Somogyi Néplap, 1960. június (17. évfolyam, 128-153. szám)
1960-06-02 / 129. szám
Csütörtök, 1960. június 2. 3 SOMOGYI NÉPLAP Több segítséget vár a szakszervezetek klubja Tavaly ősszel nyílt meg a nyugdíjasok klubja az SZMT- székházban. Jezeri Zoltántól, a Szakszervezetek Megyei Tanárának kultúrfelelősétől arról érdeklődtünk, milyen az élet a klubban. — A nyugdíjasok klubjának nduló helyiséget ma már in- íább a szakszervezetek klubja dnevezés illetné meg — mondta Jezeri Zoltán. — A ciadott 300 látogatási jegy tu- ajdonosai között azonban >zép számmal vannak régi örzstagok, nyugdíjasok is. — Mivel töltik idejüket az mi berek? — Szórakoznak, amivel ked- /ük tartja. A terem színpad felé eső cisebb részét szép függönnyel ^választották, hogy a másik jldal kártyázói vagy rexezői íe zavarják a televízió-nézőcet. Tehát van egy rex-asztal, cét sakk-felszerelés, sokan cártyázgatni járnak ide, vagy i lemezjátszós rádió műsorát '.allgatják. Az érdeklődők negtalálhatják a székháznak áró napilapokat, folyóirato- cat, a legnépszerűbb azonban ninden szórakozási lehetőség cözött a televízió. — Ki a klub irányítója, sí rendeznek-e valamilyen elő-! adásokat? — Sem egészen, sem félig; függetlenített vezető nincs a klub élén. Társadalmi munkában csináljuk. Az előadások! szervezésével gyengén állunk,i pedig anyagi fedezetünk van rá. Ebben az évben a klubi költségeire 37 ezer forint jut,; ebből kb. 20 ezret ismeretter-' iesztő előadások szervezésére! fordíthatunk. Az ízléses kis kerek asztalok1 már az épülő új székház tulaj-! donát képezik, s csinos új könyves vitrinek állnak a sa-i rokban. Szerették volna néhány estére meghívni a színház művészeit, hogy színesítsék a klub életét, de ők elfoglaltságukra hivatkozva nem vállaltak szereplést. A közönségszervezés persze nem könnyű. Különösen ■ mint történt az SZMT-klubban is —, ha nem kapják meg a hallgatók az előadástól azt, amit a műsor ígér. Nagyobb aktivitással támogathatná pl. a TXT is a szakszervezeti klubot. Évzáró századgyíls a csurgói Farkas János munkásőrszázadnál (Tudósítónktól.) A csurgói Farkas János nunkásőrszázad a napokban ártotta meg évzáró század- ;y ülését. A gyűlésen Hortobágyi István, a járási pártbizott- ág titkára mondott értékelő jeszámolót. Megállapította, logy az utóbbi időben lénye- iesen javult a fegyelem. Ez negmutatkozik a szolgálat iontos ellátásában is. Kiemel- e az idősebb korosztályhoz artozó Farkas Gáspár mun- ;ásőr példamutató, lelkes nunkáját, fegyelmezettségét. Hortobágyi elvtárs jónak ■rtékelte a törzs, a szakasz és rajparancsnokok munkáját. Nagyban elősegítették a jó felkészülést — mondotta — valamint megszervezték a szolgálat ellenőrzését. Az iskola elment a gyárba Ott találkoztam a fiatalsággal. Gimnazista lányok és fiúk segítettek e találkozáshoz, akiket a hét egy napján, csütörtökön hasztalan keresne az ember a nagyatádi gimnázium meghitt falai között. Szeptemnek a gyerekek a gyárba! legjobb munkásainkat adjuk melléjük. Az akció haszna is kettős lesz, így megoldjuk a politechnikai képzést, méghozzá gazdag lehetőségekkel, másrészt pedig társadalmivá széber óta ugyanis e napon fel- lesítjük a gyakorlati oktatást. cserélik az iskola első évfolyamának növendékei az iskolapadokat a munkapadokkal, az életet termő munkával ismerkednek mind a negyvennégyen. Kik a fonalgyár sokféle tanulási lehetőséget kínáló munkatermeiben, kik az idényre készülő konzervgyárban, Az első meghívás után hamarosan elhangzott a többi is a konzervgyár, a nyomda, a ktsz szabó- és asztalos részlege, az fmsz éttermének konyhája részéről. Felkerekedett tehát az iskola, és elindult a