Somogyi Néplap, 1960. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)
1960-09-04 / 209. szám
Vasárnap, 1960. szeptember 4. 3 SOMOGYI NÉPLAP IRÁNYELVEK oktatási rendszerünk továbbfejlesztésére Oktatási rendszerünk a fel- szabadulás óta állandóan fejlődött, és jelentős eredményeket ért el. A gyors társadalmi haladás azonban szükségessé teszi, hogy jobban készítsük fel ifjúságunkat az életre, a szocialista építés gazdasági és kulturális feladatainak megoldására, A ma iskolába kerülő fiatalokat úgy kell nevelni, tanítani, hogy az iskolából kilépve (10—15 év múlva) meg tudjanak felelni a felépült szocialista társadalom igényeinek. Ezért határozott úgy a párt VII. kongresszusa, hogy "köznevelésünk fejlesztése gondosan előkészített iskolareformot tesz szükségessé«. Az a társadalmi bizottság, mely a kormány megbízásából az iskolareform előkészítésén munkálkodik, viszonyaink gondos elemzése alapján, a hazai és külföldi tapasztalatok kellő figyelembevételével a fejlesztés ulavelveit és legfőbb célkitűzéseit a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a magyar forradalmi munkás—paraszt kormány hozzájárulásával nyilvános vi- '=ra bocsátja. 1. legyük szorosabbá iskolai,,,, kapcsolatát az élettel, a gyakorlat- fel, a termeléssel. Minden iskolatípusban elő kell készíteni a tanulókat a termelőmunkában való részvételre. Ezért: az általános iskola nyújtson műszaki-gyakorlati (politechnikai) képzést, növelje a gyakorlati foglalkozások számát; a gimnáziumok oktatási rendszerét úgy fejlesszük, hogy az elméleti oktatás mellett szakirányú műszaki-gyakorlati (politechnikai) képzéssel lehetővé tegyük a tanulók számára szakmai előképzettségük megszervezését is; olyan szakközépiskolákat létesítsünk, amelyek középfokú általános műveltséget és szakképzést nyújtanak; felsőoktatási intézményeink neveljenek a népgazdaság, a tudomány és a kultúra különböző területei számára olyan kiválóan képzett szakembereket, akik megismerik a választott szak elméleti alapjait és gyakorlati alkalmazásának legjobb főméit 2. Emeljük az általános és szakmai műveltség színvonalát. Ezért: a) A tanterveket az oktatás minden fokán tegyük korszerűbbé. A korszerű tananyagot ügy kell összeállítani, hogy: kapjanak benne helyet a ter- mészettudonfáhyok újabb eredményei, a társadalomtudományok mai kérdései, továbbá bizonyos technikai ismeretek; biztosítson rendszeres kapcsolatot a gyakorlattal; nyújtson tájékozódást a termelés alapjaiban; szolgálja a szocialista világnézet kialakítását. b) Szüntessük meg a tanulók túlterhelését. c) A tankötelezettség korhatárát a jelenlegi 15. életévről a 16. életévre kell felemelni. Akik 14, illetve 15 éves korukig sem végzik el az általános iskola 8. osztályát, azok 16 éves korukig az általános iskolában kötelesek tanulmányaikat folytatni. Azok pedig, akik a tankötelezettség korhatára előtt elvégezték az általános iskola 8. osztályát, de középfokú tanintézetben vagy iparitanulóiskolában szervezett oktatásban nem vesznek részt, és napi 4 óránál kevesebbet dolgoznak, 16 éves korukig továbbképzőE célkitűzéseknek vetkezőképpen alakul: skolákat kötelesek látogatni. d) A nappali tagozatok mellett jelentősen fejleszteni kell a dolgozók esti és levelező oktatását, hogy minél többen szerezzék meg a középfokú általános és szakmai műveltséget. e) Mind a pedagógusképzés, ben, mind pedig a továbbképzésben helyezzenek nagyobb súlyt a pedagógiai, didaktikai ismeretekre. A tanításban legyen nagyobb tere a szemléltető oktatásnak. Pedagógusaink az oktatás és nevelés iobb módszereivel érjék el, hogy a tanulók teljes aktivitással vegyenek részt az órákon, a tananyagot megértsék, és alkalmazni tudják. f) Meg kell valósítani az egész oktatásügy egységes irányítását. A Művelődésügyi Minisztérium feladata valamennyi alsó, közép és felső fokú oktatási intézmény oktató-nevelő munkájának elvi, pedagógiai irányítása. A megyei, a megyei jógii művelődésügyi, illetve a budapesti tanácsok oktatási osztályának hatáskörébe kell utalni területük valamennyi alsó és középfokú tanintézetének közvetlen irányítását, felügyeletét. Az egyes szakminisztériumok (országos főhatóságok), feladata, hogy közreműködjenek a különböző szakiskolák szakmai tananyagának összeállításában, irányítsák a szakfelügyeletet, szervezzék a tanulók üzemi, szakmai gyakorlatát. 3. flz oktató-nevelő munka tervszerűen szolgálja a szocialista világnézet és erkölcs kialakítását: Neveljünk igaz hazafiakat, akik forrón szeretik hazánkat, népünket, odaadással szolgálják a szocializmust, a népek testvériségének ügyét, építik és védik a nép államát. Olyan tanulóközösségek kialakítására kell törekedni, ahol a szocialista erkölcs követelményei a tanulók munkájában, magatartásában, egymás közötti kapcsolatában mindinkább érvényre jutnak. Neveljen az iskola erős, edzett ifjúságot, eS alakítsa ki az egészséges életmód megfelelő szokásait; fejlessze a szép szeretetét és megbecsülését a mindennapi életben, a munkában és a művészetben egyaránt. iskolarendszerünk a köVI.só fokú oktatás A Magyar Népköztársaság iskola-rendszerének alapja továbbra is a 6 éves korban kezdődő nyolcosztályos kötelező általános iskola. Fokozatosan minden általános iskolában be kell vezetni a gyakorlati műszaki (politechnikai) oktatást. Az általános iskola általános alapműveltséget nyújtó iskola. Emellett elméletben és gyakorlatban megismerteti a termelő- munka elemeit, előkészíti a tanulókat a társadalmilag hasznos munka végzésére, megalapozza a szocialista erkölcsi nevelést. Az új ipartelepek kialakulását és a mezőgazdaság szocialista átszervezését alapul véve úgy kell fejleszteni az iskola- hálózatot, hogy a kis települések felső tagozatú tanulói számára még több központi (úgynevezett körzeti) iskolát hozzunk létre. Ezzel is elősegítjük, hogy valamennyi felső tagozatú tanuló szakrendszerű oktatásban részesüljön. Az a közvetlen célunk, hogy az általános iskolát végzett ifjúság túlnyomó többsége valamilyen formában tovább tanuljon. A tananyag összeállításánál arra kell törekedni, hogy szilárd alapokat adjon a továbbtanuláshoz. Űj tantermek építésével fokozatosan csökkentjük, majd teljesen megszüntetjük iskoláinkban a kettős váltást. Iparitanuló-iskolák Az ipari-, mezőgazdasági-, kereskedelmi- (stb.) tanuló iskolák feladata a szakmunkás- képzés. Ezekben az intézményekben a tanulmányi időt az általános műveltségi és szakmai igényeknek megfelelően fokozatosan 3 évre emeljük, és meghatározzuk azokat a feltételeket (különbözeti, illetve felvételi vizsgák rendszerét), melyek teljesítésével az iparitanuló-iskolát végzett fiatalok lyaiban, illetve — előkészítő tovább tanulhatnak valamely tanfolyam után — felsőipari középfokú iskola felsőbb osztá-1 stb. iskolán. Középfokú oktatás Középfokú oktatási intézményeink feladata, hogy középfokú általános műveltség mellett — az iskolatípustól függően — szakmai képzést, illetve előképzést nyújtsanak. Ennek megfelelően középiskoláink nagyobb részét szakirányú iskolatípussá alakítjuk. 1. Szakközépiskolák A termelés és a társadalom fejlődésével évről évre több olyan általánosan is művelt, jól képzett szakemberre van szükség, aki képes alkalmazni a korszerű termelési eljárásokat, tudja kezelni a modern gépeket, áttekintése van a termelés egy-egy ágában, s ezért a népgazdaság változó igényei szerint aránylag gyorsan mozgósítható újabb és újabb feladatokra, továbbá bizonyos irányító posztokon is helytáll. Ezért szakoktatásunkat magasabb színvonalra kell emelni. Olyan ipari, mezőgazdasági, kereskedelmi és közgazdasági szakközépiskolákat kell szervezni, amelyek célja az, hogy középfokú általános és szakmai műveltséget adjon. Ezekben az iskolákban a tanulmányi idő 4 év. A tanulók érettségit és szakvizsgát tesznek. Az iskola elvégzése után szakmájukban elhelyezkednek, egy-két évi gyakorlati munka után felsőipari (mezőgazdasági stb.) iskolára, illetve egyetemre jelentkezhetnek. A szakközépiskolákat a jelenlegi gimnáziumok és technikumok egy részéből kell kiépíteni: 1965-ig kisebb mértékben, 1970-ig teljes rendszerükben. A szakközépiskolákat üzemhez, intézményhez kapcsol juk. Ezek biztosítsák a tanulók szakirányú elméleti és gyakorlati oktatásának személyi és tárgyi feltételeit, továbbá nyári szakmai gyakorlatukat. 2. Gimnáziumok A gimnáziumok célja, hogy az elméleti képzéssel egyidejűleg olyan szakirányú politechnikai képzést nyújtsanak, mely megrövidíti egy szakmában a szakmunkásképzettség megszerzéséhez az érettségi után szükséges időt. A gimnázium tanulmányi ideje négy év. A tanulók a hét öt napján az iskolában tanulnak, egy napon pedig az iskolával együttműködő ipari, mezőgazdasági stb. üzemben termelőmunkát végeznek. A nyári szünidőben további két-há- rom hetes termelési gyakorlaton vesznek részt. A tanulók érettségi után képzettségüknek megfelelően elhelyezkedhetnek, illetve egyetemi, főiskolai továbbtanulásra jelentkezhetnek. Az üzemi termelési nappal összekapcsolt (ún. 5+1-es) oktatást 1965-ig valamennyi gimnáziumban meg kell valósítani. A dolgozók iskolái Az általános és szakmai műveltség emelésében mind nagyobb feladatok várnak a dolgozók iskoláira Arra törekszünk, hogy a dolgozók munkájuk megszakítása nélkül minél nagyobb számban szerezzék meg a középfokú általános és szakmai műveltséget. Ezért az igényeknek megfelelően valamennyi iskolatípus mellett létre kell hozni, illetve tovább kell fejleszteni a dolgozók esti, levelező oktatási intézményeit. Biztosítani kell annak lehetőségét, hogy a dolgozók megfelelő különbözeti, illetve felvételi vizsgák letétele után bármely iskolatípus bármely osztályába léphessenek. A dolgozók iskoláinak tananyagát és oktatási módszereit a felnőttek oktatása sajátos követelményeinek megfelelően kell átalakítani. Elsősorban a dolgozók iskoláinak eddig is legjobban bevált formáit, az üzemi iskolákat fejlesszük a nagy ipari üzemekben, tsz-ekben és állami gazdaságokban. Ahol csak lehet, szervezzenek a váltott műszakban dolgozók munka- beosztásához alkalmazkodó műszakváltós osztályokat. A mezőgazdaságban a dolgozók iskoláinak tanítási idejét a mezőgazdasági munka idényjellegének megfelelően alakítsák ki. Felsőipari (mezőgazdasági, közgazdasági stb.) iskolák A modern termelés mind az iparban, mind a mezőgazdaságban egyre nagyobb számban igényel magas színvonalon képzett középkádereket. Ilyenek a technikusképzés jelenlegi formájával, tartalmával és módszereivel nem képezhetők ki. Ezért a techdtkusok, illetve a különböző szakágakban másmás néven nevezett, de lényegében e fogalom körébe tartozó irányító középkáderek képzését — felső fokú oktatási jelleggel — középiskolai érettségihez, illetve megfelelő felvételi vizsga letételéhez kell kötni. A felvétel feltétele szakmunkásképzettség, egy-két évi termelési gyakorlat. A felsőipari (stb.) iskolán végzett tanulmányokat egyetemi továbbtanulás esetén be kell számítani. A felsőipari (stb.) iskolák hálózatát a jelenlegi technikumok egy részéből 1970-ig kell fokozatosan kiépíteni. Egyetemek, főiskolák A felsőoktatási reform célja, hogy a gyakorlati élettel szoros kapcsolatban, magasabb színvonalon valósuljon meg a kommunista szakemberképzés. Ezért: 1. Szorosabbra kell fűzni a felsőoktatásnak a gyakorlattal, a termelőmunkával vsió kapcsolatát. A felvételnél részesüljenek előnyben azok a jelentkezők, akik legalább egy évig már dolgoztak. Fokozatosan meg kell valósítani, hogy az érettségizettek legalább egy évi munka után kerüljenek főiskolákra, egyetemekre. A képzési idő öt, illetve hat évéből legalább tíz hónap üzemi, iskolai, klinikai, bírósági stb. szakmai gyakorlat legyen, amely a hallgatókat leendő hivatásukra készíti