Somogyi Néplap, 1960. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)
1960-09-01 / 206. szám
Csütörtök, 1960. szeptember I; 3 SOMOGYI NÉPLAP ÉPÍTKEZNEK AZ ECSENYI ELŐRE TSZ-BEN i "1 • áPSlR ■ ' 1 200 ezer forintos költséggel a második 100 férőhelyes növendékistállót építik. r A húsz kutricás sertésfiaztatón dolgozik Marton József és Schmidt János ács. Az épület nagy része hulladékfából készült. Erőltetett kitüntetés — avagy a módszerben van a hiba Egy nemrég kiadott »Kiváló dolgozó« kitüntetés foglalkoztatja a Mértékutáni és Vegyesruházati Vállalat .dolgozóit. Mint a szerkesztőséghez küldött jelzésből és az azt követő vizsgálódásból kiderült, a panaszra az adott okot, hogy Berki Imre elvtárs, műszaki vezető a dolgozók tudta és a termelési tanácskozás javaslata nélkül kapta meg az említett kitüntetést és a vele járó pénzjutalmat. Kiélezte a helyzetet, hogy a kitüntetést akkor adták ki, amikor a vállalat párttitkára és a szakszervezeti bizottság titkára szabadságát töltötte, az új igazgató pedig alig néhány napja foglalta el helyét. A párttitkár aláírása nem szerepelt a javaslaton, a szakszervezeti bizottság titkára helyett pedig az sz. b. egyik tagja és a termelési felelős írta alá a felterjesztést — mint mondják, azért, mert a műszaki vezető többször célzást tett nekik arra, hogy most már kitüntethetnék őt, megérdemli. A »maceráiás« — így monda a javaslatot aláíró szakszervezeti bizottsági tag — végül arra késztette őt, hogy javasolja a műszaki vezetőt kitüntetését. Nem gondolt arra, hogy ez a dolgozók ellenvetésével találkozhat. A dolgozók többsége azt vallja, hogy nem javasolta volna a kitüntetés megadását. E véleményüket meg is indokolták. Nem tudjuk, hogy Berki elvtárs megérdemelte-e a kitüntetést vagy nem. A vállalat termelési tanácskozására, a felettes szervekre tartozik ennek megítélése, ők együttesen döntik el, hogy kit tartanak erre érdemesnek. Az azonban bizonyos: akár megérdemelte a műszaki vezető a- kitüntetést, akár nem, ezt a kellemetlen helyzetet mindenképpen el lehetett volna — és a rendelkezés szerint el is kellett volna — kerülni. Semmi szüksége nem volt Berki elvtársnak és a szakszervezetnek arra, hogy szemükre vessék: megkerülték a vállalat nyilvánosságát, mint mondani szokás: »suba alatt« intézkedtek, és ezzel akarva-akaratlan a lejáratás veszélyébe sodorták ezt a mindenki által megbecsült kitüntetést. Nem hiányzott Berki elvtársnak, hogy kitüntetési ügyét most a legközelebbi termelési tanácskozáson utólag vitassák meg, és esetleg szerénytelenséggel vádolják. Mindezt okulásul írtuk meg. örülünk annak, hogy a vállalat szakszervezeti bizottságának azok a tagjai, akik a fel- terjesztés aláírták — nevezetesen Farkas Lajos elvtárs és Pavlényi Kálmán — sajnálkoztak a történtek miatt, és megfogadták: máskor a rendelet szerint és körültekintőbben járnak el, s egyedül nem határoznak olyan ügyekben, amelyekben a döntés a vállalat plénumára, a termelési tanácskozásra tartozik. A határidő lejárt, de még sok helyütt nem rendelték meg a pártoktatási tananyagot A Nagyatádi Járási Népfront-bizottság és a nőtanécs őszi—téli tervei Szabó István, a Nagyatádi Járási Népfront-bizottság titkára a következőkben foglalta össze a népfront őszi-téli tervét: — A népfront-bizottság legfontosabb kulturális feladata segíteni a községekben a népművelési feladatok elvégzését. Ebben az esztendőben nem tartunk népfront-tanfolyamot. A TIT ismeretterjesztő előadásai közé felvettük azokat az előadásokat. is, amelyek a népfront féléves tervében szerepelnek. A községi népfront-elnökök feladata lesz, hogy az ismeretterjesztő előadásokra minél több hallgatót szervezzenek. ők is felelnek az ismeret- terjesztés sikerességéért. A járási tanács mezőgazdasági osztályával ezüstkalászos tanfolyamot szervezünk. A népfront-bizottság minden községben részt vesz a téli tervek elkészítésében. A téliterv-bizott- ság tagjai között a népfrontbizottság tagjai is ott lesznek, s elkészítésétől a végrehajtásáig felelnek a téli tervért. Az őszi-téli hónapokban a rendezvények nagy részét békeestek, külföldön járt elvtársak élménybeszámolói, a nemzetközi helyzetről tartott tájékoztatók alkotják. Sasvári Ferencné, a járási nőtanács titkára elmondotta, hogy az 1960—61. népművelési évben határozottabb lépéseket tesznek a nők műveltségének emelése érdekében. — A női egyenjogúság megvalósításának egyik feltétele, hogy szakmailag továbbképezzék magukat a nők, elsajátítsák az általános műveltséget. Üzemeinkben és a tsz-ekben szorgalmazni fogjuk az általános iskola hetedik—nyolcadik osztályának elvégzését. Külö Vágó Imre a saját készítésű gatteren dolgozik. Deszkát készít olyan fából, amit eddig hulladékba dobtak. Mint ismeretes, a pártszervezeteknek a pártoktatáshoz szükséges tananyagot augusztus 31-ig kellett megrendelniük. Erre azért van szükség, hogy a Kossuth Könyvkiadó pontosan tudja, mekkora példányszámban nyomassa ki a tanuláshoz fontos könyveket. De a pártszervezeteknek is érdekük, hogy idejében kézhez kapják a tananyagot, s ne kelljen kapkodniuk az utolsó percekben. A megye sok pártszervezete nagy gondot fordított erre a munkára, s a hallgatókkal való beszélgetés után mindjárt ösz- szeszedték a pénzt is. Tegnapig 169 pártszervezettől érkezett megrendelés a Kossuth Könyvkiadó megyei kirendeltségéhez. A legtöbb megrendelést a siófoki járás pártszervezetei küldték. De még itt is sok a megrendelést elmulasztó párt- szervezet. Kaposvárott pedig az induló tanfolyamoknak alig fele juttatta el a tananyagok árát. A csurgói járásból mindössze két (a rendőrségi) párt- szervezet gondoskodott a tananyagról. A megfelelő tanulás fontos feltétele a tankönyv. Ezért azok a pártszervezetek, amelyek megfeledkeztek a határidőről, saját érdekükben rendeljék meg mielőbb a pártoktatási anyagokat. Dublacbam nem volt ellenállási épesség, s ebben a tekintetben . méltó képviselője volt annak polgári társadalomnak, mely a megalkuvásban keresi i biztonságát, és rendszerint sak későn veszi észre, hogy ppen ezáltal szolgáltatja ki íagát a fasisztáknak. Dublac lehajtotta a fejét, em felelt. — Na mi lesz? — mordult rá yersen az őrnagy, aki már itta, hogy megnyerte a csatát, íégpedig könnyebben, mint hogy gondolta. — Ne vágjon yen keserves képet. Nincs gumi baj. Mi ismerjük az ön tkát, kedves Dublac, de ná- mk el van temetve... Felté- e, persze, hogy engedelmesen öveti az utasításainkat. Ez azonban egy kicsit sóik olt Dublacnak. Még egyszer íegpróbálta kiemelni a fejét a íz alól: — Kik magúk, és mit gon- olnak tulajdonképpen, meg- sarolhatnak egy francia kép- iselőt? És éppen itt, a francia emzetgyűlés házában? Az őrnagy gúnyosan mosdly- ott: — Ne erőlködjék, Dublac úr. Is ne használjon ilyen csúnya ifejezéseket, mint zsarolás ..: Izek csúnya szavak, nem mélák egy francia képviselőhöz, ülönöaen itt, a francia nemzetgyűlés házában..5 Látja, én nem használok ilyen erős kifejezéseket. Csupán emlékeztetni akarom egy igen érdekes beszélgetésre, ami 1944 júniusában zajlott le a limoges-i pre- fektúrán, Saint-Jacques akkori polgármestere és két német tiszt között.:: Képzelje el, Dublac úr, milyen hatással lesz a francia közvéleményre, ha ennek a beszélgetésnek minden részlete a nyilvánosságra kerül? ..; Mi az, Dublac úr, csak nincs rosszul? Na, szedje össze magát;. 5 Dublac alól kicsúszott a talaj. Nem volt elég cinikus, vagy egyszerűen csak az idegei nem voltak elég jók, hogy tovább játssza a játékot, amelybe belelökte a sors és eleinte nyerni engedte.:. Egy darabig még csinálta. Megszervezte a behódolok csoportját — ami nem is volt nehéz —, maga is mondott néhány beszédet — az őrnagy utasításai szerint —, sőt, még néhány zsíros üzlethez is juttatták a nyugatnémet fegyverszállítások körül, de mindez már csak a mozgásban levő gépezet mechanizmusa voltA mozgólépcső még mozgott, de Dublac elveszítette az egyensúlyát; Még járta a megszokott utat, bejárt a parlamentbe, a minisztériumba, néha megjelent Elviránál is, aki csak azt látta,t hogy barátja mogorvább és el- fogódottabb lett. Néhányszor megkísérelte, hogy kivegyen belőle valamit, de Dublac olyan szórakozott válaszokat adott, hogy az asszony felhagyott a faggatással. Meg aztán valami óvatosságra intette: úgy érezte, hogy Dublac gyanakszik rá; Valóban, Dublac gyanakodott az asszonyra, de mindenkire gyanakodott;.: Tehát tudják róla, hogy ő az oradouri áruló. De honnan? A prépost az egyetlen, akinek bevallotta, de neki nem lehet érdeke, hogy beszéljen, hiszen ő volt az, aki megeskette: »soha senkinek, •semmi körülmények között.:.« A volt miniszterelnök? De hiszen neki él sem mondta. Csak el akarta mondani, de ez nem engedte szóhoz jutni.:: Talán csak nem fecsegett részegen Elvira előtt? Nem, nem, ez lehetetlen.-Hiszen olyan mélyre temette magában ez a titkot, évek óta már eszébe sem jutott... De hát akkor honnan derült ki? Ki az a titokzatos valaki, aki itt áll a háttérben és mindent tud? ;.: ő el akarta mondani, nem engedték, nem lehetett. De mégis van valaki, aki tudja, aki mindig is tudta, és a jövőben is tudni fogja :.. Többé nem rajta múlik, hogy bevallja-e a bűnét. A szabadság utolsó, csalóka foszlánya is leszakadt Dublac életéről. Végleg becsapódott mögötte a börtön ajtaja. A társadalom csúcsán állt, vagyona volt, szép szeretője, oda utazhatott, ahová akart, járt-kelt az emberek között, még a becsületrend szalagját sem tépték ki a gomblyukából; Mégis börtönben ült, nyirkos és sötét cella mélyén, ahonnan soha többé nem lehet visszajutni a napfényre. IX; Július közepe táján, alkonyaikor, amikor a »Chez Fle- ury« törzsvendégei össze szoktak verődni, Dublac megjelent a kocsmában; A nagy éarok- asztalnál ott ültek a régi emberek, akik évek óta idejártak. Dublacot senki sem ismerte meg, de nem is csoda. Inkább hasonlított valami öreg csavargóra, mint módos és tekintélyes polgárra, akinek ismerték, még mielőtt az isten felvitte a dolgát és országos hírű politikus lett belőle. A haja őszbe csavarodott, szemeinek megtört a fénye, a jó, kispolgári háj is leolvadt csontjairól, arca ráncos volt, mint a hirtelen lesoványodott kövér embereké szokott lenni, valósággal lógott rajta a bőr. A ruha is úgy állott rajta, mintha nem reá szabták volna, szinte lötyögött benne a vézna test. Leült az egyik asztalhoz, és révetegen bámult maga elé. A nagy asztalnál ülők ügyet sem vetették rá. Más gondjuk volt. Megint felmerült az ellenállás megszervezése, csak éppen más formákban, mint akkor, 1944 tavaszán.;; Talán még bonyolultabb most a helyzet, mint akkor volt, amikor nyílt harcban álltak a megszállókkal. A párizsi kormánynak valahogy szövetségesei lettek azok, akik annak idején Franciaországot letiporták; — Folytatjuk nősen a termelőszövetkezetek női brigádvezetőit serkentjük erre. Nagyatádon négy asszony már jelentkezett hetedik osztályba, egy pedig nyolcadikba. A járási székhelyen tartandó orosz nyelvtanfolyamra négy asszonyt küldünk. Pedagógiai előadásokat tartunk minden iskolában a szülői értekezleten. Nagyatádon és Somogyszobon iskolán kívül is rendezünk ilyen előadásokat. — Milyen tanfolyamokat szervez a nőtanács? — Nyolc helyen indítunk sü- tő-főző, varró- és kézimunka- tanfolyamot. Nagyatádon és Segesden perzsaszőnyeg-készí- tő tanfolyamot szervezünk. Lá- bodon csipkeverő-tanfolyam, Csökölyben, Kisbajomban és Nagykorpádon népművészeti hímzőtanfolyam indítását tervezzük. Lehet, hogy Csökölyben a hagyományos szövőtanfolyamot is meg tudjuk szervezni. — Nagykorpádon, Lábodon, Belegen, Ötvöskónyiban és Kuntelepen olvasókört szervezünk. Nagyatádon, Kutason és Somogyszobon kozmetikai előadást, Segesden, Somogyszobon és Kutason divatbemutatót tart a háztartási bizottság. A pótmama-szolgálat megszervezér sével kívánjuk a járási székhelyen segíteni a dolgozó asz- szonyok esti szórakozását. Külföldön járt asszonyok élmény- beszámolókon ismertetik meg a nőket egy-egy ország életével. Nagyatádon és Taranyban a Német Demokratikus Köztársaságról, Szabáson, Somogyszobon, Csökölyben és Háromfán a Szovjetunióról hangzik el előadás — fejezte be Sas- váriné .elvtárs. L. G; A GYÁR BIZONYÍT rT'abon sokaktól megkérdeztem, mi a véleményük a község egyetlen üzeméről, a téglagyárról. Határozott választ senki sem adott. Azaz hogy egy fiatalember azt mondta, erről a gyárról annyi rosszat hall mostanában, hogy el sem tudja képzelni, hogy ott eredményes munkát végezzenek. Mert milyen üzem is az, ahol megalakul egy szocialista címért küzdő brigád, aztán néhány hét múlva felbomlik? A kedvezőtlen vélemények egy kicsit elijesztettek a gyártól, de végül is elmentem oda. Az első hír, melyet itt hallottam, ez volt: Háromszáztízezer téglát tönkretett az időjárás. A munkások elhatározták, hogy a kárt helyrehozzák. A második hír: A hétmillió-ötszázezer darabos idei terv időarányos részét túlteljesítették. A harmadik hír: Vasárnap is ka- zaloztak, hogy hely hiánya miatt meg ne torpanjon a termelés. A kazalozásra több kemencemunkás is vállalkozott, noha ez a munka nem tartozik rájuk. Nos, ez mindenesetre remek! De honnan akkor az a gyáriakra nézve egyáltalán nem hízelgő vélemény a faluban? A hogy a földkitermelő Bagger-gépre néztem, ezt a felírást olvastam rajt: »öreg pipás öröme.« Mint kiderült, az \öreg pipás« az egyik műszak gépkezelője. A felírás a másik műszakbeliek keze nyomán született. Mért ne bosszantanák a másikat? — gondolják. Amikor néhány perccel később a nyerstéglagyártók közül a második műszak munkásaival beszélgettem, őszinte szavakat hallottam tőlük, és noteszembe ezt jegyeztem föl: »... mi (már tudniillik az A és B műszak) gyakran kiszúrunk egymással.« A »kiszúráson« azt kell érteni, hogy az első műszakbeliek nem tolják helyére a csillét, széjjelhagyják a munkaeszközöket és így tovább. Ezen aztán csudára felbőszülnek a második műszakosok, és sértődötten azt hajtogatják, hogy mindezt azért teszik velük, hogy ne érhessenek el olyan eredményt, mint az elsők. Mivel az első műszakbeliek ezt nem is igen titkolják, az első adandó alkalommal élnek a »kiszúrás« lehetőségével a károsultak is. így megy ez műszakról műszakra. Már odáig fajult a dolog, hogy az egyik műszak dolgozói már abban is »kiszúrást« látnak, ha a másik műszakbeliek nem a távolabbi, hanem a közelebbi szárítószínbe rakják a téglát. Igen mosolyogni való ez a »-bosszantójáték«. ök%.agukis nevetve intenek rá mondván, hogy nem olyan veszélyes a dolog. Csak éppen arra nem jöttek rá, hogy a sok apró zsör- tölődés lassan kiöli a közösségi szellemet, és nem csoda, ha két hét alatt felbomlik egy szocialista címért küzdő brigád csupán azért, mert vezetőjét áthelyezték. És ha tudjuk azt is, hogy a szakszervezet és a pártszervezet mindezt valahonnan madártávlatból szemléli, akkor megérthetjük, hogy a faluban az a vélemény alakult ki, hogy a téglagyáriak egymással civakodó emberek, és mindjárt hozzáteszik a következtetést is, hogy a munka sem megy. Pedig ez így nem igaz. Legfeljebb nem olyan jól megy, mintha mindez nem volna. Mert a téglagyáriak többsége erején nem sajnálva dolgozik. Napról napra bebizonyítják, hogy képesek a megnövekedett feladatok elvégzésére, és érdemes a gyárat fejleszteni. Csak kár a »kiszúrásokért«, nagyon kár a civakodásért, mert ez egy cseppet sem növeli a téglagyáriak jó hírnevét. A mikor a faluban a megkérdezettek közül újra ösz- szetalálkoztam az egyikkel, és azt mondtam neki, hogy a téglagyárban meg tudják változtatni a róluk terjesztett rossz véleményt, nem nevetett ki. Csak annyit kérdezett: »Előlegezi nekik a bizalmat?« Ekkor elvonult előttem újra a gyár képe, a sok fiatal; láttam Pavela Lászlót dolgozni, a mindig törekvő Győr ke Sándor izzadástól csillogó hátát, Papp Ferencet, Konfi Pétert, az idős és fiatal Szilágyi Mihályt, az igazi téglásolcat, és azt mondtam: — Előlegezem. Szegedi Nándor