleg fagyos bizalmatlanság kísérte az amerikai ve­zetők útjait a dél-amerikai államoktól egészen Eisenhower lemondott tokiói látogatásáig. Tel­jesen érthető ez, hiszen a népek mindenütt bé­két, nyugalmat, szélesedő gazdasági és kultu- . rális kapcsolatokat akarnak. Nyugodt légkört és nem hidegháborút. Emelkedő életszínvona­lat és nem esztelen fegyverkezési hajszába ölt milliárdokat. Természetes tehát, hogy a hideg­háború felelevenítőit, a fegyverkezési hajsza szédültjeit, a támaszpont-építőket, a nukleáris robbantások lelkiismeretlen kalandorait egyet­len nép sem látja szívesen. “Ha nem változta­tunk külpolitikánkon, egy napon azt vesszük észre, hogy az egész világ elfordul tőlünk« — írta a közelmúltban egyik amerikai publicista. Az események azt mutatják, hogy a békés együttélés ellenzői, az erőpolitika mániákusai mindinkább elszigetelődnek, és szövetségeseik ( táborában is egyre népszerűtlenebbek lesznek. Ezért állapították meg a nyugati lapok azi Amerikai Államok Szervezetének San José-i konferenciáján hozott határozatot elemezve nem csekély kárörömmel, hogy az USA tekin­télye az értekezleten végeredményben súlyos vereséget szenvedett. Még a nyugatnémet Süd­deutsche Zeitung is rámutatott, hogy Heríer amerikai külügyminiszter kubaellenes tervei a latin-amerikai államok kemény ellenállásá­ba ütköztek, és az eredetileg tervezett ameri­kai határozati javaslatot nem tudta keresztül­erőszakolni. Más lapok arra hívják fel a fi­gyelmet, hogy Latin-Amerikában egyre élese­dik a »jenkiellenesség«, s Washingtonnak ta­pasztalnia kellett, hogy egyre több nép tépi el magát a dollár-pórázról. A San José-i határo­zat még az elfogadott burkolt és bágyadt erejű megfogalmazásában is hatalmas erejű tiltako­zást váltott ki Mexikótól Brazíliáig. Hatalmas tömegek nagyarányú tüntetéseken ítélték el az' Egyesült Államok újabb kubaellenes agresszív lépését. Természetesen a legizzóbb, legelemen- tárisabb tiltakozást Kubában váltotta ki az' amerikai imperializmus sötét manővere, mely kényszeríteni akarta Kubát, hogy mondjon le' a Szovjetunió által a szabadságát, független­ségét védő népnek agresszió esetére felajánlott segítségről. Ezzel kapcsolatban jelentette ki Fidel Castro: arról van szó, Jiogy egy hatalmas ország azt a nemes ajánlatot tette, hogy egy kis ország védelmére kel. Ez nem beavatkozás, hanem szolidaritásvállalás egy szabadságáért küzdő néppel. A hatalmas ország, a Szovjetunió baráti ke­zét és segítségét nyújtja a kis országok népei­nek Kubától Finnországig mindenütt, és segít­sége önzetlen, feltétel nélküli. Ezzel vívta ki a népek bizalmát és barátságát ugyanakkor, amikor a tőkés országok gesztusait bizalmatla­nul és jogos gyanakvással kísérik ma már Ja­pántól Kongóig, Latin-Amerikától az európai szövetségesekig mindenütt... Az a meleg, lel­kes, szeretetteljes fogadtatás, amellyel a finnt nép a hatalmas Szovjetunió államfőjét fogad­ta, megbecsülése annak a szívós, állhatatos tö­rekvésnek, amelyet Hruscsov vezetésével a Szovjetunió folytat a békés egymás mellett élés, a különböző rendszerekben élő országok' hasznos, gyümölcsöző együttműködése érdeké-* ben. A kapitalista rendszerben élő kis Finnor-J szag és a szocialista nagyhatalom Szovjetunió között kialakult, bizalomra épült viszony meg­győző példája nemcsak annak, hogy a törté-( nelemben először a Szovjetunió valóban töké-, letesen megvalósította a kis és nagy népek közötti egyenjogúság alapján létesített kapcso-' latokat, hanem annak is, hogy a különböző ( rendszerben élő országok bizalomteljes, békési és baráti viszonyban élhetnek egymás mellett.# MARIANNA A fehér abrosszal, virágok­kal feldíszített asztalokat ün­neplő arcú és ünneplőbe öl­tözött férfiak, nők ülik körül. Amott feltűnik egy karon ülő kislány, szőke fürtös és mosolygó arcú. Neki van a legtöbb csodálója, ő most a világ, azaz a társaság köze­pe. öt ünnepük a szülők és a Faipari Vállalat dolgozói. Nagy nap ez a Zsíros-család, de az a nagyobb család, a vállalat életében is. Akik itt vannak, azért jöttek ide, hogy bensőséges ünneplés kö­zepette nevet adjanak Zsí­ros József asztalos leányá­nak. Vigalom, örömteli uj- jongás hatja át az ünneplő­be öltöztetett kultúrtermet. Vidámságnak voltak már J tanúi egynéhányszor e terem # falai, de hasonló eseménynek még nem. Mennyire jelképes ez az ünnepi alkalom is! Jel­képe annak, hogy hogyan változik nálunk a világ. El­űzzük a múltat, régi szoká­sok mennek feledésbe, új, tartalmában és formájában szocialista, mélyen emberi ünneplések váltják fel őket. Munkásaink növekvő öntu­datáról, tisztánlátásáról is bi­zonykodnak ezek a ma még szórványos, de egyre szapo­rodó ünnepségek. A szentelt víz, a ráolvasás erejében mind kevesebben hisznek. A mi ünnepeink nemcsaJc a szo­cialista humanizmus nagy erejéről, embereket összefor­rasztó erejéről beszélnek, ha­nem egyúttal magas méltó­ságára állítják a munkát, az élet alapját. Erősítik az em­berekben a tudatot: a társa­dalom összefogó ereje a leg­hatalmasabb. Sokan eljöttek a kis Zsí­ros Marianna névadó ünnep­ségére. A szülőkkel együtt örülnek a munkáskollégák és a vállalat vezetői. Sorra kö­szöntik az ünnepeiteket, ki­fejezik jókívánságaikat, s olyan megható ez! A jókí­vánság mellett átadják sze­rény, de kedves ajándékai­kat az üzem gazdasági és tár­sadalmi szervei. Jókívánsá­gait tolmácsolja az ünnepei­teknek a városi pártbizott­ság és a tanács végrehajtó bizottsága. (Varga) j Uborkaszezon Ötvöskónyiban (Tudósítónktól.) Az ötvöskónyi Aranykalász )Tsz-nek jó jövedelemforrása a ► kertészet. Az idén 17 hold | uborkát, 2 hold paprikát, 5 és I fél hold paradicsomát, 20 hold I mákot és 5 hold káposztát ve­* tettek. Másod vetésként már a . földbe tették 12 holdon a cék- I la magját is. Termését savanyí- 1 tó üzemükben dolgozzák fel. Az idén leggazdagabban az i uborka fizetett. A 17 holdról I eddig majd 600 mázsát takarí­tottak be. 500 mázsát a Nagy- Jadáti Konzervgyárba szállítot- I taik szerződésük alapján. 117 * ezer forintot kapott érte a tsz. A kertészetben most javában I szedik az uborkát. Az egyik 2 holdas táblán 16 asszony és leány szorgoskodik. Egy nap alatt 40 mázsát szednek le. Az iroda mellett levő raktár­ban valóságos “uborkahegy-“ fogadja a látogatót. Az udva­ron már válogatva sorakoznak és elszállításra várnak a telt ládák. A csemegeuborkát át­adják a konzervgyárnak, a nagyobbakat maguk savanyít­ják, a salátának valót pedig Csehszlovákiába küldik. A savanyító üzemben hatal­mas kádakba kerül az uborka; A télen értékesítik majd. Ma­ian István kertész, az üzem ve­zetője mondotta, hogy cseresz­nyepaprikát is savanyítanak a kereskedelem örömére. ■fSfl iiiislillSII Asszonyok és lányok szedik az uborkát. SE] NY IN A SIRIUS AKCIÓ» Első rész A KATONAI ATTASÉ 1941 májusának egyik regge­lén Waitzel ezredes, a moszk­vai német nagykövetség kato­nai attaséja a szokottnál sokkal korábban ébredt. Ez annál kel­lemetlenebb voüt neki, mert előző este igen későn tért nyu­govóra: még éjfélkor is érkez­tek Berlinből rejtjelzett távira­tok, amelyekre azonnal vála­szolnia kellett. Két ilyen táv­irat jött, s egyik sem volt al­kalmas arra, hogy nyugalmas hangulatba ringassa, már pe­dig Waitzel úr semmit a vilá­gon nem becsült annyira, mint éppen a nyugalmat. Igen, negyvenöt éves korára az atta­sé úrban végleg meggyökerese­dett az a szilárd meggyőződés, hogy az életbein aligha van na­gyobb élvezet, mint a csendes, békés alvás .;; Bégebben élvezetet talált a sportban, vonzották a nők is, de különösen a hivatali karrier izgatta... Az évék múlása azon­ban megtanította, hogy mind­ezt filozófus módjára szemlél­je: a szenvedélyek, az izgal­mak, a merész kockázat tulaj­donképpen csak füst, tehát semmit sem ér. Az a fontos, hogy az ember élvezze az élet gyönyörűségeit, amelyek még •egyven éves kor után is elér­hetőek, vigyázzon az idegrend­szerére és a vérnyomására, le­hetőleg nyugalmasan, mérsé­kelten és okosan éljen, s főként annak tudatában, hogy a vilá­gon nincs fontosabb, mint mi magunk, az ebédünk, a sétánk, az álmunk, a szeretőnk, a szo­kásaink és ízléseink. Elég baj, hogy a világ rendkívül ostobán van berendezve: az embernek mindezekért meg kell dolgoz­nia, s ráadásul a hírszerző szol­gálatban, ami bizony sok bo­nyodalmat, veszedelmet és kel­lemetlenséget rejt magában. Hát igen, a kellemetlensé­gek. .. az utóbbi időben úgy záporoztak a fejére, mintha valaki külön ambícióval arra törekednék, hogy elkeserítse Hans von Waitzel úr életét. Ami természetesen szörnyű disznóság, bárki legyen is az Oka : ; j Mogorván elnyújtózott ala­csony, széles ágyán, és bosz- szankodva hunyorgott a nap­sugaraktól, melyek áttörtek a szoba selyemfüggönyén. Elmél­kedni kezdett a kellemetlensé­gekről. Ezeket régi szokása szerint két csoportra osztotta: az előre nem látható kellemet­lenségek csoportjára, amelyek éppen ezért különösen kínosak — meg azokra a kellemetlen­ségekre, amelyek, mondhatni, elkerülhetetlenek, amelyekre eleve számíthat az ember, s ezért a hatásuk sem olyan bé­nító. Az első csoport kellemetlen­ségei közé tartozott kétségkí­vül annak a szamár Krasehké- nek szörnyű, ostoba esete, amely úgy érte, mint derült égből a villámcsapás. Kraschke Waitzel egyik beosztottja volt. Eégi német kém lévén, a jelek szerint elég tapasztalattal ren­delkezett. Annyi bizonyos, hogy már az első világháború előtt is Oroszországban dolgo­zott, és leleményes, vakmerő ügynök hírében állt; Ért a Kraschkét egy évvel azelőtt osztották be Waitzel mellé és »álcázva«, diplomata­útlevéllel érkezett Moszkvába; mint a nagykövetség sajtóatta­séja. Sajtóattaséi minősége le­hetővé tette neki, hogy kap­csolatba lépjen a külföldi új­ságírók testületével, látogassa a lapszerkesztőségeket, könyv­táraikat és a vendéglők, lóver­senyek, színházak, hangverse­nyek törzsvendége legyen. Be­osztása bármely más országban kimeríthetetlen lehetőségeket ígért volna. Amikor azonban Moszkvába érkezett, ahol már sok eszten­deje nem járt, Kraschke úr hamar elszontyolodott: megszo­kott munkamódszerei itt szem­látomást csődöt mondtak. A szovjet állampolgárok nem szí­vesen ismerkedtek meg hitle­rista diplomatákkal és vele sem voltak hajlandók találkozni; kártyabarlangok és egyéb le- bujok Moszkvában hiányoztak; az operettszínházak »csillagai« és a filmsztárok egészen má­sok voltak, mint egyéb orszá­gokban, nem hajszolták a bril- liánsokat, nem igyekeztek gaz­dag szeretőket és villákat sze­rezni, hanem a jelek szerint példás szakszervezeti tagok Fábos Józsefné és László Ferencné válogatják, osztályoz­zák az uborkát. voltak. így tehát nem volt ki­vel együtt dolgozni... S mintha az ő bosszantására történnék: éppen ebben az idő­ben érkezett Berlinből a pa­rancs, hogy minden lehető esz­közzel végre kell hajtani a Si- rius-akciót. Sirius-akció: ez volt a fedőneve annak a felde­rítő feladatnak, amely Leon­tyev mérnök, a neves szovjet tervező munkáival állt kapcso­latban. Berlinben már régóta érdek­lődtek Leontyev személye és tevékenysége iránt, már a har­mincas évek óta, amikor bizo­nyos forrásokból a német ka­tonai titkosszolgálat, az »Ab­wehr« megtudta, hogy Leon­tyev, az akkor még egészen fiatal tervező, Moszkva egyik tudományos kutatóintézetében újfajta fegyverek előállításán dolgozik. A német hírszerzőknek ak­kor sikerült beszervezniük a kutatóintézet egyik alkalma­zottját, s az lehetőségeihez ké­pest tájékoztatást adott Leon­tyev munkájáról. Ezekből a je­lentésekből kiderült, hogy Le­ontyev szerény ember, csak a munkájának él, nem nagyon beszédes és rendkívül óvatosan válogatja meg ismerőseit. Meg­vesztegetése szóba sem jöhe­tett: minden adat azt bizonyí­totta, hogy megvesztegethetet­len, becsületes ember. A »köz­vetlen« munka ebben az eset­ben lehetetlen volt. Kerülő uta­kat, közvetítő megoldásokat kellett tehát választani. De újabb nehézségek merültek fel: a szovjet biztonsági szervek váratlanul lefülelték az inté­zetben dolgozó ügynököt, mert valahogyan tudomást szereztek róla, hogy találkozni szokott Kraschke elődjével. Ez már ko­moly fiaskó volt. — Folytatjuk — ■ % % %' ÜM A savanyító üzemben dolgozik Becsek Vcndelné és Haris Ilona. AZ ÓVATOS Neve? Nem lényeges. Egyik megyei szervezetnél tölt be fontos állást. Mint maga mond­ja: haladó értelmiségi, akit megbecsül a népi demokrácia. öltözködésében azonban meg­lehetősen konzervatív. Még a legmelegebb nyárban sem ten­né le csokornyakkendőjét, s a legforróbb ünnepi hangulatban is kimérten udvarias. Konzerva­tivizmusával, kimértségével, el­lentétben gyakorta hangsúlyoz­za, hogy gondolkodásában a marxizmus talaján áll. Nem párttag — szimpatizáns. Néhány éve már, hogy elhagyta a kar­társ megszólítást, bár az elvtárs szó különösen, idegenül hang­zik ajkáról. A templomba járás­sal is felhagyott. Óvatos -mber, a látszatra is ad. Ámr1 '' ntos- sága mindig kísérti.. . Mi lesz, ha mégsem a marxizmusnak van igaza, s a túlvilágon.. • azaz hátha van túlvilág? Ezért ahol csak szerét ejtheti, alibit szerez: templom előtt elhalad­va keresztet vet. No, nem na­gyot, s nem is a fején, illetve a homlokán, mellén, hanem csak ügy a hasa közepén... hátha meglátja valaki. így az­tán nyugodtan mondhatja, hogy vakarózott. Amikor én láttam a Szent Imre templom előtt, akkor is így tett... Ami­kor észrevett, úgy vakarta a hasát, mintha viszkető görcs­ben szenvedne ... Mennyivel jobban becsülnénk, ha kevésbé volna óvatos, és in­kább jobban őszinte. Azt mon­daná: az én vallásos meggyőző­désemet már korom miatt nem tudom elhagyni, de tehetségem­mel, amíg tudom, szolgálom az ország előrehaladását. (SZALAI)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom