Somogyi Néplap, 1960. június (17. évfolyam, 128-153. szám)
1960-06-26 / 150. szám
SOMOGYI NÉPLAF 4 Yasárnap, 1960. június 26. Megnyergelték a technikát Érdemei fölsxedui • • • Megjegyzések az iparitanuló-iskola A Kaposvári Iparitanuló Iskola 500 diákjából a többség megnyergelte a technikát, azaz olyan eredményt ért el, amilyet a társadalom ma joggal elvár. Elég végig nézni azokat az ötletdús eszközöket, gépeket, melyeket a fiatalok készítettek, s megállapíthatjuk, hogy Kiíródj László, Nyúl Tibor, Farkas Imre, Friedrich Béla, Mészáros István, Horváth István, Laid János, Gősi János — és még folytathatnánk a sort — valamennyien tudják, hogy ha a szakmát el akarják sajátítani, akkor nemcsak az iskolának, a szülőknek, hanem elsősorban önmaguknak kell ezért alaposan megdolgozniuk. Végképp sutba kell dobni azt a maradi nézetet, hogy ipari tanuló lehet bárki, aki másutt nem felel meg, akinek nem megy a tanulás. ■ A vizsgabizottságok ezt állapíthatták meg: fiataljaink többsége helytáll a műhelyben és az iskolában. A vizsgákon azonban az is kitűnt, hogy jó néhányan nem készültek fel alaposan. Így egyik-másik szakmában aránylag sokan megbuktak. Ez egyrészt abból a téves nézetből fakadt, amit már fentebb említettünk. Vagyis: több ipari tanuló nem hajlandó tudomásul venni, hogy az iparitanulóiskolában és az üzemben ma már magasak a mércék, és elérésükhöz odaadó munka kell. A tananyagot, a vizsgatételeket központilag dolgozzák ki, szem előtt tartva az iparitanulóképzés általános színvonalát. Idős szakemberek megvallják, hogy egy mai harmadéves ipa. ri tanuló több tárgyi tudással, szakképzettséggel rendelkezik, mint amennyit hosszú évtizedeken át ők szereztek. Ennek így is kell lennie. Mert hol vannak ma már a fogaskerekes, váltós esztergapadok? Helyükre modem automatagépek kerültek. Ezekhez pedig jó irányítókészségű szakemberek kellenek; A ma ipari tanulójának rajzról kell dolgoznia. Ügy kell leolvasnia a rajzról a teendőket, hogy ne csak a feladattal legyen tisztában, hanem azt is tudja, milyen anyagot kell felhasználni. Helyes tehát, hogy az iparitanulóiskola tanárai és a vizsgáztatóbizottságok szem előtt tartották a követelményeket, és elvtelen engedményekkel nem rontották a szakképzés szintiét még több bukás árán sem. Számoltak azzal, hogy üzemeink fokozni akarják a termelékenységet. Ehhez oedig csak jó szakemberek sr"f,v,-tík hozzá a gyárat, nem r’—nnlr akik a vizsgán a k1'tű•’''** idő kétszerese alatt sem iem képesek a vizsgadarabokat elkészíteni. Az iskolának természetese^ az elméleti tudást is el kell plántálni a tanulókban, s álta- ’ános műveltséget, is ke1! adnia. Vajon nyugodt lelkrsmerette1 tovább engedhetö-e az a Is1 éves miklósi fiatalember, aki mindössze annyit tud történelemből a fasizmusról, hoev abban »szenene volt valami Adolfnak is?« Nem engedhető' tovább. Egész embereket képeznek az ioaritanuló-iskolá- ban, s egyformán fontos a szakmai, erkölcsi, politikai nevelés. Egv 50 személyes autóbusz kerekét eev kicsi csapszeggel biztosítják be. Vaion ki merné a vizsv-m átengedni azt az ioari tanulót, aki hanyag. felületes? Esetleg elmulasztja megnézni, van-e csao- szeg az autóbusz kerekén, és néhány kilométerrel odébb hanvagsáeáért 50 ember fizet az életével? Az iskola heti 15 órája azonban nem elég az inari tanulók képzéséhez. Szükség van az üzemek, a mesterek és a szülők segítségére is. Üzemeink a törvények szellemében járnak el. megtartják a rend el eteket. Talán arra kellene még töbh gondot fordítaniuk, hogv sokoldalúbb legven a kénzés. Érthetetlen. hogv a kitűnően fölszerelt Csurgói Faipari Vállalat tanulói közül olyan sokan megbuktak. Persze sokkal több bai van ^ képzéssel, a szabglvok megtartásával a kisiparosoknál. Tóth József siófoki kisiparost azért jelentették fel nemrég. Mit játszik a mozi? A Moziüzemi Vállalat nagy gondot fordít arra, hogy a közönség idejében tájékozódhasson a filmszínházak műsoráról. Képünkön: Balaton- lellén, az országút szélén álló táblára ragasztják a feliratot tájékoztatásul, hegy a község két kert mozijában milyen filmeket vetítenek. & Megnyíltak a SZOT gyermeküdülői (Tudósítónktól.) Június 21-én végig a Bala- ton-parton megnyitották kapuikat a SZOT gyermeküdülők. A délelőtti órákban kü- lönvonattal mintegy 800 leány és ugyanannyi fiú utazott a déli oldalra. Először Balaton- szabadiban állt meg a különvonat. Itt majdnem 500 leány szállt le várakózásteli . izgalommal, és sietett az átalakított, újonnan festett üdülőbe. Az idén épült ki az új parti rész: eltűnt a nádas, így tágas fürdőtelepe van a gyermekeknek, és a nagy gyepszőnyegen vígan napfürdőzhetnek, játszhatnak. Zamárdiba, illetve Szántódra több mint 500 fiú került. A kisebbeket az épületben helyezték el, a felsőbb tagozatsakat sátortáborban. A sátorhelyek igen népszerűek, s bizony a kisebbek közül nagyon ■okán kérik, hogy ezekben lakhassanak. Hasonlóan jó a gyerekek elhelyezése Balatonlel- lén is, ott ugyancsak újonnan festett szobák, fehér ágyak várták a gyermekeket. Szabadságtelepre és Balatonmária- fürdőtelepre 200—200 leány került. A gyermekek két hetet töltenek az. üdülőkben. A cél elsősorban az, hogy pihenjenek, felfrissüljenek. Változatos sport- és kultúrműsor teszi változatossá a tábori életet. Kirándulások, előadások, sportversenyek, tréfás játékok, elsősorban azonban fürdés, pihenés tölti ki a gyermekek idejét. Két hét múlva tábortűzzel búcsúznak a Balatontól, hogy átadják helyüket az újabb csoportoknak. Az idén az elmúlt évivel szemben mintegy másfél ezerrel több gyermek nyaralhat a déli oldal SZOT gyermeküdülőiben. munkájához mert nem adott elég időt a tanulónak a vizsgaremek elkészítésére, s- szabályellenesen dolgoztatta. De ez már csak akkor derült ki, amikor vizsgaanyaga kritikán alulinak bizonyult, s a szülők emiatt felháborodtak. Vajon nem derült volna ki ez előbb, ha a szülők jobban tartják a kapcsolatot az iskolával? A szülők 70 százaléka nem fordít elég gondot gyereke előmenetelére. A szülői értekezleteken éppen azok nem jelennek meg, akiknek a gyermeke rosszul tanul. Nem ellenőrzik a fiatalok otthoni munkáját. Az iskola sokat fárad ugyan a gyerekek neveléséért, de ehhez a szülők segítsége is kell. hiszen kettőn áll a vásár. Ha az iskola és a család kapcsolatát sikerült volna szorosabbra fűz. ni, bizonyára kevesebben buknak meg. Az idén megint sokan jelentkeztek ipari tanulónak. Megnőtt a szakmák tekintélye. Nyílván a legjobbakat fogják kiválasztani közülük. Ezért fölösleges és helytelen az, amit néhány szülő tesz, amikor mindenáron olyan szakmára akarja kényszeríteni gyermekét, amelyhez se kedve, se képessége nincs neki. A fiatalok válasszák ki, melyik szakmát szeretnék elsajátítani Es ha felveszik őket ipari tanulónak, álljanak melléjük. Tartsák kézben őket, ellenőrizzék munkájukat. Az idén is elhelyezik az ipari tanulókat. A Ruha- üzem pl. addig nem vesz fel betanított munkásokat, amíg a varró-szabó szakmában el nem helyezik a végzett ipari tanulókat. Tehát nemcsak a tanulási idő alatt áldoz államunk a szakmunkásképzésre sokat, hanem utána te gondoskodik a fiatalokról. Érdemes tehát mindent megtenni azért, hogy jövőre még jobb legyen a vizs. gaeredmény, és azok is meg- nyergeljék a technikát, akiknek ez az idén nem sikerült. Szegedi Nándor A megyei tanács mezőgazda- sági osztályán alátámasztják azt, amiről nem szakemberek is sokat beszélnek: sok gyümölcs vész kárba. Jóval többet lehetne hasznosítani. Csak az első osztályú Nemcsak Somogybán, hanem országosan is így van ez. Az a szokás ugyanis, hogy a gyümölcstermésnek csak egy részét viszik piacra, külföldre pedig természetesen csak első osztályú gyümölcsöt szállítanak. Egy-egy termő időszakban jól szemlélteti ezt akár a zselicségi szilva, a csurgói járási alma és körte, akár öt- vöskónyi gazdag gyümölcstermő vidéke. Aránylag kicsi az a mennyiség, amely külföldre megy, s amelyet a MÉK felvásárol. A többi jórészt ott rothad a fák alatt. Senki sem törődik vele, mert úgymond azt sem éri meg, hogy felszedjék. Egyetlen határszemle is bizonyítja, hogy a hulló gyümölcs tetemes része annak a mintegy 400 vagon szilvának, 100 vagon kajszinak, 380 vagon téli almának, amely évenként átlagosan terem. A szilva bizonyít Egyszer valakinek eszébe jutott, hogy szilvát aszaljon, és azt megkóstoltassa külföldi kereskedőkkel. Azok azt mondták, hogy ez remek, és küldjünk belőle, átveszik. Nos, azóta többi közt Nagyatádon is aszalnak szilvát, de keveset. Pedig az aszalt szilva olyan exportcikk, amelyhez nem kell első osztályú gyümölcs. De ne álljunk meg a szilvánál. Németh Sándor, a tanács egyik közgazdásza és Hámori A. Ferenc gyümölcstermesztési előadó számokkal bizonyítja, hogy az emberek az elmúlt évekhez viszonyítva jóval több gyümölcsöt és zöldségfélét fogyasztanak, mint ahogy az is tény, hogy a vásárló közönség megkedvelte a különböző gyü- mölcsleveket. Hogyan lehetne még több és olcsóbb gyümölcslevet előállítani éppen a rothadásra ítélt gyümölcsből? Nagyatádon vagy másutt? Szakemberek véleményét tolmácsoljuk, amikor leírjuk: korszerű gépekkel felszerelt, gazdaságosan termelő gyümölcslé-készítő üzemet kellene létesíteni. Ezzel a hulló és az első osztályú gyümölcs közötti árkülönbözet csökkenne, tehát érdemes lenne összeszedni a hulló gyümölcsöt. Persze, ha olyan üzem működne a megyében, ahol nem első .osztályú gyümölcsöt is átvesznek, bizonyára nem kellene megvárni, míg a hulló gyümölcs rothadni kezd. Természetes, hogy az aszaló és gyümölcslé-készítő sem tud rothadt terméket feldolgozni. Egy szó, mint száz, lenne értelme szilvaaszalók és gyümölcslé-készítő létesítésének. De hol? A Nagyatádi Konzervgyár vezetői szerint az üzem kapacitásának bővítésével lehetne gyümölcslevet készíteni, az aszaló bővítésével pedig több szilvát aszalni. Szóba jöhetne a szállítási költség csökkentése végett több körzeti, aszaló létesítése. Gondolhatnánk arra is, vajon nem lenne-e gazdaságos, ha a Kaposvári Szikvízgyár kapná a gyümölcslé-feldolgozó üzemet. Itt mindjárt palackozhatnák is a gyümölcslevet. Mindez persze csak ötlet, elképzelés, javaslat. Gazdaságos- sági számítással még nem tudjuk alátámasztani. Ezért jó lenne, ha a megye szakemberei összeülnének, és megvitatnák, hogyan használhatnánk ki legjobban az említett lehetőségeket. Mert különösen nagy perspektíva áll a gyümölcsgazdálkodás előtt, amióta termelő- szövetkezeteink gyümölcsöst telepítenek. Az ötvöskónyi Aranykalász Termelőszövetkezet már rájött erre a lehetőségre, és kérte, segítsék hozzá ahhoz, hogy szilvát aszalhasson. Nos, ebben nemcsak őt kellene támogatni. A hulló gyümölcs legkorszerűbb hasznosítását ki kellene terjeszteni az egész megyére. Megérné! £ Nágocs és Miklósi között 63 elöregedett telefonoszlopot cserél ki Szive Imre munkavezető irányításával Deli József és Stéger Lajos. MOLESZTÁLÁS? — Már megint molesztálnak! Mindennapra jut egy ellenőr. Nagyon unom, itt is hagyom ezt a kócerájt — fakadt ki a bogiári Vadvirág Vendéglő vezetője, Kelemen Pálné, amikor az Állami Kereskedelmi Felügyelőséggel, a Megyei Népi Ellenőrzési Bizottsággal megjelentünk nála. Molesztálás? Sok ezer ember, köztük rengeteg külföldi üdül a Balaton partján. Nyugodtan, bosszankodás nélkül szeretnének pihenni valamennyien. A tapasztalatok sajnos meggyőzően bizonyítják, hogy a gyakori ellenőrzésre, a »molesztálás«-ra bizony nagy szükség van. Mérleg nélkül — találomra Három, nem egészen frissnek tűnő sült halat választunk ki a Vadvirágban. Az üzletvezető rápillant a halakra, s már mondja is az árakat: az egyik 2 forint, a másik kettő 3 forint. Mérleg nincs, lemérni nem tudja. Másutt mérjük le, és a három hal súlya csak 15 dkg. A sült hal kilója 21 forint, így 1,85 forinttal csapott be bennünket. — Nem ad a vállalat mérleget, nem mérhetem meg, ki is dobom az egészet — védekezik az üzletvezető. Ez nem megoldás. Vagy adjon a Somogy megyei Vendéglátóipari Vállalat mérleget, vagy lemérve — a súly feltüntetésével szállítsa ki a halat a vendéglőkbe. Mert így bizony csak a vendég károsodik ... Igénytelenség Kiskrajcár a neve a 7-es főútvonal mentén levő egyik vendéglőnek. Bizonyára a parányi, raktár nélküli helyiségről kapta ezt a nevet. Azonban az üzletvezető, Horváth Gyuláné saját magával és a tisztaság elemi követelményeivel szembeni igénytelensége még ennél is kisebb. Piszok, rendetlenség, kosztól ragadós likőrös üvegek, vígan lakmározó legyek — ez jellemzi a vendéglőt. A vakolat hullik, festetlenek a falak Az üzletvezetőnek kellene saját magát és a vendégeket annyira becsülnie, hogy amennyire lehet, tisztaságot teremt... S amikor erre figyelmeztettük, egyebek között ezt mondta: — Ne kínozzanak... Ilyen körülmények között nincs kedvem dolgozni! Tízforintos tévedés — Nézze meg még egyszer a számlát, nincs-e tévedés! — Marosi György, a fenyvesi Vigadó fizetője számol, ellenőrzi a tételeket, s mint akinek nyugodt a lelkiismerete, kijelenti: — Rendben van, kérem... Pedig tévedett. 26,80 forint helyett 38,80 forintot számolt. A salátát 80 fillér helyett 8,80 forintért számította, s összeadás! hibát is vétett. — Éjjel utaztam, álmos vagyok, s az ember tévedhet — ez volt a véleménye. A Vendéglátóipari Vállalat ellenőrei itt is, másutt is jobban nézzék meg az ételek kalkulációit. A levesért 2,65 forint helyett 2,90-et, a salátáért 65 fillér helyett 80 fillért kértek. Igaz, néhány esetben 1 forinttal, 90 fillérrel kevesebbet is kalkuláltak a kelleténél. Mindkét végleg káros. Egyik a vendégre, másik a vállalatra. Nem beszélve a felszolgálók figyelmetlenségéről. Vagdaltat kértünk burgonyával, erre tökfőzelékkel hozták, majd hoztak helyette burgonyát, melléje pörköltet. Fagylalt helyett hab * A fenyvesi cukrászdában kért fagylalt úgy folyt, mint a híg lekvár. Látszott: vagy nincs megfagyasztva, vagy egyéb baj van vele. Egyéb baja volt. A cukrász, Ungári György habosra kevertette ki — állítása szerint azért —, hogy jót tegyen az utcai árussal, többet kereshessen. Így minket is, másokat is becsapott. A kétforintos vaníliafagylalt 10 dkg helyett csak 7,5, a négyforintos citromfagylalt pedig 20 deka helyett csak 13 deka volt. Harminc deka fagylaltnál 9,5 deka súlycsonkítás, azaz 1,9 forintos csalás. Keresett az utcai fagylaltos, jól járt a cukrász, a vendég pedig fagylalt helyett ehetett habot... Figyelmetlenség Megrendeljük az italt a földvári motelben, s várunk. Kellemes a Tabányi-zenekar muzsikája, kedvesek a táncoló párok, szokatlan a különböző nyelvek okozta hangzavar, s figyelmetlenek a pincérek. Régen vége a zenének, vége a szünetnek, megkezdődött a következő tánc is, a felszolgálónő azonban még mindig nem hozza az italt. Pedig többször is elment mellettünk. Felvett jó néhány új rendelést, talán azokat is elfelejtette, s mikor vagy huszonöt perc eltelte után szóltunk, akkor jött rá, hogy megfeledkezett rólunk. Sok száz ember fordul meg esténként a motelben. A felszolgálók figyelmesek, udvariasak a külföldi vendégek iránt, de az sem mindegy, hogy a mi dolgozóink milyen véleménnyel távoznak a földvári motelből. Büntessék meg a csalókat Siófokon a Balaton Cukrászdában a vezető felesége kijelentette: — Azért kevesebb a felszolgált rum, mert az ellenőr leivott belőle. — Ez nem igaz. Ráadásul a rum 60 helyett 39,7 fokos volt. A vezető, Fodor Jenő 500 forint büntetést kapott. A leilei Hangulat Presszó vezetője, Pető József- né is megérdemelte a 200 forint pénzbüntetést, mert az általa kimért rövidital kevesebb volt, s 1,30 forinttal csapta be a vendéget. Mit várjunk iákkor a felszolgálótól? Sokan különböző mesterkedésekkel a nyáron akarják megkeresni a télire valót is. Ezeket szigorú büntetéssel lehet csak jobb belátásra bírni. Ahol pedig maga a vezető csal, rossz példát mutat beosztottainak, azonnal le kell váltani, s helyébe olyat állítani, aki megtartja és megtartatja a szocialista kereskedelem, vendéglátás szabályait. Persze nemcsak hibákat találtunk. A fenyvesi Fűzfából, a bogiári Gyöngyvirágból, a má- riai Pillangóból, a 226-os fo- nyódligeti Ajándékboltból, a fonyódi strand mellett levő gombából és a Hullám Vendéglőből megnyugodva távoztunk. Példájuk azt bizonyítja, hogy gondosan, körültekintően, hiba nélkül is lehet dolgozni. Szalai László
