Somogyi Néplap, 1960. június (17. évfolyam, 128-153. szám)
1960-06-09 / 135. szám
Csütörtök, 1960. június 9. 3 SOMOGYI NÉPLAP BERKESI ANDRÁS (51) ■ NYOLCADIK FEJEZET November 5-én enyhe, tava- szias volt az idő. A köd felszívódott, nyolc óra felé kitisztult az ég is. Egyetlen felhőt sem lehetett látni, csak a külváros felett úszott valami lilásszürké könnyű pára. István boldogan szállt ki a gépkocsiból. A határon mind:n baj nélkül átért. Igaz, a gépkocsivezető nagyon ügyes ember volt. Ügy ismerte a határt, mint a tenyerét. De szerencsés átfutásában közrejátszott a sűrű köd is. Az osztrák oldal' n a felzett időben pontosan várták. Halványan derengett agyúban, hogy ez a lécéi talán nem is szerelmes üzenet, mert egy szerelmes levélért ilyen nagy felfordulást még Clairk kapitány sem csinálhat. Elhessegette magától ezeket a gondolatokat, mert jobb, ha nem tudja, mi van a levélben. így legalább saját lelkiismerete előtt tisztán áll. Fontos, hogy leküzdötte az utazás előtt álló akadályt, mással nem törődik. Most már szabad az út a tanulás előtt. Már alig várta, hogy Clairk kapitány és Pál atya elé kerüljön. A villa előtt a gépkocsivezető elbúcsúzott és tovább ment. István becsengetett. Pár perc múlva Johann kinyitotta a kaput. A fiú jókedvében rámo- solygott a fakir arcú inasra, és előresietett. Egyenesen a hallba ment, és ott várta be az inast. — Legyen szíves, jelentsen be Pál atyánál — kérte a fiú. Johann szó nélkül belépett a pap dolgozószobájába. Rövid iúö múlva kitárta az ajtót, ás intett a fiúnak. István megigazította ruháját, és belépett. Zavarodottan állt meg az ajtóban. Az íróasztal mögött ismeretlen, ötven év körüli, testes, ősz hajú férfi ült szürke ruhában. Mellette harminc év körüli elegáns, széles vállú fiatalember, rövidre nyírt barna hajjal. A fiatalember drapp sportkabátot és világosszürke kamgarn nadrágot, hegyes orrú, csauszmű cipőt viselt. — Jöjjön közelebb — intett az idősebb férfi. Törve beszélte a magyar nyelvet. István előrement, és megállt az íróasztal előtt. — Üljön le. István zavarodottan tekintett a komor arcú férfira, majd vibráló hangon megszólalt. — Pál atyát keresem. — Pál atyát sürgősen az Államokba rendelték. Valószínűleg többé nem is tér vissza. — És Clairk kapitány? — érdeklődött döbbenten a fiú. — Clairk kapitány más beosztást kapott. Ma reggel már megérkezett új állomáshelyére. A fiú maga elé bámult. Tanácstalanul ült. — Végrehajtotta az utasítást? — hallotta a zömök férfi hangját. István bólintott. — Adja ide, Szó nélkül elővette a hártyapapír borítékot, és átadta. Az idősebb férfi acél papírvágókéssel felvágta a borítékot, kivette tartalmát, és hosszasan szemlélte. A levélpapírra apró, körömnyi szélességű filmszalag volt tűzve. István agyában derengett a felismerés, egyelőre még lassan, de ahogyan gondolkodott, mindinkább világosabb lett előtte butasága és hiszékenysége. Vad düh kezdett terjengem lelkében. — Szóval ez nem szerelmi levelezés? Ez valami más. Mit játszol önmagad előtt. Talán nem tudtad az első perctől kezdve, hogy nem az? Valid be legalább önmagadnak, hogy tudtad, de jól esett hinni Pál atyának. Ne, ne így mondd. Nem tudtam. Valamit sejtettem, de az megmagyarázhatatlan érzés volt. Ha tudtam volna, nem vállalkozom a feladatra ... — Szép munka volt fiam — törte meg a csendet az idős férfi. — Igazán szép és hazafias tett volt. No ugye, hogy nem olyan ördöngös ez a szolgálat? — Milyen szolgálat? — kérdezte a fiú, és csodálkozó arccal nézett az amerikaira. — Nem tudom, uram, hogy miről beszél. A két férfi összenézett. — Mit nem tud? — szólalt meg németül a fiatalabbik. — Clairk kapitány közölte, hogy ön vállalkozott hírszerző feladat elvégzésére. — De kérem, arról volt szó, hogy engem kivisznek valamelyik amerikai egyetemre. Ezt ígérték meg Pál atyáék. Valami Donován nevű ezredes azonban ... — Ne is folytassa — szólt közbe az idős ember. — Donován ezredes vagyok. Ismerem a történetet. — Akkor hát... — könnyebbült meg István. — Maga Amerikába akar menni. Igaz? — Igen. — Ott akar tanulni. — Szeretnék. — Nézze, ennek semmi akadálya. Mi módot adunk magának, hogy kimenjen, tanulhasson. De ezt meg kell szolgálnia. — Már megtettem. A kapitány úr azt mondta, hogyha a levelet, amelyet odaadtam, el' hozom, azonnal utazhatom. — Erről nem tudok. Bizonyára rosszul értette — válaszolt az ezredes. — Fogalmam: sincs, hogy a kapitány kinek: a megbízásából beszélt. Én ilyen utasítást nem adtam ne-: ki. És itt, kérem, én döntök. István felugrott. A vér el-; futotta agyát. Nekitámaszko-i dott a széles íróasztalnak, és kiabálni kezdett. — Szóval becsaptak. Eny- nyit ér a maguk szava? — Ne ordítson, fiatalember.: Üljön le. Elfelejti, hogy kivel beszél. A fiú egész testében remegett Izgalmában, idegességé-: ben szája elfehéredett — Üljön le! Sápadt arccal visszaült. — így, barátom, nem értjük: meg egymást Jegyezze meg: magának egyszer s mindenkorra, hogy az amerikai hadsereg tisztjeivel szemben ilyen hangot használni nem lehet. Ami' pedig a továbbiakat illeti, jobb. ha nyíltan szembenézünk a tényekkel. Nem tudom, hogy maga miben állapodott meg a kapitánnyal, de nem is érdekel. Azt a megállapodást én nem ismerem el. A fiatal amerikai felállt. Felvette az asztalról a levelet Összeköttetést keresnek a rádiós kör tagjai. ^padokat készítettek, s megoldották a telefonösszeköttetést ►is a versenyzők és a jelzők kö- ;zött. Különösen Zerényi Lajos, ía kőröshegyi csapat kapitánya iszervezte jól a munkát. A lövészet népszerűségére egyébéként jellemző, hogy a ságvári ményt, hasznos ismereteket nyújt a siófoki MHS fiataljainknak, akik a néphadseregben, de utána bizonyára a mindennapi életben is örömmel hasznosítják majd tudásukat J. B, Húsz éve érettségizettek találkozója Kaposvárott a filmet. Valamit súgott az; öreg fülébe, és eltávozott. Kissé himbálózó járása volt, mint; a tengerészeknek. — Elöljáróban közlöm, hogy nem zárkózom el a maga egyetemi tanulmányai elől. Sőt.: Szeretném azt minden módon segíteni. A maga egyéni érdé-: ke azonban eltörpül az Egye-: sült Államok érdekei mellett. S nekem elsősorban hazám érdekeit kell szem előtt tartanom. — Folytatjuk — 8 (Tudósítónktól.) Kedves esemény zajlott le a napokban az iparitanuló-isko- lábam. Ez az intézmény a fel- ■szabadulás előtt felsőkereskedelmi iskola néven működött, :és húsz év után újra találkoztak itt az 1940-ben érettségizett diákok. A »-gyerekeket" Palkó Ferenc, a Vasnagyke- reskedelmi Vállalat dolgozója hívta össze. A régi tanárok közül ketten jöttek el, és ismét feleltettek. Most kinek-kinek az életéről kellett számot adnia. A legnagyobb figyelemmel László Imre beszámolóját hallgatták, aki annak idején jeles tanuló volt, s ma a Közgazdaságtudományi Egyetem rektorhelyettesej Megemlékeztek az érettségi találkozó részvevői azokról a volt osztálytársaikról is, akiket elragadott a háború. A találkozón a negyvenkilenc érettségizettből huszonötén jelentek meg, a legtöbben feleségük, néhányan pedig eladó sorban levő leányuk kíséretében. Az öreg diákok elhatározták, hogy negyed évszázaddal az érettségi után, öt év múlva ismét összegyűlnek, s akinek lesz, az köteles magával hozni az unokáját i£Sj §ziik§ég Tan rá Korszerű és szép a Fonyódi Balaton Áruház. Megragadja az embert, és azt gondolja, hogy »skatulyából" vették ki, mert itt minden a helyén van, már nem is lehetne szebb és jobb. A minap egy kereskedelmi dolgozóval tettem sétát az áru. házban. Először a kirakatokat néztük meg. Azt mondta róluk kalauzom, hogy szépek, balatoni jellegűek. Ezt nemcsak a selyemből készült vitorlás, az úszóövek és a hajónevek jelentették, hanem a könnyű nyári anyagok, ciükek sokasága is. Az áruházban azonban, mintha kicserélték volna kísérőmet, folyton hibát látott: — Figyeljen csak ide — mondta a cso-magolónak —, ezt a köteg kötözőfonalat tegye el innen. Jól megfér egy dobozban a pult alatt. Nem foglal helyet, és nem csúnya. Különben vastag is. Majd küldök Kaposvárról vékonyabbat. Később Göcsei Ferench?z, az áruház egyik osztályvezetőjéhez lépett, és így szólt hozzá: — Mondja meg a másik csoma- golónak, hogy a kis tárgyakat selyem- és ne géppapírba csomagolja, mert az nem gazdaságos. Majd Futó Magdához, az egyik eladóhoz fordult, és azt mondta neki: — Küldöm a tompokat, azokkal majd jobban mutatnak a kalapok a polcon. Egyébként, Magdi, hadd dicsérjem meg, remekül elrendezte az áruját. Aztán hozzám fordult: — Amióta itt jártam, az egész áruház sokat fejlődött a rakodásban. Ha itt találkoztam volna ösz- sze Nagy Gyulával (ő volt a kalauzom), a Kaposvári Nagyáruház vezetőjével, akkor bizonyára bosszantott volna ez a piszkálódás és megkérdeztem volna, mi köze neki a fonyódi áruházhoz. Mivel azonban az úton említette, hogy ő patronálja a Balaton Áruházat, mindent értek. És még inkább, araikor Rácz eivtárs, az áruház vezetőjét is bevonjuk a beszélgetésbe. Raktározási gondok, árukészlet, választékbővítés, elszámolási rendszer, a társadalmi tulajdon védelme van terítéken. Az új áruház 31 dolgozója más-más vidékről jött. Egy részük vonattal jár be. Akad közöttük jó és kevésbé jó szakember. — Hogy az áruház jól működik-e — mondta Nagy Gyula —, attól függ jórészt, hogy a különböző helyről ide került dolgozóknak hogyan sikerül összekovácsolódníuk. Megértik-e, milyen felelősségteljes a munkájuk. Sok függ attól, hogy milyen munkához szoknak hozzá. Ezért jövök tanácsaimmal. Hangsúlyozom, hogy nem beleavatkozni akarok munkájukba, hanem segíteni szeretném őket. — Te, Rácz elvtárs — kérdezte beszélgetés közben a fonyódi áruház vezetőjétől —, hogyan álltok a termelési értekezletekkel? — A vállalat tartja őket — felelte Rácz. — Vajon nem lenne-e jobb, ha több olyan munkaértekezletet tartanátok, ahol elősorban az áruház problémáival foglalkoznátok, de önállóan ... ? * A fc-nyódiaknak felcsillant a a szemük, és azt mondták, hogy »de igen". Egy ilyet már tartottak, s azt tapasztalták, hogy azon sokkal közvetlenebbül és sokkal több problémával foglalkoztak a dolgozók. — Ha te is helyesebbnek tartod, több ilyen önálló termelési értekezletet hívunk össze.:. Egy szó, egy kis biztatás, és az új úton járók mindjárt bátrabbak. Azt mondják: nekivágunk, ha a tapasztaltabbak ajánlják. A fanyódiak eddig meg is fogadták a jó tanácsot minden alkalommal. Még akkor is, ha az eleinte egy kicsit beavatkozásnak tűnt is munkájukba. Tán azért, mert látják, hogy a forgalom lassan nem az egy-, hanem a kétmillió forintot is eléri. Ide jönnek a vevők Keszthely, de még a Badacsony környékéről is. Mcst már bizonyos, hogy a Balaton Áruház nem a jövőnek épült — mint ahogy azt többen hangoztatták —, hanem a jelennek. Személyzetének tehát nemcsak majd, hanem már most jó munkát kell végeznie, ha vásárlóit tartani akarja, ha jól akar gazdálkodni a közös vagyonnal. Ez sok mindentől függ. Nemcsak megfelelő árukészlet kell hozzá, hanem a kötözőzsinegnek is jó helyen kell lennie; több árukiadót kell alkalmazni, ha ez gyorsabb és kifizetődőbb. De ki tudná felsorolni a sok feltételt? És ki más tudna mindehhez tanácsot adni, mint az a szakember, aki hosszú évek tapasztalatából meríti tanácsait? A fonyódi áruház, amely csaknem raktár nélkül nyitotta meg kapuit, sok nehézséget gyűrt le a tapasztaltabb kereskedelmi dolgozók és vezetők segítségével. Kollektívája a legjobb úton van ahhoz, hogy rugalmas, talpraesett áruházi személyzet alakuljon ki belőle. Azonban még nem lehet magukra hagyni őket. Ezért jól esett látni, hogy Kaposvárott tudják ezt. Akadnak vállalkozók, akik készséggel segítenek tanácsaikkal. A fanyódiak, ha mindjárt nem is, de később mindig megköszönik a segítséget, mert meggyőződnek róla, hogy ér valamit. Mellettük kell állni továbbra is, egy-két csendesen elejtett jó szóval biztatni őket. Még szükség van rá .. .. Szegedi Nándor Megvalósították a községfejlesztési tervek nagy részét Zamárdiban (Tudósítónktól.) Zamárdi az idei községfejlesztési tervét már 90 százalékban teljesítette. A januári tanácsülésen határozta el a lakosság, hogy a falu fejlesztéséhez társadalmi munkával járul hozzá. A Fő utca másfél kilométer hosszúságban való kövezésében — ami egymillió forintos beruházást kíván — a termelőszövetkezeti tagok 150 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek. A községi tanács 230 ezer forintos költséggel orvoslakást is építtetett, és mintegy 100 ezer forint értékben fejlesztette a művelődési otthont. A dolgozók szórakoztatására televíziót, 25 ezer forintért hangosbemondót és zenegépet vásároltak. A közvilágítás megjavítására 60 darab új villanyégőt szereltek fel. Munkában a siófoki MHS Mindkét jármű a szabadban volt. Vizsga előtti naphoz »illő" izgalommal készültek a fiúk, valahányan sorkötelesek. Kettős haszna van ennek a gépkocsivezető-tanfolyamnak, hisz azonkívül, hogy előkészíti fiataljainkat a katonai szolgálatra, szakmát is kapnak a kezükbe. A teremben még egyszer átvették a közlekedési szabályokat. A látrányi Szabó Lajos válaszolgatott éppen szabatosan, megfontoltan a tábla- előtt Vértes Imrének, az MHS járási elnökének kérdéseire, igen szemléletesen bizonyítván, hogy sok haszna volt a hathónapos tanfolyamnak. Odakint a Balaton-parton javában folyt a vezetési gyakorlat. A tehergépkocsival Kiss Gábor siófoki fiú forgolódott, de a személyautó is megtelt hátsó utasokkal, hogy a többiek ellenőrizhessék a vezetést. Másnap elméleti vizsga volt Kaposvárott, a gyakorlatira még később kerül sor... No persze, nem ennyiből áll a siófoki MHS munkája. Igen nagy népszerűségnek örvend Szabó Lajos »elővizsgája«. Igen talpraesetten gat Vértes Imre kérdéseire, válaszolsz elsőség. Persze a lövészethez megfelelő körülmények is kellenek. S a csapatok tagjai A balatoni műúton már nagyobb sebességgel halad a tanuló-kocsi, Biztos kezű vezetőket képzett az MHS, például a sportlövészet, öt község: Kőröshegy, Kötcse, Siófok, Ságvár és Balatonszárszó csapatai versenyeznek egymással, s előreláthatóan Kötésé és Kőröshegy között dől el igen lelkesen, társadalmi munkában építettek maguknak lőterek Jelzőárkokat ástak, fekhírverő lövészeten hatvannyolcán vettek részt... Harmincnégy tagja van a Kovács Kálmán vezette motoros körnek. Nemrégiben érdekes túrát indítottak a Mecsekbe. Az úton számos kérdést kaptak a résztvevők, térkép után kellett tájékozódniuk; s -néhány furfangos rejvény iá szerepelt a túrában, melyet Monostori László alapszervezeti vezető irányításával a kőröshegyiek nyertek miig. Hasonló túrára készültek aa autósok is, cél a Misina-tető. Gyakran látni a szabadi add felé vezető műút környékén az MHS rádiós körének tagjait. A húsz tagú, igen lelkes gárdái Doma Gyula irányítja, ök is valamennyien sorköteles fia-; talok, s már januárban megkezdték a munkát Azóta túljutottak a morze adás-vétel nehézségein, s már R—20-as adó-vevő készüléken dolgoznak. Rövid időt töltöttünk ott mégis e röpke bepillantás is arról győzi meg az embert hogy jól szervez, és sok 3«