elő, és képzésük szerves részét alkotja. A diplomatervek és szakdolgozatok témáit lehetőleg a gyakorlati problémák köréből válaszszák. Az egyetemi és főiskolai hallgatók tanulmányaik befejezése után egy-két évi kötelező szakmai gyakorlaton vegyenek részt fizetéses állásban. Ennek idejét csökkenteni lehet azoknál a hallgatóknál, akik felvételüket megelőzően már bizonyos időt munkában töltöttek. A tanszékek fokozottabban kapcsolódjanak be a társadalom, a népgazdaság előtt álló tudományos és gyakorlati feladatok megoldásába. A felsőoktatási intézmények építsenek ki szoros kapcsolatot üzemekkel, termelőszövetkezetekkel, kutatóintézetekkel stb. A jövőben elsősorban olyan kutatókat alkalmazzunk, akiknek van szakmai gyakorlatuk; azok számára pedig, akik még ilyennel nem rendelkeznek, teremtsük meg a lehetőséget a szakmai gyakorlat megszerzésére. 2. Biztosítsuk a magasszínvonalú és minden tekintetben korszerű oktatást. Ennek feltétele az oktatás tudományos jellege és a hallgatók választott szakmája gyakorlati követelményei közötti összhang megteremtése. Ezért 1965-ig új tanterveket és programokat kell készíteni. Növeljük az intézményen kívüli szakmai gyakorlatok és az intézményekben tartott gyakorlati foglalkozások számát Javítsuk a világnézeti nevelőmunkát A marxizmus—leni- nizmus oktatása szervesen kapcsolódjék a szocializmus építése és a szakoktatás problémáihoz. A szaktárgyak oktatása marxista—leninista szellemben történjék. Fejlesztésre szorulnak a felsőoktatási intézmények oktatónevelő munkájának módszerei. Behatóan kell foglalkozni a felsőoktatás neveléselméleti, neveléslélektani problémáival, és ki kell dolgozni a felsőoktatás módszertanát. Intézményeinket — az eléjük állított növekvő követelményeknek megfelelően — korszerű oktatási eszközökkel, laboratóriumi és műhelyfelszerelésekkel, valamint, oktatási és kollégiumi épületekkel kell ellátni. Felsőoktatási intézményeink fordítsanak nagy gondot a szakemberek továbbképzésére és ennek keretében a specializálódásra. A továbbképzésben az egyetemek és főiskolák központi szerepet töltsenek be. Ki kell dolgozni a tudományos utánpótlás perspektivikus tervét, és biztosítani kell annak személyi, szervezeti és anyagi feltételeit. 3. Szakemberképzésünk rend-' szerében biztosítsunk a jelenleginél sokkal nagyobb lehetőséget a termelésben dolgozók képzésére. Újra létre kell hozni és széleskörűen fejleszteni kell felsőoktatási intézményeinkben az esti tagozatokat. A levelező hallgatók tanulmányi munkáját a felsőoktatási intézményekben szervezett évközi kötelező foglalkozásokkal és vidéki konzultációs központok felállításával segítsék. A termelőmunkát végzők, betöltött munkakörüktől függetlenül, egyre nagyobb számban nyerjenek felvételt az esti és levelező tagozatokra. 4. A felsőoktatási intézményekbe felveendő hallgatók létszámát népgazdaságunk szakemberigénye alapján kell megtervezni. A műszaki és agrár felsőoktatási intézmények — különös figyelemmel a vegyiparra, a gépgyártásra, a híradástechnikára, az atomenergia békés felhasználására, a nagyüzemi mezőgazdaságra — képezzenek elegendő számú szakembert. Népgazdaságunk megköveteli, hogy új mérnökeink korszerű szakképzettsége technológiai, gazdasági és termelés-szervezési ismeretekkel bővüljön. A pedagógusképző intézményekben a hallgatók létszámát jelentősen emelni kell, hogy egyrészt a fennálló pedagógushiányt minél előbb felszámolhassuk, másrészt politechni- kailag képzett pedagógusok megfelelő számban álljanak rendelkezésre. III. A nevelők és a neveléstudomány feladatai Nevelőink túlnyomó többsége szereti hivatását, becsülettel dolgozik, a kulturális forradalomban eddig elért eied- ményeinkben az ő munkájuknak jelentős része van. Népünk nagyra becsüli a hivatásukat szerető pedagógusokat. Iskolarendszerünk reformjának megvalósításában a pedagógusok szerepe rendkívül fontos. Nem kis részük máris tanúbizonyságát adta az új iránti fogékonyságának, amikor úttörő munkát vállalt az iskolák szervezeti és tartalmi átalakítására irányuló kísérletekben. Nevelőink világnézeti fejlődése meggyorsult, egy része marxistává vált. Ezt a fejlődést tovább kell erősíteni, mivel csak így tudnak marxista módon tanítani, szocialista szellemben nevelni. Az alapvető politikai és pedagógiai kérdések tisztázásával erősítsük a tantestületek egvségét. A pedagógusoktól politikai, világnézeti kérdésekben is világos állásfoglalást várunk. Fontos feladatok várnak nevelőinkre pedagógiai, lélektani ismereteik kiegészítésében, nevelési és oktatási módszereik állandó fejlesztésében. A nevelőképző intézmények tanulmányi anyagában, a képzés módszereiben és szervezeti rendjében végre kell hajtani minden olyan szükséges változtatást, amely a leendő pedagógusok jobb felkészítését eredményezi az új feladatokra. Hasonlóképpen kell eljárni a pedagógusok továbbképzését illetően is. Szocialista közoktatásügyünk napirenden lévő kérdéseinek megoldásából a neveléstudomány művelőire is jelentős feladatok várnak. A nevelés- tudományi kutatások tematikája, témaválasztása terjedjen ki azokra a kérdésekre, amelyek közoktatási feladataink homlokterében állnak, különösen az iskola és az élet, az oktatás és a termelőmunka, az elmélet és a gyakorlat összekapcsolása dtai felvetett kérdésekre, a nevelés és oktatás társadalmi és módszertani problémáira, a világnézeti, erkölcsi és közösségi nevelés témáira. IY. Oktatási rendszerünk továbbfejlesztése az egész társadalom ügye A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának az oktatásügy reformjával foglalkozó ülése is nagy nyomatokkal hangsúlyozta, hogy oktatásügyünket csak abban az esetben tudjuk teljes sikerrel tovább fejleszteni, ha a pedagógusok, a tömegszervezetek, a szülői munkaközösségek és az egész társadalom összefog megvalósítására. Határozatban szólította fel valamennyi párt- szervezetet, hogy az oktatásügy továbbfejlesztését tekintsék elsőrendű feladatuknak. A ma gyár forradalmi munkás-paraszt kormány pedig kötelességévé teszi az érintett állami, tanácsi szerveknek, hogy nagy felelősséggel foglalkozzanak vele. Üzemeinktől azt várjuk, biztosítsák a tanulók rendszeres üzemi foglalkoztatását, bocsássák a képzés szolgálatára legjobb szakmunkásaikat, ösztönözzék dolgozóikat a továbbtanulásra, és támogassák is őket. Jöjjön létre az iskolák és az üzemek között szervezett kapcsolat, hogv a tanulóifjúság megismerkedhessék az üzem és a munkások életével, barátságot kössön az ifjúmunkásokkal, részt vállaljon az üzem kulturális életéből. A tantestületeiének az iskolai nevelőmunka továbbfejlesztésében segítőtársa, szövetségese az ifjúság körében a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség és a Magyar Úttörők Szövetsége. A Kommunista Ifjúsági Sző vétségét arra kérjük, hogy — tagjai kommunista nevelésén tűi — vállaljon részt az ifjúság világnézeti, erkölcsi, politikai egységének kialakításából azáltal, hogy szervezi, irányítja az ifjúság tanórán kívüli életét, és mozgósítja őket a szocialista építésre, a szocialista társadalom feladataira való jobb felkészülésre. Segítse a tanulóknak az üzemben, a termelőszövetkezetben ét- más munkahelyen végzett termelőmunkáját. A tanulóifjúságot még szélesebb körben vonja be társadalmi munkafeladatok végzésébe. Vállaljon kezdeményező szerepet a tanulók szocialista közösséggé formálásában. A pedagógusszakszervezet, a szülői munkaközösségek, a Magyar Nők Országos Tanácsa még aktívabb segítsége nélkülözhetetlen az iskolák nevelési feladatainak jó elvégzéséhez, az iskolai és a szülői nevelés összhangjának megteremtéséhez. Váljék az ifjúság nevelése, oktatása valóban az egész társadalom ügyévé. Budapest, 1960. évi szeptember 4-én. A magyar forradalmi munkás—paraszt kormány által megbízott ISKOLAI REFORM-BIZOTTSÁG*
