Somogyi Néplap, 1960. május (17. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-22 / 120. szám

SOMOGYI NÉPLAP 4 Vasárnap, 1960. május 22, EGY CÉLÉRT KÜZD A BRIGÁD IFJÚ ÉPÍTŐK Ott van birodalmuk a Cu­korgyárban, a szeletszárító üzemrész óriásgépei között. Most karbantartás, a kam­pányra való gondos felkészü­lés a feladatuk. Szaporán csat­tog az üllőn a kalapács, for­gatják a tűzben lévő vajdara­bokat, fel-felvillan , a hegesztő- pisztoly lángja. Amott reszel­nék, odább a fúrógép dolgozik, élesen sivít a köszörű, s az iz­mos kezek húzása nyomán megfeszülnek a csavarok. Ezt látja a belépő, amikor benyit Puska Károly szerelő-lakatos brigádjának munkahelyére. S ha megkérdezi, miért ez a nagy igyekezet, ez a válasz: — Április 4-én az üzem kollektí­vája nekünk ítélte a szocialista brigád címet Szeretnénk ezt továbbra is megtartani. Tehát a megtisztelő cím megőrzése a cél. S amíg ezt megszereztél?? A szeletszárító­nak régebben rossz híre volt, Szegecset lágyít Major István nem szívesen dolgoztak ott az esníberek. S hogy most dicséró- leg beszélnek róla a cukorgyá- riak, az a Puska-brigád érde- me;s.i Jó néhány év óta együtt vannak már. Töbí):égükben segédmunkásból lett betanított munkások. Megszerették nem­csak ezt a nehéz munkahelyet, hanem egymást is, s összefor­rott, szinte családdá formáló­dott a kis kollektíva. Közülük nyolcán kiszisták, a brigádve­zető 32 éves, a legöregebb bri­gádtag Nedevics András 50 esztendős múlt, a legfiatalabb, Mészáros Pista pedig mind­össze 17 éves. ' Amikor másutt még szóba sem került, á brigád már ösz- szeült, s feltételeket dolgozott ki a maga számára: till teljesí­teni a tervet, takarékoskodni, védeni a társadalmi tulajdont megszilárdítani a brigó.l fe­gyelmét ... Lancsák József csapág} szerelésen dolgozik Mit valósítottak meg a szép célokból? Tavalyi szeletszárí­tási tervüket 109,2 százalékra teljesítették. Á pártkongresz- szus tiszteletére végzett ered­ményes munkájáért zászlót ka­pott a brigád, öten pedig: Puska Károly, Major István, Hosszú László, Illés János és Hosszú István kiváló dolgozó oklevelet és egyheti fizetésnek megfelelő pénzjutalmat. A brigád példás magatartása hatott a többi dolgozóra is: a kampány idején a szeletszárí­tóban dolgozó 74 időszakos munkás egyike sem követett el fegyelmezetlenséget. A, brigád vezetője. Puska Károly Puska Károly brigádvezető és Nedevics András brigádtag újítása nyomán a régebben szemétbe dobott szeletport légbefúvással tüzelésre hasz­nálják fed. 100 0Ö0 forintot ta­karítanak meg ezzel. Nemcsak a munkában, a szórakozásban is egyek a brigád tagjai; fize­téskor összeadnak egy kis A villanyfúróval dolgozik Bíczó Jőzsef pénzt, s abból szolidan elbo- rozgatnak. Vasámaponkint ki­rándulni járnak a közeli er­dőkbe. Amikor a brigádveze­tőt motorbaleset érte, naponta ' (írman-négyen is meglátogat­ok betegágyánál. Puska Károly szakaszpa­rancsnok a munkásőrségben, kívüle Major István, Lancsák József, Hosszú László is tagja a munkásőrségnek. A brigád az idén több száz munkaórát takarított meg. A karbantartást a tervezettnél egy héttel előbb akarjál? be­fejezni. Olyan munkát végez­nek, hogy szeletszárítási ter­vüket ismét túlteljesíthessék, ne legyen fennakadás a kam­pányban. Egy emberként, egy célért dolgozik a brigád. Valameny- nyiüknek van már kiváló dol­gozó oklevele, s most azért is szorgoskodnak, hogy a szocia­lista cím megőrzése mellett a kiváló dolgozó jelvényt is megszerezzék. Bizonyára siker­rel jár ez a törekvésük is. S zalai László Páraelvezetőt szegecsel Csönge Béla és Illés János Hogyan juthatnak több lakáshoz a vállalatok? A megyei tanácson foglal­koztak a vállalatok lakásprob­lémáival. Köztudomású, hogy még a nagyarányú állami la­kásépítkezéssel sem sikerül egyik napról a másikra kielé­gíteni az igényeket. Ehhez hosszabb idő kell. A lakás­hiány azonban nemegyszer olyan szakmunkásoktól, mér­nököktől fosztja meg az üze­meket, akikre pedig igen nagy szükség lenne. A megyei ta­nácson főként azt beszélték meg az illetékesek, hogyan enyhíthetnék maguk a vállala­tok is a lakáshiányt. Bálint József, a tervosztály vezetője tájékoztatta erről la­punk munkatársát. Elmondot­ta, hogy a gazdaságos emelet- gáépítést szorgalmazzák. Ez más városokban is jól bevált, s igen nagy előnye, hogy nem kell hozzá telket vásárolni. Az ilyen lakásépítés költségeit részben az állam, részben a vállalat, részben pedig az igénylő viselné. Egy-egy lakás, számításunk szerint — mondotta az osztály- vezető —, 100—110 000 forint­ba kerülne. Ebből az állam 60 000-et vállalna, 45 000 forint kölcsönnel hozzájárulna az OTP — ezt természetesen a la­kónak kellene visszafizetnie. Ha 105 000 forintnál többe ke­rülne a lakás, az igénylőneK mintegy 15 000 forint kész­pénzzel kellene hozzájárulnia. A probléma természetesen az, hogy hozzá tud-e járulni az igénylő az említett módon la­kása építkezéséhez. Az a véle­ményünk, hogy a vállalatok­nak ebben segíteniük kellene igényjogosult dolgozóikat. Van mód arra, hogy a nyereségré­szesedésből bizonyos összeget lakásépítkezésekre fordítsanak, és műszakilag is segítsék az építkezést. A tervosztály vezetője meg­említette még, hogy az így épült lakások ugyan az állam tulajdonát képeznék, de mint­egy 10 évig lakbérmentesek lennének. Végül közölte, hogy Kaposvárott már megállapítot­ták, hova lehet emeletet építe­ni. Erre több épület bizonyult alkalmasnak. Az első emelet- ráépítést a Kossuth Lajos ut­ca 13. számú háznál kezdenék meg. Kék overallos csapat vonul Siófokon a Fő utcán. Építőipa­ri tanulók, a Somogy mégyeí Magasépítő Vállalat siófoki ki- rendéltségének elsőévesei. Har­mincötén vannak, a megye leg­különbözőbb részeiből kerültek erre a munkahelyre. < Amikor felvetődött a gondolat, hogy létre kellene hozni egy KISZ- csopcrtot, egyöntetű lelkese­déssel jelentkeztek. S az alap­szervezet régi tagjai harminc­öt fiatalt vettek fel egyszerre — ami egyébként nem helye­selhető — a KISZ soraiba a mintegy három hete tartott taggyűlésen. A foci és a társadalmi munka Egy ablak árulkodik a lakó­szobáknál. S a gondnok néni is panaszkodik, hogy addig rúg­ták a fiúk a labdát, míg csak egy- nagy csörömpölés nem hallatszott. Különösebb kifogá­sa nincs ellenük, mondja, hógy igen rendesek, szófogadók. S az sem baj, ha labdáznak, csak vigyázzanak jobban. — Ez az egyik legkedvesebb időtöltésünk, s ha délutánon­ként van egy kis szabad időnk, menten előkerül a labda — mondja Sámik Gyula, a «Go- los«, aki egyébként majdnem Mindent a maga idejében A következő levelet kaptuk: "Kaposvárott a vasútállo­mással szemben MÁVAUT- pályaudvar létesült. Áz előtte lévő járdát felbontották, fel- töltötték salakkal, majd aszfal­tozták. Egyik reggel újabb munká­sok érkeztek a MÁVAUT elé, és kalapáccsal, vésővel tömi kezdték az aszfaltot. Az első percekben nem tudtuk elkép­zelni, mi lesz itt. De aztán nemsokára vaskorlátot hoztak, s azt a járda szegélyébe be­építették. E látványra kissé megnyugodtunk, mert azt lát­tuk belőle, hogy gondolnak az utasak testi épségére, vigyáz­nak arra, hogy zsúfoltság ese­tén, tolakodás közben valaki alá ne kerüljön az autóbusz­nak. De el is szomorodtunk ar­ra a gondolatra, hogy vajon a tervezőnek miért nem jutott eszébe a korlátépítés akkor, mielőtt a járdát elkészítették? Az újra felmerülő költségeket kinek kell megfizetnie? Talán a rossz tervezőnek? Nem hisz- szük. Inkább a vállalatnak. E:í a többletköltség nyilván a nye­reségrészesedés rovására megy. Arra kérjük az illetékeseket, hogy a jövőben felelősségtelje­sebben gazdálkodjanak a kö­zösség vagyonával. Dóri János, a vasútállomás dolgozója.« összeveszik Major Józseffel, hogy ki is jelentkezett elsőként ide, a siófoki telepre. Egyed Sándor, a KlSZ-alap- szerveaet szervező titkára arról beszél, hogy az asztaliteniszt sem vetik meg a fiúk, de a hangsúly most a társadalmi munkán van. — Az udvar parkosítása még nem fejeződött be. Azok a másodévesek kezdték el, aki­ket a közelmúltban helyeztek ki a munkahelyekre. Reggel az ébresztőnél korábban keltek fel, s munka után is mindjárt a kert volt az első gondjuk — dicséri őket, s így folytatja: — Az alapszervezet titkára, Sza­bó Feri tervezte meg ezt az egész rendteremtést. Igen nagy segítséget kapott Kurucz Mik­lóstól, de a többiektől is. Egyetlen tanuló sem vonta ki magát a munka alól. A nyáron klubterem készül a szálláson — szintén társadalmi munkában. Az épület alagsorá­ban van egy szép nagy helyi­ség — amely eddig a pingpong­csaták színhelye volt, de a jö­vőben más szórakozást is meg­találnak benne a fiúk —, va­kolni kell majd, meg egyéb kőművesmunkára is szükség van. A tanulók vállalták a rendbehozatalt. Mi érdekli őket a legjobban, mivel foglalkoz- I nak a legszívesebben? A har­mincöt fiatalembernek har­mincöt-féle az érdeklődési kö­re, de akadnak olyan pontok, ahol a vélemények egybeesnek* — Szeretünk olvasni. Ezzel majd mindenki egyet­ért. Üjságot, könyvet, — Szeretünk moziba járni. Itt sincs ellenvetés. Kiderül, hogy a mozibamenetel kétsze­res öröm. Egyrészt mert azt jelenti, hogy aznap délelőtt szépen szerepelt' a társaság —< a mozilátogatás ugyanis ju­talom —, másrészt pedig maga a filmnézés ténye. De jutalom­ból mennek kirándulásokra is, mint legutóbb Tihanyba és Ba- latonfüredre. Rendkívül fegyelmezett ez a kis közösség. Szükség is van erre. Távol a családi otthontól* a szülőktől hajlamos az em­ber' arra, hogy meggondolatla­nul cselekedjék. Reájuk azon­ban ez ideig semmi panasz sem érkezett, s valószínű, hogy to­vábbra sem érkezik. Kilenc hétig tartózkodnak Siófokon, aztán tovább indul­nak. Várja őket a sok-so'? épít­kezés szerte a megyében. Polesz György ■ \&g,tj nyilait ablak és ami mögötte van Mint azt a balatomlellei ta­nács v. b.-einőkének . is meg­mondtuk, nem lepődtünk meg egy cseppet sem, amikor hét­köznap délben zárva találtuk a tanácsháza zöld kapuját. Annál nagyobb volt viszont > csodálkozásunk, amikor meg­láttuk, hogy az egyik ablak tárva-nyitva áll, a szobában, az ablak közelében levő asz­talon pedig papírok találha­tók. S mert kiváncsi termé­szetű emberek vagyunk, gép­kocsivezetőnk minden különö­sebb megerőltetés nélkül el­vette az asztalról az egyik ta­nácsi alkalmazott jegyzetét arra gondolva, hogy bizonyá­ra örül majd, ha visszakapja, s az eset nagyobb elővigyáza­tosságra serkenti. Nem így történt. A jegyzet tulajdonosa felháborodott hangon tiltakozott, hogy bele­avatkozunk »belügyeikbe«, s szóvá tesszük az enyhén szól­va könnyelmű esetet, az ablak nyitvahagyását. Megjegyezte, hogy ők mindig akkor szel­lőztetnek és nyitják ki az ab­lakokat, amikor elhagyják az épületet. Bezzeg amikor visz* szaérkeznek, jó erősen be­csukják. Már nemegyszer számol­tunk be hasonló esetről. S a vétkesek — érezvén hibájukat — nem szóltak egy szót sem, hanem hallgatólagosan elis­mertek, hogy bizony könnyel­műséget követtek el. Ezért volt meglepő az a durva hang, amit' a balatonlellei ta­nács v. b. elnökhelyettese ütött meg, amikor szóvá tet­tük a mulasztást. Hiába érvelnek azzal, hogy Balatonlellét rendes emberek lakját, akiknek eszük ágában sincs kiemelni valami aktát az asztalról, nem meggyőző az érvelés. Különösen akkor nem, ha figyelembe vesszük, hogy az eset napján is 700 idegen érkezett a faluba. Fél­reértés ne essék. Nincs szán­dékunkban megsérteni Lelle dolgozó népét. Viszont van egy mondás, hogy az ördög nem alszik. Ezt kellene figyelem­be venni a lellei tanács v. b.- elnökének, s hasonló eset megismétlődésekor felelősség­re vonni a mulasztókat. „FERBLI - ÖTTEL BELJEBB!" Hegyi József leltárellenőrt a napokban elbocsátották a Somogy megyei Élelmiszerkis­kereskedelmi Vállalattól, s bűnvádi feljelentést tettek el­lene csalás, sikkasztás és hiva­tali hatalommal való vissza­élés miatt. „Az igazgató elvtárs kérésére.. Május 9-én Hegyi felkereste Virág Lajost, a Rajcsy-Zsi- linszky és a Kossuth Lajos ut­ca . sarkán levő büfé vezetőjét. — Az igazgató elvtárs kéré­se — mondta neki —, hogy ad­ja át a kasszában lévő pénzt. Ugyanis sürgősen ki kell fizet­ni a Balaton-parton dolgozó maszekokat, s nincs a központ­ban elegendő pénz ... Kérhet­ne máshonnan is, de ide kül­dött, mert itt nincs pénztár­gép, s így ez könnyen megva­lósítható . . Már Tihanyi bolt­vezetőnél is jártam, ő is adott. Virág ismerte Hegyit, tudta róla, hogy vállalati ellenőr, s elhitte, amit mondott. A kasz- szában lévő 2500 forintot elis­mervény ellenében átadta He­gyinek. Csak néhány nap múl­va, amikor az ellenőr nem je­lentkezett, ment a vállalat központjába, és kérte vissza a pénzt. Ott értetlenkedve fo­gadták, és a kiszálláson lévő Hegyit azonnal berendelték, ö azonban napokig bujkált, ré- szegeskedett. Ferbliparti 10—20 forintos alapon Felelősségre vonáskor ezeket mondotta jegyzőkönyvbe. — Aznap találkoztam né­hány tefus imerősömmel, s hívtak, hogy menjek velük kártyázni, de nem volt pén­zem. Gondoltam, kérek vala­melyik boltból, azzal vissza­nyerem előző napi vesztesége­met, és a felvett pénzt is vtsz- sza tudom adni. Így jutottam Virághoz, és vittem el tőle 2500 forintot. Este a Béke kár­tya terméBen játszottunk. Elő­ször ramsliztunk, majd ami­kor nem látták, ferbliztünk — 10—20 forintos alapon. Innen az Iparosszékházba mentünk, ittunk, mulattunk. Másnap Siófokon a Balaton étterem­ben fei'bliztem. ugyancsak -10 —20 forintos alapon, s elvesz­tettem a megmaradt pénzt is. Próbáltam kölcsönöket kérni, hogy a pénzt visszaadhassam, de nem sikerült, s ezért nem mertem munkahelyemen je­lentkezni ... Hegyi Józsefnek szenvedé­lyévé vált a kártya. Erre nem­csak keresete ment rá, hanem a sok kölcsönkért pénz is. Fe­lesége nem győzte saját kere­setéből megadni férje tartozá­sait. Hegyi ■ egyszer arra is ve­temedett, hogy az egyik bolt­vezetőtől húsvéti cukorka­árukról számlát kért, mert ar­ra — szerinte — valamelyik napközitől pénzt kapott volna. (Vajon melyiktől?) Már az is súlyos büntetés, hogy elbocsátották állásából, de a bíróság is felelősségre vonja. Jó lenne, ha a vendég­lők vezetői a rendőrséggel együtt rendszeresen ellenőriz­nék, nem űznek-e náluk tiltott szerencse-, illetve hazárdjáték kot.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom