Somogyi Néplap, 1960. július (17. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-22 / 172. szám

Péntek, 1960. júHns 22. 3 SOMOGYI NÍPLAP Hát igen, az a revízió! De bármennyire is kellemetlen a Finommechanikai Vállalatnak, .már nem lehet visszacsinálni. A megyei tanács vizsgálatot tartott. A jegyzőkönyv ott van az ipari vezetők asztalán, csak bele kell lapozni és... De miért is kellene visszacsinál­ni? Ezt kérdeztem attól a fi­nommechanikánál dolgozó is­merősömtől is, akit elkedvet­lenítettek a revízió által fel­tárt hibák. — Biztos voltam benne — mondta az autóbuszmegállónál —, hogy a mi vállalatunk ki­fogástalanul dolgozik, hiszen 78 százalékkal felfutott a ter­melésünk, 30 százalékkal nö­veltük az egy főre eső terme­lési értéket. Hány új terméket kezdtünk gyártani ... Az autóbusz berobogott, is­merősöm felszállt, s az ablak­ból magyarázott. És ha egy percig marad még, azt hiszem mindjárt azt kérdeztem volna tőle, talál-e mentséget arra, hogy a kondenzátor gyártásra 56 ezer forintot feleslegesen ráfizettek üzemében, s hogy nem a szerződésben kikötött méretek szerint gyártottak be­lőle 10 ezer darabot. A válla­lat főmérnöke szerint ugyanis egyszerű dolognak látszott a kondenzátor. Az első darabo­kat ő maga segítette megcsi­nálni. A null-széria sikerült is. 500 darab gyártása után azon­ban — mint mondja — ott­hagyta a kondenzátoros mű­helyt, s lám kiderült, hogy a kondenzátor falának vékonyí- tása nem is olyan kis feladat. Mert íme, itt van az 56 ezer forintos ráfizetés. És felelős­ségre vontak valakit? Azt nem! Sőt! Az ügyeletes műve­zető prémiumot kapott. De nemcsak a kondenzátorral van baj. A vállalat négy termékét kötbérezték, mert a szerződé­sek értelmében már le kellett volna szállítani. Igaz — gon­dolja az ember —, hogy majd­nem 120 százalék lesz lassan a vállalat termelése, de mit ér ez, ha a határidős termékek nem készülnek el, mert az egyes üzemrészek-azt gyártják, ami nekik éppen szimpatiku- sabb vagy kifizetődőbb. Vissza kell csak lapozni a revíziós anyagban a kondenzá­torhoz és kiderül, hogy nem dolgoztak ki hozzá megbízha­tó gyártási technológiát. Mi­helyt a főmérnök kitette a lá­bát a műhelyből, máris kihagy­tak néhány munkafolyamatot és jött a selejt. Az említett négy kötbér pedig' azért szakadt az üzem nyakába, mert a válla­latnál úgyszólván nincs az üzemben programszerű gyár­táselőkészítés, hiányzik az elemzés. A főmérnök nyilván menteni akarta a felelősöket, mikor azt mondta, hogy »hát igen, a diszpécserek és a prog­ramozók egy kicsit felülete­sek«. Ehhez az igazgató még hozzátette, hogy »bizony ke­NEM MÁSODRANGÚ resztezik egymást az utasítá­sok az üzemben, nincs mun­kaköri elhatárolás, az utasítá­sokat és az esetleges meglévő technológiai előírásokat se tartják be«. Hogy ez enyhén szólva szer­vezetlenség? Az. De hát ho­gyan keletkezik? Érdemes megvizsgálni, hogy miért nem tartják be a kiadott utasítá­sokat az üzemben. Nos, nem utolsó sorban azért, mert a művezetők látják, hogy az igazgató, a főmérnök nem egy­szer homlokegyenest ellenkező intézkedéseket foganatosít, ta­nácsokat oszt. A művezetők úgy gondolják ilyenkor, hogy jobb, ha a saját fejük után mennek. De mi lesz abból, ha azok a műszaki és művezetők, akik közül sokan a főmérnök szerint nem rendelkeznek még kellő műszaki felkészültség­gel, a saját fejük után men­nek? Kötbér és ráfizetés. A vállalat főkönyvelője azt mondta a tanácson: boldog volt, amikor valahol egy üzem­ben azt tapasztalta, hogy a főkönyvelőtől egy gyártmány­hoz anyagutalást kértek. Meg­nézte a kalkulációs lapot, s rögtön látta, mennyi a gyárt­mány anyag- és időnormája, milyen a tervezett egyéb költ­ségráfordítás, és ennek alap­ján bátran és határozottan in­tézkedett. Milyen jó volna, ha a finommechanikánál is ilyen elő- és utókalkuláció alapján szólhatna bele a gazdálkodás­ba a főkönyvelő, így irányít­hatnák a termelést. A főkönyvelő egyáltalán nem látja rosszul az irányítás módját. Bizonyára rájött, hogy nem lehet tervszerűtlenül dol­gozni az üzemnek egy szocia­lista országban, ahol a gyárak munkája éppen a tervszerűség­re épül, ahol az élet is a ter­vek iránymutatói nyomában halad előre. Következetes irá­nyítás mellett a finommecha­nikánál is rendet lehetne rö­vid időn belül tenni. Beláthat­nák a vezetők, hogy nem ne­kik kell az apró ügyeket elin­tézni, mert akkor a beosztot­tak kibújnak a felelősség alól. A beosztották pedig, főként a művezetők és csoportvezetők megérthetnék, hogy felelnek azért, amit rájuk bíztak. No de nem akarom elsorolni, ho­gyan lehet a következetes, eré­lyes vezetést, a jó gyártáselő­készítést, a technológiai fe­gyelmet, egyszóval a szerve­zettséget megteremteni a Fi­nommechanikai Vállalatnál. Elmondták ezt a tanács, az ipari osztály vezetői. Mindez csak ismerősöm bánatára ju­tott eszembe. Emlékszem ugyanis a lelkesedésére, ami­kor az év elején derűsen azt mondta: »Meglátod, megmutat­juk, milyen nagyszerű üzem vagyunk.« Dolgozott és dolgoz­tak mások is nagy lelkesedés­sel, de nem vették észre, hogy a nagy futásban valami elma­radt, s ezt a valamit szerve­zettségnek hívják. Először ter­meltek, s úgy vélték, hogy egyszer — ha majd idő lesz rá — a szervezettséget is megte­remtik. Sajnos, drága árat fi­zettek azért, hogy megtanul­ják: a szervezettség nem má­sodrangú feltétel. Tudom, kedves finommecha­nikai ismerősöm, hogy téged is, aki annyit álmodtál a si- kérről, elkedvetlenítenek a fel­tárt hibák. De a sikerről nem elég csak álmodni. Mindennap meg kell küzdeni érte követ­kezetes harccal a munkapadok mellett. Tudom, hogy ezt te­szed, és erre buzdítasz majd másokat is. Szegedi Nándor Napközi otthon nyílt Boronkán (Tudósítóinktól.) Régi vágya teljesült Boron- ka község lakóinak, elsősor­ban a kisgyermekes szülőknek: megnyílt az idénynapközi, amelyet a későbbiek folyamán állandó óvodává fejlesztenek. Amikor meglátogattuk a napközit, éppen uzsonnaidő­Bent, a tágas, világos fog­lalkoztatási termekben egye­lőre még szalmazsákok sora­koznak, rajtuk lepedők, taka­rók. — A fektetőket már meg­rendeltük, de eddig még nem érkeztek meg. így vagyunk az asztalokkal is. A megküldött A határban az ifi-brigád — Reggel 5-töl este 9-ig megy a gép, ott vannak a mi fiaink és lányaink — mondja Paska Ferenc, a nágocsi Sza­badság Térmelőszövetkezet el­nöke. Aztán motorra ül és mu­tatja az utat, merre is men­jünk, hogy megtaláljuk a tsz legjobb fiataljait. Kint a ha­tárban zúg a gép, egymás után nyeli el a kévéket. A kazla­kon meg a gépen igen sok fia­tal arcot látni. Nemcsak itt végeznek jó munkát Volt olyan nap, hogy 200 mázsán felül csépeltek, holott a gép napi előirányzata 90 mázsa. Dehát a fiatal szív, a segíteni, tenniakarás csodákra képes. Gyimesi János, a tsz KISZ-alapszervezetének titká­ra hirtelenjében nem ii tudja, kit dicsérjen meg a brigádban dolgozó ifjak közül, mert hát mindenki olyan szorgalmasan végzi a munkáját, hogy nem szabadna különbséget tenni köztük. Az agronómus meg az el­nök siet segítségére. — Van öt olyan fiatalunk, akik nemcsak a munkában, hanem a szervezeti életben is szépen dolgoznak. A lányok közül Bíró Jolán és Földvári Katalin, a fiúk közül meg Cza- bula4 László, ifjabb Juhász Jó­zsef és Juhász László. • A párttitkár, Sár ósdi József elmondja, hogy még mit csi­nálnak a kiszesek az aratás- cséplés mellett. — Kaptak egy holdnyi szőlő­területet a tsz-től, azt ők mun­kálják meg. — Mondtuk nekik: tessék, itt van ez a gazdátlan terület, legyen á KISZ-é, s a bevételt is használják fel szabadon — emlékezik vissza a juttatásra Paska elvtárs. És megindult a tagság. Rendszeresen jártak a szőlőbe, kapáltak szorgalmasan. S ha netán valaki hanyagságból nem munkálta meg a számára kijelölt területet, mindig akadt vállalkozó, nem hagyták el­gazosodni. A tsz ifjúsági brigádja be­nevezett az országos cukorré- patermesztési versenybe. Mindegyik tagra egy fél hold terület jut a külön kiszakított földből, azon gazdálkodnak, se­rénykednek. — A többi munkában vi­szont éppúgy dolgoznak, mint bárki más — mondja az elnök —, de egyet azért észrevettem.' Főleg a vezetőkégi tagokra vo­natkozik, hogy ne csináljanak meg mindent mások helyett is. A lányokra panasz van! Bejön az irodába Paskáné, fájlalja a derekát, meg pa­naszkodik a nagy melegre. Ha­za szeretne menni vacsorát főzni, mert a nehéz napi mun­ka után fontos a meleg éteL — Látja, tíz éve tsz-tag az asszony, de helytáll, legyen bármilyen nehéz a munka — szól az ura, aztán így beszél: — Nem egyszer megtörtént már, hogy a lányok sokícal ha­marabb abbahagyták a mun­kát, mint a családos nők. Én csak azt mondom, használják ki jobban az időt, mert az ne­kik is hasznukra válik. Neve­ket nem említek, de értsen a szóból, akire vonatkozik. A fiúknál ez nem áll ferm, róluk csak jót lehet mondani. Nem hiába őket fényképezte a legtöbbet a minap a Falusi Vasárnap riportere. Nehéz ilyenkor munka köz­ben megszólaltatni a fiatalo­kat. De tálán felesleges is. Mert az eredmények önmagu­kért beszélnek. Lammerding azonban mind­ebből nem látott semmit, más­felé jártak a gondolatai. Tíz perccel előbb kínos hírrel ug­ratták ki az ágyból. Kämpfe őrnagy, aki a tulle-iek kivég­zésénél a géppuskás szakaszt vezényelte, nyomtalanul el­tűnt. Este még vidám hangu­latban ült a tiszti étkezdében bajtársai között, valamivel éj­fél után indult el a szállására, ahova azonban már nem ér­kezett meg. Egyelőre annyit sikerült megállapítani, hogy két bajtársával indult útnak; de azok rövid séta után autó­ba szálltak, Kämpfe őrnagy pedig gyalog folytatta útját. Gyönyörű holdvilágos éjszaka Volt, tele a tavasz bódító illa­taival és muzsikájával. Kämp­fe “mindig hajlott a romantiká­ra. Szeretett hegedülni, és tu­dott is; nem volt valami nagy ’repertoárja, de érzelmesen és műgonddal játszott. Szeretője volt a városban — és kinek nem volt a fiatal tisztek kö­zül? A nőt mér előállították: reggel hét óra ó-a ott zokog a ayomozást vezető ezredes szo­bájában. Kicsiny, formás fran­cia nő, valami zenetanárnak a felesége, a férj a sedani áttö­résnél eltűnt, és az asszony ott kereste a vigaszt, ahol ép­pen lehetett, és ahol az még hasznot is hajtott. Reggelig várta a szeretőjét, és már ad­dig is bőgött egy sort. Azt hit­te, hogy Kämpfe a kínos bú­csújelenetek elől lépett meg, mert már napok óta ez volt a téma közöttük, hiszen Kämpfe tudta, hogy a hadosztály napo­kon belül elindul Normandiá- ba. A tulle-iek kivégzéséről az asszony nem tudott semmit, el sem tudta volna képzelni, hogy ez az érzelmes, Schu- mann-dalokat dudorászó szőke Kurt, akinek szemét elöntői­tek a könnyek, ha a Barcaro- lát hegedülte, ilyen mészáros­munkát is végez, .mégpedig ambícióval és kifogástalanul. Szóval Kámpfét elnyelte ez a baljós éjszaka, nyomtalanul eltűnt az árnyak között, ame­lyek Itt settenkednek ■Körülöt­tük, megfoghatatlanul és fé­lelmesen, A tisztek hangulata különben is nyomasztó, idege­sek és mogorvák. A tulle-iek lekaszabolása kicsit helyreál­lította a nyugalmukat. »Most majd rend lesz, végre belátják ezek a bitangok, hogy velük nem lehet kukoricázni...« »Azért van kurázsi az öregben, megmutatja a karmait, ha kell.;.« Ilyen és ehhez hason­ló megjegyzések hangzottak a tisztek között a tulle-iek ki­végzése után. És valóban úgy tűnt, hogy a partizánok meg­rémültek, különösebb inci­denst sehonnan sem jelentet­tek a környező falvakból. Vol­tak idősebb tisztek, akik meg is jegyezték: »Enélkül is ész­re térhettek volna. Ezt meg­spórolhatták volna maguk­nak. ..« Lammerding elégedett volt önmagával. A fiatal SS-fene- vadak között is helyreállt a tekintélye, még Kahh kapi­tány is — akit a Gestapótól küldtek hozzá, és akiről tudta," hogy Lengyelországban és Bel­giumban sajátkezűleg akasz­tott és osztogatta a tarkólövé­seket — elismerően nyilatko­zott a tulle-i ügyről. — Sommásan kell elintézni az ilyen ügyeket — szokta mondogatni Kahn kapitány. — Nincsenek ártatlanok. Az ilyesminek a firtatása jogá- . szoknak való szörszálhasoga- tás, háborúban erre nincs idő. »Igen, Kahn kapitány... — gondolta meat Lammerding tábornok. — Na és Dickmann őrnagy..; ez az alamuszi, jo­viális külsejű emberke, aki, ha lehet, még elszántabb és kegyetlenebb, mint Kata. Amellett, azt hiszem, ő egye­nesen Himmler mellett szol­gált, vannak tapasztalatai, és ha ser kerül rá, a felelősséget is a nyakába lehet varrni. Mindenesetre meg kell találni a környéken a partizánok fő fészkét, és ki kell füstölni. Enélkül nem indulhat útnak a hadosztálytörzs. Márpedig hol­nap vagy holnapután indulni keli, ez, úgy látszik, nem vi­tás.« Lammerding gyors mozdu­lattal az íróasztalhoz lépett, felvette a telefonkagylót, , de aztán mást gondolt. Átment a hálószobájába, becsöngette a legényét, és öltözködni kez­dett. »Cselekedni kell — gon­dolta —, mégpedig mutatósán. Ez nem kétséges. De most nem szabad melléfogni, nem elég »példát statuálni«, el kell találni az ellenállás szívét, és össze kell morzsolni.« De en­nél a gondolatnál ökölbe szo­rult a keze, izmos, rövid újjai olyan görcsösen szorultak ösz- sze, mintha máris markában érezte volna az ellenség szívét. Félóra múlva már a főhadi­szálláson tanácskozott tisztjei­vel. *- Folytatjuk — ben érkeztünk; A gyerekek mézeskenyeret fogyasztottak, aztán kezet mostak, és »meg­szállták« kedvenc birodalma­kat, az előző nap hozott friss homokot. Széli Ferencné vezetővel a napközi létrehozásának körül­ményeiről beszélgettünk. — A tanács már másfél éve harcol az óvodáért, de még az idén is csak hathónapos idéuy- napközi lett belőle. Megtudjuk, hogy az óvoda termeinek helyén azelőtt egy kastély elhanyagolt baromfi- ólja volt. Rendbehozása 60 000 forintba került. kis székekhez ezért Ideiglene­sen ácsoltattunk néhányat. — Megszokták-e már a gye­rekek a napközit? — Most már egészein jól ér­ák magukat. Az első nap né­melyik szülő ugyan indokolat­lanul féltette gyermekét, és itt ült velük majdnem délig is — mondja mosolyogva Széllné. i Búcsúzunk. Ahogy kifelé in­dulunk, egy szőke kislány az előszoba ajtó előtt nagy gond­dal tisztítja társa cipőjéről a homokot, ö már válóban sa­játjának érzi a napközit. ^WrtWWUWVWWWVVWWVWVtfVWÄWrfW.^WiVA Üzemi főiskolák a Szovjetunióban A Szovjetunióban az idén nyílnak meg az új típusú fel­sőoktatási intézmények — az üzemi főiskolák. Az első főis­kolákat az ország öt olyan vál­lalatánál szervezik, amelyek magasfokú műszaki kultúrá­jukkal és kitűnő felszerelésük­kel tűnnek ki: a moszkvai Li- hacsov gépkocsigyárban, a le- ningrádi fémművekben, a pen- zai számoló- és analitikai gé­pek gyárában, a rosztovi me­zőgazdasági gépgyárban és a dnyeprodzerzsinszki kohászati üzemben. Később az üzemi fő­iskolák száma gyarapodni fog. Az SZTI tudósítója ezzel kapcsolatban néhány kérdést intézett Vjacseszlav Jeljutyin felsőoktatási és középfokú szak. oktatási miniszterhez. — Mik az újtípusú főiskolák tő feladatai? — Az üzemi főiskolák a szakemberképzés úi fotos for­máját jelentik. A jelenlegi es­ti és levelező főiskoláktól el­térően a diákok elméleti kép­zését összeta*'a',!iák «*». ütem­ben végzett tér»' ■ ■ ’nká­jukkal. Ezt a munkát » hall­gatók szakmánkint végzik, a tanulmányi idő egész folya­mán. — Hogyan folyik majd a diákok Oktatása? — A gyár, annak üzemei, az egész termelési folyamat már önmagában kitűnő bázis a tel­jes értékű oktató-nevelő, és tudományos-technikai munka számára. A terv szerint az elméleti foglalkozások kétféleképpen folynak: a termelőmunka meg­szakítása nélkül, és a termelő- munka megszakításával. Ami­kor a tanterv szerint az üzemi főiskola hallgatóinak ideigle­nesen abba kell hagynia a gyá­ri munkát, kapcsolata a terme­léssel nem szakad meg, stá­tusza a vállalatnál továbbra is megmarad. A tanulmányi idő alatt a diákok — évfolyamuktól és gyakorlati tapasztalataiktól függően — rendszeresen dol­gozni fognak a különböző részlegeken, különböző beosz­tásokban, hogy gyakorlatilag« cyártás egész folyamatát elsa­játítsák.

Next

/
Oldalképek
Tartalom