Somogyi Néplap, 1960. augusztus (17. évfolyam, 181-205. szám)

1960-08-09 / 187. szám

Kedd, 1960. augusztus 9. s SOMOGYI NÉPLAP EGY ERDŐ ÖVEZTE KIS FALUBAN A z első horvátkútival ak- kor találkoztam, amikor éppen kijött az erdő sűrűjéből. Az évszázados fák lombjai kö­zött csak néhány ferde, meg­tört napsugár tud átvergődni, s a nagy csendet csupán egy- egy madárfütty .töri meg, így most itt, a józan, éles, délelőt­ti fényben hunyorogva néz ránk, s összerezzen a gépkocsi berregésétől. Az idős paraszt­asszonyok ősi öltözékét viseli. Kötényét elöl még jobban ösz- szefogja, úgy int lefelé kidol­gozott, bütykös ujjaival. Mu­tatja a meredek, erdőt átsze­lő, göröngyös utat, amely a községbe vezet. Míg a falu éle­téről beszél, bontogatni kezdi nagy óvatosan kötényét. Szép vargányák kövérednek az ölé­ben. Finom ebéd készül ma övéinek az erdő adta cseme­géből. Sok érdekességet hallottam tőle az alatt a rövid idő alatt, míg együtt voltunk. Főleg azokról a dolgokról, amelyek nemrégiben »újultak* a falu­jában. Járom a kis falut, s keresem az újat, melyről a gombaszedő néne beszélt. Az egyik portáról cséplőgép fordul ki, s a szomszédban már emelik a lesüllyedt kaput előtte. A kutyák csaholnak, az udvaron port vernek a jércék, ahogy szétszaladiiak c gép előtt. — Ezért megy olyan lassan a csépiéi, a házról házra já­rás miatt — jegyzi meg vala­ki. Pedig az összes szántó 500 holdnál alig több. Igen, egyé­ni parasztok élnek Horvátkú- ton, s a pályásokat is beleszá­mítva 804-en. — Nagyon szorgalmas a nép ■— mondja Fodor Isttván tanács­elnök. — Sokat ad faluja szé­pítésére. E1 gy hónapja a házakban is felgyulladt a villany. Az emberek 30 ezer forint ér­tékű munkát fordítottak rá, s házanként 780 forintot. A töb­bi pénz a tavalyi községfej­lesztési alapból ment. A tanácsházán nem érezni a kinti nagy forróságot. A piros téglán még látszanak a söprés előtti öntözés kacskaringói. — Az idei községfejlesztési alapból vásároltuk ezt a há­zat — jegyzi meg Fodor elv­társ. — A hozzátartozó istál­lót majd lebontjuk, s anyagát a kultúrház építéséhez hasz­náljuk fel. Az összes szükséges fát a télen már lehordták az erdő­ből. Erre tehát nincs gondjuk. A Marcali Járási Tanácstól kapott cserháti rossz istállót is elbontották, s a 41 ezer tég­la már itt pirosodik szépen összerakva azon a tágas he­lyen, ahol majd felépítik az új létesítményt. Társadalmi munkában sem lesz hiány, a tanácsülésen ezt már elhatá­rozták. S gondolatban már megtervezték, felépítették a művelődési házat. A »Né p- könyvtár«-tábla lekerül majd az iskola faláról — o könyvtár is a művelődési házban les; hisz olyan a forgalma, hogy bővíteni kell. Sokat és sokan olvasnak, s ebben a tanácstit­kár jár elöl, aki »vagonnyi* könyvet vásárolt már, mégis állandó látogatója a könyvtár­nak. A tej'gyűjtöbe csak bekuk­^ kantgni tudunk, mert be van zárva. Ahogy nézegelij- dünk, egy arra ballagó kocsi­ról leszól az egyik gazda: — Megér ez az épület 25 ez­ret is — mutat az ostorral a tejgyűjtőre. Pedig úgy halla­tám, hatezret adtak érte, a többi értéket két kezük mun­kája alkotta. Megtudom, hogy a vávdor- mozi mindig zsúfolt nézőtér előtt játszik, s az óvodájukra is büszkék a horvátkútiak. A tűzoltószertár nagyon szép rendben van. S a fal virít az oklevelektől. Az idén is elsők lettek a tűzoltóversenyen. Női és férfi csapatuk elhozta a ko­csifecskendővel vetélkedő ra­jok járási és megyei első díját. Gyakorolnak is a lányok so­kat! Ámer Margit és Rózsi, Szabó Ilona, Balázs Rózsi mind egész fiatal teremtések, gyorsaságuk, szaktudásuk mé­gis elsőrendű. Nemrég egy gye­rek pajtát gyújtott fel, de si­került eloltaniuk a tüzet, nem terjedt át a házra. Mire kiér­tek a hivatásos tűzoltók, már csak az elismerést fejezhették ki a bátor, ügyes önkéntesek­nek. 1955 óta minden évben nyertek oklevelet, s mind első díj. Három kivétel azért akad. Ezeken »csak* kiváló minősí­tés szerepel. Kovács Irénke önkéntes tűz­oltó még csak 15 éves. Otthon találjuk nagy főzés közben. Testvérei ott téblábolnak kö­rülötte, várják az ebédet. Nem szeret sokat beszélni Irénke. — Harminc másodperc alatt végeztük el a gyakorlatot, s alig volt hibapontunk — eny- nyit mond csak mosolyogva, mert közben testvéreit is kom- mandíroznia kell. Az utcán csinos kislány sza­lad mezítláb, ő a legerősebb a hét tűzoltólány között. — Sokat kellett gyakorol­nunk az első díjért. A sikert vezetőnknek, Nagy Lajosnak köszönhetjük — mondja kiful­ladva, s már tiszteleg is tré­fásan, szalad tovább, hiszen sok munka van ilyenkor, csép- lés idején. J gy élnek a kis erdő övez- te faluban, s nagyon tudnak örülni az újnak a hor- vátkúti emberek. Merényi Károlyné Nagy az érdeklődés az idei pártoklatási év iránt A gyerek lehajtotta a fejét, nem felélt rögtön, aztán halk, de' határozott hangon megje­gyezte: — A rnaquis nem szalad el.:: Robert jót nevetett és meg­borzölta a gyerek haját. — Igazad van, öcsém;;: A maquis nem szalad el! — Hát akkor miért mondta, bogy maga is elszaladt volna? — A te helyedben... Ha én is olyan védtelen kisfiú lettem volna, mint te, amikor jöttek a boche gyilkosok, hát bizony elszaladtam volna. De gyere csak. Ne állj meg mindunta­lan, mert elmaradunk a töb­biektől. És erősen kilépett, úgyhogy a gyereknek szaporán kellett szedni a lábát mellette. Így ha­ladtak sietős léptekkel előre, mert a többiek már messze megelőzték őket. Jó darabig nem szólt a gyerek, csak loholt a hosszú lábú Robert mellett. De nem sokáig bírta szótlanul. — S én most megint ilyen •édtelen kisfiú leszek, ha ma­guk elmennek? — kérdezte váratlanul. »A fene egye meg — gon­dolta Robert —, hogy miket tudnak kérdezni ezek a gyere­kek.-« — Ne félj, most jó helyre viszünk. — S a mi falunk nem volt jó hely? » Na tessék, erre felelj neki! Mit lehet felelni erre? De hát felélni kell, mégpedig az iga­zat, mert a gyerekész úgy rea­gál a hazugságra, hogy nincs az a csodagép, amely olyan pontosan kimutatná, mikor hazudik az ember, s mikor mondja az igazat.-« Most Ro­bert állt meg, eleresztette a gyerek kezét, és megvakarta a fejebúbját. — Ide figyelj, Roger. A ti falutok nem volt jó hely. Nem volt jó hely abban a vi­lágban, amelyet a németek meg a francia cinkosaik hoztak ránk. Azért nem volt jó hely, mert nem volt felfegyverezve, mert nem tudott megvédeni Még benne vagyunk a nyár­ban, de rohamosan közeledik az ősz, a politikai oktatási év kezdete. Október elsején meg­kezdődik a párttagok és pár- tonkívüliek rendszeres tovább­képzése. Mi jellemzi majd az I860— 61-es oktatási évet? A tanfo­lyamok és a hallgatók számá­nak növekedése. Oka, hogy So­mogy termelőszövetkezeti me­gyévé lépett elő. Az élet olyan feladatokat adott az újonnan alakult termelőszövetkezetek párton kíyüli vezetőinek is, amiket csak akkor tudnak jól elvégezni, ha tudásukat nö­velik. Egy sereg olyan község­ben indul tanfolyam, ahol 1956 óta még nem volt. A marcali járásban például 9 ilyen »szűz területen" indítanak. S mi sem természetesebb, legjobban az »Időszerű kérdések" tanfolya­mának száma nő meg. Hogy megmaradjunk a marcali já­rásnál: a múlt esztendőben 13 ilyen tanfolyam volt, az idén 38 lesz. Többekben megfordult az a gondolat: nem különös-e, hogy hirtelen ennyi községben indul oktatás? Nem különös. A ter­melőszövetkezetek megalaku­lása után ugyanis igen sokan kerültek vezető posztra, s egy percig sem lehetnek meg ál­talános tájékozottság, politikai alapműveltség nélkül. A párt- szervezetek mellett párton kí­vüli aktívák is dolgoznak, ök szintén szeretnék gyarapítani tudásukat. Még a legkisebb községben is akad 20—25 olyan ember, aki rászorul a tanulás­ra, mert mindennapi munkája megköveteli. A politikai oktatás iránti érdeklődés növekedését bizo­nyítja az elmúlt esztendő is. Akkor 35 olyan helyen indult oktatás, ahol azelőtt nem volt. S ezekből az új tanfolyamok­ból egy se szakadt félbe. Ta­valy a pártszervezetek kérése ellenére több községben nem akarták a pártbizottságok meg­indítani az oktatást, mert nem látták biztosítottnak az előfel­tételeket. De hamarosan bebi­zonyosodott, hogy az emberek érdeklődése olyan nagy, hogy ennél megfelelőbb előfeltételt keresve sem lehetett volna ta­lálni. A rendkívül nagy érdeklő­désnek megfelelően a járási pártbizottságok igen körülte­kintően végzik a propagandis­ták és a hallgatók kiválasztá­sát. A Marcali Járási Pártbi­zottság munkatársai kivétel nélkül részt vesznek a propa­gandamunkában. Főképpen az újonnan induló tanfolyamok­nak biztosítanak tapasztalt, jó előadókat, akik a falusi lakos­ságot érdeklő minden kérdés­re válaszolni tudnak. Ebben az oktatási évben kö­benneteket. A farkasokkal csak fegyveresen lehet szembeszáll­ni. A fasiszták pedig farkasok. Ezt jól jegyezd meg egész éle­tedre. Mindig ez jusson eszed­be, ha a faludra gondolsz, azokra a szörnyűségekre, ame­lyeknek tanúja voltál. Légy hű Oradour emlékéhez, és ne feledd, hogy a fasiszták farka­sok, még ha emberbőrbe búj­tak is. A gyerek görcsösen fogta a nagy, vörös kezet, és a lába elé nézve ballagott; forgatta fejében a gondolatokat. Egy­szer csak felkapta fejét, és a hangja tisztán csengett: — De ugye kiirtjuk őket? — Ki fiam;:. Kiirtjuk őket! Ha mi nem, hát ti :.; mire fel- nőttök! És a helyünkre álltok. Éles szél futott át a mezőn. A dombok mögül már közele­dett a hajnal, s vékony piros csíkot vetett a távoli napfény az ég aljára. MÁSODIK RÉSZ i Megint tavasz volt, megjöt­tek a nyárelőt hirdető viharok az óceán felől s hajtották a fel­hőket. A háború véget ért. Már egy hónapja, hogy az utolsó hitlerista csapatok is letették a fegyvert. Franciaország népe még ide­geiben hordozta a hitleri meg­szállás emlékét, de as urak rülbelül 550—560 tanfolyam in­dul. Ebből mintegy négyszáz «-Időszerű kérdések" tanfolya­ma lesz. Lemérhető a fejlődés, ha a tavalyi tanfolyamok szá­mát is közöljük: 469 volt. A tavalyi 8700 hallgatóval szem­ben az idén csaknem. 10 ezerre emelkedik az oktatásban részt vevők száma. Az eddigi oktatási formák megállták helyüket, bebizonyí­tották életképességüket. Ezek a jól bevált tanfolyamok in­dulnak meg az idén is. A hall­gatók 14 féle tanfolyamon sa­játítják el a marxista—leninis­ta műveltség legfontosabb ele­meit. A párttagság 60 százalé­ka vesz részt az oktatásban. Feltétlenül szükség van arra, hogy a kommunisták lépést tartsanak az élettel, növeljék tudásukat, hiszen enélkül kép­telenek eredményes munkát végezni. Sajnos a pártbizottsá­goknak eleget kell még hada­kozniuk egyes középkáderek­kel, akik a három-négy évvel ezelőtt elvégzett tanfolyamok babérján üldögélnek, s nem tesznek semmit sem tudásuk gyarapításáért. Nem mai kele­tű ez a probléma, a pártbizott­ságok azonban az idén teszik meg az első komolyabb lépé­seket, hogy az ilyen kényelme­sek is tanuljanak, ne marad­janak le »lóhosszal« beosztott­jaik mögött. A politikai oktatásban szép számmal részt vesznek pár- tonkívüliek is. A hallgatók 35 százaléka pártonkívüliekbó! kerül ki. Ez a magas szám is azt bizonyítja, hogy. a párt po­litikája, a marxizmus—leniniz- mus iránt állandóan növek­szik az érdeklődés. A legálta­lánosabb oktatási forma az »Időszerű kérdések« tanfolya­ma. A hallgatók elsősorban a termelőszövetkezetek megszi­lárdításának tudnivalóival fog­lalkoznak, ezenkívül a nemzet­közi helyzettel, a vallásos ide­ológia bírálatával, a nemzeti jövedelem elosztásával, a KGST szerepével és még egy sereg más kérdéssel. Megyei kezdeményezésre helyet kap az oktatási tervben a Szovjet­unió és a népi demokráciák eredményeinek ismertetése is. örvendetesen előretört egy Új oktatási forma: a gazdaság- politikai tanfolyam ipari és mezőgazdasági tagozata. Az 1959—60-as oktatási évben nyolc ilyen tanfolyam műkö­dött a megyében, az idén 40— 45-re szaporodik a számuk. Ez a tanfolyam megfelelő alapot ad a mezőgazdaságban és az iparban dolgozó vagy ezzel kapcsolatban lévő szakembe­reknek, vezetőknek. Szeptember közepén 200 pro­pagandista készül fel a bogiá­ri iskolán, hogy az oktatási év megkezdődése után megfele­lően tudja vezetni a tanfolya­mokat. Az idei oktatást gondosan előkészíti a megyei pártbizott­ság, hogy a mennyiségi növe­kedést gyorsan kövesse a mi­nőségi is. A TSZ-ÉRT ÉL A.z egész gazda­ságban nincs még egy olyan lelkes párton kívüli ak­tíva, mint Fonódi István, a sertés- gondozók vezetője. A hetvenkettedik esztendőt tapossa, mégis úgy mozog itt, a gyugyi Áp­rilis 4. Termelő- szövetkezetben, mintha húszéves volna. Ennek a frisseségnek, hal­latlan munkabí­rásnak és lelkese­désnek az a forrá­sa, hogy tisztán látja a jövőt, tud küzdeni a közös­ség életének job­bításáért. — Végtelenül becsületes em­ber. Nem kell kétszer szólni neki, bármilyen megbízatást teljesít. A többiek hallgatnak rá, nem eresztik el fülük mel­lett a szavait. S ő, ha nem mondják, akkor is megy, ne­veli a tagokat. Ha valahol po­csékolást tapasztal, keményen megmondja a magáét a gon­datlanoknak: »Otthon is ezt csináltátok, mi? Miért pazarol­játok a miénket?" — mondja a párttitkár Fonódi bácsiról. — Az idén jobban megy a nép — ma­gyarázza a tsz-elnöknek Fonódi bácsi. dent, s a gyűléseken sorolja, hol szorít a cipő — magyaráz­za mosolyogva a tsz-elnök. Pista bácsit az ólaknál ta­szín malacocskák a kedvencei, ezekben látja megvalósulni munkája eredményét. — Szeretem a malacokat, legjobban az elletéssel szere­tek foglalkozni — mondja. — Ezt a csoportot leválasztom augusztus 20-ra, s akkor... — a vele szemben álló tsz-elnök- re pillog kérőén — megkérem az elnököt, adjon tíz napot. El­mennék Csisztára a kezemet gyógyítani. — Meg hozzánk is ellátogat­hatna — szól közbe a fia. — Lám csak, oda is el kelle­ne mennem — bólogat az öreg. — Majd elintézzük a dolgot — biztosítja az elnök a sza­badságról Pista bácsit. A termelőszövetkezetre tere­lődik a szó. Fonódi bácsi ezt mondja: — Az idén jobban megy a nép. Az asszonyok előtt le a láljuk, épp a kocákkal van kalappal. Nem számít nekik, elfoglalva, eteti őket. hogy öreg este van már, dol­_ Na, milyenek? _-kérdi a goznak. Sokszor látom őket a f iától, aki a Balatonboglári Ál- rlaP lenyugvása után hazafelé lami Gazdaság lengyeltóti jönni. A férfiak közül azonban üzemegységében dolgozik, s sokkal igen nehéz megértetni. hivatalos ügyben járva a köz­lyen Pista bácsi elő ne hoza­kodna okos javaslataival. Min­dig akad valami a tarsolyá­ban. Nem is csoda, hisz figye­lő szemmel jár a termelőszö­vetkezetben. Észrevesz min-ta bácsi. Neki is ezek a rózsa­hogy miénk ez a gazdaság, magunknak dolgozunk. Bizony belemelegszik az, aki azzal a szándékkal áll az emberek elé, hogy kiverje fejükből azt az ostobaságot: »Nem a miénk, az államé a tsz." Akiben jó szándék van, mindent elkövet, hogy meggyőzze a maradiakat. ’jDe azért bántó, hogy néhányan I 5*vissza akarják húzni az egész közösséget. Azt mondja a múltkor valaki: »Nem érde­mes dolgozni. Ha tönkremegy — Nincs olyan gyűlés, ame- ségben, nem mulasztotta el megnézni a »papát«, no meg a sertésállományt. — Szépek, de a malacok job­ban tetszenek! — summázza véleményét. Erre felderül Pis­máf szövögették a hatalom sem tudott arról összekuszált szálait, bogozták a tént Dublackal, a német régi rossz hálót, amely oly rancsnokségon csúfosan szertefoszlott a vi­harban. Hazafias jelszavak az években, és elmerült a napiba röpködtek a levegőben, min­denki ellenéílási érdemekkel kérkedett. Ha negyedrész any­tsz, előbb feloszlik." Na, tett-vett a ház körül, de mun.: kája nem sokat ért, érzett raj-; nyi ellenálló lett volna, ami- ta, hogy gondolatai másutt jár-! kor a hitleristák rátörtek az nak. Néha beszélt magában,: gondokban. Dublac gépiesenVtmggjmpta tőlem a magáét, jól sí há-7. krvríil Hp mi in fi országra, mint ezekben a na­pokban, nem így vonul el a máskor meg éjszaka felriadt,! felgyújtotta a villanyt, felült az; háború vihara Franciaország ágyban, és riadtan fülelt. fölött. Néhány ezer árulóval le­Hallod? Autó állt meg a, számoltak, de a többség el- ház előtt.,. — riasztotta fel:-odamondogattam neki. Amikor ^kissé lehiggadtam, elmagyaráz- •tam neki: Össze kell tartanunk, íkülönben nincs biztosítva a (megélhetés. Pista bácsi olyan ember, aki szeret mindenfele szétnézni. A tűnt vagy ügyesen álcázta ma- az asszonyt. — Jönnek. Értetni múltkor kiment a mezőre. Lát- gát. A hatalomért versengő jönnek; polgári pártok pedig igyekez tek feledtetni a Itat. Ugyan, maradj veszteg ...j felejtenivaló- Nem jön a kutya sem érted. J — torkolta le az asszony, és} Dublac, akit porig sújtott fia erélyes mozdulattal leoltotta a? villanyt. De Dublac csak to-? vább figyelt a sötétben, és uj-^ Kis jai reszkettek a paplanon, dús — Meghibbant a szerencséid len... — gondolta az asszony,? de nem sokat törődött vele,; kínhalála és a gyötrő tudat, hogy hiába vált árulóvá — ár­nyéka lett önmagának, hegyes pocakja lelapult, fekete haja megszürkült, arca megnyúlt, csak élénk barna szemei forogtak még mindig elég baja volt magának is. olyan sebesen, mint azelőtt, s ta, áll az aratógép, az emberek heverésznek. Odasietett, s megérdeklődte, mi dolog az, hogy nem aratnak. Csak ak­kor nyugodott meg, mikor megmondták, hogy a szerelőre várnak, elromlott a kévekötő szerkezet. — Szép legyen az egész gaz­daság, ne csak a sertésállo­mintha a rémület lángja még nem t^őta felfogni, hogy egy. féktelenebbüi lobogott volna férfit így osszeroppanthat a, bennük bánat. A hasznavehetetlen em_? __, ' ,, , ,, bér az ő szemében nem számi-; Hónapokon at nem mozdult xérfinak többé> meg aztán! ki a házba, nem ment ernbe- ösztönösen érezte, hogy az ura} rek köze, nem mert a szemük- 4vasága & a fia elhurcolása! be nezni. Az üzletet az asszony ™ van vaUmü összefüggés> vezette, akit ugyancsak megvi- valahol mél ott, seit a gyerek halala, de szivo- sabb anyagból gyúrták, aztán nem háborgatták a lel­két kínzó gondolatok. Ű mit Egyszerű, gyakorlatias eszével^^y _ mondja Fonódi bácsi :—, ez az egész tagság érdeke: ahol az? Ezért talpalok én el mindenho­va szétnézni. Ez kötelességem is, mert benne vagyok a ve­zetőségben. De saját megnyug­tatásomra is csinálom. — A tsz-ért él, a tsz fellen­düléséért dolgozik a mi Pista meg ^i5'~>ácsink — dicséri az öreget i-i- óhatatlanul oss .ebocozodik. *Németh József delnők. — Folytatjuk — Lajos Géz»

Next

/
Oldalképek
Tartalom