Somogyi Néplap, 1960. augusztus (17. évfolyam, 181-205. szám)

1960-08-14 / 192. szám

Vasárnap, 1960. augusztus 14. i SOMOGYI NÉPLAP Értsék meg egymást A közelmúltban panaszos le­vél érkezett szerkesztőségünk­be Bakházáról. Korosecz Ist­vánná a szövetkezet elnöké­nek, Szobi Imrének a maga­tartását sérelmezte. A múlt hó­nap 20-án történt az eset. Az asszonyok krumplit szedtek a határban. Mint írja Korosecz- né, az elnök egyik helyről a másikra küldte, így természe­tesen lemaradt a többitől. Ezért szóváltás kerekedett köz­tük, s az elnök durva szavakat használt. »Kiskirálynak érzi magát, ezért nem népszerű« — írja panaszosunk. Tiltakozik a hangnem ellen, mivel 51 éves létére egyetlen napot sem hiányzott, mindig becsülettel ellátta munkáját a közösben. Aki végigolvassa a levelet, természetesen felháborodik Szobi Imre magatartásán. Sú­lyos hiba lenne azonban ebből a néhány sorból levonni a kö­vetkeztetést, s elmarasztalni az elnököt. Éppen ezért a levelet átadtuk a Nagyatádi Járási Tanács Mezőgazdasági Osztá­lyának kérve, hogy vizsgálják ki az ügyet és intézkedjenek. Az elhamarkodott ítéletalko­tás mindig magában rejti az alaptalanság veszélyét. Nos, ez most is igazolódott. Nézzük csak, mi történt július 20-án a Kossuth Tsz-ben. A járási mezőgazdasági osz­tály vezetője, Hantost István leveléből megtudjuk: erre a napra a szövetkezet két vagon burgonya szállítására kapott diszpozíciót. Mozgósítani kel­lett mindenkit, akit nélkülöz­hettek az aratásban. Dél kö­rül a mezőgazdász elmondta az elnöknek, hogy azt hangoz­tatják néhányan — köztük pa­naszosunk is —, nem olyan sürgős ez a munka, ha nem fejezik be, majd elszállítják holnap a burgonyát. Szobi Imre azonnal a mező­re ment. Türelmesen megma­gyarázta, ha nem tudják a vagont ma berakni, akkor a vagon állásáért fekbért kell fizetni, ez pedig maguknak a tagoknak okoz kárt. Szükség van tehát arra — ha egy ki­csit erősebb ütemben is —. hogy elvégezzék ezt a munkát. Sok asszony volt együtt, s mind egyszerre kezdett be­szélni — hozzá kell tenni, hogy nem a legszebb hangnemben. Az elnök elvesztette a türel­Nagy gonddal nevelik a kisborjakat a csurgói Zrínyi Tsz állatgondozói A csurgói Zrínyi Termelő- szövetkezet központi majorjá­nak egyik istállójában dolgo­zik id. Balogh József, Bosznai János, Túri József és Vancsura Géza. 92 szarvasmarhát gon­doznak négyen. Hízóállomány ez. Láttunk itt vöröstarka se- llejtteheneti magyarszürke ti­nót, fiatal húsbikát és meg­annyi választási borjút. Az Ál­latforgalmi Vállalat vette a szövetkezetnek e jószágok zö­mét. A járási kirendeltség ve­zetője, Őri Sándor járta az or­szágot, hogy szerezhessen por­tékát a csurgóiaknak. Az állatgondozók a kisibor- jakra a legbüszkébbek. Négy hete érkeztek, s bizony csak a tej meg a tej a legfőbb táplálé­kuk. Hamar megtanulták, hogy nemcsak szopni, hanem inni is lehet a tejet A szövetkezet nem sajnálta tőlük, amit meg­ittak, s most már kezdenek szénát enni. A 63 vásárolt bor­jú közül mindössze egyet kel­lett levágni, a többi szépen fejlődik. Két hét alatt 27 tehe­ne ellett a szövetkezetnek, s így gyarapszik tenyészállomá- nyuk is, & lesz min meghizlal­niuk is. mét, s ő is hasonlóképpen nyi­latkozott. Ezen a ponton egye­zik a panasz a valósággal. Kétségkívül helytelen volt az elnök magatartása, de ko­rántsem olyan vétség, amit kölcsönös megértéssel, jóindu­lattal tisztázni ne lehetne. Korosecz Istvánná munkájá­val a vezetőség meg van elé­gedve. Rosszul tette, hogy ezt a kivívott tiszteletet odadobta azok miatt, akik esetleg ha­nyagabb munkát végezve be­folyásolták őt. Még valamit. Szobi Imrét a közgyűlés egyhangúlag vá­lasztotta meg elnöknek. Mun­káját becsületesen, példásan, az alapszabályban lefektetett módon végzi. Éppen ezért módszerével a tagság nagy ré­sze meg van elégedve, és tiszteletben részesíti őt. Nyu­godtan végiggondolva a tör­ténteket, maga panaszosunk is ezen a véleményen van. Persze, akad egy-két elégedet­len, pozíciót hajhászó tag, s csak helyeselni lehet azt a közgyűlési határozatot, amely a munkafegyelem megszilár­dítására vonatkozik. Hibázott az elnök is, de hibázott Koro­secz Istvánná is, mikor úgy tüntette fel szövetkezetük el­nökét, mint »kiskirályt-“. Em­berek vagyunk, tévedhetünk, de ezek a nézeteltérések nem olyan hibák, hogy arakat okos szóval, megértéssel ki ne le­hetne javítani. IGEN ES Részt vettem a napokban az egyik kaposvári vállalat szak- szervezeti taggyűlésén. Valaki a dolgozók közül kifogásolta: miért emelték nemrégiben a normát? Igaz, néhány ember­ről volt csak szó, de ha egy­szer elhangott a bírálat, hát mindenképpen válaszolni kel­lett rá. Válaszoltak is. Mégpe­dig olyképpen, hogy a sérel­mével előálló dolgozó a gyűlés végén nem tudhatta sem azt, hogy a norma marad, sem azt, hogy változik, vagy legalább­is még egyszer megvizsgálják a dolgot. Egyszerűen egyik eshetőség sem derült ki a vá­laszból. Nem állítom, hogy az illető elvtársnak valami célja volt ezzel, de hát bármilyen jó szándéktól sugallva vála­szolt is így, semmit sem ért el vele. Hiszen a dolgozóban tovább él a sértődöttség, jól­lehet semmi oka sincs rá. De ha így van, ezt meg kell ma­gyarázni neki, hogy megértse, s elkerülni a veszélyt, hogy tüske keletkezzék benne. Mert azt már bajos kioperálni utó­hatás nélkül. Nem, egyáltalán nem je­lentéktelen kér.dés vezető szá­mára, miként vélekednek róla nemcsak fölöttesei, hanem be­osztottjai és munkatársai is. Ért pedig nagyrészt abból mé­__ r ik le: mit mond, és hogyan cselekszik. Nincs olyan veze- tő — bármilyen munkaterüle­ten dolgozzék is —, akinek né­A gazdaság tejter­melése megrekedt az alacsonynál s alacso­nyabb színvonalon. Mentek a jelentések a megyei igazgatóság, ra, onnan meg ellen­őrök szálltak ki a helyszínre. Lejárt a türelmi idő, utolsó és nagyon alapos vizs­gálatot ' folytattak. Megnéztek az ellen­őrök sok mindent: a tehenek takarmányo­zását, gondozását és a tartási körülménye, két. Végül úgy dön­töttek: engedélyezni kell az állatok selejte­zését. Evégből meg is je­lent a gazdaságban a bizottság. A főállatór- vos »ne siessük el a dolgot- ta, halasztotta a se­lejtezés megkezdését. Előbb meg akart bi­zonyosodni a valóság­ról. Kifaggatta a he­lyi szakembereket, majd hosszasan be. szélgetett az egyik gondozóval, János bá­csival. majd János bácsihoz fordult ismét: — Mennyi vizet kapnak naponta a te­henek? — Vizet? Semeny- nyit sem. Minek az, A gulyás J — Mondja, mióta dolgozik a tehenészet­ben? — öt éve. Azelőtt meg én voltam á gu­lyás a faluban. A széna jó minősé­gű. A szeszgyári mos, lékban sok a táp­jeligével húz, anyag. Az állatok kondíciója megfelelő — állapította meg a megyei főállatorvos, hiszen elég nedves a moslék — felelte nagy lelki nyugalom­mal az öreg gulyás. A doktor álig tudta pa­lástolni örömét: vég­re rátapvntott a fő hi­bára. János bácsi másnap este hosszas eszme­cserén vett részt a helybeli állatorvos la­kásán. Amíg a házi­gazda beszéddel taj­totta a vendéget, ad­dig megfőtt a vacso­ra: disznócsülkös babguilyés, az öreg kedvenc eledele. Te. ritettek, s enni kezd­tek. Hogyan, hogyan nem, a kelleténél va­lamivel sósabbra si­került a babgulyás. Szaporán kanalazta János bácsi, ám egy­szer csak megszólalt: — Doktor úr, ha meg nem sérteném, legyen szives, adjon egy pohár vizet. — Vizet? Minek az, hiszen elég sok víz van a levesben..: Tíz nap múlva jött a jelentés az igazga­tóságra: emelkedik a tejhozam, nincs szük­ség a tehenek selejte­zésére . ; i (Kutas) ha ne kellene elutasítani kéré­seket, javaslatokat, még ak­kor is, ha a legjobb szándék, jóakarat irányította azokat, de elintézésükre, teljesítésüki-e nincs meg a reális lehetőség Ígérni, tudva azt, hogy a va­lóra váltásra úgy sincs lehe­tőség, ígérni csak azért, hogy pillanatnyilag élvezzem vala­kinek rám fordított hálás te­kintetét, esetleg elismerő sza­vait — az ilyen magatartás nem csupán szószegés. ígérni és nem teljesíteni csak egy­szer lehet büntetlenül, másod­szor már nem lesz, aki hitelt adjon. S mások is levonják az ilyen vezetőről a konzekven­ciát. Az emberek nem szere­tik azokat, akik nem állják szavukat. Különböző szólás­mondások járják az ilyenek­ről. Nyelvünk gazdag a ha­sonló esetekben használatos jelzőkben. Ismertem egy embert — közénk való volt valamikor —. aki elég gyakran nézett a po­hár fenekére akkor is, amikor másnak lett volna az ideje. Elvtársai gyakran megmosták ezért a fejét, és ő mindannyi­szor fogadalmat is tett a meg- javulásra. De a felelőtlen ígér­getésnek egyszer vége sza­kadt, mert senki sem hitt sza­vai komolyságában. Hallottam egy igazgatóról, aki »jó fiú« akart maradni, s ha valamiért mentek hozzá, mindig azzal tért ki az egyenes válasz elől: »Néz­ze, kérem, én megtenném, de hát tudja, énfölöttem is áll­nak. Ott pedig mindent meg­akadályoznak. ..« így mosta Pilátusként kezeit, ahelyett, hogy a sarkára állva meg­mondta volna határozottan, őszintén, mit lehet és mit mi­ért nem lehet megcsinálni. Népünk megérti az őszinte szót, és még a »nem« is job­ban esik neki, mint hogy ké­sőbb csalódnia kelljen. Tsgadfiaíatian, előfordul, hogy nem könnyű egy-egy kérdésben »nem«-mel felelni, hiszen a panaszos igent vár. Emberi tulajdonság, hogy min­denkinek a maga bánata, ba- ju fáj a legjobban, s a maga vélt- igaza az egyedüli igaz­ság. Pedig hányszor mást bi­zonyít az élet! Ma például még sokak küszködnek lakáshiány­nyal. (Nem mintha a múlt rendszerben jobbak lettek vol­na a lakásviszonyok, ellenke­zőleg. De hát kinek jutott vol­na akkor eszébe benyújtani a számlát az államnak?) Az ál­*XXXVVXVXVXXVVXXXNJÍNNSÍVNXXXXX?iXXXJÍVXVXXSiSNXXVVXVXX.'XXVXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXVXVXXXXXXSÍXXJfcV Imm évről évre hallatlanul sokat ^tesz a lakásgondok enyhítésé­jobban felbosszantani, mintha más választása, mint beemged-jfelideig csak eny­■ihitesről lehet szó. A lakás­probléma teljes megoldásához kb. tizenöt esztendő kell! S addig? Bizony, sokaknak kell azt mondani: egyelőre nem tudunk lakást adni, várni kell, de nem tétlen szemlélőként, s&hiszen mindannyiunktól' függ, ilyenkor zavarták. Szerencsére ni »ezt az ökör Dublacot«. erre ritkán került sor. Ha mé- — Na, mi szél hozta ide,; gis megesett, a prépost úr hóm- édes fiam? — fogadta a pré- lokára felszaladt egy szigorú post kegyes, bár éppenséggel ránc. Nem hasmáit kemény nem barátságos mosollyal szavakat, indulatait pontosan belépő Dublacot. kifejezte ez az egyetlen szi­. Sde es$ hisse goru vonal egyébként tökélete- sárga, nagy, barna szemei me-£hogy több embel. lelj-~ Dublac arca gyűrött volt — Egészségére, Dublac úr..: nyújtja Robert poharát Dub- bért lac felé. — Meg a becsület- rendre! Mert hallom, ezzel is megtisztelik;;: Nagyon így. Ez az igazság. Vagy nem így érzi? Dublac kezében reszket a pohár. — Én nem kértem;:: — mondja alig hallható hangom — Na persze, hogy nem..; De hát ők tudják, hogy kinek mi jár.:: ség... — felelte csöndesen Ro­srar, ha lelki egyensúlyát va-J sen sírna arcan. Ezen a reggelen is ránc tor­zította el a prépost úr kiegyen­súlyozott vonásait, amikor az lanu megbolygatta. A fene érti ezt.:; Itthagy. inas hangtalanul besurrant és — Szerencsétlen ta a kalapját is..; — mondta jelentette, hogy itt van Dublac vagyok, atyám.;. — dadogta: jó ez fejcsóválva Fleury. és »kegyes maga _— Biztosan sietős volt ne- esedezik«. Ehhez a formulához tett a prépostra, akit ideges!-: ki..: — felelte Robert. szigorúan ragaszkodtak a pné- tett, ha így néztek rá Az: — Mintha magától ijedt vol- post úr házában, ahol még üyen segélykérő pillantások; na meg... őrizték egy elmúlt kor nemes ütán rendszerint kínos — Tőlem? hagyományait. A prépost úr mások következtek, — Igen... Mielőtt maga ide- egyébként ápolta a formákat, 1 ~ gint olyan eszeveszett forgás-^megfelelö otthonra. Érthető ban voltak, mint nundannyi-£senkinek sem esik jól a »most még nem«, de be kell látni . , „ ez az egyedüli becsületes eljá­helyzetben ^ tás.------------ , Akinek van szeme, 'látja. m eghallgatásiért Dublac, es segélykérőén ^tekm-^hogy az MSZMP nem épít lég­várakat. Mindenki tudja, hogy ;amit az ellenforradalom óta valló-ÍJ amelyek! néha a szentéletű férfiú legér-i ígért a párt, azt az utolsó be­tűig valóra váltotta. Amikor arra volt lehetőség, akkor a párt meghirdette az életszín­vonal bizonyos mérvű emelé­sét, de nemcsak meghirdette, végre is hajtotta. S amikor to­vábbi emelésre nem volt lehe­tőség, a párt ezt is megmond­ta népünknek. A párt tekinté­lye éppen abban gyökeredzik, hogy népünk nem csalatkozott benne. Ha ez áll a parira — már­pedig áll —, akkor vonatkozik az ebből fakadó kötelesség minden kommunistára, ki­váltképp a vezetőkre. A mi társadalmunk,a a mi eszménk feltétlenül igaz embereket ne­vel, a szocializmust csak fele­lősségtudattal bíró emberek tudják építeni. Ezért a veze­tők állásfoglalásának minden­kor olyan tisztának kell lenni, hogy még jobban szolgálja né­pünk öntudatra nevelését. Nincs okuk, hogy igent mond­janak arra, amire nem lehet rábólintani. Vegyük példaként a termelőszövetkezeti kérdést. Nem egy helyütt tapasztalha­tó, hogy a dolgozó parasztok azt szeretnék, ha az állam má­ról holnapra úgy ellátná őket gépekkel, hogy ezek adj uram isten, de mindjárt felmente­nék őket a legnehezebb mun­káktól, s bár azelőtt látástól vakulásig dolgoztak, a belépés utáni másnapon már nyolc- órázni szeretnének. Ez persze nem megy könnyen, bármeny­nyire szeretnénk is. Az állam igen sokat áldoz a termelőszö­vetkezetek gépellátására. Emiatt igazán nincs cseppnyi szégyenkezni valónk sem. Űj nagyüzemi épületekre is so­kat költ az állam, s a műtrá­gyaellátás lehető legjobb biz­tosítására is mindent megtesz. A kezdeti nehézségek magától értetődők. Art mondhatjuk a tsz-ben tömörült paraszttest­véreinknek: tőlük is függ, mi­ként fejlődik szövetkezetük, hogyan hasznosítják anyagi erőiket, s a szó szoros értel­mében küzdeniük kell a szö­vetkezet felvirágoztatásáért; mert, az áldozatvállalást és mindent kamatos kamatokkal visszafizet a tsz. így vagyunk azzal a kérdéssel is: mennyit dolgozzanak naponta a tsz-ta- gok, vagyis nyolcórázzanak-e? Az élet válaszol erre is: ma még nem lehet ezt megvalósí­tani. De biztosan tudjuk, el­jön az ideje, amikor a mező- gazdasági termelés az iparihoz hasonlít, s csak annyi különb­ség lesz paraszt meg munkás között, hogy más körülmények között végzik a termelő mun­kát. De előbb meg kell terem­teni ennek az életnek az anya­gi alapját. Hogy sikerül-e, ah­hoz kétség nem fér, hisz a Szovjetunióban ez máris meg­valósulóban van. Száz és ezer példát lehetne idézni annak bizonyítására; mennyire fontos, hogy kü­lönbséget tudjunk tenni igen és nem között. És — bár fő­ként vezetőkhöz szóltunk — mindannyian érthetünk belő­le. Varga József jött, dlyan vidáman fecsegett amelyekből méltóság árad, de zékenyebb pontját érintették: a, össze-vissza, hogy még csodál- voltak pillanatok az életében, pénztárcáját. Dublacnál ilyes-J koztam is, mennyire máskép- amikor félrelökte a íorinaságo- mitől nem kellett tartani. Ép-:1 Robert felhörpintette a bo- viplkedik, mint ahogy el- kát. Ez is Ilyen pillanat volt. rát, a pohár koppanva került Tudja, art beszél- Rámordult az inasra: ■ - ték róla, hogy búskomor lett ---- ­a fia halála óta .. vissza az asztalra, a nagy, csontos ököl és a kusza, vörös szőrökkel borított csukló ott Lehet, hogy a váratlan tisztesség szédí­pen ezért a prépost úr nyűgöd-^, tabban várta a kínos vallomást.# — Üljön le, fiam, és mondja; el, mi nyomja a lelkét —; feküdt most az asztalon. Dub- tett® me§ «nytea Becsület- lac tekintete rátapadt erre a meg rrufene. Tálán nem kézre, úgy érezte, hogy a kéz ^mondott igazat, csak kepze- lassan felemelkedik, és a ke­mény, csontos ujjak ráfonóö­lődik.;. Robert cigarettát sodort, — Mit akar ez az ökör? Az inas aki sokkal jobban mondta halk," ünnepélyes' ham-2 tudott uralkodni magán, mint gC!n; ahogy ilyen helyzetekben^ szokta, igen kevés meggyőző-^ . . , déssel, de a delikvens lelkét & hogy fogalma sincs, »mit akar bizalomra hangolva a gazdája, csupán egy tartóz­kodó kézmozdulattal jelezte, az ökör«; nak a torkára..; Arca elké- úgy látszott, hogy ez egész fi­kült, mintha valóban fojto- gyeimét leköti. Megnyálazta a Dublac lerogyott az egyik ^ Na, várjon legalább, amíg tóid fotelbe, fejét lehorgasz- / gatnák. — Valami baj van, Dublac úr? — kérdezte Fleury. Dublac nem felelt, csak bá­mult rémülten Robert nagy, csontos öklére, s aztán nehéz­kesen felemelkedett, és kitá- molygott a kocsmából. — Mi ütött bele? — kérdez­te Fleury. küszködött^ lenyelem ezt a falatot — mo- tóttá, láthatólag papírt, gondosan letépte a ki- fogta a tóga. között a prépost magával. A prépost e pillanat- álló dohányszálakat, s csak é* intett az inasnak, hogy ban csak arra gondolt, ahogy; amikor rágyújtott, szólalt meg: hagyja magára.- Nem képzelődik.:; A falat, amit a prépost II. éppen fogyasztott, hideg ka­elnézte az előtte görnyedő em-5 , bért: »hogy megvénült ez a$ ur Dublac... ezek a déliek gyor­san elhasználódnak« — s elé-! csasült volt narancsmártással. ^ . . . „-----®an ügyel miután már bekebelezett egy ö ’ b 1 mosollyal gondolt: a test és a lélek egyensúlyára, jó adag szalonnás omlettet, pa- A reggeli áj tatosság után bő- pírvékonyra szelt vajaspirítós- t, ??, s~tf séges reggelit. fo.gvn«.,7trutt — coi ác -fai ii i_____i eianelKeaest , . majdnem olyan elmélyültem, De hát a legszebb kacsasült Tálán megártott neki a mint ahogy istenhez fohászko- sem tart örökké, és végül a dott. Semmivel sem lehetett prépost útnak nem maradt bor.:, vagy a váratlan dicső­tartós szikárságára. A csendes? megzavarta aj Dublacból váratlanul feltörő? zokogás. — Folytatjuk — *1 gépjáramfeeskendőt kapott a közelmúltban a Somogy megyei Tűzoltó Osztályparancsnokság. A Csepel 710 gép­jármű egyszerre 4 ezer liter vizet és 200 liter habképző anyagot szállíthat a tűz színhelyére. Óránként 70—80 ki­lométeres sebességgel halad, de ha a szükség megkíván­ja, 90 km-rel is száguldhat a megye legmodernebb gép- járműíecskendője,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom