Somogyi Néplap, 1960. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-22 / 224. szám

Csütörtök, 1960. szeptember 22. 3 SOMOGYI NÉPLAP Lehet takarékoskodni — bizonyítja a Bánya- és Építőanyagipari Egyesülés FURCSA SZOKÁS 140 ezer forintot az Áramszol­gáltató Vállalatnak. Megérte a gépesítés is — az önköltség- csökkentő hitelből vett eszter­gapad, gyalugép —, mert saját rezsiben végezhetik el a javí­tásokat, s ami még ennél is fontosabb, gyorsan! Könnyen kiszámítható, mennyit takarí­tanak meg csak azzal, hogy egy' géphibánál a központi javító- műhelyből nyomban kimennek1 a helyszínre (nem kell idegen vállalatokra napokat, heteket várni), s viszik magukkal a te­lefonon jelentett hiba kijaví­tásához szükséges alkatrészt is. Azt is tapasztalták, hogy a földkitermelés gépesítése mennyire előnyös. És végül, de nem utolsósorban: a dolgozók versenyben törekszenek arra, hogy minél több L osztályú téglát gyártsanak. Hogy ez; mennyiben takarékoskodás7 Annyiban, hogy az I. osztályú tégláért 570, a II. osztályúért 513, a IV. osztályúért pedig csak 171 forintot kap a gyár. Nem kell bizonyítani, hogy a több I. osztályú tégla meny-( nyíre csökkenti a ráfordított, költségek arányát, és növeli a^ nyereséget. Ezeknek az intéz-^ kedéseknek köszönhető, hogyj a Bánya- és Építőanyagipari ‘ Egyesülésnél 12,7 százalékkal (!) csökkent az önköltség, s már az első félévben nyereség­ről adhattak számot. Nem ördöngös, teljesíthetet-' len feladat ez! Nagyon is egy-' szerűen lehet takarékoskodni,, ha — mint a Bánya- és Építő-, anyagipari Egyesülésnél —' ésszerűen teszik ezt, kihasznál­ják a technika adta lehetősé­geket, emelik a műszaki szín­vonalat Igen, a takarékosság hogyanjára a zákányi, a mar-' cali, a balatonszentgyörgyi, a, belcsapusztai, a kaposszerda-i helyi, a rinyaújlaki kiváló1 eredményt elért téglagyárak' Modern kemyérnzem épül Csurgóik adták meg a választ. Minden helyesen, okosan élő ember tudja, hogy érdemes ta­karékoskodni. Ám a »hogyan­nal« már kevesebben vannak tisztában. Sokan azt hiszik, hogy a takarékosság valamifé­le nélkülözést kíván. Nem! Ta­karékoskodni úgy is lehet, hogy sem magunktól, sem má­soktól nem vonjuk meg a szükségeset. Egy-egy üzem életére is áll ez, hiszen nem az a takarékoskodás, ha a gyárt­mánynak nem adják meg azt az anyagot, ami megjár neki, tehát a minőség rovására »ta­karékoskodnak.« Ez éppen olyan volna, mintha valaki nem eszik azért, hogy megta­karítsa az ennivalót. Sokszor­ta többet veszít a gyár a mi­nőség rovására menő takaré­kosságon, mint amennyit nyer, hiszen a rossz minőségű mun­kának leértékelése, selejt, köt­bér a következménye. Nem lett volna helyes, ha a Bánya- és Építőanyagipari Egyesülés úgy próbál szenet megtakarítani, hogy nem fűti ki kellően a téglaégető kemen­cékét. Ennek mindenképpen igen sok rossz tégla, nagy vesz­teség lett volna az ára. Ehe­lyett előbb kidolgozták a tég­laégetés technológiáját. Ezt a szabályzatot megkapta, megta­nulta minden égetőmester, fű­tő, s az eredmény az lett, hogy sem kevesebb, sem több sze­net nem használtak el, mint amennyi éppen kellett. Ahol eddig fölöslegesen öt mázsa szenet is eltüzeltek, ezután há­rom mázsával is jól kiíűtötték a kemencét. Nos, az okos emberek, ha észreveszik, hogy egy kis kö­rültekintéssel lehet takarékos­kodni, nem elégszenek meg részeredményekkel. Csakha­mar bebizonyosodott, hogy a sokat emlegetett rejtett tarta­lék a Bánya- és Építőanyag- ipari Egyesülésnél sincs még kihasználva. Ezért, hogy a gépkocsik ne szaladjanak üre­sen, szenet visznek magukkal, ha tégláért mennek valamelyik gyárba. A földkotró csilléket sikerrel próbálták úgy mozgat­ni, hogy a földkitermelő Bag­ger-gép csille hiányában soha­se menjen üresen. Rájöttek ar­ra is, hogy ha beszereltetik a Koszinuszfi elnevezésű mérő­műszert, amely az energiapa­zarlástól óvja meg a gépeket, bár 94 ezer forintba kerül, de többé nem fizetnek évenként rtíU :***.*'» Egy ismerősömmel történt az eset, nem is olyan régen. Azért sietek megírni, mert olyan újszerű kezdeményezésről van szó, ami még nem harapózhatott el, jóllehet több példát is talál rá az ember. Nos, ezt a kezdeményezést nevezhetném protekcióhajhászásnak, a veze­tők fölösleges zaklatásának, a felelősség át­hárításának is. Mindhárom igaz, de egyik sem elismerésre méltó cselekedet. Történt pedig, hogy a szóban forgó java­korabeli és igen tekintélyes pozíciót betöltő férfiú nagyon becsületes, egyenes úton állást próbált szerezni feleségének. Minthogy egész egyénisége lázadozik a protekció és válfajai ellen, nem kereste a külön utakat, egyenesen oda ment, ahol hallomása alapján valamics­ke reménye lehetett. S mert nem nagy igé­nyű, úgy gondolta: felesége akár takarítónő vagy küldönc is lehet az egyik vállalatnál. Udvariasan fogadták, s közölték vele: való­ban van ilyen lehetőség, de hát sok rá a je­lentkező. Jó lenne, ha felkeresné a tanács illetékesét, mégis más az, ha ő ígéri meg. Ez még nem is ejtette gondolkodóba a szerény férjet, talán természetesnek is tartotta vagy legalábbis nem megvetendő cselekedetnek. Ment hát a tanácshoz, s véletlenül jó vi­szonyban lévén az illetékessel, barátságosan üdvözölték egymást. — Nézd, kérlek szépen, túl sokat nem vár­hatsz tőlem, mert tudod, sok a jelentkező. Ebből is látszik, jól választottál. Hanem a csatornát, azt igen, azt megmutathatom ne­ked ... Ismered te X elvtársat a pártbizott­ságon? Na, ugye. Menj el hozzá, mondd el a problémádat, és kérd meg, hogy ő szóljon le ide hozzám... Tudod, mégis más a színezete, és sokkal biztosabb ... A férj láthatóan megundorodott az ötlettől, és nem ment el X elvtárshoz. Talán más el­ment volna. De a történetnek itt vége, félbe­szakította az »új kezdeményezés«. Eszembe jut egy másik eset — története­sen lakásüggyel kapcsolatban. A »szenvedő alany« szürke beosztott a vállalatnál. Tudo­mására jutott, hogy ahol Késmárki lakik, van egy üres szoba-konyhás lakás, amfly ne­ki és családjának éppen megfelelne. Szó sincs itt lakásrejtegetésről, hisz van jelentke­ző bőven, csak hát eddig még nem döntöttekf hogy kié legyen. A történet szereplője aggó­dott is mondván, hogy nem sok esélye lehet, de azért elment a tanácshoz, a legilletéke­sebbhez. Érdekes, hogy a kapott recept ha­sonló az előzőhöz, csak bonyolultabb. — Nézze, én nem segíthetek, de ... De menjen el az üzem párttitkárához, mondja el, hogy mi a helyzet. A párttitkár számol­jon be az igazgatónak, mert ő jól ismeri X elvtársat a pártbizottságon. S ha idáig elju­tottak, X elvtárs minden további nélkül megbeszéli Késmárkival az ügyet, aztán le­szólnak nekem, és majd akkor én elintézem... így aztán odajutottunk, hogy néha már a pártbizottság vezetőinek kell beleszólni, ki legyen a takarítónő a vállalatnál, kinek utal­janak ki egy szolgálati lakást, kit vegyenek fel a technikumba, és ha nem vigyázunk: ki legyen a plakátragasztó, ki szedje el az ér­kező utasok jegyeit az állomáson. Nem, a világért sem e munkahelyek lebecsüléséről van szó. De miért kell ilyen dolgokkal zak­latni a pártbizottságot, miért kell áthárítani a, felelősséget? Néhányan így gondolkoznak: lehet, hogy a mosogató asszony összetör tíz tányért, s akkor mondhassam: nem, elvtár­sak, nem én, a pártbizottság javasolta. Vagy talán kiderül, hogy jogtalanul kapott lakást az illető, s akkor ne engem szidjanak. Az ilyen emberek saját intézkedéseik előtt mint­egy menedéket, kibúvót keresnek, tehát nem önállóak, és igencsak híján vannak a felelős­ségérzetnek. Furcsa szokás kezdete ez manapság, ko­rántsem vet jó fényt azokra, akik ilyen kör­mönfont tanácsokkal látják el ügyfeleiket. És legyünk őszinték: sokkal könnyebb lenne azt mondani: kérem, számíthat az állásra, ügye kedvező elintézésére, vagy pedig ilyen és ilyen tényezők lehetetlenné teszik, hogy ez alkalommal segítsek önnek. Könnyebb, s az őszinteséget mindig többre becsülik az em­berek, mint a kerülő utakat, a protekciót, az effajta »jó tanácsokat«, amiket — valljuk meg — egyenes embernek nehéz megfogadni* s aszerint cselekedni... J. B, I EGY HÍR BOLYGATTA FEL SEJ NY IN A SIRIUS AKCIÓ — Ó, igen — sietett a vá- — Nem engedem! — lasszal Schulenburg. — Führe- kolta le Canaris. — rünk lángesze valóban nagy nincs mit magyaráznia! szerencséje Németországnak, akarok mindenféle zagyvaságot lelte Canaris. Amit a Führer az utóbbi évek- végighallgatni... ön meghiú- — Az kitűnő jelentés volt Waitzel úr kétszer huszon­négy órát töltött házi őrizetben a villájában, csupán napköz­ben vitték kihallgatásra a fel­ügyelőhöz. Isten tudja, mivel végződött, volna mindez, ha nem lép köz-, be a Führer bölcsessége. Ami kor ugyanis Hitlernek jelen-, tették a vizsgálat eredményét, megkérdezte: — Nem ez az a Waitzel ez- - tor- redes, aki a kijevi hadgyakor- önnek latról azt a jelentést küldte? Nem — Ö az, mein Führer! — fe­(15) 1 a közelmúltban az emberek nyugalmát Me- zőcsokonyán. Három napig folyt a szóáradat boltban, utcán és mindenütt: »-Megkérdeztek bennünket, de úgy látszik, a mi szavunkat semmibe veszik, ki hát a gazda itt?« S meg­indult a pletykázás, különböző találgatások, gyanúsítgatásők keltek lábra, mert hát me­lyik faluban ne akadnának »mindent tudók«? Ráadásul a falu úgyszólván vezető nélkül volt, s így nem akadt, aki a találgatásokat megelőzve azonnal megmagyarázza, mi a helyzet. Az előzményekhez tartozik, hogy a múlt hónapban közgyűlésre jöttek össze a mezö- csokonyai tsz-tagok. Az volt a feladat, hogy néhány, tisztességtelen útra tért vezető helyé­be újakat tegyenek meg azok közül, akiket az előző napon mintegy hatvan ember e tiszt­ségekre jelöltként kiválasztott. A gyűlést de­mokratikusan, annak rendje és módja sze­rint készítették elő és bonyolították le. Örömmel és helyesléssel fogadták a jelenle­vők Tátrai Jánosnak, a Kaposvári Járási Ta­ben tett, azt még évszázadok sitotta ezt a hallatlanul fon- szólt Hitler. — Ez az ezredes nács Mezőgazdasági Osztálya vezetőjének múlva is bámulni fogják a tőr- tos tervet, amely iránt maga a becsületes német ember és ér-f ténészek .;. Führer is érdeklődött. Fel tud- ti a dolgát. f Miután e tirádát végigmond. ja ön fogni, hogy mit jelent ez? Ekkor Canaris, aki éppen te-l ta, Schulenburg úr végleg el- — Tengernagy úr!... — he- hetetlennek, ostobának és tel-l határozta, hogy Waitzellel töb- begte Waitzel. — Mindennek jesen megbízhatatlan alaknak! bé nem fog hasonló témákról az a Kraschke az oka, akit akarta jellemezni Waitzelt, ab-< beszélni. egyébként én nem is ismer- ban a szempillantásban irányt! Reggel volt, amikor Berlin- tem. ö volt... azért én... egy- változtatott és magasztalni* be érkeztek, s még aznap je- szóval... kezdte az ezredest, lentkeztek feletteseiknél. — Hallgasson! — ordította — Szorítkozzék szóbeli meg-' Pickenbrock altábornagy Canaris, és olyat csapott okié- rovásra — adta ki a parancsot* alighogy Waitzel belépett a vel az asztalra, hogy a kris- Hitler. — Holnap pedig vezes-* szobájába, olyan irtózatos bot- tályüveg-írókészlet megcsör- sék elém az ezredest. Beszélni* rányt csapott, hogy a katonai rent- Hivatali vizsgálatot akarok vele. attasét kis híjján guta ütütte. rendelek el es ennek tartamara E beszelgetes után Canans Ez azonban még csak az előjá- önt házi őrizetbe vetetem... magahoz hivatta Waitzelt, szo- ték volt: délután Pickenbrock Hallotta, Pickenbrock altabor- katlanul udvarias es nyajas a már csaknem félholt Waitzelt "agy? . beszelt yeJe, nagy vo-A elvezette Canaris teneemaav- - Igenis, tengernagy ur - Halakban közölte a Führer? szavait, hogy a »tagság egyedüli joga kivá­lasztani azokat a vezetőket, akiket szeret, s akiket a közös munka irányítására alkalmas­nak tart«. Egyhangú szavazással választották meg Ferencz Istvánt elnöknek, Bognár Ist­vánt pedig elnökhelyettesnek. A vezetőség­ből leváltottak helyére is újakat választottak. A közgyűlés abban is megállapodott, hogy mivel Ferencz elvtárs idős ember, s nehezé­re esik a tanulás, így a fiatalabb, de igen nagy szakértelemmel bíró Bognár Istvánt küldik elnökképző tanfolyamra. eredményes közgyűlés után az egész Az összecsapva döntését és még vállon is ve-> regette a katonai attasét, majd elvezette Canaris tengernagy' hoz. A tengernagy vésztjóslóan mondta bokáját nyugodt volt. Szótlanul kezet Pmkenbrock. , ,, ,, , . , nyújtott Waitzelnek, hellyel A beszélgetés végén kiderült, utasította, hogy masnap reggel kínálta és szokása szerint egy hogy Kraschkéval még kurtáb- mert^iSnitt^f!íeifk divatos operett dallamot kéz- ban bántak el: elbocsátottak a • gj dett fütyörészmi — ugyanis ki- katonai hírszerző szolgálat köz- tűnő hallása volt és szeretett pontjából és az arcvonalra in­kérkedni ezzel a tulajdonságé- dúló egyik hadosztályhoz osz- val. Pickenbrock és Waitzel tották be »elhárítónak« egy bi- némán hallgatták. zonyos Flick vezérőrnagy pa­— A német hírszerző szolgá- rancsnoksága alá. lat — kezdte végül Canaris — A hivatalos vizsgálat meg- természetesen nem áll csupa kezdődött és ennek során ki­tagság nagy lendülettel látott munkához. Egy hónap múlva azonban, mint derült égből a menny kőcsapás, egy váratlanul érkezett le­vél megzavarta az egészséges fejlődést. Egy-két nap alatt tele lett a falu a hírrel: »Mást hívtak iskolára, nem azt, akit elfogad­tunk.« Persze, hogy lehengerelték az igaznak bizonyuló mendemondák Bognár Istvánt, a tsz elnökhelyettesét. Nem tudta, mi történi, miért csinálták ezt vele. Jólesett neki a köz­gyűlésen iránta megnyilvánuló bizalom, most azonban ott állt a falu népe előtt lesújtva, megszégyenülve ment a párttitkárhoz. Hamar elvtárs álmélkodva hallgatta: »Ezt magától hallom elősző \ nem is lehet igaz.« De igaz volt. Az elnökképzö iskolára ugyanis Fülöp Lajos brígádvezető kapott meghívót a járási tanácstól. Fülöp Lajos szin­tén becsületes, jól dolgozó ember, eredmé­nyesen látja el brigádvezetői teendőit is. A tagság bízik benne. Csakhogy az elnökképző iskolára nem őt, hanem Bognár Istvánt, az egyéni gazda korában is híres állattenyész­tőt javasolták. Mondani sem kell, egyéb ér­demei mellett nem utolsósorban éppen ez esett latba, amikor Bognár István megválasz­tásáról és iskolára küldéséről döntöttek. A tagság szava, a közgyűlés határozata pedig törvény. Az igazsághoz tartozik, hogy a járási ta­nácsnál sem akarták megváltoztatni a tag­ság elhatározását. Hogy mégis másnak küld­ték a meghívót, az egy tévedés következmé­nye. Ez az eset is tanulság: milyen érzékenyen érinti a tsz-tagságot, ha úgy látja, hogy meg­másították — még ha tévedésből is — elha­tározását. A párttitkár, a tanácselnök és a járásnál dolgozó elvtársak csupa jó véle­ménnyel vannak az ügyben érintett két tsz- tagról, a sajnálatos tévedés mégis majdnem két ember megsértésébe került. Szerencsére, a járásnál is és Mezőcsokonyán is levonták a tanulságot, megnyugtatták a tagságot is: sza­vuk, akaratuk a legfőbb törvény. V. J, zék nála, mert együtt felkeresni Hitlert. Így történt, hogy ketten együtt léptek be a Führer hi­vatali helyiségébe, ahova maga Martin Bormann engedte be őket — Martin Bormann, a Führer személyi titkára és a párt köznonti irodájának ve­zetője, birodalmi képviselő, a lángészből. Azt azonban soha- derült, hogy Kraschke jelenté- p^rt ’önsegélyző pénztárának sem mertem volna gondolm ez- sében mindent^ Waitzelre igye- megalapítója és vezetője (rossz redes úr, hogy egy valóságos kezett tolni, sőt azt is kijeién- nyejvek sprint ez a pénztár fatuskó, akinek fogalma sincs tette, hogy Waitzel utasitasara mag^nak Bormannak az önse- a hivatásához tartozó • elemi kellett a pályaudvarra mennie, gélyezését jelentette), birodal- óvatosságokról, ismétlem: egy holott ő, Kraschke a szálloda- mi vezetg; SS-tábomok stb. fatuskó a katonai attasé szere- ban akarta átadni a filmet pében működhet, s ráadásul Müllemek. Waitzel önkéntelenül is fel­olyan országban, mint a Szov- Az a különleges megbízatá- figyelt arra a különösen hízel- jetunió... nem gondolja ön, sú felügyelő, aki a hivatalos gő hangra, amellyel Canaris hogy ez legalább is különös? vizsgálaton lefolytatta, Krasch- üdvözölte Bormannt, ebből — Tengernagy úr! — kiáltöt. kának főleg ezt a vallomását máris tudta, hogy ez az ember ta Waitzel, nyomban felpattan- feszegette azokon a kihallga- rendkívüli befolyást gyakorol­va székéről — engedje meg, tásokon, melyek Waitzelnek hat Hitlerre, hogy csak két szót mondjak..; oly kínosak voltak. — Folytatjuk — Vezetőség- és küldöttválasztó KISZ-taggyűlés Homokszentgyörgyön KISZ-tagságra — Szombaton este tartották meg a homokszentgyörgyi KISZ-fiatalok alapszervezetük vezetőség- és küldöttválasztó taggyűlését. A feldíszített kul­túrteremben helyet foglaltak a megyei és járási KlSZ-bizott- ság munkatársai, a járási párt- bizottság képviselője, a község vezetői, valamint az alapszer­vezet tagsága. Az úttörőcsapat köszöntője után Nagy László titkár mondotta el beszámoló­ját. — Nagyon nehéz volt az a munka, amelyet azért végez­tünk, hogy a falu lakosságának véleménye megváltozzék az if­júságról. De fáradozásunk eredménnyel járt. A fiatalok mind a munkában, mind -edig az élet egyéb területén bebizo­tüntető mondotta Szólt az alapszervezet kul­turális és sportmunkájáról, a különböző szervekkel való kap­csolatról, majd ismertette a határozati javaslatot. A vita során Virányi István. a megyei KISZ VB tagja a ta­nulás fontosságára hívta fel a figyelmet. Takács István, a já­rási KISZ-bizottság titkára a határozati _ javaslat némely részleteit kifogásolta. Zsobrák Ernő az alapszervezeti fegye­lem megszilárdításának fontos- tosságáról beszélt. Felszólalt Horváth Lajos iskolaigazgató és Farkas Anna tanító is. A felszólalásokra Nagy Lász­ló válaszolt. Ezután a jelölő- bizottság javaslatot tett az új értekezletre küldendő elvtár­sak személyére. A tagság a ja­vaslatokat egyhangúlag elfo­gadta. Üj tagok felvétele követke­zett ekkor, majd a község párttitkárának zárszavával be­fejeződött a taggyűlés. nyitották, hogy méltók a ki- vezetőségre és a járási KISZ­Köioktatás Albániában Albániában minden ezer la­kosra számítva 157,8 az isko­lások és egyetemi hallgatók száma, míg Görögországban csak 153, Olaszországban 126, Jugoszláviában 127 és Török­országban mindössze 85. Albá­niában ma már nincs egyetlen 40 éven aluli ember, aki ne tudna írni-olvasni.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom