Somogyi Néplap, 1960. július (17. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-03 / 156. szám

SOMOGYI NÉPLAP 4 Yasárnap, 1960. július S. Sztálinváros, 1960 Napsütésben járom a tízéves 800 személyes Dózsa Filmszín- mert elvégezték azt a többlet- Bztálinváros széles utcáit. A ház, akár a budapesti és vidé- munkát amelvet a tizedik fák mögött Magyarország leg- ki színtársulatok által gyakran kunkat, is.ameiyet a tizedik nagyobb üzemének, a vasmű- látogatott Bartók Béla Műve- evIorduio tiszteletere ajanlot- nek kéményei merednek a ma- lődési Ház, akár a múzeum i-ak fel. Egyébként itt lakik a gasba. Körülöttem vajszínű bukkan fel előttük, néznek és szemközti nagy ház egyik táv­épületek százai. A gyümölcs- csodálkoznak. A látogató nem fűtéses, kétszobás lakásában, csel és iparcikkel zsúfolt bol- is tudja, hogy először a mo- Azért jött le az utcára, hogy tokból özönlik az ember. A dern építészeti stílus vagy az emlékezzék, ö is azok között parkok körülvesznek, s bár- ragadta-e meg képzeletét, volt ugyanis, akik Sztálinvá- merre nézek, üde frisseség, kedv, lüktető életerő tűnik a szemembe. Ahol állok, itt va­lahol kezdték az építkezést 1950-ben. Csak a mérnökök tervrajzain lehetne nyomon követni, merre folytatták, míg felépült az 5200 lakás, a tö­mérdek középület, intézmény, a vasmű. Legfeljebb azt tu­dom megállapítani, hogy most hol tartanak az építők, ha el­nézek arra, ahol az utca vége beleveszik a messzeségbe, ahol daru nyújtózkodik, ahol az idén is átadnak 485 lakást, és elkezdik 500 újnak és a 400 ágyas kórháznak, majd a cel­lulózgyárnak az építését. Mert a város most is nő. És az egykori kukoricaföld, amelyre építését tervezték, hogy mikor és hogyan tudtak rosban lerakták az első téglá- egyre kisebb lesz. pPületkölteményeket fel- kat_ Azóta sokan elmentek ül­epítem. Aztán bemegy néhány ^ , .. ... , . cukrászdába, a Vigadóba, az nen' 1)6 rnost> a Szedik evfor- Aranycsillag Szálloda éttermé- dulóval kapcsolatos ünnepsé- A Május 1. utca egyik kára- be, onnan a szálló első emeleti az egykori barátok és "-«“!* ■ “w­növendékei mosolyognak róla. rán foigó hangulatlámpát, s Azt latolgatom, vajon kik Arcukról akaraterő, Önbizalom azt mondja, ejha, de ragyogó jönnek el közülük, és vajon a NYÁRI TERVEK • • •: 5200 lakás épült a pentelei fennsíkon. Tabló a kirakatban sugárzik, ök csak kis része an­nak a 420 tanulónak, aki a Ko­hó- és Gépipari Technikum­ban szerzi meg a bizonyít­ványt. Egy kis része annak a sok eztálinvárosá fiatalnak is, aki más iskolában, a gimná­ziumban, a hat általános Isko­lában, a balett- és zeneiskolá­ban tanuk A következő kira­katokban közülük is látok jó néhányat a tablókon. Nem tu­dom, milyen lehet a bizonyít­ványuk. Azt azonban biztosan tudom a sztálinvárosi fiata­lokról, hogy rendkívül munka- szeretők. Először akkor gon­doltam erre, amikor felültem a város vidámparkjának két ki­lométer hosszú úttörővonatjá- na, és elképzeltem, milyen lel­kesed« loboghatott a fiata­lokban, amíg ezt a vasutat tár­sadalmi munkában megépítet­ték. De hát miért múlt időben beszélek, amikor itt vannak a Társadalmi munkában parkosítanak a Sztálin városiak. repülőparádéban, a fesztiválokban gyönyörködnek-e, vagy a meleghen­germű felavatásá­nak fognak-e job­ban örülni. Azt is kigondolom — folytatja —, hogy mit csinálok ma. Azt hiszem, dél­előtt elmegyek a Barátság ligetbe egy kis társadalmi munkára, aztán beteszem a taka­rékba a fizetésből megmaradt pén­zemet Kifizettem a két szobáért já­ró 90 forintot, fél­retettem a pénzt az étkezésre, min­denki kapott ru­hát a családban, a többi megy a ta­karékba. A takarékba, ahol az év ele­itt a vendéglátás is! Ezek után , , ,,, nem csodálkozik azon, hogy a . fiatalok a város szélen ugyan- száz vendéglátóipari egység -le óta 12 millióról 16 millióra csak társadalmi munkában nagy forgalmat bonyolít le, s emekedett a betétállomány. épülő Barátság ligetnél is, és hogy a város vonzza az ide- ^ a munkás ismerősömet asoval, kapával dolgoznak geneket. A város újságja, a este ott láttam az egyik szóra­azert, hogy necsak hat labda- Sztálinvárosi Hírlap nemegy- kozóheiyen családosmi Pedig rugopalya, versenyuszoda, ha- szer számol be külföldi ven- .. , nem is említette, hogy erre mennyit tett félre. Jól érezték magukat s idejében hazamen­tek. Zárórakor már csendes és nyugodt volt a város. Az utol­só vendéggel én is kijöttem az utcára. Ahogy utánanéztem a neonfénynél, észrevettem, hogy az épületóriások fala már nem olyan fehér, mint évekkel ezelőtt. A portól és az esőtől kicsit szürkébb lett, pa­tinát kapott. Persze, hiszen e városnak már történelme van. Szegedi Nándor Ezernyi szórakozási, üdülési lehetőség várja ma a szabad­ságát töltő embert. Mehet a Balatonra, a hegyekbe, külföld­re. Az utazást, a szabadságot térvezgetés, lázas készülődés előzi meg. Napjaink egyik új, elterjedt kérdése — s ez is jel­zi a megváltozott körülménye­ket — ez: »Hol töltőd a sza­badságod, hová utazol?« Erre voltunk kíváncsiak mi is, s kérdeztük meg. ezt néhány em­bertől. IS év után újra szülővárosomban Együtt számolta a napokat hétéves fiával Gerzsenyi Jó- zsefné, a Finommechanikai Vállalat betanított munkása. Még egy nap, még néhány óra, s indul velük a vonat Románia felé... — Tizenöt évvel ezelőtt jár­tam utoljára szülővárosomban, Nagybányán. Akkor 20 000 kö­rül volt lakosainak száma, ma 65 000. Nagybányán lakik nő­vérem, bátyám, oly jó lesz e hosszú idő után látni egymást. Harminc napra szól az útleve­lem. Nagyon várom, hogy ott lehessek, s remélem jól érezzük magunkat — mondja örömmel az alacsony fekete asszony. Látszik rajta, hogy gondolatban már rokonainál van ... Bizonyára jól érzi majd ma­gát. A vállalat segítette az út­levél megszerzésében, s hozzá­járult, hOígy mind a harminc napot szerettei körében tölt- hesse. Két hét jutalomüdülés Áll az igazgatója előtt, és nem akar hinni a fülének: — Két hétre a vállalat fonyódi üdülőjébe küldjük díjtalanul... Jó pihenést, utána pedig jó ta­nulást ... Fehér Jóska, a Ruhaüzem ipari tanulója szólni akar, el­mondani, hogy hiszen már ta­valy is volt jutalomüdülésen, s talán meg sem érdemli... Megérdemelte. Tanulótársai közül nemcsak szorgalmával, igyekezetével, hanem szerény­ségével is kitűnt. A vállalatve­zetői egy évvel a tanulóidő le­telte előtt felszabadították, mert kifogástalanul elsajátítot­ta a férfiszabó szakmát. Most tehát rövidesen Fo­nyódra utazik. Az ősszel pe­dig Budapestre megy, a Ruha­ipari Technikumnak lesz 4 évig hallgatója. Utána vissza­jön Kaposvárra, erre kötelezi a szocialista szerződés, melyet a vállalat vezetőivel kötött, ami­kor megállapodtak, hogy ha­vonta 250 forint ösztöndíjban részesítik. Húgomnak segítek ... Rövidesen nyugdíjba megy Acs Vilma, a Tejipari Vállalat legrégibb, 34 éve dolgozó vaj­adagolója. 1926-ban lépett szol. gálatba, s ez idő alatt mind­össze egyetlen alkalommal volt üdülni. A múltban nem volt rá módja, most meg nemigen akaródzik már... — ötvennégy éves vagyok, nem szeretek ismeretlen hely­re, idegen emberek közé men­ni. Kiveszem a szabadságot — 24 nap jár —, és húgom ház­tartásában segítek. Néhány éve voltam Hévízen ... Miiyen szép ott minden, sohasem fe­lejtem el. Aztán a pártbizott­ság megbízott háziagitáció vég. zésével, erre is jut szabadsá­gomból. .. Azt mondják, kevés lelkiis­meretesebb ember van az üzem. ben, mint ő. Amikor dolgozni kell, nem ismer megállást, pi­henést. Kár, hogy nem él a díjtalan üdülés lehetőségével, megérdemelné... Gyermekeimmel üdülök Farkas István, a Béke Szálló »Kiváló« jelvénnyel kitünte­tett portása egész évben ven­dégeket vár és fogad. Most azonban ő készül vendégségbe. — A Balaton-partra, Bog­lárra megyek pihenni. Két gyermekemet, 12 éves fiamat és 5 éves kislányomat is magam­mal viszem. 10—15 napot töl­tünk Bogláron. Munkával töltöm szabadságom Most érkezett meg ötnapos országjárásáról Barcsi Lajos, a cseri iskola igazgatója. — Mivel tölti a szünidőt? — Július 25-ig minden ked­den és pénteken ügyeletet tar­tok az iskolában — mondja.— Persze e napokon kívül is gyakori látogatója leszek az iskolának. 25—30-ig Balaton- szemesen igazgatói tanfolya­mon veszek részt. Augusztus 25-ig iskolaellenőrzések lesz­nek, hogy a tanítási év kezde­tére minden rendben legyen. Közben meglátogatom tanulói­mat a máriai úttörőtáborban; Szabaaságomat tehát lényegé­ben munkával töltöm ... Motortúrára megyünk — Hárman vagyunk jóbará­tok — tájékoztat D ömölörfi Jené, a TRANSZVILL egyik szerelőpadja mellett... — Rajezi Jenő itt van az üzem­ben, Soós László pedig a Fi. nommechani kánál dolgozik. Mindhármójuknak van motor­ja. Már voltam barátaimmal Sztálinvárosban ... Most azt tervezzük, hogy együtt vesszük ki szabadságunkat, s töltünk el néhány szép napot a Balato­non. Elmegyünk Miskolcra is a rokonokhoz. Nagyon szeret­nénk, ha ez a nyár jól sike­rülne ... Valamennyiüknek ezt kíván­juk .. i S zalai László TÉGLAGYÁRI JEGYZETFK A meleghengermű fél kilométer hosszú csarnoka. nem a ligetben még sok más dégek látogatásáról is. Míg létesítménye is legyen a város- kettőt forduitam az utcán, öt nak. Ezek a fiatalok nem itt ^. születtek. Mégis ilyenek. Va- távolsági autóbusz állt meg az jón mit tesznek városukért Idegenforgalmi Hivatal előtt, majd a mostani tízévesek, akik Diákok, felnőttek bízták ma- itt látták meg először a nap- kat az idegenvezetőkre, világot? Bizonyara ennél is , , ,, , többet. Egyelőre még csak ar- ho& megnézzék a várost. S ra futja erejükből, hogy jól bizonyára így búcsúznak majd tanuljanak, és segítsenek ab- a külföldiekkel együtt: »Nem ban, hagy a parkrongálókat feiejtünk el, város, gyönyörű nyakoncsipjek s rendreutasit- sák. De ezt nagyszerűen esi- vagy-" nálják. 16 millió Nem felejtünk el, i varosl Leültem az egyik utcai pád­ra egy munkás mellé. Kérdez- Nehéz megkülönböztetni, ki tem tőle egyet s mást a város- az idegen és ki a bennszülött róJ Vasműről, amelyben Az idegenek arról ismerhetők fel leghamarabb, hogy sokat dolgozik. Mint mondta, sza- bámészkodnak. Mert akár a badnapos. Nyugodtan pihen, RAJTAVESZTETT EGY KONTÁR A Nagyatádi Járási Könyv­tár Kígyósi Ferenc motorsze­relő műszerésszel szokta javít­tatni motorkerékpárját. Leg­utóbb csapágy- és főtengely cserére vitték el hozzá a motort. Amikor Kígyósi Ferenc el­készült a munkával, a könyv­tár vezetője, Illés János el­ment a járműért, és kérte róla a hivatalos számlát. Ám a pe­cséttel és aláírással ellátott számla helyett a mester durva szavakkal illette a járási ta­nács néhány munkatársát, és megtagadta a számla kiadását. Rövid idővel később, amikor a könyvtár vezetője ismételten elment a motorért a kisiparos műhelyébe, már újra a régi alkatrészeket találtak a motor­ban. A mesterről ekkor lehullt a lepel. A számla kiadását ugyanis azért tagadta meg, mert már jó néhány hónappal ezelőtt beadta iparát, és jelen­leg a baromfikeltető állomás szerelője, tehát munkát nem vállalhat. Tudta, ha számlát ad a csaknem félezer forintos munkáról, akkor az súlyosabb eljárást vonhat maga után. Persze a felelősségre vonás a A termelés A Tabí Téglagyárban jól in­dult a nyersgyártás. Annak el­lenére, hogy új, úgynevezett magasított téglákat készítenek — ami több gondosságot igé­nyel —, nem volt fennakadás. Első negyedévi tervüket 126 százalékra teljesítették. A má­sodik negyedév utolsó napjai­ban is már 120 ezerrel túl­szárnyalták a tervet. Ha az idő engedi, legalább 15 száza­lékkal készítenek több téglát a negyedévre előirányzott 3 milliónál. A tégla égetésénél már akad­tak nehézségek. Az új tégla túlságosan nedvesen került a kemencébe, s ez növelte a se- lejtet. Az első negyedévben lemaradtak az égetési tervvel. Április óta azonban egyre ja­vul az égetés. A napi tervet állandóan túlteljesítik, s egy hónap múlva pótolják a le­maradást. Fiatalok brigádja Amikor rendszeressé vált a munka egy szocialista címért küzdő brigád is megkezdte mű­ködését. A brigád célja, hogy a leggyakoribb hibákat meg­szüntesse. Eddig, ha a kocsi­tolók nem érkeztek vissza ide­jében a préshez, a gépnek le kellett állnia, mivel a nyers­téglát nem tudták elszállítani. Egy-egy ilyen leállás 4—5 per­cig tartott, s a sok négy-öt perc naponta elég tetemes idő- veszteséget okozott. A 12 fia­talból álló kocsi toló brigád el­határozta, hogy megszünteti ezeket a leállásokat. Ezenkívül a kocsitolóknál lehulló nyers­téglákat összeszedik. A brigád munkáját még nem értékelték, de a gyárvezetők véleménye szerint a nyers­gyártás jó eredménye főképp neki köszönhető. Vidus György, Matyék László, ifj. Szilágyi Mihály és a többiek valameny- nyien szorgalmasak, s nem­csak a termelésben, hqnem a szakmai oktatáson is jól ha­ladnak. „ Munka után Az idősebb dolgozók java­része haza igyekszik. Otthon tesznek-vesznek a ház körül. Nem úgy a fiatalok. Őket a gyár KISZ-szervezete fogja össze. Ha letelt a munkaidő, gyakran látni együtt ' vidám csoportjukat. Szívesen járnak moziba vagy az új művelődési számla nélkül sem marad el. házba. A gyár kis kultúrhe­lyiségét is többször felkeresik, ahol asztalitenisz, rádió és le­mezjátszó várja őket. Nem­csak szórakoznak azonban, ha­nem tanulnak is. Nagy részük rendszeresen részt vesz a po­litikai oktatáson. Nem hanya­golják el a társadalmi munkát sem. Segítettek a tabi műve­lődési ház építkezésénél, most pedig — hogy az elkészült — a parkosítás munkálatainál te­vékenykednek. A KISZ-szervezet jó híre túljutott az üzem falain. Egy­re több gyáron kívüli fiatal kéri felvételét ide. A sporto­lási lehetőségek is vonzzák a fiatalokat. Saját röplabda-pá­lyájuk és új felszerelésük van a sportolóknak. A férfi-röplab- dacsapat járási bajnokságot nyert, s jelenleg a megyei spartakiádra készül. „Javult a munkafegyelem" A gyár vezetője, Földi Lajos elvtárs legalábbis ezt mvndja. Ha azonban megnézzük a ta­valyi és az idei fegyelmi jegy­zőkönyveket, kiderül, hogy az idén emelkedett a fegyelmik száma. _ ?? — Ez csak látszat — mond­ja Földi elvtárs. —-A több fe­gyelmi a szigorúbb vezetésnek tulajdonítható. Tavaly még el­néztük a kisebb rendellenessé­geket, csak súlyosabb esetben nyúltunk a fegyelmihez. Most nem így van. A legkisebb fe­gyelemsértést is megtárgyal­juk, a hibát elkövető dolgozót megbüntetjük vagy figyelmez­tetjük. Súlyosabb fegyelem- sértés azonban alig akad. Fejlesztés előtt A Somogy megyei Tég’^gyá- ri Egyesülésnek a kin kező években lényegesen növelnie kell a termelést. Ehhez új gé­pek, korszerűbb gyárak szük­ségesek. A Tabi Téglagyárat jövőre felújítják, új gépsorral látják el. A teknős keverő és a szekrényes adagoló már megérkezett. Az új gépsorral a jelenlegi évi 12 millió tégláról 20 millióra emelik a gyár tel­jesítményét. (Kisméretű tég­lákat véve alapul.) A fellendülő nyersgyártás­hoz természetesen a kemencét is bővíteni kell. Még hat-nyolc kamrát, sőt egy új kéményt is építenek a kemencéhez. Az új gépsorral jövőre jobb minő­ségű árut fognak készíteni. Roland Feren«

Next

/
Oldalképek
Tartalom