Somogyi Néplap, 1960. július (17. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-19 / 169. szám

Kedd, 1960. július 19.

5

SOMOGYI NÉPLAP

LEVÉLFÉLE

a Béke-brigád tagjainak

Balatonújhely, KISZ-építőtábor

Kedves Lányok!

Aznap, amikor táborukban jártam, sok szép eredményről kaptam hírt a Balaton-part többi ifjúsági táborából is. Bogláron a 4-es brigád 10 lánya 340 láda őszibarackot szedett, amely 1020 kg-nak felel meg, a leilei fiúk közül a sátruk elé négylevelű lóherét varázsló 13-as számú brigád végezte a legderekabb munkát. Mégis, én legőszintébben annak örültem, hogy táborukban az előző napi értékeléskor a Béke-brigád tagjait állították példaképül a többiek elé. Meg is mondom miért.

Ahogy értesültem, a sátordöntő vihart követő napon borús volt az ég, amikor nekivágtak a földnek és hozzáláttak a zöldbab szedéséhez. Alig haladtak azonban előre, amikor nagy cseppekben esni kezdett az eső, s egyszer csak azt látták: a többi brigád tagjai szállingóznak vissza a táborba. Lehet, hogy az első pillanatokban úgy érezték: igazuk van a lányoknak, de aztán leküzdötték a kishitűséget, és maradtak. Dolgoztak tovább, s végül még az időjárás sem rakoncátlankodott. Így sikerült aztán 52 láda zöldbabot szedni, amely — mint mondták beszélgetésünkkor — »nem európa-csúcs« ugyan, mert volt, s lesz több is.

Mégis, úgy érzem, kettős győzelem volt ez. Jóleső érzés volt hallgatni hazafele jövet a brigádot köszöntő hangosbemondót. Igaz, találgatták, vajon jól hallották-e az üdvözlő szót, de hát Éva néni — aki talán nem haragszik meg, ha most »leleplezem«, hogy tanár — »nem álmodott«, s az első hely valóság volt. A második győzelmet viszont önmaguk felett aratták. Nem volt senki a brigádban, aki ne érezte volna: egymásra vannak utalva, s olyan lelkiismeretesen kell végezni a munkát, mint még soha. Ez is sikerült.

Nem tudom, nem felesleges-e arról beszélni, hogy milyen jelentősége van ennek a nyári munkának, összekötik a kellemest a hasznossal, áttekintést nyernek a különböző munkafolyamatokról, közelebb kerülnek a fizikai munkához, s a fizikai munkát végző emberekhez. És itt a Balaton mellett még a szórakozási lehetőségek is nagyobbak. Nem is szólva a napfényről, mely olyan barnára festi bőrüket, mint amilyennek az ember a rádióból annyiszor hallott »barna bőrű hableányát képzeli. Lám, Sándori Klári vagy Györkatona Eszter már most sem panaszkodhat, de a többieknek sem kéll félniük, hogy fehérek maradnak.

Egy ilyen levélforma üzenetbe sok minden beleférne, mégis inkább arról írnék, amely rövidre sikerült együtt- létünkkor megragadta figyelmemet.

Ez a leleményesség. Brigádvezetöjük (és iskolai KISZ- titkáruk). Füvesi Margit mondta, hogy már munkamódszert is adtak át a többi brigádnak: térdelve kell szedni a babot, úgy könnyebb. A módszernek csak egy hátránya van: naponta kell mosni az overált. De hát lányok, s a mosás nem lehet akadály. S itt van a vihar. Befolyt a víz a sátor tetején? Nosza, elő a ragtapaszt, s Űz Marika máris alhatott nyugodtan tovább. Reggel meg, amikor az ügyeletesség miatt csak később indulhattak volna ki a határba, inkább segítettek a gazdaság udvarán várakozó gépkocsi vezetőjének ládát rakni, aki hálából kivitte az egész brigádot, s így egy időben láthattak munkához a többiekkel.

Éva néni — Szabó Éva — azt mondja, hogy zászlót akarnak hazavinni, mert az épp hiányzik a KISZ-szobából, meg az igazgató néni is nagyon örülne neki. Azt hiszem, hogy ha a legfrissebb brigádtagtól, Gulyás Marikától kezdve a kapálni szerető Velösi Zsuzsáig meg Dancsó Katiig, Hernádi Ágiig és Tuba Annáig valamennyien egyet akarnak, s lelkiismeretesen dolgoznak, meglesz az a zászló. Nemcsak a második, vagy a harmadik helyezésért járó, hanem az elsőért.

Ehhez kíván valamennyiüknek sok sikert:

Polesz György

Leölték a kocát — bíróság elé kerülnek

Felháborító eset történt Me- zőcsokonyán: az Űj Erő Tsz négy tagja levágta az államtól továbbszapórításra kapott kocasüldőt. Miért kell szót emelnünk a történtek ellen?

Tudott dolog, hogy húsellátási nehézségekkel küzd az ország. Minden törekvésünk arra irányul, hogy mielőbb túljussunk ezeken az átmeneti zökkenőkön. Sertéshúsból azért nincs elegendő, mert kevés a süldő, a közelmúltban csők kent a kocaállomány. Az országvezetés ez év tavaszán kiadta a jelszót: kocát a szövetkezetbe, kocát a háztáji gazdaságokba. A mezőgazdaság szakirányítói, az Állatforgalmi Vállalat vezetői, felvásárlói nagy erőfeszítéseket tettek e jelszó valóra váltásáért. Megindult és eredményeket hozott a kocahitelezési akció megyénkben is. A vállalat te- nyészérett kocasüldőt adott hitelbe a tsz-tagokmak. A hízóba állított süldők közül válogatták ki a kocáikat — ennyivel is kevesebb sertés jut az idén a vágóhídra. De érdemes meghozni ezt az időleges áldozatot, mert a jövő évben a most kiadott kocák helyett annak szaporulatából meghizlalhat három süldőt a vállalat, s legalább ugyanannyit az érdekelt tsz-tag.

Magyarán mondva: azért juttat az állam fiatal kocát a háztáji gazdaságba, hogy 1961- ben több süldő legyen, s ezzel enyhíthessünk húsellátási nehézségeinken. Ügy látszik, nem ilyen célból kért kocát Mezőcsokonyán Filó Ferenc, Kaszás Pál, Sándor Lajosné és Varga István tsz-tag. Nekik arra kellettek a sertések, hogy leöl: ók azokat. Rosszul számítottak. A szerződés ugyanis kimondja: ha a tsz-tag a kapott koca tenyésztésbe fogását elmulasztja, 900 forint kötbért köteles fizetni, továbbá a 16,50 forintos kilónkénti vételárat 15 napon belül ki kell egyenlítenie. A kihelyezett kocasüldő ugyanis mindaddig az állam, tehát az egész nép tulajdona, amíg a tsz-tag az első szaporulatból származó három süldőt át nem adta a vállalatnak. A nép vagyonát elherdálni büntetlenül senkinek sem lehet, még a mezőcsokonyai szövetkezet négy tagjának sem.

A vállalat feljelentést tett ellenük az ügyészségen, s a bíróság előtt kell felelniük tettükért.

A UIOSDOSI ARATOK

Filmre kellene venni a mos- dósi asztag-várost, az aranytengert, az izmos férfiak lendületét, az asszonynép kecses hajladozását, megörökíteni tréfálkozásuk minden szavát, ízét, borsát, hangsúlyát.

Majdnem százan lepik el a tábla egész hosszát. Olyan a határ, mint egy vásári forgatag. A rendek megdőlnek egymás után, a kis sarlók kapkodják a szálakat, a kévék meg csak sokasodnak.

Az Alkotmány 600 holdas kalászosából már csak 150 hold van lábon. A szomszéd táblán kombájn pöfékel. Emitt még ősi módszerrel birkóznak az »élet-“-ért. A nap már magasan jár az égen, a férfiak meztelen felsőtestén ömlik a veríték, az asszonyok barnára sült arcát pedig a munka heve festi pirosra. Hiába, az aratás a paraszti élet legszebb és egyben legnehezebb munkája. Igen, itt dől el, ki a legény a talpán, ki vág szélesebb rendet, ki teregeti leggyorsabban a köteleket.

— Higgye el, nem olyan fárasztó így együtt az aratás. Olyan jó ez az összefogás — valahogy így fogalmazza meg érzéseit Kiss Jánosné, a brigádvezető felesége, míg felegyenesedve. mosolyogva néz szét társai forgatagán.

— Nem érzek fáradságot, ha ennyi fiatal menyecske hajladozik körülöttem — élcelődik Csinui Ernő. — Azt mondják, ha valaki nem vágott olyan •zéles rendet az első napokban, mint ő, azonnal lecsapott rá. Most már nincs szükség erre.

Hallgatagon igyekszik a gyorskezű özvegy Varga Jánosné marokszedő. Hatvankét éves létére a fiatalok közé állt ő is. — Ugye, milyen aranyos, hogy eljött — mondja mellettem valaki.

Bernáth Károlyné kötélcsináló. Egy mozdulat, két mozdulat, máris a tarlón fekszik a kötél, hogy Parrag Sándorrá ráhelyezze a gabonát. Horváth József csapatvezető a kötözéssel nem sokat teketóriázik. Erős keze, gyakorlottsága gyors munkát eredményez.

Gyurkó Józsefné éppen kiért a sorból, s most kaszásával karonfogva, jókedvűen, kacagva igyekszik a rend elejére.

Emitt meg Bemét József könyvelőt szólongatja egyre Szabó János, hogy adja már vissza a kaszáját.

— Szívj már el egy cigarettát, pihenj egy kicsit.

— Csak engem sajnáljon, bátyám — szól vissza, és húzza a kaszát tovább.

— Kötelet ennek az asszonynak — hangzik a kiáltás. — No, nem a nyakára... — bugyborékol a nevetés.

Olyan szorgalmas asszonyok ügyeskednek itt, mint Hajcsár Józsefné, Damacsics Jánosné, Pető Mihályné, Bóra Sándomé. Özvegy Parra F erencné. Horváth Gyulával kötözködik a sor elején.

— Ügy vágod, mintha haragudnál rá.

Itt látjuk az ifjú Bemét Fe- rencnét is. Ő a legfiatalabb arató, fürgén jár a keze. Sáfár József meg nemcsak a kévéket kötözi, hanem a sor végén az asszonyok pulóverének ujjait is gúzsba köti. Hadd vesződjenek vele, ha fel akarják venni.

Gábor Ferenc mezőgazdász épp most adja vissza a kaszát a gazdájának, és a szomszéd táblára mutat.

— Tegnap itt arattunk kézzel, már fed is szántották.

Az aratókhoz közel merészkedik négy hosszúlábú gólyamadár. Szedegetik a sáskát, egeret, s nem zavartatják magukat a sok néptől, a hangos kacagástól.

A Csírahegy is benépesedett ma. Itt a másik brigád arat. Alattuk terül el az ezer lelkes kis község. Ebédidő. Mindenki árnyékos helyre húzódik. Az aratókon kívül itt vannak az ebédhordók is. Meghozták a frissen főtt ebédet. Balassa István első kaszás hideg ebédet fogyaszt jóízűen, hiszen a felesége is vele aratott. A közelben levő pincéjükhöz húzódtak Varga Istvánék, az ebédhez egy kis borocska is jut.

— Ma levágtunk vagy 950 négyszögölet fejenként — mondja Samu Béla, le is fogy még ma a 22 holdas tábla.

Az asszonyok a hűvös diófa alatt pihennek, és a vasárnapi balatoni kirándulásról beszélgetnek...

Merényi Károlyné

SZÖVETKEZETI TRAKTOROK

Megyénk közös gazdaságai tavaly 68 saját traktorral rendelkeztek, az idén 90 erőgépet vásároltak. December végére az előirányzat szerint csaknem 400 traktort mondhatnak ma gukénak.

A számokból kiderül, hogy 1960-ban rohamléptekkel haladt előre tsz-eink gépesítése. És ezzel egy időben a megye gépállomásainak gépparkja is számottevően bővült. Élő valóság tehát a párt és kormány irányzata, hogy minél nagyobb gépi segítségben részesüljön a társult parasztság.

Másról is vallanak a felsorolt adatok. Arról, hogy az azelőtt lóért rajongó gazdák a szövetkezetbe lépve átpártolnak a traktorhoz. Jól járnak, hiszen nem akármilyen erőgépet kapnak: az új traktorok zöme Zetor-Super, K—25-ös Zetor, UTOS, Vlagyimirec, Belorusz típusú.

Szabó Ernő, a megyei mezőgazdasági osztály gépesítési előadója kimutatásainak tanúsága szerint többek között 48 lengyel fűkaszát, 9 szántóföldi és 14 sorközi kultivátort, 21 vetőgépet, 23 gyűrűshengert, 10 műtrágyaszórót, 17 burgonyaszedőt, 25 rendsodrói, 73 pótkocsit, 27 tárcsás boronát, és 6 Rapidtox növényvédő- és 39 aratógépet vettek az idén tsz-eink. Hogyan működnek a szövetkezeti traktorok, s miként vélekednek a tsz-gazdák a gépesítésről?

Csökölybem újságolják: — Nem mi hívjuk dolgozni a

gépállomásiakat, hanem ők zék meg, inkább a takarmányt jönnek hozzánk munkát kérni, főidre jöjjenek — invitál bort- Négy traktora van a Hete- nünket Incze Gábor, a szövet» dik Pártkongresszus Tsz-nek. kezet főmezőgazdásza.

Amint lefogyott az aratás va- A lucernás zabból sokat

ötös ekét húz a domboldalon a kölesetek lánctalpasa

lamelyik táblán, aznap tehú- megesznek naponta a szarvas* zatták a kombájnszalmát, s indult tarlót hántani az egyik traktoruk.

— A tárcsázást? Azt ne nézNagyüzemi takarmány betakarítás Csökölyben

Az alma- és körtefák nyári permetezése

Jó minőségű, féregmentes és egészséges gyümölcstermésre akkor számíthatunk, ha a rovarkártevők és gombabetegségek ellen kellő időben és előírásszerűén védekezünk.

Az alma- és körtefák egyik legveszedelmesebb kártevője az almamoly, mely a gyümölcsöt férgessé, »kukacossá- teszi. A moly hernyója az alma belsejében aknákat rág, s a férgessé vált gyümölcs lehull, vagy a rágási seben megtelepszik a monília, ami a gyümölcsöt elrothasztja.

Az almamoly elleni védekezésnél a rendelkezések értelmében június 30-ig lehetett mészarzenátos (darsinos) permetezést alkalmazni az első és második permetezéshez. Ezért jelenleg az almamoly és gombabetegségek (varasodás, lisztharmat) elleni harmadik és negyedik együttes védekezésre Darsin helyett hektoliterenként 40 dkg Pemitet, vagy 25—35 dkg 50 százalékos DDT- pépet használunk, melyet vagy nyári hígítású mészkénléhez, esetleg Sulfezhez (kolloidkénes szer), vagy pedig 0,5—0,7 százalékos bordóiléhez keverünk. A Pemitet mészkénlével vagy Sulfex-szel keverve akkor használjuk, amikor almamoly, varasodás és monília ellen szándékozunk védekezni. Ha pedig almamoly, varasodás és monília ellen együttesen védekezünk, akkor a Pemitet bordóiléhez keverjük. Bordóilé helyett alkalmazhatunk hektoliterenként 20 dkg Vitigran conc rézoxiklorid tartalmú szert. A réz iránt érzékeny alma- és körtefáknál pedig hektoliterenként 30—40 dkg DNRB-t.

Amennyiben varasodás és lisztharmat ellen szándékozunk együttesen védekezni, a bormetléhez hektoliterenként 1— 1,2 Sulfexet, vagy 50 dkg Sul- farol elemi kéntartalmú szert keverünk.

Az almamoly elleni ötödik és hatodik permetezéshez nagyüzemi téli almásokban hektoliterenként 50—60 dkg Wofatox Spritzpulver 30-at, vagy 40 dkg Wofatox Spritz- mittelt használjunk. E para- thionos permetezések előnye, hogy egyidejűleg védelmet nyújtanak a pajzstetvek mozgó lárvái és a levéltetvek ellen is. Mészkénlével, bordóilé- vel és egyéb réztartalmú szerekkel sem a Wofatox Spritz- pulver 30, sem pedig a Wofatox Spritzemittel nem keverhető. Egyéni termelők az említett szerek helyett DDT tartalmú szereket alkalmazzanak. (50 százalékos DDT vagy Per- nit.) Ez esetben azonban a pajzstetű és levéltetű ellen külön permetezzünk hektoliterenként 15—20 dkg nyersnikotin és 1 kg káliszappan oldatával.

A hetedik permetezés azonos a hatodikkal. Ilyenkor is permetezhetünk 15—20 dkg nyersnikotin és 1 kg káliszappan oldatával. Ugyanilyen töménységű nikotinnal védekezzünk a pajzstetű második nemzedéke és a későn rajzó almamoly ellen. Ezt a permetezést szükség szerint 2—3 alkalommal megismételjük.

A lisztharmat elleni védekezéskor elemi kéntartalmú szert (hektoliterenként 1—12 kg Sulfexet) keverünk a Wofatox vagy nikotinoi permetlé- hez. A gombabetegségek ellen augusztus 1-től rézre nem érzékeny fajtáknál hektoliterenként 20 dkg Vi ti grant, réz iránt érzékeny fajtáknál pedig 40 dkg DNRB-pépet tartaldóiléhez vagy vitigranos per- I mazó permetlevet használjunk.

marhák. Kaszálgattak a tagolj naphosszat. Most megkönnyeb- bedett a munkájuk: segít a járva kaszáló és rakódó gén. Mátés János ül az U—28-as traktoron, id.. Tóth Lajos kezeli a munkagépet, Zsebi Pál és Márkus Lajos pedig eligazgatják a pótkocsin a takar* mányi. A rakódók azelőtt lovakat hajtottak, most óránként egy hold termését vágja l; és hordja fel a pótkocsira az új gép. Ezt már joggal nevezhetjük nagyüzemi takarmányt»©-' takarításnak.

— Szántunk, vetünk, arai tünk, kaszálunk, krumplit, homokot vagy fát szállítunk a Zetorokkal — mondja Berki József, a hömókszentgyörgyj Zöldmező elnöke. Három »mi* verzális gépük és egy gumikerekű Hoff érj ük van.

A szövetkezet két pótkocsi« ja nem áll tétlenül. A minap új burgonyát adott el a Zöldmező, s a 12 vagonnyi ára nagy részét a traktorok vitték le az állomásra. Ma meg homokot szállítanak az építkezéshez.

Az idén nem volt dolguk a fogatos fűkaszáknak a szülőid Kossuth Tsz-ben: minden takarmányt és füvet a kér gépi fűkasza vágott le. A szövetkezeti gazdák három traktoruk közül a Maulwurf típusút dicsérik a legjobban. Azzal vetették a kukoricát, s azzal permeteztek meg naponta 30 hold burgonyát.

— Nem elég nekünk ennyi gép; rendeltünk még két Ze- tort — mondja Szeitz István, a szövetkezet elnöke. — A gépállomási traktorok? Nem állnak munka nélkül, azokat főleg a szántásban foglalkoztatjuk.

Szánt a traktor a kötcsei határban is. Ez a DT azonban nem a gépállomásé, hanem a helyi Jóreménység Tsz-é. Dim- bes-dombos a határ, csak ügy- gyel-bajjal dolgozhatna a kerekes traktor. Megvették hát ezt a lánctalpasat. (Négy DT van a megye szövetkezeteiben: egy itt, a másik három pedig Bedegkéren, Ráksiban és Nagyberkiben.)

ötöa ekét akasztottak a köt- cseiek traktora után. Lux András, a gép vezetője tréfásan megjegyzi: »A dombot is el lehetne vele húzatní.- Ha a dombot nem is mozdítja el helyéből, de az útgyalú meg sem kottyant neki: 40 kilométeres szakaszon tette járhatóvá a földutakat. S tavasszal, amikor a gumikerekű vontatók bentragadtak a sárban, a DT könnyedén kihúzta a pótkocsit.

Mindenütt nagy elismeréssel szólnak traktorukról a szövetkezeti gazdák. Nagy előnye, hogy mindig kéznél van, s akkor kezdhetnek vele dolgozni, amikor a munka megkívánja. Másrészt a saját gép erős összekötő kapocs is: »Mi vettük, a mi javunkat szolgálja a szövetkezetben.«

K. J*