Somogyi Néplap, 1960. augusztus (17. évfolyam, 181-205. szám)
1960-08-18 / 195. szám
Csütörtök, 1960. augusztus 18. 5 SOMOGYI NÉPLAP Fellebbezés és döntés NYÁR A SZANATÓRIUMBAN ségéért. Nagy a területem, s azért, hogy milyen árut szállítanak á közbeeső három hónap alatt, amikor ott sem vagyok, nem felelhetek. Kérdések záporoznak, a bizottság minden apró részletet kitudakol. Hányán dolgoznak a fűrésznél, kinek adják át az anyagot először, ki szállítja a pályaudvarra, a MÁV-nál ki az átvevő, ki a felelős itt és ott. Most azt firtatják, kinek fűződik érdeke ahhoz, hogy szabványon aluli minőségű áru is szállításra kerülhessen. — Mi történik a selejttel? — kérdezik Zelenik István igazgatótól. — Hulladékba kerül, s azt mázsaáruként értékesítjük, ilyenkor a munkás nem kapja meg az elkészítési árat, a 20 fillért. Űjabb érdeklődés: — Mi a szabvány az ütőfelületre? Milyen görbeség a megengedett? Nemsokára Jánosi Emil, a szántódi felügyelő törli ve- rejtékes homlokát, mivel ugyanaz a beosztása, mint az előbbinek, mást nem is mondhat: — Nem feladatom a minőségi átvétel. Kása István fagyártmány- kezelő is helytelennek és igazságtalannak tartja a kártérítést, és kifejti álláspontját. Kiss Ernő szántódi erdészet- vezetőt érdeklődéssel várja a bizottság, hiszen ő felel e körzetében mindenért. A Somogy megyei Területi Egyeztető Bizottság legutóbbi tárgyalását Zamárdiban, az Észak-somogyi Erdőgazdaságban tartotta. Így kíméltek meg 18 embert a megyeszékhelyre utazás költségeitől és fáradalmaitól. Részt vett a tárgyalásin Hegedűs Gyula, a bizottság elnöke, dr. Petrás István és Gelencsér Imre, a megyei tanács, valamint Fekécs Lajos és Horváth Zoltán a szakszervezet képviseletében. Előzmények: 13 ember fellebbezett az igazgató által kirótt kártérítés ellen a vállalati egyeztető bizottsághoz. Mivel ez egyenlő szavazattal dönteni nem tudott, az ügy a Területi Egyeztető Bizottság elé került. Három vagon szőlőkaró az oka mindennek, melyet az erdőgazdaság szállított a dombóvári fatelítő telepnek, az azonban nem vette át, hanem visszaküldte selejtes volta miatt. Az igazgató egy sereg embert tett ezért felelőssé, és büntetett Írásbeli fegyelmivel és kártérítéssel. Elsőnek Nádas József erdő- gazdasági felügyelőt szólítják be. Az elnök: — Tessék elmondani, hogy a 375 forintos kártérítést, melyet önre kiszabtak, miért sérelmezi. Nádas József: — Az én feladatom a fagyártmány ellenőrzése. Negyedévenként vagyok köteles és képes egy- egy fűrésztelepre eljutni. Nem felelhetek a szőlőkarók minőHátán jókora hátizsák, vállán három horgászbot, kezében égő viharlámpa — így ballagott Fonyódon egyik éjszaka történetünk hőse, B., a nagy horgász. Jókedvében még fütyöré- szett is, és még az sem számított, hogy a gyakorta felbukkanó autók, motorok kürtszava némi disszonáns hangot vegyített a Marina, Marina dallamába. Ismerősök is akadtak útjába, együtt mentek egy darabig. B. egyszer csak. hirtelen megállt. Mint akit visszarántottak. Lépni akart előre, de nem ment. — Hát ez mi? — tűnődött, majd a társaság harsány kacaja közepette kezdte lerámolni felszerelését. — Komám, te fogtál valamit — élcelődtek útitársai, és ez az állítás nem is volt valótlan, mert amikor szemügyre vették a botokat, látták, hogy az egyikről bizony jócskán lefogyott a zsinór, és visszafelé tűnt el a sötétben. Nosza (a finom badacsonyi borocska után), ez újabb ok a bosszantásra, kísérték hát valamennyien B.-t a zsinór nyomán, s kíváncsian várták, mi akadt a horogra. Húsz méter — még semmi. Huszonöt — errefelé kell lenni a végének. Még hat lépés. Megvan! A keszegsütő bódéját fogta meg az éles acélhorog. Mondják a szomszédok: B. mostanában nem jár horgászni. És az az érdekes, hogy »senki sem sejti«, miért. SZÜLETÉSNAP Magdinak születésnapja volt, a kilencedik, s a család felkészült a nevezetes eseményre. Cukorka, csokoládé rejtőzött a táskákban, zsebekben, az ünnepelt alig győzte elrakni a sok ajándékot. Egy valaki kerekre nyílt szemmel nézte a nagy el- dorádót: öcsi, a kisöccs, és már bizonyára a szájában érezte a csokoládé ízét, mert nagyokat nyelt. Az ünnepi ebéd után Magdi hozzálátott a kóstolóhoz, de becsére is gondolt: kivett egy szelet csokit a kpuacból, óvatosan kihúzta a papírból, a színes papírborítót öcsi elé tette, a csokit meg bekapta. Megdöbbent a kislegény ezt látva, s spontánul és angyali komolysággal megszólalt: — És a csokoládé? Arcjátéka annyira természetes volt, hogy kacagásra fakadt a társaság, öcsi nem értette, miért nevet a sok felnőtt, amikor ő csak jogos jussát kéri. — Nem szereted ezt — volt a válasz kérdésére, de a következő pillanatban már markában volt a csoki, mert pitye- regni készült. / S akkor majszolni kezdte boldog áhítattal, és arra gondolhatott: milyen jó is, hogy van az embernek egy nővérkéje, akinek éppen születésnapja van, és lehet csokit enni, finomat és sokat... — Való igaz, hogy volt a szállítmányban olyan, amely a méretnek nem felelt meg. De semmivel sem volt több, mint eddig, a hosszú évek során bármikor. A gazdaságosság kívánta, hogy a rendelkezésire álló fából minél több karót készítsenek a dolgozók. Eddig át is vették Dombóváron mindet. A nagyüzemi szőlőknél nincs már szükség karókra, oda betonoszlopok kellenek. Ebben látja a visszautasítás fő okát. A 29 ezer forint kár a visz- szaszállításból adódott és abból, hogy a karót a 2,50 forint helyett a környékbeli tsz-ek- nek egységesen csak 2 forintért tudták eladni. — Nem lett volna-e nagyobb a kár, ha hulladékba dobják, és nem használják fel mindet, amit csak lehet? — kérdezi Kiss Ernő. Ezután Szakács József, Görög János rakodókezelők meghallgatása következik. Nekik kell az átvételnél a minőségre ügyelni. Ha nem felelt meg az előírásnak — amit tudtak jól —, vissza kellett volna utasítaniuk. Most a szalagfűrészesek kerülnek sorra. Arany József, Gelencsér József, Kovács István, Gaál József, Baticz Ferenc. — Sokan közülünk már máshol helyezkedtek el. Azokat nem kérdezi senki. Ki tudja ránk bizonyítani, hogy a mi munkánk volt a selejtes, hisz még az sem állapítható meg ^teljesen, hogy melyik hónap- ban dolgoztuk fel az elszállított anyagot. Délután van mór, amikor Farkas Pál szakértő véleményét hallgatja meg a bizottság. Mindenkinek tiszta képe van már az ügyről. A bizottság tanácskozásra vonul vissza, majd kihirdeti a döntést: — A Területi Egyeztető Bizottság helyt ad a következők fellebbezésének, és kötelezi az erdészet vezetőségét, hogy vonja vissza a reájuk kirótt kártérítést. — Az elnök sorolja a neveket: — Nádas József, Kosa István, Jánosi Emil, Par- ragi Gyula... összesen kilenc embert mentettek fel. A többieknek: Kiss Ernőnek, Adorján Józsefnek, a meg nem jelent Morvái Gézának, Görög Jánosnak, Szakács Józsefnek joga van a járásbírósághoz fordulni, tehát részükre ez a döntés nem végleges. Milyen tanulság vonható le ebből az egy tárgyalásból? A fegyelmi határozatot nagyobb |> körültekintéssel kellett volna ■! meghozni. A vállalati egyez- j| tető bizottság határozottabban ij dönthetett volna, és bátrabban J kellett volna kiállnia a dolgo- 5 zók igazsága mellett. Kilenc *, embert fölöslegesen nyugtalan J nítottak. M. K.-né A fiú elvégezte a nyolcadik osztályt, és jelentkezett egyik technikumunkba. Felvették, örültek ennek a szülők, s az apa ekkor nagy tettre határozta el magát. A technikum esti tagozatára kérte felvételét mondván, hogy így jobban tud segíteni gyermekének. Együtt kezdték szeptemberben a tanulást. A fiú délelőtt járt iskolába, az apa este, vasárnaponként konzultációt tartottak, megvitatták a héten tanultakat. Szinte észre sem vették, hogy elérkezett a vizsgák ideje. Először az apa került a szigorú bizottság elé. Szabatosan, pontosan válaszolt a kérdésekre, kitűnőre minősítették feleletét. Két nappal később a fiúra került a sor. Egy tárgyból megbukott. Szégyelltem magát irgalmatlanul, ritkán mozdult ki a lakásból a vakáció alatt. Tanult szorgalmasan. A napokban a Balaton mellett jártam, és ott találkoztam vele. Hívtam, üljünk le egy pillanatra, igyunk meg egy feketét, de elhárított. — Vár apa. Itt van szabadságon, és most ismételünk. Tu- éod, együtt szeretnénk érettségizni ... (Polesz) Hétméteresek már a nyárfák, amiket ifj. Hernesz Ká mán 1955-ben ültetett a művelődési otthon elé. Bármerre nézzen a látogató, mindenen megtalálható a lelkes, odaadó iparos-igazgató keze nyoma. A kerítés, a virágágyak mindmind az ő szorgalmáról beszélnek, s odabent a bútorok, a bekeretezett képek, a modem újságospolc, a televíziót védő szekrény is az ő keze alól került ki. Itt, Ádándon, szeretik a művelődési otthont, az emberek. S ez talán azért is van így, mert igazán otthonosan érzi magát mindenki. S ez az otthonteremtés a művelődési otthon igazgatójának a törekvése. A Mezőgazdasági Szakiskola kimustrált néhány asztalt, széket, szekrényt. Hernesz Kálmán, aki egyébként a ktsz-ben asztaloskodik, szahad idejében helyrepofozta és berendezte vele a gyér bútorzatú termeket. A társalgó ablakain új függönyök lógnak. A járási tanács vásárolta a művelődési otthonnak. A nagyteremben, körbe a falon, a régi előadásokról készült képek. Valóságos múzeum ez a fal. Hűen bizonyítja: minden télen pezsgő élet volt a művelődésnek szentelt ház falai között. De mi van most, nyáron?. 5 Üresen kongnak-e a termek? Napról napra szépül a mos- dósi gyarmekszanatórium. A 10. évforduló ünnepségei után, amikor több városi és megyei vezető tekintette meg az intézményt, jelentős változás történt. Most is átalakítás folyik. Üj röntgent építettek be, csem- pézett sötétkamra áll rendelkezésre, fürdőt kaptak a dolgozók, és új vizsgálati eszközökkel gyarapodott a szanatórium felszerelése. A még hiányzó 35 ezer forintos bro- moszkópot is megkapják a harmadik negyedévben; A tervek szerint új konyha, gazdasági épület, korszerű tantermek, fel. vételi helyiség is épül a közeljövőben. Ezekkel együtt szaporodik az ágyak száma is. Csupán a személyzet létszáma minimális, a norma alatt van, s különösen a szakmunkások hiányát érzik. Persze ezekről a gondokról mit sem tudnak a gyerekek. Ök igazán nem érezhetik, hogy betegek; gondos ápolással, gyógykezeléssel és foglalkoztatással elfeledtetik minden bajukat. A pedagógusok önként vállalták, hogy a nyári időszakban is felvált, va foglalkoznak a •^íime a főszereplő. Ebéd után »szánházast« játszanak a gyerekek* gyerekekkel. A gyönyörű park* ban ezernyi szórakozás várja őket, s a szanatórium környéke egyre szebb, nyugtatöbb. Fűkunyhót, sátrat építenek, új út létesült az árnyas parkban; szökőkút, kugli és fürdőmedence van a parkban, s a gyermekek időnként megízlelik a tábori élet örömeit; A Székesfehérvári Vadásztöltény- gyártól nemrég levelet kaptak* melyben értesítették őket) hogy egy domgómotart ajándékoznak a szanatóriumnak. Kisautót építenek belőle. A bősé-' ges ebédek után önfeledten nyújtóznak él az apróságok a nyitott teraszokon, s talán sohase jut eszükbe, hogy valami^ kor súlyos tüdőbajjal kezelték őket* Televízió felé fordított széksorok Jár-e most ide a falu népe? S van-e miért idejárni? Sem egyértelmű igennel, sem egyértelmű nemmel nem lehet a feltett kérdésekre válaszolni. A nagyteremben a széksorok fele a televízióra néz. A terem egyik végében a színpad, a másikban a televízió. A székek ilyetén elrendezése mintegy térképe a nyári programnak. Többet koptatják az emberek a képernyő felé fordított székeket, mint a színpad felé nézőket. A klubszobában megnézegetik az újságokat, belelapoznak a könyvekbe, esetleg a társasjátékra is ráfanyalodnak, de ami több embert leköt, az a mozi és a televízió. Inkább a kész után kapnak az ádándiak, kevés az erő, mondják, hogy saját rendezvényekkel rukkoljanak elő. — Azért persze nem mondhatjuk, hogy a község semmit se kapott a nyáron. Többször tartott tájelőadást a Csiky Gergely Színház. Bemutatták a Kormos eget, a Nebáncsvirá- got — sorolja Hernesz Kálmán. Igen, volt itt színház, s most, augusztus 20-ra lesz rnás is. Egy kis mozgolódás, szerep-, vers-, daltanulás élénkíti a művelődési otthon megszokott életét. — A kiszesek készülnek; karének, szavalat és egy-két rövid jelenet tarkítja majd az ünnepi műsort. A KlSZ-szor- vezet rendezi, de a művelődési otthon vezetői is bekapcsolódnak — mondja az igazgató. A nyári »gyengébb« hetekben is megtalálták szórakozásukat a fiatalok a művelődési otthonban. »Dupla vagy semmi?« játékon csiszolhatta ki-ki a műveltségét. Öt kérdésre kellett megfelelnie annak, aki díjat kívánt kapni. A »Ki mit gyűjt?« kiállításnak is a datálok örültek a legjobban. Gyufacimkéket, bélyegeKeí, szalvétákat állítottak ki a gyűjtők. A kiállításnak nagy sikere volt a községben. — Az ősszel, ha a mezőgazdasági munkák befejeződnek; sokkal nagyobb lendülettel vetjük magunkat a munkába. Szeretnénk egy zongorát szerezni. Azonban ez elég kemény dió. Jó lenne az énekkultúrát fejleszteni, de ehhe.- zongora kell. Ha segítene valamelyik szerv, könnye oben menne — mondja Hernesz Kálmán. A művelődési otthon nyári tervében »fő erősségként« a televízió szerepel. Kár, hogy a televízió felé néző székeket nem kellett többször a színpad felé fordítani. Pedig az augusztus 20-i műsor összehozása is bizonyítja, csak alkalom, egy kis szervezés kell, s akad szereplő. Mert néző mind'g van, csak legyen mit néznie! L. G, Egy érdekes karrier Jü Csi-csuan asszony a forradalom győzelme előtt mindössze négy éven át járt elemi iskolába. Igazán tehát 1949 után tanult meg írni és olvasni, sajátította el a legfontosabb ismereteket. Így vált néhány év alatt Kina-szerte ismert íróvá. Legújabb elbeszéléskötetéről Mao Tun, a nagy kínai író írt elismerő bírálatot. Elbeszélései és versei leginkább azokról az asszonyokról szólnak, akik új életet találtak a falusi és a városi népi kommunákban.
