Somogyi Néplap, 1960. július (17. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-03 / 156. szám

Vasárnap, 1960. július S. 7 SOMOGYI NÉPLAP \A O A HORGÁSZATBAN Lengyelország ki: — Mi az, te nem dolgozol? — Nekem fáj a torkom. — Nálam még rosszabb a helyzet, nekem torokgyulladásom is van. Csehszlovákia • * * ? Franciaország Spanyolország — Add a macskának, tudod, hogy én nem szeretem a halat. Anglia Hová ufózzunk? Az IBUSZ 1960. évi társas utazásai keretében sok dolgo­zónak módjában áll, hogy el­látogasson a szocialista orszá­gok legszebb városaiba, vidé­keire. Milyen városolcat, neve­zetességeket tekinthetnek meg az utak során? Erre a kérdésre ad feleletet rejtvényünk meg­fejtése. Vízszintes: l. Finom. 3. Autó­busz-körutazás során tekinthető meg ez a szép NDK-város. 12. Csehszlovák város, ahova eljutha­tunk. 13. Tönkretesz. 14. Igavonó állat. 15. Szám 16. Nagyon csú­nya. 17. Nóta mássalhangzói. ;8. Helyhatározórag. 20. Elegyít. 23. Ekezethibás időegység. 24. Vissza: feltételes kötőszó. 25.................-kapu. Pécs kedvelt kirándulóhelye. 26. Nóta. 27. Bibliai férfinév. 29. Gőz­gép fontos része. 30. Keverve mo­sat! 31. Római számok a követke­ző sorrendben: 50, 500, 1000, 1, 5. 33. A Balatonon közlekedő egyik hajó neve. 35. MOP. 37. E váza ke­verve. 39. A feleség apja. 40. Sok szeszesitalt fogyasztók. 44. Vízi nö­vény. 45. Évszak. 46. Szűk társa­dalmi kör. 47. Fúvós hangszeren játszó. 48. Vissza: öregség. 49. Os- váth Sándor. 50. Az autó kormány­kereke. 52. Híres svéd kémikus. 54. Azonos a vízszintes 14-gyel. 55. Ékezethibával: göröngyös, nem si­ma. 50. Kedvelt főzelék. 58. A ku­tyafélék családjába tartozó far­kasféle ragadozó. 60. Szaporodási mód. 62. ... növény, sok gondo­zást igényel. 64. Két szó: kicsi­nyítő képző és Veszprém megyei község (ék. fölösleg). 66. Remeg. 67. Spanyolfal. 69. Ingoványos ta­lajon. 70. Sietség németül. 71. Sze­mélyes névmás. 72. Tisztítószer- márka. 73. Személyes névmás. 74. »é•«. 75. Vízbe nyúló kőgát. 77. Mássalhangzó kiejtve. 78. Megszó­lítás. 79. Ismeretlen férfi jassz- nyelven. 80. Nóta fele. 81. Fiatal fiútestvér beceneve. 83. Az egyik hónap rövidítése. 85. Létezést ki­fejező szófajtát. 87. Csalás szélei. 89. Értéke. 91. Kétjegyű mással­hangzó. 92. VIN. 93. Egyszerű gép. 94. -nál, -nél németül. 95. Határo­zói igenévképző. 97. Téves. 99. OTD. 100. Erdei állat. 101. Mcha magánhangzói. 102. Harckészségbe helyezés. 105 Észak-olasz tartomá­nyon. 108. Képes német folyóirat címe. 110. Leningrádban tekinthe­tő meg ez a híres cirkáló. 111. Több országot érintő utazás során lehet ide eljutni. 112. Romániai körutazáson lehet megtekinteni a szén várost. Függőleges: 1. Több országot érintő utazás alkalmával juthatunk el az üveggyártásáról világszerte híres helységbe. 2. Erdélyi folyó. 3. Súlyos vétséget elkövetők ke­resése. 4. Névelős szomszéd állam. 5. Azonos mássalhangzók. 6. Cók ikerszava. 7. Elkülönített hely — papíron. 8. Nyáron kedvelt ital. ti A múlt idő jele magánhangzó után. 10. NDK-város az Elba két partján. 11. Primitív népek törzsi jelvényei. 12. Kevert pad. 19. Ré­giesen lett. 21. Rövid tréfás törté­netek. 22. Rendes, megbízható. 23. Helyhatározó kérdőszava. 25. Éne­kel. 28. Kopár. 29. Ilyen arató is volt. 32. Falat pucol be. (Ék. fe­lesleg.) 33. Csehszlovákia-lengyel- országi út során tekinthető meg ez a helység (W). 34. Az ülőideg fájdalmával járó betegség. 36. Más tulajdonát elsajátító. 38. A függő­leges 33-ban közölt út alatt lát­hatjuk meg e várost. 40. Férfinév. 41. Zokni mássalhangzói. 42. Vasúti pálya. 43. Tej. 46. Döcög. 47/A. Öbabüóniai súlyegység. 50. Két szó: az ő ereiben folydogál és. ige­kötő. 51. A csehszlovákiai ótátra- füredi üdülés során juthatunk ide. 53. Csomagoló eszközöket. 55. Be­törő. 56. Csomagolás súlya. 57. Kútszél. 59. Latin kő. 61. Autó­busz-körutazás az NDK-ban. Ide is elvezet (W—V). 62. Kicsinyítő képző. 63. Sára fele! 65. Kelet-szlo­vákiai körutazás ide is eljuttat. 67. Kicsi. 68. Idősebb hölgy. 76. Vég nélküli ocsú! 79. Sütőipari dolgozó. 80. Csehszlovákiai út so­rán juthatunk el e festőién szép: hegységre. 82. Beszédünk legki­sebb értelmes része. 83. Az isko­lás kor előtt lévő gyerekeket fog­lalkoztató intézmény. 84. Tanoda —vas mássalhangzói. 86. Kötszer. 88. Csehszlovákia—Lengyelország— NDK 12 napos túra alatt érintett helység. 90. őszi levélhulladék. 94. Nemsokára németül. 96. Állami bevétel. 98. NP. 100.% Megszólítás. 101. Igekötő. 103. Papírmérték. 104. Vissza: feljegyez. 106. Albert Vil­mos. 107. Káros magánhangzói. 109. Azonos magánhangzók. Várkonyi Imréné 1 2 11 3 4 5 6 7 8 9 10 11 iiiiii 12 ■'v 13 :::::: :::::: :::::: 14 :::::: iiiiii :::::: 15 üiiii 16 17 iiiiii :::::: 18 19 iiiiii iiiiii 20 21 22 Üiiii 23 iiiiii 24 iiiiii Mj 25 26 lü 27 28 iiiiii 29 iiiiii 30 :::::: ■■üti 31 32 :::::: 33 iiiiii iiiiii 34 :::::: üiiii 35 iiiiii 36 iiiiii 37 38 39 ;:»s iiiiii 40 41 42 43 ÜÜÜ 44 45 iiiiii 46 iiiiii 47 47/a :::::: iiiiii 48 49 Él 50 Ül 51 :::::: 52 53 üjiü 54 55 III 56 57 58 59 I! 60 61 ü| 62 63 iiiiii 64 65 66 Ili 67 68 iiiiii 69 70 :::::: üiiii 71 72 iiiiii 73 ÜÜÜ 74 :::::: 7S 76 :::::: :::::: 77 iiiiii Iiiiii 78 iiiiii 79 IÜIÜ 80 iiiiii 81 82 iiiiÜ 83 84 85 86 Üiiii 87 88 89 90 tütü iiiiii 91 iiiiii :::::: 92 :::::: :::::: 1 1 93 iiiiii 94 jljjjj 95 96 iiiiii 97 98 :::::: iiiiii 99 iiiiii 100 Üiiii 101 102 103 104 iiiiii 105 106 107 ti|iii 108 109 110 iiiiii 111 !!!Hi ::::tj 112 BOGARÁSZUNK — Higgyék, el kedves olva­sók, már én sem bánom, hogy vége van a. tanévnek. Nem, nem jártam a dolgozók általá­nos vagy középislwlájába, egyetemi vagy főiskolai tanul­mányokat sem folytatok, csu­pán, mint egyszerű szülő, két­gyermekes családapai minő­ségben sóhajtottam fel meg­elégedetten, amikor leányom és fiam hazaérkezett az évzá­ró ünnepségről. A dolog úgy kezdődött, hogy hatodikos leányom a tél elején bejelentette, neki ebben az évben növényeket kell ösz- szegyűjteni. Méghozzá sokat, és virágjával, szárával és tel­jes gyökérzetével együtt. — Majd a tavasszal, kislányom. Akkor majd segítek — odáz­tam el a kellemetlen felada­tot, amely amúgy is kellemet­len emléket ébresztett ben­nem. Ezt hallván megszólalt má­sodikos gimnazista fiam: — Jó, hogy eszembe jut, apa. Nekünk meg rovarokat kell gyűjtenünk. Hetvenfajtát. Re­mélem, segítesz. — Hogyne, mindig kedven­cem volt a bogarászás. Azért mentem magyarszakos tanár­nak — nyugtattam meg a fia­mat, de egyelőre ad akta tet­tem az ügyet. A természet zsendülésével azonban újra napirendre ke­rült a gyűjtögetés és bogará­szás. De ekkor sem fogott el valami nagy lelkesedés a szarvasbogarak és rokonaik keresztülszúrkálása, iránt, és valahogy megint eltussoltam a dolgot. Lányomnak még csak segítettem valamit, de fiam, úgy látszik, észrevette, hogy nem számíthat rám, és ezért szép csendben, de meglehetős lassúsággal fogdosni és bökő- getni kezdte a bogarakat, Lopva figyeltem csak tevé­kenységét, és izgultam, mikor éri el a hetvenet. Év vége felé azonban egy békés vasárnapi ebéd után odaállt elém a fiam: — Apu, holn\p be kell ad­nom a rovargyújteményt, és még csak negyvenhét fajta van. Én ugyan meccsre szeret­tem volna menni némi szunyó- kálás után, de bölcs előrelátás­sal úgy döntöttem, hogy fiam nagyreményű jövője nem függ­het az én szenvedélyemtől és kényelmemtől. — Megyünk, fiam. Eindultunk. Kacagva sü­tötte a nap vörhenyes kovász fejemet, tarkómról gyöngyözve gördültek le a fénylő izzadság­I cseppek, amilcor a rezzenéste­I len délután a határba értünk. | — Akkor kezdjük — adta ki a parancsot a fiam. Igen, de hogyan? Egy kati­cabogár után kapok, fiam le­gyint, hogy tartalék is van be­lőle, aztán lepke után futok, csattogtatom a tenyeremet, de kikapok, hogy így lejön a ham­va, ha véletlenül sikerül is egy csapás, erre más módszert választok, zsebkendőmmel le­gyezek egy fényes hátú bogár­félét, le is ütöm, de mire fel­venném, magához térve el­röppen. Újra gyönyörű lepkét pillantok meg, kikapom fiam kezéből a hálót, futok utána, a csalfa pillangó egyre távo­labb hív, mintha kacérkodna velem, de most megmutatom, hogy az idősebbek tapasztalata, no meg kitartása sikerhez ve­zet. Virágról virágra röppen, de nyomában vagyok, most már nem szabadulhat el, no, most egy utolsó csapás, aztán egy békésen folydogáló árok mélyén találom magam. Tér­dem sajog, különben is beletö­rött a fű krémszínű nadrágom­ba, szandálom tortyog az iszap­ól, a lepke már■tehol. Pedig mU csoda példány volt! Ilyen nem lett volna az egész gimná- zimban. Fiam valamivel ügyesebb volt, és így hatvankilencre szaporodott a bogarak száma, mire beesteledett. Már csak egy hiányzik. No, majd inkább hajnalban, ebből mára elég volt — ütöttem el, de ö nem nyugodott, és valósággal örömmámorban tört ki, ami­kor a vacsora és kellő fcleségi korholás után (lásd feljebb: fünyomok a nadrágban!) a nyi­tott ablakon betéved egy ké­keszölden csillogó dongó. — Az ablakot betenni! — hangzik a parancs. Kislányom odaugrik, aztán megkezdődik a hajsza. Én székre állok, ke­zemmel próbálom leütni, fe­leségem a törülközővel üldözi, fiam a hajszát irányítja, lá­nyom pedig már a gombosiéit készíti. Kissé korai azonban e buzgóság, mert a dongó egye­lőre, ha riadtan is, de szaba­don dong, egyik sarokból a má­sikba cikázik. Én már az asz­tal tetején állok, kezembe ke­rül a lepkefogó is, de hadoná­szás közben leülöm a csillár egyik búráját, erre élénk szi­dalmak érnek nejem részéről, de ez mitsem zavar, a vadá­szatot rendületlenül folytatjuk. j Fiam már az ágyon ugrál, a családi fényképet csörrenve veri le a falról, kislányom a nemrég vett velúr kalapomat dobja a dongó után, feleségem párnával legyezi a kitartóan zümmögő bogarat, amely most hirtelen felém tart. Utánaka­pok, a gyenge asztal megbil­len alattam, zuhanok, az ágy sarkába verem a fejem, még hallom fiam diadalordítását, hogy megvan, aztán elvesztem az eszméletemet. Amikor az ece_ tes ruha hatására magamhoz térek, ugyancsak fiam csaló­dott hangja ér hozzám első­ként: — Iszen ilyenből már van egy! P. L, Az ostoba ördög Egyszer egy fiatalasszony valami apró szívességet tett az ördögnek. Huncut menyecske volt, nem félt az ördögtől sem, s nem talált semmi kivetn valót abban, ha valaki segít valamiben az ördögnek. Elvégre ördögnek is kell lenni. Vallásos, ördöghívő asszony volt. Az ördög így hálálkodott: — Sohasem felejtem el jóságodat. Mondd, mit kivánsz? Bármit kívánsz, teljesítem. Az asszony lázasan gondolkozott. Vajon mit kívánjon? Az ördög segítem akart neki. Szegényke, gondolta, ta­lán nem elég okos ahhoz, hogy hirtelen válaszoljon. Segítsé­gére van szüksége. Nos, mi lehet a legfontosabb egy nő szá­mára? — Nem akarsz szép lenni? Kívánd azt, hogy szép le­gyél! Ebben a pillanatban hatalmas pofon csattant az ördög pofáján. — Szemtelen! kiáltotta haragosan az asszony. — Ta­lán nem vagyok elég szép?! Jól megmondta A gazda a kutyájával sakko­zott. Meglátta egyik ismerőse. — Ejha! Magának cirkusz­ban kellene mutogatnia a ku­tyáját! A gazda azonban csak gú­nyosan mosolygott. — Miért ejha? Hát tud ez a kutya sakkozni?! Látja, két játszmát már elvesztett, most a harmadikban is vesztésre áü. Közmondások A bátorságot háborúban, a bölcset haragban, a barátot szükségben ismered meg. A nagy férfiak mindig meg­fogadják a tanácsot, a kis em­berek megvannak nélküle is. Aki másnak a legtöbb dol­got adja, az magának nem tart meg semmi munkát. A bálványfaragó sohasem tiszteli az isteneket, mert tud­ja, hogy miből készülnek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom