Somogyi Néplap, 1960. május (17. évfolyam, 102-127. szám)
1960-05-05 / 105. szám
Csütörtök, 1960. május 5. 3 SOMOGYI NÉPLAP TETTET ÉRLELŐ SZAVAK Hogy an készüljön a jó terv? Kern ment egyik napról a másikra. Hosszú hónapok szüntelen felvilágosító munkája érlelte meg gyümölcsét a so- mogyud varhelyi Március 15. Tsz-ben. A kommunisták fáradhatatlanul magyaráztak, érveltek, amerre csak jártak. »Emberek, fogjunk hozzá a szántáshoz, hiszen a mi érdekünk, s a jövőnket tesszük tönkre, ha otthon ülünk.« Sokan először leintették azokat, akik így beszéltek, de lassan kezdtek kinyílni a szemek. A csurgói Szorgalom Tsz so- mogyudvarhelyi üzemegységéből erősítés érkezett: 45-ös, 46-os párttagok. Termő György, Csira János, Csira Sándor, Kisgéczi István, Peti István. Ez tavaly ősszel történt. S az első hét után azok, akik eleinte nagyszájúskodtak, kénytelenek voltak elismerni, hogy sokat nyert a tsz ezekkel az idős kommunistákkal. Senki sem akart a vetőgépre állni? Azonnal akadt párttag, aki nekikezdett a vetésnek. Termő György, Vass Ferenc főkönyvelő egy percet se habozott, amikor a termelőszövetkezet jövőjéről volt szó. Az emberek lassan ráébredtek arra, hogy nem úgy van, mint ahogy egyes rosszindulatúak híresz- telik. Ezek a kommunisták nemcsak beszélnek, hanem ha kell, legények a gáton, ég a kezük között a munka. Innen már csak egy ugrás volt ahhoz, hogy ezt mondják: »Nem hagyhatjuk magunkat, nekünk is ki kell vágni a irezet.« S az elsőt követte a második, harmadik, negyedik gazda'. így indult meg az új élet Somogyudvarhelyen. Nehezebben láttak hozzá, mint másutt. Mégis elkezdték, mert a kommunisták magyarázó szava jó talajra hullott. A legnagyobb eredményt a példamutatás hozta magával. Nincs rá recept, hogy hogyan lehet egy új termelőszövetkezeti községben azonnal munkához látni. Az egyik faluban így csinálták, a másikban úgy. Somogyudvarhelyen sok akadályt kellett elhengeríteni az útból, hogy ne gátolja az előrehaladást. El kellett oszlatni az emberek lelkében rejtőző bizalmatlanságot, meg kellett mutatni a jövőt, nem szépítve, nem' elhallgatva az első évek küzdelmeit, nehézségeit. Ezt a munkát lankadatlanul végezték a Március 15. Tsz kommunistái. Az emberek először csak dolgoztak. Ha hívták őket munkába, elmentek. De véleményt nem nyilvánítottak semmiről az ég világon, »örüljenek, ha jövök, amit gondolok, ahhoz semmi közük« — hajtogatták néhányan, s a többi rábólintott. Lassan-lassan azonban megnyugodtak az emberek, lehántotta róluk ezt a magukra kényszerített némaságot a közösségi munka emberformáló ereje. Itt-ott hibák csúsztak a dolgokba. Bizony a jó gazda nem szereti sokáig tétlenül, szótlanul nézni, ha vakuni döcög. Erre is, arra is megszólaltak a »közönyös«-nek hitt tsz- tagok: »Megálljunk egy percre, ezt nem így kell csinálni. Szerintem jobb lenne másként.-« S az első észrevételek meghozták a többit is. Az emberek megtanultak közösségi nyelven beszélni. A nagy tsz- család érdekére vigyázva, féltőn, gonddal. Arra gondolva, »mindenkinek legyen meg a kenyere, ne csak nekem-'-'. Baj volt a fogatosokkal. Gya- logmúnkás még csak akadt, dolgoztak is. De fogat? Mindig másutt jártak, mint kellett volna. Mivel istálló nincs, a fogatok a gazdáknál maradtak, s inkább a háztájit mentek művelni. A burgonyát elvetették, de nem volt fogat, hogy betakarják. Tenni kellett valamit. »Nem volt mese«, ráncba kellett szedni a fogatosokat. Az emberek többsége így nyilatkozott: »Nekik nem érdekük, hogy dolgozzanak?-« A kommunistáknak bizsergett a szívük táján, amikor ezeket a kifakadásokat hallották, hiszen nemrég ugyanezek még azt a nótát fújták: »Nem megyünk dolgozni.« S ma már szívügyüknek tekintik a becsületes munkát. Takáts Imre párttitkár, Béres Sándor tsz- elnök beszélt a fogatosokkal: »Nem könyörgünk maguknak. Ha nem fognak be, gépet kérünk, s akkor is elvégezzük a munkát.« Másnap kimentek a fogatosok. Persze elmondták bánatukat is — jobbára az idősebbek járnak fogattal —, hogy nemigen bírják hétszámra az ekét tartani, megerőltető nekik, kellene melléjük egykét fiatal. Béres elvtárs a tenyerükbe csapott, s azt mondta: »Meglesz, emberek, ezen ne múljon a boldogságuk.« A (or móló dó, alakulgató új szellemnek köszönhető Vass Ferenc fogatos felszólalása. Az egyik gyűlésen szóvá tette, hogy ne mindig csak szidják a fogatosokat, vallják be, a munka megszervezése körül is vannak bajok. A múltkor berendelték, s a végén dolgavégezet- lenül hazahajtott, mert nem tudták megmondani, hova kell mennie. Valaki más meg azzal állt elő: »Ha sürget az idő, állítsuk be a tehénfogatokat is, az a fontos, ne maradjon a föld megműveletlen.« Összehívták a párton kívüli aktívákat. Mindenki örült, hogy a kommunisták kikérik az ő véleményüket is. Volt, akit nagy elhatározásra juttatott ez a megbeszélés. Rákóczi József a gyűlés után odament Takáts Imre párttitkárhoz: »■Tanár bácsi, eljövök egyik nap, s elmondom, miért nem léptem be ötvenhat után a pártba. Most másként gondolkodom ...« Ugyanezt mondta Bencsik István is. Tavaszi szelek fújdogálnak Somogyudvarhelyen. Megújhodást hordozó, ígéretes szelek... Lajos Géza Nemrég vitatta meg a megyei tanács végrehajtó bizottsága a tervosztály munkáját. A vitaanyagot részben a szakértőkből álló csoport vizsgálatának megállapításai, részben az eddigi tapasztalatok szolgáltatták. A végrehajtó bizottság és a jelentés igen sok jó tulajdonságát ismeri el a megyei tanács tervosztályának. Az osztály önálló tervjavaslatokat készít Az elsők közé tartozik a beruházási tervek teljesítésében. Jól gazdálkodik az anyaggal; vezetői, munkatársai sokat dolgoznak, és szakszerűen látják el feladatukat. Évi 120 miölió forint értékű beruházást bonyolítanak le, ez többszöröse a korábbi 'évek összegének. A munkát csupán A „szocialista brigád címért küzdenek A kaszói erdészetben dolgozik Varga László és nyolc tagú brigádja. A Tóth-brigád a kaszói erdészet szentai vasúti rakodóján, a tervdokumentációk felülvizsgálatában, a műszaki ellenőrzésben és a bérgazdálkodásiban kell javítaniuk. A tervosztály tehát alkalmas a megnövekedett feladatok megoldására. A jelentésben és a hozzászólásokban elhangzott sok javaslat közül a tervosztály bizonyára hasznosítja majd azokat, amelyeknek megvalósításával a munkáit előrelendíthetik. Így a többi között azt is, hogy a bérgazdálkodás irányítását helyezzék egy kézbe a tanácsnak S azt is, hogy a béralap túllépését csak a megyei tanács v. b.-elnöke engedélyezhesse a tervosztály alapos indoka, javaslata alapján. Nem akarunk most ezekkel részletesen foglalkozni. Valamiről azonban szólnunk kell, nemcsak azért, mert ez a kérdés váltotta ki a legszélesebb körű vitát a végrehajtó bizottság ülésén, hanem azért is, mert e probléma tisztázása nélkül nem várható aiapos tervezés, eredményes bemházás, ésszerű fejlesztés. A kérdés ugyanis ez: kinek és hogyan kell terveznie a tanácson? Az ügyrend világosan kimondja, hogy a tervosztálynak és saját területükön a szakosztályoknak — tehát a megyei tanács ipari, egészségügyi, közlekedési, építési stb. osztályának — is kell tervjavaslatot készíteniük, miután az év elején megkapták a tervosztálytól a kormány által jóváhagyott, éves terv irányszámait. Sajnos, nemegyszer az történt, hogy egyedül a tervosztály készített önálló tervet. A szakosztályok csak részt vettek a tervkészítésben — ki- sebb-nagyobb mértékben —, adatokat szolgáltattak, adtak néhány javaslatot stb. Az így készült terv természetesen nem lehetett elég alapos, hiszen csupán a tervosztály, pontosabban néhány ember elgondolására épült fel. Persze ebből nem következik, hogy amit ők terveztek, építettek, az szükségtelen volt. Nem. De ha a szakosztályok is — az ügyrendnek megfe'elően — elkészítik önálló tervjavaslatukat, akkor az általuk és a tervosztály által készített javaslatokban sokkal jobban érvényesül a célszerűség (a mindenki gatták, hogy ezt nem így kell csinálni. Próbálták megindokolni — persze eredménytelenül —, hogy egyedül a tervosztály kötelezhető. önálló terv- javaslat készítésére, nekik csupán adatokat kell szolgáltatniuk. Ök már csak azért sem készíthetnek önálló tervjavaslatot — mondták —, mert ehhez nincs megfelelő apparátusuk, közgazdászuk. És általában eddig is csak egy-egy ember tudott (úgy-ahogy) közreműködni a tervosztály terv- j javaslatának elkészítésében. Nos, ez a szemlélet is hibás, Ebből a nézetből — mint ahogy ! az Országos Tervhivatal je- ! lenlévő főosztályvezető-helyettese is megvilágította — félreértés tűnik ki. Az előírt terv- javaslatokat ugyanis nem az ipari, a közlekedési és építési osztály egy-egy emberének kell az utolsó pillanatban kapkodva elkészítenie, hanem egész éven át a szakosztály minden tagjának, a műszakiaknak is(!) készíteniük kell. Hogyan? Ügy, hogy amikor az üzemekben járnak, s beszélgetnek a vezetőkkel, a dolgozókkal, a műszakiakkal, már gondolniuk i kell a tervkészítésre. Feljegyzik az észrevételeket, a kéréseket, javaslatokat, véleményeket és így tovább. Amikor ba kell nyújtaniuk az önálló terv- javaslatot, akkor — a kapott irányelveknek megfelelően —t jegyzeteiből mindenki azokat a problémákat dolgozza bele a javaslatba, amelyeknek megoldása a legsürgősebb, a leggazdaságosabb, és összhangban van gazdaságpolitikánkkal. .4 szakosztály és a tervosztály együttes tervjavaslata adja á megalapozott, jó tervet. A tervosztály és a szakosztályok kapcsolatáról lezajlott vita bizonyította a legjobban, hogy időszerű volt napirendre tűzni a tervosztály munkájának megtárgyalását. A vita megmutatta a tervezésben követendő helyes irányt. A vég- J rehajtó bizottság állásfoglalása egy pillanatig sem lehetett és nem is volt kétséges, s a következő évben a határozat és az ügyrend értelmében bizonyára megköveteli a szakosztályoktól is, hogy önálló tervet készítsenek. Ha a szakosztályok is az előírásnak megfelea saját területét ismeri elv alapján), s az összesített terv- javaslatból a végrehajtó bizottság jobban ki tudja választani megvalósításra azokat, amelyek a párt és a kormány határozata alapján a népgazdaság célkitűzését a legjobban szolgálják. A szakosztályok azt bizonylően segítenek, akkor a Somogy megyei Tanács Tervosztályának csakhamar sikerül a kiváló tervosztályok közé felsorakoznia. Ennek pedi g elsősorban a megye gazdasági élete érzi meg kedvező hatását. Szegedi Nándor BERKESI ANDRÁS (21) Az ismeretlen felszisszent, és azonnal támadásba ment át. De Kocka másik kezével felütötte a pisztolyt. A fegyver magas ívben a hátuk mögé repült. öldöklő küzdelem kezdődött. A férfi erősebb volt, mint Kocka, de a fiú a kültelken nevelkedett, ahol száz és száz fogást sajátított el. Állát védte, mert tudta, hogy az a gyenge pontja. Az ismeretlen hatalmas ütése elzúgott a feje mellett. Megbillent, egyensúlyát vesztve előredűlt. A fiú vasökle lecsapott. A férfi nekiesett a falnak, s félig ájultan lecsúszott. Kocka utána ugrott, de a következő pillanatban széles Ívben hátrarepült. Fejét beverte a márvány boncasztalba. A férfi egyik lábfejével bokáiét megtámasztotta, a másik lábával pedig térdébe rúgott. Kocka éles fájdalmat érzett. Látta, hoev az ismeretlen hirtelen mozdulattal felkanta táskáiét, és kiugrik az ajtón. A fiú utänavetette magát. de elkésett. Kulcs csikor- dult a zárban. Dühösen megállt. Kellemetlen dolog egy hullával bezárva lenni. Körülnézett. A férfi kalapja ott hevert a földön. Megtapogatta tarkóját. Alaposan beverte. Aztán az ajtóhoz ment, és dörömbölni kezdett. Semmi mozgást nem hallott. Üjból dörömbölt. Már arra gondolt, hogy szétlövi a zárat, mikor sietős lépteket hallott A biztonság kedvéért elővette pisztolyát, és lövésre készen felöltője zsebébe tette. — Ki van bent? — kérdezte valaki. — Nyissa ki, ne féljen, nem a hulla támadt fel —■ kiáltotta. Kulcscsikorgás. Az ajtóban az intézet egyik ápolója jelent meg rémült arccal, és kimeredt szemmel bámult a feldúlt arcú főhadnagyra. — Hogyan került ide? — kérdezte. — Most ne ezt kérdezze — válaszolta ingerülten Kocka. — Bárdi főhadnagy vagyok. Itt van ez a telefonszám, azonnal hívja fel — egy darab papírra felírta a számot —. Cselei alezredesnek mondja meg, hogy sürgősen jöjjön ide. Az ápoló átvette a papírszeletet, és fejét csóválva, mint aki nem érti a történteket, eltávozott. Kocka megkönnyebbült. Kivette a kulcsot a zárból. — Kár, hogy elszalasztottam a komát — gondolta. — Azt hiszem, sok mindenre választ kaptunk volna — fűzte tovább elmélkedését. Megkereste a pisztolyt. Elővette zsebkendőjét, és óvatosan becsomagolta a fegyvert, majd zsebre rakta. Odament a tepsihez. Iszonyodva nézte az összeroncsolt testet. Az áldozat arcát kendővel takarták le. Kocka leguggolt a tepsi mellé, szembe az ajtóval. Végigkutatta a zsebeket. Üresek voltak. Felállt. Gondolkodott. — Mit keresett az ismeretlen? Mert valami fontos dolgot keresett, az biztos. Nem kockáztatott volna ennyit — Vildmannon kockás sporting volt. A főhadnagy tűnődve nézte az alacsony termetű, borzalmasan összeroncsolt férfit. — Hátha az ingen is van zseb — gondolta. Az ilyen sportingekre zsebeket szoktak varrni. — Lehajolt. Megborzongott, amikor a vékony zefiringen keresztül érezte az áldozat testének hidegét. — Mintha valami lenne a zsebében. Igen, nem téved. — Óvatosan belenyúlt a zsebbe. Vékony, négyrétre hajtott papírt húzott ki. Széthajtotta. Nehezen betűzve olvasni kezdte az egyenletes sorokat. »Pontosan éjfél után fel órával várj a megszokott helyen. Azt a teherautót, melyiknek jobboldali indexe jelezni fog, állítsd meg. A többit megtudod a vezetőtől. Frédi.« Érdekes, hogy ékezetet sehol sem tett Frédi. Végigjárta a kamrát, alaposan megnézett mindent; hátha a dulakodás helyén talál valami nyomot. Semmit sem talált. Kiment, és becsukta az ajtót. A talált kalapot magával vitte. Menet közben megnézte a kalap belsejét. R. V. monogramot látott benne. A földszinti bejárati ajtónál megállt, és ott várta meg Cselei megérkezését. Kocka részletesen beszámolt a reggeli eseményekről. Az alezredes figyelmesen hallgatta. Bementek az intézet vezetőjéhez. — Főorvos elvtárs — kérdezte az alezredes —, adtak valakinek engedélyt Vildmann megvizsgálásához? — A magam részéről senkinek — válaszolta a főorvos —, de azonnal megkérdezem az ügyeletest. Felvette a telefon- kagylót Tárcsázott Pár perc múlva egy fiatal, fehérköpenyes orvos lépett be. Bemutatkozott, és szolgálatkészen nézett az intézet vezetőjére. — Mondja, kolléga, adott ön engedélyt valakinek, hogy a kettes kamrában levő hullát megvizsgálja? A fiatal orvos rövid gondolkodás után válaszolt — Igen. — Kinek? — kérdezte élénken Cselei. — A rendőrség életvédelmi osztályáról volt itt egy rendőrorvos. — Hogy hívják? — Én bizony nem jegyeztem meg a nevét — felelte a fiatalember. — Csak úgy beengedte? — Felmutatta a rendőrségi igazolványát — Egyenruhában volt? — kérdezte Cselei. — Nem. Polgári ruhában. Ha jól emlékszem, homokszínű ballonkabátot és kalapot viselt, meg barna orvostáska volt nála. — Szabadna egy kérdést? — szólt közbe Kocka. — Tessék — fordult a főhadnagy felé az ügyeletes. — Próbáljon jól visszaemlékezni az arcára. A fiatalember keresztbe rakta a lábát, térdére könyökölt, és állát tenyerével feltámasz-! tóttá, úgy gondolkodott. — Ha jól emlékszem —i mondta egy kis idő után — szegletes, markáns arca, barna: szeme, erős fekete szemöldöke! volt. Bár folyton mosolygott,! fogait nem láttam. Egy feltűnő! volt rajta. A normálisnál hosz- szabb ujjai voltak. Kocka az alezredesre nézett. — ö volt az! — majd az; ügyeletes felé fordult: — Kő-! szőnöm szépen. — Elmehetek? — kérdezte a fiatalember, és felállt. — Igen — felelte Cselei. Ök is elbúcsúztak, és vissza-: mentek a hivatalba. — No, Kocka — szólt nevet-; ve az alezredes. — Most hogyan látod a dolgokat? — Már világosabban — fe lelte a főhadnagy. — Meggyőződésem, hogy a huüakamra; reggeli vendége Frédi barátunk volt. Azt is tudom, hogy! mit keresett. A levelet. Nyíl-: ván rájött, hogy hiba volt a levél megírása, és el tüntetni. Ebből viszont az következik, hogy ő végzett Vildmann-nal! — vette át a szót az alezredes.; — Ügy látszik — felelte a: főhadnagy —, de vajon miért — kérdezte aztán. ■= Folytatjuk. — 600 ezer forint értékű könyvet vásároltak megyénk falvaiban az első negyedévben (Tudósítónktól.) Megyénkben a falvakat és a járási székhelyeket — Siófok és Fonyód kivételével — a földművesszövetkezetek boltjai látják el könyvekkel. A járási könyvesboltok egyre gazdagabb választékkal állnak a vásárló közönség rendelkezésé* re. Kevés olyan falu vagy puszta van a megyében, ahol ne volnának jelen a járási könyvesboltok megbízottai, a könyvbizományosok. Több száz bi- zománvs terjeszti a könyveket. E munkánál? napról napra jelentkeznék eredményei. Az idei év első negyedében 600 ezer forint értékű könyv talált gazdára a falvakban. Ez a szám a múlt év első negyedéhez viszonyítva 160 000 forintos emelkedést jelez! A legjobb munkát a barcsi és a csurgói járási könyvesbolt vé- akarta^gezte, itt a múlt évivel szem* ben kétszeresére emelkedett a forgalom. A mezőgazdasági könyvek hónapjában — februárban —> 92 ezer forint értékű mezőgazdasági szakkönyvet adtak el öldművesszövetkezeti könyvesboltok.
