Somogyi Néplap, 1960. augusztus (17. évfolyam, 181-205. szám)

1960-08-19 / 196. szám

Péntek, I960, augusztus 19. 3 SOMOGYI NÉPLAP A fonyódi strand — eső után Elkészült az űzletház _________ F érfiöltönyöket is készítenek Bővítik a női fodrászatot a Tabi Vegyesipari KTSz-ben A múlt év októberében kezdték meg a Tabi Vegyes­ipari KTsz üzletházának épí­tését. A munkálatok augusz­tus elején befejeződtek, s va­lószínű, hogy szeptemberre berendezik a helyiségeket. Itt kap helyet a női fodrászat, a cipész- és gumijavító-műhely, a központi raktár, a fürdő és az öltöző. A méretes részleg létszámát növelik, s a negye­dik negyedévben megkezdik a félkész öltönyök gyártását. A helyi földművesszövetkezettel kötött megállapodás szerint ha­vonta 20—25 öltönyt készíte­nek, s ha emelkedik a keres­let, növelik a termelést. Az eddig két személlyel dol­gozó női fodrászatban ezután négyen állnak a vendégek ren­delkezésére. Módosítják a nyitvatartási időt is: este 9-ig látogathatják a nők az újonnan megnyíló fodrászatot. Egy közkedvelt üzemi konyha Április elején kezdte meg működését a Tabi Műszaki KTsz üzemi étkezdéje. A 85 ezer forintos költséggel épített és berendezett konyha hamar közkedveltté vált nemcsak a ktsz, hanem az idegen vállala­tok, intézmények dolgozói kö­rében is. Az első napok 30— 40-es étkező létszáma néhány hét alatt 70—80-ra ugrott. Ez érthető, hiszen ízletes az ebéd, s központibb helyen is van, mint az fmsz vendéglője... Sajnos azonban, csökkenteni kellett a konyha »termelését«, mivel nem bírta a nagy igény- bevételt. Egyelőre csak 60 sze­mélyre főzhetnek. A konyha személyzete megkezdte a sa­vanyúságok, befőttek, lekvá­rok készítését, hogy a télen is jó házi ételt ehessenek a ktsz tagjak Három hízó gömbölyö- dik a disznóólban. Rövidesen jégszekrényt vásárolnak, jö­vőre pedig egy kombinált kis­konyha-gépet szereznek be. Egy kis szabálytalan­ság A Szabadság park sarkával szemben lévő tejbottban na. ponta 100—120 vá­sárló fordul meg. 50—60 reggelit is elfogyasztanak a vendégek. Képün­kön egy fiatal vá­sárlónak a vissza­járó pénzt számol, ja Reichert Ibolya kiszolgáló, aski — mint látható — fejkendő nélkül tartózkodik az üz­letben, pedig ez szabálytalan. Az ifjúság háza-e az ifjúsági Ház? — Inkább a tartalmi mun­kával csinálnának valamit... — Nem sokat ér ez az egész Ifjúsági Ház... Ilyen véleményeket hallot­tam több fiataltól, amikor ar­ról bezélgettünk, hogy a KISZ Központi Bizottsága 300 ezer forintot juttatott a Kilián György Ifjúsági Ház rendbe­hozatalára. Érdemes megnéz­ni, vajon miért nem vált még mindig a kaposvári fiatalok második otthonává, s mi a te­endő, hogy azzá váljék. Both Rudolffal, az Ifjúsági Ház igazgatójával beszélgetünk er­ről a sokakat érintő kérdésről. Szervezési hiba vagy érdektelenség? Miért csökkent és csökken az Ifjúsági Ház látogatottsága, amely már nemcsak az ún. nyári uborkaszezon rovására írható? — Hozzájárult a látogatott­ság csökkenéséhez, hogy a nyár korántsem sikerült úgy, mint kellett volna. Alig volt jó idő, s már a humoristák tol­lára kívánkozik, hogy az esős, borús napok mindig szombat— vasárnapra estek — vélekedik Both elvtárs, és sorolja észre­vételeit, melyekről a napok­ban a KISZ megyei bizottsága osztályvezetői értekezletén is szó esett. Hiba, hogy a városi KISZ- bizottság különböző munka- torlódásokra hivatkozva kérte a szerdai ifjúsági napok meg­szüntetését. Pedig a kollektív összejöveteleknek ez a formája igen népszerű volt a fiatalok körében. Mióta megnyílt a Park Ven­déglő kerthelyisége, sok fiatal vált rendszeres látogatójává. Ennek is több oka van. Ott nem kémek tőlük látogatási jegyet, nem kell belépődíjat fizetniük, kiszolgálják őket asztalnál, elfogadható zenére táncolhatnak. Az Ifjúsági Ház zenekarának elégtelen műkö­dése is nagymértékben hozzá­járult ahhoz, hogy elidegened­tek a fiatalok a szombat—va­sárnapi táncestektől. Ezért va­sárnaponként már nem is ren­dezünk ilyent, és félő, hogy a szombatiak is ráfizetéssel vég­ződnek. — A fiatalok igénylik a jó, a színvonalas tánczenét, de az Ifjúsági Ház zenekara valami ultramodern tánczenei stílust kívánt megvalósítani, ez pe­dig nem lett olyan népszerű, mint néhányan gondolták. Mit kíván az Ifjúsági Ház vezető­sége tenni, hogy megváltozzék ez a helyzet? — Kicseréljük a zenekart. Olyan fiatal zenészekre van szükség, akik szíwel-lélekkel muzsikálnak, nem csupán pén­zért. Beszélni kell a látogatási jegy közüli huzavonáról sí. Helyes volt a bevezetése, mert részben véget vetett az »őser­dei« állapotoknak, de több visszásság is adódott. Az ifjú­gárdisták néha bürokraták voltak, s még közvetlen mun­katársaikat, barátaikat sem engedték be, ha nem volt be­lépőjük, bár tudták róluk, hogy KISZ-tagok. A látogatási jegy azonban csak a táncos rendezvényekre szól, hétköznap bárki részt ve­het a ház programjaiban. Mindig ugyanazok az arcok Részt vehet, de nem vesz részt. Ezért aztán az ügyeletes vagy éppen betévedő gárdis­tákkal, a városi bizottság köz­vetlen munkatársaival, a kul­turális osztály tagjaival talál­kozik az ember. Aki eljön, megijed, ha végighallgatja az előadó hibájából végtelenül unalmas ismeretterjesztő elő­adásokat. Egyedül a TV-nek volt sikere. Bajnoki labdarú­gó-mérkőzések közvetítésekül sokan betértek az utcáról. — Ha szabad volt a terem. Április óta azonban kisebb-na- gyobb szünetekkel kiállitás- dömpinget láthattunk az Ifjú­sági Házban. Ezt sokan helyte­lennek tartják. — Ez tény és való. A jövő­ben nem fogjuk megengedni ennyi kiállítás rendezését, hi­szen a fiatalok kiszorultak a játékteremből, a klubszobából. — Milyen intézkedések tör­ténnek, hogy növekedjék a hét­köznapi forgalom? — A szervezést a plakátok egyedül nem oldják meg. Ezért a kulturális osztály munkatár­sai között felosztjuk a terüle­tet, és a fiatalok véleményét kikérve alakítjuk ki az új munkatervet. Űj tervek, U1 remenyek — Felelevenítjük a szakkö­röket. Helyiség van, otthonra találhatnak majd a fényképé­szek, varrógép is akad, lehet varrótanfolyamot szervezni; ha befejeződik a nagyterem tatarozása, tánciskolát indí­tunk nemcsak a középiskolá­sok részére, hanem mindenki­nek, aki tanulni akar. Vissza­állítjuk az ifjúsági napokat is. Egy-egy alapszervezetnek ad­juk át a termeket a hét egy bizonyos napján, ők kötelesek akkorra megfelelő programot biztosítani. — Hallottam, hogy többen itt szerettek volna KlSZ-eskü- vőt tartani, de a városi végre­hajtó bizottság valamilyen ok­nál fogva nem engedte ezt meg. Lesz-e a jövőben repre­zentatív KISZ-esküvő az épü­letben? — Lesz. A V. b. valóban tár­gyalt az esküvőre jelentkezők­ről. Kikötéseink ezután is lesz­nek. Olyan például nem jöhet, aki templomban is akar es­küdni. * * * Nagyon hosszúra nyúlnék írásunk, ha minden kérdést megemlítenénk, melyet a fia­talok vetettek fel, s amelyre feleletet várnak. Both Rudoli válaszai mindenesetre azt mu­tatják, hogy az Ifjúsági Ház vezetősége tud a hibákról, s orvosolni igyekszik azokat. Az őszi, téli időszakban elvá­lik majd: az ifjúság házának nevezhetjük-e az Ifjúsági Há­zat. Hogy annak nevezhessük, ahhoz elsősorban magának az ifjúságnak a segítsége szüksé­ges. Polesz György A kultúrához is közelebb Akinek már van, el sem tudja képzelni az életet nél­küle. Egy kattintás, egy csa­varás, egy gombnyomás, és fény ömlik el, felcsendül egy ábrándos valcer, és elég egy mozdulat, kimossa a ruhát he lyettünk, megfőz, vagy éppen jeget termel a — villamos áram. Azon dolgoznak most Szőke- dencsen, hogy kultúráltabb körülmények között éljenek az emberek. Ünnepélyesnek képzelem azt a napot és szer- tartásosnak, amikor — talán _már egy hét múlva — nyug- Ilyen letört hangulatban — Ne haragudjék, de most” még valószínűleg egyetlen po- minden percre szükségem: litikus sem jelentkezett az ál- van... talán, ha nem kényei lamtitkári kinevezésért A metlen önnek, itt folytathatjuk: miniszterelnök titkára nyá- a diskurzust, jasan fogadta, de Dublac va- S máris a telefonba beszélt: lami kajánságot látott felcsil- tovább, szinte folytatva a: lanni a titkár mosolya mögül, mondatot. A titkár meg is jegyezte, ami- Dublac átült az íróasztal elé kor Dublac mögött becsukó- és forgatta a fejében a mondó- dott a miniszterelnök dolgozó- kát, amire felkészült A mi­Dublac egyre kínosabban Dublac volt. S még ha igazán szobájának ajtaja: — Ilyen mo- niszterelnök váratlan gyors: érezte magát. Végül is odave- a régi Dublac maradhatott S0^3 délfranciát sem láttam mozdulattal tette le a telefon-: tette a pénzt az asztalra, és volna... még. kagylót, és odafordult Dublac komoran kicsörtetett a kocs- A miniszterelnök felpattant hoz: mából. Elszállt a jókedve. Ott- IV- az íróasztaltól és Dublac elé . .— Nos> kedves barátom, azt hon a feleségének felvetette a _____ o______________, . . . hiszem megértettük egymást. „ , . , . , . Igazság szerint Dublac tény- sietett. Ruganyos mozgású kis Remélem .úfosadía m aiánia-í gondolatot^ nem tenne-e_oko- Ieg voIna a Mléb£. ember volt, alig magasabb Remelem elfogadja azajanla ­ha végleg felköltöznének Meg' is tett 'mindent, ho^1£ DublacnáCde ne£i vóFriyM t0mat’ 3 magam részérő1 őszin Párizsba. Mi is köti okét eh- vesse a régi bőrét. Nem is any- tömzsi, inkább keszeg. Fé­hez a nyomorult faluhoz? Az nyira azért, mert szűknek érez- nyesre pomádézott, oldalt el- ... „ asszony azonban kereken kije- te, hanem mert azt képzelte, választott barna haja fiatalo- ^mondott len tette, hogy o nem mozdul, ha sikerül megszabadulnia a san csillogott, egyáltalán rend- a ,+ te örömömre szolgál... — és- a szokásos formu-i , , - - ,, ,,, ,, . a miniszterelnök.; ,, , , sikerül megszabadulnia a san csillogott, egyáltalán rend- atí hitte ezzel túl is esett szí — Ha te úgy erzed, hogy régi bőrtől, vele együtt levet kívül fiatalos benyomást kel- eg^z nr^lúrán amikor az fnlk I6« * ki be- egy sereg emléket is, amely tett, csak a szemei alatt a tás- efötte ülő fényes’ fekete sze­lőle, ha tudsz. Én maradok néha még szorongatta. Egyre kas bőr árulkodott a koráról. őszbe veevüíő haiú vas­_ ritkábban ugyan, de mégis Leültette Dublacot, és közölte — Nem arról van szó, hogy vissza-visszatérték gyótrelmes vele, hogy pártja bizalmából „ ' . .. nekem szűk lett a bőröm, ha- gondolatai az oradouri árulás- kinevezik a közélelmezési mi- . Nem tudom, vaiialha- nem egyszerűen sok fáradság- ról, a fia pusztulásáról... S nisztérium államtitkárává. tom~e’ numszterelnok ur. gal jár ez a kettős élet. Meg minél magasabbra lendült, Mindez kerek, kész mondatok- Á miniszterelnök erre nem aztán itt csak irigységgel ta- annál riasztóbbnak látta a ban, gyorsan pergett a minisz- v°lt elkészülve. Nem úgy is- lálkozik az ember. mélységet maga alatt, ha e terelnök ajkáról, ellentmon- merték Dublacot, mint akinek — Nem érdekel a mások vé- gondolatokon keresztül vissza- dást nem tűrő határozottság- meggondolásai vannak. Kész­leménye. Én itt vagyok itthon, tekintett az életére. gal. De úgyszólván még el séges eszköz az egyház kete­s itt is maradok. Ha neked fá- Amikor 1947 végén kinevez- sem mondta a miniszterelnök ben — legalábbis ennyit tu-: radsággal jár a leutazgatás, ne ték államtitkárnak a kötelei- a mondókáját, már szólt is a dott róla a miniszterelnök. Ez-: gyere. Nekem nem hiányzol, mezési miniszter mellé, a ki- telefon. — Bocsánat... — és a zel is ajánlották neki az ál-: Ennyi volt az egész. Dublac nevezés előtt a miniszterelnök fürge kis emberke odapattant lamtitkárságra. egyre ritkábban járt haza, nem magához kérette. Szédülés fog- a telefonhoz, intézkedett, vi- — Mi az akadálya? — kér- szakadt el végleg a falujától, ta el a hír hallatára. Ugyan- tatkozott, s közben intett Dub- dezte, és kissé felhúzta a bal de Párizsban már jobban érez- olyan érzések ragadták tor- lacnak, hogy üljön át az író- szemöldökét, te magát; itt felszabadultabban kon, mint két évvel korábban, asztal előtt álló karosszékbe. Dublac sóhajtott és lehor- és nagyobb biztonsággal sik- amikor megkapta a limoges-i Félkezével jbefogta a telefon- gasztotta fejét: lőtt az újonnan nyílt pályán, prefektus levelét, s azt hitte: kagylót, és flgy szólt oda siető­■lint otthon, ahol csak a régi ütött a leleplezés órája. sen: —■ Folytatjuk — díjba küldik az ősi, a kiszol­gált vén petróleumlámpát. Jó­kedvvel viszi a háziasszony a padlásra a többi hasznavehe­tetlen holmi közé. örül a kis falu apraja-nagy- ja. s egyre türelmetlenebbül várják, hogy Dencset is »be­kössék«. Évekig sóhajtoztak: milyen jó lenne! Ma már tü­relmetlenek: villany kell, de most mindjárt. — Ha felgyulladna e pilla­natban, akkor is késő volna — mondja Magyar Rózsika. Hány­szor megszólítják Horváth Jó■ zsef, Pálovics Géza, Harasztia Ferenc villanyszerelőket: igye­kezzenek! Zavagyil Gyula, a DÉDÁSZ technikusa azonban megmagyarázza: a turfás tala­jon különleges, ún. úszó alapo­zást kell kiképezni... Aztán a dr.rukocsi is meghibásodott, így csak húszadika után gyul­ladhat ki a villany. Milyen terveik vannak az embereknek a villannyal? Kérdezzük meg -"két magukat. Papp Dénesnét meszelés köz­ben találjuk. A ház elején le­jött egy kis vakolat, amikor felszerelték a vezetéket. — Először villanyvasalót vásárolunk — csak addig néz fel, míg a meszelőt belemárt­ja a vödörbe. — Mindent meg­ér, ha nem fájdul meg az em­ber feje vasalás közben. Odább tereferélőket veszünk észre. Ifjú Papp Istvánná az udvaron egy terebélyes fa alatt varrogat. A kerítésen kí­vül egy bácsika pihen a ta­licskáján. Pánczélné harcias előadását hallgatják, aki so­kallja az SZT-járulékot (nem kívánom neki, hogy társada­lombiztosítás nélkül hónapokig nyomja az ágyat). — Vesznek-e rádiót? — kér­dem a varrogatótól. — Hogyne vennénk, már a konnektort is feltették a fal­ra — ütközik meg a kérdésen —, aztán hallgatjuk majd a jó cigányzenét. Az új ház verandáján Tar­ján Jenöné nagy munkában van. Nem fiatal már, a lába is fáj. — A rádiót már megvette a vöm, s talán a gyerekek majd mosógépre is gyűjtenek. Szerinte rövid idő alatt lesz itt sok villamos gép, hiszen motorkerékpár is majd min­den háznál van. A szomszéd községekben irigykednek is rájuk mondván: »Ezeknek a dencsieknek mindenre jut.« — Igen, mi nem restellünk szerződött állatokkal vesződni. Lehet, hogy az istállóban is villany ég nemsokára. Persze dauergép is lesz a faluban. A szépülni kívánó fiatalasszonyoknak, lányoknak nem kell elutazniuk Kanizsára vagy Marcaliba — így mondta Tóth Ferencné, a fodrász fele­sége. Hozzátette még: — Ja! Haladunk a korral! Kovács Jánosné nagyon sze­reti a könyveket. — Sokat olvasok, néha he­tenként két kötetet is kihozok a könyvtárból. A nyáron 13 napig arattam egyfolytában, de nem aludtam el egyszer sem olvasás nélkül. Ezután a villanyfénynél még többet ol­vashatok, hisz úgy nem olyan fárasztó az olvasás. Televíziót is bizonyosan vásárol majd a tanács. Tehát közelebb kerül a kul­túrához is Szökedencs. A sok probléma megbeszélése közben Tallós Vilmos párttitkár, Sza­bolcsi Béla tanácselnök, Mes­ter György, a szövetkezet me­zőgazdásza, Tóth Péter és Lu­kács Gézáné mindig szóba hozzák a nagy eseményt: vil­lanyt kap a falu! Valóban nagy esemény ez, hiszen csak egy kattintás, egy csavarás, egy gombnyomás, és fény ömlik el, vagy felcsen­dül a magyon nőm Merényi Károlyné

Next

/
Oldalképek
Tartalom