Somogyi Néplap, 1960. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)
1960-09-25 / 227. szám
VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! Somogyi Néplap AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XVII. évfolyam, 227. szám. ÁRA 60 FILLÉR Vasárnap, 1960. szeptember 25. MAI SZÁMUNK TARTALMÁBÓL; Veszekedő kommunisták Évadnyitás előtt Bizén Itáliai ég alatt (4. o.) (6. o.) (7 O.) Fokozzuk a silókukorica betakarításának ütemét (Tudósítónktól.) Minden mezőgazdasággal foglalkozó ember előtt ismeretes, hogy a silókukorica betakarításának idejét az érési állapot határozza meg. Ennek értelmében teljes erővel kellene folyni ennek a munkának, és mégis, a szeptember 10—20-ig terjedő időszakban mindössze 2590 hold termése került a silógödrökbe. Ez a mennyiség nem kielégítő sem a gépek kapacitását, sem az egyéb lehetőségeket figyelembe véve. Tsz-einknek és gépállomásainknak elsőrendű feladata ezt a munkát gyorsítani. Szükséges ez azért is, hogy a területek minél előbb felszabaduljanak akár a vetés, akár a mélyszántás számára. A mennyiséget illetően a Fonói Gépállomás érte el a legjobb eredményt: körzetében 930 holdról takarították be a silókukoricát. Ez a teljesítmény sem kielégítő, mivel állattenyésztési körzet lévén, a tervük 1950 hold. Van tehát még silóznivaló ott is. A tervhez viszonyítva legjobb a Tabi Gépállomás 82,8 százalékkal, második Nagybajom 80,5, harmadik Darány 66 százalékkal, ötven százalék felett van Karád, Balatonkiliti és Csokomyavisonta eredménye is. A silózásban részt vevő legjobb traktorosok: Tóth József (Darány) 270, Vas Lajos (Fonó) 172 és Majer Károly (Balatonkiliti) 157 holdas teljesítménynyel. Megérdemelt dicséret Jó munkát végzett a Szabási Községi Tanács (Tudósítónktól.) A Nagyatádi Járási Tanács Végrehajtó Bizottsága a legutóbbi ülésén a Szabási Községi Tanács munkáját a helyszínen tárgyalta meg. A Végrehajtó bizottság megállapította, hogy a községi tanács függetlenített vezetőinek munkafegyelme jó. A problémákat munkaértekezleteken megvitatták. A tanács- és a végrehajtó bizottsági üléseket a munkaterv alapján mindig megtartották. A tanácsüléseken a tagság 90—95 százaléka rendszeresen részt vesz, sőt a lakosság köréből is szép számmal me-gjelennek. A tanácsülések határozatait minden esetben végrehajtották, s arról beszámolnak a tagságnak. Jó a tanács tömegkapcsolata. A tagok legtöbbje megtartotta fogadóóráit és beszámolóit. Hegedűs Nehémiás a májusi tanácsülésen javasolta, hogy a tiszt,isági hónapban minden tanácstag a saját körzetében ellenőrizze az utcák és az udvarok tisztaságát, s arról időközönként tájékoztassák a v. b.-t is. A javaslatból határozat lett, a végrehajtásról valamennyi tanácstag gondoskodott. A tanács- és a v. b.-ülésekre meghívják mindenkor a tömegszervezetek vezetőit, akik szintén hallatják szavukat a lakosság érdekében. Néha egy-egy tömegszervezet munkáját is megvitatják. Az állandó bizottságok nemcsak papíron szerepelnek Szabáson. Mind a három — a mezőgazdasági, a pénzügyi és a művelődési-egészségügyi állandó bizottság —negyedévenként megtartja ülését. A közelmúltban a művelődésügyiegészségügyi állandó bizottság a tsz-ben dolgozó öregek helyzetével és a község téli tervének előkészítésével foglalkozott. A 36 tagú népfront-bizottság különösen a községfejlesz- tésd alap helyes felhasználásáf segíti társadalmi munka szervezésével. A bizottság tagjai részt vettek a lakossággal együtt a járdaépítés, a fásítás és az útjavítás munkáiban is. Jó a tanács kapcsolata a KISZ és a nőtanács helyi szerveivel. A járási végrehajtó bizottság a tanácsapparátus adminisztrációs munkáját is rendben találta. Az adóügyi csoport jól látja el feladatát A harmadik negyedévi pénzügyi előirányzatot már teljesítették. A községfejlesztési terveket folyamatosan megvalósították. A második ötéves községfejlesztési tervjavaslatot elkészítették. A járási tanács v. b. jegyző- könyvi dicséretben részesítette a Szabási Községi Tanácsot eddigi jó munkájáért: II békés együttélés a jelenlegi nemzetközi kapcsnlatok lejlesztésének egyetlen ésszerű útja Hruscsov elvtárs beszéde az ENSZ-közgyűlés 15. ülésszakának általános vitájában (Az alábbiakban közöljük Hruscsov elvtársnak az ENSZ közgyűlésén elmondott beszédének második részét. A beszéd első részét tegnapi számunkban közöltük.) A szovjet kormány mélységesen meg van győződve, hogy napjainkban a leszerelés nemcsak szükséges, hanem lehetséges is. A békéért vívott harc ma már népeket mozgósító, hatalmas erő. Számolniuk kell vele azoknak a kormányoknak is, amelyek még mindig betegesen ragaszkodnak a »-hidegháború« és a fegyverkezési verseny politikájához. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének nincs más, fontosabb és halaszthatatlanabb feladata, mint elősegíteni, hogy a leszerelés reális ténnyé váljék, megkezdődjenek végre a gyakorlati tettek: a katonák hazabocsátása, a fegyverek megsemmisítése, a nukleáris fegyverek és a szállításukra szolgáló eszközök elpusztítása is. Nagy cél nagy energiát szül. A szovjet kormány reméli, hogy a béke megszilárdításában érdekelt összes államok ilyen energiát tanúsítanak, és nem kímélik erejüket, hogy megoldják korunk legfontosabb problémáját, a leszerelést. Nem kétséges, hogy a világ népei mélységes hálával fogadják majd az Egyesült Nemzetek Szervezete közgyűlésének leszerelési tárgyú határozatát. Milyen is valójában a békés együttélés? A Szovjetunió népe, a szovjet kormány változatlanul arra törekszik, hogy az államközi kapcsolatokban megszilárduljanak a békés együttélés elvei, hogy ezek az elvek legyenek az egész mai társadalom életének alapvető törvényei — folytatta beszédét Hruscsov. — Ezek mögött az elvek mögött nem valami kommunisták által kiagyalt »-kelepce-“ rejlik, hanem néhány olyan dolog, amelyet maga az élet diktált: az államok kapcsolatainak békés úton, erőszak alkalmazása nélkül, háborúk nékül, egymás belügyeibc való beavatkozás nélkül kell fejlődniük. Nem árulok el titkot, ha megmondom, hogy nem rokonszenvezünk a kapitalizmussal, de nem akarjuk saját rendünket erőszakkal rákényszeríteni más országokra. A tőlünk eltérő társadalmi rendszerű államok politikájának irányítói is mondjanak le arról a meddő és veszélyes próbálkozásról, hogy saját akaratukat diktálják nekünk. Itt az fdeje, hogy beismerjék: az egyik vagy a másik életforma megválasztára — ez mindegyik nép belső ügye. Ügy építsük fel kapcsolatainkat, hogy számoljunk a valóság reális té- nyeiveL Ez lesz a békés együttélés. Hruscsov a hangoztatta: a élés politikája továbbiakban békés együtt- mellett jóval VyVYYWWVVVWVyVVVYVWWWVVVyVVWVYYYYWyVVVt ■\.K 12 millió forintos költséggel uj üzemrészek épülnek a Harc i Fűrészüzemben. Az építkezések a jövő év novemberére fejeződnek he, nagyobb erő hat, mini bármely kormány óhaja, akarata és döntései. Ez az erő az emberi ségnek az a közös és természetes törekvése, hogy nem tűri egy olyan háború borzalmait, amelyben alkalmazásra kerülnének a legutóbbi években megalkotott hallatlan tömeg- pusztító eszközök Ténylegesen a békés együttélés már valóság, és mint ilyen, nemzetközi elismerést nyert. Lényegében most az a kérdés, hogyan tegyük megbízhatóvá a békés együttélést, hogyan akadályozzuk meg a tőle való eltávolodást, ami lép- ten-nyomon veszélyes nemzetközi konfliktusokat szül. Más szóval, mint egyszer már mondtam, nincs nagy választásunk: vagy békés együttélés, amely kedvezni fog a legszebb emberi ideáloknak, vagy együttélés »késhegyen«. Ha arról van szó, milyen is valójában a békés együttélés, hát rámutathatunk azokra a kapcsolatokra, amelyek a szocialista országok és az új ázsiai, afrikai, latinamerikai államok között alakultak ki, miután ez utóbbiak felszabadultak a gyarmati elnyomás alól, és független politika útjára léptek E kapcsolatokat őszinte barátság, mély, kölcsönös rokonszenv és megbecsülés jellemzi, továbbá az, hogy a kevésbé fejlett országok gazdasági és technikai segítséget kapnak anélkül, hogy bármiféle politikai vagy katonai feltételt próbálnának rájuk kényszeríteni. Jó például szolgálhatnak azok a kapcsolatok is, amelyek a szocialista táborhoz tartozó országok, és olyan semleges tőkés államok között alakultak ki, mint Finnország, Ausztria, Afganisztán, Svédország stb. Véleményünk szerint a békés együttélés eszméje még azokban az országokban is diadalmaskodhat, amelyeknek kormányai még nem mondtak le róla, hogy ellenséges lépéseket tegyenek a szocialista államokkal szemben. Amikor legutóbb az Egyesült Államokban jártam, bennem megerősödött az a meggyőződés, hogy az amerikai nép nem akar háborút, és az amerikai társadalom legmagasabb rétegeiben is vannak olyan emberek, akik mélységesen megértik, hogy békében kell élni, és ki kell küszöbölni a háborút az emberiség életéből; olyan emberek, akik képesek szembeszállni a megcsontosodott előítéletekkel. Azzal a gondolattal utaztam el az Egyesült Államokból: megvannak a reális lehetőségeink, hogy államaink kapcsolataiból kiűzzük a gyanakvás, a félelem és a bizalmatlanság komor árnyait, s hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok kart karba öltve haladhat a béke megszilárdításáért és valamennyi állam igazi nemzetközi együttműködésének megteremtéséért. Meg kell mondanom, nem ingott meg ez a meggyőződésem mindazok ellenére sem, ami a legutóbbi hónapokban történt az Egyesült Államok és a Szovjetunió között. Korunkban óriási esztelen- ség lenne, ha a világ két legnagyobb hatalma neei tudna megegyezni. Ezt meg kell tenni, már csak azért is, mert a Szovjetunió és az% Egyesült Államok viszonya óriási jelentőségű a béke sorsára. A szovjet kormány kész a jövőben is mindent megtenni, hogy javuljanak a kapcsolatok hazánk és az Amerikai Egyesült Államok között. A békés együttélés politikája feltételezi, hogy minden rendezetlen vitás kérdést készek vagyunk erőszak alkalmazása nélkül, tárgyalások és ésszerű kompromi szúrnak útján megoldani. Mindenki tudja, hogy a hidegháború éveiben az ilyen kérdések nagyrészt pem nyertek megoldást, és ez veszélyes feszültségi központok kialakulásához vezetett Európában, Ázsiában és a föld más részein. A szovjet kormány hajlandó még egy ideig várni a német békeszerződés kérdésének megoldásával Hruscsov hangoztatta: még mindig nem oldódtak meg a második világháború következményeképpen keletkezett nemzetközi problémák. Ezek között első helyen van a német békeszerződés megkötése, és ennek alapján a kényes nyugat-berlini kérdés megoldása. Hogy még mindig nem került sor a német békeszerződés megkötésére, az teljesen a nyugati hatalmak kormányainak lelkiismeretén szárad, mivel ezek, kertelés nélkül szólva, hosszú évek óta szabotálják ezt a problémát. Emiatt az európai helyzet továbbra is ingatag, éles konfliktusok veszélyével van tel ve. A békeszerződés hiányának mindenkinél jobban örülhetnek a nyugat-németországi re vansista és militarista erők. Felhasználják ezt a körülményi arra, hogy lépésről lépésre haladjanak a békét veszélyeztető céljaik megvalósítása felé. Függetlenül attól, hogy meghiúsult az a csúcsértekezlet, amelynek egyebek között meg kellett volna vizsgálnia a német békeszerződés kérdését is, úgy gondoljuk, megvannak az objektív feltételek a múlt háború után nyitva maradt kérdések megegyezéses megoldására. Mint már kijelehtettük, a szovjet kormány hajlandó még egy ideig várni a német béke- szerződés kérdésének megoldásával, hogy megpróbáljon a béke- szerződés kérdésében megegyezést elérni azon a csúcsértekezleten, amelynek mielőbbi összehívását a Szovjetunió javasolta. Szeretnénk remélni, hogy a Szovjetuniónak ez irányú erőfeszítései támogatásra találnak az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország kormánya részéről is. A Szovjetunió véleménye szerint a távol-keleti és a világbéke megszilárdítása szempontjából égetően szükséges a koreai kérdés megoidása. Csak őrültek gondolhatnak arra, hogy a koreai kérdést fegyveres erővel oldják meg. Amennyire ésszerű a Német Demokratikus Köztársaság kormányának a két német állam államszövetsége létrehozására vonatkozó javaslata, ésszerű a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormányának az a javaslata is, hogy teremtsék meg Észak- és Dél-Korea államszövetségét. Ez az egyetlen út, amelyen jó irányban indulhat el a két állam békés egyesítése. Ezután Hruscsov rámutatott: Az Egyesült Nemzetek Szervezete elősegítette a visszavágást az Egyiptom szabadságára és jogaira támadó agresszoroknak, segített rendreutasítani a libanoni és a jordániai betolakodókat. Szeretnénk remélni; hogy az ENSZ sikerrel teljesíti azokat a felelősségteljes feladatokat is, amelyek a jelenlegi, még mindig aggasztó világ- helyzetből adódnak. Hruscsov ezután hangoztatta: Az Egyesült Nemzetek Szervezetének munkájából merített tapasztalat bebizonyította, hogy ez a szervezet hasznos és szükséges, de az Egyesült Nemzetek Szervezete tevékenységének időszakában megmutatkoztak a negatív oldalak is. Ezek kifejezésre jutottak abban, hogy egyes országoknak egyelőre még sikerült más államok kárára az Egyesült Nemzetek Szervezetében felvetődő egyik-másik kérdés megoldásánál rákényszeríteni (Folytatás a 2, oldalon.)
