Somogyi Néplap, 1960. augusztus (17. évfolyam, 181-205. szám)

1960-08-20 / 197. szám

* 80M0GYI NÉPLAP Szombat, 1960. augusztus 20. Martyn Ferenc: Ketten beszélgetnek, (a Don Quijote- kiállítás anyagából.) Kínai népi és iparművészeti kiállítás a Rippl-Rónai Múzeumban Ma délelőtt 11 órakor nyílik a >^Kínai népi és iparművésze­ti kiállítás« a múzeum képtárá­ban. A Kultúrkapcsolatok In­tézete, a Műcsarnok és a ka­posvári Rippl-Rónai Múzeum rendezi a kiállítást. A gazdag anyag: kerámiák, lakk mun­kák, fonott, szőtt és festett textíliák, papírkivágások, újévi képek a messze Keletre repí­tik a látogatókat. A híres Kian- gai tartománybeli Chingtechen- ből és a Hopei tartománybeli Fengchihből való porcelánok, a Klangs u tartomány beli Yih- singből, a Szechuan tartomány­beli Yímgchangból és az Anh­wei tartománybeli Chiehshou- ból kerámiai tárgyak, selyem alapú, bőr, gyapot és kender alapú, arany és ezüst berakásos lakk tárgyak kápráztatják el az embert különös színezésük­kel, formájukkal, mintáikkal, alakjaikkal. A kiállítás tárgyait a kínai nép ajándékozta a magyar nép­nek felszabadulásának 15. év­fordulója alkalmából. Bérletezés és közönségszervezés Indul a bérletezés. A tavalyi bérlettulajdonosok, az üzemek közönségszervezői, a vállalatok, intézményeik megkapják a bér­leti felhívást az 1960—61-es színházi évadra. Idejében kezdődik a bérlete­zés. S ami a leglényegesebb, az idén nem zsákbamacska, a bér­leti felhívás. Tavaly meg kel­lett róni a színház vezetőit, amiért műsorterv nélkül kezd­ték el a bérletek árusítását. Most megelégedéssel vesszük tudomásul, hogy nem estek a , tavalyi hibába. Mit láthatnak a bérlettulaj­donosok? Johann Strauss Bécsi diákok című nagyope­rettjét, Taibi László Különleges világnap című zenés vígjátékát, Imre—Bojcsuk Üzlet az udvar­ban című bűnügyi drámáját, Dunajevszkij Fehér akácok című nagyoperettjét, Lavre­nyov Amerika hangja című színművét, Lehár Ferenc Ci- gányszereíem című nagyope­rettjét, Moliére Nők iskolája című vígjátékát, Racine Phaed­ra című tragédiáját. Ezenkívül egy új magyar színmű bemuta. tója is beletartozik a program­ba; Sardou—Darvas—Polgár Szókimondó asszonyság című zenés vígjátékét és Heltai Je­nő Egy fillér című álomjátékát is megtekinthetik a bérlők bérleti kedvezménnyel. S ha már itt tartunk, feltét-*- lenül szólnunk keli arról, hogy a Szakszervezetek Somogy me­gyei Tanácsának és a Csiky Gergely Színház igazgatóságá­nak és szakszervezeti bizottsá­gok összefogásából bíztató kez­désre számíthatunk. A közön­ségszervezőket az előző évek­ben összehívták egy értekezlet­re, bejelentették az új évad kezdetét, s kérték a "szíves tá­mogatást«. Ennyi történt és semmi több. Ebben az évben valami újat próbál az említett két érdekéit meghonosítani. Az új csak megyénkben jelent ki- próbálatlant, hiszen másfelé már rég alkalmazzák. Hogy' miről van szó? Eddig az volt a gyakorlat, hogy az üzemi, vál­lalati szakszervezeti bizottság vásárolt néhány színházi bérle­tet, s azokat vagy kiadta, vagy nem. Sok helyen előfordult, hogy a bérlet kihasználatlanul hevert, vagy a dolgozó nem ment el vele a színházba. Ez a bérletezési forma nem vált be. Az idén a vállalatok veze­tői, a szakszervezeti bizottsá­gok az e célra rendelkezésre álló összegből a dolgozók egyé­ni bérletvételét támogatják. A színház 15 százalékos bérleti kedvezményéhez még hozzájá­rulnak 15—30 százalék támoga­tással. Arra törekszik a szak- szervezet, hogy minél több dől. gozó legyen egyéni bérlettulaj­donos. A közönségszervezők munká­ját azzal szándékozik megjaví. tani a Szakszervezetek Somogy megyei Tanácsa, hogy állandó kapcsolatot tart velük, hat­hetenként összehívja őket, megbeszélik a problémákat, út­mutatást és felvilágosítást ad egyes kérdésekben. Másrészt az idén először meghirdetett ver­sennyel akarja a szakszervezet és a színház a lendületet nö­velni. Az a közönségszervező, aki a Csiky Gergely Színház kaposvári előadásaira 400 bér­letet elad, egy darab kéthetes külföldi üdülőjegyet kap. Lesz egy pontverseny is. Minden bérlet két pontnak, minden el­adott tíz jegy egy pontnak számit. A legtöbb pofttot ösz- szegyűjtők értékes díjakat kapnak. I. díj: egy kétszemé­lyes belföldi beutalójegy az or­szág egyik legszebb üdülőhe­lyére. II díj: egy négyszemé­lyes színházi páholy. III. díj: egy kétszemélyes zsöllye. IV. dij: egy kétszemélyes elsőren­dű zsöllye az 1961—62-es színi­évad 10 bemutató előadásra. A Szakszervezetek Somogy megyei Tanácsa és a Csiky Gergely Színház azt a felada­tot tűzte maga elé: színházláto­gatásra nevelni a dolgozók minden rétegét, s elsősorban olyan előadások iránt ébresz­teni fel érdeklődésüket, me­lyeiknek eszmei mondanivalója, művészi színvonala a szocialis­ta kultúra építését szolgálja. Remélhetőleg a közönség­szervezés igazi magaslatod ál­lításával sikerül ezt a célt — ha nem is százszázalé­kosan, de részben — elérni; (Folytatás az 5. oldalról.) jünk be, tisztázzunk mindent. Mert én csak úgy találkozom újra Icával, ha június utolsó vasárnapján esküvő lesz, de úgy, ahogy a főszereplők akar­ják. A tizenegyes vonat is elrobo­gott már a csillagos éjszaká­ban, amikor búcsúra került sor. De a konyhában világos volt: Ica kézimunkázott. Be­mentek. A lány boldogan nyúj­totta kezét, de Feri ezzel nem elégedett meg, megölelte, ma­gához szorította menyasszo­nyát, és csak úgy kívánt jó éjszakát,.. ... A mélykék égről szikráz­va sütött a nap, amikor a menyasszonyi háztól elindult az esküvői menet. Elöl az egyik násznagy karján a fehér kis­kosztümbe öltözött, kezében gyönyörű szegfűcsokrot dédel­gető menyasszony, majd sor­ban a rokonság, ismerősök, barátok. A kapuba kiálltak az emberek. Nézték a menetet, ahogy falun szokás, néhányan összesúgtak, itt-ott szemek vil­lantak össze. A tanácsházhoz értek. Befor­dultak a plakátokkal tarkított, hivatal szagú folyosóra, aztán a tanácstitkár szobájába tü- remlettek. Kiváncsi, izgalommal telí­tett, enyhe suttogás töltötte meg az irodát. Józsi bácsi is, aki feleségével együtt elve­gyült az ünneplők között, ér­deklődve szemlélte az anua- tönyvvezetői hivatallá átalakí­tott szobát: az asztal nemzeti­színű, sárga rojtos térítőjét, rajta a kis selyemzászlót a kö­vetkező felirattal: *-Sok bol­dogságot kívánunk az új pár­nak.« A titkár felvette a három­színű széles szalagot. Megille- tődött csend telepedett az iro­dára. A tanácstitkár hangja törte meg a csendet. Józsi bácsi tekintetét elgon­dolkodva szegezte a selyem­brokát térítőre. Nézte a csil­logó mintákat, amelyek mint­ha miseruha díszítései volná­nak, a papot is látta, előttük a lányát talpig fehérben, hosszú uszályban, fején koszorúval, mögöttük egy fiú és lányka, a fátyolhordozók, hallotta a plé­bános kenetes szavait, amint egymás megbecsülésére inti őket, türelemre, megértésre, aztán orgonaszó töltötte be a hűvös hajótestet, ünnepélyes tömörséggel búgtak, lágyan fu- voláztak a sípok, a vendégek megilletődve léptek ki a pa­dokból, az asszonyok szipog­va kísérték ki őket, a pap is velük ment egész az ajtóig, ott feszületet nyújtott át. Kezét szorongatták, a plébános is gratulált a csinos párhoz, a fiatalokat csókolgatták, jókí­vánságokkal halmozták el. Kint ficánkoltak a feldíszített csikók, szólt a cigányzene, kurjongatás hallatszott, a ka­lapokról vidáman lobogtak a színes pántlikák. Halk, de határozott válaszok hangzottak az ifjú pár ajkáról. A tanúk léptek elő, s perceg- ni kezdett a toll a finom papí­ron. Ferinek hirtelen egy kép villant az agyába. Az utolsó esküvő, amelyen részt vett. Egy kisvárosi barátjáé. Mű­velődési otthon nagyterme, fu- tcszőnyeg telehintve virággal, kétoldalt egyenruhás úttörők, rokonok, munkatársak, ismerő­sök. Műkedvelő zenekar játsz- sza a nászindulót, az anya- könyvvezető beszél, aztán munkatársai lépnek elő, újra szól a zene, ajándékokat adnak át, fényképezőgépek villannak, kint autó vár rájuk. De ez csak egy volt, igaz, mert a barátja jelentős beosztásban dolgozott. Vége az ünnepségnek. A tit­kár kezét nyújtotta, boldogsá­got kívánt, a menet kifelé in­dult. Az ajtóban tömörülés. Gratulációk. A tsz elnöke lé­pett hozzájuk, mellette a bri­gádvezetők, mindegyik kezé­ben ajándék. Aztán a szövet­kezeti ügyvezető és Ica kartár­sai tolakodtak a fiatalokhoz. A két örömapa egy jcicsit félreállt, hogy ne zavarja a gratulálókat. De lám, Józsi bácsihoz is odamentek brigád- vezető társai, az elnök meg brigádja tagságának küldöttei, kezét szorongatják, és tréfásan fél tucat egészséges unokát kí­vántak. ■ Az esküvői menet lassan rendeződve elindult a lakodal­mas ház felé. AUSZTRIAI KÉPESLAP (1.) (Zlíeii séta ne A bécsi utca, mikor állítólag üres. Ülj fel reggel hat órakor az Gazdag kirakataival, csillogó kodnia kell, hogy felesége autóbuszra, tizenkettőkor már fényeivel előttünk áll Becs Vá- vásároljon sokat, osztrák földön jársz, s alig éri . u^c^ja a Kämtner-strasse. Aránylag olcsó és szép hói­mat, amikor a hütteldorfi Nagy igényű az az ember, aki mik kaphatok itt. Álljon itt Ifjúsági Szálló ebédlőjében te- itt nem talál kedvére való árut. néhány bécsi ár mutatóba: ol- rített asztal vár, hogy elfő- Az ékszerüzletekben briliánsok csó a nylon, egy pár női haris- gyaszd első bécsi^ebéded. csillognak, az áruházak zsúfol- nya 12 és fél schilling, olcsó Az osztrák főváros 13. kerü- tak csinos, de sok esetben már a déligyümölcs és a gyarmat- létében modem vonalú, új la­kóházaktól övezve impozáns, hatemeletes épület emelkedik. Falán egy felirat: "A világ if­júságának ajánlja Bécs váro­sa.« Ez a ház a hütteldorfi If­júsági Szálló. 1956-ban kezdték meg építését, s 18 hónap múl­va már megérkeztek az első. fiatal turisták, hogy birtokuk­ba vegyék Európa legmoder­nebb ilyen jellegű intézményét. Az igazgató mondja ezt, és sorolja tovább az adatokat: 300 személy elhelyezését tudják biztosítani a kényelmes, több­ágyas szobákban, állandóan hi­deg és meleg víz áll a vendé­gek rendelkezésére, ezenkívül vasalószóba, fotólaboratórium, eszpresszó, társalgó és szép nagy kert is tartozik a szálló- kificamodott ízlésről tanúsko- áru: egy kiló narancs 6,80, de hoz. dó holmikkal. S az árak itt a ha valaki gyermékruhát akar A vendégek valóban a világ legmagasabbak. Aiki vásárolni vásárolni, okosabban teszi, ha minden tájáról érkeznek ide, akar, inkább átmegy a Maria- Magyarországon keres fel egy hogy akár néhány napig vagy hilfer-strasséra, meghagyva a üzletet, s ugyanez áll a cipőkre néhány hétig itt tartózkodj a- magas áraikat a mindenütt is. A nőknél nagy divat az egy nak. Legtöbben Európa orszá- megtalálható, hangoskodó ame. talpból és két pántból álló ci- gaiból jönnek, de Amerikából, rikai turistáknak. pő. Ára 130—150 schilling. Ez bizony elég sok. A férficipők (a nőiek is) többnyire olasz fa- zonúak, de ember legyen a talpán, aki végig tud menni az utcán ilyen hegyes orrú kreá­ciókban. Az öltönyök, fehérne- műék ára megegyezik a hazai­val, viszont a villamosjegy drá­ga, egy 8 megállóból álló uta­zás 2,20. A postai szolgáltatás sem tartozik a legolcsóbbak közé. A telefon 1 schilling, s öt perc után automatikusan szétkapcsolja a beszélgető fele­ket, egy Magyarországra kül­dött üdvözlőlap 3,60. (Az árak­nál mindenütt 1 forint = 1 a Közel- és Közép-Keletről, Af. Miért hívják a Mariahilfer- sch^ing anLn-’"t ^ell erteni.) rikából is akad jócskán turista, strassét Mariahilfer-strassé- Rosszul öltözött embert álig Tavaly rekordforgalmat értek látni, s alig látni — gyereket, el: 34 ország ifjú kirándulója n / oldl uk csak le- Mana Igen, ez érdekességként hatott; lakott az épületben. Valószínű segíts utca! De miért kell Má- ,.. „ - , , . , azonban, hogy az idén emelke- rianak A viüasz egy ^ **** BécSt)en korant Este a Kárntner-strassén. KÖIU VEKRŐL — RÖVIDEN dik ez a szám, mert a népi de- . ’ smcs akkora mokratikus országokból több anekdota szerint: mert mint nálunk, delegáció jelezte érkezését. Egy ha egy házaspár végigmegy a Az egyéb magyar és egy lengyel küldött- berendezett legközelebb, seg smar volt itt, s a közeli na­pókban újabbak is érkeznek, üzletek előtt, a férjnek fohász­Induljunk most el, és te­gyünk sétát Becsben. Azt mondja kedves osztrák kísé­rőnk, Peter Döberl, hogy ilyen­kor, szombat délután kiürül a főváros és aki csak teheti, a Bécsi Erdőbe indul kirándulni. A kép azonban mást mutat. A forgalom — az állítólag üres Bécsben — a budapesti csúcs­forgalmi időszakhoz hasonlít. Igaz, gyalogjáró meglehetősen kevés akad, viszont annál több a gépkocsi. Vad vágtában haj­tanak, a jelzőlámpák előtt csikorognak a fékek, s pillana­tok alatt 15—20 jármű torlódik össze, hogy a kedélyes és igen udvarias rendőrök intésére to­vább folytassák száguldásukat. A bécsi rendőrök minden di­cséretet megérdemelnek. Nem sajnálják az időt, ha valakinek el kell magyarázniuk, hogyan juthat el a legrövidebb úton a kívánt helyre, s olyan esetnek is tanúi voltunk, melyben a rendőr jó húsz perces kiselő­adást tartott az egyik parkban sétálókra vízipisztollyal lövöl­döző kisfiú édesanyjának a gyermeknevelésről. Bármerre járunk Bécsben, jó iránymutató a város közepén lévő 139 méter magas Ste- phans-dóm. Mind építészet, mind régiség tekintetében egyike a legszebb egyházi léte­sítményeknek. Alapjait még 1144-ben rakták le. Tiszta gót stílusban épült, három hajójú, 108 méter hosszú. Ennyi adat talán elég is ahhoz, hogy érzé­kelni lehessen a mohumentális méreteket. gyerekkultusz, tapasztalatokról Polesz György GÁBOR ANDOR: BERLINI LEVELEK Gábor Andor, mint a Prav­da tudósítója 1928 és 1932 kö­zött beutazta egész Németor­szágot. Jelen van a weimari Németország munkásmozgal­mának, politikai életének szin­te minden jelentős eseményé­nél. Olykor Németország ha­tárain túl Is megfordul, majd­nem nünden negyedévben Bécsben, a nagy sztrájkmoz­galmak idején Franciaország­ban, Belgiumban, Csehszlová­kiában. A szinte naponta-he- tente küldött riportok, tudósí­tások több kötetet töltenének meg. Gábor Andor hallatlan munkabírása, termékenysége a riport új, kipróbálatlan, de rengeteg lehetőséggel kecseg­tető műfajában éppen olyan dinamikával mutatkozik meg, mint korábban, a bécsi idők­ben a publicisztikai tevékeny­ségében. Az a válogatás, ame­lyet e kötetben Berlini levelek címmel kerül az olvasó elé, ezeknek az esztendőknek a ter­méséből való. Egyformán do­kumentuma ez az anyag azok­nak a történelmi időknek, amelyekben a német és az egész európai munkásosztály élt, dolgozott és Gábor Andor írói tehetsége sokoldalúságá­nak, újító és megújító képessé­gének. A kötet anyagát össze­gyűjtötte, válogatta, sajtó alá rendezte, és a bevezető tanul­mányt Diószegi András írta. MAGYAR NÉPMESÉK A Magyar Parnasszus-soro- zatban jelenik meg. A kiad­ványt Dégh Linda és Kovács Ágnes szerkesztette, a részle­tes, a magyar népmese törté­neti emlékeit és jellegzetessé­geit elemző, bevezető tanul­mányt Ortutay Gyula írta. A gyűjtemény több változatban is bemutatja a magyar népme­se-kincs legfőbb típusait, a tündérmeséket, novellamesé­ket, láncmeséket, tréfás mesé­ket, falucsúfolókat, tréfákat; Számos meseváltozat itt jele­nik meg először nyomtatásban. Ugyanakkor közli a régi, klasszikus gyűjtemények — Vadrózsák, Magyar Népkölté­si Gyűjtemény stb. — legkitű­nőbb darabjait is. Ez talán az első olyan népmese-válogatás, amely a magyar népmese­kincs teljes képét igyekszik adni, összes típusát bemutatni. A szerkesztők az egyes mesék­nél meghagyták a legfőbb táj­nyelvi jellegzetességeket úgy, hogy azok a mese olvasását ne nehezítsék meg, és mégis érzékeltessék annak a vidék­nek az élőbeszédét, ahonnan a mese származik. A néprajzi kutatás újabban nagy érdeklődést tanúsít a je­lentős mesemondó egyéniségek iránt. A kötet egyúttal a je­len és a közelmúlt legkiválóbb mesemondóit, Pandúr Pétert, Albert Andrást, Fedics Mi­hályt stb. is bemutatja. A me­semondók éppoly érdekes és művészi eszközeikben egy­mástól lényegesen különböző egyéniségek, mint az irodalom jelentős alkotói. Az egyes meséket rövid tu­dományos igényű, útbaigazító jegyzetek kísérik.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom