Somogyi Néplap, 1960. augusztus (17. évfolyam, 181-205. szám)

1960-08-27 / 202. szám

Szombat, 1960. augusztus TI. 3 SOMOGYI NÉPLAF Értékes takarmány a silókukorica tejes érésben kezdjük meg betakarítását A termelőszövetkezetek ered­ményei világosan mutatják, hogy a megye mezőgazdasági termelése, és annak fejleszté­se jó irányban halad. A szálas takarmányok termőterülete megnagyobbodott, a minőség javult, s ráadásul soha olyan sok lucernát, vörösherét és szé­nát nem takarítottak be, mint az idén. Bőségesen fedezhető a szál­lás takarmány-szükséglet, ha a sarjukat is idejében lekaszál,iák, és veszteség­mentesen betakarítják. A silókukorica betakarításá­nak az ideje is elérkezett. Tsz-eink több mint 10 000 kát. holdon vetettek silókukoricát, hogy biztosítsák az állatok vize­nyős téli takarmányát. A múlt évinél jobban kell megszervez­ni ennek a fontos takarmány- növénynek a betakarítását. Az első feladat, hogy az érési időt helyesen állapítsák meg, és akkor arassák, amikor a legna­gyobb tömegű, tápértékű ta­karmányt szolgáltatja, a leg­kedvezőbb az emészthetősége és étrendi hatása. Ez az idő­szak a viaszérés ideje. A viasz­érés állapota azonban viszony­lag rövid ideig, a kukoricafaj­táktól függően 10—15 napig tart. Ezért a silótakarmány betakarí­tását már a tejes érés áll apotában el kell kezdeni. Szükséges ez azért, mert na­gyobbik része a viaszérés álla­potában kerül aratásra. Ugyan­is a jelenlegi gépi kapacitás mellett mintegy 20 napra van szükség a fővetésű silókukori­ca betakarítására. A silókom­bájnok a típustól függően 6— 12 kát. holdat tudnak naponta learatni. Teljesítményüket be­folyásolja, hogy mekkora a te­rületegységre jutó átlagtermés, és a szállítási munkákat ho­gyan szervezték meg. A tsz-ek többségében a holdankénti ho­zam meghaladja a 200 méter­mázsát, sőt a ráksi Üj Élet, a somogyjádi Augusztus 20., a homokszentgyörgyi Zöldmező Tsz-ben és még több közös gaz­daságban a 300 mázsát is. Üzemszervezési kérdés, hogy egyik legfontosabb takarmány- növényünket, a silókukoricát milyen érési stádiumban taka­rítják be. Arra kell törekedni, hogy a terület nagyobbik részét okvetlenül viaszéréskor arassák le, A teljes érésben betakarított silókukorica már elfásodott, nem zöld takarmány jellegű, s emészthetőség szempontjából sem a legmegfelelőbb. A beta­karítás elkésése 30—40 száza­lékkal csökkentheti a silókuko­rica takarmányértékét. A betakarítást úgy kell meg­szervezni, hogy a kombájn fo­lyamatosan arathasson. A tá­volságtól függően kellő számú szállító eszközt állítsanak be, s azokat lássák el magasítóval, hogy nagyobb tömegű szilázst szállíthassanak. A teljesítmény fokozható a lerakodási idő csökkentésével. Ennek egyik módja, hogy egyszerűbb lehú­zó szerkezetet alkalmaznak. A silókukoricát lehetőleg a táb­lához közeli helyen silózzák, ezzel is növelhető a szállító eszközök kapacitása, és a leg­kedvezőbb érési időben fejez­hető be a silózás. A legtöbb gondot mindig a szállítási ne­hézségek okozzák. Az idén már arra törekedtek a termelőszö­vetkezetek, hogy a vetésre kerülő táblák ne legyenek nagy távolságra a felhasználási helyekhez. Ahol előrelátóan tervezték, ott a táblák kijelölésekor figye­lembe vették a feltakarmányo­zási helyek közelségéből faka­dó üzemi előnyöket. Másodrendű kérdés, hogy árok- vagy gödörsilókban he­lyezzék-e el a szilázst, palán- kok vagy kazlak közé rakják-e a felszecskázott silókukoricát. Bármelyik formát választják is termelőszövetkezeteink, a legértékesebb takarmányt ak­kor készíthetik, ha azt megfe­lelő érési időben összehordják és tömörítik. Nagy gondot kell fordítani a silótakarmány tömöríté­sére. E célra a lánctalpas trakto­rok a legalkalmasabbak. Ha tökéletes a tömörítés, nem in­dulnak káros erjedési folyama­tok, és így ízletes, magas ke­ményítő értékű takarmányt juttathatnak a haszon- és hízó­állatoknak. A siló beíöldelése a tartósítási eljárás utolsó művelete. A helyesen végrehajtott si­lózás és a silótakarmány ok­szerű feletetése csökkenti a hús és a tej előállítási költsé­gét, ez pedig végső soron a jö­vedelmezőbb gazdálkodás eredményeiben mutatkozik meg. Ezért kell a silózást vala­mennyi termelőszövetkezetben azonnal megkezdeni és úgy végrehajtani, hogy a legna­gyobb takarmányértéket állít­sák elő. Molnár Imre megyei főmezőgazdász Táskái faluvég. 120,3 százalékra teljesítette téléves tervét a Somogy megyei Vendéglátó Vállalat Csaknem száz egység tarto­zik a Vendéglátó Vállalathoz. Ellátásuk, irányításuk az egy­re növekvő igények miatt év­ről évre nagyobb gondot je­lent. Balogh Lajos igazgató és Farkas György főkönyvelő ar­ról nyilatkozott, hogyan sike­rült vállalati tervüket az első félévben 120,3 százalékra telje­síteni. — A Balaton-parti egységek a tavalyi 4 millió forinttal szemben eddig 7 millió forin­tos forgalmat bonyolítottak le. Az elhanyagolt helyeket rend • behoztuk, két év alatt 3 millió forintot fordítottunk erre. A Ealaton-partra és Kaposvárra is sok új gépet kaptunk, ezek természetesen megkönnyítették munkánkat. Az ellátás általá­ban megfelelő, húsból kifogás­talan, nalból kevésbé. Sörből az első félévben 10 000 hektoli- tér fogyott el, 25 százalékkal több, mint tavalv. Eddig 900 mázsa fagylaltot adtunk el. Bevált a fonyódi présház: ha­vonta 80—90 000 forintot hoz. A munkaerőellátás gondot okozott, ugyanis a nyári idény­re 3—400 embert kellett fel­venni. A vállalat igyekezett a múlt években jól bevált szak­embereket alkalmazni, és gon­doskodott a szakember-után­pótlásról is. Tizenkét fiatalt szerződtettek le tanulónak. Az egységvezetők és felszolgá­lók részére minden évben szakmai továbbképző tanfolya­mot indítanak. Növekszik az érdeklődés a szerfás építkezések iránt a tahi járásban A tabi járásban egyre nö- épített, illetve épít Akad nö­vekszik azoknak a tsz-eknek a száma, melyek látják a szerfás építkezések előnyeit. A szerfás építkezés lehetővé teszi a kö­zös állatállomány mielőbbi összevonását, fejlesztését. Ezek az épületek egyszerűek, nádfe- delesek. A szövetkezet saját építőbrigádja könnyűszerrel, gyorsan elkészíthet egy-egy ilyen létesítményt. Kisbárapátiban, Samogyeg- resen, Törökkoppányban, So- mogyacsán, Miklósin, Kányán, Karádon, Kapolyon, Tengődön, Eonnyán, Bábonymegyeren már készen állnak a szerfás íiaztatók. Andocson a napok­ban készült el egy 20 férőhe­lyes fiaztató. A járás több köz-]T ségében javában folynak ar szerfás építkezések. A fiadi Le riin Tsz-ben 20 férőhelyes, a, zalai Előre Tsz-ben 16 férőhe­lyes fiaztatót hoznak rövidesen hány szövetkezet, ahol húzó­doznak az egyszerű, szerfás építkezéstőL A szorosadi Üj Élet minden anyagot a hely­színre szállított, de mégsem kezdték meg az építkezést, mert más típusút akartak. Pe­dig már készen is lehetne az épület Sérsekszöllősön is na­gyon vontatottan megy a mun­ka. Más akadályok is előfor dúlnak. Amint Bíró István, a járási tanács illetékes előadója elmondotta, a zicsi Búzakalász­ban 100 férőhelyes növendék- marba-istálló, a sómogymegy- gyesi Győzelem Tsz-ben ba­romfiól építését vállalta a Ta­bi Műszaki KTsz. A munkát azonban még el sem kezdhet­ték, mert nem kaptak anyag­kiutalást a KISZÖV-től. A Fel- sőmocsoládi Kisipari Termelő- szövetkezet 100 férőhelyes nö­vendékistállót épít a kisbár- apáti Kossuth Tsz-nek, ám úgy készül ez a létesítmény, mintha csak a jövő évben akarnák befejezni a ktsz szak­emberei. A helyi hibák és fogyatékos­ságok ellenére elmondható* hogy az utóbbi időben nőtt az érdeklődés a tabi járásban a szerfás épületek iránt, és gyor­sult az építkezés üteme. Az ed­diginél nagyobb erőfeszítéssel teljesíti éves építkezési tervét a járás. AZ ÚJ MUNKATÁRS Néhány napja fiatal női hang jelentkezik, ha a városi tető alá a szövetkezeti építő-£ KISZ-bizottságot keresi az brigádok. Szerfás növendékmarha-is- tállót a somogyegresi Március 15., a kapolyi Kossuth, a tö- rökkoppányi Rákóczi, a so­me gyacsai Aranykalász i| ember telefonon. — Nem, kérem, Kovács elv­társ nincs benn, itt a helyette se, Tóth Erzsébet beszél. Igen, Tóth Erzsébet, a Ka- Tszi, posvári Textilmüvek fonónö- je már új munkahelyén, a vá­rosi KISZ-bizottságon dolgo­zik. Politikai munkatárs. az üzembe, az A műszak alap­szervezetének szervező titkára lett. S amikor Törkenczi Erzsi az üzemi csúcsvezetőségbe került, őt választotta meg a tagság titkárául. — Nem volt valami nagy gyakorlatom még akkor, de az ■dősebb elvtársak segítettek. És az is nagy segítség volt, hogy a fiatalok bizalommal Az asszony idegesen felpat­tant — Hát, ezt aztán nem. Ezt semmi esetre sem. Az urak sötét ruhában, a báróné kisestélyiben, a nyaká­ban háromsoros szürke gyöngy »■Holnap este együtt vacsoráz- nem akart tágítani a konyakté hatnánk.-« mától, és megkérdezte: Vacsora után Elvira meghív- — Mi a kedvenc konyakmár-i ta az urakat feketére; »talán kája, őrnagy úr? akad egy üveg pezsgő is...« — Ö, nekem nagyjából; A vacsora kissé feszes hangú- mindegy. Csak konyak legyen latban telt el, bár E'vira iga- és francia. De, ha választhatok, zán mindent elkövetett, hogy a magam részéről a »Courvoi-^Zajdonképpen mikor összemelegítse az urakat. De sier«-t kedvelem. Dublac, aki különben sem volt — Tg®11. ez kitűnő márka. __ ______________ e lfogulatlan természet — Sajnos, a legjobb évjáratoka.•^amelybe, ha egyszer belekós- elsősorban a baráthoz.’ D idáig még nem jutott el —, az a boche-ok kipusztították, őrnaggyal szemben különösen Elvira éppen töltögette a tartózkodó volt, sőt kezdetben poharakat, most megállt kézé Honnan jutott el az egykori hozzám fordultak ügyes-bajos böhönyei kislány, a tanács dolgaikkal. Ivóit adminisztrátora eddig, az fokos megfontolást követelő Ifunkcióig? Mosolyog, amikor arról kér­dezem: hol is kezdődött, s tu- jegyezte — Erzsikém, szólj, légy szí­ves, hogy javítsák meg a gé­pem ... ­— Te Erzsi, megismerked­tem egy fiúval és ... Igen, ez jólesett Erzsinek. nyaklánc, bal keze kísujján egyenesen barátságtalan. Elvi- hen üveg, zavart pillantást: Ne ugrálj. Mitől félsz? Én széles aranygyűrű, piros kőbe ra lakásén, feketézés közben vetett Kahnra, de annak egyet-: . ---------—’— - - - —.................. x- — -~ - len arcizma sem rándult, sőt.: i tt a megszálló hatalomhoz tartozom Most is, édeském. — Mi vagy te tulajdonkép­pen? — Az amerikai titkosszolgálat tisztje vagyok... Hardy őr­nagy, ha elfelejtettem volna még bemutatkozni neked. Elvirának tátva maradt a szája: — És ezt hogy csinál­tad? vésett címerrel; Dublac időn­ként megelégedetten pihentet­te rajta a szemét, egy gazdag ember önérzetével: »Igaz, hogy te karcsúbb is vagy, és való­színűleg fiatalabb is, és úgyne­vezett amerikai úriember vagy, de ez a pompás asszony mégis csak az enyém, aki kö­vér vagyok, öreg, vagy leg­alábbis nem egészen fiatal, és kissé felengedett, és még proponálta: — Adhatna valami italt, kedvesem. — Pezsgőt? — kérdezte El­vira. — Talán előbb igyunk egy pohár konyakot. — Magam is a Konyak párt­ján vagyok Kahn. — Majd elmondom egyszer, francia paraszt vagyok, még­ha jó leszel, és okosan visel- hozzá a javából.« Körülbelül kedsz. ez a gondolat bújkált kimon­—„Pokoli... — mondta El- daUanul, de eléggé érthetően vira, és felhajtott egy pohár Dublac tekintetében. valami gúnyos kis mosoly je-: lent mee a szája körül. — A boche-ok sok kárt okoz-; tr.k Franiaországnak — mond­ta nyugodtan. — Azt hiszem, ez túl enyhe: fogalmazás, őrnagy úr. Ami, engem illet, a fiamat veszitet — vetette közbe tem el. Tizennégy éves volt, és: megölték, mint ellenállót. Egy hős! el magát az ifjúsági mozga- Nem mint KISZ-titkárhoz jöt- lommal, azzal a munkával, tek ugyan az emberek, hanem - - r belekós- elsősorban a baráthoz. D- <** ltolt az ember, már nem tudja a kettő elválaszthatatlan, ío.bbahagyni. — Az úttörőknél?... — Talán. Régen volt, nem [emlékszem már vissza elég $pontosan. Az biztos, hogy az áttörőmozgalom sokat számí- itott. De még többet a DISZ, a — Aki nem jó barát, az nem lehet jó KISZ-titkár — véle­kedik Erzsi a munkájáról. Aztán jött a nagy élmény. A bécsi VIT. — Kubacska elvtárs szólt, hogy szeretne velem beszélni. Felmentem hozzá az irodába. 7 extilművek harcos, fiatal Azt mondta: javasoljak vala­Majd Dublachoz fordulva tizennégy éves gyereket a hozzátette: — Páratlan ital a német hadsereg... francia konyak. Ha semmi Kahn felelni akart valamit! mást nem adtak volna önök a de Elvira bokán rúgta az asz-: világnak, ezért egyedül is tisz- tál alatt. pezsgőt. Ez még neki is sok volt, pedig ő aztán igazán megtanulta, hogy semmin se csodálkozzék. — Na, gyere ide szépen, és ne vágj ilyen buta arcot — s _ . . , . telni kellene minden kultúr­Egy étteremben vacsoraztak Pranrianrszáeot. — Egészségükre, uraim embernek Franciaországot. mondta gyorsan, és felemelte a! hármasban. Nem ez volt egyéb- Elvirán, miközben pohara- poharát. — Ha ez talán nem is! kent az első este, hogy Elvirá- kát rakott az asztalra, ideges a légi óbb évjárat, de »Cour-: múltból elő- vibrálás futott végig. Mint voisier«... amikor valaki késsel porcelá- — Nem is a legrosszabb —\ nájc valahonnan a Ődahúfte^agához^Mrát, aki- b^ant eSy barat^ es non kapirgál, úgy hatott ez a jegyezte meg Kahn, és csettin- - . ' A'/t ti Till ni I I f« ^0,11 orvs ac _ 4-^+4- 10 T r í*"vl rr /—VT r /“VI hamisítatlan német szellemes- tett is hozzá a nyelvével. ség. Szerencsére Dublac csak egy morgással reagált, és El­vira, sietett elterelni a figyei­csszéhozta Dublackal. ’ Dublac elővillant hosszú, fehér comb- mondogatta is: szívesen meg- ja. Kahn belecsókolt az asz- ismerkedem a barátaiddal, szony nyakába, és közben a Magában pedig ezt gondolta: keze besiklott a pongyola alá. sohasem árt, ha magam nézem met a konyaktemarol Elvira felsóhajtott: meg ezeket az alakosat. Tudni __ Ne bánts, kérlek... akarom, ki ólálkodik a házam * ’* * körül. Praktikus észjárású em­Egy héttel később ugyanezen bér volt, és semmi sem zavar- a helyen ültek Elvira lakásá- ta annyira, mintha valami is- ban, csak ezúttal Kahn nem meretlent érzett lappangani a viselte Dublac pizsamáját, már háttérben. Erről a Hardy őr­eink azért sem, mert Dublac nagyról is addig beszélt Elvi- szántására. te jelen volt. ra, amíg Dublac felvetette: Dublac azonban, úgy látszik, — Hát, ami azt illeti, Fran­ciaország adott egyebet is a vi­lágnak ... — jegyezte meg halkan. — Ő, igen — felete Kahn, az orleáns-i -szüzet és Napóleont, csapatokkal Mind a kettőt az angolok bősz- gyorsan. — Igen, kezdünk lassar: egyenesbe jönni — mondta: Dublac. maid barátságos arc­cal fordult Kahnhoz. — Ön ki­tűnően beszél franciául. őr ­nagy űr. Járt már nálunk? < — Ó, igen, a háború alatt, j Elvira megint ideges lett: j Úgy érti, hogy az invázió^: tette hozzá; — Folytatjuk — gárdája, amely 1954-ben, ami­kor Erzsi az üzembe került, mentogta kezét, s féltőn vigyá­zott lépéseire. — Emlékszik még, mi volt akkor? — Nagy, nagy lelkesedés. Mind a munkában, mind a ■inozgalomban. Sok vitatkozás­sal eltöltött este, útkeresés... Csoportvezető lett a Dísz­ben. Aztán jött az ellenforrada­lom. És 1957 márciusa. Amikor Kaposvárott elsőként alakult [me~ a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség. Erzsi ott volt az első perc­től, a szervezés első pillanatai­tól kezdve. S akkor érezte :sak igazán: szükség van a munkájára segitségére. > Felfigyelt a vállalat párt- szervezete a lelkes kislányra. ! — Erzsi, volna kedved is­ikolára menni? — állított be Ihozzá a gépek mellé egy nap iNagyvári László. [ Eay hónapig tanult akkor, ’ismerkedett a KISZ szervezeti [felépítésével, majd visszatérve kit, akit ki lehéfne küldeni Becsbe. Én meg rr.on Ham a lányok nevét, munlcatársaimat, hiszen jól ismertem őket. s nagyon örültem volna, ha sike­rül kijutni valamelyiküknek az osztrák fővárosba. — Téged találtunk a legal­kalmasabbnak, hogy Kapos­vár KISZ-fiataljait képviseld a találkozón — mondta ekkor Kubacska elvtárs. És én nem tudtam: sírjak-e vagy nevessek az örömtől. Először utaztam külföldre. * * * Nehéz volt elhagyni az üze­met, amely hat évig otthoniul szolgált, nehéz volt elbúcsúzni a barátoktól, elvtársaktól. — Látja, most itt vagyok — mutatja Erzsi új birodalmát. Még egy kicsit szokatlan, hi­szen nincs gépzaj, csak a te­lefon cseng néha. És akkor fel­veszi a kagylót. — Tessék, Tóth Erzsébet po­litikai munkatárs beszél... Poiesz György

Next

/
Oldalképek
Tartalom