Somogyi Néplap, 1960. június (17. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-29 / 152. szám

Szerda, 1960. június 29. s f SOMOGYI NÉPLAP Képek a balatonszemesi Dózsa Tsz-ből A „gyógynövényes” emberek éppen ma jártak itt. Anyarozs- szedőt hoztak. De csaik egyet. Ennek mintájára elkészíthetik a többit a tsz barkácsolói. A szövetkezet az idén vállalko­zott először anyarozs termesz­tésére. A fertőzést nem a leg­szakszerűbben hajtották vég­re, mégsem bánták meg, hogy aláírták a szerződést. A három holdon mintegy kilencven ki­ló termés ígérkezik, s több mint hét és fél ezer forint jár érte. Megéri tehát az anya­rozzsal bíbelődni. Jövőre leg­alább húsz holdra szerződnek. Képünkön: Nagy Károly elnök és Benedek László bérelszá­moló kipróbálják az anyarozs­szedőt. Hat hízott marhát adott el eddig a Dózsa Tsz. Idei ter­vükben 29 vágómarha értéke­sítése szerepel. Most újabb 10 kövér jószágot adnak át az Állatforgalmi Vállalatnak. He­lyettük 20 tinót szándékoznak vásárolni. Olasz Lajos állat- gondozó azokat is meghizlalja pár hónap alatt. Képünkön: A szövetkezet vezetői szemlélik a szállításra váró hízott állato­kai. Másfél évtizedes mulasztást pótol a szövetkezet. Az egyko­ri uradalmi istálló a felszaba­dulás óta romokban hevert. Az idén elhatározták: felújít­ják, rendbehozzák 120 ezer fo­rintos hitellel és mintegy 100 ezer forintos saját ráfordítás­sal. A falakat és a belső vako­lást a szövetkezet építőbrigád­jának tagjai csinálták meg, a tető palázását a patronálok, a Pest megyei Malomipari Vál­lalat szakemberei végezték el. ,íAz épületbe július 15-én 45 ■■■•szarvasmarhát köthetnek be. '"SKépünkön: Viszik az istállóba 'a kisvasúti síneket. Kimozdult a mélypontról a Kaposvári Faipari Vállalat A Kaposvári Faipari Vál­lalat tavaly az elsők között volt. Ezért meglepő, hogy az idén az utolsók között említik a nevét. Mi okozta a lemara­dást? Változott a profil A vállalat az eddigi anyag- igényes helyett munkaigénye­sebb bútort készít. Az üzem­ben azt állítják, hogy emiatt növekedett a költségszint és csökkent a termelési érték. A veszteséget növeli, hogy az öt­le tbrigád három tagját még mindig az üzem tervezett bé­réből fizetik, és beleszámítják a létszámba is, noha munká­juk jellegénél fogva nem dol­gozhatnak szériában, és telje­sítményük a többiekének csak mintegy 33 százaléka. Emiatt az első negyedévben a terve­zett 21 592 forint egy főre eső termelési érték csak 20 614 fo­rint, azaz 95,03 százalékos volt. Még az első félév végéhez sem érkeztünk, máris 70 ezer forint a veszteség, noha az egész év­re engedélyezett veszteség 197 ezer forint. Itt is akad tennivaló A profilváltozás, a feszítet­tebb terv teljesítése alapos, gondos munkát kíván a Faipa­ri Vállalat vezetőitől és dolgo­zóitól. Már egyetlen rosszul szervezett munkafolyamat is jelentékenyen ronthatja az eredményt. A fényező brigád büszke tulajdonosa annak a vándorzászlónak, amelynek megszerzéséért az üzemben igen sokan harcolnak. Ám amióta a zászlót a brigádnak sikerült megszereznie, csök­kent munkakészsége. Tagjaik között nincs kellő összhang, s előfordul fegyelmezetlenség is. Az igazgató szerint néhány elavult normán is sürgősen . .változtatni kell. Ugyanis több új, nagy tejesítményű gépet kaptak. Rájöttek arra is, hogy nincs értelme két műszakot szervezni úgy, hogy a máso­dik műszakban csak egy-egy műhelyben, ott is esetleg egy- egy csoport vagy munkás dol­gozzék. Érdemes elgondolkod­ni azon, vajon kifizetődik-e, ha egy ember számára is be­kapcsolják a nagy teljesítmé­nyű porszívót, hiszen azt az egész műhelyhez vagy üzem­hez mérten készítették. Ugyan­az vonatkozik a villanyra is. Bizonyos, hogy sokkal kedve­zőbben alakulnak a vállalat gazdasági mutatói, ha átállná- nak a két teljes műszakra. Ami másokra vonatkozik A munkaverseny eredmé­nyeit pontozással értékelik. A dolgozók minden alkalommal várják a faliújságra kifüggesz­tett értékelést, kíváncsiak ar­ra, hogyan sikerült teljesíteni eredménytervüket, hogyan ta­karékoskodtak az anyaggal. A versenyt azonban hátráltatja az anyaghiány. Ügy látszik, hogy Budapestről néha késve küldik el az anyagot. A kis készlettel rendelkező vállalat­nál ez visszaesést, hóvégi haj­rát okoz. Szerintünk el lehet­ne intézni, hogy a tanácsi vál­lalatok is tervszerűbben kapják a nyersanyagot. Mint ahogy a bútorlap minőségét is megtud­ná javítani a Csurgói Faipari Vállalat. Hiába akarnak ugyanis a kaposvári munkások jó minőségű bútort készíteni, ha — mint legutóbb is — hul­lámos bútorlapot kapnak. Ha már ott tartunk, hogy mások mivel segíthetnék a vállalatot, megemlítjük, hogy az AKÖV is jobban mérlegelhetné a fon­tossági sorrendet. A jövőben az elsők között biztosítson a vállalatnak gép- vagy lovasko­csit a készáruk kiszállítására. Arról, hogy mi legyen az ötletbrigáddal, a megyei ta­nácsnak kell döntenie, hiszen megígérte, hogy fedezetet biz­tosít a brigád számára. A ta­nács — mint arról Hornyák Mihály elvtárstól, a megyei v. b. elnökhelyettesétől értesül­tünk — intézkedik, hogy az ötletbrigád három tagja ne számítson bele az üzem lét­számába, és foglalkoztatásuk­hoz külön bért biztosítanak. A gépház példát mutat A második negyedév első két hónapjában javult a mun­ka a Faipari Vállalatnál. Az egy főre eső termelési értéket 14 043 forintra tervezték, ezzel szemben 14184 forintot értek el, azaz 101 százalékos volt az eredmény. A dolgozók többsége igen szorgalmas ember, ás az utóbbi hónapokban sokat tet­tek a sikerért. Ez elsősorban a Varga József vezetésével dol­gozó gépházi munkásokra vo­natkozik. A szocialista brigád címért küzdő gépháziak között sok párttag van, s az ő példa- mutatásuk buzdítja a többie­ket. Ennek köszönhető, hogy még mielőtt elnyerték volna a szocialista brigád címet, min­denkinek példaképévé váltak az üzemben. Meggyőződésünk, ha a ter­vezett intézkedéseket végre­hajtják a vállalat vezetői, ha az anyagellátást folyamatossá teszik, javítják a minőséget, ha mindenütt olyan szilárd lesz a munkafegyelem, mint a gépházban, akkor nemcsak hogy a tervezett veszteségen belül maradnak, hanem nyere­ségrészesedést is oszthatnak, s a Faipari Vállalat méltó lehet az idén is az elmúlt években kivívott jó hírnevéhez. Szegedi Nándor Megjavult a munka és a gazdálkodás a komiósdi Terv Tsz-ben Szombaton délután hat óra BE SK ESI ANDRÁS « — Gyere, feküdj le... — súg­ta, és átkarolta a fiút. István ösztönösein ment. Botladozó térdei alig bírták el. Tehetetle­nül leomlott a díványra. A lány nagy erőlködéssel végig­fektette őt Kigombolta az in­gét, majd lehúzta a cipőjét, és a lábát is feltette a díványra. Egy pillanatig kétségbeesve állt... nézte a sápadt, csukott szemű fiút, kinek homlokán gyöngyözött a verejték.,. — Mit csináljak? — suttogta. — Idegkimerültség! Lehet, hogy perceken belül elmúlik, lehet, hogy hónapokig tart... Mintha egyenletesebben léleg- zene. Azt hiszem, elájult vagy elaludt. — Megfogta a fiú pul­zusát. Az érverés szabálytalan volt. — Telefonálok Holubnak — gondolta. — De mi lesz, ha felébred... Telefonálnom kell... Holub hoz valami idegcsilla­pítót. Talán addig nem ébred fel, míg a szomszédba átme­gyek. — Kisietett... * * * A telefon halkan berregett A professzor az íróasztalnál ült és olvasott. — Hát ez meg ki lehet? — dohogott az öreg. Felemelte a kagylót. — Halló! — kiáltotta barátságtalanul. — Ki beszél? Maga az, Észter- kém? — Arca megenyhült. — Mi? Micsoda? Krasznai?!... igen ... azonnal megyek. — Nem tréfál?... Azonnal... Az öreg tudós keze remegett. Letette a hallgatót. — Magda — kiáltott —, Magduskám! Holubné megjelent az ajtó­ban. — Mi van, Tamás? Mi tör­tént? — Azonnal telefonálj ta­xiért ... Majd mindent elmon­dok ... Siess, drágám, és ké­szíts elő a felöltőmet... én addig gyógyszert veszek ma­gamhoz ... «V IV <17 ^ körül érkeztem a Odaült mellé, megfogta a ke- összekötözték. Lába a szék lá-jíTerv Termelőszövetkezet Az asszony nem kérdezett többet. Holub átsietett a labo­ratóriumba, és kis orvosi tás­kájával tért vissza, amelybe különböző gyógyszereket és in­jekciókat tett. — Csak ne le­gyen valami komoly baja — tűnődött. — Fontos, hogy ha­zajött ... Szerencsétlen ... kö­lyök ... Magda asszony már a felöl­tővel és a gyapjúsállal várta őt — Megverem, de most meg­verem. .. — mormogta az öreg. — Meg én... — Kit versz meg? — lepő­dött meg az asszony. — Azt a taknyost... azt a gonosz gyereket... — nézett rá Holub, és bebújt felöltőjé­be. Magda asszony meglepődött. — Megkerült?... — kérdez­te. zét, és csitította Tudta, hogy a fiú nem hallja őt, de azzal nem törődve mondta a szava­kat, mintha attól remélte vol­na István lelkének megnyug­vását. — István ... nyugodj meg... Minden rendbejön... Én tu­dom, hogy minden rendbejön. Akarom, hogy neked semmi bajod ne történjék ... én, Esz­ter... hallod, amit mondok? István, én úgy szeretlek... S beszélt a lány, mint vala­mikor régen, nagyon régen a rongybabájának, mikor egye­dül volt odahaza, mert a na­gyok mindannyian kinn dol­goztak a földeken ... Akkor is azért beszélt, mert félt egye­dül, és saját hangjával bátorí­totta, vigasztalta magát. Félt az elkövetkező óráktól... Mert nincs még vége, hogyan is len­ne vége... Hiszen ez a magá­val tehetetlen gyerek valami szörnyű bűnt követett el, vala­mi iszonyatos súly nehezedik rá, attól roppant így össze, és a bűnt büntetésnek kell követ­nie ... De meg kell bűnhőd­nie annak is, aki a fiút a bűn­bához, keze a kötve. karfához komiósdi 50 voltSholdas árpatáblájához. Három /aratógépünk dolgozott ott. az asszony. A kapu előtt megszólalt autókürt. Mikor Eszter visszatért a szobába, a fiút nyugtalan álamban találta. Forgalódott, dobálta magát, és néha felkiál­tott. Keze görcsösen ökölbe szorult. Nagyokat ütött a leve­gőbe, s testét megfeszítette, mintha valamit nagy erővel fel akarna emelni. Szavakat, félig kigondolt mondatokat össze­függéstelenül, érthetetlenül mormogott, majd kiabált. — Ne... Nem! Nem!... Pál... atya ... Na, gyertek ... — Aztán felüvöltött: — Gaz­emberek! ... így ment ez hosszú időn ke­resztül. Eszter tehetetlenül néz­te a fiú szörnyű kínlódását, szeretett volna segíteni rajta, de nem tudott semmi okosat kitalálni. alig győzték rakni a kereszteket. Az iskolások pajkos csevegésé­től, vidám kacagásától hangos volt az egész mező. Bár Kamlósd lakói szorgal­masak, mégis szövetkezetük a múlt évben rosszul gazdálko­dott. A 17 forintos munkaegy- iség kellemetlenül érintette, de nem kedvetlenítette el a tagsá­got. Nem akarom taglalni a hibákat — ami volt, az már a múlté. Űj vezetőséget válasz­tottak, s ma már a járás jobb be kergette... Vajon István — Meg... az a csirkefogó... számára van-e megbocsátás? — Hála istennek — sóhajtott Neki most az lenne a köteles­sége, hogy értesítse Cseleit. Hát akkor miért nem megy? Miért habozik? Hátha az len­ne a jó, mert Cseleiben bízni lehet, hiszen már egyszer segí­tett. Még nem megy. Nem akar menni. Majd később. Fontos, hogy István itt van ... Az ajtón csengettek. Holub érkezett meg. A professzor sietve felakasztotta kabátját, kalapját. — Hol van a fiú? — érdeklő­dött. Hangja izgatott volt. — Lefektettem — felelte a lány. — Gyerünk gyorsan — és or­vosi táskáját kézbe véve elin­dult a szobába. * * * Frédi ott ült a megkötözött Olajossal szemben. A szőke fiú egy széken ült. Lábát és kezét Olajos izgatott volt, de izga-2piúk és lányok hordták össze tottságát palástolta. Abban re-/ kévéket A felnőttek ménykedett, hogy Cseleiék idő-Ja A _ ben megérkeznek. Mikor á gép­kocsiba beszállt, látta, hogy. Bárdi főhadnagy a Humberben: ül, s biztosra vette, hogy kö-i vették. Ez a hit visszaadta biz-i tonságát, de izgalmát nem; győzte le. Azt nem tudta, hogy; Kockáéknak fogalma sincs; hollétéről, és ezekben az órák-; ban tűvé teszik érte az egész; várost. Olajos általában vi-' dám, örökké mosolygó fiatal-; ember volt, s ha valami bán-' tóttá, akkor is mosolygott. Nem tudta, hogy most milyen- veszélyben van. Mosolygott, mikor Frédire és a férfi mel-/szövetkezetei közé tartozik a lett ülő sportkabátos fiatalem-y^ojnió^j Terv. bérré emelte tekintetét. $ Pénteken délután kezdték — Kedves Soós százados úrjJmeg 140 holdas árpájuk aratá- — hallotta a férfi hangját —,£sát. Vasárnap délig 80 holdat ha jól értettem, ön nem haj-^vágtak le a gépek. Az aratás- landó az igazi nevét elárulni.. ^sal egyidejűleg a növényápo­— Maga azt hiszi, hogy vanSt^st is végzik a tagok. Másod­másik nevem is? — mosolygottkor kapálták meg a 107 hold a fiú. — Ne mókázzon! Ügy lát-; szik, nem ismeri fel a helyze-j tét... — Dehogyisnem. Nagyon is, felismerem. Maguk elrabolták; a néphadsereg egyik tisztjét, és: ezért úgy gondolom, hogy az; illetékesek rosszallásukat fog-: ják kifejezni... — Mondtam már, hogy hagy-: juk ezt a gyerekes dolgot. Ma­ga sohasem volt a néphadse­reg tisztje. Nem mondom, a telefontrükk jó volt. A meg adott számon egy hölgy való-; ban a minisztérium nevében jelentkezett, de érdekes módon a tudakozóban nem ismerik. Pedig személyesen akartam fel-; keresni. kukoricát, kétszer töltötték be a 45 hold burgonyát, befejez­ték a 31 hold répa harmadik $kézi kapálását. A napokban új- burgonyát szedtek. Ez a terve­zett 30 mázsával szemben 45 mázsa termést adott holdan­ként. A növényápolás közben gondjuk volt a 300 holdon ter­mett széna betakarítására is. ÍOlyan kiváló minőségű takar­mányt raktak kazalba, ami­lyenre már hosszú évek óta nem volt példa. Előrelátóan a falu szélén álló darálóhoz hordtak 150 mázsa lucemaszé- nát. Régi gyakorlat náluk, hogy a sertésekkel fehérjében ^gazdag őrölt lucernát etetnek. Sertésállományuk járásszer r.e- Akkor becsapták magát.. |híres Nemrégiben adtak el 20 — Folytatjuk — ' kocasüldőt a szulokiaknak. Gondoskodnak a háztáji ál­latokról is: eddig 350 mázsa pillangós szénát osztottak ki munkaegysógelőlegkónt. Minden jel arra mutat, hogy nem lesz fennakadás az ara­tásban sem. A 200 hold ke­nyérgabona, a 40 hold zab zö­mét géppel akarják levágni. Az ősziek szépen fejlődtek; a búza 13, az őszi árpa 14, a rozs 11 mázsa átlagtermést ígér; Az ősszel egy 20 holdas táblát olasz búzával vetettek el. Ez a vörös színű, tömör kalászú gabonanövény, úgylátszik, nemcsak a Pó völgyét kedveli, hanem Komlósdon is nagyon szépen díszük, és kb. 20 mázsa termést ad holdanként. Egy munkaegységre 35,40 fo­rintot terveztek. Ha a jövőben is ilyen szorgalmasan dolgoz­nak, mint eddig, akkor azt jó­val túl is haladják. Kékesi Jenő, a Csokonyavisontai Gépál­lomás igazgatója. Kombinát és város a Tajga helyén Nincs messze az a nap, amikor az Angara mentén sok száz kilo­méternyire a Bratszki-tenger fog elterülni. De 30 kilométerre a leendő vízierőműtől már megkez­dődött a Szovjetunió legnagyobb fafeldolgozó kombinátjának és Bratszk városának építése. A ter­vek szerint 1963 végére elkészülnek a fűrészelő és fafeldolgozó, a vis- coza-cellulóz és más üzemrészek. A hatalmas kombinát évente 200 ezer tonna kiváló minőségű cellu­lózt, kb. 1 millió köbméter fűrész­árut, több mint 700 köbméter asz­talosárut, 30 millió rubel értékű bútort, szeszt és más terméket fog adni az országnak. Két év sem telt el azóta, hogy az első építők megérkeztek a pjanovi építötérség- re, de az évszázados tajga máris visszavonult, hogy átengedje he­lyét az új város, Bratszk első k#- rülete nyílegyenes utcáinak.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom