Somogyi Néplap, 1960. július (17. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-23 / 173. szám

Szombat, 1960. július 23. 3 SOMOGYI NÉPLAP Megszerették a munkát az új „szövőnők Egy negyedév után a heresznyei üzemben Az első hetek, hónapok ered­ményei után már világossá vá­lik egy-egy új üzem életképes­sége. A határmenti falucska, Heresznye nemrég létesült kis üzemére ez éppúgy vonatkozik, mint bármilyen más nagy ipa­ri vállalatra. A Kaposvári Mértékutáni és Vegyesruházati Vállalat há­rom hónapja indított el itt egy aprócska üzemet. Akkor hitet­len emberek csóválták a fejü­ket- »Nem les-' ” -—írni, az is bolond, aki odamegy dol­gozni« — mondták itt is, ott is. Mert hiszen ki hitte volna, hogy üzem létesül ott, ahol az­előtt csak szántóföldeket lát­tak az emberek. De úgy lát­szik voltak (méehozzá elég sokan), akik bíztak a sikerben, és segítették megvalósítani az »álmot«. — Mert erre csak álmom­ban mertem gondolni — mondja Pinterics Mihályné, miközben az elszakadt szálat igyekszik a szövőnők által is­mert takács-csomóval össze­kötni. Aztán meglöki a hajót, elindítja a gépet, s amíg ciká­zik csattogva a hajó, beszél­getünk. — Valamikor ezt csináltuk. Édesanyám ezzel kereste a kenyerét. De azt a gépet lábbal hajtottuk. Las­san ment a munka. Csak sej­tettem, hogy hó?''--’ néz ki egy igazi szövőgép, azt azon­ban sose hittem, hív» egyszer előtte állhatok. Ide kerültem, és megszerettem ezt a gépet, a munkát. Persze voltak nehézségek is. Eleinte nehezen ment a tanu­lás. Kitartó szorgalom kellett ahhoz, hogv néhány hónap alatt Pinterics Mihályné ura legyen gépének. És ura lett ő is, mint Pan- kász Ferencné, Pátics István­ná, vagy a fiatal Laklia Vera. Ö május 4-én ismerte meg a szövőgépet. Az első napokban talán félt egy kicsit a csatto­gó masina mellett, de azóta már iöbarátok. Hiszen itt kez­dett élni, erőt érezni magá­ban. És most nem hagyná itt soha ... O már munkás. Szö­vőnő, aki felelősséget érez. Két gépével az üzem és a maga tervét vá',’"> ’’■»'lóra ... A szövődé harmadik ne­gyedévi 220 ezer forintos ter­ve gondos, jó munkát igényel. S a terv, az emberek gyakor­lottságát nézve, teljesítettnek látszik. Hiszen már értik a szakmát. A két oktató: Hodermarszky Aranka és Kollár Piroska jól ellátják feladatukat. Megtaní­tották, megszerettették a szö­vést másokkal is. És vajon a régi szövőnők bíztak-e az üzem sikerében? — Eleinte kétséges volt — meséli Kollár Piroska. A kör­nyékbeliek nem ........ -í. Mi b íztunk. — Az újakat nehezen taní­tottuk — veszi át a szót Ho­dermarszky Aranka. — De ők is akartak, igyekeztek, s ma már alig van szükség segítség­re. Az idős Kiss !>• ’ ’ -~i — aki a gépek szerelése óta itt van — örömmel dicsekszik, hogy a környékbeli községed­ben több helyen látott már itt készült molinó-, vagy darázs­törülközőket. S ez már való­ban eredmény. Bizonyíték, hogy életképes az üzem, s visszavágás a kételkedőknek. Ezt már mi csináltuk! AKik bíztunk a munkában. Persze az uj üzemben hiba is van. Egy budapesti szö/ő gyárból került ide Saiga D?- zsőné, a szakszervezeti bizal­mi. A vele való beszélgetésből fény derül a jvi*--Vra is. A vállalat megfeledkezett a székekről, a munkaköpenyek­ről, a munkásszállás teljes be­rendezéséről. Igaz, nem olyan egyszerű az új üzem berendezése. De egy kicsit többet érdemelnének a dolgozók. Szükség volna a székekre, hogy ne a szövőgép szélén ülve fogyasszák az en­nivalót ... A szállásén szek­rény és asztal kellene a vallfa és felborított láda helyett. Ott­honosabbá varázsolná a szo­bákat. Apróságok? Talán annak mondhatók. De sokat, nagvon sokat jelentenek. Roland Ferenc 350 ezer fiatal szakember Az idén a szovjet főiskolák­ról 20 ezerrel több szakember került ki, mint tavaly. A nép­gazdaságban több mint 350 ezer mérnök, orvos, közgaz­dász, tanító, vegyész, ge «log ’s és más szakember áll munká­ba. A Szovjetunióban éviek év­re bővül a főiskolai végzettsé­gű káderek képzése. A szak­képzés terén a Szovjetunió a világ valamennyi tőkés or­szágát megelőzte, önmagáért beszél az a tény, hogy a Szov­jetunióban ma négyszer annyi diák van, mint Angliában, Franciaországban, a Német Szövetségi Köztársaságban és Olaszországban együttvéve. A főiskolák előtt grandió­zus távlatok nyílnak meg a hétéves tervben. 1959—1965-ig például kb. 1 millió mérnököt képeznek ki. Amitől tegnap féltek, ma követelik Amikor 1958 tavaszán az egyik tanácsülé­sen hosszas vita után úgy határoztak a so- mogysámsoni tanácstagok, hogy mégis meg­építik az óvodát, közülük többen ezekkel a szavakkal távoztak a tanácsteremből: — Megépíteni majd csak megépítjük vala­hogy, de hogy mire használjuk, azon maid törje a fejét a tanácselnök, aki erőnek erejé­vel belehajszol bennünket ebbe a hiábavaló­ságba. — Minek ide óvoda? Eddig is megvoltunk nélküle. Fel tudjuk mi neveim magunk is gyermekeinket. Amikor megindult az építkezés, a fclvsiak közül sokan rosszallásukat fejeztéK. ki. — Hogy mi nem jut eszébe ennek az ülnök­nek — mondogatták. Telt, múlt az idő, és a megyei tanacs hat­hatós segítségével csakhamar megépült So­mogy Sámsonban a marcali járás egyik legkor­szerűbb óvodája. A berendezések, felszerelé­sek és egyéb használati tárgyak is idejében megérkeztek. Elkészült a fészek, csak a kis lakók hiányoztak belőle. A megyei tanács kö­zölte a község vezetőivel, hogy az óvoda be­indulásához legkevésebb harminc gyermekre van szükség, mert csak így tudnak biztosíta­ni szakképzett óvónőt. A harc ekkor kezdődött meg igazán. Nem azért, mert a faluban nem volt harminc óvo­dáskorú gyerek. Nem. Volt még öcvzn is. Csakhogy a szülők hallani sem akartak arról, hogy csemetéiket »elszakítsák« tőlük. — Méghogy az én gyerekemet más nevelje és etesse — mondta B. Istvánná indulatosan, amikor a pártszervezet és a tanács részéről felkeresték, hogy adja be gyermekét az óvo­dába. — Még csak ez hiányzik. De ki is hal­lott ilyet faluhelyen. Jó helye van annak a gyereknek itthon is. Itt legalább állandóan szem előtt van. A somogysámsoni asszonyok közül többen is hasonlóképpen vélekedtek, és sokan a leg­szívósabb agitációs munka ellenére sem ad­ták gyereküket az óvodába. Végül aztán a kitartó házalások u‘án 25 gyereket sikerült összeszedni. Hogy mégis har­minc legyen, egy-két megértő szülő b—6 hó­napos gyerekét is a listára vették. Múlt év szeptemberében, amikor az engedély és az óvónő megérkezett, megnyitotta kapuját a somogysámsoniak új létesítménye. A kis lakók második otthonukra találtak, és csakhamar megszerették. A szülök megle­petésére szinte naponta újabb és újabb me­sékkel és versikékkel tértek haza az »oviból«. Ez év tavaszán aztán a mezőgazdasági munkák beköszöntésével sokan keresték fel Szili László elvtársat, a községi tanács elnö­két azzal a kéréssel, hogy ők is szeretnék gye­reküket óvodába adni. A létszám 45-re emel­kedett. Amikor az étkezést is bevezették napi 1.60 Ft-ért, újabb jelentkezők vették onrom alá a község vezetőit. De a jelenlegi személy­zet nem bír el többet. így is nagy a túlterhelt­ség. Amikor ezzel érveltek a tanács vezetői, a mamák sértődötten verték az asztalt és ma­gukból kikelve reklamáltak. — Még ilyet, hogy pont a mi gyerekünk ne térjen be az óvodába. Talán úri gyerekeknek építettük? A tanács vezetői törik a fejüket, hogyan tegyenek igazságot, hogyan teljesíts :k a kö­vetelőző szülők kívánságát. A megoldást egész biztosan megtalálják. De addig is egy kis tü­relemre, megértésre van szükség. Legalább annyira, mint amennyit a tanács is a párt vezetői tanúsítottak, amikor a megépített új óvoda hetekig kihasználatlanul állt, lakók, nélkül... Juhgomolyát készítenek a Balatonnagybereki Állami Gazdaságban A Balatonnagy­bereki Állami Gazdaságban iga­zi nagyüzemi mó­don folyik a juh­tenyésztés. A ju­hok nevelése, tar­tása nemcsak azt a célt szolgálja, hogy jóminőségú gyapjút jövedel­mezzen. Hiszen ahol 7379 állat van együtt, óit másra is nyílik le­hetőség. így igaz — cc tói tudják a gazdaság vezetői, milyen hasznos dolgot cseleksze­nek, amikor elha­tározták a sajt­üzem, illetve a sajtraktár létesíté­sét. Az elgondolás ma már valóság. A 2140 anyajuh bőven ellátja munkával az üzemet, s ha fi­gyelembe vesszük a gazdaság juhokra vonatkozó tervét, ak­kor láthatjuk, hogy jövője is van a nagybereki üzemnek. Ugyanis öt éven belül tízezer­re akarják növelni a juhok számát, s ebből hatezer anya­juh lesz. Mint említettük, a gyaniú szép jövedelmet hoz, de itt ké­szül az ízletes finom juhsajt, a gomolya is. A sajtüzem mo­dem, szép berendezése min­den feltételt megad a munka rendszeresen fejik az anyaju­hokat. Naponta átlag 370—400 liter tej kerül az üzembe, s ezt mind feldolgozzák. Hatal­mas kádakban keverik ki az, anyagot, s a naponta beszállí­tott tejből 80—90 kg sajt ké­szül. Így válik lehetővé, hogy a Budapesti Tejipari Vállalat­nak havonta 20—24 mázsa go­molyát szállítanak. Nagy szó az, hogy a gazdaságból nem a tej, hanem már a kész sajt ke­rül ki, és Bódis György, az üzem vezetője gondoskodik arról is, hogy a minőség ellen elvégzéséhez. A gazdaságoan se legyen kifogás. Az élet meghosszabbodott Ukrajnában jelenleg több mint 11 000 90 évnél idősebb ember él. Sokan közülük kitű­nő egészségnek örvendeneK, és tovább dolgoznak. így például Borisz Bukrejev, a köztársa­ság legidősebb tudósa, a kijevi egyetem professzora, aki nem­rég ünnepelte 100. születés­napját, még ma is előadáso­kat tart a diákoknak. A Szovjetunióban a hosszú élet problémája tudománnyá fejlődött. Ukrajnában sok t. - dományos kutatóintézet foglal­kozik ezzel a kérdéssel. A statisztikai kutatások ki­mutatták, hogy a szovjethata­lom éveiben az emberek átla­gos életkora Ukrajnában több mint kétszeresére emelkedett, és jelenleg 67 év. Mit tegyenek a mesztegnyőiek? W. L. — Nahát, akkor kezdhet- ha akták feküdtek előtte. Szó-! jük.;; rakozottan lapozgatott bennük,! Dickmann megállt előtte, miközben igyekezett logiku- saétvetett lábakkal, mintha san gondolkodni. Megnyugtat- bírókra akarna kelni vele. ták a gondosan vonalazott la-! — És hol akarod elkezdeni, pok, a rend és a módszeresség! ha szabad kérdeznem? e varázslapocskái. — Hol? Hát nem mindegy? Kahn közben ivott és dudo­Akárhol. rászott. Ismerte már Dick-igtak kj maguknak (6) — Precíz és megbízható mannt, tudta, hogy forr a fe-Jnyésztéssel. Földj És nem is csa­munkát kell végeznünk. Iga- jében valami. — Uraim, itt többé nem ar- — Most kilenc óra.;; Leg- za van az öregnek, itt többé lódott. Dickmann, ahogy mon­ról van szó, hogy megfélemlít- később fél tizenkettőre jelen- nincs értelme a vagdalkozás- dani szokta, hamarosan meg­sük a lakosságot és elvegyük a tést kérek. Dickmann őrnagy nak. forrófejűek kedvét a bolondsá- és Kahn kapitány, önöket bí- — Ugyan, hagyd az öreget, goktól — mondotta ünnepélyes zom meg a feladattal. Tehát Vén szamár-, bolondja a frázi­hangon. — Céltudatos, meg- legkésőbb fél tizenkettőre tud- soknak. Nincsenek ártatlanok, szervezett ellenséggel kell le- ni akarom, hol van az ellen- és kész. Akit én falhoz állítok, számolnunk. Nem elég, ha ke- állás központja, honnan irá- az bűnös. A többi nem érde­találta »a cselekvés fonalát«. A fonal nem volt új, gyak­ran és sok helyütt kipróbál­ták, és alapjában véve Kahn filozófiáján nyugodott: »Nin-i jo- csenek ártatlanok.:.« menyek vagyunk, tőlünk most nyitják a partizánokat, hon- kés. Háború van és nem precíz és megbízható munkát nan látják el őket fegyverek- gászkongnesszus. Motortt wím követel a helyzet. Meg kell ta- kel! Egyszóval, hogy hol van Dickmann levette a szem- tek sz^t a^^iT^vkbfaz' lalnunk, mégpedig orakon be- a szive az ellenállásnak. Meg- üveget, es ideges, gyors moz- utasítással hnw min s* — Anwizu-; Köszönöm, végez- dulatokkal törölgetni kezdte. 231 ^ utasítással, hogy mm * A Somogyi Néplap július 15-i száma cikkben számolt be a mesztegnyői Ladi János Termelőszövetkezet korántsem megnyugtató helyzetéről. Ben­nünket, szövetkezeti vezetőket nemcsak az érdekel, ami a mi '’álunkban történik, hanem felelősséget érzünk más kö­zös gazdaságok és azok tagjai­nak sorsáért is. Azért fogtam tollat, hogy az újság hasábjain keresztül tanácsot adjak a mesztegnyői vezetőknek a hi­bák felszámolásához. E1’’! já­róban néhány szót magunkról, csornaiakról. Községünk a Kapos völgyé­ben fekszik, s falunk lakói egyéni korukban hírnevet vív- az állatte- Földjeinket akkor is a jó gazda gondosságával műveltük meg. Büszkén kije­lenthetem, hogy ilyen gazdag “■érmést, mint a szövetkezed gazdálkodás második évében, nég soha nem takarítottunk he. Elmondhatom, hogy most sem dolgoztunk többet, mint egyéni gazda korunkban, de a mezőgazdasági munkákat kel­lő időben elvégeztük. Nem ta­gadom, hogy a közös gazdái­ig kodás első évében nekünk is , _, .. ,. ... , . ,5*ok kezdeti nehézséget kellett d enkit szedjenek össze, afavel^eküzdenüllk De mi megtet_ tűk ezt, s most már bebizo­nyítva látjuk, hogy érdemes lül..; értik, uraim? Nem na- értették? pokon, hanem órákon belül, az tem! — Kicsit leegyszerűsítve Iá- az országúton találkoznak ellenség, a tényleges ellenség Kahn arca ragyogott, ami- tod a dolgokat. akár tudta igazolni magát' rejtekhelyét, és le kell rasuj- kor kilépett a tábornok szobá- Kahn újból töltött és ivott. akár nem_ Amikor megkezdő-: tanunk. jából. Diekmann komor volt — Sommás elintézés, őre- ^ött az összefogdosottak __ja­S újból megismételte, de és gondterhelt. Amikor Dick- gem.;; sommás elintézés, varészt gyerekek és asszonyok! most már szótagolva, külön mann szolgálati szobájába ér- gyors, hatásos és meglepő. Ez — beszállítása, Dickmann és! minden egyes szótagot kémé- tek, Kahn levetette magát az a Führer módszere is — Kahn hozzáláttak a »rostálás-^ nyen ropogtatva: egyik bőrfotelbe, kinyújtotta a mondta, és kedélyesen táncol- hoz«. Aki fennakadt a rostán- Me" kell találnunk ha Iábait’ & VÍgyorgott’ J8**? fehér ujjait a bőr- az bekerült az »izzasztóba«! ...... ° w ' 7 — Csinos kis munka lesz..: fote kairfajan. Kern először csinálták. A vál­tónk, ha szakad. Összevissza szegény Kämpfe.;; sokat járt Diekmann közben megtisz- látást főleg elzásziakra bíz- vagdalkozasnak itt már nincs a szája, de alapjában véve pu- togatta a szemüvegét, körül- ták. Az elszásziak keményen! semmi értelme. Az ellenállás ha volt, mint a vaj.:: A tulle- menyes,_ puha mozdulattal fel- dolgoztak. Eleget hallották SSJ szívét kell megmarkolni és iek kivégzése után úgy hányt, rakta, és leült az íróasztal- fellebvalóiktól, hogy »ők is: ^ .. mint egy lakodalmas malac.;; koz. abból a romlott anyagbólvan­osz-sze-rop-pan-ta-niői- ősz. yan vaja(mj italod, Dickmann? — Azért valamit megpróbá- nak, mint a franciák, s ha voltig Dickmann idegesen járt fel hmk még... — mondta, és az ís bennük germán vér, az a ”* salt a s alá a szobában, most szó íróasztalfiókból kivett egy szennyes mischmasch, ami a oltlodés nélkül odalépett a régimódi irattartó kartont. franciak ereiben kering, rég; ® g<1°lat íróasztalhoz, kinyitotta alsó, — Dickmann, az ő idomított megfertőzte őket«. Eredményiig r j Re f Ve- szekrényes részét, konyakos aktáival — röhögött Kahn kellett produkálni, különbeni.,’ szeroppantani.; : És megint ökölbe keze, mint reggel közben, amikor ez először ötlött fel bt gigmustrálta a körű tiszteket, majd az t lett. volt esetenként éjt nappallá téve fáradoznunk. Másfél éves gyakorlati tapasztalataim alap­ján javaslom a mesztegnyöiek- nek, hogy késedelem nélkül teremtsenek rendet a maguk házatáján. Mit tegyenek hát? Világosítsák fel, türelmes munkával győzzék meg a tag- óságot, hogy semmi értelme nincs a rémhírterjesztők sza- vára adni. A mi szövetkezeti aä|S mozgalmunk annyira megerő­södött, hogy nincs az a hata­lom, ami elgáncsolhatna. De íjnincs az a nagy tartalék sem, főtt, otte álló üveget vett elő és poharakat. Valóban, Dickmann a fel- ”}egint hallhatják Kahn kap! jár né- Kahn egymás után felhajtott jegyzéseitől nem lett okosabb, tány szidalmait. két pohárral. de jobban tudott gondolkodni, — Folytatjuk — Jaki ma azért nem dolgozik, Sínért van miből egy-két évig ^megélnie, az becsapódik. Meg alehet ezt értetni az emberek­kel. Javaslom, hogy jól dol­gozó asszonyok segítségét kér­jék a hanyagok n-.egrendsza- bály ozásához. Persze, aki nem ért a szép szóból, azt már hathatósabb eszközökkel kell munkára szo­rítani. Hivassa be őket a ta­nácselnök, és magyarázza meg nekik, hogy az alapszabály ér­telmében mindenki köteles erejéhez mérten doigozni a közösben. S aki ezt elmulaszt­ja, és így kárt okoz a szövet­kezetnek, azt kötelezzék kár­térítésre. A törvényesnél na­gyobb háztáji területről sem­mi esetre se a tsz-taghoz, ha­nem. a közösbe kerüljön a ter­mény, a végzett munkáért ad­ják meg a munkaegységet az érdekeit tsz-tagnak. -z is ma­gától értetődik, hogy a közős földről ellopott szénát sürgő­sen a tsz portájára kell vitet­ni. Az idei év gazdaság: ered­ményeinek sorsát már nagy­részt meghatározta az eddigi munkák minősege. Amelyik földön gazban maradt a ku- kurica, onnan szemtermésre nem számíthatnak. A megka- palt kukoricának viszont min­den szemére nagyon vigyázza­nak. Amekkora tér treten csak lehet, vessenek másodnov inyi, mert a jószágot el kell látni takarmánnyal. Javaslom, hogy munkájuk- h. z kérjék a környék valame­lyik gyakorlott tsz -c nőkének vagy mezőgazdászának a se­gítségét. Kívánom, hogy a mesztegnyői Ladi János Ter­melőszövetkezetben mielőbb győzedelmeskedjék a jószán­dékú, helytálló gazdák akara­ta, szűnjék meg a .zélhúzás és rendbontás, szilárduljon meg a dolgos emberek egysége. Ka a kedvező fordulat nem várat magára, akkor egy év múlva arról számolhat be a Somogyi Néplap, hogy Mesztegnyőn erős, virágzó szövetkezet mű­ködik. Kovács János, a csornai Tavaszi lény Tsz elnök*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom