Somogyi Néplap, 1960. május (17. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-12 / 111. szám

Csütörtök, 1960. május 12. 3 SOMOGYI NÉPLAP Társadalmi ügy? Igen! Éppen hogy befejezték a nyolcadik általánost, és kike­rültek az életbe. 14—15 évesek csupán, tele vággyal, akarás­sal. Társaik vagy a gimnázium padjaiban ülnek, vagy ipari- tanuló-iskolában sajátítanak el valamilyen szakmát, mások munkába álltak, s már kenye­ret keresnek, ők azonban nem csinálnak semmit. Tanúskod­nak erről a Marcali Általános Iskola statisztikai adatai. Ezek szerint 68 fiatal iratkozott be a múlt év szeptemberében kez­dődött és az idén áprilisban zárult továbbképző tanfolyam­ra. Közülük 9 időközben ál­lást talált, 20 kimaradt, s nem ad hírt magáról. A többi ott­hon van. Segít a háztartásban, a ház körül. Az úttörőmozga­lomból már kinőttek, a KISZ- be még nem vehetők fel. Pe­dig törődni kell velük. Vajon Marcaliban mi a hely­zet velük kapcsolatban? Erre kerestünk választ. Íme, amit hallottunk: TAKÁCS EDIT, a területi KISZ-alapszervezet titkára — Én csak öt-hat olyan fia­talt ismerek, aki a nyolcadik osztály elvégzése után nem he­lyezkedett el. őszintén szólva nem sokat izgattuk magunkat, hogy mit csinálnak. Nem jöt­tek hozzánk, mi sem kerestük őket. Elismerjük, valóban fog­lalkozni kell velük, összehív­juk a vezetőséget. Bizonyára lesz vállalkozó, aki segít az ilyen fiatalok felkutatásában. LÄZÄR ISTVÁN rendőrőrmester, körzeti megbízott: — Mi foglalkozunk ezekkel a fiatalokkal, megpróbálunk állást keríteni nekik. Sikerült is már a kórházhoz és az álla­mi gazdasághoz bejuttatnunk néhányat. Akadt egy-két olyan fiatal, aki rendszeresen kár­tyázott, s olyan is, aki kisebb bűncselekményt követett el. Ez utóbbiak ellen eljárás in­dult. Hogy az ilyen esetek ne szaporodjanak el, javasoltuk egy mezőgazdasági iskola indí­tását. Ide mintegy húsz fiatal jár, s mezőgazdasági alapis­mereteket szerez. Nehezebb a lányok helyzete. Körülbelül 30 olyan lány van Marcaliban, aki nem dolgozik, nem tanul to­vább. Igaz, erkölcsi kifogás még nem érheti őket, de ez a SERKESI ANDRÁS « semmittevés bajok okozójává válhat. A nyáron javul majd a helyzet, ugyanis a tsz-ben se­gíthetnek a gyerekek szüleik­nek. De az ősszel és a télen marad a régi állapot. A járás vezetőinek alaposan meg kel­lene nézni, mit tehetnének e fiatalokért. MÉSZÁROS ZOLTÁN tanár: — A KISZ fs Szervezeti Sza­bályzata csak 16 éves kortól teszi lehetővé, hogy valaki KISZ-tag le­gyen. Le kel­lene szállítani a korhatárt. Ha a 14 éves fiatal is tagja lehetne a KISZ-nek, akkor automatiku­san megoldódnék a társadal­mi nevelés kérdése, mert az úttörőmozgalomból egyenesen a Kommunista Ifjúsági Szövet­ség soraiba kerülhetnek a gye­rekek. Egyébként itt a lehető­ség, hogy a területi KISZ- alapszervezet produkáljon va­lamit. Foglalkoznia kellene ezekkel a fiatalokkal, de nem ötletszerűen, hanem szervezett formában. S ha a társadalmi nevelés megoldódik, könnyebb lesz tovább lépni. LÄNG ERZSÉBET ifi-vezető: — A Marcali Általános Is­kola nyolca­dik osztályá­ban már jó né­hányszor fel­merült ez a kérdés. Fájlal­ják a gyerekek, hogy ha ki­nőnek az úttö­rő-korból, nem veszik fel őket mindjárt a KISZ-be. Ezért főleg népi együttesekben, tánc­csoportokban találhatók a 14 —15 évesek, viszont másutt nemigen kapnak nevelést. So­kan sehol sem dolgoznak, szü­leik nyakán élősködnek. Ügy gondolom, azok a felnőttek is (27) — Elviszem, de most indul­junk. Itt van ez a jelvény. Tűzd a gomblyukadba. Ezen a papíron fel van írva mind a két cím. Tanuld meg, és dobd el. A pénzt pedig tedd zsebre. — Közben a lány egy ballon­kabátot terített a vállára. — Én előre megyek, te pedig gye­re utánam. A házmester ajtaja előtt várj rám. Ügy akarlak kicsempészni, hogy az az alak ne vegyem észre... Az ajtón együtt mentek ki. Éva bezárta, és előre sietett. István megvárta, míg a lány az első emeletre ér, azután ő is megindult * * * Kocka felemelte a telefont: — Halló! Bárdi beszél. Szer­vusz ... Mondd csak, hallga­tom ... Értem. Még nem ment el otthonról? Rendben van. Váltásról gondoskodtam. Le­het, hogy én is kimegyek... Jó, akkor várj meg. Szervusz. — Letette a kagylót. Rákönyökölt az íróasztalra, és gondolkodott. A képek va­lahogyan nem akartak össze­állni. Sok volt a hiányzó koc­ka. — Gondolkozz nyugodtan és logikusan — mondta ma­gának. — Voltak már bonyo­lultabb ügyeid is. — Felállt. Égő arcát az ablakhoz nyom­ta. Fáradt volt, szeme az ál­matlanságtól égett. A téren gyerekek játszottak, fiatal sze­relmespárok összesimulva lép­kedtek. Siető emberek, asszo­nyok loholtak dolgaik után. — Jó volna hazamenni. Már egy hete nem voltam otthon. Kató jogosan idegeskedik. A. Hol is hagytam abba? Igen. Cselei okoskodása elfogadható. Krasz- nai véletlenül került az ügybe. — Elment az ablaktól, és las­sú léptekkel sétált, öntudat­lanul számolta a lépteket. — Egy, kettő, három ... négy ... öt... öt lépés. Ha ne­kem öt méter hosszú lakásom volna. Kató ezért is dühös. Másnak már van lakása, ne­künk még nincs. Már megint máshol jár az eszed — korhol­ta magát. — Fáradt vagyok. Aludnom kellene. Csak egy­szer tudnám kialudni magam. Csak egyszer. Igen, Frédi. Mi­ből tudjuk, hogy Frédi élő személy? B—19-es jelentette. Elfogadható? Igen, elfogadha­tó. Odament a páncélszekrény­hez. Kivett egy dossziét. La­pozgatta. Megállt a szeme a je­lentésen. »Véletlenül tudomásomra ju­tott — olvasta halkan, elgon­dolkozva —, hogy a Budapes­ten működő hírszerző csopor­tok egyik vezetője, bizonyos Frédi keresztnevű személy. Va­lószínűleg álnév. Megbízói a felszabadulás után telepítették Budapestre. Állítólag kifogás­talanul beszél magyarul. Az sem lehetetlen, hogy magyar származású. Sikerült megálla­pítanom, hogy tudományos képzettséggel rendelkezik. Kap­csolatot tart egy Sónyi Éva ne­vű lánnyal.« — Tovább lapoz­gatott. Egy későbbi jelentés ar­ról számolt be, hogy Frédi ki­zárólag katonai kémkedéssel foglalkozik. Kocka átlapozta az iratokat. Azt már megállapították, hogy Sónyi Éván kívül Vildmann hibásak, akik hagyják, hogy gyerekük csak csavarogjon, és ne dolgozzék, ne tanuljon. PETREKANITS ANDOR, a járási pártbizottság osztályvezetője: — A 14—16 évesek egy ré­sze nem dolgo­zik. Voltak olyan elgon­dolásaink, hogy a pártszerve­zetek kérjék meg a peda­gógusokat, fog­lalkozzanak az ilyen fiatalok­kal. Igaz, hogy már kikerültek a pedagógusok hatásköréből, mégis nekik kel­lene valami megoldást talál­niuk, mert a KISZ szinte egyáltalán nem foglalkozik ez­zel a korosztállyal. A pedagó­gusok érzik is a felelősséget, és az a véleményük, hogy az eddiginél sokkal nagyobb gon­dot kell fordítaniuk ezekre a fiatalokra. Sajnos a pártbizott­ság sem foglalkozott eddig en­nek a korosztálynak a helyze­tével, és csak az utóbbi időben beszéltünk erről komolyan. * * * öt vélemény, s a hatodik­nak tegyük hozzá a magunkét: — A KISZ Központi Bizott­sága a közelmúltban foglalko­zott ezzel a kérdéssel. Szóba került a tagfelvételi korhatár leszállítása is. Persze ezzel még nem oldódik meg a prob­léma. Társadalmi összefogásra van szükség, a 14—16 évesek érdeke követeli így, hiszen egyetlen fiatal sem kallódhat el. Marcaliban a kórház, az ál­lami gazdaság és az erdészet foglalkoztathatna néhány fia­talt. Nem szabad csak munka­erőt látni bennük.- Nagy gond­dal és szeretettel kell útjukat egyengetni. Beszélni kell a szü­lők felelősségéről is. Sokan né­ha meggondolatlanul, rosszul értelmezett szeretettől áthatva nem küldik gyermekeiket dol­gozni, hanem hagyják, hogy lé­ha, naplopó életet éljenek. Marcaliban 60—70 fiatal sor­sáról, jövőjéről van szó. Mun­kát kell a kezükbe adni, mert csak így válnak igazán em­berré. Polesz György Ferenc is Frédi hálózatának tagja volt Vildmannt régebbről ismerték. Ö is 1945-ben jött haza. Évekig Távol-Keleten élt, és a németek ellen dolgozott. Kezébe került a levél, amit Vildmann ingében taláit. Hal­ványzöld levélpapírdarab volt. Nézte a betűket, az írás folya­matosságát, és arra a megálla­pításra jutott, hogy Frédi rend­szeresen és sokat ír. Erre mu­tat a betűk egymáshoz kapcso­lása, a vonalak leegyszerűsíté­se, az írásjelek elhanyagolása. De mire gondol Cselei a levél­lel kapcsolatban? Mit árul el a levél? Mihez ad támpontot? Azt látja, hogy a levél írója képzett, intelligens ember le­het. Az ablak felé tartotta a levélpapírt. Vízjelet keresett rajta, de nem talált. — Nem magyar gyártmányú — állapí­totta meg. — Az ilyen minősé­gű magyar gyártmányú papí­ron a szokásos vízjelzés van. Visszatette a dossziét a szek­rénybe, és elővette a talált ka­lapot. Az asztalfiókból kivette nagyítóját, visszament az ab­lakhoz, és tüzetesen vizsgálta a puha nyúlszőrkalapot. Megálla­pította, hogy 56-os bőségű. Megnézte a gyártmányt is. A kalap majdnem új volt. Nagyí­tójával gondosan átvizsgálta a belsejét is. Halkan füttyentett. Zsebéből kivette csipeszét. Óvatosan négy hajszálat vett ki a kalapból. Az asztalra tett egy fehér papírt, és a hajszá­lakat arra helyezte. — Szőke — állapította meg. — Szőke. Ak­kor ez nem Frédi kalapja. Fré­dinek, ahogyan én láttam, sö­tétbarna, majdnem fekete haja volt. A szemöldöke is fekete. — A hajszálak 5—6 centiméter hosszúak voltak, összeráncolta homlokát. A hajszálakat egy borítékba tette, és elzárta. Majd megnézem a laborató­riumban — gondolta. Az 1959—60-as pártoktatási év néhány tapasztalata AZ 1959—60. ÉVI PROPA­GANDAMUNKÄRA vonatko­zó párthatározat legfontosabb feladatként jelölte meg a párt, állami, szövetkezeti és tömeg­szervezeti vezetők, általában a párttagság marxista—leninis­ta műveltségének növelését. Ha számba vesszük, mit tettünk a határozat megvalósításáért, elmondhatjuk, sok területen előre haladtunk. A pártbizott­ságok és a pártszervezetek többsége felismerte, hogy a párttagság marxista műveltsé­gének növelése nem választha­tó el a pártmunka állandó ja­vításától. A pártbizottságok, a párt- szervezetek és a propagandis­ták többsége eredményes mun­kát végzett. Az elmúlt évi szer­vezett oktatáshoz képest majd 40 százalékkal emelték a kü­lönböző szintű politikai iskolák számát. Csaknem 3 ezer párt­taggal és párton kívüli hallga­tóval vontak be többet az 1959 —60-as pártoktatásba. A szám­szerű fejlődésen kívül jelentő­sen emelkedett a propaganda- munka színvonala, szilárdabb lett a fegyelem. Persze akad még javítanivaló, hisz még sok helyen előfordult, hogy az el­méleti, politikai kérdések iránt megnyilvánult érdeklődés nem párosult kellő szorgalommal, szívós és fegyelmezett tanulás­sal Gyakran előfordult, hogy a hallgatók nem olvasták el a kötelező irodalmat. A politikai iskolák többségére mégis az volt a jellemző, hogy a propa­gandisták növekvő igényessé­gével párhuzamosan a hallga­tók igényessége is nőttöm-nőít. Az előrehaladást bizonyítja, hogy sokkal ritkább volt a megadott témától való elkalan­dozás, a »mellébeszélés". A hallgatók vitakészségükről, az anyag ismeretéről, a megtanult tételek alkalmazásáról tettek tanúságot. KÜLÖNÖSEN ÉRTÉKES az a munka, melyet a pártbizott­ságok és pártszervezetek a "le­morzsolódás« csökkentése cél­jából végeztek a propagandis­tákkal karöltve. Most, az év végén elmondhatjuk, eredmé­nyes volt munkánknak ez a szakasza is. Igaz, az évközben adódott nagy feladatok (pl. So­mogy termelőszövetkezeti me­gyévé való átszervezése) ese­tenként elvonták a hallgatókat Felvette felöltőjét, bezárta: szobáját, és távozott. Lassú, kényelmes léptekkel végigsétált a Szent István kör­úton. A fiú gyors léptekkel ha­ladt a Körút felé. A főhadnagy egy percre megállt. A fiú után és propagandistákat az oktatás­tól, azonban a pártoktatást irá­nyító járási bizottságok és alapszervezetek minden erejü­ket latba vetették, és pótolták a mulasztottakat. Az oktatási év végére sikerült a politikai iskolák hallgatóit úgy felkészí­teni, hogy nyugodtan nézhet­tek az összefoglalók elé. Pártszervezeteink nagy fel­adatot oldottak meg. Sok egyéb munkájuk mellett majd 9 ezer párttag és párton kívüli okta­tását biztosították. A pártbi­zottságok ezenkívül több mint 180 helyen szerveztek nyolc-tíz napos, illetve több hetes elő­adássorozatot az MSZMP VII. kongresszusának anyagából. Ezeken a tanfolyamokon kb. tízezer érdeklődő vett részt. A most záruló pártoktatási év tehát eredményes. volt. A hallgatók többsége gazdagította ideológiai és politikai tudását. Több mint 500 propagandista tanított majd 9 ezer hallgatót, s az eredmények bizonyítják, hogy a propagandisták többsé­ge jó munkát végzett. Nemcsak tanították a politikai iskola hallgatóit, hanem nevelték IS; Ennek hatása jelentkezik a mindennapi életben. A PÁRTBIZOTTSÁGOK az elmúlt oktatási évben min­den segítséget megadtak a pártoktatás eredményessé té­teléhez. A legtöbb helyen fel­ismerték, hogy a propaganda- munkát nem lehet részfeladat­nak, időszaki munkának te­kinteni, csak a pártmunika egé­szébe ágyazva lehet sikeresen megoldani. A siófoki, a marca­li, a kaposvári, a nagyatádi és a barcsi járási pártbizottság a pártmunka homlokterébe állí­totta a propagandamunkát, s egész évben segítette azt. Ez a gondoskodás érezhető a napi munkában, gyümölcsözik a párttagság és a párton kívüliek aktivitásának növekedésében is. Az a pártbizottság dolgozott jól, amelyik nem sajnálta a fáradtságot, és növelte az ok­tatásban részt vevő párttagok és párton kívüliek marxista- leninista műveltségét Rudics József, a megyei pártbizottság munkatársa. EGY NAP A MEGYEI TANÁCSTITKÁRRAL A lábodi tanácsháza folyosó­ján már jó előre kitették a pla­kátot: »Dr. Kassai János me­gyei tanácstitkár fogadónapot tart.« Kilenc órakor már sokan vá­rakoztak rá. Jól ismerik a fa­lubeliek. Kassai elvtárs itt la­kott, itt dolgozott közöttük hosszú ideig. Elsőnek a vak Kulcsár Lajos bácsit vezetik be. Látszik, több­ször átgondolt szöveget mond, akkurátusán, megfontoltan be­szél. Felesége, fia tsz-tag. 485 forint nyugdíjához 200 forint rendkívüli járadék kiutalását kérte a nyugdíjintézettől, ám eddig csak 575 forintot kapott. — Utánanézek, Lajos bácsi, Kaposvárott az egészségügyi osztályon, és értesíteni fogom, mit intéztem — nyugtatja meg a vak embert Kassai elvtárs. Még novemberben igényelt kölcsönt házépítésre Pál János, de eddig még nem kapta meg, pedig szeretné megkezdeni az építkezést. Sajnos a pótkeret is :yott erre az évre. Sok biztatást ezért nem kap, de ha ’sikerül elintézni, írásban érte­sítik. Ellenkező esetben el kell halasztania az építkezést a jö­vő évre. Tóth István, a ktsz dolgozója átadta használatra 7 hold föld­jét a Kossuth Termelőszövet egy percre megám, a hu uian^>* --------— - — .... n ézett. — Most már nem köve-8"űzetnek. Mi lesz a földjéra­tem — gondolta. — De miért: olyan feldúlt a fiú arca? Még látta, hogy a fiú befordul: a Körút sarkán. Kocka is meg-: fordult, és ment tovább. A Sziget utcán lesétált az Újpes ti rakpartra. Körülnézett, és elindult a park irányába. Leült az alacsony, széles vál- lú fiatalember mellé. Kivett: egy újságot, és olvasásba rült — Mi újság? — kérdezte egy idő múlva. — A fiú még fenn van mondta a fiatalember. — A lány sem jött még le. A lakás­ban ég a villany. Kocka felnézett. A második! emeleti lakásban villanyt gyúj tottak annak ellenére, hogy a nap még csak most bújt el a budai hegyek mögött, vörösre festett felhőket húzva maga után. Kocka nézte az ablakot. Nyújtózott egyet. Éva megje­lent az ablakban. Alakját a fő­hadnagy tisztán kivette. Kocka látta, hogy a lány a redőnyt félig leengedte. Egy ideig még ott állt, aztán eltűht. — Baj van — szólt Kocka. A fiatalember ránézett. — A fiú már régen elment. — Nem lehet. — Találkoztam vele. Biztos vagy abban, hogy nem jött ki? — Egész biztos. Bárdi elv­társ — mondta határozottan a fiatalember. Kocka mereven fi­gyelte a ház bejáratát. Kalap­ját feltolta. — Menj be az osztályra — szólt. — De Rózsit küldd ki. — Folytatjuk — dékkal, kaphat-e vissza a föld­ből háztáji gazdálkodás céljá­ra? — eziránt érdeklődik. Kótai Sár dór brigád vezető nem maga végett jön. Irma ne­vű kislányának nagy fájdalmá- x-a kér orvosságot. Nem vették fel a nagyatádi gimnáziumba... özvegy Nagy Istvánná követ kezák. Testvére súlyos beteg volt, ezért a télen hozzáköltö­zött a másik faluba, hogy ápol­hassa. Nagy könyörgésre segí­tett egy házaspáron, s átadta lakását április elsejéig haszná­latra. Kisegítette őket jó szív­vel, most pedig még be sem engedik saját házába. Pedig a lakásban van az összes bútora, minden holmija. — Segíts rajtam, Janikám — sírja keservesen. — Hiszen hatvan év nyomja vállamat. Kihez menjek, hova forduljaik? kérdi, s a válasz után meg­vigasztalódva távozik. S jönnek tovább a segítség- kérők, a panaszosok: nyugdíj­ügyben, apa kiskorú fia bíró­sági ügyében, és még sokan mások. Mindenki megnyugodva tá­vozik. a könnyek felszáradnakj bizalom ül a szemekbe, az el­intézés, az utánjárás már nem a panaszosok gondja. Remény­séggel jöttek a lábodiaijs, mert tudják, ami törvényes, ami le­hetséges, azt segíti elintézni Kassai elvtárs. * * * A fogadónap délutánján a megyei tanácstitkár megnézte a lábodi Lenin Tsz Erzsébet- pusztáján az átalakított istál­lókat, disznóólakat. Furcsa ér­zés itt körülnézni. Ezekben a földes helyiségekben valamikor emberek laktak! Ezt nevezték otthonuknak. Ahol most 28 tehén kérődzik, régen 42 csa­lád lakott. Baksa János tsz-el- nök megmutatja, hol volt a három közös konyha, hol a hat szoba. Csecsemők születtek: itt, kicsi babák játszottak, nőt­tek fel, vagy feküdtek ravata­lon, s betegek szenvedtek, öre­gek várták a halált ezekben a sötét odúkban, amelyek Gergá Sándor mezőgazdász szerint még istállóknak sem nagyon alkalmasak. A disznóólban is meglátszik a szobák választó- falainak helye. Most 30 anya­koca és 65 süldő pihen a sárga szalmán. Nem messze innen 15 új ház sorakozik. Bekopogunk az egyikbe. Tóth Ferenc örömmel mutatja meg a világos, pad- lós szobákat, a tágas konyhát^ a kamrát, a nagy előszobát, s közben elmondja: — Az idén három disznót vágtunk, már az ólban röfög 3 nyár) hízónak való is. Van ele­gendő ruhánk, nézzenek csak fce szekrényeinkbe ... Igen, így változik a világ a pusztákon is. És még gondolni sem szeretnek arra, ami el­múlt, ami örökre lezárult mö­göttük ... Merényi Károlyr.é A népművészet hagyományait, a közös gazdálkodás előnyeinek bizonyítékait gyűjtik a somogyszentpáli iskolások (Tudósítónktól.) Az egyik szakfelügyelő azt mondta a somogyszentpáli is­koláról: ennek az iskolának van »levegője«. Az egész ok­tató-nevelői tevékenységet át­ható légkör annyira általános jellegű és mégis sajátos, hogy szinte nagy nyilvánosság elé kívánkozik a példájaí Hogy miért? Az iskola és főként út­törőcsapata éppen olyan sze­xtettel és hangyaszorgalommal gyűjtögeti a falu népművésze­ti, főképpen képzőművészeti hagyományait, mint amilyen gondosan igyekszik bemutatni a község fejlődését, az új gaz­dálkodási forma számtalan megnyilvánulását, előnyét. Valóban, ahogy a látogató belép a kát évvel ezelőtt fel­újított négytantermes iskola fo­lyosójára, megcsapja a nép­művészet sok színű, derűs haiv gulata.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom