Somogyi Néplap, 1960. június (17. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-02 / 129. szám

Csütörtök, 1960. június 2. 3 SOMOGYI NÉPLAP Több segítséget vár a szakszervezetek klubja Tavaly ősszel nyílt meg a nyugdíjasok klubja az SZMT- székházban. Jezeri Zoltántól, a Szakszervezetek Megyei Taná­rának kultúrfelelősétől arról érdeklődtünk, milyen az élet a klubban. — A nyugdíjasok klubjának nduló helyiséget ma már in- íább a szakszervezetek klubja dnevezés illetné meg — mondta Jezeri Zoltán. — A ciadott 300 látogatási jegy tu- ajdonosai között azonban >zép számmal vannak régi örzstagok, nyugdíjasok is. — Mivel töltik idejüket az mi berek? — Szórakoznak, amivel ked- /ük tartja. A terem színpad felé eső cisebb részét szép függönnyel ^választották, hogy a másik jldal kártyázói vagy rexezői íe zavarják a televízió-néző­cet. Tehát van egy rex-asztal, cét sakk-felszerelés, sokan cártyázgatni járnak ide, vagy i lemezjátszós rádió műsorát '.allgatják. Az érdeklődők negtalálhatják a székháznak áró napilapokat, folyóirato- cat, a legnépszerűbb azonban ninden szórakozási lehetőség cözött a televízió. — Ki a klub irányítója, sí rendeznek-e valamilyen elő-! adásokat? — Sem egészen, sem félig; függetlenített vezető nincs a klub élén. Társadalmi munká­ban csináljuk. Az előadások! szervezésével gyengén állunk,i pedig anyagi fedezetünk van rá. Ebben az évben a klubi költségeire 37 ezer forint jut,; ebből kb. 20 ezret ismeretter-' iesztő előadások szervezésére! fordíthatunk. Az ízléses kis kerek asztalok1 már az épülő új székház tulaj-! donát képezik, s csinos új könyves vitrinek állnak a sa-i rokban. Szerették volna néhány esté­re meghívni a színház művé­szeit, hogy színesítsék a klub életét, de ők elfoglaltságukra hivatkozva nem vállaltak sze­replést. A közönségszervezés persze nem könnyű. Különösen ■ mint történt az SZMT-klubban is —, ha nem kapják meg a hallgatók az előadástól azt, amit a műsor ígér. Nagyobb aktivitással támogathatná pl. a TXT is a szakszervezeti klu­bot. Évzáró századgyíls a csurgói Farkas János munkásőrszázadnál (Tudósítónktól.) A csurgói Farkas János nunkásőrszázad a napokban ártotta meg évzáró század- ;y ülését. A gyűlésen Hortobá­gyi István, a járási pártbizott- ág titkára mondott értékelő jeszámolót. Megállapította, logy az utóbbi időben lénye- iesen javult a fegyelem. Ez negmutatkozik a szolgálat iontos ellátásában is. Kiemel- e az idősebb korosztályhoz artozó Farkas Gáspár mun- ;ásőr példamutató, lelkes nunkáját, fegyelmezettségét. Hortobágyi elvtárs jónak ■rtékelte a törzs, a szakasz és rajparancsnokok munkáját. Nagyban elősegítették a jó fel­készülést — mondotta — vala­mint megszervezték a szolgá­lat ellenőrzését. Az iskola elment a gyárba Ott találkoztam a fiatalság­gal. Gimnazista lányok és fiúk segítettek e találkozáshoz, aki­ket a hét egy napján, csütörtö­kön hasztalan keresne az em­ber a nagyatádi gimnázium meghitt falai között. Szeptem­nek a gyerekek a gyárba! leg­jobb munkásainkat adjuk mel­léjük. Az akció haszna is ket­tős lesz, így megoldjuk a poli­technikai képzést, méghozzá gazdag lehetőségekkel, más­részt pedig társadalmivá szé­ber óta ugyanis e napon fel- lesítjük a gyakorlati oktatást. cserélik az iskola első évfolya­mának növendékei az iskola­padokat a munkapadokkal, az életet termő munkával ismer­kednek mind a negyvenné­gyen. Kik a fonalgyár sokféle tanulási lehetőséget kínáló munkatermeiben, kik az idény­re készülő konzervgyárban, Az első meghívás után ha­marosan elhangzott a többi is a konzervgyár, a nyomda, a ktsz szabó- és asztalos rész­lege, az fmsz éttermének kony­hája részéről. Felkerekedett tehát az iskola, és elindult a köznapibb tudományokkal is­merkedni. A fonalgyár hu­mások a nyomdában, a szabó- szonhat diákot vállalt, a töb- vagy asztalosműhelyben, két biek pedig szétszóródtak, ki-ki szem leány pedig a földmű- kedve és hajlama szerint. Fo- vesszövetkezet éttermének gadtatásuk szeretetteljes volt, konyhájában tartja stúdiumait, hiszen nem egy gyerek szü- Láttam őket gyöngyöző hóm- leivel találkozott már az első lókkal, piros arccal hajolni a foglalkozás alkalmából. A csa- munkadarabok és a gépek fö- Iádon kívül, a munkahelyen, lé. Emlékezetembe önkén tele- S az üzemek, vállalatok dol- nül idéződtek Majakovszkij Az gozói szívélyességük mellett — ifjúság titka című versének so- mely igen rokonszenves em­beri vonás — jó tanítónak is bizonyultak a vége felé közel­gő tanévben. Pedig a diákok itt is csak diákok. Igaz, széles mosollyal bizonygatják, hogy nagyon szeretik ezeket a csü­■Nem az a ma fiatalja, aki csónakban vagy bokor alatt gajcíolva literszám önt garatra vodkát s egyéb nyakolajat. . ... Az az Igazi fiatal ma, ki a ritkuló sort zárni siet, s minden társa nevében rivallja, törtök! gyakorló napokat, ami- hogy: Megjavítjuk az életet.« Hogyan is vezetett az iskola útja egyenesen a gyárba, a teremtés zajától hangos műhe­lyekbe? Egyszerű története van ennek ... Nagyatádon nem kel­lett különösképpen hangsú­lyozni a politechnikai oktatás bevezetésének szükségességét, hasznát. Maguk a szülők, a világában ott­honosak, ha­nem ahogy egy asszony mondta az orsózóban — ahol valósággal várják a lányo­kat csütörtö­könként: »Van szívük a mun­kához!« A nyomda kéziszedő-ter­mében három fiú: Magyar Vince, Takács Vilmos és Klisz Béla a csütörtö­ki vendég. De olyan vendégek ám, akiknek hasznát lehet már most venni! Horváth István, a mesterük büszkén sorolja, hogy hányféle nyomtatvány, plakát dicséri a fiúk — közöttük pedig Vince kézügyességét. — Jó nyomdász lenne belőle — mondja Horváth István a szedésbe mélyedő fiúról. Ki tudja, lehet, hogy érett­ségi után itt kopogtat majd Végezetül kérte, hogy a szá-3 község vezetői kezdték latol­zad felajánlásához híven az úttörőtáborokban végezze el a sátorkészítési és egyéb mun­kákat, s legalább egyszer szer-| vezetten látogassák meg a tá- borokban nyaraló gyermeke-; két. Ezután Kindler László pa­rancsnokhelyettes az elmúlt; kiképzési év eredményeit is' mertette. Majd felhívta a fi-1 gyeimet a hibák megszüntető sére és a fegyverek nyári kar-; bantartására. gatni felszólítás nélkül, mint lehetne a munkával megismer­tetni a fiatalokat, a gimná­zium negyvennégy első osztá­lyosát. Az iskola köztudottan kicsiny. Műhelyalapításról te­hát szó sem lehetett benne.-A fiatalság szeretete azonban ta­lálékonyságra hangolta a nagy­atádi vezetőket, köztük is első­ként Vukics Józsefet, a fonal­gyár igazgatóját. Ö mondta ki kor i’eggel 8-tól déli két óráig dolgoznak. Jobb itt, mint a matema- ugye? — ugratják tika órán. IERKESI ANDRÁS « :45) " (g)(y) vaiat először az invitálást: — Jöjje­őket a felnőttek. Néhányan 'nein is tagadják, hogy jobban Éva zavarodottan megállt. Dei egy pillanatra, aztán za-: varát leküzdve elmosolyodott.: Persze, feledékeny va­gyok. Tegnap vettem... Tud­ja, imádom a sportot — tette- hozzá magyarázatképpen. Én is — nevetett a fiú. Mikor Soós elment, Éva bősz-; szúsan ment vissza a szobába. Felvette a lapot. A másnapi: szám volt. Bosszúsága még na-: gyobb lett. — Tudom. No és? — Maga, az unokaöccse pe- lig kommunista vezérkari iszt. — Maga is gyűlöli a rend- zert? — nézett kíváncsian a ány szemébe Soós. — Gyűlölöm? Nem tudom. Jaga előtt nehéz őszintén be- zélni, mert mégiscsak hivatá- os tiszt. Nézze, az én apám a égi hadsereg ezredese volt. gaza jó katona. Hősi halált iáit. De ha életben marad, ak tudja, nem szállók szembe a sorssal. — Érdekes ember maga ... — Egyszerű szürke halandó vagyok. És megpróbálok élni... Az ember úgy él, ahogy a leg­könnyebb ... Olyan rövid az élet. Látja, szegény Feri bácsi is milyen hirtelen meghalt. Azt hittem, hogy nála fogok lakni, és íme, kereshetek más­hol lakást. — Nézze — ajánlatta a lány —, esetleg keresse fel Feri bá­:or mint háborús bűnöst kivé- esi orvosát, hátha nála van az ;ezték volna. A vőlegényem zintén hivatásos tiszt volt. Je- enleg börtönben ül. Nincs sen- im. Egyetemre jártam. Ma ;enyereslány vagyok. Remélem íem várja, hogy tapsoljak agy újjongjak örömömben .. öreg végrendelete. Lehet, hogy magára hagyta a lakást... — Maga tudja, hogy hol la­kik az orvos? — Várjon csak, valahova fel­írtam, mert egyszer nekem is ajánlotta Feri bácsi. — Éva A vőlegényét hogy hívják? elővette retiküljét. Lapozgatott — Érdekes ez? — Hátha ismerem. Ugyanis >n is szolgáltam a régi hadse- egben ... — Maga? — Igen. Olyan csodálatos? — És most meg ennek a •endszemek a katonája? a feljegyzései között. — Igen, itt van. Kert utca 4., II. kerü­let. — Hogy hívják? — Látja, ezt nem tudom — mondta meglepődve a lány. — Pedig mondta az öreg. — Biztosan megtalálom. Ta­* * * István reggelre ért Pestre.? Nem szállt villamosra, hanem: gyalogosan indult el. Nagyon- korán volt. Felsétált a Várbaj és beült egy kiskocsmába. Meg-i reggelizett, majd távozott j Olyan érzése volt, hogy min­denki őt figyeli, az emberek) tudják, hogy az éjjel szökötté át a határon. Kellemetlenül) érezte magát. A Halászbástyán) leült egy padra, és nézte az) eléje táruló várost. Gondola-j tax összevissza csapongtak, szó-) rongását nem tudta leküzdeni.) Szeretett volna egy nappal idő-) sebb lenni. Arra gondolt, hogy) délelőtt elmegy a könyvtárba,) de később mégis úgy ha táró-) zott, hogy csak ebéd után) megy. Töprengett, hogy mivel) töltse el az idejét Ügy hatá­rozott, hogy elmegy valame-5 lyik fürdőbe. A Fedett uszodá­érzik magukat itt. Talán az élet lüktető közelségének va­rázsa teszi ezt és az a szere­tet, amellyel foglalkoznak ve­lük. Otthonosan mozognak, és bár nincs a hátuk mögött idő­mérő, nem várnak biztatásra. Ismerősök között különben sincs helye a biztatásnak. Már­pedig itt ismerősök vannak. Sokaknak szeptemberben kel­teződött ez az ismeretség, má­soknak korábban. Ilics Jenő, a fonalgyár esztergályos mű­helyében lakatos édesapja egy­kori tanítványától tanulja a vasesztergálást. Karaja László pedig büszke arra, hogy egy­kori mesterének fiát taníthat­ja. Csillogó szemmel nézi, ami­kor Jenő kicsomagolja a nem­rég elkészült vizsgamunkát, a miniatűr csilletengelyt. Jan- kovich Péter egy csapszeget mutat. Ez is féltve őrzött kincs, kiállításra készült, akárcsak Jenő munkadarabja. Mint a mesterek mondják, nemcsak szemre szépek a fiúk vizsgadarabjai, hanem ponto­sak is, és ez adja meg a vas­esztergályos munka értékét, íehhez kell hozzáértés! Az üzem szívében, a gépház­Vince szaktudásért, amihez most az alapot gyűjti. Az fmsz-étterem konyhájá­ban Varga Jánosné már nem marad meg a következtetésnél. Váltig csalogatja Szabó Katit: A szomszédban Stanfel Gy tö­ri bácsi, a tapasztalt, idős sza­bómester dirigálja három grá­ciáját: Horváth Ildikói és a két Máriát, Horváth és Sas­hegyi Marit. Ezek a kislányok sem hiába töltötték az időt a szabóműhelyben szeptember óta. Már olyan ügyesek, hogy »maszek« munkára is mernék vállalkozni. No persze, csak maguknak varrnak meg egy- egy szoknyát vagy blúzt, de az is nagy dolog. Nehéz lenne el­dönteni, őket szereti-e jobbad Gyuri bácsi, vagy ők szeretik jobban az idős mestert, aki olyan szívesen foglalkozik ve­lük ... Nem messze a szabóktól, a fűrészek, gyaluk, esztergapad birodalmában ismét három fiú talált szíves tanítómesterekre. Itt sem lehet ám véka alá rej­teni a tehetséget, mert lánoj Pomozi Gyusziról is hamar ki­derítettek, hogy jó asztalosmes­ter lenne belőle. Nem is tét­lenkedett a gyerek. Széped megmunkált virágállvány á vizsgamunkája. Nagy fürké- s zéssel lehetne ugyan hibát Hallod-e, kislányom, ,téged lelni rajta, de benne van más — Valamiből meg kell élni. Ián csak két orvos nem lakik ^ Csordás Imre ’és Bedegi az isten is szakácsnőnek te­remtett! — Helyeselnek az asz- szonyok is, de Kati csak mo­solyog. Igaz, szeret főzni, ott­hon is sokat segít, de arra nem gondolt, hogy ilyen mestersé­get válasszon. Meg aztán még elsős, három év van hátra az érettségiig... /agy jobb lenne, nunkás lennék? — Hogy lett magából vezér- cári tiszt? Megbíznak magá­ján? — Azt hiszem,. igen. Párttag fagyok. Munkámat elvégzem ha segéd- a házban. — Ügy tudom, hogy egy sző­ke, negyven év körüli férfi. Egyszer volt az étteremben. Emlékszem. Soós felállt. — Elbúcsúzom — nyújtotta ■endesen. A hadifogságban jól kezét. — Köszönöm a felvilá' negtanultam oroszul... — És még kommunista is *tt? — Bocsánat, én ilyet nem nondtam — tiltakozott Soós. — Azt mondta, hogy párt­-ag­— Ha valaki katolikus, az nég nem biztos, hogy hiszi is íz istent — mosolygott a fia- aalember. — Ez igaz — nevetett a lány. — És különben is — folytat- á a százados — sohasem tud- latja az ember, hogy valami­lek mikor veszi hasznát. Én, gosítást. — Nincs mit. Örülök, hogy megismertem — mondta Éva. — Remélem, még találkozunk. — Több mint valószínű. Nin­csenek Pesten ismerőseim. Majd benézek az étterembe... — ígérte a fiú, és elindult az ajtó felé. , — Az újságját itt felejtette — szólt utána a lány, és fel­vette az asztalról a hírlapot. — Nem az enyém — lepő­dött meg Soós. — Ott volt az asztalon. A Gellértben is találkozhat is-, merőssel. Végül is a Lukács; mellett döntött Lassú, kényel­mes léptekkel lesétált a Vár-? bóL A járókelők közül egypá-j ran utánafordultak. Zavarba! jött. Mit néznek rajta az em-i berek. Feltűnés nélkül megállt! egy kirakat előtt, és megnézte) magát a tükörben. Megrémült.' Esőkabátja csupa sár, bakan-) csa is. Ilyen sárosán nem szok-í tak a városban sétálni, még jó.; hogy öltözete nem tűnt fel ed­dig egy rendőrnek. Gyorsan be-; ment egy kapu alá. Üjból vé-j gignézett magán. — Nem, így) nem mehet tovább egy lépést) sem. Ez öngyilkosság! — gon-j dolta. — Rendbe kell hoznom) magamat. Valahol át kell öl-! töznöm. — Folytatjuk — Jancsi ülnek a kapcsolótábla alá helyezett asztalnáL Őket az elektromosság érdekli, te­át ennek titkát kutatják az alig serkenő szakállú Horváth Jenő »bácsi« irányításával. Mind a negyvennégy gyerek hasznos stúdiumot végez. Itt ez a két vékonydongájú fiú egy háromezer forintot érő áram- átalakítót készített el a fizika­szertár részére. Befektetés 400 forint, szeptember óta pedig csaknem negyven munkanap. Megérte-e a fáradságot? De még mennyire! Valahány helyen megkedvel­ték a csütörtöki látogatókat, mert bebizonyították, hogy ’'nemcsak a könyvek, füzetek ebben a munkában az, hogy Gyuszi szereti az asztalosko- dást. »Szíve van hozzá!« Közeledik a tanév vége, Ezekben a hetekben mindenkS a vizsgamunka elkészítésével van elfoglalva, mert azt nem lehet akárhogyan megcsinálni. Két okból: elő­ször a tanítók miatt, másod­szor pedig azért, mert rá akarnak szol­gálni az elismert résre a nagy­atádi gimnazis­ták a megyei politechnikai ki állításon* mely a gyakor­lati oktatás si­kerének 1959— 60-as értékmé­rője lesz. László Ibolya

Next

/
Oldalképek
Tartalom