Somogyi Néplap, 1960. június (17. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-29 / 152. szám

Szerda, 1960. június 29. 5 SOMOGYI NÉPLAP TUDOMÁNY - TECHNIKA HERMAN OTTÓ (1835^1014.) BALSARÁTI VITUS JÁNOS (1529—1575.) Az első magyar orvos, akiről aránylag bőséges ismere­teink vannak, Balsaráti Vitus János. 1529-ben született Dombé gy házán, egy kis községben a Körös és Maros között; Apja, Vitus Lukács vitéz a nagylaki vár kapitánya volt; Amikor a törökök a várat felgyújtották, és apját elhurcol­ták, a kis János mindössze három hónapos volt. Weszprémi »»isteni csodának és gondoskodásnak-» tulajdonítja, hogy a kis gyermek megmenekült a lángok közepéből. Balsarát« pusztára került egy dajkához, ő táplálta és nevelte; ezért ragadt rá a »»Balsaráti-« név. Az említett vár úrnője, Anna-, Jaksit Péter özvegye — apja érdemeire való tekintettel — nem vesztette el szem elől, jóságosán gondoskodott róla. így az ifjú az akkori leghíresebb iskolába került: Gyulafehér­várra, Erdődre, Nagybányára, és Sárospatakra. Mikor ezeket elvégezte, 1549-ben a wittenbergi egyetemre ment, s ott hét évig foglalkozott a tudományokkal. 25 éves korában böl­csészeti karon magisternek hirdették ki. Utolsó itteni évében^ 1556-ban a magyar diákság seniora volt. Ekkor tanárának; Melanchton Fülöpnek tanácsára Olaszországba utazott. Négy éven át tanulta az orvostudományt Bolognában és Pádová+ ban; különösen a növénytanban tűnt ki. Olyan híressé vált, hogy V. Pál pápa udvarába hívta, és udvari orvosának ne­vezte ki; ezt a tisztet hat hónapon át töltötte be. Ekkor nagy fordulat állott be életében: pártfogója, Perényi Gábor hazahívta Magyarországra. Ez a Perényi viselte Vitus kül­földi tanulmányainak összes költségét, majd hazatérése után udvari orvosává nevezte ki. Később ajánlatára Miksa király nemesi kiváltság-levélel ajándékozta meg. Ezután Vitus a gyógyítás mellett orvosi problémákkal is foglalko­zott, így a pestis megelőzésével és a sebek gyógyulásával. Élete utolsó tíz évében az orvosi működést egyházi és papi ügyekkel társította. Liszkán, majd Sárospatakon 1575. ápri­lis 7-én vérhasban meghalt. Művei közül kettőt említünk meg: 1. (A pestist megelőző szereiről.) 1564. 2. Magyar Chirurgia, a seb gyógyulásának mesterségé­ről írt négy Könyvek. Csaknem négyszáz éve halt meg Vitus; a »múlandóság bús dohát-» űzze el emlékéről — ha csak rövid időre is — e pár emlékező sor. Or. Franki Józsefi a TIT tagja. Technikai mozaik A legnagyobb magyar tudó­sok egyikének — Herman Ot­tónak — nehéz, küzdelmekkel teli munkás élete a régi, rendi Magyarországon indult el. Lát­ta az 1848-as idők dicső nap­jait, és a szabadságért lángoló ifjú lélekben egy világ dőlt le akkor, amikor szeme előtt omlott össze a szabad­ság, valamint a nemzeti füg­getlenség szent eszméje. Mint embernek, neki is voltak gyen­geségei, hibái, de ezeket az idő végtelenbe forgó rostája átper­geti, és megmarad az igazi, az örök érték. 1835. június 28-án született Besztercebányán. Apja sebész volt. Fiát ez a munkaterület nem érdekelte. Alig múlt el tízéves, amikor az iskolát is otthagyta. Volt lakatosinas, gyári munkás, járt Bécsben, és itt a Természetrajzi Múzeum állattárát látogatva megtanul­ta a madártömést. 1857-től 1861-ig katona volt a dalmát határvidéken, majd 1862-ben részt vett a lengyel népfelke­lésben. Ezután Kőszegen lett fotográfus, innen pedig hama­rosan Kolozsvárra került az Erdélyi Múzeum-Egylethez. Itt Brassói Sámuel, a múzeum igazgatója mint konzervátort alkalmazta. Herman Ottó már ekkor munkálkodni kezdett, hogy a magyar művelődést hosszú aléltsága után új élet­re ébressze. Ezt a nemes célt szolgálta egész élete munkájá­val. Az 1870-es években a ma­gyar tudományos irodalomnak még nem volt természetrajzi monográfiája, az etnográfia a 80-as években még világszerte is gyermekkorát élte. Ekkor Herman Ottó megírta Ma­gyarország pókfaunáját, majd A magyar halászat könyvét. Az ősember nyomai nap­fényre kerültek már Közép- Európa minden kis országában, csak a hazai földből nem. Her­man megnyitotta hát a Bükk barlangjait; a Szeletét és a Puskaporost. Ahol nem volt múzeum, ott megteremtette, a kolozsvári után a budapesti Néprajzát. Herman Ottónak sem kedve, sem türelme nem volt végigta­nulmányozni mások műveit. Életeleme az alkotás volt. Ren­díthetetlenül bízott erejében. Ez tette lehetővé számára, hogy bár rendszeres tudomá­nyos iskolázottság nélkül in­dult az életbe, mégis a tudo­mányos művek egész sorát al­kossa. Nagyra értekélte a darwinizmust, s amikor Hy- nald Lajos kalocsai bíboros ér­sek a Magyar Tudományos Akadémia egyik ülésén 1878- ban kigúnyolta Darwin Károly tanítását, Herman Ottó nem nyugodott. Imponáló meggyő­ződéssel és bátran lépett fel a darwinizmus védelmében. :kkét az akkori napilapok ■■•erkesztőségei nem merték özölni, ezért Herman a Ter­mészetrajz! Füzetekben jelen­tette meg véleményét. Hang­jában nem volt semmi sértő, de sziklaszilárd meggyőződés­sel merte hirdetni, hogy »a ta­nok tiszteletreméltósága nem az ösiségben, hanem azok igazságában gyökerezik•», s hogy »Darwin tanai nem lené­zést, hanem megértést kíván­nak-«. Hynald érsek méltósá­gában mélyen megsértve, anél­kül, hogy Hermannak vála­szolt volna, egyenesen a kabi­netirodához fordult elégtéte­lért. A kabinetiroda Trefort Ákos kultuszminisztert utasí­totta intézkedésre, s ő felszó­lította Herman Ottót, hogy múzeumi állásáról mondjon le. Herman Ottó azonban ezt vá­laszolta: »Ha majd a múzeum dotáció­ja Kalocsa érsekének vagy a Habsburg-ház hitbizományá- nak terhére esik, eleget teszek a felszólításnak.-« A helyén is maradt, míg a következő évben Szegeden képviselőnek meg nem válasz­tották. Minden cselekedetében né­pének szeretete irányította. Bár anyanyelve a német volt, és csak hétéves korában ta­nult meg magyarul, lelkében mégis hamar magyarrá lett. Még nevét is megrövidítette Hermann-ról Herman-ra. Min­dig önzetlenül és áldozatra ké­szen dolgozott. Rendkívüli sokoldalúsága már akkor is szemünk elé tá­rul, ha csak a számok tükré­ben nézzük munkásságát. Több mint háromszáz természettu­dományos, több mint száz nép­rajzi cikket írt. Mintegy há­romszáz újság- és folyóirat- cikkben foglalt állást ötven esztendő politikai harcaiban. Tizenöt éves parlamenti munkássága idején több mint százötvenszer szólalt fel a leg­különbözőbb kérdésekben. Egyike volt azoknak az ösztö­nösen materialista tudósoknak, akik a materializmus több megállapítását igen sok eset­ben legalábbis megsejtették. »Nekem Newton, Galilei, Darwin, Linné kell — mon­dotta ebbfen az időben a par­lament közoktatásügyi vitájá­ban —, akik az értelem és a tudomány fejlődését tanítják, amit az önök'klasszikus tudo­mányaiból sohasem tanul meg az ifjúság.« Helyes úton járt akkor is, amikor a fejlődés lényegének a mozgást jelölte meg, de az anyagot és a mozgást ő még helytelenül különválasztotta, öregkorában, amikor már az elmúlásra gondolt, a követke­zőket vetette papírra: >»... s el kell mennünk oda, ahonnan nincs visszatérés, márhogy személyesen nincsen; de az erő örök, az anyag elpusztíthatat­lan, testünk alkatrészeire bontva belekerül ismét abba a forgatagba, alakulási menetbe, amelynek csúcspontja ismét élet.« Herman Ottó nem elméleti, hanem gyakorlati tudós volt. A természetet nem könyvek­ből, hanem a természetből ta­nulmányozta és ismerte. A természet szeretete, az is­meretlen megismerésének vá­gya, az okkeresés hajtotta a tudóst Európa északi tájaira, az északi sarkkör madárhegyei felé is. Már 53 éves volt, ami­kor vállalkozott a nagy útra. Nem fárasztotta el a sokolda­lú munka: a vadászat, a ma­dártömés és a rovargyűjtés. Norvégiában megmászta a hí­res madárhegyet, a Svaerholt- klubbent, a hering-sirály és a háromujjú csüllő millióinak nyüzsgő tanyáját. Az 1896-os millenniumi ki­állításon a halászat és a pász­torélet az ő mesteri rendezésé­ben jelent meg. Az ősi halászat elemei mellett felvonultak az ősi pásztorlakások: a cserény, a vasaló, a kontyos kunyhó, a hamvas, a számyék, a putri és a kunyhó; a csikós és a ju­hász, a gulyás és a kanász szerszámai, faragásak stb. ö szervezte meg a Magyar Or- nithológiai Központot, ezért nem csoda, ha Herman nevé­nek említésére a madarak nagyszerű ismerőjére gondo­lunk. Már az eddigiekből is látha­A Szovjet Tudományos Akadé­mia légkör-fizikai intézetének rá­diófizikai laboratóriumában kü­lönleges akusztikai hőmérőt ké­szítettek a sztratoszféra hőmérsék­letének hang segítségével történő mérésére. A hang terjedési se­bessége ugyanis a levegő hőmér­sékletétől függ. Az aerológia tör­ténetében most alkalmaznak elő­ször ilyen műszert. Az új készü­lék két részből áll. Az egyik rész radiátort és két különleges szer­kezetű mikrofont, a másik pedig generátort és a hang terjedési ide­tó, hogy Herman Ottónak, az utolsó nagy polihisztornak a munkásságát nem könnyű rendszerbe foglalni. Hagy ügyeimet érdemelnek az élete végén visszatekintő agg tudós szavai: »Engem nem értett meg kortársaim nagy része. Nem értették, rosszállot­ták, hogy tevékenységemet szétforgácsolom, nem maradok egy tárgynál, hanem átmegyek a pókról a halra, erről a ma­dárra, közben folyton búvom a magyar nép legősibb dolgait, hordom össze tárgyait. Mente­ni indultam és mentettem, amit egyes ember menthet.« 1914 decemberében, nyolc­vanéves karában fejezte be munkás életét. Az élő termé­szet rejtett világát, a magyar népélet addig ismeretlen mély­ségeit kutatta fel saját termé­szettudományos megfigyelő módszerei szerint. Világos, pontos és magyaros nyelve, hű leírásai, alapos megfigyelésed napjainkban is mintául szol­gálnak. Kötelességünk tehát a nagy természettudósra való méltó emlékezés, mert nemzedékünk az ő munkás életében a legne­mesebb emberi jellem legszebb' drágaköveit láthatja példaké­pül ragyogni, s ezek nála a természet- és hazaszeretet, az igényesség és emberség. Horváth Zoltán tanár, a TIT tagja jének mérésére szolgáló elektro­nikus sémát tartalmaz. Ismerve az Időt, amelyet a hang a radiátortól a mikrofonig megtesz, a levegő hő­mérséklete pontosan meghatároz­ható. Az új készüléket már több­ször felbocsátották a sztratoszférá­ba, s onnan ejtőernyővel érkezett vissza a Főidre. Az akusztikai hő­mérő segítségével szerzett első adatok igen nagy gyakorlati jelen­tőségűek, mivel a közönséges hő­mérő az ilyen magasságokban nem mebízható. LONDON A térhatású mikroszkóp mélységében mutatja az állati szövetek metszeteit. * * * Donald Campbell 4000 lóerős új versenyautója, a Blue Bird csaknem 800 km-es óránkénti sebességre képes. MOSZKVA Az új tranzisztoros telefon elfér egy zseblámpa dobozá­ban; az új tranzisztoros rádió pedig egy gyufaskatulyában. * * * A Bahrens-tengerben isme­retlen állatot fényképeztek; li­liomra emlékeztető, átlátszó teste van. BELGRAD (t A vinkai szőlészeti intézet­ben atomsugárzásnak teszik ki a tőkéket, hogy a szőlő érését gyorsítsák. NEW YORK Az. új légcsavaros mozdony óránként 250 km sebességgel halad. * * * Óraművel ellátott cigaretta- tárcát árusítanak erős dohá­nyosok számára; a tárca csak meghatározott időközökben nyílik ki. Az amerikaiak egy évben több mint 420 milliárd ciga­rettát szívnak el. A becslés szerint 65 millió az amerikai dohányos, és naponta fejen­ként 18 cigarettát szívnak el átlagosan. 7 Hit tudunk a dohányzásról* Bár a nikotinizmus azóta terjedt el, hogy Kolumbus fel­fedezte Amerikát, sokáig az ember egyik rejtélyes szokása volt. Az utóbbi időben, a nyug­talankodó dohányipar támoga­tásától serkentve fiziológusok, biokémikusok, farmakológu­sok és orvosok sok mindent megtudtak arról a kábítószer­ről, amely élvezetessé teszi a dohányt. A fiziológusok ezen­felül azt az alapvető problé­mát is tanulmányozták, hogy miért dohányoznak az embe­rek. Cikkünkben, amely a leg­újabb megállapításokon alap­szik, megkíséreljük összefog­lalni azt, amit a dohányzás szokásáról tudunk. A dohány­záson a cigarettafüst beléleg­zését értjük, mivel minden legújabb kísérlet a dohányzás­nak ehhez a típusához fűző­dött. Van-e különbség a cigerettafüst belélegzésében ? Ha mellre szívjuk a cigaret­tafüstöt, ‘a füstben levő niko­tin 75—90 százaléka — legna­gyobbrészt a tüdő révén — a szervezetbe jut. Ha nem léle­gezzük be, a szájon át kb. 25 százalék kerül a szervezetbe. A füstszűrőkről még nem mondhatunk végleges ítéletet; némelyikük valóban csökkenti a felszívódott nikotinmennyi­séget, de a vizsgálatok azt iga­zolják. hogy az emberi szerve­zet még a kis mennyiségekre is reagál. Miért dohányzunk annyit? a-) A nikotin az első egy-két szippantás után hatni kezd idegrendszerünkre. Bizonyos idegek gyorsabb működést pa­rancsolnak a szívnek. Ekkor -jön az adrenalin — az a hor­mon, amely szükséghelyzetben serkent bennünket —, és meg­erősíti a parancsot. Az adrena­lin valószínűleg részben a szívben magában elraktározott készletből származik; a fenn­maradó rész abból a mirigy­ből, amelyik termeli. A szívve­rés percenként 5—20-szal gyor­sul, legtöbb esetben egy kicsit erősödik is. Más idegek — a nikotin ha­tására — összehúzzak a végta­gok véredényeit. Ezeken az ereken kevesebb vér áramlik át — és a bőr hőmérséklete csökken. A kéz- és lábujjak hidegebbek lesznek — talán csak 1—2 fokkal, de néhány embernél több mint 5 fokkal is. (A hirtelen zaj, vagy egy pohár víz hirtelen felhajtása ugyanilyen hatású lehet.) A vérnyomás felszökik: néhány dohányosnál nem egészen 10 százalékkal, másoknál több mint 20 százalékkal is. Mind­ezek a változások kb. 15—20 percig tartanak. Mi történik még? A nikotin — legalábbis né­hány embernél — elodázza az éhségérzetet, mert ideiglene­sen lefékezi a gyomor é^ség- összehúzódásait. Ugyanakkor külön adrenalin-mennyiség ke­rül a keringésbe, és ez a má­jat bizonyos cukormennyiség leadására serkenti, tehát az éhségérzet csökken. F.eé«zséges embereknél a nikotin valószí­nűleg kismértékben haik az emésztőrendszerre is. Ha valaki reggeli előtt — miként a leg­többen teszik — rendszeresen rágyújt egy cigarettára, ezt valószínűleg csak megszokás­ból cselekszi. A nikotin hat a veseműkö­désre is. Az egyik kísérletben egyetemi hallgatókkal sok vi­zet itattak, majd pedig — 45 perc múlva — elszívattak ve­lük egy-két cigarettát. Kivá­lasztó működésük hirtelen csökkent. A legtöbb megrög­zött dohányosnak két cigaret­tára volt szüksége ennek a las­sító effektusnak a kiváltásá­hoz, a legtöbb nemdohányzó­nak csak egyre. A 45 perctől három óráig tartó hatást egy, a hipofízis kiválasztotta hor­mon működésére vezették visz- sza. Nincs semmi hatása az agyra ? Feltehetőleg-nincs. Az egyik kutató tanulmányozta az agy­ban végbemenő véráramlást. Ez a mérés fontos. A vér szál­lítja a jó agyműködéshez szük­séges oxigént és a táplálékot. Fiatal embereknél, úgy látszik, a dohányzás nem idéz elő vál­tozást az agy működésében. Az idősebb embereknél még nem fejezték be a vizsgálato­kat. Megnehezíti-e a légzést a dohányzás? Némely tüdőbetegnél egy cigaretta elszívása ideiglenesen fokozza a légzési tevékenysé­get. Egészséges emberek tekin­tetében ennek az ellenkezőjét állapították meg. Egy újabb kísérlet arra utal, hogy a do­hányzás csökkentheti a vér oxigénfelvevő képességét test- gyakorlás után. A dohányzás az említetteken kívül a következő gyors hatá­sokat fejti ki: — a nyálkiválasztás fokozó­dik; — a száj, az orr és a torok nyálkahártyáinak kismérvű in­gerlése; — az ízlelő és szagló érzékek kismérvű befolyásolása; — a vérben szénmonoxid foglalja el egy kevés oxigén helyét, ami kellemetlen lehet, ha a dohányos vérszegény. Csak ezeket a közvetlen ha­tásokat ismerjük megrögzött dohányosoknál. Fiatal korából talán néhány más hatásra is emlékszik az olvasó — heves szívdobogásra, szédülésre, émelygésre. De ezek csakha­mar elmúltak. Ha az olvasó, mint fiatal ember kitartott a dohányzás mellett, tapasztal­hatta, hogy a szervezet gyor­san hozzászokott a nikotinhoz. Mi teszi a dohányzást élvezetté? A közvetlen testi szimptó- mák arra utalnak, hogy a do­hányzásnak enyhén serkentő, stimuláló hatása van. A leg­több dohányos azonban csilla­pító vagy bágyasztó hatásról beszél. A fiziológusok nem tudják, hogy ennek mi az oka. A pszichológusoknak azonban van egy sereg magyarázó el­méletük: 1. A dohányzás »orális ki­elégülést-« ad — ugyanoly at, amilyent egykor a szopta^á«. ujjszopís, vagy ceruzavég-rá- gás révén értünk el. Az eg- ik pszichológus arról számol be, hogy a férfiaknak egy bizonyos csoportjában azok tudtak a legnehezebben leszokni a do­hányzásról, akiket nagyon ko­rán választottak el. 2. A dohányzás segítségünk­re van a társadalmi érintkezés fellazításában. Nem kell mere­ven ülve a fejünket tömünk, mit is mondjunk, vagy hogy mit csináljunk a kezünkkel. Elővehetünk egy csomag ciga­rettát, körbekínálhatjuk, fel- kattinthatjuk az öngyújtót, ha­mutartó után nézhetünk stb. 3. A dohányzás időt enged a gondolkodásra. Tegyünk fel valakinek hirtelen több kér­dést. Valószínű, hogy mielőtt válaszolna, rágyújt egy ciga­rettára. 4. A dohányzás mentségül szolgál a pihenésre. 5. A dohányzás azzal, hogy valami tennivalót ad nekünk, segít a várakozás feszültségét csillapítani akkor, amikor va­lakire, egy repülőgépre, a szü­lőszobából érkező hírekre stb. várunk. 6. A dohányzás mulatság. Azt az érzést kelti, hogy elég jók vagyunk ahhoz, hogy él­vezni tudjuk az élet apró örö­meit. Azt is lehetővé teszi a számunkra, hogy tovább játsz­hassunk a tűzzel. Így tehát a dohányzás le­csillapít, élvezetet nyújt, át­meneti megoldást kínál bizo­nyos problémákra. A pszicho­lógusok azt mondják, ez az oka annak, hogy amikor el­kezdjük a dohányzást — talán azért, hogy felnőtt voltunkat, vágj» azt bizonyítsuk, hogy a csapathoz tartozunk —, hajla­mosak leszünk a dohányzást szokássá tenni. — Sokaknál olyan megrögzött szokássá vá­lik, hogy szinte reflex-jellegi, (Folytatjuk.) Készülék a sztratoszféra hőmérsékletének * mérésére

Next

/
Oldalképek
Tartalom