Somogyi Néplap, 1960. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-27 / 228. szám

I SOMOGYI NÉPLAP g Kedd, 1960. szeptember 27. Egy „miért“ nyomában A kérdés — miért — önkén­Mielőtt a bérletezés lezárul telenül is elhangzik. Mert belép az ember egy tanterembe, és az első padban ősz hajú asszony hajol a rajz­tábla fölé, mellette és körülöt­te pedig korántsem diáksorba való nők és férfiak ülnek. Nem kell most jegyzetfüzet, nem kellenek írásos adatok a látogatásról, melyet a Ruha­ipari Technikumban tettem. Az az igazi élmény, amely az ember agyában maradt meg, a kép, melyet rögzített a szem, s minduntalan megjelenik. Egy ősz hajú asszony, aki délután 4 órakor beült az is­kolapadba, hogy este 9-ig is­merkedjék a még ismeretlen­nel, s ezt tegye négy éven át. Ez az, ami megragadja a lá­togatót. „Amíg élek, csak tanulni fogok“ — Miért? Kovács Józsefné elgondolko­dik egy pillanatig. — Mert tanulni nagyon jó. Ha nehezen megy is még, de megéri. Az ember nem zárkóz­hat el az új elől. S ezekben az években mindig csak újjal le­het találkozni. Négy polgárit végzett egy- lifOr, ma már ez kevés. A Tex­tilművek MEO-jában, ahol dol­gozik, napról napra új felada­tokat kapnak, sokféle számo­lás és sokféle technikai isme­ret kell, hogy becsülettel el­végezhesse valaki a munkáját. — Nálunk az egész család tanul. Fiam az idén végezte el a textiltechnikumot, férjem szintén tovább képezi magát, ők is biztattak, bátorítottak S most itt vagyok — Nem nehéz ez? — Hát... nem könnyű. De a tanárok olyan aranyosak úgy segítenek szinte a szánkba rágják a tudnivalót. Ez nagyon jóleső érzés. A szomszéd padsorban ott van Laki István, a Mértékutá­ni Szabóság dolgozója. — Miért? — ismétli meg a kérdést, leteszi a ceruzát. — Szerettem volna régen tanul­ni, de nem volt rá tehetségem. Most nyílt mód, hogy nekilás­sak. Nézem a kezét, karikagyűrű van az ujján. — A család? — Marcaliban vannak al­bérletben lakom itt... De ne higgye, hogy a magány elől menekültem az iskolapadba — teszi hozzá sietve. Biodrovics Borbála a Ruha­üzemben dolgozik ő még egé­szen fiatal. — Miért? — Nincs szakképzettségem, szeretnék valami szakmát sze­rezni. Gyerekes mosoly fut át ar­cán. — És már ötöseim is van­nak ... Megkérdezem Kóró Erzsébe­tet is, hogy miért jár iskolába, hiszen Nagyatád messze van Kaposvártól, nem leányálom naponta végigutazni a sok ki­lométert, s ráadásul este há­romnegyed 11-re érkezik haza. — Mert nincs textiltechni­kum a Fonalgyárban. Pedig kellene. Ezért csinálom. Micsoda akaraterő rejtőzik ezekben az emberekben, mi­csoda szívük van! Felsőfokban kellene beszélni róluk. De visszautasítanak. — Ugyan, hiszen amit csiná­lunk, természetes. A cél: jól képzett szakemberek nevelése Egyik pedagógusukkal, Tö­rök Lehel irodalom szakos ta­nárral beszélgetek a techni­kumról. Szavaiból mindunta­lan kicsendül az őszinte elis­merés. — Tudjuk, igen nagy a meg­terhelés, különösen a Textil­művek dolgozóira vonatkozik ez, hiszen nemegyszer innen mennek munkába. De a töb­biek is nehéz körülmények kö­zött tanulnak. És ezt a taná­ri testület méltányolja. Méltányolják azt, hogy pél­dául az első tanítási napon mindenki pontosan megjelent a II. évfolyam hallgatói közül, méltányolják azt, hogy a ta­nulók mennyit segítenek egy­másnak. El is kél a segítség, hiszen a technikum hivatott arra, hogy középkádereket adjon a Ru­haüzemnek, a Textilművek­nek, a Mértékutáni és Rendelt Szabóságnak, a Fehémeműké- szítő KTsz-nek. A cél: jól kép­zett szakemberek nevelése, akik a technika fejlődésével lépést tudnak tartani. — És kik a Ruhaipari Tech­nikum hallgatói? A vasútnak néha igen nehéz megbirkózni a megemelkedett forgalommal. Azonkívül, hogy az utasokat elszállítja, igyek­szik a lehetőséghez mérten kulturált és kellemes utazást biztosítani. Kitakarított szerel­vények várják az utasokat, a kocsikban elhelyezett fény­képek, színes reprodukciók látványa enyhíti az utazás egyhangúságát. Egyetlen hiba, hogy kevés a kocsi, s ezért gyakran zsúfoltak a szerelvé­nyek- ­És az utasok még erre a kevés kocsira sem vigyáznak eléggé! Mire egy-két álkxmás- nyira eltávolodik a szerelvény a kiindulási ponttól, már sze­metes, piszkos a padlózat. »Ügy is leszabunk« mondják, s eldobják a hulladékot. Arról megfeledkeznek, hogy utánuk Merő Béla igazgató elmond­ja, hogy vannak itt rrfű vezetők, minőségi ellenőrök, csoportve­zetők, de például fonó- és var­rónő meg lakatos is akad szép számmal. A tavaly indult technikum első és második évfolyamán 54 ruhaipari dolgozó gyarapítja ismereteit. És ami igen örven­detes, nincs lemorzsolódás Akadt ugyan négy tanuló, aki egészségi okokból kimaradt, de jöttek helyükbe újak, s a létszám nem változott. Nem változott, mert olyanok veszik munka után kezükbe a tollat és a rajzceruzát, akiknek tervei vannak a jövővel, olya­nok, akik az üzemekben is helytállnak, s kötelességüknek tartják a helytállást az iskolá­ban is. Ezért mondják a pedagógu­sok, hogy minden elismerésük a technikum hallgatóié. Polesz György még mások is utaznak, akik kellemetlenül érzik majd ma­gukat a piszkos fülkében. Az eldobált szemét láttán sokan természetesnek találják, hogy szintén a pad alá vagy elé hajítsák a hulladékot Akad sok kártevő is. Ezek nem elégednek meg a hulla­dék eldobáLásával, hanem barbár módon bánnak a vasút berendezésével Kitörik az ab­lakokat, kicsavarják a villany" égőket, leszakítják a pogy- gyászhálót, a hamutartót, s így tovább. A kár helyreho­zására tetemes összeget fizet ki a MÁV. A kaposvári állo­máshoz tartozó 120 személy- kocsin az icjén augusztus vé­géig 12 ezer forintnyi kárt okoztak. Csakis az utasok segíthet­nek ezen. ök csökkenthetik (sőt meg is szüntethetik) a rongálások számát. Ez saját érdekük. Hiszen minden ab­laktörésnek, minden háló­vagy hamutartó-leszakításá- nak, égőeltulajdonításnak el­sősorban az utasok vallják a kárát. Az ő utazásukat teszi kellemetlenné. De tetemes kár ez a népgazdaságnak is. Érde­mes ezen egy kicsit elgondol­kodni Utolsó hetébe fordult a bér­letezés, körülbelül felmérhető a várható eredmény, megálla­pítható, hol kell »megnyomni« a dolgot. A Szakszervezetek Megyei Tanácsa az elmúlt hé­ten kapta vissza az üzemeknek, vállalatoknak, intézményeknek és hivataloknak küldött kérdő­íveket. Ezeken a lapokon a bér­letezés eredményeit kellett je­lenteniük a közönségszervezők­nek. A bérletek száma körülbelül 25 százalékkal emelkedik az új színházi évadban. A kérdőívek arról is képet adnak, hogy nagyban kicserélődtek a bérle­tesek, lényeges eltolódás tör­tént a dolgozók javára. Az ap­ró kis cédulák a vállalati és szakszervezeti hozzájárulás rendszerének sikeréről is szá­mot adtak. Bevált a hozzájá­rulás, serkentőleg hatott a munkások bérletvásárlására. Az SZMT hű képet szeretett volna kapni a bérletezés hely­zetéről. Sajnos, ezt nem érte el, mert az elküldött hatvan­nyolc kérdőív közül csak har­mincat ' kapott vissza kitöltve. Azonban még így is érdekes adatokat tudhat meg az ember. A legtöbb bérlet a Textilmű­vekben és az Állatforgalmi Vállalatnál kelt el. Azonban lé­nyeges különbség van a két »éülovas« eredményei között A Textilművekben a vállalat vá­sárolt negyvenkét bérletet, a szakszervezet tízet, s csak két dolgozó vett egyéni bérletet. Az Állatforgalmi Vállalatnál húszán hozzájárulás nélkül, harmincegyen vállalati és szakszervezeti hozzájárulással szerezték be bérletüket. Az utóbbi tehát értékesebb ered­mény. A Cukorgyárban, a FÜ- SZÉRT-nél, a TRANSZVILL- nál, az Autóközlekedési Válla­latnál, az Országos Vízkutató Régi keletű garázdálkodás végére tett pontot a múlt héten Grósz József kereskedelmi fel­ügyelő és a Népi Ellenőrzési Bizottság. Már a tavasszal fel­figyelték arra, hogy valami nincs rendben a napközi kony­háján, de a vizsgálat akkor mellékvágányra tévedt. »Mind­össze« adminisztratív rendelle­nességeket, hanyag, gondatlan kezelést fedeztek fel akkor Püski Lajos tanítónak, a nap­közi otthon vezetőjének mun­kájával kapcsolatban. Más oldalról meg is indult a mentő­akció. Az ellenőrzés azonban továbbra is elmaradt. Júniusban került a konyhára Horváth Lorándné, akire már az első napon ételmaradékot, nyersárut tukmáltak, hogy ő is vigye haza gyerekeinek, hisz belefér a keretbe. Horváthné megijedt, tiltakozni nem mert, de attól is tartott, hogy huzó- dozása gyanút kelt. Ezért fel­kereste a kereskedelmi fel­ügyelőt, tőle kérdezte meg, hogy mitévő legyen. És a be­csületes asszony ettől kezdve naponta átadta a kapott holmit a felügyelőnek. A múlt hét keddjén végleg lelepleződött a társaság. A NEB tagjai, Grósz József és dr. Gibicsár Gyula ügyész a hátsó kapunál lepték meg az asszonyokat, amint hazafelé in­dultak. Felszólították őket, hogy rakják ki a holmit a szatyrokból. Érthető kapkodás lett úrrá, egyekük a vécébe szaladt volna, Salavecz Károly- né pedig hirtelen kutyának dobta a húst, így mennyiségét megállapítani nem tudták. Né­meth Istvánná vezető szakács almát, 10 dkg sajtot, 1 májkré­met, 35 dkg pörköltet; Sárkö­zi Gyuláné 2 almát, 1 májkré­met, Salavecz Károlyné 2 dl tejfelt, 12 dkg sajtot és húst, Málovics Emilia pedig 2 almát és 58 dkg főtt húst adott elő. Az asszonyok nevetséges ma­gyarázkodásba kezdtek, hogy a húst a macskának vitték, s a csontról vakarták le a főtt húst. (Csont nélküli hús vásárlását bizonyítja az aznapi számla!) Az ellenőrök ezenkívül fél liter tejfelt, 10 dkg szalámit és 19 dkg cukros kakaót találtak elő­készítve, s a raktárkulcsot a utáni Vállalat Textilkonfekció Üzemében használták ki leg­inkább a hozzájárulás adta előnyöket. Az eladott bérletek száma 25 és 40 között volt eze­ken a helyeken. A tavalyi ered­ményekhez viszonyítva ez elő­relépést jelent. A kérdőívek a bérletezésnek nemcsak a napsütéses, hanem az árnyékos oldalát is megmu­tatták. Olyan fontos üzemben, mint a Kefeanyagkikészítő Vállalat, egy darab bérletet se adtak el, mert nincs közönség- szervező. így van ez az Ás­ványolaj forgalmi Vállalatnál is. Majdnem ugyanez a hely­zet a Postán. Itt azért »fenek- lett« meg a bérletezés, mert hosszabb idő óta beteg a kö­zönségszervező és helyettese. Mindhárom vállalatnál segíte­nie kellett volna az sz. b.-tit- kárnak az állandó színházlá­togatók bérlettel való ellátá­sát egy helyettes vagy ideig­Jó őszi-téli tervet csak abban a községben készíthettek, ahol körültekintően, megfontoltan fogtak munkához, bevontak ki­dolgozásába mindenkit, aki öt­leteivel segíthette a kulturális nvwnka elöbbrevitelét. Ahol ripsz-ropsz összehánytak egy sereg rendezvény-címet, még­hozzá válogatás nélkül, ott bi­zony rossz lett a terv, s a meg­valósítás se lerme különb. A Fonyódé Járási Tanács most bírálja el, melyik falu hogyan képzeli él a következő hónapok munkáját. A legtöbb község, mint például Lengyel­tóti, Bolatonboglár, kielégítő elképzeléseket küldött a járási zárban, feltehetően azért, hogy Püski is részesülhessen e földi javakból. A vallomásolkból ugyanis kiderült, hogy ő is vitt haza többször kakaót, préselt sonkát stb. A személyzet — mint a jegy­zőkönyvek megállapítják — rendszeresen lopta a nyers­anyagot. Saját bevallásuk sze­rint július óta nem fizettek ét­kezési térítést, mert »seniki sem kérte«. Az első turnus maradé­kát rendszeresen kiosztották a következőnek, a pedagógusokat pedig bőséges választókkal és mennyiséggel látták el hinte- lékből és más egyébből. Püski ügykezelésére jellemző, hogy amikor a dióbél nyugtáját kér­ték tőle, így válaszolt: — Nyugta van, csak nincs kitölt­ve. — Az asszonyok bevallot­ták, hogy valahányszor piacon vagy magánostól vásároltak, üres papírt írattak alá, s az összeg csak később került a nyugtára. A nyersanyagot ta­lálomra adták ki, nem volt pontos létszám. A szekrényben 10 500 forintot találtak, amit Püski nem kezelt le. Az egész községet felháborító ügy részleteinek felderítése még folyamatban van, az oko­zott kár összegét csak ezután állapítják meg. Az asszonyokat azonnali hatállyal felfüggesz­tették állásuktól, s a gyerme­kek vámszedői bíróság elé kerülnek, ahol — nem kétséges — a garázdálkodók bűntette mellett szó esik majd az ellen­őrzés elmulasztóiról. A Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat segédmunkásokat földmunkára felvesz. Jelentkezés: Kaposvár, Május 1. u. 57. sz. alatt (36072) lenes közönségszervező megbí­zásával. A Br. 'omfifeldolgozó Vállalatnál csak két bérlet ta­lált gazdára — a KlSZ-szer- vezet vásárolta. A Nemzeti Bank I. fiókja azért nem adott el bérletet, mert még nem kap­ták meg a jegyvásárló könyvet. Mivel nem érkezett vissza minden kérdőív, nem lehet tel­jesen felmérni a jelenlegi hely­zetet. Annyi azonban megálla­pítható, hogy biztosan akad még a városban ezeken kívül is olyan hely, ahol a pártszer­vezet és a szakszervezet nem támogatta eléggé a közönség- szervezők munkáját, illetve nem gondoskodott arról, hogy megbízzon valakit ezzel a fel­adattal. Még hátravan egy csonka hét, sok vállalat változ­tathat rossz statisztikáján. Van tehát bőven munkája a kö­zönségszervezőknek, mielőtt a bérletezés lezárul. székhelye. A jó terv birtokában a megvalósítás is biztosan jó lesz ezeken a helyeken. Azon­ban. több község hiányos, el­hamarkodott tervvel állt elő. Nem dicsekedhetnek a hollá- diak és a pamukiák. A járási tanács visszaküldi a tervüket azzal a megjegyzéssel, hogy készítsék él újra, de most már megfelelően. Fő hibája ennék ft két terv- nek — s talán intő példa lesz, ha elmondjvlc —, hogy túl so­kat markol egyszerre. Kis köz­ségekben egy napon két ren­dezvényt tartani egyenlő a si­kertelenséggel, hisz rég tudott dolog, hogy a kis lélekszám miatt mindkét rendezné y hallgatói többnyire ugyanazok­ból kerülnek ki. S ezzel nem számolni felületességre vall. A pamukiak és a holládiak el­követték ezt a hibát. Nézzük csak terveiket: Pamukon egy­szerre akarnak tartami tanács­ülést és ezüstkalászos tanfolya­mot, párttaggyűlést és ezüstka­lászos tanfolyamot, tanácsülést és ismeretterjesztő előadást. A nőtanács és a szülői munka­közösség is egy napon szándék­szik összehívni az asszonyokat. S ugyanaz található a holládi tervben is. Pedig sokkal többet ér él a község vezetősége, ha egy napon egy rendezvényt t. rt, de megfelelő számú részvevő­vel. Mert aki sokat markol, az bizony Holládom. és Pamukon is keveset fog. S még az is megemlítendő, hogy rosszul markol itt-ott a terv. A pamukiak december­ben akarják megtárgyalni, ho­gyan biztosíthatják a KISZ- tanfolyamra a hallgatókat. Márpedig decemberben azt le­hetne tárgyalni, milyen segítsé­get adhat a község a tanf olyam eredményességéhez, hiszen az októberben elkezdődik. S ilyen késedelmesség tapasztalh-tó az oktatási reformtervezet megvi­tatásában is. Csak februárban akarják ezt megrendezni. Helyes, hogy a járási tanács átdolgoztatja ezeket a terveket. Az új tervben talán kevesebbet markolnak és jól a tervezők. A BÁRDIBÜKKI Fogyasztási Szövetkezet szakképzett boltvezetőt keres. Működési engedély és erkölcsi bizonyítvány szükséges. (36083) Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Felelős szerkesztő: KJSDEAK JÓZSEF. Szerkesztőség: Kaposvár, Sztálin u. 14. Telefon 15-13, 15-11* Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: WIRTH LAJOS. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében* Kaposvár, Latinka S. u. 6. Nyomdáért felel: LÁSZLÓ TIBOR Igazgató. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 11,- Ffc A VÖRÖS CSILLAG FILMSZÍNHÁZ BEMUTATJA A H4BORÚ ÉS BÉKE című nagysikerű színes amerikai filmet szeptember 29-től október 5*ig. Előadások kezdete: hétköznap délután 5 és ®/4 9, 36-án, pénteken és 2-án, vasárnap de. 9 órakor is. Vasárnap du. 1, 5 és 3/4 9 órakor. Kétrészes film egy műsorban! (3177) & . . < . • - -' ' • • « Az Újságírók Nemzetközi Együttműködési Bizottságának felhívására ez év október 18—22-e között kerül sor Bécs- Badenben a II. Újságíró Világtalálkozóra. Az Együttmű­ködési Bizottság ez alkalomból levelezőlapot bocsátott ki Jean Effelnek, a világhírű karikaturistának rajzával, Az utasok vallják kárát es Furo Vállalatnál, a Mérték­A gyermekek vámszedői Leleplezték a barcsi napközi otthon konyhai személyzetének visszaéléseit Aki sokat markol...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom