Somogyi Néplap, 1960. augusztus (17. évfolyam, 181-205. szám)
1960-08-13 / 191. szám
Szombat, 1960. augusztus 13. 3 SOMOGYI NÉPLAP Harminckét KISZ alapszervezetben lesz szervezett oktatás a fonyódi járásban Az 1959—60-as KISZ oktatási évben a fonyódi járásban 349 fiatal vett részt a különböző tanfolyamok foglalkozásain, 120 KISZ alapszervi vezető pedig a pártoktatás keretében ismerkedett meg a legfpntosabb bel- és külpolitikai eseményekkel. Mintegy hatvan, ifjúsági szövetségen kívüli lány és fiú is rendszeresen megjelent az előadásokon, s az oktatási év végén megtartott foglalkozáson alapos felkészültségről adtak számot. A szervezett KISZ-oktatáson kívül nagy népszerűségnek örvendtek a kongresszusi olvasókörök, ezeken hatszázan jelentek meg. Az új, 1960—61-es KISZ oktatási év lényegében nem változik, csupán a Világ térképe előtt című foglalkozás tagozódik első és második évfolyamra. Huszonkét alapszervezetben tervezik ennek az oktatási for-, mának a megindítását, mely a tapasztalatok alapján a legnépszerűbbnek bizonyult. KISZ politikai kör nyolc alapszerve- aetben indul, ifjúsági pártck- tatás a Balatonnagyberaki Állami Gazdaságban, Somogyvá- rop és Fonyódon lesz. Tíz helyen vonják be a KISZ vezetőségi tagokat a pártoktatásba. A politikai oktatás megszervezését a teljes önkéntesség alapján kell elvégezni. De fel kell hívni a kiszesek figyelmét, hogy a szervezeti szabályzat kötelezővé teszi .a marxizmus —leninizmus tanulmányozását. Éppen ezért az oktatás megindítását megelőző taggyűléseken a vezetőségi tagok és aktivisták beszéljenek a fiatalokkal, és igyekezzenek őket meggyőzni a tanulás fontosságáról. Az oktatási évre való felkészüléshez tartozik még, hogy az alapszervezetek az oktatásban részt vevők névsorát legkésőbb szeptember 10-ig adják le, a tananyagot szeptember 15-ig rendeljék meg az Ifjúsági Lapkiadó Vállalatnál, s erre az időre a tankönyvek árát juttassák el a járási KlSZ-bizott- sághoz. Tavaly néhány olyan hiba mutatkozott, melyet most különösebb megerőltetés nélkül ki lehet javítani. Így például a KISZ-bizottság a járási tanács művelődésügyi csoportjával szerint akkor tartanák a főleg pedagógusokból álló propagandisták szemináriumát, amikor a módszertani foglalkozásokat, s így nem történnék munkaidőkiesés. Augusztus 23-án a járás párt- és KISZ-titkárainak részvételével közös értekezlet lesz, melyen szó esik majd az oktatás ellenőrzéséről és segítéséről, valamint arról, hogy a községi tanácsok kötelesek a télen jó fűtött helyiséget biztosítani a fiatalok részére. Az oktatási év november 15-én kezdődik, és április 15-ig tart. Az ünnepélyes megnyitókra meg kell hívni a községek párt- és állami vezetőit. A járási KISZ-bizottság mellett rövidesen létrehoznak egy oktatást ellenőrző gárdát, melynek tagjai figyelemmel kísérik majd az alapszervezetekközösen egy tervet készít, mely ben folyó munkát. ,TEXTILVÁROS“ Néhány évvel ezelőtt még üres telkek állottak, ma pedig új városrész emelkedik a Textilművekkel szemben- Legnagyobbrészt az üzem dolgozói vásároltak házhelyet, s építettek állami és üzemi támogatással családi házat. Tavaly 35 házhelyet adott el az OTP, s egy-két kivétellel a házak már fel is épültek. Ez évben 88 új házhely talált itt gazdára, s egyiken-másikon már megindult az építkezés is. „Zsámbékot minden elnöknek ajánlom..,66 Hiába siettem az irodába, mert két hosszú órának kellett elmúlni, mire a vontató odakanyarodott a ház elé, s az ajtóban megjelent az ezerholdas Dózsa elnöke: Lengyel György. — Szinte újra ismerkedem a gazdasággal, mióta hazajöttem Zsámbékról, a tízhónapos elnökképző tanfolyamról. Más szemszögből nézek azóta minHOVÁ, MERRE? Huszonöt túrán vettek részt az idén a Textilművek természet- járói. Horváth József, Kaszás Erzsébet, a természetjáró szakosztály vezetői Matos Jánossal éppen azt beszéUk meg, hová menjenek legközelebb. A térképen csalogatnak a változatosnál változatosabb tájak, s nehéz dönteni. Végül úgy határoznak, hogy Eger környékére kirándulnak. A szakosztály tagjainak mintegy 150 forintjába kerül az út. A vállalati és egyesületi támogatással, a félárú utazási kedvezménnyel lehetővé válik, hogy a TextUművek természetjárói mind több szép vidékét ismerjék meg hazánknak. dent... — mondja mosolyogva a 34 éves elnök. — Hogy mit kaptunk ott a tarsolyunkba? Ajándékot. Olyant, amire a legnagyobb szükségünk van, ami már úgy kellett, mint a levegő. Több tudást. Az a tudás, amelyet a tanárok nekünk átadtak, évtizedes kutatások eredménye. Az előadásokon, a kérdések fejtegetése közben hányszor, de hányszor rájöttem, hogy amit én egyéni gazda koromban jól cselekedtem, miért tettem jól, mi volt annak az alapja, értelme. De feleletet kapott az őrei tsz-elnök arra is, hogy kellő tudás hiányában a szövetkezetben mit nem végeztek helyesen. Az órák után sokszor visszagondolt néhány dologra, amit jobban végezhettek volna, ha mindezt már tudják. A nagyobb tudás máris sokat könnyített munkáján. Csak más pár holdon gazdálkodni, mint ezerholdas nagyüzemet vezetni! Egyre többen hallgatják, amit a Herceghalmi Kísérleti Gazdaságban látottakról mond. Egy hetet töltöttek ott, és sajnálták az időt még az alvásra is, hogy minél többet tapasztaljanak, tanuljanak. Ugyanígy volt a Bábolnai Állami Gazdaságban is. — Melyik volt a legkedvesebb tantárgyam? — ezt kérdezte tőlem a záróvizsgán a rádió riportere, és még aznap az esti krónikában hallgathattam volna hangomat, ha nem akkor vám az ünmepi vacsora. Elmondtam, hogy az állattenyésztés tantárgyból tanultam a legtöbbet, s a talajtan is igen érdekes tudomány. Amikor itt tartunk a beszélgetésben, látom, hogy az elnök már nem a témára, hanem egy csinos menyecskére figyel, s lám, ő is visszamosolyog, de nem hozzá jön, a brigád vezetőt kapja el, és másfélnapi kapálás elszámolásáról vitatkozik vele. Mikor már tisztázta a dolgot, és becsukódik mögötte az ajtó, tudtam meg, hogy az elnök élete párja volt. — Nem sok kedvem volt ilyen hosszú időre elszakadni a falumtól, a családomtól. Az asszonynak meg éppen nem tetszett. De ott hamar szaladt az idő. Annyit mondhatok minden tsz-elnöknek,, ha alkalma nyílik rá, ragadja üstökön a szerencsét, és hallgassa meg az okosabbak oktatását, tanulja meg az üzemszervezést, és sajátítsa el a nagyüzemi gazdálkodás szakismereteit. Kedvet kapott a tanulásra, és a technikumba is beiratkozik az idén. Baranyai János, az állattenyésztési brigádvezető is azt érdeklődi éppen, megjött-e a papírja Mohácsról. Nagyon kíváncsi, felvették-e a kétéves brigádvezetői tanfolyamra. Jó beosztású iskola az — magyarázzák —, kétszer öt hónapig kell iskolába járni, a nyári munkák idején pedig itthon dolgozhatnak. Az elnök ezután a tervekről beszélget Kutas József mező- gazdasági mérnökkel. A kertészet bővítéséről van szó. Aztán a talajvizsgálatot sürgetik ? mindketten. Megértik egymást? — a szakmai ismeretek nyel- jí vén. Merényi Károlyné Már otthon nézik a mozit a rinyaújnépiek Eddig Háromfára jártak moziba Rimyaújnép lakói. Még rossz időben is felkerekedtek, hogy megnézhessék az érdekesnek ígérkező filmeket. Amikor villanyt kapott a község, azonnal jelentkezett az igény is: legyen saját mozija a falunak. Már előzőleg leveleztek a MOKÉP-pel vándormozi ügyében, de bizony nem jutottak dűlőre. Nem volt egyszerű a mozi kiharcolása. A párt- szervezet a megyei tanács művelődésügyi osztályának közreműködésével mégis megszerezte a mozit. A falu vezetői megállapodtak a háromfai mozigépésszel, hogy péntekenként levetíti a filmeket. A termelőszövetkezet fogatot küld a gépért, s szombat délelőtt visz- sza is szállítja Háromfára. Három hete volt az első előadás. Az Egy dal száll a világ körül című filmet láthatták a rinyaújnépiek az első hazai vetítésen. Telt ház volt az első és a második előadáson is. Még Bakházáról is átjöttek mozit nézni. Húsz szék és harmincöt pad van a művelődési otthonban, de ez — tekintettel a nagy érdeklődésre — kevésnek bizonyult. A második előadáson meg már csaknem százan nézték végig a Megfelelő ember című magyar filmszatírát. Nagyon örülnek a rinyaújnépiek a mozinak, s még büszkék is egy kicsit, mert előbb látják a filmeket, mint a háromfaiak. volna, hogy milyen sorsdöntő volt az a beszélgetés.:; De aztán elhallgatott. Elgondolkozva nézett ki az ablakon, majd gyorsan felhajtott egy pohár bort. — Most jövök Limoges-ból. lya nem vidám, inkább esze-, lős, gonosz mosoly, mint vala-" mi lappangó tébolynak a vissz- \ fénye. Kint már ereszkedett a szűr- j kület, a kocsmában félhomály,, alig ismerte meg azt a magas, ■ Egy kis szobát meszelnek .. • Most is csak azt mondom, hogy ez az alig hatszor három méteres helyiség nem is műhely, hanem egy kis szoba. Félre is esik a kefegyár többi műhelyétől. Ha az ember belép, úgy tűnik, mintha Diósi Károlyné ' brigádjának nem jutott volna máshol hely, mint itt. A brigád tagjai szépen körüláll- nak egy munkapadnak kinevezett asztalt, és fésülik a sertét. És most ezt a kis szobát, a gyár legjelentéktelenebbnek látszó üzemrészét pár nap múlva kimeszelik. Nem, nem nagy- takarítás kezdődik a gyárban! Rendkívüli meszelés ez. A történet az év elején kezdődött, amikor 11 brigád elhatározta, hogy versenyben küzd a jobb eredményekért. Most, a félévkor megtartott termelési tanácskozáson a 11 közül, meglepetésre, csak háromét lehetett értékelni, mert a többiek keveset törődtek eredményeikkel, nem érték el azt a színvonalat, hogy sorolhatták volna őket. A mértéket meg sem ütő brigádok között bizony olyanok is akadtak, mint az évek óta jó munkájáról gyakran emlegetett KISZ-brigád. Hajas Jánosné brigádjának munkáját tudták ugyan értékelni, de ők meg azért estek el a helyezéstől, mert az általuk készített seriébe sok fordított szál került. Már-már úgy látszott; hogy a 11 brigádból egyik sem ért el helyezést, amikor a bizottság bejelentette, hogy az értékelhető brigádok közül az első helyet és a vele járó kétezer forint jutalmat Diósi Károlyné brigádja, a második helyet és a vele járó 1500 forint jutalmat Fenyő Sándorné brigádja nyerte el. Az üzem ezen a napon olyan volt, mint a méhkas. A háttérbe szorult brigádok adatok és érvek tömkelegét vonultatták íftl. h HPV Ti _ i ' i u * a prefektúráról... Tudja, mit szikár férfit, aki az asztalához akarnak tőlem? Hogy én le- közeledett Fleury oldalán. Csak gyek az oradouri gyászünnep- amikor mar előtte állt, akkor De nem szólt egy szót sem: Hanem, amikor eltávozott a prefektúráról, mintha kicserélték volna. Szemében a félelem helyett most valami cinkos moség szónoka. Tudja, a fiam Fleury nemsokára megjelent, miatt... Meg aztán, hitbuzgó bort letett egy kancsó vörös Dublac elé. Kezeltek. — Fogadja részvétemet, Dublac úr.:. — mondta szőném afféle soly fénye villózott. Betért az momi arccal Fleury. — Nem első kocsmába, megivott két volt alkalmam azóta..; Ne ve- pohár ürmöst, gyorsan egymás, gye rossznéven, de embert akarnak, kommunistát... Fleury nem felelt, csak hallgatta Dublacot, akinek megoldódott a nyelve. Fecsegett, tekintett az előtte álló Robert- látszik, nevetgélt, kérkedett, valóság- re, mintha kísértetet látna. ismerte fel: a vörös Robert, ■ Oradour-sur-Vayres polgár- J mestere. Dublacból egyszerre. elszállt a mámor, a furcsa, go-| nősz kis mosoly megfagyott az, ajkán, szemeiben megint fel-J csapott a rémület lángja, s úgy, meg után hajtotta fel a két pohár hogy megviselte a gyász... Hát gal ficánkoltak a gondolatai, italt és a visszajáró pénzt ott- bizony alaposan kijutott mind. ^ntha a hosszú szorongás kö_ ’------a bárpulton, ami meg ryajunknak. , , ,, , , D ublac felett elszálltaik a tofekei alól szabadultak volna részvevő szavak, egész mással fel... — Mit szól, Fleury mester, a . , , Fleury megtiszteltetéshez, ami es hellyel kínálta a kocsmárost. Fleury leült Dublac mellé. Csendesen borozgattak. — Furcsa az élet... mondta Dublac, és arcán megjelent bárpult előtt álldogáltak néhá- egy kis mosoly, sunyi, félszeg . nyam. Dublac leült a sarokasz- mosoly, igazán nem lőhetett en Fleury tudni, mire gondol. Bizony, elég furcsa hagyta soha életében nem esett vele. Amikor hazafelé igyekvőben volt ő most elfoglalva, az autóbusz átrobogott Roche- — Tiszteljen meg, chauart-on, Dublacnak eszébe mester.. jutott a »Chez Fleury«. A város határában kiszállt és gyalog sétált Fleury kocsmájáig. A kocsma meglehetősen néptelen volt ebben az árában, csak a tálhoz az ablak elé. egyik leánya szolgálta ki, s Dublac kedvtelve nézte a lány felelte csendesen Fleury; piros arcát, gömbölyű, meztelen karját. — Itthon van a gazda? — kérdezte vidáman. — Szólok apámnak .:; — felölte a lány, és elsietett Dublac rátette a kezét Fleury karjára, és közel hajolt hozzá: — Jó estét, Dublac— — mondja Robert, és széket húz az asztalhoz. — Megengedi? Hozzon nekem is egy kis bort, Fleury úr... — Tessék... — dadogja ért? Dublac. Meg aztán, azt is elárulták ne- — Hallom, hogy maga lesz , „ , „ az oradouri gyászünnepség hí- ■* kém, hogy felterjesztenek be- vat£Üos _ moudyJ' csületrendre — Hátha nem is csencjes hangon Robert. Dub- ? az én érdemem, de azért az lac nem felel, csak riadtan bá- j én vérem volt a gyerek, az múl az előtte ülő arcába. nevelésem ... Gondolom, — Hát, igen ... folytatja , .. Robert —, mi tagadás, jól vájogom van hozza... Na nem? lasztottak/ okosabban nem is — Hát biztosan ... miért ne ? választhattak volna a maguk — felelte csendesen Fleury. ízlése és becsülete szerint Csörrent az ajtó, Fleury fel- Igaz-e? állt, kiment a söntésbe, meg- Fleury megjött a borral, tölt, S nézte, ki jött. Dublac egyedül és ő is letelepszik az asztal! — Emlékszik még, Fleury maradt a gondolataival. »Jo- ^ mester, amikor most egy éve gom van hozzá..." — gondolitt jártunk magánál? Ki hitte ta, és elmosolyodott, de moso- — Folytatjuk — tak fel, hogy bebizonyítsák: teljesítették vállalásukat. Azonban a tényekkel nem tudtak szembeszállni, márpedig az értékelő bizottság papírján tények voltak. És ekkor küldöttségek kopogtattak az igazgatónő ajtaján. A munkatermekből jöttek, de nem azért, hogy az értékelést cáfolják. A kezükben tartott papíron a legújabb felajánlás pontjai sorakoztak. Az egyikre Dódy Miklósné újjászervezett KISZ-brigádjának vállalása volt felírva, a másikon Tóth Imréné, a harmadikon Gulyás Gézáné, majd Soós Sándorné és Hajasné vezetésével neveztek be az újabb versenybe a többiek. Azzal a jelszóval jöttek és azzal az elhatározással távoztak, hogy lemossák a rajtuk esett szégyenfoltot, majd megmutatják, hogy ők is tudnak. Diósinéék kis műhelyében, ahol Szabó Istvánná, Kiss La- josné, Szőrösök Mária, Tamási Gyuláné, Julin Margit, Déri Lászlóné, Kovács Ferencné II. do-’gozik, meszelésre készülnek. A falon kijelölik a versenyzászló helyét. De mielőtt fel tennék, munkaidő után itt maradnak, és kimeszelik a szobát. Kimeszelik, és várják a többiek által elkészített újabb felajánlások következményeit. Talán veszélyben az ő első helyük? Ha olyan tedd ide, tedd oda volna Diósiné brigádja, akkor lehet, hogy ijedten hallgatnák most a többiek versenykihívását és fogadkozását, hogy majd megmutatják! Hallgatnák e szavakat, amelyek a nyitott ajtón néha behallatszanak, s azt mondanák, hogy ilyen lelkesedés mellett reménytelen, hogy ezután is ilyen jó helyezést érjenek el. Csakhogy pár nap múlva ők is oda tesznek az igazgatónő asztalára, a többi felajánlás közé egy vállalást, de erre már az lesz írva, hogy »a szocialista brigád cím elnyeréséért küzdünk«. Hogy erre a többi brigád még jobban rákapcsol? Lehet. De rá is kell kapcsolniuk, mert eláruljuk nekik, hogy a napok alatt kialakult erős mezőny ellenére is Diósiné brigádjában magabiztos és nagy a nyugalom. Az első félév próbája szerint nem is alaptalanul. Szegedi Nándos
