Somogyi Néplap, 1960. augusztus (17. évfolyam, 181-205. szám)

1960-08-30 / 204. szám

Kedd, 1960. augusztus 30. 5 SOMOGYI NÉPLAP A kölcsönös felelősség diadala . Sok jót hallok róluk. Dicsé­ri őket Székely Elemér igazga­tó, elismeréssel nyilatkozik helytállásukról Fullér Ferenc párttitkár. Magamban megfo­galmazom az általánosítást: Dávid Ferenc traktoros bri­gádjára a munkában mindig számíthat a Lengyeltóti Gépál­lomás is, a szöllősgyöröki Kos­suth és a szöllőskislaki Haladás is. Ide írok hát néhány ada­tot és tényt, ami a munka frontján aratott sikereikről ta­núskodik. Megfogadták, hogy a felsza­badulási versenyben többet tesznek, mint amennyit a terv előír számukra. Ám a tavasszal a két szö­vetkezeti községben alig akadt dolga a tizenöt traktorosnak A fáradhatatlan és örökké nyughatatlan brigádvezető éj­jel-nappal járta a környéket: hét falu határában szerzett »te­rületet-« a gépeknek. És kere­seti lehetőséget a traktorosok­nak. Mi lett a dolog vége? A tavaszi idényben nem adta alább 127 százaléknál a bri­gád. Arra is vállalkoztak, hogy terjesztik az új termelési mód­szereket a szövetkezetekben. S például Francsics János és Horváth József a györöki Kos­suth 213 holdján négyzetesen vetette el a kukoricát. Kereszt­ben is, hosszában is megjárhat­ta a kultivátor a sorokat. — Vigyázunk a gondjainkra bízott gépekre, mint a sze­münk világára — határozták el egyöntetűen. S a brigád traktoraiban, munkagépeiben nem esett kár. Nem is eshetett. Hiszen szerelőjük, Somodori János nem tud nyugodtan le­feküdni, ha akár egyetlen gép­nél is gyanús zörejt hallott. A minap este későn is a műhely­ben dolgozott: a traktorok por­lasztóit szabályozta be. Nem túlórában, hanem kötelesség­ből. Hadd mehessenek reggel a mezőre a gépek. S ha rendkívüli feladatok adódnak? Akkor is egy ember ként mozdul a kis kollektíva. Július 8-án meglepődve ta­pasztalták a györökiek, hogy keresztek sorakoznak az árpa­földön. Pedig este szanaszét hagyták a kévéket. Kik rakták össze azokat? A traktorosok. Felkérés nélkül. Társadalmi munkában. Nagy Antal egy évtizede ül gépen. Mellé került segédveze­tőnek Kiss István. A türelmes oktató munka eredményeként vezető lett a segédvezetőből: egy hét óta új Beloruszt kor­mányoz. Mindnyájan büszkék egyik társuk, a fiatal Riba László si­kereire. Róla írt már az újság is, mert az ifjú traktorosok megyei versenyében a legjob­bak közé verekedte magát. Igen, mindez m u n k á j u k dicsérete. Érzik, tudják, hogy dolgozni kötelesség, hiszen ab­ból él meg a családjuk. Ám fű­ződik nevükhöz' olyan nemes cselekedet is, ami még hitele­sebben tanúsítja, hogy — ki­mondom végre — szocialistává formálódik ez a brigád. Olyan példáját adták embertársaik iránti felelősségérzetüknek, amit rendeletek nem írnak elő: kivették a boros poharat két traktoros kezéből. Tartok tő­le, hogy megsértődnek, ha el­mondom történetüket. Meg is kérdem, hozzájárulnak-e ne­vük megírásához. — írja meg nyugodtan, hadd okuljanak be­lőle mások is — feleli Kocsis László, amint a dűlő végén az árokpartra telepszünk. Egyet azonban kér: — Ne sokáig tar­tóztasson fel, dolgoznom kell, kezdjük a bíborvetést. Én ilyenkor nem érek rá beszél­getni. — Tiszta szemében az egészséges emberek tettvágyá­nak tüze lobog. Valaha nem így volt. Váltó­társával, Ráncsik József segéd­vezetővel együtt nem kereste, hanem kerülte a munkát. Ha egy napig szántottak, három napig ittak. Ez volt az arány. Kapták sorjában a fejmosást, majd a munkakönyvét. Az ott­hon csendjét pedig állandó ve­szekedések váltották fel. Sok­szor és sokat nélkülözött Ko­csi sék három apró gyereke. Ha fél kiló cukrot akart venni az édesanyjuk, akkor napszámban keresett pénzből kellett elcsíp­nie öt forintot. Mert az apa fi­zetését az utolsó fillérig a kocsmáros tette el. Vándorlás — ez lett osztály­része, mert elitta az eszét, a becsületét. Csak alkalmi mun­kát kapott. Végül a gépállo­másra vette útját. Nem fogad ta tapsorkán. S akkor Dávid elvtárs azt mondta az igazga­tónak: »Vállalom érte a fele­lősséget, a mi brigádunk em­bert farag belőle.« Ma már lát­szik: használt neki a jó szó, az elvonó kúra, és bebizonyí­totta: van akaratereje, önural­ma. Április dereka óta drága, jó gép, pompásan dolgozó Be­lorusz nyergében ül. Nyári ter­vét e hó 13-an befejezte. Visz- szaszerezte becsületét a gépál­lomáson. És rendbejöttek csa­ládi körülményei is. Felesége nem ismer filléres gondokat. Hiszen nemrégiben is az utolsó vasig neki adta fizetését: ti­zenkét forint híján háromezer forintot. Keresem a szavakat, mit mondjak a derék traktorosnak. Neki, aki társai segítségével visszatért a szorgalmas mun­ka, a józan emberi élet útjára Megy már, mert vetni kell a bíbormagot, hadd legyen sok jó takarmánya a tavasszal a györöki Kossuthnak. Mire szó­hoz jutnék, már a volánt mar­kolja, s indítja gépét. Gondosan elmuekál! főidbe hull a mag. Egykori ivócimbo­rája — Ráncsik — vágyakozva néz az álomszépen dolgozó.^ép után. Holnap már ő is munká­ba áll — vadonatúj Beloruszá­val.». Kutas József Háziasszonyok, figyelem! A befőzési es az eltenni való paprikát be**ere*feetí a MÉK söld&ég,- gyümöle»« ssaltüsleteiben* Megrendeléseket a ssaküzletek és a piaci standok dóré is felvesznek. (10557) PAPRIKA, PARADICSOM, KÖRTE a MÉK zöldség,- gyümölcs- szaküzleteiben és a piaci standjain. Minőségi áruk, olcsó árak. A kirendeltségek magánkereskedőket is kiszolgálnak, árengedménnyel. (20669) KARÁDI KÉPEK Szívesen térnek be az emberek a cukrászdába, hogy szotnjukat jó hideg málnaszörppel oltsák. Képünkön: Le­pénye Imre és Árvái Imre, a Búzakalász Tsz tagjai a második nagy málnát rendelik a földművesszövetkezet cukrászdájában. A NAP SÁPADTAN kandikált ki a fel­hők közül. Az útszéli fákon ví­gan csiripeltek a madarak- Szabó János érezte, hogy eső lesz. Nem nézett se jobbra, se balra, mert a földeken minde­nütt szorgalmasan dolgoztak az emberek. Nem akart talál­kozni senkivel! Ügy gondolta, hogy mindenki szemrehányó tekintettel nézne rá, s a sze­mek azt tükröznék: mivé let­tél Szabó János■? Mivé lettél te, aki annyira büszke voltál családi életedre? Pedig jó lenne találkazni valakivel. Jó volna megtudni, hogy Erzsivel mi van. Amikor erre gondolt — márpedig két hónap óta minden nap száz­szor és ezerszer gondolt rá —, akkor mindig úgy érezte, hogy valami összeszorítja a szívét. Az első napokban még ke­mény hangon vágta oda az építkezésnél a kérdezősködök- nek: — Elzavartam. Nekem ne nőjön a fejem fölé. — De amikor látta az örökké víg ke­délyű, kérges kezű cimborák szemében a meg nem értést, akkor úgy érezte, hogy vala­mit elhibázott. S ez az érzés az eltelt két hónap alatt mind­jobban megerősödött benne. i Napközben, amikor a maltert keverte, és éjjel, amikor ál­matlanul forgolódott, folyton arra az emlékezetes napra gon­dolt ... ... Aznap fizetés volt. Dél­utánra elkéretőzött a munka­vezetőtől, mert az asszonynak cipőt, a kis Jancsikának pedig matrózruhát akart venni. A munkásszálláson a gondnok le­velet nyomott a kezébe. — Biztosan valami sürgős dolgot közöltek benne, mert expressz­levél — mondta a gondnok, és magára hagyta. Megismerte a borítékon Erzsi apró betűit, és izgatottan felszakította. Nyolc éve dolgozik itt, de még soha­sem írt neki. Minek is írt vol­na, hiszen szombatonként ha­zament, és megbeszéltek min­dent. Elolvasta a levél első so­rait, megnézte a dátumot, és látta, hogy előző napi keltezé­sű. — Furcsa, hát holnap már otthon leszek — mormolta ma­ga elé, és tovább olvasta. »A hét elején asszonygyűlés volt a termelőszövetkezetben. Ott született a határozat, hogy azoknak a családoknak a férfi­tagjait, ahol nem indokolt a vi­déki munka, a szövetkezet ha­zahívja. A te vállalatodnak is küldtünk levelet, kértük, hogy engedjenek haza a szövetke­zetbe. Hidd el, jobb lesz ez így. Jobban jövünk majd ki. Húsz forint előleget osztunk ha­vonta. Ha mindketten dol­gozunk, többet megkeresünk így előlegben, mint te a válla­latnál. Ehhez még az év vé­gén hozzájön a prémium és a részesedés, úgyhogy anyagilag is jobban jövünk ki, és min­dennap együtt lehetünk. És nem kell várni a hét végét, hogy találkozzunk-«. Valami még volt a levél vé­gén arról, hogy Jancsika na­gyon várja a matrózruhát, de azt már nem olvasta el. Színes karikák táncoltak a szeme előtt, összegyűrte a levelet, és zsebébe tette. Ügy mosdatla­nul, ahogy hazaérkezett, beült a sarki kocsmába, és bort kért. Elfelejtette a ruha- és cipővé­telt, csak az asszony levele járt az eszében. A kérges kezű barátok már eléggé ittas állapotban talál­ták. Pedig nyolc év, óta még nem fordult elő vele. A kérde- zősködést megelőzve az öreg, nagybajuszú Csapiáros bácsi elé tette az összegyűrt levelet. Az öreg kőműves elővette szemüvegét, és hozzálátott a levél olvasásához. Amikor be­fejezte, megértőén rátette iz­mos nagy kezét az ő kezére. — Sokszor mondtuk már ne­ked, valamelyikkel szakítanod kell. Vagy a földet kell vá­lasztanod, vagy a malteroska- nalat. De a kettő együtt nem fér meg. Ezt te is beláttad. Jobb ez így. Meglátod, hogy könnyebben megy minden. Szinte alig hallotta, hogy mit mond Csapiáros, mégis in­gerülten közbevágott. — Még te is neki adsz igazat? Ha te lennél az én helyemben, bizto­san nem így beszélnél. Nem várta meg, hogy mit mondanák a többiek, felállt, de az öreg megfogta a vállát: — Választanod kellett volna már régen. De te nem mertél. S most rosszul esik, hogy az asszony nélküled választott. Ö húzta az igát vagy te? Neked volt rosszabb vagy neki? Kiszabadította magát, és dühtől remegő hangon mond­ta: — Azért nekem ne próbál­jon dirigálni, mert ahhoz az asszonynak semmi köze sincs. Kiment, a többiek hagyták. A szállásra nem is ment el, éjszaka van, senki se látja, ho­gyan ment haza. Ili ÉG NEM VOLT tizen- egy óra, amikor otthon kopogott az ablakon. A hold­fény besütött a szobába. Látta, hogy felkelt az asszony. Ahogy hajldozva papucsba lépett, és kendőt terített magára, a zsalu résein beszűrődő holdfény megvilágította az arcát. Más­kor, ha így látta, már mosoly­gott. S amíg az asszony a zár­ral szokott bíbelődni, már be­szédbe elegyedett vele. Az aj­tó kinyílt, és Erzsi ölelésre tár­ta karját. De ő most nem törő­dött ezzel. Indulatos szavaik­kal mindjárt rátámadt: — Másképp nem volt jó ne­ked az én házamban, csak így? Hát akkor vedd tudomásul, hogy te meg így nem kellesz nekem! Nem érdekel semmi, menj, ahova akarsz. Takarodj a házamból! Az asszony egy pillanatig té­tován állt, mint aki nem tudja felfogni a szavak értelmét. S az első, soha nem tapasztalt durva szavakat követte a töb­bi... Nem bírta tovább, és még arra sem hagyott időt magának, hogy könnyeit letö­rölje. Felkapta az ágyról alvó kisfiát, és úgy, ahogy volt ki­szaladt a házból. Nem könyör- gött bocsánatért, megértésért, mert látta, hogy férje szemé­ben most a szeretet helyett a düh tüze izzik. Amikor az asszony után be­csukta az ajtót, úgy érezte, hogy így van ez rendjén. S még aznap éjszaka visszautazott. A két hónap alatt nem jött haza egyszer sem. A szomszéd fiú­val, ki a szövetkezet könyve­lője, találkozott a városban, és tőle tudta meg, hogy felesége és fia az anyjánál van. Az asz- szony a szövetkezetben dolgo­zik ... ... Mire gondolatban újra végigfutott mindezen, haza is ért. Kinyitotta az ajtót és be­lépett. Mindent úgy talált, ahogy két hónappal ezelőtt hagyta. A kakukkos falióra úgy függött a falon, mint egy kérdőjel, de nem járt már ré­gen, kilencet mutatott. Ez va­lami régi emléket juttatott eszébe: legénykorát meg Er­zsit, a feleségét, akivel már két hónapja nem találkozott... ... Nyári este volt akkor, és kilenc körül járt az idő. Er­zsivel ott beszélgettek a ház végébep. Szép lány volt. Sza­bályos, piros arca, nagy kék szeme és hosszú fekete haja volt. Erzsi nagyokat kacagott. Erős fehér fogai úgy villantak ki, mint egy gyöngysor. Sze­me úgy ragyogott, hogy meg­láthatta magát benne az em­ber. ö akkor megkérdezte tőle, ki tudja már, hányadszor: — Erzsikém, szeretsz? — Ühüm... — és még szeb­ben ragyogott a szeme. Az ö szíve meg úgy kalapált, hogy majd kiverte a mellkasát. — Csakugyan, galambom? — S magához ölelte, és csókolta a száját, a szemét, a vállát. Az meg szertelenül rúgkapált, s folyton csak azt hajtogatta: — No, engedjen már el, még meglát bennünket valaki! — S le akarta fejteni ölelését a válláról. De ő újra meg újra magához szorította. — Én nem bánom, kiabálok! — S a szíve még jobban vert, és Erzsiét is hallotta, amint kalapált. Mint a macska, ha hirtelen kiugrik a kézből, kirántva ma­gát az ölelésből futott, futott, mint a kiscsikó. ő meg csak állt és bámult. De arcán még ott égett Erzsi csókja. S más­nap is érezte, és a vágy úgy el­fogta utána, hogy napközben is meg-megállt, mert úgy tűnt neki, mintha Erzsi ott sugdo- lózna valahol, és mondogatná: szeretlek!... ... Az óra ezeket az emlé­keket juttatta eszébe. Végte­len fáradtság fogta el. Leült. Abban a pillanatban észrevet­te, hogy az ajtóban ott áll a fia. Szinte soha nem érzett örömmel ugrott fel. Ölébe vet­te, és kinyitotta az asztalon lé­vő bőröndöt. A tetején fehér papírba csomagolva ott volt a mairózruha és a cipő. A KISFIÜ az apját nézte. S látta, hogy borostás arcán végiggördülnek a kövér könnyecseppek. Megpróbálta letörölni a kezével, aztán meg­szólalt: — Ügy vártunk, édesapám! Tudtuk, hogy hazajössz, de most már többet, ugye, nem mész vissza? S ö csak nézte, nézte a• fiát, és a szíve megtelt boldogsággal. — Nem, kisfiam, többé soha nem megyek el. Édesapa ez­után idehaza lesz, és anyuká­val együtt fog dolgozni. Németh Sándor Hazafelé az óvodából, APRÓHIRDETÉSEK Apróhirdetések ára: hétköznap szavanként 1,- Ft, vasár- és ünnepnap 2,— Ft. Az első szó két szónak számít. Legkisebb hirdetés 10/» Ft. Hirdetéseket felvesz a Somogyi Néplap Lap- Kiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. sz. Telefon 15-16. A hirdető felek postán is feladhatják és telefonon is be­mondhatják hirdetéseiket. ADÁS-VÉTEL Üli!! A Füredi u. 42. sz. ház sürgősen eladó. Beköltözhető 1 szoba, kony­ha. (618) Eladó 1 szoba-konyhából, előszo­bából, sp.eizból álló családi ház 800 n-öl területen gyümölcsössel. Bárdudvarnok, Szabó József né. (617) Balatonfenyvesen egy kis családi ház 270 n-öles telekkel, hamaro­san beköltözhető, eladó. Érdeklőd­ni: Adorián Adolf, Ihrény állo­más (Győr megye). (3113) Beköltözhető összkomfortos í. emeleti 3 szobás öröklakás a bel­városban eladó. Cím a Kiadóban. (620) Vadászok, figyelem! Törzsköny­ves és győztes szülőktől származó drótszőrű német vizslakölykök el­adók. Cím a Kiadóban. (3114) Eladó a Béke u. 83. sz. ház (volt Kanizsai utca) házhellyel együtt negyvenötezerért. Vétel esetén el­foglalható. (20645) Használt női kerékpár eladó. Cím 20663-as számon a Magyar Hirdetőben. (20663) Egy fehér kétszámyú főbejárati ajtó eladó. Kaposfő, Kossuth La- jQS U. 123._____________________(20672) Bejáratott 250-es Pannónia mo­torkerékpár eladó. Béke u. 23. ___________________(20667) F ekete sakkmintás cementlap el­adó. Katona József u. 14. (20668) Használt hálószobabútor, .ke­ményfa, sárgára fényezett és 15 q piros kő eladó. Vöröshadsereg u. 29. Tel. 18-39. (20666) Családi ház beköltözhetően el­adó. Kertész u. 65. sz._______(20671) A Kanizsai út 7. sz. családi ház beköltözhetőséggel eladó. Érdek­lődni: 5—7-ig. (20673) CSERE Elcserélném 125-ös Csepel mo­torkerékpáromat Panni robogóért Kaposvár, Mező u. 15. sz. (621) ÁLLÁS Az igali földművesszövetkezet hosszú gyakorlattal bíró szakkép­zett boltvezetőt keres 2 millió Ft árukészlettel rendelkező iparcikk- boltjába. A bolt havi forgalma 5- 600 ezer Ft. A bolt 7 személlyel dolgozik.^ A felelősség kollektív rendszerű. Erkölcsi bizonyítvány szükséges. Fizetés kollektív sze­rint. Jelentkezés az fmsz-irodában személyesen vagy Írásban. Úti­költséget felvétel esetén térítünk. Földművesszövetkezet igazgatósá­la. (3104) A Somogyvári Vegyesipari KTsZ szakképzett műszaki vezetőt keres azonnali belépéssel. Fizetés meg­egyezés szerint. Erkölcsi bizonyít­vány szükséges. Önköltséget fel­vétel esetén térítünk. (3115) V E G y F s Vidéki iskolás lány részére szoba kiadó. Cím a Kiadóban. (615) Varrógépek garanciális javítása Szabó műszerészmesternél, Kapos­vár, Berzsenyi u. 30. (20615) Tsz-elnökök, gazdasági vezetők! Aujeszky, orbánc, köröm- és száj­fájás megelőzhető. Patkányirtást teljes garancia mellett végez Ko­vács Imre patkányirtómester, BÖ- hönye. (301Ü

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom