Somogyi Néplap, 1960. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)
1960-09-03 / 208. szám
Szombat, I960, szeptember 3. 3 SOMOGYI NÉPLAP Ismét napirenden a téli terv Hogyan készülnek a téli időtöltésre a siófoki járásban? Az őszi munkákra készülnek Jó szokássá, már-már hagyománnyá válik, hogy megyénk állami, párt- és tömegszervei egyesítik erőiket, ötleteiket — közösen készülnek fel a télre. Az idei terv böngészése közben az az érzés támad az emberben, hogy nem voltak hiábavalók az eddigi kísérletezések. Az idei terv terjedelmében rövidebb, tartalmában jobb, mert határozottabbak a célok, s az eszközök elérhetőbbek. Ezt mutatja a siófokiak téli terve is. A terv A járás terve már elkészült. A községek egy részében megalakultak, másutt alakulóban vannak a tömegszervezeti vezetőkből összetevődő bizottságok, amelyek kidolgozzák, jóváhagyják a tervet, azután pedig kézben tartják, irányítják végrehajtását. A terv nem önmagáért készül, hanem azért, hogy mindenütt összehangolt, öntudatos munkával segítsék a párt politikájának megvalósulását. Másolásra nincs szükség, ötletekre annál inkább. A politika egy, de a megvalósítás lehetősége, módja, eszköze helyenként és körülményenként változhat. A fő cél minden faluban a termelőszövetkezei megszilárdítása, a parasztemberek tudatának megváltoztatása. Ennek eszközei igen változatosak. Meg kell keresni azokat a lehetőségeket, amelyek a legjobb eredményt szülhetik. Igen sok függ a helyi emberek — s nemcsak a vezetők — ötletességétől, felelősségétől. Az eszközök a dolgok lényegéből következnek, és az ötletes vezetők számára valósággal felkínálkoznak. Tanuljon az egész falu A gazdasági tennivalókról most nem beszélünk, bár azok is nagyon lényegesek. A tervekben igen fontos helyet foglal el a tanulás, a népművelés. Ez is a fő feladatokból következik. A nagyüzemhez nem elég csak egy-két tanult koponya, aki vezet, hiszen a fezben az egész tagság a gazda. Tehát nemcsak a tsz-elnöknek párttitkámak kell okosnak lennie, széles látókörrel rendelkeznie, hanem valamennyi tagnak is. Ezért tűzték ki a járásnál azt a célt: tanuljon lehetőleg mindenki, mert a tudás később anyagi erővé válik. Ä párttagok jelentős része politikai iskolába jár. Gero József elvtársnak, a Siófoki A beszámoltató oktatás néhány szakmában továbbra is megmarad Az ősztől mintegy 1800 fiatal tanul megyénk iparitanulóiskoláiban. Közülük 900-an a kaposvári intézetbe járnak. Az első évesek száma meghaladja a 700-at. Ezek egyik fele a megyeszékhelyen, másik fele pedig vidéken tanul. Csaknem nyolcvanféle szakmára oktatják a fiatalokat. A szórványszakmák (cipész, kádár, bognár, kéményseprő stb.) ipari tanulói a már tavaly bevált beszámoltató oktatáson vesznek részt- A közismereti órákra rendszeresen bejárnak a járási iskolába, havonta egy alkalommal pedig Kaposvárott számolnak be a szaktantárgyakból. Tavaly több helyen érdeklődtek, hogy miért nem számolnak be a szak tárilletékes ipari iskolában. Sajnos ezt most sem lehet megoldani, ugyanis, ha nincs tíz tanulója a mesterségnek, akkor nem tarthatnak fenn külön csoportot. A megye területén viszont majd minden szakmában akad ennyi jelentkező, így Kaposvárott van a szakmai oktatási csoport fenntartva. Akiket pedig kis létszámuk miatt így sem tudnak szakmai oktatásra besorolni — üvegmüve- sek, csiszolók stb. —, azokat a minisztérium terve szerint valószínűleg Budapestre hívják majd negyedévenként beszámolóra. A vidéki iskolákban egyre több mérnököt, technikust alkalmaznak oktatóként, ezáltal elkerülik a tanításban a tárgyi tévedéseket. Kaposvárott hárommal növelték a főhivatású tanerők számát, ezzel egyidejűleg csökkentették az óraadók számát. Az 1960—61-es tanévet a megye összes ipari iskoláiban szeptember 7-én nyitják meg. A tanítás 8-án kezdődik. Községi Pártbizottság titkárának szavaival élve valóságos kulturális forradalom zajlik a tudás megszerzéséért egyéb területen is. Sokan most végzik az általános iskola VII— VIII. osztályát, mások középiskolába, esti és levelező tagozatra iratkoztak be. Akác' olyan is, aki egyetemen képezi magát tovább. De törődnünk kell azok képzésével is, akik sem politikai, sem más iskolákra nem járnak. Mert még ez a többség. Még olya nők is akadnak, akik újságot sem olvasnak. Márpedig az ő elmaradásuk nem közömbös számunkra, s a közösség számára sem az. Kulturális téren is felemeljük a falut Ezért a politikai iskolák széles hálózata mellett a járás falvaiban ezüstkalászos tanfolyamokat hívnak életre. S azok, akiknek a rendszeres tanuláshoz még nincs kedvük, előadásokat hallgathatnak majd képzett előadóktól. A témakör itt. még inkább változatos és közérdeklődésre szá- mottartó lesz. Sokan itt döbbennek majd rá, milyen kár, hogy keveset tudnak, és addig nem tanultak. A régi idillikus kép az idejét poharazga- tással és alvással töltő parasztemberekről egyre többek szemében válik nemcsak nevetségessé, hanem haszontalanná is. A ma parasztja nem élhet szellemi tunyaságban. Mint a szemnek a napfényre, olyan szüksége van a tanulásra. Különben ki ne ismerne falujában olyan gazdaembert, aki egyéni korában azért tudott többi, hozzá hasonló társa közül kiemelkedni, s másaknál jobban boldogulni, mert érdekelték a tudományos eredmények, kísérletezgetések, az élenjáró technika? Bújta a könyveket, s tudását hasznosította is. A mai technika világában a szövetkezeti parasztnak meg egyenesen kötelessége, hogy önmagát képezze, hiszen igen nagy az elmaradása. Az egyéni kisparcella és a szövetkezeti nagyüzem — az a nagyüzem, amit meg akarunk valósítani — ég és föld távolságban vannak egymástól mind a gazdálkodás, mind a technika tekintetében. Nemcsak gazdaságilag, hanem kulturális téren is fel akarjuk emelni a falut. A kettő — logikusan szemlélve a dolgot — nem is valósítható meg egymás nélkül, hiszen egyik a másiknak a feltétele. A siófokiak persze jól tudják, hogy nem lehet mindent egyik napról a másikra megváltoztatni, de mindennap meg kell tenni, amit lehet. Az idősebbektől is azt kérik, tamiljának, a pedagógusoktól és a falvakban élő más értelmiségiektől, hogy tanítsanak is. Segítse a felemelkedésben a falu népét a TIT, a könyvtár, a népfront. A földszöv-alkal- mazottak úgy, hogy megtanítják a tsz-tagokat a munkaegységgel való számolásra, a könyvelésre. A KISZ és az iskola úgy, hogy hivatásszeretet- re neveli a fiatalságot. Vállalják az új technika alkalmazását és mást is. A tsz-ektől azt kérik, hogy becsüljék meg a fiatalságot, szerettessék meg ■elük apáik élethivatását. A nútanácsoktól: vállaljanak védnökséget a szövetkezetek baromfitenyésztése fölött. Szer- \ tzzenek ilyen tanfolyamokat. Segítsenek létrehozni minél több napközis óvodát, felszabadítva ezzel a mezei munkának sok dolgos kezet. Sokrétű a feladat, nemesek a célok, s minden bizonnyal segítik megvalósulásukat azok, akikre felépítették ezt a tervet. A maguk érdekében, boldogságuk érdekében. Varga József Nyaralni jött — nem mezőgazdásznak Jászai Győző a múlt hónapokban rendszeresen hazajárt Budapestre. Leadta elszámolásra vonatjegyét, lakásköltségjegyzékét, és felvette havi munkabérét. A Gyógynövénykutató Intézet pénztárosa rendre kifizette a számlákat. TétéA KITÜNTETETT SZAKÁCSNŐ Nem, hittem, hogy ö az, amikor a konyhába lépve megpillantottam a kipirult arcú fiatalasszonyt. Visszamentem az igazgatóhoz, és ő megint csak hozzá vezetett. Íme Nagy Istvánná szakácsnő, aki augusztus 20-a óta a »Gépállomás Kiváló Dolgozója« kitüntetést viseli. Hallottam már hírét a Tabi Gépállomás ízes ebédelnek. Ugyanis a szakácsnő elsőrangú föztjéről mindenki elismerően beszél. Most alkalmam volt megízlelni az általa készített ebédet, és megcsodálni a konyhában uralkodó tisztaságot is. — Meglepett a kitüntetés és a pcnz jutalom, s megvallom, nagyon jólesett — így kezdte a beszélgetést, miután elmosogatott, rendbe rakta birodalmát, és beültünk a függönyös, barátságos ebédlőbe. — ötödik éve dolgozom itt. Azelőtt öt és fél évig a helyi szociális otthonban főztem. Azóta sem felejtettek el. Sokszor meglátogatnak a régiek — névnapomon virággal kedveskednek a kis öregek. Amíg beszél, ■ leoldja fehér kendőjét sötét hajáról. A hófehér köpeny csak. úgy világít rajta. — Higgye el, minden ebéd csupa izgalom számomra. Hogy sikerül-e a fűszereket úgy összeállítanom, hogy a legkívánatosabb, legízletesebb legyen az étel. Mert kifogástalannak kell lennie az ebédnek, nem is sajnálom a több időt rá! Szeretek főzni. Naponta harminc-ötven ember ebédjéről gondoskodik. (Egy órát segít Nagy Józsefné, a takarítónő.) Egyedül végzi a bevásárlást is. Elmosolyodik, mikor nagyon fiatalnak találom. — Pedig a napokban leszek nagymama — mondja büszkén, s csak úgy csillog a meleg-barna szeme. Én pedig arra gondolok, azért maradt meg fiatalnak, mert neki a munka nem teher vagy szükséges rossz, hanem örömét, kedvét leli benne. Válóban azt állítja, ha. újra születne, akkor is szakács lenne a mestersége. Mindig csodálkozik az ilyenfajta kérdéseken: »Mondja, Nagy- né, nem unja a sok főzést?« Gyermekei fényképét veszi elő. A legidősebb húszéves. Szép, bájos arcú kislány mosolyog le az esküvői képről. Pestre ment férjhez. Erős, fejlett a gimnazista fia, aranyhajú a hétéves Katika, és a kép szélén az óvodás fiú valóságos vasgyúró. Xjjra végignézi ö is a fotókat. Sóhajt. — Ügy elszalad az idő! Egyik év a másik után múlik. Egyszer csak mindegyik gyerek kiröppen és kettesben maradunk a papával. Elmondja, hogy ilyenkor nyáron több dolga van a befőzések miatt. Reggel fél ötkor kel, rendbe rakja, a házat, és indul bevásárolni. — Délután, mikor hazaérek, egy fél órára lepihenek. Ha ezt nem teszem, ólomnak érzem lábaimat. Ennyi idő elég ahhoz, hogy újból friss legyek s türelmes a gyerekekhez. Még egyszer ránéz a képekre. elhomályosul a szeme- <~Urága kincseim« — mondja halkan. Azóta már biztosan megszületett első unokája, így még egy örömmel, még egy gonddal több lesz Nagy Istvánnénak. örülhetnek a gépállomás dolgozói, hogy ilyen melegszívű, gondos asszony a szakácsnőjük. Merényi Károlyné nyi Péter igazgatóban feltámadt a kíváncsiság: vajon mit csinál a szövetkezetek erősítéséért ez a mi fiatal szakemberünk? Kereste őt Siófokon, a járási mezőgazdasági osztályon, aztán a megyéhez jött. Sem ott, sem itt nem tudtak bizonyosat Jászairól. Próbálták kifürkészni a fiatalember útjait, és megtudták, hogy... hogy nem dolgozik. Május végén vagy június elején történt — nem emlékszik az időpontra Györvári Vilmos, a Siófoki Községi Tanács VB elnökhelyettese: »Bejött irodámba Jászai, és azt mondta, hogy intézete küldte nyári tsz-patronáló munkára Megbízólevelet nem mutatott. Később is többször — fel-fel- keresett.« Borbély László, a siófoki Egyetértés Tsz elnöke így méltatja »áldásos« működését: »Két hétig szinte naponta megfordult nálunk. Egyszer aztán elbúcsúzott mondván: át kell utaznia Balatonfüredre, kutatómunkát végez majd ott.« Tihanyi Sándor fez-főkönyvelő szerint: »Levélben írta, hogy ne várjuk, mert fontos kísérleteket végez. Egy hónap múlva megjött, s közölte, hogyhogy közben megházasodott, és két hetet Lengyelországban töltött.« Siófokon sem munkát, sem bért nem kért a pesti mezőgazdász. A megyei mezőgazdasági osztályon viszont — amikor érezte, hogy szorul a hurok — megbízólevelet követelt. Utólag. Mesével körítve. — Emlékezzék vissza, Fábri elvtárs — fordult a megyei tsz-főkönyvelőhöz —, maga küldött engem a Siófoki Községi Tanácshoz. — Én? Sosem láttam önt — hangzott a hiteles cáfolat. — Egyrészt az agronómusok elhelyezése nem rám tartozik másrészt: szakembereket községi tanácshoz nem irányítottunk, csak járáshoz vagy fezbe. Kénytelen volt megbízólevél nélkül távozni. S Pesten, a vállalat fegyelmi bizottsága előtt felelnie kellett tetteiért. a nagyatádi Szorgalom Tsz-ben (Tudósítónktól.) A nagyatádi Szorgalom tagjai az elsők között fejezték be az aratást és a cséplést a járásban. Most a mag-szarvaske- repet hordja a 12 pár lófogai kazlakba. A 41 holdas réten tarka kendős asszonyok forgatják és gyűjtik boglyákba a sarjúszénát. Az irodában a vezetőség az utolsó módosításokat is elvégezte már az őszi vetésterven. Peres Imre elnök elmondotta, áogy az idén 100 magyar és 20 held olasz búzát vetnek. Ezenkívül 50 hold rozsnak és 70 held árpának kell elkészíteni a jó magágyat. Tizenöt holdon a földbe került már a bíbormag. A napokban hozzálátnak az őszi vetőszántáshoz is. A szövetkezet iparosai szintén készülnek az őszre. Nagy István kovácsmester javítja az egyik vetőgépet. A bognárműhelyben Kovács Imre új kocsikereket készít. A fűrészgat- ter állandóan dolgozik. A járás más községeiből is hoznak ide farönköt fűrészelésre. Nagy István kovácsmester a vetőgépet javítja. Kovács Imre új kocsikereket készít. Dervalits Pál és Tóth János a gatternál.