köznapibb tudományokkal ismerkedni. A fonalgyár humások a nyomdában, a szabó- szonhat diákot vállalt, a töb- vagy asztalosműhelyben, két biek pedig szétszóródtak, ki-ki szem leány pedig a földmű- kedve és hajlama szerint. Fo- vesszövetkezet éttermének gadtatásuk szeretetteljes volt, konyhájában tartja stúdiumait, hiszen nem egy gyerek szü- Láttam őket gyöngyöző hóm- leivel találkozott már az első lókkal, piros arccal hajolni a foglalkozás alkalmából. A csa- munkadarabok és a gépek fö- Iádon kívül, a munkahelyen, lé. Emlékezetembe önkén tele- S az üzemek, vállalatok dol- nül idéződtek Majakovszkij Az gozói szívélyességük mellett — ifjúság titka című versének so- mely igen rokonszenves emberi vonás — jó tanítónak is bizonyultak a vége felé közelgő tanévben. Pedig a diákok itt is csak diákok. Igaz, széles mosollyal bizonygatják, hogy nagyon szeretik ezeket a csü■Nem az a ma fiatalja, aki csónakban vagy bokor alatt gajcíolva literszám önt garatra vodkát s egyéb nyakolajat. . ... Az az Igazi fiatal ma, ki a ritkuló sort zárni siet, s minden társa nevében rivallja, törtök! gyakorló napokat, ami- hogy: Megjavítjuk az életet.« Hogyan is vezetett az iskola útja egyenesen a gyárba, a teremtés zajától hangos műhelyekbe? Egyszerű története van ennek ... Nagyatádon nem kellett különösképpen hangsúlyozni a politechnikai oktatás bevezetésének szükségességét, hasznát. Maguk a szülők, a világában otthonosak, hanem ahogy egy asszony mondta az orsózóban — ahol valósággal várják a lányokat csütörtökönként: »Van szívük a munkához!« A nyomda kéziszedő-termében három fiú: Magyar Vince, Takács Vilmos és Klisz Béla a csütörtöki vendég. De olyan vendégek ám, akiknek hasznát lehet már most venni! Horváth István, a mesterük büszkén sorolja, hogy hányféle nyomtatvány, plakát dicséri a fiúk — közöttük pedig Vince kézügyességét. — Jó nyomdász lenne belőle — mondja Horváth István a szedésbe mélyedő fiúról. Ki tudja, lehet, hogy érettségi után itt kopogtat majd Végezetül kérte, hogy a szá-3 község vezetői kezdték latolzad felajánlásához híven az úttörőtáborokban végezze el a sátorkészítési és egyéb munkákat, s legalább egyszer szer-| vezetten látogassák meg a tá- borokban nyaraló gyermeke-; két. Ezután Kindler László parancsnokhelyettes az elmúlt; kiképzési év eredményeit is' mertette. Majd felhívta a fi-1 gyeimet a hibák megszüntető sére és a fegyverek nyári kar-; bantartására. gatni felszólítás nélkül, mint lehetne a munkával megismertetni a fiatalokat, a gimnázium negyvennégy első osztályosát. Az iskola köztudottan kicsiny. Műhelyalapításról tehát szó sem lehetett benne.-A fiatalság szeretete azonban találékonyságra hangolta a nagyatádi vezetőket, köztük is elsőként Vukics Józsefet, a fonalgyár igazgatóját. Ö mondta ki kor i’eggel 8-tól déli két óráig dolgoznak. Jobb itt, mint a matema- ugye? — ugratják tika órán. IERKESI ANDRÁS « :45) " (g)(y) vaiat először az invitálást: — Jöjjeőket a felnőttek. Néhányan 'nein is tagadják, hogy jobban Éva zavarodottan megállt. Dei egy pillanatra, aztán za-: varát leküzdve elmosolyodott.: Persze, feledékeny vagyok. Tegnap vettem... Tudja, imádom a sportot — tette- hozzá magyarázatképpen. Én is — nevetett a fiú. Mikor Soós elment, Éva bősz-; szúsan ment vissza a szobába. Felvette a lapot. A másnapi: szám volt. Bosszúsága még na-: gyobb lett. — Tudom. No és? — Maga, az unokaöccse pe- lig kommunista vezérkari iszt. — Maga is gyűlöli a rend- zert? — nézett kíváncsian a ány szemébe Soós. — Gyűlölöm? Nem tudom. Jaga előtt nehéz őszintén be- zélni, mert mégiscsak hivatá- os tiszt. Nézze, az én apám a égi hadsereg ezredese volt. gaza jó katona. Hősi halált iáit. De ha életben marad, ak tudja, nem szállók szembe a sorssal. — Érdekes ember maga ... — Egyszerű szürke halandó vagyok. És megpróbálok élni... Az ember úgy él, ahogy a legkönnyebb ... Olyan rövid az élet. Látja, szegény Feri bácsi is milyen hirtelen meghalt. Azt hittem, hogy nála fogok lakni, és íme, kereshetek máshol lakást. — Nézze — ajánlatta a lány —, esetleg keresse fel Feri bá:or mint háborús bűnöst kivé- esi orvosát, hátha nála van az ;ezték volna. A vőlegényem zintén hivatásos tiszt volt. Je- enleg börtönben ül. Nincs sen- im. Egyetemre jártam. Ma ;enyereslány vagyok. Remélem íem várja, hogy tapsoljak agy újjongjak örömömben .. öreg végrendelete. Lehet, hogy magára hagyta a lakást... — Maga tudja, hogy hol lakik az orvos? — Várjon csak, valahova felírtam, mert egyszer nekem is ajánlotta Feri bácsi. — Éva A vőlegényét hogy hívják? elővette retiküljét. Lapozgatott — Érdekes ez? — Hátha ismerem. Ugyanis >n is szolgáltam a régi hadse- egben ... — Maga? — Igen. Olyan csodálatos? — És most meg ennek a •endszemek a katonája? a feljegyzései között. — Igen, itt van. Kert utca 4., II. kerület. — Hogy hívják? — Látja, ezt nem tudom — mondta meglepődve a lány. — Pedig mondta az öreg. — Biztosan megtalálom. Ta* * * István reggelre ért Pestre.? Nem szállt villamosra, hanem: gyalogosan indult el. Nagyon- korán volt. Felsétált a Várbaj és beült egy kiskocsmába. Meg-i reggelizett, majd távozott j Olyan érzése volt, hogy mindenki őt figyeli, az emberek) tudják, hogy az éjjel szökötté át a határon. Kellemetlenül) érezte magát. A Halászbástyán) leült egy padra, és nézte az) eléje táruló várost. Gondola-j tax összevissza csapongtak, szó-) rongását nem tudta leküzdeni.) Szeretett volna egy nappal idő-) sebb lenni. Arra gondolt, hogy) délelőtt elmegy a könyvtárba,) de később mégis úgy ha táró-) zott, hogy csak ebéd után) megy. Töprengett, hogy mivel) töltse el az idejét Ügy határozott, hogy elmegy valame-5 lyik fürdőbe. A Fedett uszodáérzik magukat itt. Talán az élet lüktető közelségének varázsa teszi ezt és az a szeretet, amellyel foglalkoznak velük. Otthonosan mozognak, és bár nincs a hátuk mögött időmérő, nem várnak biztatásra. Ismerősök között különben sincs helye a biztatásnak. Márpedig itt ismerősök vannak. Sokaknak szeptemberben kelteződött ez az ismeretség, másoknak korábban. Ilics Jenő, a fonalgyár esztergályos műhelyében lakatos édesapja egykori tanítványától tanulja a vasesztergálást. Karaja László pedig büszke arra, hogy egykori mesterének fiát taníthatja. Csillogó szemmel nézi, amikor Jenő kicsomagolja a nemrég elkészült vizsgamunkát, a miniatűr csilletengelyt. Jan- kovich Péter egy csapszeget mutat. Ez is féltve őrzött kincs, kiállításra készült, akárcsak Jenő munkadarabja. Mint a mesterek mondják, nemcsak szemre szépek a fiúk vizsgadarabjai, hanem pontosak is, és ez adja meg a vasesztergályos munka értékét, íehhez kell hozzáértés! Az üzem szívében, a gépházVince szaktudásért, amihez most az alapot gyűjti. Az fmsz-étterem konyhájában Varga Jánosné már nem marad meg a következtetésnél. Váltig csalogatja Szabó Katit: A szomszédban Stanfel Gy töri bácsi, a tapasztalt, idős szabómester dirigálja három gráciáját: Horváth Ildikói és a két Máriát, Horváth és Sashegyi Marit. Ezek a kislányok sem hiába töltötték az időt a szabóműhelyben szeptember óta. Már olyan ügyesek, hogy »maszek« munkára is mernék vállalkozni. No persze, csak maguknak varrnak meg egy- egy szoknyát vagy blúzt, de az is nagy dolog. Nehéz lenne eldönteni, őket szereti-e jobbad Gyuri bácsi, vagy ők szeretik jobban az idős mestert, aki olyan szívesen foglalkozik velük ... Nem messze a szabóktól, a fűrészek, gyaluk, esztergapad birodalmában ismét három fiú talált szíves tanítómesterekre. Itt sem lehet ám véka alá rejteni a tehetséget, mert lánoj Pomozi Gyusziról is hamar kiderítettek, hogy jó asztalosmester lenne belőle. Nem is tétlenkedett a gyerek. Széped megmunkált virágállvány á vizsgamunkája. Nagy fürké- s zéssel lehetne ugyan hibát Hallod-e, kislányom, ,téged lelni rajta, de benne van más — Valamiből meg kell élni. Ián csak két orvos nem lakik ^ Csordás Imre ’és Bedegi az isten is szakácsnőnek teremtett! — Helyeselnek az asz- szonyok is, de Kati csak mosolyog. Igaz, szeret főzni, otthon is sokat segít, de arra nem gondolt, hogy ilyen mesterséget válasszon. Meg aztán még elsős, három év van hátra az érettségiig... /agy jobb lenne, nunkás lennék? — Hogy lett magából vezér- cári tiszt? Megbíznak magáján? — Azt hiszem,. igen. Párttag fagyok. Munkámat elvégzem ha segéd- a házban. — Ügy tudom, hogy egy szőke, negyven év körüli férfi. Egyszer volt az étteremben. Emlékszem. Soós felállt. — Elbúcsúzom — nyújtotta ■endesen. A hadifogságban jól kezét. — Köszönöm a felvilá' negtanultam oroszul... — És még kommunista is *tt? — Bocsánat, én ilyet nem nondtam — tiltakozott Soós. — Azt mondta, hogy párt-ag— Ha valaki katolikus, az nég nem biztos, hogy hiszi is íz istent — mosolygott a fia- aalember. — Ez igaz — nevetett a lány. — És különben is — folytat- á a százados — sohasem tud- latja az ember, hogy valamilek mikor veszi hasznát. Én, gosítást. — Nincs mit. Örülök, hogy megismertem — mondta Éva. — Remélem, még találkozunk. — Több mint valószínű. Nincsenek Pesten ismerőseim. Majd benézek az étterembe... — ígérte a fiú, és elindult az ajtó felé. , — Az újságját itt felejtette — szólt utána a lány, és felvette az asztalról a hírlapot. — Nem az enyém — lepődött meg Soós. — Ott volt az asztalon. A Gellértben is találkozhat is-, merőssel. Végül is a Lukács; mellett döntött Lassú, kényelmes léptekkel lesétált a Vár-? bóL A járókelők közül egypá-j ran utánafordultak. Zavarba! jött. Mit néznek rajta az em-i berek. Feltűnés nélkül megállt! egy kirakat előtt, és megnézte) magát a tükörben. Megrémült.' Esőkabátja csupa sár, bakan-) csa is. Ilyen sárosán nem szok-í tak a városban sétálni, még jó.; hogy öltözete nem tűnt fel eddig egy rendőrnek. Gyorsan be-; ment egy kapu alá. Üjból vé-j gignézett magán. — Nem, így) nem mehet tovább egy lépést) sem. Ez öngyilkosság! — gon-j dolta. — Rendbe kell hoznom) magamat. Valahol át kell öl-! töznöm. — Folytatjuk — Jancsi ülnek a kapcsolótábla alá helyezett asztalnáL Őket az elektromosság érdekli, teát ennek titkát kutatják az alig serkenő szakállú Horváth Jenő »bácsi« irányításával. Mind a negyvennégy gyerek hasznos stúdiumot végez. Itt ez a két vékonydongájú fiú egy háromezer forintot érő áram- átalakítót készített el a fizikaszertár részére. Befektetés 400 forint, szeptember óta pedig csaknem negyven munkanap. Megérte-e a fáradságot? De még mennyire! Valahány helyen megkedvelték a csütörtöki látogatókat, mert bebizonyították, hogy ’'nemcsak a könyvek, füzetek ebben a munkában az, hogy Gyuszi szereti az asztalosko- dást. »Szíve van hozzá!« Közeledik a tanév vége, Ezekben a hetekben mindenkS a vizsgamunka elkészítésével van elfoglalva, mert azt nem lehet akárhogyan megcsinálni. Két okból: először a tanítók miatt, másodszor pedig azért, mert rá akarnak szolgálni az elismert résre a nagyatádi gimnazisták a megyei politechnikai ki állításon* mely a gyakorlati oktatás sikerének 1959— 60-as értékmérője lesz. László Ibolya
