Somogyi Néplap, 1960. június (17. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-26 / 150. szám

Vasárnap, 1960. június 26. 3 SOMOGYI KÉPIiAP Leltározzuk a rendetlen majort VAN-E ÉRTELME? — Nézd, itt a fényképtéma vagy teljes pusztulását a ka- ronalevél és 4 tövisborona tar­— mondja egyikünk, amint rámban. lozik még a felszerelések közé. megpillant egy különös épüle- — Csináld meg a felvételt — 2 lógereblye 1 benzines hordó tét Miklósiban. Közelebb‘me- hangzik a buzdítás majd a h közülük’ egy szét­gyumk, majd a helyszínre erve szövegben ismertetjük a nyári 6 _ . . . látjuk, milyen ötletes létesít- szállás leltári adatait. szedett állapotban — egészíti ki meny ez. Fészernek tűnik, fa- Valóban, kezdjük is felírni, a listát. (Az itt felsorolt tár- oszlopok tartják a kátránypa­pír borította deszkatetőt. L ala- , kú létesítmény, keleti és déli oldala nyitott, nyugati és észa­ki hátsó oldalát pedig nád- és szalmafonattal zárták el. Szarvasmarhák nyári szállásá­nak kiválóan alkalmas. Érde­mes volna lefényképezni, s ké­pét az újságba tenni, hadd is­merjék meg mások is. — Fényképezni? — kérdi másikunk. — Előbb rendet kel­lene itt teremteni — teszi hoz­Valóban, mit mutatna a kép? Az épület látszana, ám a szál­láson csak nyolc borjú fekszik, és egy tehén álldogál. A szom­szédos karámban kilenc üsző és tehén kérődzik.' Azokat is a isss gyak egy része a képen is lát­ható.) — Fiatalember, legyen szí­ves, álljon meg egy szóra! — kiabálunk az úton haladó ke­rékpárosnak. — Melyik szövet­kezeté ez a kis major? — A Vörös Csillagé. — Nem látta a tsz vezetőit valamerre? — Az agronómus az előbb ment el itt a falu felé. Éppen búcsúpillantást ké­szülünk vetni a rendetlenség és gazdátlanság eme dicstelen fészkére, amint visszatekintve újabb fotótéma szúr szemet. Kattan a fényképezőgép, s meg­örökíti a dugába dőlt lajtot. Négy kerekéből három hiány­zik, az alsó rész korhad, a tartály oldalra fekve alussza régi, régi álmát. Nem volna szüksége rá a szövetkezetnek? Nem ómé meg kijavítani? Ezt is és sok más egyebet is meg akarunk kérdezni a tsz vezetőitől. Az iroda zárva. A járókelők küldözgetnék ben­nünket ide is, oda is. Az "elnök azonban nincs se otthon, se a hegyen, se a borbélynál. Ke­ressük, de nem találjuk. Pedig jászlaikhoz kellene vezényelni, mi mindent láthatunk itt. A hadd látsszák az összes állat a jászolkarikák száma: 42. Az képem egyik sarokban négy zsák da­Nem jön senki. Mi a szövet- ra, öt üres zsák pedig a já- kezet vezetőinek távollétében szolba dobva, nem vállalkozunk a jószág be- Távolodunk, jobb lesz távla- kötésére. S ha bekötnénk is ti képet csinálni. Folytatjuk a az állatokat? Alikor is csupán leltározást. A fészer alatt 2 egy részük látszana, mert két vetőgép — egyiknek fatalpa a nagy halom trágya étotelenke- földbe süllyedt, s rothad-, az- jó jeft volna meghallani a vé­dik a marhaállások tőszóm- tán 2 lókapa, 1 eke és 1 töltő- leményét 6t magát p^g lefo_ szédságában. eke. Egy kazal idei lucemasze­Mit tegyünk hát? Kockázatos na fedetlenül, mellette egy bog- tografalm, s fényképét közölni dolog volna a karámot kinyitni, lya tavalyi jól megfeketedett az újságban, csupán e szűksza­hátha valamelyik fürge üsző lóhereszéna, majd pedig egy vú szöveggel: »Brunner Ferenc nekiugrik — a vetőgépnek. szénakazal-maradvány. Kazal tsz_etaök arcképe. Mert az is van itt: rozsdásan, oldalának támasztott borona­elhagyottan várja jobb sorsát rúd, szanaszét heveiésző 13 bo- Kutas—Grábner jó dolog, persze csak ak- $ kor. ha eevrp tnhh »mKorrt +,,, Ji Hivatásomnál fogva gyakran megfordulhatok különböző ren­dezvényeken, tanácskozásokon, értekezleteken. Ez utóbbiakat — azt gondolhatná valaki — rendkívül unalmas végigülni, fárasztó és értelmetlen mind­azoknak, akiket közvetlenül nem érint a dolog. S bár való­ban nem szórakoztató jelle­gűek ezek a megbeszélések, mindig öröm hallgatni az em­berek felelősségérzettől átha­tott szavát, kezdeményezését, bírálatát. Nagyszerűen jut ki­fejezésre ilyenkor a megválto­zott társadalomban magasra nőtt munkás, paraszt és értel­miségi egy egész országra ki­terjedő féltése, gondoskodása, részt vállalása közös ügyeink­ből ..;' Van, amikor érdekes »felfe­dezéseket-« tesz az ember, s most éppen egy ilyenről aka­rok írni. Talán csak annyiban érdekes, hogy mindenki be­szél róla, észreveszi, látja, és mégsem változtat rajta. »Felfe­dezés« meg azért, mert a sta­tisztikák valahogy másként árulkodnak társadalmunk szer­vezettségéről, mint amit való­ban tapasztalhatunk. (Elné­zést a statisztikusoktól, nem ők tehetnek róla!) Hogy társadalmunkat magas fokú szervezettség jellemzi, ezen senki sem vitatkozhat, mert érveit tények sorozata foszlatná semmivé. Az is köz­tudomású, hogy nálunk a dol­gozó emberek bevonása közös ügyeink intézésébe nem. szó­beszéd, hanem élő valóság. No de éppen itt jön a ta­pasztalás. Nézzünk csak körül a különböző értekezleteken, fi­gyeljük meg az arcokat. Olyan gondolata támad az embernek, mint tavasszal, amikor szinte óralapként látja maga előtt az évszakok változását, s határo­zottan tudja, hogy nyár követ­kezik, utána ősz és tél. A nép­front-értekezleten például 'könnyűszerrel!, megállapítható, hogy a felszólalók közül töb­bet viszontlátunk majd az MSZBT. a pártbizottság, a mű­velődésügyi osztály tanácskozá­sán is. Találkozunk vele eset­leg a városi tanács v. b.-ülésén, a Magyar Honvédelmi Sport- szövetségnél és még sok he­lyen. Bizottságokban nem szűköl­ködünk, sok elnökség, sok fe­lelős van. Ez önmagában na­BERKESi ANDRÁS « (66) Mikor kinyitotta szemét, ke- Az angoloknál például a leg­— Értettem — mondta Koc­ka, — Te itt maradsz? — Igen — felelte az alezre­^kor, ha egyre több embert tu­dunk bevonni közös ügyeink ^intézésébe, ha egyre szélesebb összefogást % körű társadalmi des. — Mindenről azonnal & .‘^biztosít ez a jó értelemben tesítsetek. Hajnalban B—19-es-g szervezettség. nek is meg kell érkeznie. Ta­lán tud valami közelebbi ada­A könnyebbik megoldás (azonban az, hogy ismerünk tot adni. Krasznai is itt var néhány 3° képességű, a közért , , . . .. . _ , már az országban de r.yoma-*^szívesen, örömmel munkálko­resztben álltak az utón. A Cit- nagyobb kitüntetésnek számit ^ f Olajost keri-ídó embert. Minduntalan őket roen hátsó lámpa! mar par az, ha egy angol állampolgár a ^zett. bzo m e ^ Aválasztjuk, felkérjük megbíz­száz méterről világítottak... titkos szolgálatnak segíthet. De 011 az FB 80- - - - vécém. f^zuk, s úgy ellátjuk különböző TIZEDIK FEJEZET ugyanez van más országokban is.. i — Tudom, Gézám. És sokkal könnyebben menne a Este tíz óra lett, mire Koc- mi munkánk is... talán keve- _ k áék visszajutottak az osztály- sebb hibát is követnénk el, ha . . ra. A főhadnagyot nagyon bán- mindenki így gondolkodna. — . ,gy ' tóttá a kudarc. Cselei is meg- És Géza mindenáron segíteni Cselei elgondolkodva ült író-g feladatokkal, hogy fejük fölött asztalánál. Egy óra múlva Koc ' ka jelentkezett telefonon. — Halló! — kiáltotta a a fiú. —, Szegedi doktor eltűnt a lakásáról. Le-. döbbent, amikor végighallgatta akart. Kivette szabadságát, és 11-= w a fiú jelentését, és Olajosra munkához látott. Vajon most BgyeMen iratot sem talá,tunk' gondolt. Korholta önmagát, hol van? — Frédiék — Sónyi hogy ilyen veszélynek tette ki Éva, Vildmann esetét ismerve a fiatalembert. Még akkor sem — nem sokat teketóriáznak. enyhült önvádja, amikor eszé- Ha érdekük úgy kívánja, ke- — A lakók szerint az már] be jutott Olajossal legutóbb gyetlenül gyilkolnak is. Márpe- tegnap elutazott, folytatott beszélgetése..: — dig Frédi tudja, hogy Géza Cselei kedvetlenül tette le a; Ugyan, Béla, ne aggódj. Ne- nem unokaöccse Vildmann- kagylót. Fel-alá járt a szobá­kéin kötelességem, hogy segít- nak. Az is biztos, hogy a fiút ban. — Mégis úgy lesz, aho- sek. Ha ti nem veszitek igény- elrabolta, mert különben Géza gyan gondoltam — villant át mar-már összecsap a hullám. A másokban rejlő érték parla­gon hever, s a »kiválasztottak« vergődnek tengernyi gondjuk közepette, szinte még alvásra Mindent elégetett. Ellenben a5sem mairad idejük ... rádióadót megtaláltuk. — És a felesége? — A lakók szerint az ( Vezető értelmiségi kádereink jköréböl sok példát sorolhatnék, »ezúttal azonban elég lesz há- iram. Várkonyi Imre elvtárs, a (Berzsenyi iskola igazgatója (funkcióival kezdem, talán nem (lesz unalmas a felsorolás. ö (egy személyben pontosan tíz be elvtársi segítségemet, ma- beleavatkozott volna a tűzharc- agyán. — Frédinek valahol van*mCff'J!'f;'at<*s‘'GÍ gyürkőzik, vala­—»— — TI— r . 1. i* rl Kn 1\/TÍt.-/v1 vs/wvs 4>aI4-a n — . , . . m 11- - - h N n GDiTD QCfoKo n 4’1 gánemberként fogok nyomozni, ba. Mivel nem tette, az arra még egy titkos lakása, más név mert érzem, hogy azon a fiún mutat, hogy Frédiék ártalmat- alatt. Biztosan odavitte Olajost, segíteni kell. Vedd tudomásul, lanná tették. Most egy teendő £s ez csak villa lehet, egy ma hogy én nem tréfából vagyok van. Minden erőt mozgósítani gános villa, ahova feltűnés nél­hány önmagában is szép, fele­lősségteljes, nehéz feladat. A ^ pedagógusszakszervezet me­gyei köznevelési felelőse, a kommunista. — Jó, jó, Gézám kell Olajos megmentésére. En- kül be tud vinni egy áléit em-5meg5rei ideológiai előkészítő .11, —11 n 11 _'1 e____i 11 11 . . t rr> vofő n-MC11-1 -1 «J* e — nyugtatta ő akkor a felhé- nél fontosabb dolog nincs, vült fiút —, ez rendben is van — Kocka — szólalt meg az ígv. De s\ügy_nagyon vészé- ale2red€s. _ Az egész OKUJyt Azonnal meg kell lyes. — Sohasem fogja elfelej- teni Géza csodálkozó tekintetét. rlacl-oztasd. Kevés ember szemében látott jpdítaim a nyílt nyomozást. vezető propagandistája, a váro- tsi úttörő-elnökség tagja, az í; úttörők újságíró szakkörének vezetője, a Honvédelmi Sport­ajtón. Egyedül volt otthon, mert^i:övets0g 7árosi nevelési fele­nővére hazautazott falura. A"5lose’ a vároí* nepfront-bizotí­bert. * * * Eszter már lefekvéshez ké-5 szülődött, amikor csengettek az annyi őszinteséget, annyi em- fzegedi doktort tartóztassátok t - UfeMadta lGvo-rs-m<sas tagja, a városi tanács mel­berséset, mint akkor Géza le> a rendőrséggel vegyétek fel SSoiSf&3lett működő Pedagógiai bizott­i. a kapcsolatot. Meg kell találni magara kapta pongyoláját, es*ság vezető;je a gépkocsit, Talán Szegedi val- 82 altohoz ment. szemében. — Azt mondod, ve szélyes? — kérdezte Géza. , - _. „ , . , , No és? Nekünk csak veszély- !ani f°6- A gépkocsin keresztül — Ki az? — kerdezte a megyei nép­művelési módszertani tanács tagja, emellett még tanít is a télén feladatokat szabad végre- Pe^S gombolyíthatjátok a fo- rongva. Mióta Istvánnal az az jlevelező tagozaton, sőt — iro­hajtani? Szóval kár erről olyan sokat beszélni. Ha nem lennék kommunista, akkor is mint állampolgárnak kötelessé­gem lenne, hogy segítsem a munkátokat. Nézd, Béla, én I nalat. Az Éva lakásán levő eset történt, nyugtalan és ide- embereket figyelmeztesd, hogy esetleges tűzharcra készülje- _ ________,___ n ek fel. Ügy látom, Frédi nem — Krasznai István — hallót-^ megbízásnak! Azt adja meg egykönnyen magát. A ta az ajtón keresztül a tompa,^egyszerűen lehetetlen Holub-villánál csak Mikit elfojtott hangot. hagyd kinn, a többieket is •okát olvastam már életemben, vond be a nyomozásba. — Folytatjuk — nikusan hozzátehetném — mel­lesleg iskolaigazgató. Felsorol­ni is sok, hát még eleget tenni hiszem, Maga * mondja, hogy kettővel még ^megbirkózna valahogy, de így ‘■semmire sem marad ideje.., Van aztán olyan ismerősünk, akinek tehermentesítéséért már a megyei pártbizottságnak kellett síkraszállni. Íme Ko­csis László elvtárs, a Hámán Kató iskola igazgatójának pél­dája. Nemrégiben mentették fel öt különféle funkció alól, s a következők maradtak még: a TIT félfüggetlenített titkára, a megyei pártbizottság tagja, a KISZ megyei végrehajtó bi­zottság, valamint az MHS me­gyei nevelési bizottságának tagja és iskolaigazgató. Így is maradt még lehetőség az éjsza­kai munkára, de arra is, hogy egyik-másik feladat megoldása elcsússzon, vagy egyszerűen el­maradjon, mert egy ember csak egy ember, akkor is, ha négyre, ötre való társadalmi funkcióval bízzák meg. Miért van erre szükség? Sorlhatnám Bakos Gyula, Halász Tibor példáját, Jorda- nics Józsefét, aki hirtelenében nem is tudja összeszámolni funkcióit, s hallottam Ecsy Lászlóról, a Cukorgyár főmér­nökéről, aki főhivatása mellett tanácstag, v. b.-tag, a MITE (tudományos egyesület) vezető­je, a TIT műszaki szakosztály országos választmányának tag­ja, a megyei műszaki szakosz­tály elnöke. Szólhatnék egyik­másik vidéki igazgatóról, pénz. ügyi és más szakemberről, de a »felfedezés« bizonyítására ennyi is elég. Végeredményben ismerünk a megyében jó néhány túlterhelt embert, s a másik oldalon te­mérdek olyat, akire ugyanúgy rábízhatnánk különböző dolgo­kat, legfeljebb a gyakorlat hiányzik még, s a szervezéssel akadna dolgunk ... Van-e érlelnie hát, hogy minden terhet — mely volta­képpen nem teher, de munká­val jár, s időt vesz igénybe — ugyanazoknak az embereknek a vállára rakjuk? Van-e értel­me, hogy megbízzuk őket, mert a név, a képesség már ismert, s így könnyebb dolgunk akad? Nincs, nincs értelme, minden­ki tudja! Pedig sorozatosan — a sikertelenség biztos tudatá­ban — tesszük ezt, hisz előre látható, hogy képtelenségeket várunk egyik-másik elvtár- sunklól. De ha már itt tartunk, nem kellene ahhoz pártbizott­sági határozat, hogy észreve­gyük a funkcióban vergődő ember gondjait. Hisz naponta találkozunk velük különböző értekezleteken, s tudjuk, érez­zük, hogy bizonyos tekintet­ben — éppen teljes értékű munkájuk biztosítékaként — mentesíteni kellene őket. A megoldás nem nehéz, csak bíz­nunk kell másokban is, kivá­lasztani a legalkalmasabbakat, s lehetővé tenni, hogy ők is részt vállalhassanak országépi- tő, társadalomnevelő munkánk., ból .-.a Jávori Béla Fiatalok a tsz-ben Az eső már régen elállt, az eget azonban még sötét fel­hők borítják. Vida Imre brigádvezető rövidnadrágban, mezít­láb állít be a tanácsházára Gelencsér József elnökhöz: — Alaposan megáztunk ... Át kellett öltöznöm, mert csu­romvizes lett a ruhám. Kénytelenek voltunk befejezni a munkát, hazajöttünk a mezőről. Hosszú disputa indul a kapálásról, a matadorozásról, a kazalozó megérkezéséről. , — Van-e fiatal a tsz-ben — kérdezzük. Vida Imre, a 25 esztendős brigádvezető szólal meg elő­ször: — Nálunk, a brigádban van a legtöbb... legény kevés van, leány annál több. Gelencsér elvtárs közbeszól: — Te vigyázz, ne értsük félre a fiatalok fogalmát. — Az igaz, hogy nálunk a 17 esztendős leány férjhez- menetele után már nem számít fiatalnak... — hagyja hely­ben Vida tanácselnök megjegyzését. — No, látod — így Gelencsér —, pedig azok is fiatal munkaerők! — Igaz is, a feleségem 22 éves. Vele együtt dolgoznak ba­rátnői, vannak vagy hatan... — Harminc személyt tudnék kapásból elsorolni 25 éven alulit — mondja az elnök. — Az én brigádomban fele asszony harmincon aluli! Nem számíthatom őket az öregek közé — jegyzi meg Vida Imre. A tanácselnök és a brigádvezető szavaiból az derül ki: a heresznyei Petőfi termelőszövetkezetben szívesen dolgoz­nak, maradnak a fiatalok. — Persze nem gátoljuk őket a tanulásban — magyarázza Gelencsér elvtárs. — Most küldtük el Csordás Ferenc KISZ- titkárt és Kálsec Imrét Pápára, a négyhónapos traktoros­képző iskolára. Már érdeklődtek azóta, lesz-e helyük, ha vé­geztek. Azt üzentük nekik: »Saját gépünk még nincs. Idő­vel veszünk ugyan egy Zetort, de addig is elintézzük a gép­állomással, hogy nálunk dolgozhassatok.« — Meg vagyunk elégedve a fiatalok munkájával. Csordás Rózsa, Győri Marika, Vida Éva, Pinterics Katika, Pápics Mar­git a legdolgosabb a lányok közül... Pápics Margit pl. zsá­kokat töltögetett és kötözött ma a krumpliszedésnél. Dereka­san megállta a helyét... A 14—15 éves fiúk is szorgalmasan dolgoznak. Tavaly járták ki az iskolát, most lovat vezetnek, tartják az ekét, sarabolnak, kapálnak. Győri Jóska, Pápics Pista, Pankász Ferkó, Gelencsér Jóska, Muzsek Imre, Migács Imre jár ki legtöbbet a mezőre — mondja a tanácselnök. Kuczkó József párttitkár sokat beszélget munka közben, munka után a lányokkal, legényekkel. Ez a foglalkozás nem marad hatástalan. Látszik ez a viselkedésükön is. Bár az elő­legosztás is hozzájárult ahhoz, hogy a fiatalok nem mentek el mind egy szálig a faluból, mégis inkább a meggyőző szó és a gondoskodás marasztotta őket odahaza. S esténként büszkén mondják szüleiknek: »Ma megint egy munkaegységet keres­tem.« A tanács igyekszik kedvében járni a fiataloknak. A kö­zeljövőben sakk- és asztalitenisz-felszerelést vásárol, ifjúsági termet rendez be a művelődési otthonban. Renget József tsz- elnök (ő is fiatal, hiszen csak 39 éves), megígérte, hogy zár­számadás után vesz egy televíziós készüléket a fiatalságnak. A napokban Győri Imre, Pápics Imre, Serbet Ferenc meg még néhány fiatal ezzel állt a tanácselnök elé: »Józsi bátyám, ré­gen nem volt bál. Rendezhetne egyet a sportkör.« A tsz-ben dolgozó fiatalok becsületesen megállják helyü­ket. Igyekszünk mindent megadni, hogy ne vágyjanak el in­nen, s hogy jól érezzék magukat idehaza. A sportbált is meg­rendezzük, hadd szórakozzanak — mondja Rengel elvtárs. Vida Imre lelkünkre köti, hogy a szorgos fiatalasszonyok nevét is jegyezzük fel, hiszen megérdemlik a dicséretet. Ele­get teszünk kérésének, s a legjobban dolgozók felsorolásával fejezzük be írásunkat. Pápics Imréné (Bregovecz), Hasznics Istvánná, Baross Istvánná, Cseh Jánosné. Begovics Mihályné, Serbet Ferencné munkája is hozzájárult ahhoz, hogy olyan szép a heresznyei határ. L. O, t

Next

/
Oldalképek
Tartalom