Somogyi Néplap, 1960. június (17. évfolyam, 128-153. szám)
1960-06-02 / 129. szám
TERMELŐSZÖVETKEZETI ÉLET A burgonya műtrágyázásáról és ápolásáról Dél-Somogyban átlagosan évi 820 milliméter csapadék hullik. Az eső a talajban képződő nitrátokat a mélyebb rétegekbe mossa, emiatt a burgonya azokat felhasználni nem tudja. Az állandó lemosást csak a nitrogén-műtrágyák ésszerű adagolásával ellensúlyozhatjuk. Ha a növény fejlődésének legkritikusabb szakaszában biztosítjuk e nitrogénellátást, akkor megteremtjük! a tápanyagellátás összhangját. Így a burgonya zavartalanul fejlődik. és bő termést ad. A humuszban szegény, szerkezet nélküli homoktalaj kép- telén tápanyagot tartósan lekötni és tárolni. Ezért az ilyen talajon az előirányzott pétisót szakaszosan helyes felhasználni olyan időszakban, amikor azt a növény leginkább igényli, s amikor gazdaságos. , A burgonya igen meghálálja a szakaszosan adagolt nitrogén- műtrágyát. Az az ellenvetés, hogy a pétisó csak a lombozatot növeli, nem helytálló, ugyanis azzal, hogy a talajból hiányzó egyik tápanyagot visszapótoljuk, a tápanyagellátás összhangját állítjuk helyre. Nemcsak a lombozat fejlődik erőteljesebben, egészségesebben, hanem arányosabban nő a gumótermés is. Ezt több éven át végzett kí- séfléteink eredményei is bizonyítják. Az előirányzott mennyiség felét leghelyesebb a burgonya kelésekor végzett boronálás előtt kiszórni, a másik felét pedig az első sarabo- lás előtt. Két alkalommal 50— 50 kilót kell számítani holdanként. A pétisóval szakaszosan féjtrágyázott burgonya a gyorsabb és erőteljesebb fejlődés eredményeképp 20—40 százalékkal többet terem. Ez az eljárás, mivel meggyorsítja a fejlődést, nagyon ajánlatos kései vetésű burgonyáknál is. A módszer eredményességéről meggyőződhetnek a gazdaságok, ha hagynak olyan területet, ahol nem fejtrágyáztak. Helyes, ha gyengébb táperejű talajokon pétisóval együtt szuperfoszfátot is alkalmazunk 70—70 kilogrammos mennyiségben holdanként. Valamennyi tájnak megvannak a kialákult növényápolási eljárásai, ezeket meg kell becsülni. Mindegyik módszer célja a gyomirtás és a lazítás. A gyomirtásra főleg a vetőburgonyát termelő gazdaságokban kell nagy gondot fordítani, mert köztudomásúan a gyomok a gazdanövényei a különböző vírusterjesztő rovaroknak, gombáknak. A gyomok erőteljesebb fejlődéséig a leghatásosabb eszköz a kellő időben végzett többszöri boronálás. Igén fontos a tenyészidő alatti sorközi lazítás. Ha megnézzük a homoktalajokon eső után a már egyszer töltögetett burgonyát, azt látjuk, hogy a sórközök keményre összetö- mődtek. Tehát a lehullott csapadék és esetleg az állóvíz hatására a talaj összetömődött, összeiszapolódott, levegőtlenné vált. A burgonya viszont levegős, laza környezetet kíván, s hogy ezt a kedvező állapotot megteremtsük, velést a sórközi műsorközi mély lazítással kell összekapcsolni. Helyes, ha a szóró- vagy töltögető ekére rugós kapakést szerelünk (ez házilag is elkészíthető, és mélységbén is szabályozható), s így végezzük a töltögetést, Ha nem gyomos a terület, de a sorközök erősen megtömődtek, megfelelően beállított kultivátorral vagy sarabolóval járassuk meg, és lazítsuk fel a sorközöket. Minden üzem saját területén bírálja el a növényápólási eljárásokat, és a sorközi lazítás mellé állítsa be az enélkül végzett művelést. A két rész ösz- szehasonlításából majd kitűnik, melyik a jobb módszer. Várad! Gyula tudományos kutató. Jó tapassstokSokat szerestünk a szafoadtartásos borjúnevelésben Az elmúlt év tavaszán alakult meg a szentgáloskéri Zöldmező Termelőszövetkezet. A tagok 30 tehenet, 42 üszőt és 40 bikát hoztak a közösbe. Ez az állomány azonban a több mint 2600 holdas gazdaságban kevésnek bizonyult. A szövetkezet hitelt szerzett, és 280 szopós borjút vásárolt az Állatforgalmi Vállalattól. A borjakat az elmúlt nyáron a legnagyobb melegben szállították, s a két-három napos utazás, a hőség igen megviselte a 6—10 hetes állatokat. A i szövetkezet tagjai féltek, hogy ia borjak leromlanak, megbetegszenek, s többségük elhullik. Igyekeztünk hát számukká a legkedvezőbb körülményeiket megteremteni. Egy nagyobb szénapajtát alakítottunk át szállásnak. Északi, .északkeleti oldalát szalmafallal zártuk el, hogy megvéd- jük a fiatal állatokat a hideg széltől és a huzattól. Az ellenkező oldal nyitott maradt, ide építettük a karámot. Természetesen az összes borjakat nem helyezhettük ide, került közüÉves versenyt hirdetett a megyei mezőgazdasági osztály 70 ezer forint értékű tárgyjutalmat kap a három legjobb termelőszövetkezet A megyei tanács végrehajtó bizottságának mezőgazdasági osztálya egész évre szóló versenyt hirdetett a termelőszövetkezetek részére. A mozgalom célja, hogy ösztönzést adjon a tsz-ek megalapozásához, megszilárdításához, a termelés, árutermelés növeléséhez, aZ áru értékesítési tervek teljesítéséhez és túlteljeítéséhez. A verseny feltételei között szerepel az űj és jelentősen felfejlődött szövetkezetek közös állatállományának kialakítása, a kapásterületék tagokra A nagybajomi Győzelem Tsz minden munkabíró tagja dolgozik Elég sókat járok a nagy bajomi Győzelem Tsz-ben, ugyanis a kaposvári járás illetékes szerveinek megbízásából én patronálom ezt a nagyüzemi gazdaságot. Mintha csak a szövetkezet tízéves fennállását akarná ünnepelni a tagság, igen jó ütemben Végzi a munkákat. A vezetőség bízik a tagokban, s ezt a bizalmat a tagok úgy viszonozzák, hogy egytől egyig kiveszik részüket a tennivalók elvégzéséből. Megmutatják, amit már any- nyiszor hangoztattak, hogy a bajomi nép tud dolgozni és küzdeni, különösen most, amikor erre kötelezi őket a közös ügy, a jobb jövő. Szorgalmuk eredményeképpen ez évben már 160 ezer forintot fizettek ki munkaegységelőleg címén. Jó hatása van annak is, hogy a szövetkezet 103 tagjának öregségi járadékot folyósít az állam. Azt tartják a Győzelemben, hogy csak jó szervezéssel lehet eredményesen dolgozni. Ezért a vezetőség és a brigádvezetők kéthetenként megbeszélik, mit és hogyan végeztek el, s mik a következő tennivalók. A tagság tíznáponként írásban kapja meg, hogy végzett munkájáért mennyi munkaegység jár. Tudják, hogy a fő jövedelem az állattenyésztésből származik. Épp ezért nagy gondot fordítanak állatállományuk fejlesztésére. Az elkészült és a félig kész férőhelyeken kívül ebben az évben még egy 300, egy 50 és egy 20 férőhelyes Istállót építenek, részben saját erőből, részben pedig hitelből. A saját erővel való jó gazdálkodást bizonyítja, hogy Homokpusztán 130 férőhelyes növendékistállót építettek. Az állatgondozás megkönnyítése céljából a belső majorban beszerelték a vízvezetéket. Óljaikban szépen fejlődnek a szerződéses állatok. A szövetkezet tekintélyes jövedelmet vár a baromfitenyésztésből is: 437 tojót és 1380 csirkét tartanak. S ahogy szaporodik a feladat, úgy fokozódik a Győzelem tagjainak munkait edve. Maguknak dolgoznak, és úgy dolgoznak, hogy év végén minél szebb eredményt mutathassanak fel. Nagy György ipari előadó,; bontása, a tájjellegnek megfelelő növényterrhesztés folytatása. Nyolc fő növény — a búza, rozs, árpa, zab, kukorica, burgonya, napraforgó és cukorrépa — megfelelő vetés- területének kialakítása, a hol- dankénti átlagtermés növelése, a szőlőtermelés hozamának fokozása, aZ időszerű mezőgazdasági munkáknak a fejlett agrotechnika követelményei szerint való elvégzése, a szakszerű trágyakeaelés, a helyés talajerőgazdálkodás — mindmind fontos részkérdése a versenynek. Az állatállomány saját szaporulatának felnevelése — főleg az üszőborjakat illetően —, a takarmányalap biztosítása, az állategészségügyi előírások megtartása, a beruházási tervek, elsősorban a saját erőből történő építkezések programjának végrehajtása nagymértékben szól bele á helyezések alakulásába. Megemlítünk még néhány feltételt: a könyvelés legyen mindig napra kész állapotban, a részesedésnek legalább 50 százalékát pénzben fizessék ki, á termelésből származó bevételeit a pénzügyi előírásoknak megfelelően kezelje a tsz. A versenyben megyénk valamennyi közös gazdasága részt vehet, ha minden vonatkozásban a törvényes alapszabály szerint működik. A benevezést június 10-ig kell megküldeni a megyei mezőgazdasági osztály termelőszövetkezetpolitikai csoportjához. A versenyt pontozásos alapon értékelik az év végén. A három legjobb helyezést elért termelőszövetkezet sorrendben 30 ezer, 25 ezer. illetve 15 ezer forint értékű tárgyjutalomban részesül. A vágóállatok átvételi időpontja június 1-től kezdődően megváltozott. Nyári időszakban ugyanis hőguta veszélye fenyegeti a hízott jószágot, fc veszély elkerülése céljából az Állatforgalmi Vállalat úgy rendelkezett, hogy a vágóállatokat reggelenként 6—8 óra között veszik át az egész megyében. lük az istállóba is, egy harmincas csoport pedig a poly- vás fészerbe. Saját erőből egy favázas istállót is építettünk, oda 90 állatot szállásoltunk el. Csak az épület vázát csináltuk fából, a három oldalfalat és a tetőfedést úgy készítettük el, hogy szalmakazlat raktunk a favázra. Déli oldalát, mely előtt a karám volt, nyitva hagytuk. A borjakat igyekeztünk a lehető legjobb takarmánnyal ellátni. Moslékkal itattuk őket mindaddig, amíg valamennyi nem evett rendesen a szálastakarmányból. Az itatóvályúban állandóan friss víz állt. Azok az állatok, amelyek a nyitott építményben voltak, sokkal egészségesebbek lettek, sokkal szebben fejlődtek, mint azok, melyek az istállóba kerültek. A felnevelés során mindössze öttel csökkent az állatok száma. A kilencven üsző a szalmakazal alatt levő borjúnevelőben minden baj nélkül telelt át. Bőséges al- mozással elértük, hogy nem fáztak az állatok a szabad tár- tásos istállóban, kondíciójuk nem romlott, és semmilyen vonatkozásban sem maradtak el a zárt istállóban tartott állatok mögött. Eredmény az iSj hogy megbetegedés nená fordult elő a télen. Ma már a sajat állomány szaporulatát is szabadtartásos istállóban tartjuk, mivel bebizonyították, hogy igazán egészséges állatokat csak természetes tartással lehet nevelni. Jovánczai István a szentgáloskéri Zöldmező Tszmezőgazdásza. Barátimé háztáji kocája Jólesett az iskolások segítsége Igazán nyilvánosság elé kívánkozik az az eset, ami a napokban velem történt meg. Itt élek magányosan a bonnyai faluvégen. Mivel tsz- tag vagyok, kaptam egy kis háztáji földet. Az idő sürget, s én száz százalékos rokkant létemre botra támaszkodva elkezdtem a kis krumplimat kapálni. Nagyon nehezemre esett, de hát kénytelen voltam1 csinálni. Alig hagytam ma-, gam mögött 15—20 bokrot ami-' kor nagy meglepetés ért. Egy-\ — IBIKÉM, HADD MONDJAM EL, a nagy újságot: meg- malacozott a kis kocám. Képzeld, hetet ellett, s öt kis malac életben maradt. Olyan fehérek, szép tiszták, mint a patyolat — lelkendezik Reichard Jenőné, a szövetkezet pénztárosa. Több sem kell Baráth Védekeznek a szövőlepke ellen a zicsi Búzakalász Termelőszövetkezetben. Képünkön: a Toponári Növényvédő Állomás két éolgozója permetez a szövetkezet 7 holdas gyümölcsösében. szerű, köznapi eset, de nekemt Györgynének, a könyvelőnek, majdnem kicsalta a könnye- máris beszél kedvenc témájá- ket a szememből. Odaállított hozzám négy iskolás lány —] huez Ilonka, Filotás Mariska, Kovács Gyöngyike és Péter Erzsiké —, s a köszönés után bejelentették, hogy segíteni jöttek, mert igazgató bácsijuk, Csák Ernő elmondta, hogy én mennyire egyedül vagyok. Aztán se szó, se beszéd, vették a kapát és dolgoztak. A meglepetéstől szinte mozdulni sem bírtam, s valami különösen jó érzés töltött el, amikor láttam, hogy fürge kezük nyomán milyen gyorsan puhul meg a föld krumplibokraim körül. Hamarosan az igazgató is megjelent, és két óra múlva az én háztáji fpl- dem megmunkálva sütkérezett a napban... S ahogy jöttek a lányok, olyan gyorsan el is siettek mondván, hogy még tanulni kell nekik. En meg csak álltam, és néztem utánuk, s bár már messze jártak, nem hallották, hogy még mindig azt hajtogattam: köszönöm, köszönöm! Sárközi István Bonny a. ról, ami a napokban a leginkább foglalkoztatja. Hallgassuk csak szavait: — Az én kocám malacai is nagyon aranyosak, szépen fejlődnek. Mind a hat kis állat fürgén futkároz a kerítésben. Táplálom is az anyjukat, ellátom minden földi jóval. Az ételmaradék, a kenyérhulladék az övé. Sót teszek a moslékjába, hogy el ne romoljon az étvágya. Mert eszik ám szépen: két kiló darát is elfogyaszt naponta. Sokszor előfordul, hogy sietnem kell ide, olyankor inkább nem reggelizek, de a Ms kocámnak megmelegítem az ennivalóját. A két asszony a tabi Kossuth Termelőszövetkezet irodájában beszélget. Ok azok a szerencsések, aMk máris elmondhatják: érdemes volt kocát pártfogásba venni, mert malacaik benépesítették az ólat. Meghirdették az új akciót: kaphatnak a tsz-tagok kocának valót az Allatforgalmi Vállalattól. A Kossuth hizlaldájá- í ban Mválogatták a kocának valókat. Közös fedél alatt tartották a kis kanokat és kocasüldőket, így hát hasas koca is akadt a továbbtartásra alkalmasnak minősített 32 süldő között. Nézték, nézegették a szövetkezeti tagok az állományt, s Reichardné rámutatott az egyik vemhes süldőre: — Ezt elviszem én. A másikat pedig fogadd el te — mondta a könyvelőnek. így Is tettek- Május 2-án új gazdájukhoz kerültek a kis hasas kocák. Néhány hét múlva, az egyik reggelen örömhírrel ment munkahelyére Baráthné. — Megellett a kocám az éjszaka. Éjfélig lestem a kis jövevényeket, aztán reggel, amikor megyek etetni, látom, hogy hat eleven kis malac fekszik a szalmán. NINCS SZÜKSÉG PAPÍRRA, ceruzára, elég, ha fejben számolunk. Hitelben kapta a kocát Baráthné, tehát a vételárat egyelőre nem kell pénzben Megyenlítenie. Annak idején három darab, egyenként 40 —60 kilós süldőt ad majd át az Állatforgalmi Vállalatnak. A süldőkért az állami szabadpiaci árnál 50 fillérrel magasabb kilónkénti árat kap. Ez az ár 18 forintra tehető. Vegyük a legalacsonyabb súlykategóriát. A három süldő együttesen 120 kiló lesz, s átvételi áruk 2160 forint. Ebből levonják a koca május 2-i átadási értékét, s a különbözeiét kézhez kapja Baráthné. Novemberben tehát magáénak mondhatja a kocát is, a megmaradó három süldőt is. Hát hónap múlva a koca meg a másik három süldő értéke, valamint a vállalattól különbözeiként kapott összeg együttesen mintegy ötezer forintra rúg. A tartási, gondozási költségeket is figyelembe véve azt mondhatjuk: nem megvetendő haszon ez fél év alatt! Végére értünk a számadásnak. Megkockáztatom a kérdést.: — Ugye, hízóba állítja a nyár végén a kocát? — Mit? Meghizlalni egy ilyen hasznos állatot, amelyik előhasi kocaként hatot malaco- zott? — válaszol a kérdéssel Baráthné. — Veszek, az idén még veszek hízónak valót. I esz rá pénzem, hiszen nemcsak a három, hanem mind a hat süldőt átadom az Állatforgalmi Vállalatnak. Tudja, úgy érzem, becsületbeli kötelességem ez, hiszen nagyon jót tettek velem, soha nem volt kocám, most ők adtak. Biztosan tovább tartom, a télre újból lesznek malacai. A szaporulatból tudok hizlalni jövőre. BÜCSÜZUNK BARÁTHNE- TÖL. Közeleg az este, neki dolga van otthon: meg kell etetnie állatát. Előbb azonban kerékpárra ül a gondos gazdasz- szor.y, és hoz friss lucernát arról a száz négyszögöles parcelláról, amit a szövetkezet mért ki neki, hadd tudja ellátni zöldtakarmánnyal háztáji kocáját. (Kutasjj
