Somogyi Néplap, 1960. május (17. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-13 / 112. szám

Péntek, 1960. május 13. SOMOGYI NÉPLAP Megtartotta megyei küldöttgyűlését a Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszeivezete Szerdán a Béke Szálló ter­mében tartotta meg küldöttér­tekezletét a Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezete. A megyei pártbizottságot Katona József, a Szakszervezetek Or­szágos Tanácsát Mucskai Béla képviselte. Blénesi Béla, a KPVDSZ megyei bizottságá­nak elnöke mondotta el a be­számolót, amely a szakszerve­zet XIX. kongresszusa alapve­tő irányelveinek tükrében vizs­gálta a négy év óta, vagyis a legutolsó küldöttválasztó ér­tekezlet óta végzett munkát. A KPVDSZ büszkén tekint­het vissza a négy év munká­jára. Attól kezdve, hogy a szakszervezetet megtisztították az ellenforradalmi elemektől, munkája felfelé ívelt. 106 alap­szervezetében 1162 aktíva, 401 bizalmi dolgozik. Meghonosí­tották a kereskedelmi vállala­toknál is a termelési tanácsko­zásokat. Különösen az Élelmi­szer- és Iparcikk Kiskereske­delmi, valamint a Vendéglátó Vállalatnál sikeresek ezek a tanácskozások. Létrehozták a Közgazdasági Bizottságot. Meg­indították a munkaversenyt. 1958-ban a legjobb eredményt a Kaposvári Kiskereskedelmi Vállalat és a Népbolt érte el. Az 1957-ben kiváló címet nyert toponári földművesszövetkezet kezdeményezésére a földmű­vesszövetkezetek is bekapcso­lódtak a munkaversenybe. Az­óta tizenkilenc földművesszö­vetkezet nyerte el a kiváló földművesszövetkezet címet. A kongresszusi munkaversenyben 24 állami és szövetkezeti egy­ség lett kiváló bolt. 9 bolt küzd Legalább más kárán... Április végén a niklai tsz-tagok — csakúgy, mint a többi falu gazdái — kihajtották háztáji teheneiket a legeltetési bi­zottság kezelésében lévő legelőre. Néhány nap múlva az ad­dig jól tejelő állatok rohamosán fogyni kezdtek, legyengül­tek, és még mielőtt az állatorvos megelőzhette volna, a tizen­hat szarvasmarhából öt elhullott Az elhullás oka még isme­retlen, de valószínű, hogy valamiféle mérgezés történt. Az állatok azonban — annak ellenére, hogy az Állami Biztosító marcali fiókjának munkatársai ezzel több ízben megpróbálkoztak — nem voltak biztosítva. A beteg állatok gazdái csak akkor keresték fel sietve a fenti szervet, amikor már az első szarvasmarha elhullott. Mondhatná valaki, hogy a gazdákat nem világosították fel kellőképpen a biztosítás módjáról, előnyeiről. Ez azonban csak részben igaz. A járási tanács mezőgazdasági osztálya ugyanis egy hónappal ezelőtt tájékoztatást adott ki a legelte­tési bizottsáigoknaik a biztosítás megkötésével kapcsolatban, amely szerint 20 forintos befizetéssel a legeltetési időszak alat­ti elhullás vagy baleseti károk esetére szarvasmarhánként ezer forint kártérítésben részesülnek a gazdák. Ám, a kellő községi előkészítés, felvilágosítás hiánya miatt pl. Niklán egyetlen marhatartó sem tett eleget a felhívásnak. A baj pe­dig megtörtént. Az eset kapcsán felkerestük az Állami Biztosító marcali járási fiókjának vezetőjét, Kertész Gyulát. Ö a fentieken kí­vül a következőket mondotta: — Az elmúlt évben tizenkilenc esetben fizettünk kártérí­tést elhullott vagy balesetet szenvedett szarvasmarháért Bö- hónye, Somogyszentpál, Varászló gazdáinak, akik megértették a biztosítás szükségességét. Az idén Marcaliban pl., ahol a legeltetési bizottság elvetette a biztosítás gondolatát, az első fűbérszedési napon rövid tájékoztatásom után valamennyi gazda egyöntetűen megkötötte a biztosítási szerződést. Saj­nos a legeltetési bizottságok, amelyeknek egyik elsőrendű fel­adata lenne az ilyen irányú felvilágosítás, nem végeznek min­denütt megfelelő munkát. Ebből is adódik, hogy Nagyszakácsi, Nemesvid, Somogysámsom, Somogyzsitfa, Pusztakovácsi, So- mogyfajsz, Kétheiy gazdái még nem értették meg a biztosítás előnyeit. Nem kívánjuk, hogy a niklaiakhoz hasonlóan, ők is saját kárukon tanulják meg, hogy minden eshetőségre, nem várható veszélyre is gondolni kell. Szeretnénk, ha a helyi szervek, községi tanácsok, legeltetési bizottságok hatékonyab­ban segítségünkre lennének éppen ennek megelőzésére a le­gelőre járó állatok biztosításában. P. L. a szocialista brigád címért. Eredményes volt a pénzintéze­teknél elindult munkaverseny is. A Takarékpénztár a terve­zett 450 helyett 564 családi ház felépítéséhez adott kölcsönt. 5000 dolgozónak adtak áruvá­sárlási hitelt. A takarékbetét­állomány a takarékpénztár dolgozóinak, a szakszervezeti aktíváknak, a bizalmiaknak a felvilágosító munkája nyomán 79 millióra, se Kölcsönös Segítő Takarék betétállománya pedig 1 millió 376 ezer forintra emel­kedett. Az Állami Biztosító dolgozói elnyerték az igazga­tóság és a KPVDSZ Pénzinté­zet titkárságának vándorserle­gét. Mindkét bank a vállalatok gazdálkodásának fokozottabb segítésével is igyekezett a ver­senybe bekapcsolódni. A ver­seny során 700-an kaptak ki­váló dolgozó jelvényt, és 500 ezer forint pénzjutalmat »osz­tottak szét. A szakszervezet sokat tett a törvényesség megtartatásáért, a munkafegyelem megszilárdí­tásáért is. Létrehozta a társa­dalmi bíróságokat. A felvilá­gosító munka nyomán csök­kent a társadalmi tulajdon el­leni vétségek száma. Mintegy 120 előadás, több szakmai tanfolyam, csaknem tízezer kölcsönzött könyv bizo­nyítja, hogy a KPVDSZ igye­kezett emelni a dolgozók szak­mai tudását, műveltségét. Farkas János, Ilics József, Balogh Ferenc, Tihanyi Zoltán, Perl Imre, Takács Béla, Kato­na József és a többi hozzászó­ló a hiányosságok megszünte­tésével foglalkozott, s a jövő feladatairól beszélt. Többen hangsúlyozták, milyen fontos a termelőszövetkezetek segítése. Perl Imre barcsi küldött ver­senyre hívta ebben a nagy­atádi járás földművesszövet­kezeti dolgozóit. A KPVDSZ választmánya tu­datában van felelősségének, is­meri a feladatokat, amelyek a szocializmus építésének meg­gyorsításában ráhárulnak. A választás után megtartott első értekezlet már egy lépés volt a cél felé. Ezt 26 elfogadott ha­tározati javaslat sommázza. Ezek főként a politikai, a gaz­dasági munka megjavítását, a dolgozók érdekvédelmét cé­lozzák. 55 új választmányi tag, 10 országos kongresszusi kül­dött, 12 SZMT-küldött, több szakmai titkársági küldött hagyta el a termet a tanácsko­zás befejeztével. Bízva abban, hogy az eddigi eredmények erőt, buzdítást adnak újabb sikerek eléréséhez. Beszélgetés egy űj nepfronl-^Snöiíkel Bánki István tavaly ősszel került át örtilosról Zákányba. A zákányiak közül sokan már jól ismerték, hisz gyakran járt falujukban. Az új iskolaigazga­tót hamar megszerették azok is, akik eddig csak hírből is­merték. A község tiszteli, be­csüli, elismeri munkáját. A bi­zalom jele volt az is, hogy a népfront-bizottság újjáválasz- tásakor reá testálták az elnöki tisztséget. S ő sok más tenniva­lója mellett (járási tanácstag, kuitúrotthon-igazgató stb.) örömmel látja el ezt a megbí­zatást is. Jóságos arcú férfi. Haját be- ezüstözte a gyorsan futó idő. Szeme világoskék, mint nyáron a Dráva. Homloka magas, hangja lágy, megnyerő. Elő­ször arról ejtünk szót, mivel kezdi tevékenységét az új bi­zottság. — Van a községben egy ro­mos iskola. Még a németek robbantották fel. A téglatör­meléket, a régi betongerendá­kat elhordjuk, s helyén parkot létesítünk. A termelőszövetke­zet segítségünkre siet: köl­csönadja hernyótalpas trakto­rát. Még a kapálás megkezdése előtt szeretnénk befejezni a romeltakarítást — mondja. Bánki elvtárs ábrándozva néz ki az ablakon. Ahogyan arról beszél, hogy milyen lesz a park, szinte megelevenedik az ember képzeletében. — »Megsimogatjuk-“ a ka­vicsbányát, s kérünk tőle tör­meléket. Ebből kis sétányt csi­nálunk. Ezüstjuhar, tuja, örök­zöld fogja majd körül a pado­kat. — Persze csinosítani való máshol is akad. A művelődési otthon környékére is ráfér a parkosítás. — Azt is megcsináljuk — mondja Bánki elvtárs. — Az utca felőli részen virágágyakat létesítünk, az udvari részen örökzöld sövényt telepítünk. Terv bőven akad a tarsoly­ban. Az ősz ugyan még messze van, Bánki elvtárs azonban már azon töri a fejét, hogy hogyan szervezzék meg az is- meretterj esztést. — Melegebbé, családiasabbá kell varázsolni a művelődési otthont. Ügy jobban oda tud­juk szoktatni az embereket. Kéthetenként rövid előadást tartunk, s azt diavetítéssel és műsorral kötjük össze. A termelőszövetkezetre tere­lődik a szó. Arra, hogyan se­gítheti a népfront-bizottság a tsz megszilárdítását. — Példamutatással. Ha az el­ső esztendő valami okból nem sikerül, az emberek elkesered­nek. Segítenünk kell a tsz ve­zetőségének abban, hogy ez ne fordulhasson elő. Nem azt kell mondanunk: no, emberek, fogják meg és vigyék, hanem azt, hogy fogjuk meg és vi gyük. Aratáskor én is megfo­gom a kaszát, mert akkor min­den épkézláb emberre égető szükség van. Bánki István olyan szeretet­tel beszél a népfront-munká­ról, hogy önkéntelenül kikí­vánkozik a kérdés, miért sze­reti annyira. — Ha megöregszik az ember, jóleső érzéssel gondol arra, hogy ebben vagy abban az épü­letben ott a keze munkája, rzeket a fákat ő ültette. Volt itt egy többéves szemétdomb. Harminc szekérre való piszkot hordtunk el. Helyén fákat ül­tettem tanítványaimmal. Azt mondtam nekik: Majd elmond­játok unokáitoknak, ha erre jártok, hogy a ti kezetek ültet­te ezeket a fákat. Az emberi lélekkel is így vagyunk. Gon­dolatcsemetéket ültetünk, s egy idő múlva gyönyörködünk dús hajtásaikban ... Lajos Géza K4GYLOFOTEL Zuhog az eső, és mossa az épülethez közel húzódó erdő fáinak koronáját. A szobában öt munkás tartózkodik. Ki al­szik, ki kártyázik, ki olvas. Hű­vös van. A májusnak csak az ígérete szól be az ablakon. A mondja Hasznics —, igaz, as üzem se régi, de áruinkat már keresi a kereskedelem. Szerin­tem is a kisipari szellem he­lyett az üzemi légkört kell ki­alakítani. Termelési tanácsko­zásokat kell tartanunk, ame­A műhely egyik sarka. Van mindenkinek elfoglaltsága. szép dús zöld lombú fák mint­ha azt mondanák, gyönyörű ta­vasz lesz itt a szentborbási er­dők között, mihelyt egy kicsit is szóhoz jut a napsugár. Erőss István, Lapán Endre, Erőss Ferenc, Soltész József és Horváth Lajos türelemmel vár tehát a határ menti laktanyá­ból bútorüzemmé alakított épületben. A munkaidő már lejárt. A szomszédos műhelyek­ből hazamentek a környékbeli munkások. A raktár csendben gubbaszt, féltve őrzi a tetsze­tős vesszőbútorokat. Ha ráül lyeken meghallgatjuk a mun­kások véleményét. Támaszkod­ni akarunk dolgozóinkra. — Szép üzemet lehet itt csi­nálni — teszi hozzá — ebben a nagyszerű környezetben. Má­jus 1-re oda akartam tenni —> mutat az udvar közepére — egy vörös csillagot. De hát az eső beleszólt. Várjuk a napos időt, és megvalósítjuk a terveket. Szép lesz már, látom. Szép. Beülök a gépkocsiba. A vezető bekapcsolja a rádiót. az ember mondjuk a rendkívül kurta nyugágyhoz hasonló kagylófotelra, hát rög­BERKESI ANDRÁS (28) ■ — Bent van a presszóban. — Szólj be érte — mondta Kocka. — Sárdinak pedig mondd meg, hogy éjjeli mun­ka lesz, várjon meg. — Értettem — szólt a fiatal­ember. Felállt és eltűnt. Tíz perc múlva egy csinos barna lány sétált a pad felé. Leült szorosan a főhadnagy mellé. Kocka átölelte a lányt, aki mintha szerelmes lenne a fiúba, vállára hajtotta fejét. — Megjöttem — súgta. — Érzem, elvtársnő — neve­tett halkan Kocka. — Most szerelmesek vagyunk, érti?­— Igen. — Nem, barátom Vacsoráz- mondta. Milyen lesz az új kör­zőn meg, és pihenjen. nyezete? Hogyan fog megbir­Azzal kiment. Kis idő múl- kózni az idegen nyelvvel? Né- va kenyérrel, szalonnával, szá- metüi elég jól beszél, de ha razkolbásszal és céklával tért angol egyetemre kerül, bizony vissza. nehéz dolga lesz, különösen az — Egyen, és utána feküdjön első időben, le. Sajnos, mással nem kínálha- Megnézte az óráját. Hármat! tóm meg. mutatott. Nemsokára világoso­A fiatalember lepedőt terített Jó lenne aludni. Aludni#;jak az említettek. Kaposváriak ___ a sezlonra, párnát és dunyhát kell, mert fárasztó, hosszú útggj^ hétköznap nem mennek a z idegen környezet, kavargó hozott át a másik szobából. Kő- ali «lőtte. Nem szabad töpren-; gondolatai, a félelem érzése, a szönt, és eltávozott. Az ajtóból ge™ejI ^zen ™ar; jövőjének bizonytalan rémké- még visszaszólt: 1~"‘" - - 11 *■ Tjr~ — ÖTÖDIK FEJEZET István nem tudott elaludni. Az idegen ház, az idegen ágy, tön megjön e bútorok iránt a szimpátiája. Ügyes, ötletes {embereket, sok hozzáértést kí- tván az elkészítésük. A munká- isoknak jó szakembereknek kell i lenniük. — Azoic vagyunk — mond­Nyugodtan feküdt, és az ab­lakon át a sötét estébe bámult. változtatni nem lehet. Ha Esz-< térré hallgatott volna, most; börtönben ülne. Eszter -nagyon j kedves, jó barát, de gyerek” még, nem ismeri az életet.! Könnyű dolga van, mert kom­munista, megbízható káder, deí ő... Majd, igen, majd ha minü híres orvos hazajön, benne is! — Ha a második emeleti ab- ^ ___ l akban megjelenik valaki, ölel- j^-dőigazgatóság jen át. volt. — Akkor inkább ne jelenjen _ Nem> barátom pei elkergették az álmot. Ha- _ j^gg^ táviratozom Évá- nyatt feküdt a ruganyos sezlo- nak> hopy ^ holnap éjje4 in_ non, es az udvari ablakon ki- dul el Jó éjszakát. bámult a csillagos éjszakába. A hold halvány fénye furcsa árnyakat festett a falra, meg- ... , . , , világította a kis szobát, a búto- kavarogtak a göndö­rök kontúrja tisztán rajzoló- latok- Érezíf “ éhséget de . . dott ki előtte. Egy órával ez- megsem volt kedve az eveshez, megbíznak. Mert nem megy ő: előtt feküdt le, akkor hagyták Az ™eg örökre' •• ’ nem oldódtak fel benne. Ta- * * * Ián ez okozta, hogy gondolatai Míg István Szombathelyen, szertelenül csapongtak. Hol bi- p Lajos volt repülőtiszt ud- zakodo volt, mert hitte, hogy a ..... határon túl egycsapásra megöl- varra nyll° szobájában álmát- dódik minden problémája, hol lanul forgolódott, Kocka a kó­pédig a félelem szorongatta, vetkező megállapításokat la­abba a megbeszélést Papp La­jossal. Még fülébe csengtek a negyven év körüli horthysta repülőtiszt szavai, aki most az tisztviselője nevetett Aztán gyerekkori emlékek vil- tolgatta: _ a fiú elment Évé-! m0SOly0d0tt 61 3 P*PP W*. közben -ított £££ fel, anyja “ mt' .. ... ... csinos lány. , egyet. — Ma ejjel mar nem ki- ^ 5 arca percekig azon tű- tól> « a megfigyelők nem lat­A következő másodpercben séreljü'k meg a lógást. nődött. hoev élete, ha anyja ták. Míg ő Rózsival nődött, hogy élete, ha anyja ták. Míg ő Rózsival a pádon: — De nekem nagyon fontos nem hal meg, hogyan alakult ült, jött valaki a lányhoz, de a házba nem ment be senki. rá. Éva és egy magas férfi állt ben letartóztathatnak. rektorában, aludni akart, de a függöny mögött. A férfi ar- _ Akikor sem. Holnap egész ra^zolMotT^T^lőtte ca nem látszott, mert a redőny mp nem mozdul ki, én pedig aztán EsztJé, míg végül a ké{ előkészítek mindent mond- arca csodálatos módom egy hevesen átölelte a fiú nyakát. «ÄÄ - • «• - — ««• s&SE* 2SS-3S, Kilenc óra felé a lány egyedül a haza, azért ütik el itt most kártyával, könyvvel az unal­mat. Az ilyen nyugalmas órák­ban születik meg az új bútor­típus ötlete is. A fiatal Erőss Pista éppen azon töri a fejét, hogyan készítse el azt a széket, amelynek még csak a körvona­lai élnek benne. De az is meg­lesz, csak legyen hozzá jó vessző. —... Van! — mondja Hasz­nics Mihály, a nemrég ideke­rült művezető. — Igaz, hogy önállá vesszőtelepünk csak két-három év múlva elégíti ki igényünket — sok a gyenge minőségű vessző is —, de van. A jót és a rosszat együtt kell felhasználni... — Fel is használjuk — mond­ják a munkások —, de értsék eltakarta. — öleljen szenvedélyesebben ta a fiatalember. — En -nem beolvadt, és máris Sónyi Éva — súgta a férfi. — Azt hiszem, akarok még lebukni. Éva miért mosolygott rá. — Legjobb lett helyes a feltevésem — gondol- nem táviratozott, hogy jön? volna mégiscsak átmenni — távozott, a férfi pedig eltűnt.^mep (mi vagyunk a szakembe- Kocka erősen gondolkodott-^rek), több jobb minőségű vesz- — Két eset lehetséges '-óm#sző kellene a munkához. Van- rengett. — Az egyik az, hogyXjmfc műveletek, amelyeket ol- a férfi ezek szerint a ház l-a-^Jrcsóbb vesszőből nem lehet el­fő. — Már nem volt rá idő — fe- gondolta, és ismét a jövőjén kója a másik pedig, hogy végezni. Miért nem hallgatnak Ha valaki távolról nézte lelte, majd kedvetlenül hozzá- töprengett. Felveszik-e majd házból van még- egy kijárat.# csak egy csókolózó sze- fűzte: — Semmi szín alatt nem az egyetemre? Bizonyára, hi- 5 őket, relmespárt látott. lehet? Men Éva nagyon határozottan Folytatjuk — ■meg bennünket is? — Nemrég kerültem ide — A szakma egyik tehetséges ígé­rete, a fiatal Erőss Pista egy nemrég készült párnázott fo­tellal. amely Hruscsov elvtársnak a Szovjetunió Legfelső Tanácsa ülésén elmondott szavait idézi3 »Mi minden állam teljes le­szerelését ... a hadsereg fel­oszlatását javasoljuk.« A volt laktanyára, a mostani bútorüzemre pillantok vissza. Körülöttük nincs szuronyos őr, nem látni puskát. Lányok, asszonyok dugják ki fejüket az ablakokon. Kacagásuk felveri az erdő csendjét. Jó volna, ha mindenütt meghallanák. Szegedi Nánda»

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom