Somogyi Néplap, 1960. július (17. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-29 / 178. szám

Péntek, 1960. július 29. 3 SOMOGYI NÉPLAP A pártsserveset segítségétel haladnak előre A gyugyi Április 4. Tsz má­sodéves. A kezdeti nehézsége ken túljutottak, az emberek sokkal jobban megfogják a munka végét, mint az első esz­tendőben. A termelőszövetke­zet, a tanács, a pártszervezet vezetősége minden kérdésben közösen dönt, egymás meghall­gatása nélkül semmihez sem kezdenek. Az előrehaladás en­nek az együttműködésnek tu­lajdonítható. A tsz-tagok re­ményteljesek, bizakodóak, s ez munkájukban is érződik. A gyugyiak elmondhatják, hogy nagyszabású fellendülés kezdődött községükben. Az utóbbi hónapokban villanyt, kövesutat és buszjáratot kap­tak. Augusztus 20-án felavat­ják az új klubhelyiséget: rá­dión, televízión, sajtóterméke­ken kívül könyvtár is az ér­deklődők rendelkezésére ál) majd itt. S aki játszani sze­ret, különféle társasjátékokkal ütheti el szabad idejét. A fia­talok, akik eddig inkább a kocsmában gyülekeztek a bi­liárdasztal körül, most már megtalálják a klubban szóra­kozásukat. Mindez beletartozik abba a programba, amit a pártszervezet és a termelőszö- vekezet vezetősége állított ösz- sze: olyan életet teremteni a faluban, a tsz-ben, hogy senki se kívánkozzék el innen. — A múltbeli látástól vaku- lásig való munkát egyre job­ban kiszorítja a kulturált, szó­rakozással, művelődéssel teli élet — mondja Németh József tsz-elnök. Ma már a legtöbben úgy vé­lekednek: ha így megembereli magát az Április 4. Tsz, egy­két év alatt szilárdan megáll a lábán. A kommunisták segítik az előrehaladást. Igaz, a lépé­sek még aprók, tapogatódzóak, de nem sok kell ahhoz, hogy határozott és nagy léptekkel haladjanak előre. Mielőtt a termelőszövetkezet valamilyen nagyobb fába vág­ja a fejszéjét, a kommunisták meghányják-vetik, mi a teen­dő. Javaslatukat a tsz vezető­sége elé terjesztik. így volt ez a premizáláskor is. Az embe­rek nagy része az általánosan megállapított prémiumoknál jóval magasabbat szeretett volna. Többen már harmados meg negyedes munkáról sut­togtak. A kommunisták meg­magyarázták, miért helyesebb az általánosan elfogadott, a gyakorlatban kipróbált pré­miumokat bevezetni. Az állat- tenyésztésben, a fogatoknál dolgozó férfiak szóvá tették, hogy azt az ötven százalék cu­korrépát, amit a tsz a száz­húsz mázsás átlagon felüli termésből magának tart meg, szintén ki kellene osztani, még­pedig közöttük. A kommunis­ták meggyőzték őket, jobban jár minden tsz-tag, ha nem osztják ki a cukorrépát, mert így növekszik az egy főre ju­tó cukor- és forintrészesedés. A termelőszövetkezet veze­tésében négy kommunista vesz részt: Németh József el­nök, Kovács Sámuel, Csizma­dia László és Csiga József bri­gádvezető. Az ő áldozatos munkájuknak köszönhető, hogy a párt szava mindenkihez eljut. Amikor sok munka torló­dott össze, a csekély munka­erőt úgy osztották be, hogy mindenhova jusson. Belekap­tak a takarmány kaszálásába, gyűjtésébe, a borsószedésbe és a kukorica kapálásába, s rá­adásul az árpa aratása is már küszöbön állott. Androsits Fe­renc, id. Sárái Lajos, Tilk Im­re, Sziroticza György elpana­szolta a párttitkámak: »Nem helyes, hogy ezeket a munká­kat egyszerre indította be a vezetőség. Menjünk rá “lőször a vöröshere betakarítására. Ha ezzel végeztünk, tegyük rend­be a kukoricát. Nemsokára itt az aratás, tisztán álljunk, mi­re elkezdődik. Te ott vagy a vezetőségben, mondd meg ne­kik, úgy döntsenek, hogy tel­jesen végezzünk el egy-egy munkát, ne forgácsoljuk szét az erőnket.« Az emberek hangulata rossz volt a kapkodás miatt. A gyors intézkedés azonban meg­nyugtatta őket. S ennek kö­szönhető, hogy megbirkóztak a munkával. Bevált szokás a termelőszö­vetkezetben, hogy a fontos kérdések megbeszélésére kibő­vített vezetőségi ülést hívnak össze. Erre meghívják a leg­jobb gazdákat is, és kikérik véleményüket. Sok egészséges javaslat ered tőlük. Minden vezetőségi ülésre más-más gazdákat hívnak meg. »Min­denkinek joga van beleszólni az irányításba. Ha valaki hasz­nos megjegyzéseivel segít ben­nünket, azt köszönettel vesz- szük" — mondják a tsz és a pártszervezet vezetői. — A legtöbbet a párttagok segítenek a termelőszövetke­zet megszilárdításában — hangsúlyozza Németh József elnök. — Mondhatom, lehet rájuk számítani. A pártszerve­zet segítségével haladunk elő­re. Bajos Géza A csurgói járás felzárkózott a jók sorába II csurgói járási évek óta bizonyos mértékig hátul kullo- gónak tekintették az illetékes szervek, és ahány értekezleten csak lehetett, ki is nyilvánítot­ták ezt a véleményüket. Talán néhány alkalommal indokolt is volt ez. Ha azonban egy kis­sé alaposabban körülnézünk a járás szövetkezeteiben, akkor azt látjuk, hogy a nagyüzemi gazdálkodás útján járó több mint 4000 család munkája szép eredményekkel biztat. Pedig a kezdés itt is nagy feladatok elé állította a falvak és a járás ve­zetőit. A múlt év januárjában a já­rás 8 szövetkezetében még csak 265 volt- a családok szá­ma, s összesen 4500 hold szán­tót mondhattak magukénak. De mire kinyílott az idő, és megkezdhették a tavaszi mun­kákat, ezek a számok megtíz­szereződtek. Termelőszövetke­zeti járás lett a csurgói. ,A 16 új közös gazdaságból 8 őszi kezdésre alakult. A járás veze­tői is így látták ezt jónak, mert a felmérések azt bizonyí­tották, hogy a szövetkezetek igényelte 80 ezer normálhold gépi munkát nem tudná elvé­gezni az Iharosberényi Gép­állomás. A múlt év elején két- két szakképzett mezőgazdász és könyvelő volt a szövetkeze­tekben. így nem kell csodálkozni azon, hogy akadtak hibák az első éves közös gazdaságok­ban. Több helyen — Iharos­ban, Porrogon és Porrogszent- királyon —, mivel a vezetőség még nem rendelkezett kellő tapasztalattal a nagyüzemi gazdálkodás kialakításában, szemet hunytak a túlmérete­zett háztáji földek láttán. És ebből lett a baj. A tagok egy része ugyanis a három-négy holdas háztájin külön gazdál­kodást folytatott, s a szövetke­zetek kukoricájának egy ré­sze emiatt kapálatlan maradt. Az állatállományt a tavaszi kézdésű szövetkezetekben már az új takarmányra összevon­ták. Ezek voltak az elmúlt év­ben kisebb-nagyobb hibákkal végrehajtott fontosabb felada­tok. Ahhoz, hogy meggyőződjünk a szövetkezetek megerősödésé­ről, elegendő, ha szemügyre veszünk néhány alapvető tényt. A múlt év hasonló idősza­kában 550 hold kukorica volt kapálatlan, az idén pedig mindössze 30 hold. S hogy mennyire különbözik a falvak határa a tavalyitól, arról örömmel beszél minden szö­vetkezeti tag. Azt mondják, ilyen szép még sohasem volt a határ. A búza a próbacséplé- sek szerint 3 mázsával fizet többet, mint az előző években. Az árpa- és a rozstermés ugyancsak 2—3 mázsával fe­lülmúlja az előző évek átla­gát. A cukorrépa, a burgonya és a len párját ritkítja, s a kukorica is jó termést ígér. Ezeket az eredményeket úgy tudták elérni, hogy a szövetke­zeti tagok többsége becsülete­sen kivette a részét a munká­ból. A kenyérgabona aratását befejezték, folyik a behordás, a tarlóhántás és a másodvetés. Tavaly 80 anyakoca volt a termelőszövetkezetek tulajdo­nában, az idén pedig mintegy 1000. A megnövekedett állat­SSBI állomány elhelyezésére pedig 9 új, korszerű magtárpadlásos szarvasmarha-istállót, 5 favá­zas növendékszállást építettek, és 20 istállót hoztak rendbe. A sertésállomány elhelyezésé­re 9 süldőszállást és 8 új ser- tésfiaztatót építettek. Érdemes összehasonlítani a szövetkezetek által az ál­lamnak átadott gabona- és hí­zómennyiség tavalyi és idei számait. A múlt évben 170 vagon gabonát adtak, az idén pedig 260 vagonnal adnak a Termónyforgalmi Vállalataak Hízott állatból pedig csaknem ezerrel adnak többet, mint ta­valy. A felmérések azt m- ad­ják, hogy a szerződéses érté­kesítésnek mindenből eleget tudnak tenni a termelőszövet­kezetek. Ha ennek okait pró­báljuk elemezni, akkor már az első lépéseknél láthatjuk a szakirányítás eredményessé­gét. A járás 24 szövetkezetében ma 20 mezőgazdász és ugyan­csak 20 szakképzett könyvelő dolgozik. Tehát a nagyüzemi gazdálkodás kialakításának egyik fontos feltétele a na­gyobb szövetkezetekben min­denütt biztosítva van. Ha összességében vizsgáljuk a 24 közös gazdaság munká­ját, akkor azt látjuk, hogy biz­tató lépéseket tettek a nagy­üzemi gazdálkodás kialakítá­sa felé, és nagy részük már az idén valóra váltja a tagság reményeit. A múlt évben még nagy gon­dokkal küzdő szövetkezetekben is biztató a helyzet. Megszilár­dult a munkafegyelem. Még véletlenül sem fordul elő — ami tavaly még gyakori je­lenség volt —, hogy a tagok késve kezdenek. munkához. A problémák megoldásához, a munkaszervezetek kialakításá­hoz hathatós segítséget nyúj­tott a járási tanács mezőgaz­dasági osztálya. Több szövet­kezetben hetekig kinn tartóz­kodott két-három szakember. Munkájukról a szövetkezetek tagjai és vezetői elismeréssel nyilatkoznak. MegVáÜQZGtt Iharosban az Új Erő Tsz tagjainak munká­hoz való viszonya is. Tavaly sok növényük maradt kapá- iatlanul. Az idén háromszor kapálták meg a kukoricát, és olyan a répájuk, burgonyájuk* hogy méltán remélnek szép jövedelmet belőle. Tavaly az aratás majd egy hónapig tar­tott, az idén pedig hat nap alatt befejezték. Túl vannak már a tarlóhántáson, a másod­vetésen, és a napokban már szállítják a lent is. A gondo­san kialakított állattenyésztés is szép jövedelmet ígér. A ter­vezettnél több hízott sertést és több hízott marhát adnak. A baromfifarm szinte állandó készpénzforrást jelent. Hason­ló a helyzet a porrogszentkirá- lyi Aranymező és a porrogi Napsugár Tsz-ben is. Persze akadnak még hibák a járás termelőszövetkezetei­ben, és ha ezeket feltárják, an­nak csak örülni lehet. A jóin­dulatú segíteni akarás csak ösztönzést adna a hibák kija­vításához. Azt viszont már láthatja mindenki, hogy a csurgói járás is felzárkózott a jól dolgozó termelőszövetkeze­ti járások sorába. Németh Sándor A nágocss Szabadság Tsz-ben a kombájnnal learatott bú­zát szárítják. Naponta 5—6 vagonnyit szárítanak meg, utána a magtárba szállítják. Megjavult a munka a Kutasi Állami Gazdaságban glédába állított ceruzák kö­zött turkáltak, kiemelt a sor­ból egy élesre hegyezett ceru­zát, és a vörös körbe fekete keresztet rajzolt, gondosan vastagítva a vonalakat, míg Oradour-sur-Vayres neve vég­képp eltűnt a kereszt vízszin­tes vonala alatt. — És most lássuk Dublac uratl..; — mondta Lamimer- dirag, és ceruzáját lendületes mozdulattal az asztalra dobta. Dickmamn elment Dublacért. Dublac ott ült a sarokban ma­gába roskodva. csínyénél. Voltak, akik sört A hangulat emelkedett volt;? vedeltek, talpas poharakból, az utolsó napok feszültsége fein ami ugyan kényszermegoldás, oldódott. Az indulás izgalma^ de ezek a franciák nem isme- magával ragadta az egész* rak a s iröskriglit. A torta után hadosztályt, pedig egyelőre? még sajtot is felszolgállak, de még csak a Führer-ezred tiszt-) az urak többsége utálta a fran- jeit búcsúztatták. Az ezred es-? cia sajtokat. A fekete inkább te indul Normandiába. Dick-* megfelelt ízlésüknek: a híg maim százada nyomban ebéd? francia café-fütre nem sokban után útnak indul, hogy elvé-í különbözött az ő »blünchenkaf- gezzen egy »speciális felada-t ié"-juiktól. Meg aztán fekeié- tot". Estére Rochechouart-nál* ht z konyakot is bontottak, csatlakozik az ezredhez. »Courvoisier"-t, amit Lammer- Dickmann nem szerette aj Közben kezéből, a fekete kerek kalap ding nagyon megkedvelt és Iá- bort, négy-öt pohár sört meg szélén odagurult Lammerding lába daszámra hozatott a párizsi ivott ugyan, de ez neki meg) Kiegyenesedett, megropog- — Hazaviheti a flát, Dublac tatta a derekát és hosszan úr. *. — mondta szárazon, szemlélte művét, majd ismét Dublac kiejtette a kalapot a a térkép fölé hajolt, ujjal a térképasztal elé. Dublac szemeit elfutotta a raktárból. se kottyant. A konyakos fekete^ könny: A felszolgáló katonák fehér kellőképpen felélénkítette a* — Köszönöm, tábornok úr;: s cérnakesztyűben hordták kö- ®ár okozta lomha mámor után,! dadogta , Isten jutalmazza rail a tálakat, előírásos, gondo- ca most úgy érezte, hogy ^ kü-^ meg a jóságáért.;; san begyakorolt testtartással Jönösen alkalmas a kedélyál­Lammerding arca most elko nyújtva a tiszt urak elé. A a rábízott »-speciális fel-J morult, hátat fordított Dub- r*ezsgós- és borosüvegek ezüst adait" végrehajtásához. Lam- laenak és intett Kahnnak, hogy hűtővödrökben állottak (Limo- merdmg tudta kire bízza _ vigye el a kis embert. ges valamennyi kávéházából és »speciális feladatot". Dick-: Kahn odalépett Dublachoz, étterméből összeszedték a hű- mann nehány nappal ezelőtt az: megfogta a karját: tővödröket); minden harmadik e§yik faluban, ahol partizan­— Na, gyerünk!.s, Szedje szék mögött egy italosvödör, vadász-osztagával átrobogott, a fel a kalapját.*= amelyet külön e faladatra be- templom előtt feüakasfctatott há­Dublac lehajolt a kalapért, tanított katona gondozott. rom öregasszonyt — a »hatásos és kifelé indult, az ajtóban ügyelni kellett, hogy a tiszt látvány" kedvéért. A három még egyszer visszafordult, és urak poharai égy percig sem öregasszony talpig feketében,: — Vegye a kalapját, Dublac mélyen meghajolt Lammer- álljanak üresen. A konyakot kezében imakönyvvel jött ki: úr, és jöjjön velem — mondta ding felé, aki most ott állt a Lammerding szeszlángon mele- a templomból, amikor Dick-: Dickmann. térképasztal ^ előtt, mereven és gített öblös pohárból itta; a mann kocsija elrobogott élőt­Amikcr beléptek Lammer- komoran, mint maga a germán konyak a meleg pohárban tűk* Akkor támadt Ditíkman­ding szobájába, Dublac megint végzet. könnyű, bódító illatot árasz- rak az az ötlete, hogy »ezek; V; tott> és Lammerding, mielőtt a ^kak jól fognak festeni az: Az ebédet tortasorozat zárta kiitta az olajosán _ sima italt, a fenyegetéseket or­le, rózsaszín krémtomyok és orrát hosszan belelógatta a po- ’ marcipánbástyák, égetett man- kárba, és mélyen beszívta a dito falragaszokat, amelyekkel; dulából formált horogkeresztek konyak illatát. Persze, _ nem a németek elárasztották Limo-: előtt. Lammerding alaposan pompáztak a sárga damaszttal mindenki volt ilyen Ínyenc. ges környékét — illusztrálniíben — rakják autóba a kaj- szemügyre vette a kis kövér teríteit hosszú asztalon. A po- Kahn például vizespohárból j jobban megértik őszibarackot. A termés 80 szá embert. Nem szólt egy szót harakban már pezsgő gyöngye- itta a konyakot, mohó kortyok- ’ --------~— T’ s em. végre kis gúnyos mosoly zott, miután tömérdek vörös ban. Dickmann a feketekávét noSy van szo­»Heil Hitler" Lammerding kísérletet tett a köszöntéssel, de leintette. — Hagyjuk ezt, kérem;;: Dublac ott állt a tábornok A Kutasi Állami Gazdaság — mely tavaly oly csúfosan zárta gazdasági évét — kezd rendbejönni, s ha valami ter­mészeti csapás nem tizedeli meg terményeit, veszteség nélkül zárja az 1960-as mér­leget. Nézzük meg először az ál­lattenyésztést a számok tük­rében. Az itatásos borjúnevelésnél tavaly ilyenkor például az egy kiló súlygyarapodás önköltsé­ge 21,36 forint' volt. Most 17,42 forint. A tavalyihoz viszonyít­va 93 ezer forinttal gazdál­kodtak jobban, a tervhez ké­pest pedig 70 ezer forintot ta­karítottak meg. Az üszőneve­lés eredménye 240 ezer forint­tal jobb a tavalyinál. Megta­karításuk összege pedig 73 ezer forint. A marhahizlalás hozama 230 ezer forinttal, a süldőnevelésé pedig mintegy 600 ezer forinttal több az elő­ző évinél. Tehenészetük azon­ban ugyanolyan rossz, mint tavaly. Igaz, itt az előző évek hibáit — a silány egyedek miatt — jóval nehezebb rend­behozni. A nagybajomi üzem­egység istállóátlaga ugyan már 9 literre emelkedett, azon­ban még sok javítanivaló akad. A növénytermesztésben van a legnagyobb javulás — mond­ják. Valóban, ahogy a határt járjuk, szebbnél szebb, re­kordtermést ígérő vegyszere- zett kukoricatáblákat látunk, simára elmunkált vetésre elő­készített hajdani tarlókat, 100 mázsa termésre becsült bur­gonyaföldeket. A jákói üzem­egységben 55 mázsás szénaho­zamú lucematáblák és atra- zinnal kezelt silókukoricák ékeskednek. A 12 ezer mázsa zabosborsót már lesilózták. A 200 ezer forint értékű, termény­re csak 51 ezer forint volt a ráfordítás összege. A tavalyi gaztenger helyén teljesen tisz­ta, gyommentes táblákban gyönyörködhetünk. A kiskorpádi üzemegység­ben nagy a forgalom. Most in­dul az első gyümölcsszállít­mány külföldre. A helyszínen — a 280 holdas gyümölcsös­islent meg az ajkán; bort ber.yakaltak az urak a pe- öntözte konyakkal* i— Folytatjuk ^zaléka exportképes. Ha a ta- /valyi jég nem tesz benne fjkárt, kétszer ennyi kajszi pi­rosodna most a fán. Az árut innen egyenesen Csehszlová­kiába szállítják. A helyszínről helyszínre történő szállítás vé­gett adtak itt találkozót a kü­lönböző szervek megbízottai. Nagy Béla, a HUNGARO- FRUCHT megbízottja azt mondja, hogy ilyen elsőrangú kajszibarackot még nem lá­tott az idén, pedig Kecskemé­ten is járt már. Dobi János­nak, aki a minisztérium ke­reskedelmi irodájától van itt; szintén hasonló a véleménye. Sipos Miklós, a Növényvédő Állomás kiküldötte az árut egészségesnek, mindenféle be­tegségtől mentesnek és a kül­földi előírásoknak - megfelelő­nek tartja. Smajda János ker­tész szerénykedik, pedig el­sősorban az ő lelkiismeretes* fáradhatatlan munkájának kö­szönhető ez a sok dicséret és a gyümölcsös szép bevétele. Az első szállítást hamarosan követik majd a többiek. Az itt termett 25 hold zöldbab 200 ezer forint tiszta jövedel­met adott. Minek köszönhető a nagy változás? Elsősorban a veze­tők kicserélésének. Kopecsni Vince igazgató a múlt, év utolsó szakában került a gaz­daság élére. Éleslátása, gya­korlata, szervezőkészsége és fegyelemszeretete mozdította ki a gazdaságot a tespedésből. Végh Tivadar főmezőgazdász jó gazdálkodását dicséri az egész határ, az állattenyész­tés eredménye. Az eredmény okait a következőkben látja: — Nagyon sokat segített a Nagyatádi Járási Pártbizott­ság titkára, Torma István és a mezőgazdasági osztály veze­tője, Tóth Vendelné s az, hogy a párttagokra mindig, minden körülmények között számítha­tunk. Sokat jelent, hogy meg­szűnt a vezetők közötti vi­szálykodás. A legteljesebb összhangban, egymást segítve dolgozunk. Ezenkívül a jó mi­nőségű munka eredményezi a szép termésátlagokat. No és persze a kedvező időjárás. A jó gazdálkodáshoz hozzá­járult a kiváló szaktudású Szollár János főkönyvelő is. (Zárójelben megjegyezzük: nem ártana, ha az általános költségekkel jobban takaré­koskodnának.) M. K,-aé

Next

/
Oldalképek
Tartalom