Somogyi Néplap, 1960. május (17. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-17 / 115. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Somogyi Néplap AZ MSZMP > MEGYE ' ' • V I BIZOTTSÁGA ÉS A MÉG ÍVÉT TANÁCS LAPJA XVII. évfolyam, 115. sz ám. ARA 50 FILLÉR Kedd, 1960. május 17. MAI SZÁMUNK TARTALMÁBÓL: Mindenkit munkára szólít a tavasz ÚTTÖRŐ HÍRADÓ (5. o.) Néhány megjegyzés a szellemi öttusa megyei elöntőjéhez (6. o.) A szpitnyik-örhajó felbocsátása ismét bebizonyította a Szovjetunió rakétafölényét Moszkva. Május 15. (TASZSZ) A Szovjetunióban évek óta szorgos tudományos kutató- munka folyik az ember űrrepülésének előkészítésére. A nagy súlyú és nagy méretű mesterséges holdak megal­kotásában elért eredményeik és többtonnás mesterséges hold szállítására alkalmas nagy teljesítőképességű hordozó ráké a sikeres kipróbálása lehetővé tették, hogy olyan űrhajó-proto- típusokat dolgozzanak ki, amelyek alkalmasak lesznek az ember hosszabb időtartamú űrhajózására s hogy megkezd­jék ezek kipróbálását. A TASZSZ jelentése ez űrhajó felbocsátásáról A Szovjetunióban május 15- én sikeresen a föld körüli pá­lyájára bocsátottak egy szput- nyiik-űrhajót. Az eddigi adatok szerint a szputnyik-űrhajó az előze­tes számításoknak megfe­lelően rátért majdnem kör- alakú pályájára, amelynek magassága körülbe­lül 320 kilométer a föld felszí­nétől. Ekkor levált a rakéta utolsó lépcsőjéről. A szput­nyik-űrhajó kezdeti keringési ideje 91 perc. Pályájának az egyenlítő síkiához viszonyított hajlása 65 fok. Az űrhajó-szputnyik súlya a hordozó rakéta utolsó lépcsője nélkül 4540 kilo­gramm. Fedélzetén légmentesen záró fülkét helyeztek el, benne az ember súlyának megfelelő te­herrel és az ember jövendő űr­hajózásához szükséges minden felszereléssel. A fedélzeten ezenkívül különböző berende­zések varrnak, amelyeknek súlya az áramforrásokkal együtt 1477 kilogramm. Az űrhajó felbocsátásának célja olyan szputnyik-űr­hajó prototípusok kidolgo­zása és kipróbálása, ame­lyek biztosítják az utas­fülke biztonságos repülé­sét és kormányzását, a földre való visszatérését és az ember űrrepüléséhez szükséges feltételeket. Ennek a szputnyik-űrhajónak a felbo­csátása megvetette az alapját ama bonyolult munkának, amely az ember veszélytelen kozmikus útját biztosító, meg­bízható űrhajó megalkotására irányul. Ha a szputnyik-űrhajóról megkapják a szükséges adato­kat, leválasztják a körülbelül két és fél tonnás, légmentesen záró fülkét. Ezúttal nem tűz­ték ki célul, hogy a légmente­sen záró fülkét visszahozzák a földre. Miután ellenőrzik mű­ködésének megbízhatóságát és leválasztják a szputnyik-űrha­jóról, a fülke — csakúgy, mint a szputnyik-űrhajó — a földről kapott irányítás­ra megkezdi az ereszke­dést és a sűrű légrétegek­be jutva, elpusztul. Az űrhajón elhelyezett "•Szignál« rádióadó 19 995 me­gahertz frekvencián működik, jelzéseit mind távíró, mind telefon-rendszer szerint továb­bítja. A »Szignál« adón kívül kü­lönleges rádióberendezéseket is elhelyezték a szputnyik-űr- hajón. hogy adatokat közvetít­senek a földre a műszerek munkájáról és a pálya elemei­ről. A tudományos és mérő- berendezés vegyi áramforrás» sál és napelemekkel működik. A szputnyik-űrhajó a földről irányítható Moszkva, május 15. (MTI) Dobronravov, az ismert űr­rakéta-szakértő, a szovjet űr­hajó fellövését kommentálva, emlékeztetett arra, hogy pon­tosan két évvel ezelőtt, 1958. május 15-én kezdte meg ke­ringését a Föld körül a har­madik szovjet mesterséges hold. A szputnyik-űrhajó fellövé­se nem váratlan — állapította meg a professzor. — Ez év januárjában a Szovjetunió si­kerrel próbálta ki a Csendes­óceán térségében új, több fokozatú, nagyerejű rakétáit, amelyek alkalmasak nehéz- szputnyikok és a Naprendszer más bolygóira induló űrraké­ták fellövésére. A szputnyik-űrhajó tulaj­donságairól szólva. Dobronra­vov professzor felhívta a fi­gyelmet a szputnyik nagy sú­lyára, amely több mint négy és fél tonna. Ez a súly tette lehetővé, hogy az űrhajón kü­lönleges fülkét alakítsanak ki. A fülke alkalmas űrhajósok ott tartózkodására, az ember űrrepülésére. A hermetikus tülke különleges berendezései normális életfeltételeket biz­tosítanak. A műszerek bo­nyolult megfigyelések végzé­sét teszik lehetővé. A szputnyik-űrhajó rádió, távíró és rádió-telefon be­rendezései segítségével a földi megfigyelő állomá­sok meggyőződhetnek a berendezések és műszerek működésének pontossá­gáról. Az új szputnyik-űrhajó al­kalmas arra, hogy a szovjet tudósok ellenőrizzék: meg­felelők-e a szükséges védő- berendezések, s a megfigye­lések végzésére beépített mű­szerek. Rendkívül nagy fon­tosságú továbbá az a tény, hagy a szputnyik-űrhajó a Földről irányítható. Miután a tudósok megfelelő adatokat szereztek a berendezések mű­ködéséről, az űrhajóról levá­lasztják a hermetikus fülkéi, majd ezt követően, mind a fülkét, mind pedig az űrha­jót »lehívják« az atmoszféra felső rétegeibe, ahol megsem­misülnek. Bár ez alkalommal még nem kerül sor a fülke visszatérítésére, nem kétséges, hogy egész rövid időn belül ;ez is megvalósul — állapította meg Dobronravov professzor. Kifogástalanul dolgoznak az űrhajó berendezései Moszkva, május 15. (MTI) J. Fjodorov professzor, az ismert szovjet rakétaszakértő, nyilatkozatot adott a szovjet szputnyik-űrhaj óról. Fjodorov elmondotta, a fel- bocsátott kísérleti szputnyik- űrhajón lényegében ugyanazo­kat a berendezéseket helyezték el, amelyek az emberszállító űrhajón lesznek. A többi kö­zött beépítették az oxigéncse­rére szolgáló berendezést, amely az űrhajóst mindvégig megfelelő mennyiségű oxigén­nel látja el. Automatikus be­rendezések szabályozzak a hő­mérsékletet is. Ezek a berendezések — mint a hivatalos közle­ményből is kitűnik —, mindezideig kifogástala­nul dolgoznak: az űrhajó fülkéjének belsejé­ben a hőmérsékletet pontosan az előre megadott szinten tart­ják. A kísérleti űrhajóban elhe­lyezték azokat a berendezése­ket is, amelyek biztosítják, hogy az űrhajós a súlytalan­ság állapotában is táplálékot tudjon magához vermi. Ter­mészetesen — mivel a kísérlet célja az, hogy valóságos kö­rülményeket teremtsenek —, ehhez szükség volt arra is, hogy különböző tápszerek tar­tályait is elhelyezzék a fülké­ben. Az egyik legbonyolultabb berendezés az, amely lehetővé teszi a jövendő űrhajósnak, hogy elviselje a rakéta fellövésekor, il­letve a leszálláskor ke­letkező rendkívül nagy megterhelést, amely a gyorsulás következtében lép fel. Ezenkívül — mint az eddigi szputnyikokon és rakétákon — nagyteljesítményű rádióberen­dezéseket, különböző — kuta­tási célokra szolgáló — mű­szereket is elhelyeztek az űr­hajó fülkéjében. Az űrhajózás gyakorlati megvalósításához ez az egy kísérlet természete­sen még nem elegendő. Mindenekelőtt olyan kísérle­tekkel folytatni a sorozatot, amelyek során teljes bizton­sággal megoldható a herme­tikus fülke visszatérítése. Lehetséges, hogy sor ke­rül újabb állatkísérletek­re is. A négy kormányfő előzetes találkozása Párizsban Párizs (TASZSZ). Május 16-án a csúcsértekezletre vo­natkozó megegyezéssel kapcso­latban előzetes talál komra jött össze Párizsban de Gaulle fran­cia köztársasági elnök, Mac­millan angol miniszterelnök, Eisenhower, az Egyesült Álla­mok elnöke és Nyikita Hrus­csov szovjet miniszterelnök, Az előzetes találkozón francia részről jelen volt Debré, Cou­ve de Murville, angol részről Selwyn Lloyd, amerikai rész­ről Herter és Gates, szovjet részről pedig Gromiko és Ma- linovszkij. j Hruscsov nyilatkozata a hétfői előzetes találkozón De Gaulle elnök úr! Macmillan miniszterelnök úr! Eisenhower, elnök úr! Engedjék meg, hogy a követ­kező nyilatkozatot tegyem önöknek. Mint ismeretes a legutóbb az amerikai légierők provoká­ciós cselekményt követtek el a Szovjetunióval szemben. Ez év május elsején egy amerikai katonai felderítő gép behatolt a Szovjetunió légiterébe, hogy meghatározott feladatokat tel­jesítsen, híreket szerezzen a Szovjetunió területén lévő ka­tonai és ipari objektumokról. Miután kitűnt a repülés ag­resszív célja, egy szovjet raké­taalegység lelőtte a gépet. Saj­nos, nem ez az egyetlen eset, hogy az Egyesült Államok légi­erői agresszív kémtevékenysé­get folytattak a Szovjetunió ellen. A szovjet kormány termé­szetesen kénytelen volt meg­felelően minősíteni ezeket a cselekményeket, kimutatni hit­szegő jellegüket, valamint azt, hogy nem egyeztethetők össze az államok között békeidőben fenntartandó normális kapcso­latok elemi követelményeivel, nem is szólva arról, hogy mindez kiáltó ellentétben áll a nemzetközi feszültség enyhí­tésének feladatával, a csúcs- értekezlet gyümölcsöző mun­kájához szükséges feltételek megteremtésével. Mind ez el­hangzott a Szovjetunió Leg­felső Tanácsának ülésszakán mondott beszédeimben, vala­mint az amerikai kormányhoz intézett külön tiltakozó jegy­zékben. Az Egyesült Államok kül­ügyminisztériuma először azzal a képtelen verzióval állt elő, amely szerint az amerikai re­pülőgép állítólag véletlenül, minden kémkedési vagy diver- ziós cél nélkül sértette meg a szovjet határokat. Amikor az­után e verzió nyilvánvalóan hazug voltát megcáfolhatatlan tények bizonyították be, május 7-én az Egyesült Államok kül­ügyminisztériuma, majd május 9-én a külügyminiszter a kor­mány nevében kijelentette, hogy az amerikai légierők, az Egyesült Államok kormánya és személy szerint az elnök jó­váhagyta programnak meg­felelően katonai kémkedés cél­jából behatolnak a Szovjetunió területe fölé. Két nappal ké­sőbb maga Eisenhower elnök erősítette meg, hogy ameri­kai repülőgépek behatolása a Szovjetunió területére az Egyesült Államok előre meg­fontolt politikája volt és ma­rad. Az Egyesült Államok kor­mánya ezt a szovjet kormány­hoz május 12-én intézett jegy­zékében is kijelentette. Ezzel az Egyesült Államok kormánya duryán, lábbal tiporja a nem­zetközi jog általánosan elis­mert szabályait és az ENSZ alapokmányának magasztos el­veit, pedig az alkotmányon ott szerepel az Egyesült Államok aláírása is. A szovjet kormány és az egész szovjet nép felháboro- 'dással fogadta az amerikai ve­zető államférfiak szóbanforgó kijelentéseit. Ugyanúgy felhá­borodással fogadta minden be­csületes ember, aki szívén vi­seli a béke sorsát. Mpst, amikor a négy nagy­hatalom kormányfői Párizsba érkeztek, hogy résztvegyenek egy értekezleten, felvetődik a kérdés: Lehet-e eredményesen tár­gyalni és megvitatni az érte­kezlet előtt álló kérdéseket, amikor az Egyesült Államok kormánya és maga az Egyesült Államok elnöke nem ítéli el azt a kihívó lépést, hogy egy amerikai katonai repülőgép a Szovjetunió területe fölé, ha­tolt, sőt ellenkezőleg: kijelen­ti: az ilyen cselekmények to­vábbra is az Egyesült Álla­moknak a Szovjetunióval kap­csolatos politikájához tartoz­nak. Miképpen lehet megegyez­ni egyik vagy másik kérdés­ben, amelynek rendezése szük­séges a feszültség enyhítése, az államok közti gyanakvás és bi­zalmatlanság kiküszöbölése céljából, amikor az egyik nagy­hatalom kormány^ nyíltan ki­jelenti, hogy politikájához tar­tozik a behatolás egy másik nagyhatalom határai mögé kémkedés céljából, következés­képpen a hatalmak közötti fe­szültség fokozása céljából. Ilyen politikát csak akkor le­het folytatni, amikor az álla­mok hadiállapotban vannak egymással. Világos tehát, hogy e politika meghirdetése eleve teljes kudarcra ítéli a csúcsér­tekezletet. Természetesen tudomásul vesszük, hogy az Egyesült Ál­lamok kormánya meghirdetett egy ilyen politikát és kijelent­jük: ha megismétlődik, hogy amerikai repülőgépek behatol­nak a Szovjetunió határai mö­gé, lesújtunk az ilyen repülő­gépekre. A szovjet kormány fenntart­ja magának a jogot, hogy min­den ilyen esetben megfelelő el­lenintézkedéseket tegyen azok­kal szemben, akik megsértik a Szovjetunió állami szuvereni­tását, akik ilyenfajta kém- és diverziós cselekményeket kö­vetnek el a Szovjetunió ellen. A szovjet kormány ismétel­ten kijelenti: Az amerikai ka­tonai támaszpontok számára területet adó államokkal szem­ben, amelyek a Szovjetunió el­len irányuló agresszív cseleke­detek cinkosaivá válnak, kel­lő intézkedéseket tesz, egészen odáig, hogy csapást mór a tá­maszpontokra. Ezzel összefüggésben fel kell figyelni Eisenhower elnöknek arra a kijelentésére, hogy az NDK-val kötendő békeszerző­dés létrehozásának veszélye miatt nem vehet részt a csúcs- értekezleten, jóllehet, amit * ő veszélyesnek nevezett — nem egyéb, mint a szovjet kormány­nak az a nyilatkozata, amely ’szerint szilárdan eltökélte, hogy véget vet az európai há­ború maradványainak, békét köt, és ily módon az élet kö­vetelményeinek megfelelően, a béke és az európai népek biz­tonsága javára rendezi többek között Nyugat-Berlinben a helyzetet. De miképpen vehet részt a szovjet kormány a tárgyaláso­kon, amikor fennforog az a tényleges veszély, amelyet az Egyesült Államok kormánya teremtett azzal a kijelentésé­vel, hogy továbbra is megsérti a Szovjetunió határait, ameri­kai gépek repültek és repülnek majd a Szovjetunió területe fö­lé? Ezzel az Egyesült Államok kormánya kijelentette, hogy folytatni szándékozik a szov­jet állam szuverenitása ellen irányuló hallatlan és példátlan akciókat, holott a szuverenitás a nemzetközi kapcsolatok szent és sérthetetlen elve. Az elmondottakból követke­zik, hogy az értekezlet sikere szempontjából fontos: a konfe­rencián képviselt valamennyi hatalom kormánya nyílt és be­csületes politikát folytasson és ünnepélyesen jelentse ki, hogy nem követ el egymás ellen semmiféle, az állami szuvere­nitás megsértésével egyértel­mű cselekményt. Ez azt jelen­ti, ha az Egyesült Államok kormánya valóban kész együtt­működni a többi hatalom kor­mányával, a béke fenntartása és az államok közötti bizalom megszilárdítása érdekében, ak­kor először is el kell ítélnie az Egyesült Államok légihaderői­nek a Szovjetunióval szemben elkövetett megengedhetetlen provokációit, másodszor pedig le kell mondania arról, hogy a jövőben folytassa a Szovjet­unióval szemben az ilyen cse­lekményeket, az efféle politi­kát. Magától értetődik, az Egyesült Államok kormánya ebben az esetben köteles szi­gorúan megbüntetni, felelős­ségre vonni azokat, akik köz­vetlenül vétkesek abban, hogy amerikai repülőgépek szándé­kosan megsértették a Szovjet­unió államhatárait. Amíg az Egyesült Államok kormánya ezt nem teszi meg, addig a szovjet kormány nem lát lehetőséget, hogy eredmé­nyes tárgyalásokot folytasson a csúcsértekezleten az Egyesült Államok kormányával. A szov­jet kormány nem vehet részt olyan tárgyalásokon, ahol a fe­lek egyike a hitszegést tette a Szovjetunióval kapcsolatos politikájának alapjává. Ha a szovjet kormány a je­len helyzetben részt venne . az eleve kudarcra kárhoztatott tárgyalásokban, bűnrészesévé válna a népek megtévesztésé­nek. A szovjet kormánynak viszont ez nem szándéka. Magától értetődik, ha az Egyesült Államok kormánya kijelentené, hogy az Egyesült Államok a jövőben nem fogja repülőgépeivel megsérteni a Szovjetunió államhatárait, to­vábbá elítélné a múltban tör­tént provokációs cselekménye­ket és megbüntetné az ebben közvetlenül bűnös személyeket, s ezzel a Szovjetunió a többi hatalommal egyenlő helyzetbe kerülne, akkor én, mint a szov­jet kormány elnöke, hajlandó lennék részt venni az értekez­leten és minden erőm latba- vetésével közreműködnék sike­rében. (Folytatás a 2. oldalonJ

Next

/
Oldalképek
Tartalom