Somogyi Néplap, 1960. július (17. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-09 / 161. szám

I SOMOGYI NÉPLAP Szombat, 1960. július 9. Hruscsov elvtárs bécsi sajtóértekezlete R szovjet - osztrák közös közloiciéiiY (Folytatás az 1. oldalról.) országokban teendő utazásáról, megkérdezte: Szándékában áll-e esetleg az idén megtenni ezt az utat? 'Majd még egy kérdést tett fel'azzal kapcso­latban, hogy mauthauseni kon­centrációs táborban elmondott beszédében a szovjet kormány­fő Adenauert Hitlerhez ha- sonlítota. — Valóban ez-e a véleménye, mert nekünk, a Németországot környező álla­mokban az a véleményünk, hogy Adenauer erősen külön­bözik Hitlertől — jelentette ki a svéd újságíró. * Hruscsov az első kérdésre így válaszolt: — Az elsp kér­dés a skandináv utazás Kérdé­se volt. Ez nem lehet .ennek a bécsi sajtóértekezletnek a té­mája. Ez olyan kérdés, amely­ben a Szovjetunió és a skan­dináv országok kormányainak kell megegyezniük. A második, Adenauerre vo­natkozó kérdésre adott vála­szában Hruscsov kijelentette: — Ha Hitler fényképét és Ade­nauer fényképét összehason­lítjuk, ezek egyáltalán nem hasonlítanak egymásra. De ha politikáról van szó, Adenauer ugyanazt a politikát folytatja, amivel Hitler kezdte. Amikor Hitler hatalomra került, be­tiltotta a kommunista pártot. Adenauer ugyanezt tette. Hit­ler ezután Németország összes demokratikus szervezeteit ül­dözni kezdte. Adenauer ugyan­ezt csinálja. Üldözi* mindazo­kat az embereket, akik a de­mokratikus szabadságjogokért szállnak síkra, a vádlottak padjára ültetett olyan embe­reket is, akik a béke biztosí­tásáért vívott harcot vallották feladatuknak. A különbség az, hogy más-más időket élünk. Hitler idejében is más kor volt, és Adenauer idejében is más. Hitler kinyitotta száját, és nem tudta lenyelni mind­azt, amit le akart nyelni: Ade- nauernek még az isten is azt parancsolja, hogy csak nyal­ja a szája szélét, és dühöng­jön. de nem emelheti fel a fejét, mert ha most rá támad a szocialista országokra, akkor szétverjük. Szeretnék bocsánatot kérni Raab osztrák kancellártól és az osztrák közönségtől, hogy Ausztria földjén olyan kérdé­seket érintek, amelyek esetleg kellemetlenek az osztrák kor­mány számára. Én a magam részéről nem akartam érinteni ezt a kérdést. Kötelességemnek tartom azonban, hogy ezen a sajtóértekezleten minden olyan kérdésre válaszoljak, amelyet feltesznek. A londoni Daily Mail mun­katársa ezután megkérdezte: Szándékában áll-e a Szovjet­uniónak továbbra is részt ven­ni a nukleáris fegyverkísérle­tek megtiltásáról tárgyaló ér­tekezleten? Hruscsov válaszában hang­súlyozta: — A Szovjetuniónak nemcsak szándékában áll, ha­nem ténylegesen részt is vesz ezeken a tárgyalásokon, és szeretné, ha rövidesen aláír­nák a megfelelő egyezményt. A helyzet azonban az, hogy a Pentagon, az amerikai had­ügyminisztérium és az Egyesült- Államok kormánya útját állja az ilyen megegyezésnek ugyan­úgy, mint a leszerelési tárgya­lásokon tette. A Neues Österreich munka­társa azt kérdezte Hruscsov- tól, vajon a szovjet kormányon beiül vannak-e nézeteltérések a békés egymás mellett élés kérdésében? — Nekem, mint a Szovjet­unió miniszterelnökének és mint a Szovjetunió Kommu­nista Pártja Központi Bizott­sága első titkárának nincs tu­domásom arról, hogy valami nézeteltérés állna fenn akár a szovjet kormányon, akár a párton belül ebben a kérdés­ben — válaszolta a szovjet miniszterelnök. —• Amennyi­ben önnek tudomására jutott volna ilyesmi, súgja meg ne­kem, lehet, hogy rosszabbul vagyok értesülve, mint ön, és hálás lennék, ha ezt közölné vélem. A Times of India munkatár­sa tette fel a következő kér­dést: — Van-e a Szovjetunió­nak valami új javaslata, kez­deményezése a leszerelés kér­désében? Hajlandó-e a Szov­jetunió arra, hogy új tárgy a­\sokat kezdeményezzen? Hruscsov válaszában utalt a legutóbbi szovjet leszerelési javaslatra, amely figyelembe veszi tárgyalófeleinek vélemé­nyét, majd kijelentette: — Legutóbbi javaslatainkat, mint önök is tudják, a nyu­gati hatalmak nem támogat­ták. Ezt a kérdést most az Egyesült Nemzetek Szervezete közgyűlésének rendes üléssza­ka elé vittük. Véleményünk szerint ez a leghatékonyabb lépés, mert ott a világ minden népe képviselve van, és -a vi­lág népeinek érdeke, hogy biz­tosítsák a békét. Hozzátehetem uraim — foly­tatta Hruscsov —, hogy van egy népi mondás: Segíts ma­gadon, az isten is megsegít. Ha túlságosai? bízunk a közgyű­lésben, ez is csalódást okozhat a népekben. A tömegeket meg kell szervezni, harcra kell szer­vezni őket a békéért, azok ellen, akik fékezik a lesze­relés kérdésének megoldá­sát. Ezután a Cairó Press tudó­sítója tett fel kérdéseket. Elő­ször azt kérdezte meg, hogyan kommentálja Hruscsoii a pozi­tív semlegesség álláspontját, amelyet az ázsiai—afrikai or­szágok vallanak és különösen az Egyesült Arab Köztársaság álláspontját? Hruscsov válaszában kije­lentette: »nagyon pozitívan ér­tékeli ezt a politikát. A Cairo JPress tudósítója má­sodik kérdésében szóvátette, hogy a nyugati hatalmak fegy­vereket szállítanak -Izraelnek. — Mi erről a véleménye és ho­gyan látja a veszélyt, amelyet az a Közép-Kelet számára je­lent? Hruscsov válaszában kijelen­tette: — Véleményem szerint vitathatatlan, hogy ez az ak­ció nem a békét, hanem a he­lyi konfliktusok szítását szol­gálja, amit a nyugati hatalmak helyi (lokális) háborúknak ne­veznek. A helyi háborúk el­mélete azonban igen veszélyes elmélet, mert minden kis he­lyi háború szikra lehet, amely lángra gyújthatja az egész vi­lágot. Annals idején azt java­soltuk, hogy kössünk szerző­dést a nagyhatalmak között és más hatalmakkal is, hogy sen­ki sem szállítson fegyvert semmilyen országnak a Közeí- és Közép-Keleten. De a nyu­gati hatalmak azt akarják, hogy mi ne áruljunk fegyvert, ők viszont minél több fegy­vert akarnak eladni. Termé­szetes, hogy ebbe nem mehe­tünk bele, mert ha a nyugati hatalmak saját szövetségesei­ket ellátják fegyverrel, akkor mi szívesen ellátjuk fegyver­rel azokat az országokat, ame­lyek a semlegesség és az ön­védelem mellett szállnak sík­ra. A Rudé Právo munkatársa megkérdezte a szovjet minisz­terelnöktől, mit tart ausztriai látogatása legpozitívabb ese­ményének? Hruscsov válaszában egye­bek között hangsúlyozta: a leg­jobb benyomást Ausztriában rá és kíséretére az tette, mi­lyen meleg rokonszenvvel vi­seltetik az osztrák nép a szqjj­Róma (MTI). Az elmúlt két hét viharos eseményei megráz­ták egész Olaszországot. A rendőrók és a baloldali tünte­tők összetűzéseinek eddig hét halálos és hétszáz sebesült ál­dozata van. A fővárosban pénteken reg­gel már valamivel nyugodtabb volt a helyzet, Nápolyból, Pár­mából és Modenából azonban újabb incidenseket jelentettek. Réggio