Somogyi Néplap, 1960. július (17. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-09 / 161. szám

SOMOGYI NÉPLAP 6 Szombat, I960, július 9. PIACI JELENTÉS Az Áramszolgáltató Vállalat előtt már megtalálták helyüket a tej- és tejtermék árusítók. Keceli Józseffel, az Állami Ke­reskedelmi Felügyelőség — és Kiss Imrével, a KÖJÁL mun­katársával járjuk sorra az áru­sokat. Bizony van szabályta­lanság elegendő. Helhnann Ferencire kapós- szerdahelyi asszony piszoktól fekete csészével szolgálja ki a tejfelt, mások az edényeket nem takarják be, vígan lak- mározhatnak rajtuk a legyek Sokan a tejtermékek mellei zöldséget, gyümölcsöt, külön­böző terményeket, árusítanak, ez veszélyezteti a tejtermékek tisztántartását. Igaz, hogy a piac más helyre költözik majd. de a városi tanács addig is esi náltathatna egy piaci táblát, amely jelezné, hogy hol milyen terméket szabad árusítani. * * * Ma egy kicsit elkéstek a nyitással az állami és szövet­kezeti kereskedelem standjai. 7 óra és még zárt boltok me­rednek a vásárlók felé. Az Élelmiszerkiskereskedelmi V. 330-as piaci standjának ve­zetője panaszkodik is: csak kétféle áru van, káposzta és burgonya. Ezért nem érdemes nyitni. Hét óra után mégis csak megérkezik a MÉK szál­lító kocsija, de nem sok benne a köszönet. A stand vezetője 14 fele árut rendelt, hogy ki paradicsom, paprika, uborka stb. egyáltalán nem is szállí­tottak. Francia' barack, ká­poszta, zöldség, karalábé, bur­gonya, karfiol, zöldborsó és tök — ez az egész választék. A kései szállítás miatt az ímsz 1-es standja is csak ne­gyed nyolc felé kezdhette meg az árusítást. Pedig a MÉK-től Míg a MÉK, az ímsz, és a Kisker bódéjai előtt csak né­hány ember lézeng, addig a somogygeszti TJj Barázda Tsz árusítóhelye előtt hatalmas a tömeg. Tíznél többféle ter­mény, köztük uborka is kap­ható 4 forintos áron. Ugyanez másutt 8 forint kilónként! és a szövetkezeti felvásárlótól is kapnak árut, de nem valami bőségesen. A szalonna végeket itt sem takarják le. Jó lenne tudja elégíteni a vásárlók igé­nyeit, de csak hét félét kapott. • * * Ennek nem az az óka, hogy a MÉK saját üzleteit, stand­jait részesíti előnyben. Saját piaci árusítóhelye is csak hat féle árut kapott, azt is későn. A keresett áruféleségekből: üvegszekrényben tárolni a hentesáruk * * * Az állami és szövetkezeti kereskedelemnek igen fontos árszabályozó szerepe van a piacon. De hogyan tölthetnék be hivatásukat, amikor késve és kevés árut kapnak. A termelőknél jelentős niennyiségű francia barack, meggy, málna, körte, sárga ba­rack, spenót, sóska, kevés ba­romfi, sok tej, tejfel, túró vár eladásra. A francia barac­kot 16 forintért (fmsz-nél 10 forint), a málnát 12 forintért, a sárga barackot — még félig éretlen — 10 forintért, a meggyet 7-—8 forintért árusít­ják kilónként A tojás magá­nosoknál 1,30, az állami keres­kedelemnél 1,20. Érthetetlen, hogy a magyaratádi Március 8 Tsz a magánosok által tartott 1,30 forintos áron árusította a tojásokat. • • • »•Hal — vad — baromfi« ez a felirat áll az Élelmiszerkis­kereskedelmi Vállalat elárusí­tó helyének cégtábláján. Elég­gé mostoha a gazda, mert egyetlen vadat, halat, baromfit sem látunk. — Nem volt a múlt héten sem áru, talán a hét végén ka­pok valamit — panaszkodik az eladó. Nem értjük! Ha nem kapnak az efajta árukból. (pe­dig nagy szükség lenne rá a kaposvári piacon is) akkor árusítsanak ott más élelmiszer­féleségeket, vagy rendezzenek be pecsenyesütőt S zalai László Bumeráng, ami Talán egy nép sem olyan gazdag költészeté­ben, mint a mi népünk. Történelmünknek úgyszólván minden korszaka termett állócsil­lagokat irodalmunk egére. Líránk halhatat­lan életművéből néhány gyöngyszemet meg­ismertetni, és tömegesen megismertetni nagy és tiszteletre méltó vállalkozás, kulturális . forradalmunkhoz méltó misszió. Ennyit elöl­járóban ... Irodalmi ismeretterjesztésünk az elmúlt évek folyamán jelentős hatóerőt képviselő se­gédcsapatokat nyert az elszaporodott irodal­mi színpadok köré csoportosult előadói kö­zösségekben. Megyénk majd minden járási székhelyén, nagyobb községekben jöttek lét- r« .......i'áink répát az irodalmi ismeretter­j esztésben meghatározó irodalmi színpadok, s végzik megalakulásuk óta munkájukat. Ter­mészetesen nem minden gáncs nélkül, jólle­het a célkitűzés — az önművelésen túl —, a tömegek irodalmi műveltségének tudatos pal­lérozása megérdemelné mindenütt a leg­messzebbmenő támogatást! Ez azonban nem egy helyen éppen azok ré­széről hiányzik, akik' értelmiségi, közigazga­tási, népművelői hivatásuknál fogva avatott segítői lehetnének egyebek között az irodal­mi színpadoknak is. Támogatás helyett nem egy esetben gáncs volt a része példának okáért a balatonboglári Vikár Béla művelő­dési ház irodalmi színpadának is. A legfáj­dalmasabb támadás azonban a közelmúltban érte a lelkesen tevékenykedő fiatal kollektí­vát Persze, mint az már az ilyenféle támadá­soknál lenni szokott, a gáncsoskodók világért sem az irodalmi színpad vezetőit keresték fel »bírálatukkal«, hanem a megyei szerveket, azzal vádaskodva, hogy a »Nagyon fáj« című magyar szerelmes versekből összeállított iro­dalmi műsor ártalmára volt a hallgatóságnak, túltengett a műsorban a dekadencia, a polgá­ri íz és így tovább. Előre vivő bírálat, biztatás helyett tehát az irodalmi színpad tagjai hátmögötti támadás­ban részesültek, mondanunk sem kell: érdem­visszarepül..; telenül, mivel előadói számaikat líránk kin­csestárából nemcsak hogy. a legtisztább jó­szándékkal, hanem nagy hozzáértéssel is vá­logatták össze. Bizonyíték erre az az össze­kötőszöveg, melyet alkalmunk volt megis­merni, s amely a megidézett költők haladó szellemű bemutatására, helyes irodalomtör­téneti értékelésére törekedett. , Csalódnánk a Vikár Béla művelődési ház irodalmi színpadának tagjaiban, ha a bume­ráng, amit titokban hajítottak el — kedvü­ket vepné a további munkától. Keseregni sem érdemes, mivel ha visszapillantunk Balaton- boglár kulturális életére, láthatjuk, hogy itt bizonyos rétegek részéről »nemes« hagyomá­nyai vannak az intrikának. Világosan emlék­szünk azokra az időkre, amikor néhány sér­tődött operett- és népszínmű-rajongó hang­adására valósággal bojkott alatt állt a mun­káját kezdő művelődési ház... Nem ejtettük ki emlékezetünkből, hogy sok itt a kispolgári szűklátókörűségben megrekedt hangadó, ezért is .merjük nagyon határozot­tan védelmünkbe venni a szerelmi líránkat bemutatni kívánó irodalmi összeállítást, a »Nagyon fáj«-t. Vajda Jánost, Ady Endrét, József Attilát, Kosztolányit, Tóth Árpádot — hogy csak néhány nevet említsünk — nem kultúrpolitikai »vétség« bemutatni, még ak­kor sem, ha lírai termésükből bemutatásuk során szerelmes versek voltak a közvetítők. A bumeráng tehát visszarepül azokhoz, akik dehogy ügyszeretetből, dehogy a segíteni készek nemes hevületéből hajtva dobálóznak. A gáncsoskodás indítéka egészen alacsony, na­gyon méltatlan a magát műveltnek tartó em­berhez! N.em kutatjuk, kit érint ez utóbbi megállapítás, mert reméljük, hogy nem indul kétes célú pályájára több bumeráng. Ha pe­dig mégis, dolgozzék annál jobban a Vikár Béla művelődési ház irodalmi színpada, mert lám, akkor nemcsak az irodalmi közízlés pal­lérozására, az irodalmi műveltség emelésére v,an szükség, hanem egynéhányak nevelésére iái László Ibolya! AZ IBUSZ FIGYELMÉBE! „Hívja és várja Szeged... —" De jobb ha itthon maiad... rp >■ jrr 1 r Tűnődés Középkorú, falusi kinézésű ember álldogál a Május 1 ut­cában az egyik frissen festett, s nemrégen felszerelt hulla­dékgyűjtő láda mellett. Ahogy fejét vakargatja. azt gondolom, segítségre szorul. Meg is leér-: dem: — Talán útbaigazíthatnám, bátyám? — Lenne szives, maga tán érti a dxolgot. Ügy látom városi lehet... _ ?? ■ — Magyarázza meg nekem, mi a csudának festették ilyen rikító színűre ezeket a szemét- I gyűjtőket? Valami egyszerűbb 'zín nem létt volna jobb? — Tudja bátyám, a tanács nem ér rá, nincs is arra lehe­tőség, hogy minden embert megtanítson a tisztaság elemi követelményeire. Ezek az élénk színű ládák •pedig »nevelhet­nek« is, messziről magukra hívják a járókelők figyelmét: itt vagyok, a szemetet ne a földre dobjátok, hanem ide. Az atyafi hümmögött, lát­szott rajta, hogy hiszi is, meg nem is. Menni akarok, már ép­pen búcsúzom, amikor városi kinézésű ember ér mellénk. Tízóraizik csak úgy papírból. A maradékot, ahogy mellénk ér, összegyűri, s a rikító színű ládika tövébe dobja. A jókora papírból kenyérhéja, meg disz­nósajt bőre lóg kifelé. Készséges hallgatóm rámnéz, s nem minden gúny nélkül jegyzi meg: — Nem szuperál a láda, baj lesz a nevelésselSz. | A fenti idézetet a február 19-én kelt kedves hangpú meg­hívón olvashatjuk. A szegedi Idegenforgalmi Hivatal invi­tálta így szerető házigazda módjára többek között So­mogy megye, Kaposvár lakóit is a Szegedi Ünnepi Játékok­ra. A cím második fele azon­ban a becsapottaktól szárma­zik, akik óhajuk és elhatáro­zásuk ellenére alighanem itthon maradnak, mert egy­szerűen nem lehet részük az Ünnepi Játékok nyújtotta él­ményekben ... Többször tapasztaltuk, így hát megszokhattuk már, hogy az IBUSZ szemüvegén át a vidék az csak vidék, hátha még ráadásul tanácsi kezelésű idegenforgalmi hivatala van és nem IBUSZ irodája. Mél­tánytalanság történt ezúttal is, bár szebb jelzőkkel is illethet­nénk az IBUSZ eljárását, amikoris terjengős levélben, ’finoman« megfogalmazva hozta tudomásunkra, hogy szí­vesen látnak bennünket, de jegyet, azt bizony sajnos már nem tudnak biztosítani .. Mi történt tulajdonképpen? A Somogy megyei Idegenfor­galmi Hivatal kaposvári ki­rendeltsége — a fenti kezdetű körlevél alapján — társasuta­zást szervezett a Szegedi Ün­nepi Játékokra. Részletes mű- sortervezet birtokában válasz­tották augusztus 14—15-ét. Megrendelték 72 főre a szál­lást, az autóbuszt és a jegye­ket. Június 14-én megjött a válasz: az igénylést Budapest­ről átadták a szegedi irodának, onnét fogják küldeni 30-a után a szervezett utazáshoz igényelt jegymennyiséget. Mindenki ír. gnyugodott, s az utasok befize'.ték a 170 to­ri ntes részvételi díjat. De jött a levél július 1-én, hogy országosan sok az igény­lés, így szüksége sé vá t, hogy az igazgatóság központilag je­lölje ki azokat az irodákat, amelyeknek rendelkezésére bocsátják a jegyeket. Az már csak természetes, hogy Somo- gvot elfelejtették kijelölni... Akárhogy nézzük, a szerve­zés csődjével állunk szemb n, mert egy rendező szervnek mindenkor jóelőre tudni ille­nék, hogy hány főt tud befo­gadni. Inkább közöUék volna februárban, hogy Kaposvár­ról ne is készüljenek az ünne­pi játékokra. De megrendel­tetni a szállást, a gépjármű­vet, befizettetni a nénzt, s az­tán »visszakoz«-t fújni — ez v alahogy mégsem rendes do­log. És mi volt a válasz a két-t segbeesett telefon-rekiamá- cióra? Figyeljük csak! , — Végső esetben augusztus 20-ra még tudunk adni 90 da­rab 10 forintos állóhelyet... Hát rajta, kaposváriak, há­lálkodjatok e jóindulatú ke­gyesség hallatán. A hosszú úton úgyis kipihenhetitek ma­gatokat, miért ne álljatok az előadáson. E'végre valamics­két áldozni is kell a kultúra oltárára... Valahogy igy gondolhatta a szegedi szervező iroda, mi azonban figyelmeztetünk: ér­demes lenne felülvizsgálni a dolgot, és megállapítani, hogy miféle szervezésnek köszönhe­tő a, szegediek eme csodálatos jóindulata... A halál torkából Gyönyörű napsütéses ■ idő volt, a tábor első napja. A sátrak fenségesen tarkállottak a part mentén, közöttük: sok­sok fiatal. Felnőttek már ugyan, tapasztaltak, de a fiatal generációból valók ... Éles sípszó hasított a leve­gőbe, s ez egycsapásra hangu­latra derítette őket. Fürdés! Márián messze van a mély­víz, a part mentén bokáig érő tócsában ismerkednek hőfoká­val, de azért előrelátóan így szól a táborparancsnok: — Nem vagy tojt már gyere­kek, mégis azt kérem, vigyáz­zatok egymásra. Ne menjen egyedül senki, s a csónakból is figyeljük, ki merre van, ne­hogy meglepetés érjen bennün­ket ... Még kuncogott is valaki a csoportban a túlzottnak vélt óvatosság láttán, aztán megin­dultak a Balaton felé ... Mindaddig nem is történt semmi, míg újra bele nem ha- sított a levegőbe a fürdés vé­gét jelző, partra hívó sípszó. Akkor vették észre, hogy a tá­bortól jó messzire az egyik csoport nem igyekszik a part felé. Csak nagy kiabálást hal­lottak, vészjósló sikolyt, két­ségbeesést. .4 perc ezredrésze alatt felkorbácsolódták az ide­gek, s egy fiatalember tempós csapásokkal megindult arrafe­lé. A parton valaki megjegyez­te: — A csónakosok... — Hatan voltak, négy fiú, két lány ... — Mi történhetett velük? — Úristen, még belefullad­nak ... Ezalatt a vízben rettenetes perceket éltek át. Sima volt a Balaton tükre, napfény csillo­gott a vizen, de lábuk alól el­tűnt a talaj, s a kétségbeesett kapálózás, az ijedtség s a víz már-már végzett némelyikkel. Maguk sem gondolták, nem vették észre, hogy milyen mélyre eveztek. S ahogy ott játszódtak, incselkedtek, him­bálóztak, és evezőst akartak cserélni, megbillent a kis ha­jó... Az egyik fiúnak még volt annyi lélekjelenléte, hogy fel­fordította a csónakot, nem tu­dót elsüllyedni. De addigra már az egyik lánynak fenn­akadt a szeme, szája széle li­lává vált, haja kísértetiesen úszkált a vízen. Már nem isi csapkodott, készült a hullám­sírba ... Hajánál fogva húzták a fel- fordított csónakhoz, és keser­ves kínok közt ráfektették. A többiek is kétségbeesve kapá­lóztak, fogózkodtak a csónak szélében. A másik lány pedig artikulátlan hangon visította: — Jaj... jaj... édes­anyám ... És elájult. Németh Gyurka — a hetedik — nyakába akasz­totta a hsának láncát, úgy pró­bált kiúszni. A szabadulás tíz percre lehetett, de hosszú órá­nak tűntek a percek, a távol­ság leküzdhetetlennek. S ahogy húzta a csónakot, az evező megakadt valahogy, lebukott ö is a víz alá, aztán csak eről­ködött tovább, mig partot nem értek. Mesterséges légzés, utolsó erőfeszítések. A fiú, aki part­ra vonszolta a szerencsétlene­ket, alighogy kiért, összeesett az izgalomtól, a kimerültség­től. Három embert ápoltak már, s a halálfélelem borzal­mas dolog. A lányok, didereg­ve, reszketve feküdtek a par-, ton, alig lehetett őket eleire kelteni... De megmenekültek. Vissza­tértek a halál torkából... S a táborparancsnokság határo­zott: mind a hat felelőtlen em­bert hazaküldte egy életre .szó­ló tanulsággal, s óva intette őket. Hisz rájuk gyermekeket bíznak majd, s hogyan állhat­nak helyt felelősségteljes hi­vatásukban, ha önmagukra sem tudnak vigyázni... A hetediket, az életmentő Németh Gyurkát kitüntetésre javasolták... S a szörnyű per­cek emlékét sohasem feled­hetik el a tábor lakói... J. B, Pályázat! A Székisfíhériári Útépítő is Földmérő Technikum kétéves földmérő tagoza­tára érettségizett, lehető­leg munkás- és paraszt­származású fiatalok élet­rajzzal és érettségi bizo­nyítvánnyal rövid ideig még jelentkezhetnek. Bővebb felvilágosítást a technikum, vagy- a So­mogy megyei Földmér-'si és Földm iivárTart 'si Fel­ügyelőség, Kaposvár, ad. (14103) Somogyi Mépfap Áz MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Felelős szerkesztő: KISDEAK JÓZSEF. Szerkesztőség: Kaposvár. Sztálin u. 14. Telefon- 15-10. 15-11* Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat. Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon: 15-16. Felelős kiadó: WIRfH LAJOS. Készült a Somogy megv et N' omda- ipari Vállalat kaposvári üzemében. Kaposvár, Latinka S. u. 6. — 2593 Nyomdáért felel: LÁSZLÓ TIBOB Igazgató. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi posíahiva oknál és postáskézbesitőknél. előfizetési díj egy hónapra 11,- Ffc Üzemképes OPEL-BLITZ 3 tonnás tehergépkocsi 18 000 Ft-ért eladó Cím: Földművesszövetkezet, Somogysámson. Tel. : 6 (!>QQ7) Keresse fel Barcson a nemrégen megnyílt önkiszolgáló boltunkat Széchenyi tér 10. alatt Bőséges áruválaszték! Fűszer-, csemege-, italkülönlegességek és háztartási cikkek! (2999 l

Next

/
Oldalképek
Tartalom