Somogyi Néplap, 1960. június (17. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-17 / 142. szám

Péntek, 1960. június 17. 3 SOMOGYI NÉPLAP Dolgoznak a és a fűkaszák Látogatás a Lengyeltóti Gépállomás körzetében »Talán nem is- győznénk kézzel, ha nem volnának itt a gépek« — gyakran lehet hallani ezt a kijelentést falun, kü­lönösen akkor, amikor egy-egy nehéz nap után kapával a vál­lukon hazafelé tartanak az emberek. Vajon mekkora az a segítség, amelyet a gépállomások a növényápolásban nyújta­nak a termelőszövetkezeteknek? RAJCí gépi kapálásra szerződött a körzeté­be tartozó termelőszövetkeze­tekkel a Lengyeltóti Gépállo­más. Ez a szám háromszori ka­pálást foglal magában. A kul­tivátorok a földeken teljes ka­pacitással dolgoznak, s már 2971 hold földet megmunkál­tak. Az egyszeri kultivátoro- zást már mindenütt befejezték, általában most végzik ezt a munkát másodszor. A terv sze­rint az aratásig a kultivátorok háromszor járják végig a szer­ződött területeket. Nem kis szó az sem, hogy a gépállomás ál­tal elvetett összes négyzetes kukorica keresztben, hosszában művelhető, s az 1800 hold ve­tés 95 százalékát már kultivá- torozták. Látszólag száraz té­nyek ezek, és életet, értelmet csak akkor nyernek, ha a hely­színen; a termelőszövetkezet­ben nézzük meg, hogy mit is jelent mindez. * * * S omogyváron három kul- tivátor dolgozik. A Sza­badság Szövetkezet mindössze 100 hold kapálásra kötött szer­ződést, de az eddigiek azt mu­tatják, hogy pótszerződést kell kötni. 120 hold kukoricát már egyszer megkapáltak, de a gé­pekkel az aratásig háromszor akarják megkapálni. Burgo­nyára nem is szerződtek, de 60 holdon már elvégezték a töl- tögetést. Becsületesen, lelkiis­meretesen dolgoznak a trakto­rosok, mert tudják, hogy talán még soha ilyen nagy szükség nem volt segítségükre, mint most. A szövetkezet ugyanis elég későn látott a munkához, s csak a gépek képesek pótolni a mulasztottakat. ♦ * * B uzsálcon nehezebb a helyzet. A Munka Har­cosa Tsz földje még több ezer parcellában van, s ez mind ' a gépek üzemeltetését, mind a munka megszervezését nagyon megnehezíti. A gépállomásiak mégsem torpannak meg, a há­rom kultivátor, ha nehezen is, de dolgozik. A 114 hold négy­zetes vetést — amely szintén több parcellában van — már egyszer megkapálták, s a 80 holdnyi burgonyát is töltögetik. Ismeretes, hogy a műtrágyaszó­rás is sok munkaerőt kíván, s ilyenkor, amikor megszaporod­tak a tennivalók, minden kéz­re szükség van. Érthető, ha Buzsákon különösen örülnek, hogy ezt a teendőt gép végzi. 34 hold cukorrépa már kész, a 190 hold burgonyát pedig most műtrágyázzák. A jelenlegi ütem alapján, bízvást mondhat­ják: az aratásig a kukoricát még egyszer kultivátorozzák. * * » A somogyvámosi Törekvés Tsz irodájával szemben kis géppark áll, az aría hala­dó minden kérdezősködés nél­kül is tudomást szerezhet ar­ról, hogy itt is segít a gép. 80 hold négyzetes, 179 hold soros kukoricán már végigmentek a kultivátorok. 100 hold fűkaszá­lásra kötöttek szerződést, és 82 hold már kész is. Ez az eredmény elismerésre méltó, mégis nagy gondban vannak ezzel a munkával kap­csolatban. A szövetkezetnek 210 hold lóheréje van, s tekin­tettel a növényápolás sürgőssé­gére, nem tudnak elegendő kézi erőt biztosítani erre a munkára. Minden nap veszte­séget jelent, mert elöregszik a takarmány. A Lengyeltóti Gép­állomás körzetében minden bi­zonnyal lehetne könnyíteni a vámosiak gondjain. Akad olyan szövetkezet, ahol végeztek már, vagy hamarosan végeznek ez­zel a munkával, s lehet módot találni arra, hogy ide szállítsák a gépet, amíg lekaszálják a ló­herét. * * » C zöllősgyörökön igen nagy ^ becsben tartják Riba László zetorost, aki célul tűzte maga elé az országos elsőség elérését. A Kossuth Tsz-ben mindenki a legnagyobb tiszte­lettel beszél róla, s munkája alapján az egész Lengyeltóti Gépállomásról. 1516 hold nö­vényápolásra kötöttek szerző­dést, s mindössze két kapáló­gépet kaptak. De ami hiány van gépekben, azt pótolják az emberek szorgalmas munká­jukkal. 'Kukoricájukat, napra­forgójukat már kétszer megka­pálták, s az 55 hold burgonyát harmadszor töltögetik. 873 hold kukoricájuk keresztben, hosz- szában művelhető. Fecske Jó­zsef — aki a műtrágyaszórást végzi — tavaly még meglehe­tősen rossz dolgos hírében ál­lott, s az idén? Elegendő any- nyit mondani, hogy az 1350 holdas szerződésnek már má­jus elejéig eleget tett, s úgy dolgozik, hogy a szövetkezet most pótszerződést »»kénytelen­kötni. Ennek a kényszernek pe­dig egyaránt mindenki örüL * * * Néhány példa a Lengyeltóti Gépállomás körzetéből arra, hogy mit jelent a növényápolásban a gépek segítsége. Ért­hető, miért beszélnek faluhelyen annyit a gépekről, miért néznek a legtöbb helyen nyugodtan a mezőgazdasági mun­ka legszebb, legnehezebb része, az aratás elé. Vörös Márta Letette a hallgatót, és elmo­solyodott. Nyugodtan végig­szívta a cigarettát, majd fel­állt, odament a mosdóhoz, ke­zet mosott Elővette orvosi tás­káját, különböző műszereket tett bele. Kiment az előszobá­ba. Magára öltötte világosszür­ke felöltőjét, barna kalapját fejébe nyomta, és kilépett az ajtón. Megállt, nagyot szívott a délelőtti friss levegőből és kiment az utcára. Feltűnés nél­kül körülnézett. A Kert utca üres volt Elindult a Német­völgyi út felé. Tíz' perc múlva már a Ho- lub-villánál csengetett. Pár percig várt. Végre kinyílt a villa ajtaja, és Rózsi jelent meg az udvaron. Kék karton­ruháján fehér csipkés kötény volt. Gyorsan végigszaladt az úttesten, és mosolyogva meg­állt a kapuban. — Dr. Szegedi, körzeti orvos vagyok — mondta a magas férfi, és kedvesen mosolygott. — Azonnal nyitom. A pro­fesszor úr nincs itthon ... — Nem baj, kislány — lé­pett be Szegedi a kapun —, majd csak találunk valakit... — Tessék befáradni — muta­tott előre a lány. — Maga mióta van Holubék- nál? — érdeklődött az orvos, és szemügyre vette a csinos fe­kete lányt. — Pár napja... — Akkor azért nem láttam azelőtt — Szegedinek fogalma sem volt, hogy azelőtt volt-e Hdubéknál háztartási alkalma­zott. Közben felértek a villá­hoz. — Tessék csak bemenni, doktor úr... — udvariaskodott Rózsi. Szegedi megtörölte cipőtal­pát, és belépett az előszobába. — Szíveskedjék bemenni, a nagyságos asszony minden pil­lanatban megérkezhet. Csak rövid időre ment el, itt van a szomszédban, a varrónőnél. Szegedi, míg felöltőjét le­vette, alaposan körülnézett A tágas előszobából több ajtó nyílt, szerette volna tudni, hogy melyik hova vezet A lány ki­nyitotta az egyiket, és a hal­ion keresztül bevezette a fér­fit a dolgozószobába. — Foglaljon helyet — muta­tott a székre —, azonnal átte­lefonálok. — Ö — szólt közbe Szegedi —, ne fárassza magát, kedves. Megvárom az asszonyát Addig talán egypár apró felvilágosí­tást szeretnék kapni. — Igen... — mondta Rózsi. — De talán foglaljon helyet — nevetett az orvos. — Ilyen szép hölgy társaságában nem szeretek ülve beszélni.,. Ma­ga ismerte az elődjét?, Hogy is hívták?... — Szegedi össze­ráncolta a homlokát... A fe­nébe is... már megint rosszul működik a memóriám ... Na._ Rózsi hallgatott Tudta a lány nevét, de nem szeretett fe­leslegesen beszélni. — Na segítsen már, kislány». — Én nem tudom, hogy ki volt itt előttem. — Mindegy, nem is fontos. Majd eszembe jut Szeretném tudni, hogy hova ment Ugyan­is — tette hozzá egy kissé ha­bozva — a lány elég jelentős összeggel tartozik nekem, és úgy látszik, megfeledkezett ró­la. — Sajnos, doktor úr — húzta fel a szemöldökét a lány —, nem tudok a segítségére lenni. Nem tudok semmit mondani. — Hm. Ez bizony kár, na­gyon kár... Borús Eszter lépett a szobá­ba. Dús, barna haja frissen mosott volt, arca kipirult és valami diadalmas mosoly volt rajta, olyan boldog, öröm­teli mosoly, mint azoknak a gyérmekeknek az arcán, akik első sikerüket érik el a tanul­mányi vagy sportversenyeken. Mikor a férfit meglátta, el­tűnt arcáról a vidámság. Meg­biccentette fejét, aztán Rózsi­hoz fordult. — Magda asszony hol van? — Mi is őt várjuk — mondta Rózsi. — A doktor úr szeretne beszélni vele. A férfi felállt. — Szegedi doktor vagyok. — Fejét elegáns mozdulattal meg­hajtotta. — Holub professzor lánya? — Nem — szabadkozott Esz­ter. — Csak asszisztense vagyok a professzor úrnak...-» Maradj itt, Eszterkém — szóit közbe Rózsi —, nekem nagyon sok a dolgom. — Menj csak — felelte Esz­ter. — Tessék, foglaljon helyet. — ö is leült Szegedi kedvtel­ve nézte a karcsú, gzép alakú lányt — Igazán kedves meglepetés. Tudja, hogy magáról sokat hallottam már? — fordult a lány felé Szegedi. — Rólam? Hol? — Orvosi körökben. Nagy be­szédtéma most Holub profesz- szor kutatása. Ennek kapcsán került szóba maga is. De tud­ja, hogy milyennek képzeltem magát? — Nem tudom.,.. — Nem haragszik, ha elmon­dom? — Ugyan... — Hát hogy is mondjam — Szegedi nevetett Kezével is mutogatott Eszter észrevette, hogy a jobb kezefején leuko- plaszttal leragasztott kötés van. — Szóval — folytatta az orvos —, vastag fekete szemüveggel, komoly tudálékos arccal és konttyal. Képzelje tócsák el. Nagy konttyal. — Látja, így csalnak az el­képzelések — mosolyodott el a lány. — Folytatjuk — A MUNKA LÁZÁBAN Mintha azon a bizonyos na­pon valami »titkos« megegye­zés alapján szélnek eresztet­ték volna a falu vezetőit Azaz hogy behívták különféle érte­kezletekre, vagy éppen ügyes­bajos dolgaik intézésére men­tek el hazulról. Bakó József, a I tsz-elnök Kaposvárott, Dvora- csek László főmezőgazdász Bu­dapesten, Ágyik Emilné ta­nácselnök Siófokon, Kolumbán í Gergely párttitkár meg Pécsett 'volt. Valaki meg is kérdezte: — Maradt-e valaki idehaza, Balatonendréden ? — Hát a faluban bizony nem nagyon... De odakinn • a me­zőn... Nagyon is természetes do­log, hogy a vezetők távolléte miatt nem állhat meg a mun­ka, különösen .ott, ahol büsz­kén újságolják: — Legalább száz százalékkal javult a munkához való hoz­záállás a tavalyihoz viszonyít­va. Kár, hogy a huszonöt kaszás nem fért rá a képre, ugyanis S ahogy ezt így megfogal- pontosan annyian vágták a rendet a kisendrédi réten mazta Bozsoki Imre, a főmező­gazdász helyettese, sablonnak re, míg megélesítették a ka- mondják —, mivelhogy 28 ho4- tűnt, általánosságnak, ebben szát, aztán gyerünk tovább ... dón termelnek dohányt, s eh- pedig sohasem szabad hinni. Mi is ilyen állásponton vol- hez csaknem 58 ezer palánta De hát kimentünk a mezőre. S tunk, hisz nagy az endrédi ha- kell. S hogy él ne felejtsük* az út első'felében a szépséges tár. A faluban egy jól kivá- míg mindhárom brigád férfi­szép, dombok, erdők övezte ha- lasztott domboldalon a meleg- tagjai a kaszát húzták, az asz- tárban, a dúsan ringó árpátén- ágyaknál találtuk Schlett La- szonyok különböző helyeken gerben, a »tisztán tartott« ku- jóst, a dohányfelelőst. Nagy ültették a dohánypalántát, koricaföldekben gyönyörköd- ember ő az endrédi Zöldmező Persze ez a megfogalmazás így tünk. Amott meg az erdő alján Tsz-ben — legalábbis így félreértésre adhat okot, ezért nem árt ideírni, hogy az asz- szonyok jobbára csak besegíte­nek, nem tagjai a tsz-nek. — Pedig mennyivel haszno­sabb volna — állapítja meg a főkönyvelő... De azért addig is — el kell ismerni — becsülettel dolgoz­nak, munkájukon nemigen ér­ződik meg a »kívülállás«. Ki­lenc és fél holdon már elültet­ték a palántákat. Hanem a do­hányfelelős azt mondja, marad felesleg is, de átveszi majd a körzetfelelős... S az a 400 000 forint jövedelem, amit a do­hányból terveztek be, hajtja'a tagokat... No, még egy pillantás a ko­kon caföldekre. A hatalmas táblán sokan dolgoznak, de el­szórtan, ahogy ki van parcel­lázva a fold. Kukoricából 945 négyszögöl, a négyzetesből meg 470 jutott egy családra, s felé­nél többet elvégeztek, öröm magasból bepillantani a sorok közé. Szálai Károly munkacsa- patvezetöt, feleségét és Farkas Ferencnét értük el legközelebb* velük váltottunk néhány szót. Bozsoki Imre, a főagronőmus helyettese és Major Gyula fő­könyvelő a helyszínen tájékozódott Karéj János brigádveze­tőtől. huszonöt kaszás vágta a ren­det Ez igen, ez már bizonyí­ték. Az 1. sz. brigád a kisend­rédi rét 20 holdján serényke­dett, ha — képletesen mond­va — fájt is a szívük levágni a magasra nőtt szénáinak valót Azt mondják, ez a brigád a legszegényebb férfierőben. No de ha éget a munka? Itt van Kovács Endre fogatos brigád­vetető meg az emberei — kise­gítőbe. Elvégre a másik két brigád is kaszál, nem lehet lemaradni tőlük. A 3. sz. brigád a szőlő­hegyen kaszál, vagy ahogy itt már köznyelven forog: a »jó­zan oldalban«; a 2. sz. brigád 40 kaszása meg az Öreghegy­ben. Az emberek persze nem dicsekedhetnek vendégszerete­tükkel — s ez jó dolog. Csak addig álltak meg néhány perc­Szalal Károly, felesége és f arkas Ferencné a kukoricaföldön. S ahogy befelé indultunk á faluba, már kialakult a kép. »Csak az állattenyésztéssel vannak gondjaink«, mondta Major Gyula főkönyvelői Használták a jabapusztai gyö­nyörű majort, a juhokkal együtt csaknem ötszázötven ál­latuk volt ott, 12 000 forintot rá is költöttek a tatarozásra. Most meg elvették tőlük, mi­vel — bár az ő földjeik veszik körül — területileg a tabi já­ráshoz, Lullához tartozik. Most aztán hova tegyék a gazdag ál­latállományt? Már-már a já­rásnál is olyasféle álláspont kezd kialakulni, hogy el kell adni őket... Talán érdemes lenne még egyszer felülvizsgálni ezt a dolgot. Különben, mint az előbbiek­ben leírtuk már, igen jó mun­kakedvvel, a szervezettség gyönyörű példájával találkoz­tunk Balatonendréden. Schlett Lajos dohányfelelős dédelgetett melegágyai mellett. Jávori Béla

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom