Somogyi Néplap, 1960. július (17. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-24 / 174. szám

Vasárnap, 1960. július 34. 5 \ SOMOGYI NÉPLAP Gyalog ' a Kisbalafon körül Tulajdonképpen tétlenkedni várrom, a kis Szent Mihály- indultam a halatonberényi kápolna, és »tekints rám«-ot szőlők közt megbúvó, baráti présház hűvös csendjébe, a ház előtt álló, örökké susogó vén gesztenyefa álmosító ne­szében — félálom és ébrenlét közt — átheverészni a szabad­ságidőmet, és ha nyitom a szememet betelhétetlenül cso­dálni, csodálni a legszebbet, amit eddig életemben láttam — a Kisbalatonnal kezdődő, keszthelyi hegykoszorúval folytatódó, a szigligeti öböllel kiált a «keszthelyi templom kö­zépkori eredetű tornya, amely­ből valaha végvári vitézek lestek át a Somogybán baran­goló törökre, talán éppen a balatonszentgyörgyi csillag­várra, amely szobabeli kútjá­val, zömökfalú pincéjével, kü­lönös, csillagalakjával »törté­nelmi hangulatba« ringatja napjaink vándorait. .1* embernek kedve támad itt tányázni, hogy az ébren­tetézett, és a Badacsonnyal zá- létnek egyetlen perce se ma­ruló táj-szépséggyűjteményt. , És addig gyönyörködtem e látványban, amíg újra.— im­máron talán ezredszer — kí­váncsi lettem a táj apró, »bensőséges« részleteire. Nem tartozom a büszke gépismerők »felekezetéhez«. ragyogott rám levő vadonatúj Pannónia, mo­torkerékpár ide, motorkerék­pár dda, elindultam pulicim­borámmal együtt, — gyalog. És nem bántam meg. A radjon kihasználatlanul, hogy amelyek bűvölőn gyönyörköd­tetik az idetévedt természet- járókat. Csodálatos erejű ennek a tá­jéknak — a Balatonsaroknak — á termőtalaja, az egykori tölgyesek helyén esztendők alatt olyan nyárfákat nevel, hogy gyufagyáraink számára házmagasságú rönkrakások garmadája sorakozik a temp­lom mögötti téren. De ennéi is többig mond a termőerő­ről, hogy a valaha bottyáni sa­látát csemegéző vörsiek már eladásra is termesztenék kony­hakerti növényeket, és a ker­elzarándokoljpn a savolyi be-“- tészkedésre a múltban soha­~ ............................................ sem tanított nép máris olyan k ertkultúrát teremtett — egye­lőre inkább a háztájiban —, hogy sokan ebben látják a helybeli Kis-balaton Termelő- szövetkezet boldogulásának jö­vőjét is. Elábrándozgatva a gyü­mölcstermesztése után a múlt­ban is híres Somogy jövendő­jén, mondogattam a régesrégi versezetet: rek Feketeszigetjére, és bejár­ja a vörsi longobáratemetős homokdombokat, méginkább a kisbalatoni védett terület ős­táj hangulatú nádasait, vizeit és így hiába és madárfüttyös ' ligeteit, szige- a közelemben teit, keresve a múlt nyomait, és napjainkét, amellyel legin­kább a Kanizsára elvivő asz- faltúton találkozunk. Érő gyümölcsök édeskés il­lata keveredik össze a szára­hangyák hihetetlen szorgalmá- dó lucemaszénák jó szagával, ban, a virágok tündért hajion- gólya kereng az országutak gásában, égy-egy susogó jege- autóinak porfelhői felett, vala- nye finom neszeiben, meg ezer hol kakukk kiált, és cifra ban- más érdekes életmegnyilvánu- ka bámul az erdőszélig elme- lásban a száguldozó ember részkedő kacsanépség, totyogó nem, csak a »kutyagoló« leihe- egyedeire. A falu közepén há­ti örömét. És mennyi gyönyö- talmas méretű, karcsú tomyú rű madár — aranyosfejű fá- templom magasodik elénk: cán, sétálgató fúrj, hihetetle­nül szép sárgarigó, valószínűt- lenül karcsú gém és elsorol- hatatlanul sokféle más szár­nyas — mutatja meg magát a gyalogosnak. Alig egy óra elteltével már ott ballagdáltam a fenéki hf Johannes Kövér által írt kró­nikája elmondja a templom­építésre vezényelt egytehenes parasztasszony szomorú kár­vallását, társai — száz és száz névtelen — küzdelmét és a di­csősége teljében ragyogó geor- gikonépítő gróf szűkmarkúsá­»Somot, almát, körtét itt eleget ehetsz, De tudományokból részt keveset vehetsz!« Szerencsére messze van már az az idő, amikor a jegenyék, amariszkok és ciprusók közt hivakodó kastélyok urai szán­dékosan kultúrátlanságban tarthatták hazánk egyik leg­nagyobb megyéjének paraszti népét, mert Csokonaitól egé­szen ezerkilencszáznegyvenöt tavaszáig is alig változott a világ. Ezerkilencszáznegyvenöt óta dón. álltam a víz felett, amely gát, amikor királyi parancsra azQnban m van a vüá& az új, .. ' . . .. , T-r i 0CC70CQP «?r7'QT tavi rv r/-rt- oAArr 7 valaha visszatükrözte a Val- *s összesen száz forintot adott cumba tartó római légionáriu- ^ község aszálysújtotta népé- sok, később Attila, majd Ár- W* élelmezésére, holott egy pád lovasainak alakját, ha- pozsonyi mérő kb. 50 kg lásztak itt Koppány kemény- gabona ára hatvan forint volt. koponyájú magyarjai, eveztek A templomot őrző parányi első István frissen keresztelt homokdombocska volt valaha jobbágyai, de rejtőzködtek Bé- ennek a paradicsomi szépségű la futó népei, megfordult itt tájéknak a központja, talájá- történelmünk minden korának ban arasznyira leásó játszado­szereplője: Béri Balogh Ádám gyors lovasai, Noszlopi Gáspár zó gyerekek is koponyákat, 1849-es paraszt-felkelőserege, edényeket találtak. Vörs való- és bebarangolta Zrínyi Miklós, ságos »kincsesbányája« a kö­Berzsenyi Dániel, Csokonai Vitéz Mihály, Kisfaludy Sán­zeli keszthelyi múzeumnak, az , ősi község volt valaha a bala- dor, festette Mészöly, Egri Jó- tonj bodonhajóépítés központ­zsef, és harcbaszállt innen La­tinka - Sándor szegényparaszti népe — köztük a Marcaliból való Simon pap, akinek emlé­két a »Latinka-ballada« sorai őrzik. Mennyi szépség, mennyi el­gondolkoztató emlék van en­nek az árkádiai derűjű táj­nak a hajlataiban, vizeiben, er­deiben, ápolt mezőiben, ka­nyargó útjainak fordulóiban. ja. Herman nagy előszeretet­tel járta a község öreg házait, kutatva halász és pásztor em­lékek után, mert a rideggulya tenyésztés is országos hírű volt itt. Mutatóba az Alszeg utcában még akad a régi un. melyről a költő így ábrándo­zott: »De tán jő Oly idő, Melyben nekünk A vidékünk Új Helikon lesz.« Eljött az idő, melyben e vi­dék új Helikon lett, de ezt nemcsupán az egyetlen bicikli helyett mostanában futkosó kettőszáz kerékpár, nem is a motorok, mégcsak nem is a lá­nyok, fiatal asszonyok tűsarkú cipője, nylon fehérneműje, se­lyemruhája vagy a férfiak fél­cipője, öt-hat öltönye vagy a falu villanyvilágítása ’ tanúsít­ja, hanem hogy iskolaidőben a közeli Keszthely gimnáziumá­ba, vagy gazdasági főiskolájá­ra reggelente annyi falubelit visz a diákvonat, amennyit hajdan csak a vörsi vásár so­kadalma számlált! Az esztendő nyarának nyo­Ruisz György: Városszéle NÉMETH FERENC: »sövényházak« közül, amelyek­ből legalább egyet érdemes mában indultam, és íme ha­volna emlékbe meghagyni, és zátme darabjának nyarával: a —=>- —. —t— ------------------ , , . . , , . nép és táj kultúrálódásának L épten-nyomon elénk bukkan berendezni falumúzeumnak. melegítő fényeivel * találkoz- egy-egy történelmi emlék, mű- A falun túl elérjük az egy- tam! emlék: a fenékpusztai castrum kori somogyi erdőrengetegek falmaradványai, a szigligeti emlékét idéző árnyas érdőket, • Borsi Darázs József LEPORELLO Reggel, mikor csörget a valóság, világra kelek álom ősanyámból. Alom szerelmem elhagyom, magamra öltöm a földi formát, a fogalmakat felidézem és felnyitom a nap kilincsét. Ö, ezek a hajnali utcák homályos félálom magányban, mikor valahol villany ég már, egy asszony keltegeti férjét, a gyermek megszólal álmában! Kapu csattan. Koppan a lépés. Az első hang is köhécsel már. Itt is, amott is árnyak nőnek. Az élet kezdete új nappal. Az embereket megtalálom. $ Autóbusz-konzervdobozban, kimerítve a sokaságból hal-közelségbe zsúfolódunk^ megőrző közösség olajában ringunk egy célra csukottan. A kapun belépünk egy világba: lépések szétágazó fája, gőzfelhőcskék, hajnali zajok, a sínek között apró tócsák, villanyvilág az ablakokban. Ti első tréfás köszönések, éhomra szívott cigaretták, vasárnapi -fufcballélmények, borok, táncok, csaláffi dolgok, ti fűtőtestek az öltözőben! Olajos csillogása fémnek, anyagok érdes tapintása, felcsapó zajok, kigyúló fények, ti szótlan végzett első munkák, cél, terv, remény elindítói: ó ez a hajnali induló föld, az én világom! LÁSZLÓ IBOLYA: Fényképezőgéppel a vállán. Hol a vasárnap szövőszékén szellőujjacskák bogozzák a csendet s kedves ledéren szellőzködnek a félig érett szőlőskertek, fényképezőgéppel a vállán egy ifjú jár-kél hószín ingben, homlokráncolva kémlelődik, hogy mit vigyen magával innen, innen, ahol a táj az éggel testvéri hévvel olvad össze és parti fáknak tükröt tart a tó és felnevet, ha sirály húz fölötte, jár-kél az ifjú önfeledten 1 s akár a gyermek, boldog, mert kattanás csupán és máris Örökülnek múlékony dolgok., egy kattanás és rab a pillanat, őrzi az érzékeny lemez, így győz az ember a múlandóság bent sajgó félelme felett. Fényképezünk s gyakorta szívbe égnek vagy tán annál is mélyebbre a képek — emberi vágy megfogni ami múlik, idézni majd, mint létünk hű tanúit később, amikor a felserdült jelen már jövő névre hallgat s ád a tudás örökkön élni az alkotásnál is nagyobb hatalmat! KÖNYVEKRŐL - RÖVIDEN GONAQUADATÉ; A VlZI- SZÖRNY, Az indiánok életében még ma is nagy szerepet játszik a mesemondás. Avatások, vagy más ünnepi szertartások alkal­mából a hagyományokban jár­tas idősebb férfiak elmondják a különböző varázsszó rek. nem­zetségek eredetét. Ezeket a felnőtteknek szóló meséket mutatja be a kötet. v GERGELY SÁNDOR: DÓZSA GYÖRGY »Gergely Dózsája az első komoly, marxista szemlélettel írt magyar történelmi regény.« Így méltatta a trilógiát Bölö- ni György, Valóban alakjai nem történelmi illusztrációk* hanem valóságos, élő emberek. A szenvedélyes emberi törek­vések megfogható közelségbe hozzák a csaknem félezer éve halott hősöket. Elevenen áll­nak előttünk gyilkosaik is. De a regényességre való törekvés Hej vadászok, vadászok! KEVÉS AZ OLYAN EM­BER, aki hosszabb vagy rövi- debb ideig ne hódolt volna a vadászkalandok bátor hősei­nek. Mikor Kittenberger vagy Széchenyi félelmetes oroszlán­jai elbődültek a könyv lapjain, az éjféli órákban nagyon ne­héz volt befejezni az olvasást. Másnap reggel aztán .vekker helyett csörgőkígyó hangjára ébred a hős (mármint, az olva­sás hőse) és szokatlanul bát­ran néz a főnök szeme közé, ha az a késésért szót emel. Csak akkor riad vissza, ami­kor az íróasztal fiókját kihúz­za és a tegnapi, ottfelejtett szalámi bőrén nyüzsögnek a hangyák. Mert mégis más Af­rika a termeszekkel, abban van- nagyvonalúság, mikor ezek akár egy utcasort is alá­ásnak és úgy omlanak a házak, mint a kártyavár. — Mi izgalmas lehet egy hazai vadászatban? — kérde­zi hősünk egy alkalommal Feri bácsit, az öreg, tapasztalt er­dészt. — Látszik, hogy nem lesett még holdfényes erdőn, a bok­rok könnyű rezzenésére figyel­ve — lelkesült az öreg a szak­ma áhítatával. — Drága Feri bácsi, vártam én már holdfényes fák közt karcsú bokákra, szerencsére a tulajdonosuk nem volt túlsá­gosan vad! FERI BÁCSI összehúzza a szemét, latolgatja, érdemes-e a csattanós válasz kedvéért megszakítani a mondanivalót. Végül, mert a mesélő kedve nagyon feszül már, nem zavar­tatja magát. — Meglőttem egy vaddisz­nót. Azt tudja, hogy a sebzett vaddisznó megtámadja az em­bert? Sőt elárulok egy titkot: még a nyúl is támad, ha meg­sebesül. — Sőt — bólint komolyan hősünk — hallottam, néha meg is eszi az embert. Feri bácsi bajusza gyanúsan megremeg, látja, hogy a véres kalandoknak itt nem terem babér, hát a másik végét bont­ja ki a mesetarisznyának. — Tavaly járt itt egy német turista. Szenvedélyes vadász volt az öreg, csakhát elmúlt már nyolcvanhárom éves. Az egyik szemére vak, a másikra pedig tökéletesen szinvak volt. Feltoltuk a madártoronyba, a sógorgyereket eléje állítottuk, annak a vállára fektette a pus­kát, én fogtam a csövét, a há­ta mögül pedig irányították jobbra, balra. Ujjongott az öreg, amikor megjelent a szarvas, de amint figyelve megállóit, a színvak félszemével azonnal belevesz- telte a háttérbe: »Nem látni!« — nyöszörgött az öreg, mire egyikünk rákiál­tott a vadra, .az futni kezdett, a célzó brigád munkába lépett és a vadász nyakon találta a szarvast. Vitte is haza fiatal feleségé­nek a drága agancsot — itt ka­csint Feri bácsi, mire ő is érti a viccet — pedig gondolom, otthon ingyen is jutott neki kettő! AZ ERDÉSZHÁZ ELŐTT ülnek a lócán. Tavaszi este van. A falu körvonalai, melyek régen túlnőttek már a valami­kor magányos erdészházon, lassan homályba mosódnak. Minden olyan valószínűtlen. Csak az a különös, hogy ilyen­kor sokkal hajlamosabb az ember a valószínűtlen elfoga­dására. Hősünk is egyre többet hallgat Feri bácsi meséi alatt. — Skótnak hívtuk - a másik turistát, pedig francia volt. Kijelentette, hogy legfeljebb hét-nyolc kilós agancsra futja a pénze. Amilyen szerencséje volt, tizenkét kilósat lőtt. Té­továzott, sírt franciául és ká­romkodott magyarul, de lehet, hogy franciául is azt tette, csak a tolmács, a jámbor nem merte lefordítani. Mikor vég­re megnyugodott, kért bennün­ket, rendeznénk neki egy szarvas-ravatalozást, amely abból áll, hogy levágják a szarvas fejét és felravataloz­zák. Idáig simán ment a do­log, de mikor meghallotta, hogy hány ágú az agancs, s hogy annyi gyertyát kell gyúj­tani, már-már visszalépett, pedig ott ugrált előbb tüzelő­állásban fényképezőgépével. Ezek után meg se mertük említeni, hogy ahány gyertya, annyi üveg pezsgő, vagy leg­alább is.rizling szerepel a ha­zai szokásban. Annál inkább meglepődtünk, amikor torra invitált bennünket. Hát ültünk mi azon a toron egy óráig és beszélgettünk. Aztán még egy óráig. Akkor megkérdezte a »skót«: — »Barátaim, önök nem hoztak semmit?« F$ri bácsi nevet, aprókat döccenve. A zöld erdészruha megremeg, kereken feszül a gyomrára. Látszik, nem sok­szor volt része hasonló vacso­rában az elmúlt években. ■ HŐSÜNK FELÁLL, búcsú­zik. Feri bácsi biztatja, jöjjön vele egyszer vadászni, vagy legalább gombát szedni. — Mert tudja, milyen gyor­san nő a vargánya? Letettem- egyszer a tarisznyámat egy tölgyfa tövébe és barangoltam kicsit. Pár óra múlva jöttem vissza, hát hatalmas gomba nőtt ezalatt a tarisznyám mel­lett. Vendégének kétkedő torok­köszörülésére hozzáteszi még sietve: — Ez semmi, hanem egy má­sik esetben lefeküdtem a pu­haavarra, eSédutáni szundiká­lásra, aztán szörnyű fojtogató álmaim jöttek, valami mellbe­csapott, arra ébredtem. Hát ez is egy óriásgomba volt! MEGCSIKORDUL AZ AB­LAK, ismerős női hang recs- csen a félhomályban: — Megfázni, papa! — aztán kicsit később: — Papa! Csak nem á kaj- laagancsú szarvasodat meséled megint?! Feri bácsi összecsuklik, mint a kipukkadt léggömb. Minden lelkesedés elszáll belőle. Szárnyszegetten ballag a ház­ba. Úgylátszik a saját házában ő sem próféta. Nagyné Gyánó Ágota. nem feledteti az íróval, hogy mégiscsak ■történelmet ír. Ger­gely Sándor Dózsa György cí­mű regényének új kiadása Bö- löni György értékes bevezető tanulmányávaf jelent meg. A mű illusztrációit, borítórajzát, kötéstervét Poór Bertalan ké­szítette. NÉMETH LAJOS: NAGY BA­LOGH JÁNOS Negyven éve, hogy meghalt a kispesti szobafestő Nagy Ba­logh János, az első magyar proletárművész. Élete folyása — művészi tanulmányainak néhány esztendejét leszámít­va — alig különbözött a többi külvárosi szegényemberétől, de övé volt osztálya józan ön­mérséklete, szívós céltudatos­sága is, amellyel a legnagyob­bak közé küzdötte fel magát Németh Lajos tanulmánya nagy alapossággal és széles távlatokat nyitóan tárgyalja Nagy Balogh' János és a kor művészetének tartalmi és for­mai kérdéseit. A könyvet kö­zel száz illusztráció díszíti, kö­zöttük négy színes reproduk­ció. ,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom