Somogyi Néplap, 1960. június (17. évfolyam, 128-153. szám)
1960-06-15 / 140. szám
Szerda, 1960. június 15. 3 SOMOGYI NÉPLAP HÁROM KÉRDÉS A tenyésztésre is van g'ondja Jegyzetek egy tsz-üzletkötő munkájáról A Malomipari Vállalatnál azt kérdeztük, miért csökkent a termelékénység. A Finomme- cKanikánál, hogy tanulnak-e a felelős beosztású dolgozók. A Kefeüzemben pedig, hogy végrehajtják-e a műszaki fejlesztési tervet. Kellemes csalódás — Valami tévedés lehet, mert nálunk nem csökkent a termelékenység — mondták a Malomipari Vállalatnál. Arra kértük őket, nézzék meg jobban számaikat, mert a statisztika szerint 1959 első negyedében 245 000, 1960-ban pedig 238190 forint volt az egy főre eső termelési érték. — A írt. hiszik, hogy a vállalat dolgozói eltűrték volna az eredményromlást? — De hát a tények ... — A »tények« rosszak. Az idén ugyanis 106,6 százalékra emelkedett nálunk az egy főre eső termelési érték. Hogy miért? Először is minden műszakban csak annyi embert foglalkoztatunk, amennyire szükség van. Leállítottuk a darányi malmot, mert csak időnként őrölt. Így a barcsi malomban megindíthattuk a két műszakot, és Darányban megteszi a cseretelep is. A vezetők megszerezték a szakképzettséget és ma már nincs szükség külön főmolnárra. A balatonboglári malomban a koptatóberendezést úgy helyeztük el, hogy a benti ellenőr is ellenőrizheti őket Amikor a csurgói és az iharosi malmot átvettük, úgy csoportosítottuk a gépeket, hogy 40 százalékkal növekedett a kapacitás; — Értjük; De hát a statisztika máért matat eredményromlást? — Mert tizenhét csomagolót alkalmazunk az idén. Az ő termelési értékük jóval kisebb, mint a belső, malmi dolgozóké. Ha őket is beleszámítjuk a létszámba, csökkent, ha nem, emelkedett a termelékenységünk. Az utóbbi a reális. Ebben biztosak vagyunk. — Így már értjük. Mór megdőlt.,. — Az információt biztos helyről szereztük, az pedig így foglalható össze: A legrosszabbul a Finommechanikai Vállalatnál áll a dolgozók továbbtanulásának ügye. Erre pillanatok alatt hozták a kimutatásokat. Elénktették, és végigbetűzték velünk a névsort. — Tessék kérem, itt van — mondták egy kicsit sértődötten. — Harminchármán jelentkeztek a Kaposvárott meginduló általános gépipari technikumba. Köztük van az igazgató, kilenc művezető és sok szakmunkás. Rajtunk aztán nem múlik, csak a technikum induljon meg. Napok óta körözzük a jelentkezési íveket, de még az oktatási osztály sem tud róluk. Bennünket okolnak? Felpaprikázódva hívják telefonon a tanács ipari osztályát, hogy a technikum sorsáról érdeklődjenek. Átveszem a kagylót, és írom a választ. »Azt várjuk, hogy a minisztérium megadja Macskássi tanárnak a megbízólevelet. Ö intézi a többit. Hamarosan meglesz!« — Itt van kérem — folytatják emelkedett hangon a Finommechanikánál. — Nézzék, többen elvégezték a technikumot Székesfehérvárott, egy ösztöndíjasunk az egyetemen van (lehetne több is), négyen most is műszaki technikumba járnak, ketten befejezték a mérlegképes könyvelői tanfolyamot, ketten most is járnak, s megint van jelentkező a köz- gazdasági és a jogi egyetemre. Micsoda beszéd az, hogy nálunk nem tanulnak? Nem az asztalfiókban — Ügy tudom, hogy a megyei tanács bírálta a Kefeanyagki- készítő műszaki munkáját. Mi van a műszaki fejlesztési tervvel? — Az igaz, hogy több munkafolyamatra még nem dolgoztuk ki a gazdaságos gyártás technológiáját és az anyagnormát. De a kazánt — amiért bíráltak bennünket — már leállítottuk. — Szóval nincs mit tenni többé? — Dehogyis nincs — mondják. — Most már utoljára ígérjük: néhány napon belül elkészítjük az anyagnormát és a gyártástechnológiát. Hogy a műszaki fejlesztési tervvel mi van? Nem az asztalfiókban tartjuk. Kipipáljuk a megvalósította- kat. Háromnegyed része az. Ezzel több mint egymillió forintot takarítanak meg az idén. Egy gépet azonban nem kaptak meg. A külkereskedelemnek kellene iparkodnia. Az új géppel ugyanis újabb százezer forint kiadástól mentesülnének. — Tehát a megvalósítás körül nincs különösebb baj. De jó-e ez a műszaki terv? — A tanács elfogadta. Különösebb véleményt nem mondott róla, mi úgy gondoljuk, hogy célszerű. Bizonyos, hogy az évi több mint egymillió forintos megtakarítás emellett szól. Szegedi Nándor Bálint István a neve. Igáiban lakik, s az egész tabi járás a körzete. Egyike a Somogy megyei Állatiorgalmi Vállalat legrégibb dolgozóinak. Felvásárló volt, most pedig termelőszövetkezeti üzletkötő. Űj ez a munkakör, a múlt év nyarán alapította a vállalat. Azt a fő feladatot bízták az üzletkötőkre, hogy az állathizlalás minden részkérdésében adjanak szakmai segítséget a közös gazdaságoknak. Figyelmük azonban kiterjed a szövetkezet tenyésztő munkájára, az állatok falltásítására, a kellő takarmányalap megteremtésére és sok más egyébre is. Nem hivatalnokok ezek az emberek, nincs íróasztaluk, hanem állandóan a szövetkezeteket járják. A tabi járás üzletkötőjével hosszasan beszélgettem munkájáról, s vele is, nélküle is ellátogattam néhány szövetkezetbe. Mit hallottam, mit láttam, mit tapasztaltam — erről szólnak jegyzeteim. A torvaji kocák Torvajról segítséget kértek a járási kirendeltségtől: ötvenöt szerződött sertésükön szerettek volna túladni, mert fogytán volt a takarmány. Az üzletkötő a helyszínre ment. Szemmértéke nem csalt: átlag nyolcvart kilót nyomtak a süldők. Ezekért kilónként 13 forintot fizethetett volna a vállalat. Egy hónap sem kell, elérhetik a 95 kilót a sertések, s akkor 17 forintos egységár jár értük — magyarázta. — De nincs elég abrakunk — érveltek a szövetkezet vezetői. — Annyi van, hogy az ártá- nyokat meghizlalják — szólt az üzletkötő. Mi lett a vita vége? Huszonhárom kocasüldőt áthajtottak a hizlaldából a másik ólba. Nemsokára tenyésztésbe fogták őket, s ma olyan szépek, hogy szinte párjukat ritkítják a környéken. A sonkasüldőket pedig nem sok idő múlva átvette a vállalat. Jól járt a torvaji Táncsics Tsz, mert megfogadta a szaktanácsot. A koppányi növendékmarhák A tabi járás szövetkezeteinek 450 tenyésztésre alkalmas & 593 hízóba állítható szarvas- marhát kell venniük. A törökkopp ányi Rákóczi Tsz-nek nincs szüksége vágómarhára! Ez a szövetkezet ugyanis tavaly 74 szopós borjút kapott az Állatforgalmi Vállalattól. — Nem volt istállónk, ahova beköthettük volna mindannyit — mondja Takács Ferenc tsz- elnök. — A borjak egy része szalmakunyhóban telelt ki. Az összesből ötöt kellett kényszer- vágní, a többi megvan. Egészségesek a kis állatok. Varga István és Csík András lelkiismeretesen gondozta őket. Látom, hogy gyenge minőségű széna van a jászlakban. Jobb takarmány kellene nekik — mondom az elnölcnek. — Lu- cemaszénát kapnak, a rétiszénát azért dobjuk eléjük, h'gy »ne unatkozzanak« napközben. Mert legelőre nem tudjuk hajtani őket, nincs, aki őrizze a csordát — válaszolja Takács elvtárs. Ezen a bajon viszont nem a vállalat segíthet. Beteltek a tömbök Keller Gyula, a kirendeltség vezetője levelet küldött a járás minden szövetkezetébe. Ismertette azt az akciót, amelynek keretében kocasüldőt kaphatnak hitelben a tsz-tagok. A felvásárlók hozzáfogtak a szerződtetéshez. Bálint István üzletkötő is bekapcsolódott ebbe a munkába. Somogymeggyesen egy nap alatt 37 tsz-taggal kötött szerződést Hatásosan érvelt, mert elmondhatta: " »Nekem is vannak süldőim is, van malacos kocám is« — és ismertette saját számvetését. Abból bárki megérthette, kifizetődik a kocatartás. A tabi járás 300 koca kihelyezését kapta tervfeladatul. A kirendeltség dolgozói az akció megindítása után jelenthették: »Beteltek a szerződtetés! tömbök, végrehajtottuk a tervet.« Ezt a munkát azonban nem hagyták abba, hanem azóta is folytatják. Május végéig 366, a legutóbbi napokig pedig 410 koca kihelyezésére kötöttek szerződést a járás termelőszövetkezeti gazdáival. A tsz-üzletkötő most körútja során bebetekint a háztáji ólakba: szemmel kell tartani a kiadott kocákat, mert azok az Államé mindaddig, amíg ellenértékűket ki nem egyenlítették három-három süldővel a tsz-tagok. Üzenet Igalba Bonnya utcáján robog velünk a motorkerékpár. Megálljt int Végh Vendel, a Dózsa elnöke. Űjságból kivágott papírdarabot húz elő, és mutatja: »Vásár lesz Keszthelyen. Melyik Keszthely ez, hát van belőle kettő is? Én úgy tudtam, hogy a Balaton melletti Keszthely Zala megyéhez tartozik, az újság pedig Veszprém megyei Keszthelyről ír.« Rövid magyarázat, és az elnök megérti: Keszthely csak egy van, s az most Veszprém megye területén fekszik. A másik szövetkezet, a Jó Gazda Tsz elnöke, Füstös János a majorba kalauzol bennünket. Fészer alatt delel a szarvasmarhák egy része. — Ezt a két öreg tehenet, amelyet Igáiról szereztél és három üszőt kiselejtezett a járási főállattenyésztő — újságolja az elnök. Tehát lehet szerződtetni hizlalásra ezt az öt állatot. Az istállóban gyönyörű tehenek pihennek. Hat előhasi üsző azok közül az állatok közül való, amelyeket az Állatforgalmi Vállalat adott át tavaly a tsz-nek továbbtartásra. — De jó, hogy nem mentek a vágóhídra ezek a szép portékák — örvendezik Füstös elvtárs. Búcsúzunk. Bálint Isván emlékeztetőül csomót köt zsebkendője sarkára. Este szól az igali tsz-elnöknek, fűrészeljék fel gyorsan a bonnyaiak rönkjeit, mert kell a deszka az új jászlakhoz. A kányái borjak Nagy port vert fel az ügy. Ügy állították be a dolgot- mintha a kányái Alkotmány vezetői megbánták volna, hogy elfogadták az Állatforgalmi Vállalat ajánlatát. Egy hónapja ugyanis borjakat vásárolt nekik Vas megyében Bálint István. Remetepusztán Balázs József állatgondozóval nézegetjük az istállókat. — Harminc hízómarhánk elmegy a napokban. Az a baj, hogy nincs mit beállítani helyettük. Jövőre nem lesz ilyen gondunk. Kaptunk a vállalattal 27 kisborjút. Egy hónapja vannak itt. Néz» zék meg őket — javasolja. A borjak ma már megélnek a »maguk kenyerén«. Most is jó étvággyal fogyasztják a zsenge lucernát. Eddig bizony sok vesződség volt velük. Eleinte zabdarából gyúrt gombócot kellett a szájukba rakni. Kuczor István és H. Kovács Mihály gondozók lelkiismeretességét dicséri, hogy a kisbor- jakból nem pusztult el egy sem. Készül a karám, ott fut- kározhatnak majd a jövő héttől kezdve. — Nem fizetünk rá erre az üzletre — mondja Marosi István elnök. — Bárcsak adna még ötven borjút a vállalat. * * * Az Állatforgalmi Vállalatnak az az elsődleges kötelessége, hogy megoldja a húsellátásból adódó feladatát. Állatot hizlalni azonban nemcsak az idén kell, hanem jövőre és azután is. Ezért fordít gondot a vállalat az állattenyésztés segítésére is. Ezt a segítséget a tabi járási kirendeltség és termelőszövetkezeti üzletkötője legjobb tudása szerint megadja a közös gazdaságoknak. Kutas József Ez a fémszövőgép a TBANSZVilÍ, 2-es telepén működik.. Er- deke.ssege, hogy sok fémszálból erős, hajlékony,,henger alakú hálót fon, amely megakadályozza a benne elhelyezett tömlö visszacsavarodását. De talán még ennél is érdekesebb, hogy a kaposvári munkások, főként Pető Sándor ötletes átalakításával lehetővé vált, hogy a korábbinál nagyobb méretben is tudnak hálót fonni. Ezzel sok budapesti úttól mentesül a vállalat. Eredmények és hibák BERKESI ANDRÁS (56) Sokszor gondolt már a ha_ Odament az ajtóhoz.- Fülét egy zsák, eldőlt a földön, rányomta, hallgatózott. Semmi fiú most már gyorsan és ősz- zajt nem hallott. Dörömbölni tönösen cselekedett. Behúzta^ kezdett. Senki sem mozdult, az ájult férfit a szobába. Zseh-Ú — Lehet, hogy tényleg üres a késével felhasította a lepedőt.$ villa — tűnődött. — Űj-ból Egy vászondarabbal betömte a> verni kezdte az ajtót. Akkora- száját, kezét lábát Összekötőt-« gondolata, hogy észre sem vet- ^ csapott rá,1 hogy a2t hitte, te, és a megkötözött férfit A^a marcali járás tanácsi dolgozóinak továbbképzésében látra, de most valahogy távo- te az idő múlását. Ezernyi terv betöri. Figyelt. Mintha fürdőszobába húzta. Feje alá) linak tűnt még a gondolata is. fordult meg agyában. Mindé- . lépteiket hallana a lépcsőház egy párnát helyezett, majd rá-4 Fiatal, egészséges teste élet gyiket kidolgozta a legapróbb f^ől. öklével dörömbölt, majd zárta a fürdőszoba ajtaját. < után vágyott Felébredt benne részletekig, de a végén elve- ism®t fülelt. — Igen, jön va- Kiment a folyosóra. Óvato-? a szabadság utáni vágy, amit tette, mert valami zavaró kö- — villant át agyán. Sietős san, lassú léptekkel végigosont} fokozott az a felismerés, rülmóny mindig közbejött. Ar- léptek közeledtek az ajtó felé. a szőnyeggel leterített folyo-i van. Szabad r<y a tervről, hogy az ablakon Izgalom fogta el. són. A lépcsőfeljárónál meg-) hogy rabságban akart lenni. Talán, Holubtól kellene megszerezni a felfedezést, nem gyötrődne számot annyit. És a találmány nem is hadititok. Orvosi munka. Semha nem keresztül szökjön meg, lemondott, mert semmi olyan szervagy alkalmatosságot nem talált, amivel az erős rá. , ... .. csőt kibonthatta vagy szétfemi köze a hadászathoz, nem szíthette volna katonai természetű dolog. Az, ámít elhozott, ami a levélben volt, az hadititok. Lényegében már elkövette a bűnt. A találmány megszerzésével üjabb bűnt nem követne el, mert Holub a kísérleteket magánem— Mit akar? — kérdezte va- állt. Lenézett a hallba. Nem) laki németül. . látott senkit. Halk léptekkel* Az ezredes úrral akarok megindult. A száraz tölgyfa-f sürgősen beszélni — kiáltotta lépcső nyikorgóit léptei alatt.! István. ^ ^ Míg leért, arra gondolt, hogyf Az ajtóban csikordult a Jchanntól hogyan fogja meg-? kulcs. Huszonnyolc év körüli szerezni a kulcsot. — Bezör-' fiatalember állt az ajtóban, getek hozzá — gondolta. Meg-Í valót nem kapott, ebből arra lángoló vörös hajjal. Kockás állt a gyéren világított hall- következtetett, hogy ezzel is pulóver és szűkre szabott ban. Körülnézett. Nem látott) Csak az ajtón keresztül melletek — állapította meg Semmiféle enni(Tudósítónktól.) Nemrég fejeződött be a tanácsi dolgozók idei szakmai továbbképzése a marcali járásban. Ez alkalommal megkérdeztük Varga Istvánt, a járási tanács v. b.-titkárát: milyen eredménnyel zárult az idei tanfolyam? Először is: kik vettek részt a továbbképzésben? — Minden tanácselnök, tanácstitkár és a nagyobb községek gazdálkodási előadói. Kivéve azokat, akik egyetemen vagy a tanácsakadémián folytatják tanulmányaikat. t — Milyen témákkal foglalkoztak? A művelődéspolitikai kényszeríteni akarják. __________ ______ Lefeküdt és félálamba me b érként végzi. Nem, az“öreget fűlt. Fantáziáit tovább. Az idő nem lophatja meg. Hiszen ed- P^S múlt. Már egészen besö- ' pe a er ihoz. dig csak jót tett vele. De ha tétedett. Nem gyújtott vil- nem akarja végrehajtani a fel- lányt. A villában csend volt, mintha lakatlan lett volna. A gyötrődéstől elfáradt, a sötétvaui. umtvt-u. lNem latorig ■— - * * bársonynadrág, volt rajta. senkit. Elindult Johann szobá-^^^615:; mezőgazdasági jel— T/ovocccri -io -FÁJA iX/TArt- „i_ • Sf.Ippj'í törvpnvP'V tnrvpnvprpiíí V ezessen az ezredes úr- ja felé. Még. nem ért el az aj hoz — mondta István, és kö- tóig, mikor megnyílt az egyik egü törvények, törvényerejű rendeletek, valamint az 1957/ földszinti szoba ajtaja, és kilé-S4*68 eljárási törvény szerepelt adatot, és ha nem akarja, hogy visszaadják, akkor meg kell — Most nem lehet — ásított pett hár°m férfi. IstvánL a fiatalember. — Az ezredes megismerte azt az amerikaiig. ~ Melyikből mi úr csald reggel jön ide. és kü- tisztet, akivel Donovármál ta-£1-eSl0':)b er<pdmeny . lálkozott. ' reggel jön ide, és különben isi. . ; a tematikában. mutatkozott a 7 — Legalaposabban a mezőszöknie. Mindegy, teljesen ség és a csend is álmosítóan mindegy, hogy hova, csak in- hatott Észre sem vette, nen el! De hogyan? Nappál elszunnyadt. A tiszt egy pillanatra meg->gazdasággal foglalkozó törvé- áüt, mintha tűnődne valamin,Vendeleteket ismertek nem tudna, de estig ki kell valamit találnia. A villát ismeri. Ha ki tudna jutni valahogyan az udvarra, nyert ügye van. Az uszoda mögött, a kőkerítésen keresztül megszökhetne. Annyira lekötötte a szökés Tovább nem mondhatta,mert _____ , ______ _________ ________ h ogy István teljea^erővel sípcsonton maj’d a™ Gful ^ond^bt ^aSt^hallgatók a legnagyobb tá- rugta az amerikait, aki fajdal- társainak Meeindult a fiú fe <jekozatlansagot a muvelodes- mában feinyögött, és ösztöne- jf^tv£ SS * ^i^poütikában árulták el. Meglátszott az évközi szerepleseken és a vizsgáljon, hogy tanácsÉjszaka volt, amikor felébredt. Ránézett órájára. Éjfél sen hajolt a lábához. István múlt öt perccel. A szökés ju- ezt a pillanatot használta ki. _ t ett eszébe. Veszteni valója ™ikor feie kérdette , kásáig ért, hatalmas horognincs. Lesz, ami lesz, megpro- ütést mért a fiatalember szegbálja; ietes áll ára, Az amerikai, mint — Folytatjuk — lé. István ösztönösen a falhoz állt. — Hogy került maga ide? — a tiszt. István nem felelt. «vezetőinknek sokkal alaposab- fiban kellene ismerniük a kultu- «rális forradalom céljait, megvalósításának módjait, eszközeit annál is inkább, mivel a társadalmi fejlődés jelenlegi szakaszában az eddiginél egyre jelentősebb szerep jut ilyen vonatkozásban is tanácsainknak. — Milyen eredményeket értek el a hallgatók? — Kilencen kiválóra, hu- szorhatan jóra, a többiek megfelelőre vizsgáztak. Hat hallgatót azonban felkészületlensége miatt pótvizsgára kellett utalnunk. A kiválók közül is mindhárom témakörből dicsérendő tájékozottságot mutatott fel Farkas Lajos v. b.-elnök, Nyakas Zoltán v. b.-titkár So- mogyszentpálról, Csikvári István gazdálkodási előadó Böhö- nyéről. — Még egy kérdés: az idei tapasztalatok alapján mennyiben kívánnak változtatni a továbbképzés tartalmán és módszerén? — A jövő oktatási évben a többi között részletesebben akarunk foglalkozni a pénzügyi gazdálkodással járó feladatokkal, gyámügyi igazgatási kérdésekkel. Konzultációs témaként felszínen kívánjuk tartani a művelődéspolitikai elveket, az eljárási törvényt és gyakorlati alkalmazását. Módszertani szempontból elsősorban a gyengébbek segítése^ a konzultációkon való aktivizálás lesz fő feladatunk.