Emilia észak-olaszor­szági városban a rendőrök csü­törtökön géppisztollyal tüzel­tek az antifasiszta tüntetőkre, öten meghaltak. A véres ese­mények híre csütörtökön este jutott el az olaszországi parla­mentbe, ahol csak nagynehe- zen sikerült, helyreállítani a rendet. Hasonló viharos ülés volt Palermóban, a szicíliai te­rületi parlamentben, ahol a jet nép iránt. — Utazásunk során — mondotta — sokat be­szélgettünk Raab kancellár úrral, és szeretném elmonda­ni, hogy soha nem volt közöt­tünk semmiféle nézeteltérés. Ez nagyon örvendetes szá­munkra, mert arról tanúsko­dik, hogy Ausztriához fűződő kapcsolataink nagyon jók, és még tovább szilárdulnak. Min­dent megteszünk annak érde­kében, hogy kapcsolataink jó baráti alapon tovább fejlődje­nek. Üdvözöljük és tiszteletben tartjuk Ausztria semlegessé­gét, 'nagyrabecsüljük a tehet­séges, zeneértő osztrák népet, további sikereket és virágzást kívánunk neki. Mivel az osztrák kormány koalíciós kormány, a Néppárt és a Szocialista Párt koalíció­ja hozta létre, feltétlenül meg szeretném mondani, hogy a Szocialista Párt vezetőjével, dr. Pitterjnann alkancellár úr­ral folytatott tárgyalásaink szintén baráti jellegűek vol­tak, és úgy látom, hogy a szov­jet—osztrák viszonyt és az osztrák semlegességet illetően mind a két koalíciós kormány­párt egy véleményen van. Ez nagy örömünkre szolgál. A Barometer című lap Ul- mann nevű tudósítójának kér­dése eképp hangzott: — Mi­vel Hruscsov úr a gazdasági versengés alapján akcfr együtt­élni, helyes lenne-e,' ha vala­milyen nemzetközi egyezmény szabályozná ezt a versengést,, hogy ez a gazdasági verseny valóban korrekt formában folyjék, és az emberiség javá­ra szolgáljon. Hruscsov a kérdésre így vá­laszolt: — Mi a különböző tár­sadalmi rendszerű országok békés együttélésének . állás­pontján állunk. Szívesen részt veszünk nemzetközi konferen­ciákon, és olyan ^megegyezése­ket is hajlandók’vagyunk elő­készíteni, amelyek a békés együttműködési és a gazdasá­gi versenyt megfelelő keretek köze szorítják. Sajnos, kezde­ményezésünket nem támogat­ják, de mivel nincs más vá­lasztás, minden esetre béké­sen együtt kell élnünk és gaz­daságilag versenyeznünk kell. Ügy látszik, még nem min­denkinek hatolt el a tudatáig, hogy meg kell szüntetni a ke­reskedelmi megkülönbözteté­seket, és egyenlő lehetősége­ket kell létrehozni minden or­szág és minden nép-számára a gazdasági versenyben. Egy izraeli tudósító megkér­dezte: — Hajlandó-e a Szov­jetunió hozzájárulni ahhoz, hogy olyan Szovjetunióban élő személyek, akiknek rokonaik vagy hozzátartozóik Izraelben élnek, áttelepülhessenek a Szovjetunióból Izraelben élő családtagjaikhoz? . — Egyáltalán nincs elle­nünkre, hogy a családtagok egymással találkozzanak — válaszolta Hruscsov! — Szeret­ném azonban hozzáfűzni, hogy nálunk a szovjet külügymi­nisztériumban nincsen egyetlen olyan kérvény sem, amely az Izraelbe való kiutazásra irá­nyulna. Ezzel szemben igen sok olyan kérelem érkezett a kommunista és neofasiszta képviselők összeverekedtek. Az ülést felfüggesztették. A nyugati hírügynökségek megállapítják, hogy hosszú idő óta most a legkényesebb a helyzet Olaszországban. Rómában, valamint a római és a firenzei tartományokban minden nyilvános gyűlést be­tiltottak. A rendőrség meg­szállta a stratégiailag fontos pontokat. Tambroni olasz miniszterel­nök a képviselőházban mon­dott beszédében megpróbálta a kommunistákra hárítani a felelősséget a véres eseménye­kért. Majd fenyegetően kije­lentette, hogy »a kormány tel­jesíti kötelességét, meg fogja védeni az államot és intézmé­nyeit«. az illetők visszatérését hazá­jukba, a Szovjetunióba. Mihajlov, a Pravda tudósí­tója azt kérdezte a szovjet miniszterelnöktől: véleménye szerint mi a legjobb megoldás Nyugat-Berlin kérdésében? Hruscsov a kérdésre a kö­vetkezőket válaszolta: — Véleményem szerint a berlini kérdés megoldására a legjohb út a német kérdés megoldása. Erre viszont a két Németországgal való békeszer­ződés megkötése a legalkalma­sabb. Akik eddig hurrogtak itt a teremben, most ne kiabálja­nak, értsék meg, hogy elkerülhetetlen és meg is lesz a békeszerződés a két német állammal. Ezt a szerződést alá fogják ír­ni azok az államok, amelyek harcoltak; Hitler ellen. Ha pe­dig nem, akkor a Szovjetunió és a többi erre kész ország ír­ja alá a békeszerződést. Ez megoldja Nyugat-Bérlin kér­dését, és Nyugat-Berlin sza­bad város lesz. Ezért ismétel­ten Brandt úr figyelmébe ajánlom, minden eszközzel ja­vítsa kapcsolatait Grotewohl elvtárssal és Ulbricht elvtárs­sal, mert így is, úgy is velük kell majd tárgyalnia. Ugyanis ez a terület a Német Demok­ratikus Köztársaság része. Nyugat-Berlin kapcsolatai a Német Demokratikus Köztár­saság területein keresztül ve­zetnek. Más kiút nincs. Akár Brandt csinálja ezt me£, akár bármilyen más későbbi polgár- mester, ez nem lényeges kér­dés, viszont törvényszerű, hogy meglesz. Elárulok egy titkot: Nyugat- Németorsfágból értesültünk afPól, ott most olyan tervet szőnek, hogy a szövetségi gyű­lés ülését szeptemberben Nyu.- gat-Berlinben tartják meg. Ez provokációs célból történik. Már megmondtam, és most is megmondom: esetleg Grote­wohl és Ulbricht elvtárssal, valamint a szocialista országok más képviselőivel és a Hitler ellen harcolt országok megbí­zottai val össze kellene dugni a fejünket, esetleg úgy időzít­hetnénk a dolgokat, hogy ami­kor a szövetségi gyűlés Ber­linben ülésezik, akkor írnánk alá a békeszerződést Kelet-Né- metországgal, és így a szövet­ségi gyűlés minden képviselő­jének vízumot. kellene kérnie Grotewolhtól, hogy Berlinből hazautazhassék Bonnba. Hruscsov elvtárs sajtóérte­kezlete befejezéséül megkö­szönte az Osztrák Köztársaság kormányának, amiért megadta azt a lehetőséget, hogy véle­ményét nyilváníthatta a fel­merülő kérdésekről, és vége­zetül sok sikert kívánt a tu­dósítóknak újságírói tevékeny­ségükben és életükben. A sajtóértekezlet végén dr. Rudolf Kalmar • . köszönetét mondott Hruscsovnak megje­lenéséért, és jó utazást kívánt a szovjet küldöttségnek. Hrus­csov barátságos »-Auf Wieder­sehen« köszöntéssel búcsúzott Az Unita "»Le a fasizmus és az erőszak kormányával« cí­mű cikkében általános sztrájk­ra hívja fel a lakosságot, til­takozásul az öt Reggio Emilia-i lakos meggyilkolása miatt. NAGYATÁDON 17. számú boltunknál átadó leltár folyik. Felhívjuk -vevőink fi­gyelmét, hogy amennyi­ben nevezett boltunkkal szemben követelésük áll fenn, úgy azt írásban 5 napon belül jelentsék. Későbbi bejelentéseket nem veszünk figyelembe. Nagfatádi FöldmOvesszOvelkezel Igazgatdsáaa (3002) Becs (MTI). Pénteken dél­előtt N. Sz. Hruscsov a szov­jet, és V. Raab szövetségi kan­cellár, valamint Pittermann alkancellár az osztrák kor­mány nevében aláírta a szov­jet—osztrák közös közleményt. A közlemény bevezető része utal N. Sz. Hruscsovnak és kí­séretének ausztriai látogatá­saira, árra, hogy a hatóságok és a lakosság baráti fogadta­tásban részesítette a szovjet vendégeket. A közlemény hangsúlyozza,' hogy Hruscsov szovjet miniszterelnök és Raab szövetségi kancellár, valamint az osztrák szövetségi kormány tagjai barátságos légkörben folytatták megbeszéléseiket. A két fél egyöntetűen meg­állapította, hogy a szovjet- osztrák kapcsolatok, amelyek alapja a békés együttélés el­veinek . elismerése a két or­szág társadalmi rendszerének különbözőségétől és ideológiái nézeteitől függetlenül — mind­két fél számára kielégítően fejlődtek a kölcsönös megbe­csülés és az egymás belügyei- be való be nem avatkozás Szel­lemében. A két állam között nincs semmiféle megoldatlan politikai kérdés. A tárgyalások napirendjén a két ország gazdasági és kul­turális kapcsolatainak fejlesz­tésével összefüggő kérdések szerepeltek. A félek megelégedéssel ál­lapították meg, hogy a Szov­jetunió és Ausztria (kereske­delmi kapcsolatai kedvezően fejlődnek, amit előmozdított a kereskedelmi és hajózási szer­ződés, valamint az 1955. októ­ber 17-én megkötött árucsere­forgalmi és fizetési egyez­mény, úgyszintén a Szovjet­unió és Ausztria kölcsönös áruszállításairól az 1958— 1960-ig terjedő időszakra meg­kötött hosszúlejáratú szerző­dés is. Mindkét fél egyetért abban, hogy a két állam, kereskedel­mi kapcsolatainak kibővítése megfelel a két fél, érdekeinek. Megállapodtak, hogy a szov­jet külkereskedelmi szervek több szenet, vasércet, man­gánt, krómot, kőolajat és kő- olajtermékeket, gabonát, gya­potot, gépeket és gépi beren­dezéseket, valamint más áru­cikket exportálnak Ausztriá­ba, és ennek megfelelően több olyan cikket vásárolnak, mint hengerelt acél, kábelkészítmé­nyek, vashuzalok, , különböző gépek, gépi berendezések, nit- roxlakk, falemezek, szintetikus fonalak és szövetek, kikészí­tett bőrök, lábf>elik, s ilyen módon a következő években jelentősen növelik a két or­szág kereskedelmét. A felek ennek érdekében megegyeztek abban, hogy új hosszúlejáratú ötéves árucsereegyezményt kötnek. Megállapodtak abban, hogy 1960 szeptemberében a két or­szág kereskedelmi küldöttségei tárgyalásokra ülnek össze, hogy összeállítsák az említett időszakban kölcsönösen. szállí­tandó árucikkek jegyzékét. Szovjet részről azzal kap­csolatban, hogy 1961 júliusá­ban véget érnek azok az oszt­rák áruszállítások, amelyeket a Szovjetunió által Ausztriá­nak átengedett ipari üzemek csereértékeként teljesítenek, kijelentették, a . Szovjetunió hajlandó a továbbiakban is ke­reskedelmi egyezmény kereté­ben vásárolni ezeket az áru­kat azzal a feltétellel, hogy Ausztria ennek megfelelően Moszkva (TASZSZ). Nyikita Hruscsov, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának elnöke és kí­sérete pénteken délután visz- szaérkezett Moszkvába. A vnukovói repülőtéren Hruscsov fogadására megjelen­Kádár Jánor u Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, ál­lamminiszter, pénteken bemu­tatkozó látogatáson, fogadta I szintén több szovjet árucikket vásárol. Mindkét fél újra, hangsú­lyozta: fontos, hogy a keres­kedelmi kapcsolatokban fenn­tartsák a legnagyobb fokú elő­nyösség elvét, amit az érvény­ben lévő szovjet—osztrák ke­reskedelmi és hajózási egyez­mény is kifejez. , ■ Ausztriai tartózkodása ide­jén a szovjet kormányküldött­ség •megvizsgálta az Ausztriá­nak átengedett olajüzemek csereértékeként folyó osztrák kőolajszállítások . kérdését. A felek megállapították, hogy ezek az áruszállítások az ér­vényben lévő egyezménnyel teljes összhangban történnek. A szovjet kormáriy a két or­szág baráti kapcsolataira való tekintettel beleegyezett abba, hogy az évi, 500 000 tonna kő­olajat; amelyet az Ausztriának átengedett olajüzemek csere­értékeként kap, Ausztria csak 1934 júliusáig szállítsa, vagyis az eredeti határidőnél egy év­vel hamarább beszüntesse. A kulturális kérdésekről folytatott beszélgetések során megállapítást nyert, hogy az eddigi kulturális csere telje­sen megfelel a két ország óha­jainak és várakozásainak. A felek újból kijelentették, hogy a kulturális, a tudományos és a technikai csere további bő­vítésére törekednek, kifejezték egyetértésüket abban, hogy serkentsenek minden olyan kezdeményezést, amelynek célja a két ország kulturális közeledése, s elősegítik a kul­túra és a tudomány művelői­nek kölcsönös látogatásait és találkozóit. A szovjet minisztertanács elnöke a szövetségi kormány tagjaival folyt megbeszélése­ken megvilágította, milyen ál­láspontra helyezkedik a Szov­jetunió a nemzetközi politika megoldásra váró problémáit illetően. Mindkét félnek az a véle­ménye, hogy Ausztria állandó semlegessége „ pozitív módon szolgálja a nemzetközi feszült­ség enyhítését és a beké meg­szilárdítását. Hruscsov szovjet miniszterelnök kijelentette, hogy a Szovjetunió tisztelet­ben tartja Ausztria semleges­ségét és függetlenségét. A felek egyetértenek abban* hogy az általános, teljes és el­lenőrzött leszerelés korunk legfontosabb és leghalasztha­tatlanabb problémája. Minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy a leszerelés kérdése az ENSZ-közgyűlés 1959. novem­ber 20-án kelt határozatának megfelelően kedvező megol­dást nyerjen. Ez elősegítené a háborús veszély kiküszöbölé­sét, és megszabadítaná a né­peket a fegyverkezési verseny terheitől. Mindkét fél meg­győződése, hogy ha létrejönne a megegyezés a nukleáris fegy­verkísérletek eltiltásában, ez fontos lépés, lenne a leszerelés kérdésének megoldása felé ve­zető úton. Hruscsov, a szovjet minisz­tertanács elnöke tájékoztatta az osztrák kormányt a Szov­jetuniónak a német békeszer­ződés megkötése és a nyugat­berlini kérdés ilyen alapon való megoldása tekintetében elfoglalt álláspontjáról. Végül mindkét fél kifejezte megelégedését Hruscsov szov­jet kormányfő ausztriai láto­gatásának sikerével, és meg­állapította, hogy a látogatás fontos lépés volt, amely a bé­ke ügyét, a szovjet—osztrák kapcsolatok további fejlődését szolgálta, és erősíti a szovjet és.az osztrák nép baráti kap­csolatait. Hruscsov hazaérkezett Moszkvába Kádár János fogadta az új mongol nagykövetet tek a kommunista párt és a szovjet kormány vezetői, va­lamint külföldi diplomaták. A repülőtéren a moszkvai dolgozók sok száz képviselője üdvözölte Nyikita Hruscsovot. (MTI) Zsambalin Banzar rendkívüli és meghatalmazott nagyköve­tet, a Mongol Népköztársaság új magyarországi nagykövetét* (MTI) szovjet külügyminisztériumhoz a konferencia résztvevőitől. Izraelből, hogy engedélyezzük (MTI) Hét halott, hé tszáz sebesült — az elmúlt két hét olaszországi mérlege

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom