Somogyi Néplap, 1960. június (17. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-22 / 146. szám

Szerda, 1960. június 22. 3 SOMOGYI NÉPLAP A cséplőmunkások javadalmazásáról Tavaly hosszan elnyúlott a cséplés ideje. Az időjárás vi­szontagságai mellett a kellő szervezettség hiánya, a szövet­kezeti tagok nem megfelelő hozzáállása okozta a késedel­met. Magyaregresen például szeptember 20-án végzett a cséplőgép. Így aztán a cséplő­munkások szinte hónapokig nem tudtak mást dolgozni a közösben. Ezért helyenként a kelleténél később foghattak hozzá a kapások betakarításá­hoz, az őszi kalászosok vető­ágyának elkészítéséhez. A cséplés kései befejezése miatt tehát az egyéb tennivalókra is később került sor, másrészt a gabona minősége is romlott. Állandó csapatokat Most ismét a cséplés előtt állunk. A munka gyors elvég­zésének döntő előfeltétele a cséplőcsapatok összeállítása. Régi tapasztalatok tanúsága szerint eredményesebb a mun­ka, ha nem változtatják időn­ként a csapatot. Összeszoknak, gyakorlatra tesznek szert az emberek, megismerik a bal­esetvédelmi rendszabályokat, tehát a szemveszteséget a le­hető legalacsonyabbra szorít­hatják, a gépeket jól kihasz­nálhatják, és testi épségüket megóvhatják. Igen ám, de he­lyenként azt mondják: „Én nem megyek a gép mellé, mert ott csak napi 40 forintot keres­hetek, a kapálásban pedig 50 forintot is kaphatok.” Másutt pedig mindenki be akar jutni a cséplőcsapatba, mert „ott túlságosan magas jutalmazás­ban részesül az ember.” Mi azt javasoljuk — az előbb elmondottak értelmében —, hogy mindenütt állandó jellegű csapatot szervezzenek a gép mellé. A javadalmazást úgy célszerű meghatározni hogy legyen érdekelt a tsz-tag a cséplés mielőbbi és gondos elvégzésében, s ne keletkezzék indokolatlan aránytalanság a keresetben a cséplést és az egyéb mezőgazdasági munká­kat illetően. Ismertetek né­hány példát arra, hogy körze­tünk egyik-másik szövetkezett községében milyen javadalma sasban részesítik majd * cséplőcsapatokat. Munkaegység és prémium Kaposmérőben munkaegy­ségre dolgoznak majd. A szá­mítások szerint mintegy 40 fo­rintot ér munkaegységük. A gép műszaknormája 90 mázsa gabona. Húsz tagú csapatot számítva átlagosan 1,5 munka­egység, tehát mintegy 60 fo­rint jár egy-egy cséplőmunkás­nak naponta a terv teljesítése esetén. Elcsépelhetnek azon­ban naponta 150 mázsát is. Szépek a gabonák, nem lesz­nek apró asztagok, tehát nem kell napjában nyolcszor—tíz­szer húzatni. Így 2,25 munka­egység, vagyis kereken 90 fo­rint'a napi javadalmazása egy- egy tagnak. Ez a megoldás — premizálással egybekapcsolva — kínálkozik a legjobbnak, hi­szen megtalálja számítását a cséplőcsapat is, a közösség is. Helyesen számolnak a szövet­kezeti tagok, mert nem részes cséplést emlegetnek, náluk nagy becsülete van a munka­egységnek. hiszen arra nem­csak gabona, hanem egyéb termény és pénz is jár. Tegyük hozzá, hogy a kaposmérői Üj Élet Tsz másodéves szövetke­zet. Az új szövetkezetekben több a gond, nehezebbnek ígérke­zik e nagy mezőgazdasági munka. A közös gazdálkodás útjára lépett középparasztok még a régi cséplésekre gon­dolnak. Mi volt akkor, az egyéni gazdálkodás idején? A módosabb paraszt udvarába behúzatott a gép, s jött az ag­rárproletárok soraiból szerve­zett cséplőcsapat. A gazda csu­pán felügyelt, s azt vette ész­re, hogy elfogyott az asztag, kazalba került a szalma, pad­lásra a szemtermés, s neki az a dolga maradt, hogy aláírja a cséplési eredménylapot. Ké­sőbb azt is látta, hogy nagy rakomány gabonát visznek ha­za a „masinások”. A gabonafölösleget az államnak Most is kísértenek ezek az emlékek. A kisparasztból lett szövetkezeti tag azt mondja: „Miért csak én szívjam a gép porát? Jöjjön a masinához az is, aki 10—15 holddal lépett közénk”. A volt középparaszt meg így morfondírozik: „Nem lenne igazságos dolog, ha egy- egy kévedobáló vagy szalma- kazalos két vontató gabonát vinne haza a cséplés után.” Kell tehát megoldást találni, mert sehol sem maradhat — cséplő csapat hiányában — asztagban a jövő évi kenyér­nek való! Lássuk a jutaiak elgondolá­sát. Ök munkaegységenként kb. 20 forint részesedést szá­mítanak. A cséplést munka-; egység és természetben pré­mium ellenében akarják elvé-; gezni. A műszaknorma teljesí ’ tése esetén másfél munkaegy-i ség és 3 százalék prémium jár­na, tehát 30 forint pénz és 30i forint értékű gabona, vagyis1 összesen átlagosan 60 forint, érték jutna egy-egy napra ta-1 gonként. Ha 150 mázsát csé-] pelnek, 95 forintra számíthat­nak. Ez csaknem öt munka-] egységnek az értéke, ezért el-i lenkeznék a cséplésben részt] nem vevő tagok igazságérzeté-, vei. Itt helyesebben teszik, ha a műszaknorma mértékéig! munkaegységet írnak jóvá a cséplőcsapat tagjainak, a túl teljesítést pedig 5 százalékos, természetbeni juttatással pre-] mizálják. Így napi 150 mázsa gabona elcsépléséért a csapat] egy-egy részvevője átlagosan 63 forint értékű jövedelemhez jutna. Ezzel kapcsolatban még! valamire szükséges előre fel­hívni a figyelmet. Húsz napi cséplést számítva a csapat csaknem egy vagonnyi gabo­nát kapna. Az évi kenyérnek] valót ki-ki megkapja munka­egységre, tehát kívánatos, hogy a cséplőmunkások ne sa-i ját padlásukra, hanem a Tér-1 ményforgalmi Vállalat raktá-, rába vigyék gabonaprémium-] jukat. A közösség és az egyén hasznára Kaposfüreden „feles csép- lésre” gondoltak. Mit jelent ez1 a kifejezés? Ha 150 mázsa aj napi teljesítmény, akkor T5 mázsa elcsépléséért munka-] egységet kapnak, a másik 75 mázsáért pedig cséplőrészt. Ez] a jövedelem naponta és ta-, gonként kb. 61 forint. Javaso-1 lünk másik megoldást. Mun-] kaegység a. műszaknorma ere-, jéig és 5 százalék prémium a] túlteljesítésért. Ebben az eset­ben járnak jobban a fürediek. Most van az ideje annak,] hogy minden szövetkezeti köz-] ségben felkészüljenek a csép­lés minél1 gyorsabb lebonyolí­tására. Ügy vegyék számítás­ba a tennivalókat, hogy jól menjen a cséplés is és minden más munka is. Így sem a csép­lőcsapat, sem a tagság többi része, sem pedig az egész kö­zös gazdaság nem szenved kárt, sőt mindnyájuknak elő­nye származik a becsülettel, szorgalmasan, idejében és jól elvégzett összes munkából. Csöndör Lajos, a Kaposvári Gépállomás igazgatója. AZ ÖREG BOGNÁR Dolgozni akar mindenáron, nem lehet rávenni arra, hogy pihenjen. Ha végzett a mun­kájával, itt is, ott is megjele­nik, figyeli, a többiek hogyan végzik tennivalójukat, s ha valamit nem lát jónak, taná­csot ad, szól a hibáért. Min­denre gondol, mindenre kiter­jed a figyelme, pedig az el­szállt évtizedek már végigba­rázdálták az arcát, a sok ma­ga mögött hagyott tél dere megfehérítette nemcsak a ha­ját, hanem nagy bajuszát is. Szeretik. Nemcsak az idős, hanem a fáradhatatlan embert is szeretik, tisztelik benne. So- pjsta kácSj hősem zúgolódik, sohasem han­goskodik, s ha munka közben néha rágyújt egy Kossuthra, — A munkának köszönhe­szívesen emlékezik, halk szóval tem, hogy így tartom magam idézi vissza mindazt, ami a — mondja —, engem az bete- nyolcvannégy év során vele git meg, ha nincs mit dölgoz- történt. Ilyen ő, Üst Pista bá- nőm. esi, a varászlói Aranykalász Ezzel a tulajdonságával •mber volt. Én meg mint afféle fiatal kölyök inkább máshoz mentem szakmát tanulni. Aztán felszabadult. Az élete nagy részét grófok szolgálatá­ban töltötte. Pista biícsi dolgom zott. Észre sem vette, hogy nőtt meg két lánya, s szinte várat­lan érte az is, hogy nem fize­tést, hanem nyugdíjat hoz a postás __ Vará szlón a múlt év elején megfordult a világ. Pista bá­csinak meg volt a nyugdíja, s ez biztosította volna a békés öregséget, lehetővé tette volna, hogy a fáradt kezek megnyu­godjanak., pihenjenek. De nem igy történt. Pista bácsi neve egykettőre ott volt az egyik belépési nyilatkozaton, tagja lett az Aranykalásznak. Az a tulajdonsága, amely végigkísérte egész életén, most sem hagyta nyugodni, s külön ünnep ’bolt az az első nap, öreg bognára. Látva öt, senki kezdte fiatalon a bognárinasko- amikor belépett, birtokba vette sem tételezné fel, hogy több dúst. Apja mesterségét folytat- mint háromnegyed évszázadot ta, mégsem nála tanult. Csak hagyott már maga mögött. A egy csodálkozó tekintet, és Pis- nehéz keréktartó állványt még ta bácsi rögtön mindent meg- mindig fiatalosan emeli fel, s magyaráz: nem remeg szám. kezében a szer­— Megviselte őt nagyon élet, igen ideges és szigorú Elkel azért a segítség is. Bátori Imrével közösen a munkát. végzik a szövetkezet bognárműhelyét; — Nem fáradt, Pista bácsi? Meddig akar dolgozni még? — Nem. gyerekem, nem va- az gyök én fáradt, s amíg az egészségem olyan lesz, hogy mozogni bírok, addig itt engem mindig megtalál. A 25—30 egységem megvan havonta, és én nagyon meg vagyok eléged­ve . .­Ha szükségét érzi, hogy egy kicsit pihenjen, kisétál a ha­tárba megnézi, hogyan érik a vetés, hogyan dolgoznak társai, hogyan becsülik meg a közösét- A saját munkája mellett gon­dos apaként ügyel mindenre4 Nem kérte erre senki, és nem is haragszik rá senki, ha vala­mi tanácsot ad, vagy figyel­meztet. Tudja, hogy szükség van dolgos, öreg kezére, és ér­zi, ő se lenne meg munka nél­kül . M Vörös Márta Ketten máé belátták••• A Marcali Sütőüzemben ke­vés olyan munkás akad, aki elvégezte a nyolc általánost. Azt mondják, ide mindig »messze« volt az iskola, sosem jött ide tudáséval, ismeretter­jesztésével. Elég volt, ha vala­ki jól forgatta a sütőlapátot, s űgy-ahogy megsütötte a kenye­ret. Amikor a minap műszakvál- táskor bementem az üzembe, az iskola, a tanulás kavart fel hirtelen nagy vitát a munká­sok között. A vita középpont­jában egy szókimondó, világos homlokú, magas munkás állt. Azt, hogy éppen ő lett a beszéd tárgya, annak köszönhette, hogy most végzi az általános iskolát egy másik társával. Aztjp^^em^mondha­Mb Mb Mb MW MW MW BERKESI ANDRÁS « (62) V _ Marhaság! — tört ki a fő- zetbe vételére csak akkor ke­h adnagy. _ Felesleges udva- rülhet sor, ha konspiráltan r iasság. Miért kell itt diplomá- nem tudjátok a kocsit követni, ciai szabályokat betartani? Ok Semmi körülmények között ne sem tartják be ... maradjatok le. Készülj fel az — Ennek ellenére tedd azt, akcióra. De előtte még menj ki amit mondtam — parancsolta Rózsihoz, és tájékozódj, hogy Cselei. Hangja hivatalosan mi a helyzet a villában. Én csengett. megszervezem a villa biztosí­— Merev vagy, Béla — vá- tását. Közben elmegyek Borús laszolta Kocka, és a telefonhoz Eszterhez is. öt órakor ál­lepett. kozunk, és még egyszer meg­Egy óra múlva már az irodá- beszéljük a dolgokat. Rendben ban voltak. Cseleit két jelen- van? , , , , .. /akadályoznának munkástár­nultam, hogy az embert a ko-Js^ a tanulásban, de rülmények teszik bűnözővé./- _ Nem hát __ N em a hajlam és nem az át — Nem — felelte a lány. — Csak most jöttem. Az alezredes két kávét kért. — Miért olyan bánatos, Esz- terkém? A lány ránézett. Szemében tisztaság és szomorúság csillo­gott — Mi öröm van az életben? — No, halljuk, mi bántja? — Éppen magának mondjam sem számít kitüntetésre. ivil/hözo fogaknak el? — mosolyodott el fanyarul vüagosan latjuk, hogy a fiúíh ugyancsak ráiuk férné a leány. - Képes és letartóz- tette egyáltalán nem bizonyít-JC“7, rajuk ferne ja az ő elképzelését, és nem is/e§y Lanulaf. , , , adhat mentséget neki. Ami/ . - A .a <'S,udanak- legyint pedig a körülmények szerepét-^?'" ,fele7' köpenyes kövérebb, illeti, azt hiszem, igaza van./1' .P? 1 u-- . S nekünk egymással összefog-^ Minek hat. toldja meg va kel! harcolni azért h(wv masak is. öröklés. Nos, ezek szerint a] körülményeket meg lehet te-] remteni... Ha minden jól] megy, Kallós még kitüntetést] kap. i- Nem, Eszterkém! Ezt nem>nek_ Pedi hiszem, es úgy velem, Kaltos|közben szoba kerülnek külön_ vágták rá egyszerre többen is —, hány­szor elvégeztük helyette is a munkát, amikor iskolába kel­llett mennie. —•... de — folytatta nyugodt hangon — nem is igen követ- ahogy öltözködés ne­tat... — Hát nincs kizárva vetett Cselei. A felszolgáló lány letette a kávékat. Az alezredes rágyúj tott, és lassan kevergette a ká- va kell harcolni azért, hogy a tés várta. Az alezredes köhin- tett. — Kocka — szólt a főhad­nagyhoz. — B—19-es jelentett. — Mit? — Igen — felelte a főhad­nagy. — Már szeretnék Frédi szemébe nézni. Cselei Kocka távozása után előbb a . Bonctani Intézetbe vét, de szemét nem vette le lányról. — No — biztatta Esztert —, ossza már meg azt a nehéz bá­natot. Megígérem, hogy a felét magamra veszem. — Nem tréfa ez, Cselei elv­a becsületes szándék és a tett ér-/ £ A mellettem állók vényesüljön. /munkást nézik, a magas mit szól ehhez Az csendben — Szélmalom harc ez, Cseleid® l®SFmtéshez. elvtárs. /csak ennyit: — Miért lenne az? / ^fát nem tudom, hogy ti .. , ,. , ,, /hogy képzelitek, de az a véle­a most mondjuk Krasz-/mén em hogy mar sütő- nai hazajönne, maga, aki pon-/ apáthoz is ^úvelt embersk — ^ , _ _ előbb a . Bonctani Intézetbe társ. Sokkal komolyabb gqnd- tosan ismeri az ügyét, azokat a , — Figyelj. Felolvasom. »Teg- ment. Alaposan megnézte mik- ban vagyok, mjnt gondolja — körülményeket, amelyek a fiút/ tto- „ú in p-ííéG píjv Kras7.nfli nevil „ 1----------i i___............................................................................................... . ... .... & -LLfiV DÍJ n ap éjjel egy Krasznai nevű volt egyetemista átlépte Sop­ronnál a határt. Donován ezre­des megbízásából ment. Üticél- ja ismeretlen. Holnap én is megérkezem. Többit szóban. Nyitást kérek 8-án 23—24 kö­zött. B—19.« — Biztosan az FB—86-ért jött — jegyezte meg Kocka. — Valószínű. De ez is érde­kes jelentés — folytatta Cselei, és olvasni kezdte. »Segítő nevű informátor je­lenti: Ma este Soós László századost egy CM 309-es rend­számú gépkocsi várja az Isko­la utca 20. számú ház előtt.« — Ezt most remélem elkap­juk — mondta hevesen Kocka. Cselei gondolkodott egy Ideig, majd megszólalt. — Kocka, te figyeled a gép­kocsit és Soós századost, öri­roszkóp alatt a karmolásból származó bőrdarabokat. Mikor felállt a mikroszkóp mellől, arca vidám, mosolygós volt. — Jó kedve van az alezre­des elvtársnak — nevetett a rendőrorvos. — Maga nem örülne, ha egy számra tenne, és nyer? — Alezredes elvtárs nyert? — Azt hiszem, igen — vála­szolta Cselei. Szerencsés ember — gondol­ta a rendőrorvos. — Rám is rámférne. — Irigykedve nézett a távozó alezredes után. Egyenesen a Négylevelű ló­here eszpresszóba hajtott. Ott volta találkozója Borús Eszter­rel. A lány lehangoltan várta. — Régen vár, Eszterkém? — kérdezte Cselei. — Kért már valamit? a bűnbe kergették, kiállna mel-í lette? Harcolna azért, hogy fiút ne büntessék meg? Cselei hallgatott. — Miért hallgat? Egy pillanatra csend támad. vannak itt, /aociK. szégyellik a fehér . kö- /penyt? — kérdem közbevágva. / — Igaz — mondják többen /is. — Akad, aki azt tartja, — Eszter — mondta halkan/!10^ a Pékekre nem való, mert az alezredes —, megígérem ma-^drissza, elmaradott emberek gának, hogy minden lehetőt/Yolt'ak ^ndig. Most se kell rá- megteszek Krasznai megmenté-]^1 uk a.fehor köpeny, se érdekében. / ~ Es maguk egyetértenek . , . , T~ ezzel? — kérdem. _ Az a furcs* az egészben * _ Tud]a _ húz közelebb az- nezett fel a lányhogy én ?iskolába jaró magas munkás_ támogatom magukat közben *ezt csak az áuítják; tudom, hogy ez a támogatás nem vallom maeam se tre- esetleg István elfogását segít, ;hánynak se elmaradottnak. Ha ekr Ha nem tudnám becsületes ezt tartanám. a gyökeim embernek Krasznait, nem len->melJett nem járnék iskol,ba legyintett a lány. — Én nem tréfálok, Eszter. Valóban segíteni akarok. Mondja, maga nagyon szereti Krasznait? — Azt hiszem, szeretem ... De ha nem szeretném is, akkor is ez lenne a véleményem a dolgokról. — De még nem ismerem a véleményét... — Nézze Cselei elvtárs, itt valami baj van. Krasznait be­lekergették a bűnbe. Sokáig nem hittem, hogy ez lehetsé­ges. De most már látom. És az, aki ezt a tehetséges fiút tönkretette, nyugodtan éli vi- il/ Teeálvaim /»ni/he • lágát. Még a fegyelmi eljárást akit I köritt-^6™10 fejjel‘ Ért fngem? Én is felfüggesztették, mert az a futtattok kellemetlen - mmdenecetre az elmaradott­szerencsétlen fiú meggondolat- kellemetlen ágra nem vágnék fel - toldot­lan tettével Kallós elképzelé- e y £ta meg. — Mert azért nem sok sét igazolta. Tudja, én azt ta- — Folytatjuk — ilyen maradi ember van ám! Nézze csak ott, ő a Dóra —< mutat egy szerényen visszahlt* zódó fiatalabb munkásra. — Vele már beszélgettünk a ta­nulásról. És mit gondol, mit mondott? Bizony el kellene már végezni az általánost. Dóra mosolyog, aztán bele­merül gondolataiba, mintha csak a házépítés árát kellene neki kiszámítania. — Több millió forinton kor­szerűsítik ezt az üzemet —. mondja hirtelen valaki. — Mo­dem gépek kerülnek ide. Hát ki fogja ezeket irányítani? Az új, bonyolult munkafolyamatok elvégzéséhez egy kis ész is kell ám! — Kell hát, persze, hogy kell — válaszol egy másik. No hát, ezért kellene tanulni, de sürgősen... — Elvtárs! — fordul hozzám; — írja meg: azonkívül, hogy iskolába járunk majd, szeret­nénk ám szakmailag is fejlőd­ni. Jó lenne, ha szakszerveze­tünk rendezne egy-két tapasz­talatcserét számunkra. Elhiszi, hogy még nem láttam a siófoki kenyérgyárat? Szívesen meg­hallgatnánk egy-két városi mű­szaki előadását a modem sü­tőiparról. Elolvasnánk több is­meretterjesztő folyóiratot is a szakmáról, ha volna ilyen. Többen is csatlakoznak hoz­zá. Már azt a két munkást is itt látom, aki az imént egyet intett a tanulásra. Nagyon fi­gyelnek, és beleélik magukat a beszélgetésbe. Szemük egyet­értésről tanúskodik. Tanulni akarnak? Nem tudom. De annyi bizonyos, hogy az iskolá­ba járó munkásnak előttük is van tekintélye. És ez a tekin­tély bizonyára még nagyobb lesz, ha az általános iskolát végző két munkáshoz csatla­koznak a még ingadozó Dórák; Mindenesetre nem vesznek kárba azok a viták, amelyek az ismeretekről, fogalmakról öltözködés közben folynak. S a tudás majd szétterjed, világíta­ni fog. és követésre sarkait másokat is. Mert igaz, hogy régen nem járt be a marcali sütőüzembe, késett egy kicsit az iskola, de itt van már a küszöbön ... Szegedi Nándo*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom