Somogyi Néplap, 1960. július (17. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-17 / 168. szám

Vasárnap, I960, július 17. 3 SOMOGYI NÉPLAP KÉT ARATÁS A ratás, valamikor a hú- szas évek táján Borza- váron, a Bállá uradalomban.. Borzaváron Bállá Mihály földbirtokos 800 holdján is beéret a gabona. A sommások már napok óta vágják a 250 holdas búzatáblát. A nap ma­gasan áll, és olyan melegen süt, hogy szinte kiszorítja levegőt. Az aratók érzik, hogy délre jár az idő, és egyre gyak­rabban tekintgetnek a dűlőút felé. Reggelire vöröshagyma volt kenyérrel és már korog­nak a gyomrok, lassúi a ka­szák járása... Gurdon Mihály, az első ka­szás is mind gyakrabban áll meg köszörülni, pedig fog a kaszája, de erőt kell gyűjteni. A szeme előtt már karikák táncolnak. Éhes. De most már ki kell tartani, mert mindjárt itt lesz az ebéd. Az intéző gu­lyást ígért nekik ebédre, és biztos, hogy az lesz. Érzi, hogy lábai meginognak, nagyot só­hajt, és egyetlen sárga folttá változik előtte a búzatábla. De ő nem enged, csak tovább húz­za a kaszát. A gulyásra gon­dol, arra, hogy ma húst eszik ebédre. Biztosan jó erős lesz, hagyma is lesz benne, a tete­jén pedig piros zsírfoltok úsz­kálnak. összefut a szájában a nyál, és egész testének súlyát beleviszi a kaszavágásba. Nem enged, nem akar engedni. Pünkösdkor evett húst utoljá­ra . . . JYf egszédül, a gyomra ösz­■szeszorul, megáll, és hozzálát a kaszafenéshez, pe­dig még húsz lépést sem tet­tek meg az előző köszörülés óta. A foszlott szélű szalmaka­lapot is megigazítaná a fején, és újra az út felé kémlel. Ügy véli, mintha hallaná a kocsi­zörgést. Ez biztosan az ebédes kocsi, rajta a kondér gulyás. Ha osztják, egy egész csajká­val megeszik belőle. Talán töb­bet is megenne, de nem lehet, mert az uraság zsugori. A gondolat és a pihenő új­ra erőt ad. Szótlanul húzza a kaszát. A dűlöúton egy kocsi körvonalai bontakoznak ki. Gurdon Mihály a nyálát nyeli és a gulyásra gondol... A kocsi közelebb ér, már lehet hallani a kondér zörgé­sét is. Gordon még a gulyás loccsanását is hallani véli, amint a zökkenőknél nekiütő­dik az üst tetejének. — Mind­járt eszünk — suttogja magá­ban, és leteszi a kaszát. Az akácos alatt megáll a kocsi, de már valamennyien odasereglettek mögéje. A ko­csis felnyitja a kondér tetejét. Gurdon Mihály elsőnek tartja oda a csajkát. A kanál meg­merül, Gurdon elámul. Nézi, csak nézi a csajkába merített színtelen levest. Ráncokba sza­lad az arca, megnedvesedik a szeme, remeg az álla, de re­meg a kezében tartott csajka is. Becsapták. Ismét becsapták őket, ki tudja már hányadszor. Úgy érzi, hogy ölni tudna most ezért. Levágni a kaszával ezt az egész hazug világot. Mind­ez pár pillanat alatt megy vég­be benne, aztán odább lép, a szeme elködösödik az indulat­tól, és a csajkát teljes erővel odacsapja a kondérhoz. Kive­szi a tarisznyából a reggelről maradt száraz kenyeret, meg­sózza, paprikázza, és mindenki­től félrefordulva enni kezd.. * * » A ratás 1960 nyarán Bála- tonszabadiban... Telt fejű kalászokat ringat a szél a határban. Az Új Élet Termelőszövetkezet gazdag termést arat az idén. A hatal­mas táblákon gépek és embe­rek vágják a gabonát. Az ara­tók között ott lehet látni most is mindennap Gurdon Mihály bácsit. Szürke a haja, szürke a bajusza is. Látszik rajta, hogy a 73 év nem ment el nyomta­lanul a feje felett. Ha egy ki­csit öregesen is, de azért jól áll még a kezében a kasza­nyél. Persze, ha elfárad a vágás­ban, akkor pihen, és felcseréli a kaszát a sarlóval vagy a kö­telekkel. A nap most is mele­gen süt, de azért vígan, jó­kedvűen aratnak az emberek, mert a magukét vágják. Ami­korra megjön a dél, megérkez­nek az ebédhordók is. Gurdon Mihálynak is meg­hozták az ebédet. A hűvösre, az akácos alá telepednek le. Kibontják a kosarat, és szé­pen feltálalnak. Fehér abroszra, porcelán tányérban. A kosár­ban levő fazékból finom hús­leves illata száll, terjeng, kel­leti magát. Az első fogás ez a finom tyúkhúsleves. Gurdon bácsi lassan, komótosan eszik, úgy, ahogy ezt az utóbbi más­fél évtized alatt megszokta. A második fogás csirkepörkölt nokedlival és káposztasalátá­val. Az idős ember mindenből jóízűen eszik. — Mindig ilyen jó az ét­rend? — érdeklődöm a néni­kétől. — Bizony az — feleli —, persze aratáskor még jobb, mert ilyenkor nagyon kell az erő. Aratáskor sokszor való­ságos lakodalmas ebédeket fő­zünk. De pár nap múlva már nem lesz gondunk az ebéfőzés- re, mert még ezt is leveszik a Páliunkról. Az aratás idején mindvégig a legjobban főző asszonyok készítik majd az ebédet. T átja, így éldegélünk mi most — teszi hozzá Gurdon Mihály. Aztán komó­tosan tölt az ebédhordó poha­rába, majd a magáéba... Németh Sándor Tájértekezlet lesz Kaposvárott A Magyar Nők Országos Ta­nácsának jogi és családvédelmi bizottsága július 27-én Kapos­várott rendezi meg Baranya, Tolna és Somogy megye ha­sonló bizottságainak tájérte­kezletét. A Kilián György If­júsági Házán megrendezésre kerülő tájértekezleten értéke­lik a bizottság elmúlt évben végzett munkáját, megvitatják a tapasztalatokat. A tanácsko­záson előreláthatólag részt vesz dr. Katona Sándomé, a Legfelsőbb Ügyészség munka­társa, és dr. Mogyorósi Júlia, a Magyar Nők Országos Taná­csa jogi bizottságának elnöke is. A negyven meghívott kö­zött jogászok, rendőrök és nő­mozgalmi vezetők is szerepel­nek, továbbá a gyámügyi ha­tóság munkatársai képviselte­tik magukat. Sok új elképzelés kapott helyet a osvari járási KISZ-bizottság munkatervében Több titkár vesz részt továbbképzésen, mint tavaly. — Még 30 községben hoznak létre Ifjú Gárdát A KISZ-alapszervezetek eredményes munkájának egyik legfontosabb feltétele, hogy jól képzett titkárok és vezető' ségi tagok irányítsák a fiata' lók tevékenységét. A kaposvá ri járási KISZ-bizottság okulva az elmúlt év mintegy 40 százalékos titkárváltozásai' ból — most elkészült új mua katervében nagy gondot fordít a titkárok és vezetőségi tagok képzésére, mert nem szeret­nék, ha a jövőben megismét­lődnék ez a nagyarányú tit­kárcsere. Az a terv, hogy vezetőségválasztó taggyűlése­llyen ember Báli István — LÁTOD AZT A ZÖMÖK FÉRFIT? Nem azt, a másikat. Kék svájcisapka van a fején, kék a trikója meg a szeme is. ö Báli István, a cséplőbrigád vezetője. Ugye milyen csokolá- débama? Hiába, többnyire az udvaron szereli a gepeket, nem csoda, ha ilyen jó színe van. Kérdezz meg bárkit, ugyanazt mondja róla: kitűnő munka­erő, nem ismer fáradságot, sze­relmese a gépnek. Nézd az arcát: nem mai gyerek már, látszik rajta, hogy a negyven- harmadikat tapossa. Tapasz­talt ember, sokfelé megfordult, mióta itt dolgozik a Marcali Gépállomáson. Nem ma került ide, meg nem tegnap.;; Hm, tisztán emlékszem rá, 1949-ben toppant be. Egy rossz katonaköpeny volt rajta. Egyenesen ide jött a fogságból, hozzánk. Jelentkezett trakto­rosnak, s csak aztán ment ha­za Szenyérre. Felvettük. Em­lékszem, a Hódosháton szántott először, a hajdani Tibola-föl- dön. Egy T—20-25-ös traktort kapott, mellé egy Szerencsés Magda nevű traktorost. Az a lány volt az első tanítványa. Akkoriban nem szívesen dol­goztak nőkkel a traktorosok. De ő nem azt nézte, hogy hosz- szú a haja, hanem azt, hogy meg kell tanítani a mesterség­re. Aztán sofőr kellett a há­romtonnás Rábára, öt ültet­tük rá. Majdnem öt évig ve­zette. Egy reggel, ködös idő volt nagyon, nekiszaladt a le­eresztett sorompónak. «-Én töb­bet nem vezetem a kocsit« — mondta. S otthagyta a Rábát, pedig 250 ezer kilométert ment vele, sztahanovista oklevelet is kapott. Akkor a szerelőmű­helybe került, majd a cséplő­műhely élére. Ejnye, nagyon elkalandoztam, hiszen téged inkább a jelen érdekel... — MIVEL IS KEZDJEM, hi­szen olyan nehéz egy ember­ről teljes képet adni. Talán az­zal, hogy biztos pont nálunk. Hatodik éve áll a cséplőbrigád élén a mi Pistánk, s olyan még nem fordult elő, hogy ne állta volna meg a helyét. Szigorú, precíz munkát követel az em­bereitől. Ha ideges, kicsit han­gosabban beszél, különben arany szíve van. Figyelj csak, most a kukoricasilózót szere­lik Milyen gyorsan mozognak. Az ő keze alatt levők dolgoz­nak a legtöbbet. Van tekinté­lye, hallgatnak rá. Ha mond valamit, azt azonnal végre­hajtják. S nem beijedős, ge­rinces, szókimondó. Bátran bí­rálja a főmérnököt, az igazga­ELSÖ RÉSZ L Senki sem ugorhatja át a saját árnyékát. Hitlernek sem sikerült. Amikor 1944 tavaszán a nyugati szövetségesek part­ra szálltak Normandiában, Hitler is beleesett abba a csap­dába, amelyben négy évvel korábban ő fogta meg a fran­ciákat. A németek addig gú­dallama. A nácik most nem daloltak, komoran vonultak a vidám völgyeken és hegyeken át. A parasztok egykedvűen _ _____ v égezték munkájukat a földe- zetöit. A főhadiszálláson ken, fel se nézték, csak ami­kor egy-egy német hadoszlop elvonult, akkor pillantottak egymásra, s szemükben a mo­soly fénye csillogott., A Haute-Vienne-ben állo­másozó »Reich« SS páncélos majd eltűntek a hegyek kö­zött. Lammerding tábornok, a »Reich« páncélos hadosztály parancsnoka magához rendel­te a környék polgármestereit. A franciák azt az utasítást kapták, hogy a régi kürasszír laktanyában jelentkezzenek. Az utóbbi években kialakult az a szokás, hogy Lammer­ding időnként magához ren­delte a helyi közigazgatás ve­fo­gadta őket, és igyekezett »ke­délyesen eldiskurálni« a fenn­hatósága alá tartozó megszállt terület ügyes-bajos dolgairól. Közvetlen beosztottjai előtt többször fejtegette a »barátsá­nyolódtak azon, hogy a fran- hadosztály egységei is meg­a parancwrt az indulás- •» mondta a tiszti kaszinóban Kämpfe őrnagy —, valameny- nyiünket kinyírnak. , Lammerdingnek fülébe ju­tott ez a megjegyzés. Elöntötte a düh. Első gondolata az volt, hogy kikéri magának ezt a hangot. De aztán lecsillapo­dott. Semmi esetre sem lenne helyes, ha gyenge ember híré­be kerülne. Most erélyt kell mutatni, vége a »kedélyes megfélemlítésnek«. Majd ő megmutatja, hogy más mód­szerekkel is tud élni. Ezen a reggelen valamenj- nyi tiszt parancsot kapott, hogy tábori felszerelésben je­lentkezzék a főhadiszálláson. Kämpfe őrnagyot egy géppus­kás osztaggal a régi kürasszír laktanyába vezényelték. Amikor a berendelt polgár­■ amAg TagT ra Két zászlóali Chabanaic fe nek előnyeit. Ilyenkor hossza- * uelH,ucu is ebbe a lelkiállapotba kerül- ra- Ket zaszloalj Chabanais fe- ...... , . mesterek megérkeztek, az ud­tek. ök is vakon bíztak saját lé vette útját, hogy a fő útvo- san fllozoíalt államról, hata- védelmi vonalukban, a »nyu- nalakon torlódó hadoszlopokat lomról> faR felsőbbrendűség­ig1^' elkerülje és gyorsabban mo- ről> a ~hódítáa művészetéről« mielőtt az mint 1940-ben a franciák: , . — _ Tnl-r.j„rrxi an,.-rÄi qq_ e lső bomba lehűl- foghasson Az egyik völgykat- kZ Saint-Mathieu lőtt volna az erődre, az ellen- lanban golyózápor fogadta az ez€tolc reszere Kiadott Kézi ség már csapatmozdulatokat SS-alakulatokat. A »Reich« li- könyvekben olvasott. hajtott végre az erőd falai mögött. A francia országutakat me­gint ellepték a német csapa­tok. Páncélosok, teherautók, terepjáró kocsik, nehéz üte­gek dübörgése hallatszott nap­hosszat a tavaszi pompába bo­ruló táj fölött. A lakosság azonban most nem húzódott vissza házaiba, nem függö­mogssr-i főhadiszállásán már — A szigor, uraim — mon- tudták, hogy erős partizán- dotta —, nemesfém: alacso- alakulatok szállták meg az nyabb értékű elemekkel kell egész útvonal fontosabb pont- keverni, hogy a gyakorlatban jait, és igyekeznek hátráltatni hatásosan akalmazhassuk.. a németek felvonulását. A Erre a bölcsességre rendkí- Vienne mellékfolyóin hidak vül büszke volt. Beosztottjai zuhantak a tavaszi áradástól már százszor hallották tőle, és megduzzadt folyókba, szűk mosolyogtak rajta. A fiatal völgykatlanok bejáratainál le- tisztek többsége »vénasszony- döntött szálfákból torlaszok filozófiának« nevezte a tábor­varba vezették őket. A tágas udvar hátsó szegletében már vagy száz francia várakozott. polgármestere megkérdezte az egyik német katonától, hogy ők is csatla- kozzanak-e a csoporthoz? A katona gúnyosan elmosolyo­dott. »Talán ez lenne a leg­okosabb« — gondolta, de az­tán komoran csak ennyit mon­dott: — Nem! Álljanak meg itt. Félkörben! — és hátat fordí­tott nekik. — Kik ezek ott a falnál? — kérdezte az egyik francia, nyözte el az ablakokat, mint emelkedtek, több éjszakai jár- nők bölcselkedéseit. Néhány rövidlátó szemeivel hunyorog­néhány évvel azelőtt — ami- őr nyomtalanul eltűnt, vagy nap óta azonban nem mosó­kor először jelentek meg a csak holttestüket találták meg lyogtak, hanem hangosan zú- francia országutakon Hitler a reggeli órákban felvonuló golódtak. tankjai s először csendült fel csapatok. A tulle-i helyőrséget — Ha az öreg tovább expe- Franciaországban az »Erika« megrohanták a partizánok, ki- rimentál az alacsonyabb érté- azöta annyit hallott gyűlöletes ürítették a fegyverraktárt, kű elemek kevergetésével — va kémlelte a távoli elmosódó arcokat. — A tulle-iek! — súgta va­laki a háta mögül. — Folytatjuk — tót ha valami visszásságot ész­lel. Az emberek csak így be szélnek erről a tulajdonságá­ról: A Báli, az meg meri mon­dani az igazat! ötvenben vet­ték fel a pártba... Most a ve­zetőségnek is tagja. Mivel tartózkodik legtöbbet idehaza, rá osztják a legtöbb pártmun­kát. — Most lehajol, felveszi azt az eldobott anyát, megfújja, ! elteszi. Hiába, ez ő. A legta­karékosabb ember. Láthatod, úgy fogja a filléreket, mint sajátját. Mindenki azért szere­ti leginkább, merj vérében van, hogy sose elégszik meg a tudásával. Jön egy új, gép, elsők között vizs­álja, nézegeti. Érdekli, mi­lyen változás található raj­ta, hogyan kell összerakni. Jár ide a gépállomásra a Techni­ka cimű folyóirat. Állandóan böngészi, az embereknek is el­újságolja, ha valami érdeke­set talál benne. — VAN EGY TANULÓJA. A kis Szántó Sanyi lakatosko- dik a keze alatt. Azt mondha­tom — s ezt mondják a tanu­lók, azoknak a szülei is —, leg­jobb helye nála van a fiatalok­nak. Megállít a múltkor a rak­tárnál, s azt mondja: »Inkább én állok, de a tanuló dolgoz­zon. Én majd figyelem, mit hogyan csinál. Rábízom a gye­rekekre a munkát, csak így ta­nul önállóságot. Ha csak olyan hozd ide, vidd oda megbízáso­kat adnék nekik, sose lenne belőlük jó munkás.« Nagyon elkeserítette, hogy a Sanyi megbukott anyagismeretből. Az bántotta leginkább: az is­kola évközben nem figyelmez­tette a gépállomást, hogy a gyerek rosszul áll. Most Nagy László párttitkárral megegye­zett abban, hogy a pótvizsga előtt átveszi vele az anyagot. — Van egy dolgozónk, a Vigmond László. Itt kezdte nálunk, aztán elment katona­tisztnek, majd újra visszake­rült hozzánk. Sehol se dolgoz­tak vele szívesen, mert szak­mailag nem a legerősebb, se­gíteni, bajlódni kellett volna vele. Meg aztán beteg ember is. Senki nem akarta maga mellé venni. Egyetlenegy em­ber állt mellé, Báli elvtárs. »Őszinte ember vagyok — mondta —, nem szeretem a személyeskedést. Az az igaz­ság, hogy ez az ember sze­rencsétlen körülmények között tanult és szabadult negyven­hétben. A mestere sem volt megfelelő. Nem csoda, ha hi­ányzik belőle az önállóság, és kicsit lassan dolgozik. Pe­dig nálunk gyorsan és jól kell dolgozni. Azonban nem lökhetünk el egy régi párt­tagot, egy régi dolgozót. Múnkásszolidaritás is van a világon. Adjátok mellém, én majd megpróbálom. Minden embert lehet használni.« — HÁT ILYEN EMBER Ba­li István! Igazi munkásszív dobog a keblében. Lajos Géza két megelőzően a járási bizott­ság munkatársai a községi ve­zetőkkel, és elsősorban a fia­talokkal megbeszélik, hogy kik legyenek az alapszerveze­ti titkárok, s így, mintegy elő­zetes kiválasztás után tesznek javaslatot a tagságnak. Tavaly körülbelül 70 titkár vett részt továbbképzésen. A távolmaradó 30 fiatal, részben a gazdasági vezetők passzivitá­sa miatt (Ruhaüzem), részben pedig saját hibájából nem vett részt a tanfolyamokon. A járási bizottság munkatársai most minden alkalommal sze­mélyesen beszélnek az üzemi vezetőkkel, hogy segítsék a titkárok tanulását. A hathetes pécsi iskolán elsősorban a nagy tsz-községek titkárainak továbbképzését kívánja bizto­sítani a járási bizottság. Ezen­kívül húsz alapszervezetből egyhetes balatoni tanfolyam­ra indulnak a propagandisták, a többi reszortfelelős pedig kétnapos továbbképzésen vesz részt Kaposváron. A járásban 70 területi alap­szervezet alakult át tsz KISZ- szervezetté. Két községben — Répáspusztán és Magyaratá- don — csúcsvezetőség műkö­dik, s most létrehozzák a göl- lei csúcsvezetőséget is. Igv kí­vánják biztosítani a környező puszták fiataljainak nevelését. Három termelőszövetkezet­ben még nincs KISZ-szervezet. A kadarkúti Békében kevés a fiatal, a Szabadságban viszont már szervezik a KISZ-t, és rö­vid időn belül megalakítják az alapszervezetet. Nagybajom­ban csak KISZ-csoportot hoz­nak létre, s ezt a területihez csatolják. A szervezeti munka igen je­lentős része, hogy az újonnan megválasztandó járási bizott­ság 41 tagját személy szerint felelőssé teszik egy-egy alap­szervezet munkájáért. De nemcsak a járási bizottság munkatársai között osztják el feladatokat. Ugyanezt meg kell tenni az alapszervezetek­ben is. Ezt a járási bizottság ellenőrizni fogja. A munkatervben külön rész foglalkozik az Ifjú Gárdák te­vékenységével. A járás terü­letén jelenleg 30 alapszerve­zetben működik gárda. Mun­kájuk eredményessége érez­hető, mert a fiatalok mindig ott vannak a különbé-" ren­dezvényeken és biztosítják a rendet. A többi alapszervezetben is felmerült az igény, hogy hoz­zák létre az Ifjú Gárdát. Ép­pen ezért a munkaterv ez év végéig még 30 gárdista csoport létrehozását tűzi ki célul. A járási bizottság azonban nyo­matékosan felhívja az alap­szervezetek, az ifjúgárdisták figyelmét, hogy a gárdista csak annyival különb a többi KISZ-tagnál, amennyivel töb­bet dolgozik. Kappsszerdahelyen az isko­laév befejezésekor a nyolcadik osztályos úttörők ballagását egybekötötték a KISZ-be tör­ténő átadással. Most az a terv, hogy a járás többi köz- sé'ében is meghonosi"- ” ezt, nagy gondot fordítanak az általános iskolát elhagyó fia­talok ifjúsági szövetségbe va­ló bevonására. Ezért a KISZ- alapszervezetek már most, a ezetőségválasztó taggyűlések- hívjanak meg nyolcadik osztályosokat, a későbbiek fo­lyamán pedig egyéb rendezvé­nyeken ismertessék meg velük Kommunista Ifjúsági Szö­vetség tagjainak életét, mun­káját.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom