Somogyi Néplap, 1960. július (17. évfolyam, 154-180. szám)
1960-07-28 / 177. szám
Csütörtök, 1960. július 28. 3 SOMOGYI NÉPLAP ■ MINDENKI JÓT AKAR ... Jót akart a tűzoltóparancsnok, a szakszervezet képviselője, a járványügyi állomás megbízottja, a városi tanács illetékesei, a vízművek főmérnöke, a megyei tanács építési osztályának kiküldötte, szóval mindenki, akit meghívott a megyei tanács ipari osztálya arra az értekezletre, amelyen eldönteni kívánták, hova is telepítsék jelenlegi helyéről a Finommechanika szerviz és autójavító részlegét. Mondom, mindenki jót akart, mégis nem mostanában vettünk részt ilyen eredménytelen megbeszélésen. Pedig már éppen ez volt a negyedik tanácskozás ebben az ügyben. A tét nem kicsi, hiszen arról van szó, hogy ha megfelelő helyet találunk a Finommechanika autójavító részlegének, akkor mintegy háromezer embernek elegendő ivóvíz válik szabaddá, mert ivóvíz helyett ipari vízzel moshatnák a kocsikat. Továbbá ha mi nem igyekszünk mielőbb helyet találni az autójavítónak, akkor a KPM más megyének adja a javítórészleg korszerűsítésére szánt összeget, s így mintegy nyolcmillió forinttól esünk el. Ennek ellenére a negyedik megbeszélés is eredménytelen maradt, sőt a meghívottak már elvetettek ezen kívül tizennégy új telephelyre vonatkozó javaslatot. Hogy miért? ■ Az első pillanatban minden tárgyaláson úgy tűnt, hogy egyetértenek. S akkor egyszer csak — mint most is — megszólalt a tűzoltóparancsnok, és közölte, hogy a tüskevári fürdőnél (ahova legutóbb akarták telepíteni az autójavítót) nincs meg az előírt száz méféres távolság a lakott területtől, nehezen biztosítható a kétoldali bejárat és így tovább. Azután a szakszervezet képviselője nyilatkozott úgy, hogy háromszáz méterre (az országút mellett [!]) iskola van, s nem engedi, hogy az autójavító gépeit a malom területére telepítsék, mert ez zajos. A járványügyi állomás képviselője úgy vélekedett, hogy a Malomárok vize (ahová az autójavító szennyvize is befolyna) már úgyis eléggé fertőzött, s nem engedi, hogy még jobban megfertőzzék. (Mellékesen megemlítjük, hogy ugyanennek a járványügyi állomásnak az igazgatója nem látott gátló körülményt, amikor korábban a pataknak a városhoz közelebb eső pontján akartak az autójavítónak telephelyet létesíteni.) Tehát, ha változik a kiküldött, változik a szabály is. De nem akarjuk senki álláspontját bántani, hiszen önmagában véve mindegyik helytálló. De hát akkor mondják meg, hogy mit tegyen az ipari osztály! Mondjon le a nyolcmillió forintról, mert eddig még a javaslatoknál jobb tanácsot senki sem tudott adni? Pedig nem igaz, hogy Kaposvárott nem lehet telephelyet találni. Lehet! Hogy hogyan? Bizonyos, ha a hatóságok azt mondanák, hogy hozzájárulnak a telephely létesítéséhez, ha biztosítja a vállalat, hogy a Malomárok vize nem szennyeződik, hogy a zajos gépek az iskolával ellenkező oldalra kerülnek, hogy eltekintenek a száz méter tűzvédelmi távolságtól, s elég a kilencven is, az ügy közelebb kerülne a megvalósításhoz, mintha kereken kijelentik, hogy az említett akadályok miatt nem járulnak hozzá. Igaz, a szabály az szabály. No de azt is figyelembe kellene venni, hogy ez a város nem most épült, s nem kívánható, hogy minden ideális feltétele meglegyen egy ipartelepnek, amelyet (mint ezt is) ráadásul a belvárosban kell elhelyezni, mert szolgáltató, és nem termelő üzem. És nem utolsósorban: vajon mi a tűzveszélyesebb: az-e, hogy az új telep majd hetven méterre lesz a lakott területtől, vagy az, hogy most tizenöt méterre sincs. Az értekezlet tizenkét ember négyórás szócséplése után eredménytelenül ért véget. Azaz, hogy egyet mégiscsak elhatároztak a részvevők: kitűzték a legközelebbi tanácskozás idejét. S arra meghívják Budapestről a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium, sőt a Művelődésügyi Minisztérium iskolazaj-kuta- tó csoportjának (ha van ilyen különleges csoport) képviselőit is. Napidíj nem számít! Vagyis a legközelebbi tanácskozáson remélhetőleg ötve- nen lesznek már. Hát legyenek ötvenen. De egyszer már vessenek véget ennek a szócséplésnek! Határozzák el végre, hol lehet az autójavító telepet kijelölni, míg valaki gúnyolódó kedvében ki nem írja a város végére: »Nekünk nem kell pénz — itt minden hely elkelt Ügye, ez nevetséges lenne? Pedig a gyakorlatban sajnos ezt bizonygatjuk. (Szegedi) KIS CSOMAG MOSZKVÁBÓL Abonyi Pál nemrégen Moszkvában járt. Híven a külföldre látogatók szokásához, ő is vásárolt hozzátartozóinak kisebb- nagyobb emléktárgyakat. Két kisfiának egyforma matrózsap- kával akart kedveskedni. Már útban volt hazafelé, amikor észrevette, hogy Moszkvában, a szállodában hagyta az ajándékot. Feledékenysége miatt bosszankodott, aztán megnyugodott: most már mindegy, hiszen filléres értékről van szó. A napokban kis csomaggal kopogtatott be Abonyiékhoz a kaposvári postás. A küldeményt Moszkvában a szálloda dolgozói adták fel, s az IBUSZ továbbította. Mi volt a csomagban? A két kis matrózsapka. Naponta kilenc pótkocsi takarmányt szállítanak a Nagybe- reki Állami Gazdaság állatainak. A pártvezetőségi tagok odaadóbb munkájára van szükség Látrányban A legtöbb községben még kevés a termelőszövetkezetben dolgozó kommunisták száma. Kicsi a pártszervezet, nincs elég ereje a falu, a termelőszövetkezet átfogásához. Látrányban azonban nagy létszámú a pártszervezet, ■ a párttagok 80 százaléka a termelőszövetkezetben dolgozik, mégis igen lanyha a pártélet. Ennek okát hamar megtaláljuk. A vezetőség nem jól irányítja a párt- szervezetet. Az Alkotmány Termelőszövetkezet 2628 holdon gazdálkodik. A három brigád mindegyikében vannak párttagok. Nagy a terület, eléggé szétszórtan dolgoznak a kommunisták. Már rég szükségessé vált a pártcsoportok megszervezése. Az elgondolásig el is jutott a vezetőség — brigádonként egy-egy pártcsoportot szándékozik szervezni —, a megvalósításig azonban már nem. Pedig mennyivel köny- nyebb lenne a pártvezetőség dolga: a pártcsoport-bizalmiak segítségével állandóan elláthatná a kommunistákat feladatokkal. Mert az a legnagyobb baj, hogy az emberek Kátránnyal tartósítják a villanyoszlopok tövét Somogy- meggyesen. Kovács István, Lenhoffer János és József László, a DÉDÁSZ igali üzemvezetőségének dolgozói naponta 32—34 oszlopot tartósítanak az előírt 25 helyett. inkább saját elképzeléseikre támaszkodnak, mint a vezetőségére. Pedig egy ekkora párt- szervezetben a két taggyűlés között is rendszeresen foglalkozni kell a párttagsággal. Ezt azonban csak elvként ismerik itt, a gyakorlatban nemigen érvényesítik. Ritkán tartanak vezetőségi ülést. Általában csak taggyűlés előtt ülésezik a vezetőség. Égetően szükséges a pártcsoport-bizalmiak megválasztása. A vezetőség mégis húzza-halasztja. Kilenc olyan tagjelölt van a pártszervezetben, akinek ré- ges-régen lejárt a tagjelöltsé- gi ideje. Van, akinek már egy évvel ezelőtt. Ezen a héten végre összeül a párttaggyülés és határoz. Természetesen a vezetőség a ludas abban, hogy ilyen sokáig halogatták ezt. A héttagú vezetőség keveset dolgozik. Hegedűs János párttitkár elfoglalt ember, gyakorlata is kevés. Sokszor határozatlan. Németh Andrást leköti a tanácsnál végzett munka. Ha találkozik egy-egy párttaggal, elbeszélget velük, s feladatokat is ad, Kálmán Sándor tanácselnök idős ember, keveset tud vállalni. Tóth Lajos nyugdíjas inkább csak a bélyegek eladását intézi. Pór Károlyné, a nőtanács elnöke a maga területén összefogja az asszonyokat. Török Lajos tsz- tag szintén megteszi a magáét a mezőn. Boda György KISZ- titkár a fiatalok nevelésével foglalkozik. Bár az utóbbi időben lanyhulás mutatkozik munkájában. így, személyenként vizsgálva az derül ki, hogy szétfolyó, és ötletszerű a pártvezetőség munkája. Általános tünet az irányítás hiánya. S a termelő- szövetkezet is megérzi ezt. Nagyon sok termelési kérdésben a pártvezetőségnek is állást kellene foglalnia, javaslattal segítenie a termelőszövetkezetet. Ez azonban a legtöbbször elmarad. Két helytelen felfogás is lábra kapott a pártszervezetben. Az egyiket főképp a párttitkár, Hegedűs elvtárs hangoztatja: »Minek hívjuk össze a pártvezetőséget, úgyse azt csinálják, amit megbeszélünk. Elég, ha én elmondom a termelőszövetkezetben a magam véleményét.« Több szem többet lát, több ember könnyebben dönt egy-egy kérdésben — mindig ezt kell szem előtt tartania Hegedűs elvtársnak. S a jövőben mindig össze kell hívni a pártvezetőséget, amikor arra szükség van. A másik felfogás: azért megy gyengén a pártmunka, mert nincs párthelyiség, s ahogy visszakapja a pártszervezet a régi helyiségét, minden egycsapás- ra rendbejön, össze lehet hívni a vezetőséget. Valóban szükség van a helyiségre, de nem ezen múlik a vezetőség jó vagy rossz munkája. Minden vezetőségi tagnak odaadóbban kell részt venni a vezetésben. Enélkül nem lábolhat ki a pártszervezet a bajokból, nem nyújthat megfelelő segítséget a termelőszövetkezet megszilárdításához. L. G„ — Jó, kérem, ez most nem rdekes, hogy ön minek az •lnöke. A fiáról van szó, ha sem tévedek. Hány éves a fia? — Tizennégy, kérem, még jyerek ■:: — Szóval, gyerek:;-. Ön Keirint még gyerek .:; — nondta Dickmann olyan hangsúllyal, hogy Dublacon kiütött i verejték. — Nos, ezek a gyerekek kicsit pajtások lettek az ítóbbi időben. Olyan fegyve- ■ekkel játszanak, amelyek nem gyerek kezébe valók. Nem »ondolja, Dublac űr? ' Dublac arca kék lett a ré- nülettől. »Csak nem találtak égyvert a gyereknél? Uramisten, akkor végünk van..." — És hogy hívják a fiát? — Ügy mint engem ..: Maurice Dublac... ifjabb Maurice Dublac. Dickmann felírta egy cédulára a nevet, megnyomta a rsengőt, és a belépő katonának átadta a cédulát. — Hát majd meglátjuk, Dublac úr ... addig beszélgessünk. Előbb ön azt mondta, hogy a fia rossz társaságba keveredett ... Mit nevez ön rossz társaságnak? Dublac nagyot nyelt. — Hát, istenem ... tetszik tudni, milyenek a gyerekek. Izgatja a képzeletüket az úi, a szokatlan, a vakmerő... — Igen, a vakmerő ... — Nem úgy értem, kérem... — Hanem hogy értette, Dublac úr? — és Dickmann kényelmesen hátradőlt a karosszékben, hátát nekivetette a szék támlájának, lábait előrenyújtotta és ujjai között szórakozottan forgatott egy ceruzát. — Úgy értem, kérem, hogy az ilyen gyermekember nem az okos szóra hajlik, hanem a bolondságokra, a szélsőségekre ... — És mit nevez ön szélsőségeknek? Dublac izzadt, szemei vadul forogtak, arca hol vörösben játszott, hol falfehérré vált. — Magam sem tudom «— dadogta. — Tulajdonképpen nem volt hozzám őszinte a gyerek, zárkózott természetű, nem avatott be a gondolataiba. Nem tudom kikkel barátkozott, csak rossz sejtelmeim voltak... — Hát persze, a megcsalt férj tudja meg legutoljára, hogy felszarvazták, és a szülő tud legkevesebbet a gyerekéről — mondta kedélyes, csevegő hangon Dickmann. — De hát én abban a helyzetben vagyok, hogy felvilágosíthatom Dublac urat a fia gondolatairól és ha.rátájról ... Dublac mind a két kezével megkapaszkodott a szék lapjában, mintha megmozdult volna alatta a föld. — Igen, Dublac úr — folytatta Dickmann még mindig csevegő hangon —, az ön fia kommunistákkal cimboráit, partizánokkal, erdőben bujkáló orgyilkosokkal. A mi ellenségeinkkel, az új Franciaország árulóival cimboráit __ — Ez lehetetlen, kérem ... — nyögte Dublac. Most felpattant az ajtó, és harsány bokacsattogások között belépett egy fiatal SS-le- gény. Kahn odaintette magához, a katona átnyújtott egy papírlapot Kahnak és elcsattogott. Kahn és Dickmann ösz- szenéztek, majd Kahn odalépett az íróasztalhoz, Dickmann elé tette a papírlapot. — Nos hát igen, Dublac úr — mondta Dickmann —, nincs semmi kétség... És ön, aki hatósági ember, tudja, hogy mi vár azokra, akik úgy viselkednek, mint az ön fia .. . Dublac idegei végképp felmondták a szolgálatot. Lecsúszott a székről, térdre borult, összekulcsolta a kezét: — Uraim, irgalmazzanak ... — nyögte. Kahn üvöltérni kezdett: — Ne komédiázzék itt, álljon fel, mert elveszítem a türelmemet! Dublac visszakapaszkodott a székre. Dickmann most felemelkedett, odaállt Dublac elé. — Ide figyeljen, ha maga azt hitte, hogy itt sírással boldogul, rosszul számított. És azt se akarja elhitetni velünk, hogy maga semmit sem tudott a fia kapcsolatairól. De neIruJiIr ruMtvi Anale sä tixoonnégy éves tacskók, se ilyen térdeplő vénasszonyok, mint maga. Feleljen: hol van a partizánok központja? Ki tartja kezében az irányítást? Ha nem tud felelni, a maga baja. Nincs sok időnk, ha öt percen belül nem kapok választ a kérdésemre, innen az ablakból nézheti végig a fia felhúzását ... S aztán maga is odakerül. — De addig még más eszközökkel is igyekszünk szóra bírni. Hatásosabb eszközökkel! — tette hozzá Kahn, és a tekintetéből Dublac megértette, hogy mi vár rá. — Most álljon fel! — kom- mandírozott Dickmann. — Fogja ezt a széket, vigye oda a sarokba . . . Nem így, a fal felé fordítva! Ügy ni, üljön le... És gondolkozzék, öt perce van ... Dublac a fal felé fordulva ült a széken, közben Dickmann egyenletes, kimért léptekkel járt föl-alá a szobában. Kahn visszaült a fotelbe, felhajtott egy pohár konyakot, cigarettára gyújtott, és Dublacnak a gallérból vörösen kidagadó tarkóját nézte. A szobában csend volt, csak Dickmann léptei kopogtak egyenletesen. Dublacra most úgy hatottak a háta mögött koppanó kemény léptek, mintha a halál közeledne hozzá, mind közelebb és közelebb, megállíthatatlanul... Nem bírta sokáig, öt perc sem telt el, mikor felállt, de megfordulni nem mert, a fal felé fordulva suttogta: —“ reá , r . Dickmann és Kahn egyszerre ugrottak hozzá. Káhn megpenderítette Dublacot: — Mit mondott? — rivalltj rá. * — Oradour-sur-Vayres ... —* KÉTHELYI MOZAIK \A tanácsnál I : Gyutai Istvánná, a tanács v. ;b.-titkára szép községfejleszismételte meg Dublac. — Ottgtósi tervről tájékoztat. 1960van az ellenállás központja az5ba? £34 ezer forintot fordíte- ...... , ' , *nak Kethely csinosítására, fejHaute-Vienne-ben ... Ott van-5 lisztesére. Említésre méltó, nak a tulle-i fegyveresek! ».hogy 40 ezer forint a társa- Dickmann az órájára munka, 10 ezer forint zett, sarkon fordult, becsönge-í pfdig a fját anyag értáke Az ■ ’ , , , , ,7„. Xiaen 2200 negyzetmeter betontett egy katonai, azt odaalli-* járdát építenek 115 ezer fo- totta az ajtóhoz, s aztán Kahn-*rinton. Nagy szó az is, hogy nal együtt kisietett. ^befejeződött a község villamoT Ssítása. 100 ezer forintot adtak , gazért, hogy u]abb 40 lakohazgadta okét, de amikor meghal-** ban gyülhasson ki a villany, lotta a jelentést, könnyedén*A művelődés fejlesztését igyekeznek elősegíteni azzal, hogy a könyvtár állományának bővítésére háromezer forintot, a művelődési otthon rendbehozására 15 ezer forintot fordítanak. A megmaradt pénzből a termelőszövetkezet épületében klubszobát létesítenek, ide helyezik át a könyvtárt is. elmosolyodott. i — Nos hát, igen ... köszö-í nőm, uraim... Az ablak előtt kecskelábakon hatalmas rajzasztal állott, térképtekercsekkel. Lamrner- ding kiterítette az Haute-Vien- ne térképét. — Na, nézzük csak, uraim,*Sok kajszi hol is van ez a híres hely? —* mondta, és intett a két tiszt-*termett az idén Kéthelyen. nek, hogy lépjenek közelebb. «Emeletnyi magasságban állnak Mind a hárman a térkép fölé** reke/f k a földművesszövet- , . H ^kezet felvásárló helyen. Krausz hajoltak. Lammerding felvett s*Imre átvevő szerint az idén egy vastag ceruzát, de aztán S rekord termés van a kéthelyi letette,' és egy másik után^j^^^kokon. Körtéből és almanyúlt, forgatta az ujjai között,^6,1 a 30? tervfeladat, * ,, , .............’5$tál szemben 2000 mazsa fels közben elegedetten dünnyö-*vásárlásra van lehetőség, hi- gött. Majd lassú, körülményesSszen roskadoznak a fák a sok mozdulattal bekarikázta Óra-gyümölcstől. A borszőlő is jódour-sur-Vayres nevét a ter-*?ak érkezik, ? -előrelátható- , . ‘ *lag a csemegeszőlővel sem lesz képén. — -F.nl Uc — »baj. a a
