Somogyi Néplap, 1960. június (17. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-18 / 143. szám

a Szombat, 1960. június 18. 3 SOMOGYI NÉPLAP Növényvédelmi história Kő kútról Járjuk a burganyatábláit. A szövetkezet elnöke, Kovács Já­nos nem győzi mutogatni, mennyi bogár pusztult el. A töltés árkában, a kisebb mé­lyedésekben — tömegsírjuk­ban — élettelen apró kolorá- dók heverésznek. A bokrokon, a burgonya szárán még mindig hemzseg az első nemzedék. Fénylik a háta valamennyinek — ezek is utoljára táplálkoz­nak. Az utolsó órában, a hu­szonnegyedikben kapták meg a kegyelemdöfést, a vegyszert. Most még jókor érkeztek a gé­pek, meg tudják védeni a bur­gonyát a legveszedelmesebb kártevőtől. Az elnök felvidultan sürög- forog a határban. — Látja, vég­re mégiscsak sikerült — szól Bosnyák Vendel elnökhelyet­tesnek, aki hasonlóan jókedvre derülve helyesel. Végre mégiscsak sikerült — nagy értelmük van e szavak­nak, amelyek utalnak a kőkúti Petőfi Tsz tagságának betelje­sedett kívánságára, s arra a. huzavonára is, amely etzt a1 napot megelőzte. A tanácsházán Misa Ferenc v. b.-titkár papírlapot tesz elém: kimutatás a tsz telefonbeszél­getéseiről. Nincs a szövetkezet­nek telefonja, innen, a tanács­háztól telefonál Kovács elvtárs is. Az utóbbi időben elég gyak­ran jött ilyen szándékkal a ta­nácsházára. Június első felében 12 esetben hívta a Toponári Növényvédő Állomást vagy más szerveket egy ügyben: a burgo­nyabogán elleni védekezés dol­gában. Feljegyeztem az elnök részletes tájékoztatóját. Május végén levél megy To- ponárra. Kéri a szövetkezet, hogy 88 hold burgonyáját an­nak idején permetezze, poroz­za meg a Növényvédő Állo­más. Május 31-én — a biztonság kedvéért — telefonjelentés To­pánéira: június 8—9-éré vár­ható a lárvák kikelése. — Tu­domásul vettük — hangzik a drót másik végén. — De küld­jenek távirati megrendelést. Június 1-én reggel 8 órakor útnak indul a távirat. Néhány nap múlva — tehát nem 8-án — megjelenik a két gép. Munkát nem kaphatnak, hiszen még tojástól sárgállik a burgonya leveleinek fonákja. Ahogy nő a veszély, úgy nő a telefonszámla. A gépek azon­ban nem jönnek. Hiába ment el a levél, a távirat, s hiába csengeti a toponári posta — Kőkút kérésére — a Növényvé­dő Állomást. Június 11-én újabb telefon. Toponár két napi türelmet kér, s közben . a burgonyabogarak mohón lakmároznak. A Bárdi­bükki Állami Gazdaság igazga­tóját, Tóth Lajost hívatja a telefonhoz az elnök. A patro- nálás jegyében, térítés ellené­ben kéri szombat délutánra és vasárnapra Maulwuríra szerelt növényvédő berendezésüket. A gazdaságnak ebben az időpont­ban nincs rá szüksége, így hát készségesen odaígéri az igazga­tó. Kovács elvtárs motorra ül. Irány: a gazdaság szentimrei majorja. Detári János brigádvezető hallani sem akar a dologról. »Papírt, írásos engedélyt kérek« — mondja. S tovább robog a motor. Bárdi- bükkben így válaszolnak a kér­désre: »Az igazgató elvtárs el­utazott haza, Tolna megyébe. Ilyenkor, szombatonként jut el a családjához.« Hosszas kérle- lés után Rajczi Kálmán főál­lattenyésztő aláírja a gépköl­csönzési engedélyt. A bri­gádvezető azonban hajtha­tatlan maradt mondván: »Én csak az igazgató elvtárs írásbe­li utasítását fogadom el.« Június 12., vasárnap. Jó me­legen tűz a nap, erősödnek a kis kolorádók, és rágják, cson­kig rágják egyik-másik burgo­nyatő levelét. Hétfő. Vészjelzés telefonon Tcponárra. S a, válasz: »Az utasítást megadtuk, bármelyik percben megérkezhetnek Ka­darkáiról az atádi brigád gé­pei.« De nem érkeztek meg órák múltán sem. Újabb tele­fon Bárdibükkre. A hívott fél visszaszól: nem jött meg az igazgató. Most Kaposvárt kap­csolja a posta, előbb a járási tanácsot, majd a pártbizottsá­got. Aztán ismét motoron te­rem Kovács elvtárs. Nézi a ka- darkútiak burgonyáját. A Nö­vényvédő Állomás brigádveze­tője ígéri: azonnal küldi az egyik gépet. Ez az ígéret is a többiek sorsára jut. Délután megjelenik a helyszínen az ál­lomás két vezetője: Temesfői Ede igazgató és Fülöp Mihály főmezőgazdász. Csóválják a fe­jüket. »Hát ezt nem hittük vol­na, hogy azért telefonálgatnak, mert megyei szinten itt van a legnagyobb veszély.« S elhang­zik még egy ígéret: »Holnap, kedden hajnali négykor itt lesznek a gépek.« Kedd, hajnali 4 óra: gép se itt, se ott. 8 óra: a helyzet változatlan. 10 óra: gépzúgás hallatszik — de csak egy traktor jön, az állami gazdaságé. Zabják Ist­ván azonnal munkába is áll... Végre megérkeztek a Nö­vényvédő Állomás motoros po­rozok Igaz, nem június 9-én, hanem 14-én, s nem hajnali négykor, hanem délután 1 óra­kor. Sebaj, az a fő, hogy itt vannak és dolgoznak. Estére kelve végéznek is. Folytatjuk a barangolást a határban. — Megírhatja, hogy nagy izgalomban tartottak ben­nünket a krumplibogarak. A háztájiban mindannyian elvé­geztük a porozást, persze kis­üzemi módon: háti porozóval, permetezővel, vagy harisnyá­ból, nylon zokniból szórtuk a port. Számítottunk arra, hogy a naf*v táblán segítenek a gé­pek. Nem győztük várni őket. Szombaton többen, például Horváth János, Basics Imre, Fodor Lajos és mások a közös burgonyaföldön is megkezdték a védekezést. A mi családunk­nak kimért 2600 négyszögölön sincs már krumplibogár. — Ezt Tóth Sándor mondja, aki ép­pen arrafelé igyekszik,' ahon­nan a gépek zaját hozza a nyá­ri szél. Lám, megtették a kőkútia-k, amit tehettek virágba borult burgonyaültetvényük megmen­tésére. Nekik az ő bajuk a leg­fájóbb, másnak meg a magáé. Ám a Növényvédő Állomás ve­zetői előbb is rászánhatták volna magukat, hogy személye­sen megnézzék- miért levelez, táviratoz és telefonál annyit a kőkúti tsz-elnök ... után — hazafelé. Mi mindig haladunk.. n Kutas József Me csőik síével • • • Az egyik járási szintű érte­kezleten felszólalt egy asszony, az egyik termelőszövetkezet tagja. Annak az egyébként jo­gos felíxáborodásának adott hangot, hogy ? termelőszövet­kezet vezetőségébe nem válasz­tottak be nőket, sőt meg sem hallgatják véleményüket. A panasz és az a követelés, hogy a nőkét az eddiginél ha­tékonyabban be kell vonni az irányításba, hisz legalább olyan mértékben veszik ki részüket a munkából -- sok helyen még jobban —, mint a férfiak, tel­jesen jogos, helytálló. Az azon­ban enyhén szólva kissé furcsa, hogy az iUető felszólaló ebben az évben még egyetlen munka­egységet sem szerzett, tehát a közös munkában nem vett részt. Ilyenformán ügy gondo­lom, ha méltatlankodása jogos is, de szívesebben hallanánk olyan asszonyok szájából, akik munkájukkal bebizonyították, hogy állják a versenyt a fér­fiakkal. A vezetésben ugyan­is csak azok követelhetnek részt maguknak, akik a közös munkában példamutatóan meg­állják a helyüket, és ezzel jo­got szereznek arra, hogy ta­pasztalataik alapján kialakult véleményüket hangoztassák. De kívülről bírálni nem hasz­nos dolog, és éppen a közösség, a termelőszövetkezet érdekében megengedhetetlen is. Kivált­képpen gyűlésen, jelentős fó­rum előtt. P. L. Sóhajt: —: Most már meguntam —• mondja egy kicsit fáradtan. — Huszonhat év hosszú idő. Min­dig távol a családtól.;* Az öreg útnyomó-henger el- csoszog a cirkuszi utazókocsi­hoz hasonló négykerekű házikó előtt, amely két hengerész Varga József és Ernyes János második otthona. Hol egy erdő­szélen, hol meg, mint most is, valamelyik falu végén horgo­nyoz le. A Kaposvártól Nagyatádig húzódó utat korszerűsítik. Sok munkába kerül, míg bitumenes hengerléssel simára dolgozzák a. felületét: míg háromról hat méterre szélesítik ki; míg le­vágják a veszélyes kanyarokat. Ehhez 110 000 tonna követ kel­lett ide hordani és 20 000 köb­méter földet megmozgatni. De nem hiszem, hogy Varga bácsi azon gondolkozna a kocsiban, míg süti a palacsintát, hogy miért éppen ezt az útvonalat építik most. Karolini Márton főrriémök és Tajnaföi Sándor építésvezető feladata, hogy szá­mon tartsa: Somogybán ez lesz az első korszerű, a megye- és a járási székhelyet összekötő út­vonal. És utána következik a többi. Miután a fővárosba már jó út visz, sorra, kerülnek a já­rási székhelyek is. Mondom, az öreg Vargát ez nemigen érdekli. Neki egy a fontos, s erről csak ennyit mond: »Nincs itt kérem „totó­ja”. Megfogjuk a munka végét. Tudja, sürgős az út. Szeptem­berre be akarjuk fejezni.« Ebben az »akarjuk«-ban ott kell érteni még száznegyven embert, Szabó István, Molnár Jenő meg Nagy László hősies munkát végző brigádját. A négykerekű kis tábori la­kásban úgy érzem magam, mintha mesevilágba kerültem volna.' Két ágy, asztalka, fes tett ajtajú szerszámos polcok, villanyégő, ruhaszekrények, odább virágos asztali tűzhely, felette palacsintasütő, néhány tisztán tartott lábas a berende­zés. A zöldre festett kis zsalu- gáterek lehunyják szemüket, hogy a naptól is óvják a furcsa otthont, amelyet annyian elke­rülnek naponként, de oly ke­vesen tudják, hogy milyen be­lül, hogy a tisztán tartott ágyon egy hatvanhárom éves munkás piheni napi fáradal­mait. Leteszi a vándorkönyv­tár könyvét, lehunyja szemét, és végigpereg előtte az élete. Időszerű ez az elgondolkodás, mert Varga József az idén nyugdíjba^ vonul. Mehetett vol­na már korábban is, de nem ment. Ott volt a leílei út épí­tésénél is. Mint meghívott ven­dég végigkísérte Apró Antal elvtársat, és felvette a derék munkáért járó jutalmat. Most már azonban hazamegy a csa­ládhoz huszonhat évi állandó távoliét után. Hiszen szép idő ez, csak hát ezalatt lepergett egy élet másik fele is, és fel­nőttek a gyerekek. Ki gondol­ná, hogy az utak örökös ván­dora még most is olyan egész­séges, hogy az orvos széme is 3íSŰŰÍSÖÖÍJS3öí3ÍJÍSSSíJ6XXSSJCJÍXSeXSJttíJ<5íSöttíS»ÍXSíXXXJÖíXJÍJttíXXX^^ megakad rajt, megcsóválja fe­S jét, és azt mondja: »Ejha, Var­ga, maga most is olyan rugal­mas, mint egy fiatal Hol szerezte ezt a mozgé­I ---- ~r~z —~ — ------- *'“* ^konyságot és jókedélyt? Itt az g erdők és utak szélén? Igen, va­%-------------------------------------­8 BERKESI ANDRÁS « (59) — No és hogyan állnak a dálaitos helyek. Tele titokzatos­munkával? Ügy hallottam, már sággal, ősi varázslatokkal, fur- befejezték. csa emberekkel és még — Hál istennek, igen. ön csább szokásokkal. Persze, ez hol működik, doktor úr? mind csak annak szép, aki kas­— Ennek a körzetnek vagyok télyából szemléli, annak, aki- az orvosa. Már negyedik éve. nek harcolnia kell a mindenna- Látja, és csak most találko- pj kenyérért, a babonák és az nék — mosolygott a férfi — rimt. bármikor..; — Mennyivel tartozott. Eszter felelni akart, de Ho- — Nem is a pénz izgat en- lúbné lépett be az ajtón. Mind- gém — magyarázta Szegedi lahol itt. A naptól izzó, esőtől fényes utak mentén, ahol min­dig így biztatta magát: gye­rünk, Varga, mert az út fon­tos, kell, sürgős ... És most, szép nyugdíjjal el­köszön a munkától. Csak em­lékezni fog. De várjunk, addig még be kell fejezni ezt az utat, addig még néhányszor megkérdezik a mikeiek, hogy jön-e még rá valamilyen réteg. Még mára sincs vacsora__ — Lesz — mondja — kol­bászt sütök meg valamit mel­lé. Száguldva jönnek-mennek á gépkocsik. Az építésnél lelas­sítanak, s óvatosan haladnak át. Ez igen. Ezekről a gépko­csivezetőkről minden útmun- kás azt mondaná, hogy rendes embereit. S ha mindegyik ilyen volna, Karolini mérnöknek nem kellene azon tömi a fejét* hogy az útépítkezés elejére ki­írja a gépkocsivezetőknek: »Nektek építjük, becsüljétek az építők munkáját«, és az út végére, hogy »Köszönjük«. Mennyi arc, mennyiféle ember huszonhat év alatt! — Nemsokára végzünk ezen a részen — töri meg a csendet Varga —, aztán utánakötjük a kocsit a hengernek, és odább megyünk, mert tudja, mi min­dig haladunk... A mikeiek még csak az ő nevét tudják, s mire Ernyeséí is megtanulnák, , már tovazö- työg a kocsi, s megáll valahol messze az erdő szélén. Ott majd madárdal mellett sül a palacsinta, és a forrás vizéből iszik rá két ember... Héj, hengerészélet, szívet szorongató magány vagy, és mégis gyönyörű ..'. Szegedi Nándor ketten felálltak. inkább a gyógyítás eredménye. J A mészégető kemencék árnyékában zunk... — Mi nem vagyunk betegek — felelte a lány —, meg aztán itt van nekünk a professzor úr.,. — És mondja csak — érdek­lődött Szegedi —, mikor hoz­zák nyilvánosságra a felfede­zést? — Nem tudom. Ez a profesz- 6zor úr dolga ... — Már nagy izgalommal vár­juk. Őszintén szólva én is. Va­lamikor kutatónak készültem... — ábrándozott Szegedi, és le­hunyta a szemét. — És miért nem lett az? ..... .......... iug._ — Kezét csókolom — hajolt Ugyanis egy új gyógymódot al­^ “embOTeJóker'és'"még"’ fúr- lrieg a fórfl- ~ Dr' va- kaJmaztam, és pontosan a kúra/ Mintha a Nappal akarna lé-, ................ gy°k. közepén, tűnt el... Szóval, azS^s,«. tartani ú=v kúszik eevre M agda asszony biccentett, és eredmény... tetszik érteni? / ’ a székre mutatott. — Hogyne. Nagyon megér-'' — Tessék, doktor úr — és tem — mosolyodott el Holub- kíváncsian nézett a férfira. _ né. — Ilyenek maguk orvosok..: Az eiőző alkalmazott után , — Elnézést kérek a zavara-' érdeklődöm .: sért.;. — állt fel a férfi. ‘— Julis után? — kérdezte az — ö semmi — tiltakozott az asszony. asszony. — Ha valamit megtud. — Igen.. Arról van ugyanis értesítsen. Milyen címen talál-íszenek árnyékba húzódni, s a ősi szokások ellen, annak az el ső időben izgalmasan érdekes, de később unalmassá válik. — Én szívesen elmennék kéí­narom evre — mondta a lány. szó> hogy hónapokon keresztül hatomé mert érT is üzenek"~ha Ket-harom evre en is de kezeltem..; és ..; igazán kel- valamit tudunk róla. tíz ev... Tudja mit jelent out lemetlen erről beszélni, de je- tíz év? Hosszú hónapokig nem lentős összeggel tartozik, lát fehér embert. A civilizációt _ Ezt nem is tudtam. Mi ba- és a kultúrát az autóutak nyíl- ja volt? egyenes betonszalagja jelenti, ' _ Ha nem szükséges, nem mely a bányákét, olajkutakato szívesen beszélek erről... ültetvényeket összeköti a na- uevanís azért gyobb településekkel. De be- 87 ''' ííéljebb a hőmérő higanyszála. £A poros út mentén a fák kó- Jkadt levelekkel várják az esőt, tde még csak a szellő sem len- tgedez. Az emberek ilyenkor igyek­— Dr. Szegedi. Kert utca 4. A telefonkönyvben is bent; van, ; : — Eszterként, aranyom, csak fel. legszívesebben a Balatonban lubickolnának. De azért a mun­kahelyek nyitott ablakai mel­lett — ahol egy kis huzat jár- frd^ía — még elviselhető a hőség... Ott azonban, ahol nincs ab­nem, mert A lány fehér köpenye zsebé-5lak, vagy ha van, az meleget szélien ^í^^tizzott betoniá" ingyenss kezelésre • • • szóval..: bői jegyzettömböt vett elő, és £ áraszt, s ahol az árnyékban szeljen az ut atizzott betonja- _ Ért _ _ _ _ bólintott az —_______ ____ v al, társalogjon az embervas­- Miért? Ó, istenem. Hosszú tagságú olajvezetékekkel vagy EltStmc^t e£S tól Szegedi hátrafordult: .a2 felírta az orvos címét. Az ajtó-Jmég pokolibb a meleg, nincs v JJ.-JJ. hova menekülni. Csak izzad­történet ez. Szegény szülők, hat a kutak acélvázas tornyaival, ékszert és eltűnt ° — Ha egyszer sok ideje lesz.^nak, izzadnak a mészégetők. A gyerek. Egyedül én tanultam mert az ottani fehéreikkel be- ' ^oő _ Eszterke... keressen fel Na-^napon 30 fokos meleg pirítja tovább. Aztán diploma és szelni nem lehet. Azoknak csak — in a ez igazan meglepő 4. , munkanélküliség. Tíz év a egy hazájuk, ■ egy istenségük éledezett Szegedi. — Pedig gyón szívesen mesélek arról a* barnára borukét, s a kemencék gyarmatokon. Távol hazámtól, van: a rum és a whisky. A, kis- nekem nagyon jó benyomásom világról, és mutatok sok-sok/árnyékában ez a meleg csak­volt róla... Becsületes, de na- érdekes doigot Feleségem ma-5nem megduplázódik, gyón szerencsetlen lánynak is- - 3 mertem.:; Ért nem hittem *Ü származású, ő is tuq furcsa^ A kemence 1200 fok felett iz­volna.;; históriákat mesélni. íj^zik, pattog a szürke mészkő. — Esetleg jelentse be a rend- — Jó, doktor úr. Majd felke-^Olyan a kemence belseje, mint SSny. - üJ“nyoi^ak ^ hatalmas aranytömb. Ha Valahol Hátsó-Indiában... A... lány, nem élet az! Színház, mé­nem is érdemes erről beszélni, zi, könyv? Csak álom.;; elér- Maguk nem is tudják, hogy'hetetlen álom.:: milyen életük van. Kollégium, — Magának rengeteg élmé- ösztöndíj, gondtalan tanulás... __ , . , — Érdekes élete lehetett. nye lehet... Miért nem írja — Nem mondom, hogy unal- meg? kérdezte a lány. Kas volt, India, Indonézia, cső- — Nem vagyok éin íróember, utána* Folytatjuk kieste kibontják a falát, messzi­re világít vörös fénye. De amíg az 1200 fokot eléri, napokon át éjjel-nappal kell fűteni, táp­lálni a tüzet. Ha kiégett, lehűlt már annyira a szürkésfehér mészkő, hogy ki lehet szedni* akkor lapátokkal hozzálátnak. A hőség még mindig szinte ki­bírhatatlan. A munkások ned­ves bőre ha hozzáér a kemen­ce falához, az sercegve meg­égeti. Aztán megint új mészkő ke­rül a kemencébe, újból elgyúj­tanak, s ismét kezdődik min­den elölről. Ki tudja, hányad­szor és még hányszor. Március óta már több mint hatezer má­zsa meszet égettek ki a ka­posvári mészégetőben. De en­nél sokkal többre van szükség.., A régi dolgozók: Szalai bá­csi, Horváth Lajos és István, Csongrádi Lajos és a többiek hordják a mészkövet az üres kemencébe, izzadnak a kemen­cék árnyékában, és közben ta­lán éppen az otthon egészsé­ges, derűs, fehérre meszelt fa­lára gondolnak. (Roland) (

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom