Somogyi Néplap, 1960. június (17. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-26 / 150. szám

SOMOGYI NÉPLAP 0 Vasárnap, 1960. június 86, A „Munkásélet“ képzőművészeti kiállítás anyagából Mednyánszky László: HÁBORÚBAN.­Eir éleirmlá és támogatás! érdütilő vidéki kezdeményezés: A TISZATÁJ IRODALMI KISKÖNYVTÁR »Vidékieké vagyunk, közö­sek a gondjaink, egyek a cél­kitűzéseink. Mindannyian azt akarjuk, hogy a vidék a maga módján és a maga értékeivel a legtöbbet adva járuljon hozzá a szocializmus építéséhez. így született meg Csongrád megyében — a legrégibb vidé­ki folyóirat, a Tiszatáj szárnyai alatt — az elmúlt évben a Ti­szatáj Irodalmi Kiskönyvtár megindításának gondolata. A gondolatot tettek követték. Az 1959-es esztendőben már hét kötete jelent meg a sorozatnak. Négy prózaíró és két költő ver­sei, elbeszélései és kisregényei juthattak el ízléses kiállítás­ban az olvasóközönséghez. Közöttük van a József Atti- la-díjas Dér Endre, a Hódme­zővásárhelyen élő Kárász Jó­zsef, akinek néhány évvel ez­előtt jelentős regénye jelent meg »A gyújtogatok« címmel a Magvető Kiadó gondozásában. Lődi Ferenc, az ismert költő 'újabb verskötettel jelentkezett, és megjelenhetett a most in­duló Andrássy Lajos versigyűj­teménye, valamint Tóth Béla kisregénye és Bárdos Pál no­vellái is a Szeged képzőművé­szetét bemutató kiadvány írnél, lett.­Ebben ^az 'évben tovább foly­tatód Jk a sorozat. Már megje­lent Siklós János »Megtalált út« című novelláskötete, s rö­videsen napvilágot lát Horváth Sándor »Artyeki emlék« című kisregénye is« A sorozat to­vábbi kötetei írók, költők és kritikusok művét adják közre. Szabolcsi Gábor és Kiss La­jos tanulmánykötetei a szocia­lista realizmus legfontosabb kérdéseit elemzik, Csépi József a mai magyar falu életét, tí­pusait formálja meg »Oldódik az átok« című novellagyűjte­ményében. Újabb kötettel je­lentkezik a Kossuth- és Sztá- lin-díjjal kitüntetett Nagy Sán­dor is, aki végleg letelepedett Szegeden, és ezzel a művével lép ismét hosszú hallgatás után a magyar olvasóközönség elé. Fenákel Judit novellái a Tiszatájbam, az Élet és Iroda­lomban és a Kor-társban jelen­tek meg — most »Két utca la­kója« című elbeszéléskötetével jelentkezik. Papp Lajos, a re­ményteljesen induló fiatal sze­gedi költő versei is megjelen­nek a sorozatban, amelyben he­lyet kap a város irodalmi múlt­ja is. Nacsády József szerkesz­tésében Mikszáth Kálmán ha­lála 50. évfordulója alkalmával jelent meg »A mi Mikszá- thunk« című gyűjteményes kö_ tét, mely a kortársak vallomá­sait tartalmazza, és egész sor dokumentummal illusztrálja a »nagy palóc« szegedi tartózko­dásának történetét. Kötetben először jelennek meg Móra Ferenc aforizmái, melyeket felfedezőjük, Madá- csy László rendez sajtó alá; Borsi Darázs József: Menyasszonyi fátyol eladó / \ sszeveszésüknek hamar hogy Katalin szája mcgremeg, híre ment, pedig mind- és két kövér könnycsepp gu- ketten titkolni igyekeztek, hi- nil végig testetlen arcán, szén Kálmán még ezután is Jobbnak látta hát, ha a csápős sűrűn meglátogatta. Ilyenkor megjegyzés helyett hallgat, próbálta megmagyarázni, hogy majd kilépett a szobából. Kata- úgy érzi, neki otthon, a falu- lin — noha többedmagával ban a helye, de ő — Katalin volt — úgy érezte, nagyon — egyre csak azt hajtogatta: egyedül van, és ha nem nyit nem azért tanult, hogy a végén azonnal ablakot, talán meg is bokáig érő sárban járjon, s ta- fulladna. A nyitott ablakon át Ián még libát is tömjön... valósággal bezuhogott a nap- És most hiába jött ki a pálya- fényes hegyek, kertek friss le- udvarra, a háromnegyed he- helete. Teleszívta tüdejét, s tes személy már valahol Mar- már majdnem megnyugodott, tonvásár körül jár, és viszi amikor hirtelenül megszólalt Kálmánt Kanizsa felé 6 meg feketerigó. Katalin indulato­Óvatosan, mintha tilosban san csukta be az ablakot: meg járna, osont fel a lépcsőn. Út- ez a bolond madár is Kálmánt közben — szerencsére — sen- juttatja eszébe, hiszen ő szok- kivel sem találkozott, de nyu­tatta ide őket, mert odút, ete­tőket szerelt nekik a kerti fák­ra, és egész télen át kitartó tü­relemmel etetgette ezeket, eze­ket a .;. — gondolta, de nem mondta ki. A rigók füttye a nyitnikékek cippanásaival ösz- szekeveredve még a csukott egész nap árva ma- ablakon át is sokáig behallat­szott, de Katalin akkor már aktáiba temetkezetten igyeke- madárdalt meg nem galma akkor sem tért vissza, amikor belépett a szobába, és kollégái kitörő örömmel üdvö­zölték. — Katika, már azt hittük, valami baj van! A szobában két íróasztal volt üres, az egyik mellé lete­lepedett, de a másik — Kál­máné radt. Előszedte az aktákat, de csak mozdulatlanul rájuk bámult. Hát igen, ide jutottak, öt esz-'zett a teodei türelmes várakozás után hallani, Kálmánt pedig elfelej- magára maradt. Kit lehet okol- teni. Sehogy sem sikerült. A ni? Kálmánt, egyedül csak ^ torokkal dícsér­Hogyan is gondol- ,, sohasem a jelentkező tavasz rugy­Kálmánt! háttá, hogy ő, aki szerette volna meg a kakas- fényesítő szellőit. Örült, ami szavú hajnalokat, a tejszagú kor a közeli toronyban az óra alkonyokat, igen, pont ő fogja tizenkettőt kongatott, de az itt hagyni Budapestet. Nem! , * . , ® Még ezer Kálmánért sem! mar nem ^utott eszebe- ho& Hilda - a könyvelő - jött ebédelni induljon, pedig telié­be, kérte a kimutatásokat, de ő gái egyenként tünedeztek el, csak a fejét rázta. és azt sem vette észre, amikor — Drága Juhos kartársnő — ismét rányitott Hilda, emelte fel hangját Hilda, de nem folytatta, mert látta, TAKÄTS C/YULA KÉT VERSE ARATÁS ELŐTT Tengerzöld búza nyugtató szélében, mint az izgató és izgatott pipacs világít egy kakas piros taréja, s mereven figyel kalászos földeken. Mint a pipacs, búzavirág, kis pipitér és szarkaláb fölött, akként lobog a szép jércék s tyúkok fölött, és rád pislog, magas nagy ég, e kis kemény kakas. Nem te! — Ö vigyáz rád, nagy ég! S oly megható e földi kép, hogy már az értelem szobrául emelem, s kinőve zöld búzák közül, akár a csősz, fölélik feszül. TE LÉGY Nem az Antillák kék világa, a tengerem nyers búzatábla ... Kalász-tenger, zöld strandodat járom, szerény világodat. Homok helyett csak gyöp a szegélye, hullám helyett virágok kékje. Sirály sehol, de gerle-hang.., Hajókürt?... Távoli harang az szól, s a szélben zeng a szőke kalász, s hullámzik zöld vetése, s derékig benne lábamat megvetve, tárom szárnyamat. Nem az Antillák kék világa. Fürdess anyám, hűs búzatábla! Érő kenyér, te légy nekem szép tengerem, bölcs mesterem. (Folytatás az 5. oldalról.) a vállalat megfellebezte, de a területi EB szintén az elbo­kétszer is egymás után az nyomja a lelkét, hátha segít- — Nem nagyon, értekezletre egyetemen. Persze, ő könnyeb- hétnek rajt. És ő elmondta. De sietett, de azért mondd. ben beszél: bezárkózik az iro- konkrétumot nem tudott em- — Engedjetek ki engem va- da]a,ba, vagy azt mondja, ta­csátása ellen foglalt állást. így nuimányi szabadságon van. Ki títeni, aztán nyelve akadozni lamelyik üzemegységbe admi­továbbra is üt dolgozik. _ No ellenőrzi, hogy meddig van tá- kezdett, összekeverte a monda- nisztrátornak vagy raktáros de hát ő csak a felvilágosítást voi? A tröszt központja száz- tokát, és csak azt hangoztatta: nak, de ha segédmunkás le­tt a meg, me, re es logyan húsz kilométerrel arrébb van. — jját nem bíznak bennem? szék, azért sem haragszom Miért mellőzik mégis? méH? _ Erre -k éktelen ha- meg. Miért hotába kezdtek, hasukat fog- Valami olyasmit várt, hogy Kitől kérdezze meg? Ily es keresheti az igazát. Igen, most már emlékszik, az eset után odasúgta az egyik barátja, a pártvezetőség tagja: — Nagy marhaságot csináltál! — Miért? — kérdezte tőle. — hiszen csak az igazság ki­derítéséhez adtam tanácsot. — Igazság? — legyintett az. — Te kis naiv. Az igazság ugyan kiderült, de nem biztos, hogy ez mindenkinek jó lesz. — Vala­mi ilyesmit mondott. de csak ták, dülöngéltek, aztán az »mi ütött beléd?«, mivel nem mehet senkihez igazgató egy intésére az asztal ennyit kapott: sem, beképzeltnek tartanák, ^ nyúltak, és mindegyik át- — A magam részéről szíve- vagy ráfognák, hogy^ üldözési a^0tt három könyvet. Azt sem sen segítem a Jcérésedet. Bele­tudta, melyikhez nyúljon, té- fáradtál, ugye? Nem is csodá továzott, olyasmit motyogott, lom. Hát majd megbeszéljük, hogy ennyi jutalom nem illeti Egy hét múlva, az esedékes mániában szenved. Talán mo­solyognának is rajta, és leg­közelebb három könyvvel ju­talmaznák No, ez a barátja mindig tevékenységéért«. »fáradhatatlan meg, de a kezébe nyomták, jutalomosztáskor két könyvet Ezzel aludt el. Reggel, . alig pirkadt, alig lehetett négy óra, már ébren forgolódott. Aludni már nem tudta, hogyan szed- nyomtak a kezébe »-fáradhatat- je el, rakták az ölébe, de még lan tevékenységéért«, és a mindig nem akart elfogyni, szakszervezet elnöke sajnál­már a fejére is tettek, tele kozva jelentette be, hogy Kom- próbált, de nem tudott, és így szájjal, jóízűen, mintha pikáns lós elvtárs, a nagyszerű szer­újra eszébe jutott az egész, kabarétréfát néztek volna vé- vező a miklósfálvi . üzemegy­Aztán hirtelen agyaba villant . , . ' . gig■ segbe megy dolgozni admi­szú íróasztal mögött ült a vál- 'Furcsa, nyomasztó érzéssel nisztrátorként. Saját kérésé­bírta a tempót, és a harmadik Zalai párttitkára meg az igaz- kelt fel, bolyongott a lassan re... osztályból pótvizsgára utasí- gató és még sok elegáns férfi, élettel megtelő utcákon, és Romlás nem haragudott sen­de mindegyik valamiben ha- , , ... , „ ,, sonlított a vállalat e két te- hosszu toPren9es utan elhata' kire. Legfeljebb sajnalta, hogy kintélyes vezetőjéhez: az zozta, hogy az igazgatóhoz for- nem öntötte ki valakinek ér­egyiknek a kabátja volt ugyan- dúl. Ügy adódott, hogy a párt- zéseit, és így nem kapott vá­ilyen aggályoskodó volt, egy kissé sötét színben látta a vi­lágot. Az is igaz azonban, hogy véleménye sok esetben helyt­állónak bizonyult. Vajon most is? Talán a gimnázium miatt az álma is. Aránytalanul kosz­haragszanak rá. Hiába, nem tották. Még friss a seb, ö ma­ga is elkeseredett, de másnap már újra kezdte a tanulást. Még vigasztalta is magát: leg­alább megtanulja a verstant, olyan, a másiknak a karórája, titkárba botlott bele elsőnek. iaszt mardosó kételyeire Pe- meg elolvassa a kötelezőket. A frizurája, nyakkendője vagy „ T ■ szólítnttn j- ^ rV __i________í ' í™.------_____ TJ--J____ —i -is Jancsi — szoaioiia chg bemehetett volna az igaz­m eg elolvassa a kötelezőket. A frizurája, nyakkendője vagy szakszervezet titkára is így szemüvege. Kedvesen bátorí- járt két évvel ezelőtt, az igaz- tották, hogy őszintén mondjon me9 —, szeretnék veled §ató meg vizsgahalasztást kért el mindent, tárulkozzék ki, mi szélni. Ráérsz? be" gatóhoz, ő biztosan meghall­gatta volna. tak. Katóim . kaiátianul is rá­juk nevetett. — Csakhogy mosojyogni lá­tom — szegődött mel’éje Ma­rosi. A körülöttük kavargó, siető emberek áradata magá­val sodorta őket is, és Katalin csodálkozva látta, hogy már a Városmajor utcában járnak. Marosi hirtelen megállt. — Kedves Katalin, tudom, maga imádja a könyveket. Most kaptam egy remek Goethét, kérem ... — Katalin' nem várta meg, amíg Marosi meg is hívja ma­gához. Szaladt, rohant végig a Szamos utcán, keresztül a majoron, és meg sem állt a Nagyajtai utcáig, pedig a szí­ve majd kiugrott a helyéből. Ahhoz sem volt türelme, hogy táskájából előhalássza a kul­csot. Sürgetőleg, hosszan, éle­sen csengetett. Édesanyja ijed­ten nyitotta ki az ajtót, Kata­lin meg sem csókolta anyját, csak beviharzott a szobába, le­vetette magát a kerevetre, és egész testében rázkódva zo­kogni kezdett. A sírásba bele is aludt. Éles csengetésre ijedt fel. A belső szobában a telefon türel­metlenül csengett, csilingelt. Anya és leánya egyszerre ro­hant felvenni a kagylót. Kata­lin volt a fürgébb. Izgalmá­ban alig bírta / elrebegni: —■ »Halló ...« — erősen a fülére tapasztotta a kagylót. Lassan, mintha hőkölne, ment, ment hátrafelé, aztán egészen meg­nyugodva állt a zsinór végén, és akkor sem tette le a kagy­lót. amikor a központ már be­jelentette: — Csöndöle befejezte! A Nagyajtai utca kései já­rókelői — színházakból, hang­versenyekről hazaigyekvők —* ugyancsak elcsodálkoztak, ami­kor a szokás ellenére Kata- linék ablakai még éjfél után is rájuk ragyogtak. T? eggel hiába türelmetlen- kedett Hilda. Katalin még tíz órakor sem jelentke­zett, ellenben tizenegy óra fe­lé Marosi érkezett kotorászni Katalin fiókjában. — Jó, hogy itt találom, drá­ga kartársnő, Katalinka elre­— Búsulunk, búsulunk, és nem dolgozunk? Induljon csak maga is, kedves, mert még le­fogy ... Hilda jobbnak látta ki ugrani az ajtón. — Durr! — csattant nagyot a bezáruló ajtó. Katalin elszé- gyellte magát. Egy iratnehezék nagy zuhanattal toppant a padlóra. — Hát itt tartunk, már vi­selkedni sem tudok — mondta maga elé Katalin, aztán fel­állt, kinyitotta táskáját, bepú- derezte könnyáztatta arcát, majd rúzst kent a szájára, de a ciklámen színű zsiradékot le is törölte, ezt gépiesen csele- pült Kálmánja után, az édes- kedte — Kálmán nem szerette anyja hozta be a kulcsokat, és a festett szájat. Indult az ebéd- valami kimutatást ajánlott fi- lőbe. gyelmembe, ami Katalin kar­A z asztalok közt már csak szerint igen. sürgős, de ketten lézengtek, azok ennél is sürgősebb volt az uta­zás, úgy látszik, még sem el­adó a fátyol. is indulni készültek, — és ő mégis messze tőlük — a sa­rokban telepedett le. Később Marosi jött be, s mikor észre­vette Katalint, szája a vigyor- tól fülig húzódott, és kellem- kedve mondta: — Ó, intézetünk egyetlen fér leségjelölt je egyedül..., és máris tolta székét Katalin resztette. mellé, azután úgy tett, mint­ha leülés közben véletlenül ül­ne nagyon közel Katalinhoz, és hozzá is ért. Katalin megráz­kódott, de nem szólt semmit. Marosi mentegetőzött. — Bocsánat, drága Katalin — és a szeme rávillant a lány gyűrűtlen ujjára. Sajnálkozó, del azért kárörvendő hangon folytatta: — Hát mégis igaz, amit a verebek csiripelnek? Tessék elhinni, okosan, nagyon okosan tette, mit is keresne egy budai lány Csömötén? ... — Csöndöle! — javította ki Katalin. — Hát nem mindegy az? Ez is sár, az is pocsolya, és se hangverseny, se tánc. El kell adni, drága kartársnő, úgysem divat már a hosszú fátyol — bizalmaskodott Marosi. Katalin nem válaszolt. Né­mán kanalazgatta a levest, majd hirtelen felállt, és kiro- hant a teremből, pedig már hozták a következő fogást. Ma­rosi kerekre nyílt szemmel bá­mult utána, de hivatalos idő után már ott járt-kélt annál a villamosmegállónál, ahol az­előtt Kálmán szokta várni Ka­talint. A leány most gyalog in­dult el a virágba boruló fák alatt, ahol a közeli óvodából kisereglő apróságok zsivaj og­— Miket beszél maga, mi nem eladó? — mondta Hilda, de Marosi nem válaszolt, szé­kében hátradőlve hintéztatta magát és szemét Hildára me­Szovjet monográfia Munkácsy Mihály műveiről A moszkvai Iszkussztvo ki­adónál megjelent Lilia Aljesi- na szovjet műtörténész Mun­kácsy műveiről szóló monográ­fiája. A szerző Munkácsy festmé­nyeit a magyar és az európai képzőművészet történetével szoros összefüggésben tárgyal­ja, és átfogó képet nyújt egyes európai országok művészeti életéről a múlt század hatva­nas-kilencvenes éveiben. Aljesina mint következetes realistát és a kompozíció nagy­mesterét jellemzi Munkácsyt. Hangsúlyozza, hogy RjepiUj Antokolszkij és Sztaszov igen sokra értékelték Munkácsy al- ■ kotásait. A szerző elemzi Mun- kácsynak a magyar realista művészet további fejlődésére gyakorolt hatását is. A könyv 69 illusztrációt tar­talmaz.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom