Somogyi Néplap, 1960. május (17. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-31 / 127. szám

Kedd, 1960. május 31. 3 SOMOGYI NÉPLAP KÉSZÜL A KERTHELYISEG Ha az idő megengedi, né­hány nap múlva megnyílik a Kilián György Ifjúsági Ház kerthelyisége. Az udvart tár­sadalmi munkában hozták rendbe a város fiataljai. Igen sokat dolgoztak az ifjúgárdis­ták, de számottevő segítséget nyújtott a gimnáziumok, a Textilművek és a többi üzem KISZ-alapszervezete is. A kerthelyiség átalakításának tervét Veres Emőke készítette, ő irányította a munkát is. Az udvar nagy részét beborító pá­zsitból igen hatásos, modern vonalú virágágyak emelked­nek. ki. Munkaidő után egy kis kertészkedés. Veres Emőke, Szabó Ibolya és Szabó Gizella elülteti a virágokat, Az Asztalosipari Ktsz fiataljai azonkívül, hogy elkészítették a vü- lanylámpák felszereléséhez szükséges faékeket, még földmunkát is végeznek. Női tanácstagok értekezlete Marcaliban (Tudósítónktól.) A Marcali Járási Tanács a minap értekezletre hívta össze a községi és járási női tanács­tagokat azzal a céllal, hogy megbeszéljék, milyen feladat vár rájuk társadalmi fejlődé­sünk jelenlegi szakaszában. Nádor Zoltán, a járási ta­nács v. b. elnökhelyettese tar­tott vitaindító beszámolót. Ar­ról beszélt egyebek között, hogy milyen szerepük van a nőknek a béke megvédésében, a községfejlesztésben, a szociá­lis és a gyermekvédelmi fel­adatokban, az iskolai oktató­nevelő munkában, a termelő- szövetkezetek megszilárdításá­ban. A hozzászólók beszámoltak munkájukról. Virág Sándorné sáripusztad tanácstag a ci­gánygyerekek beiskolázásának sokrétű problémáival foglal­kozott. A hosszúvízi Suszter Lajosné és Takács Andrásné, a marcali Vörös Csillag Tsz ala­pító tagja azt hangoztatta, hogy bár tsz-ükben többségé­ben nők dolgoznak, ők végzik a munkák oroszlánrészét, a ve­zetésből mégsem kapnak sem­miféle részt sem, sőt még bí­ráló megjegyzéseiket sem tű­rik a férfiak. Dr. Berták Fe- rencné a böhönyei nők felvi­lágosító és egyéb tevékenysé­géről számolt be. Dr. Szőcs Sándorné a gyermekvédelem módjairól beszélt. A női ta­nácstagok feladatairól szólt még Böröcz Imréné, a járási nőtanács titkára, Szabó János, a járási pártbizottság osztály- vezetője és Papp Ferenc, a já­rási tanács v. b. elnöke. Nyikolai Osztrovszkij az NDK egyik legnépszerűbb írója A Német Demokratikus Köztár­saságban 19-szer adták ki Nyiko- laj Osztrovszkij »-Az acélt meged- zik« című regényét. A sajtó köz­véleménykutatása szerint Nyiko- laj Osztrovszkij az NDK ifjúságá­nak egyik legnépszerűbb írója. Befefeződött a páriokiatási év a csurgói járásban (Tudósítónktól.) Fegyelem, a tavalyinál több hallgató, több tanfolyam jel­lemezte az idei oktatási évet a csurgói járásban. A Marxiz­mus—leninizmus kérdései tan­folyamot a gyékényesi MÁV- nál, a járási tanácsnál, a rend­őrkapitányságon és Somogy- csicsóban hallgatták meg, húsz alapszervezetben az Időszerű kérdések tanfolyamát végez­ték el. Az oktatásnak ez a formája nemcsak az üzemek­ben, a ktsz-ekben volt nép­szerű, hanem a termelőszö­vetkezetekben is. Egyes helye­ken, így például a Csurgói Napsugár Ktsz-ben és Pogány- szentpéteren nagy gonddal ta­nulmányozták a VII. párt­kongresszus anyagát. Az ok­tatás hatására több párton kí­vüli hallgató kérte felvételét a pártba. Az előadók általában jó fel- készültségről tettek tanúságot. A járási pártbizottság hét pro­pagandistának oklevelet, töb­beknek könyvjutalmat adott át. Százötven Tanúja voltam annak a tár­gyalásnak, amelyen a Kaposvá­ri Faipari Vállalat ötéves fej­lesztéséről volt szól. Máskor is hallottam már tervezőket és megrendelőket beszélni arról, milyen legyen az új vagy kor­szerűsítésre váró létesítmény. Ez a tárgyalás azonban mind­egyiknél különb volt. A Faipari Gyártásszerkeszté­si Iroda Budapestről jött fiatal mérnöke ott ült az asztalnál egy kicsit fáradtan és porosán. Egyre érvelt, mindig heveseb­ben vitatkozott: — Tehát — kérdezte végül is — mennyit tud áldozni a tanács a Faipari Vállalat fejlesztésé­re? A vállalat igazgatója nem tudott biztosat mondani. — Kérem — mondta határo­zottan a mérnök —, ahhoz, hogy a vállalat technológiai tervét elkészítsük, a következő feltételekre van szükségünk: Tudni akarjuk, hogy milyen a vállalat fejlesztési terve. Mert nem tervezünk meg hűbeleba- lázs módjára egy üzemet úgy, hogy ha tíz év múlva fejleszte­ni akarják, akkor bontani kell­jen azt, amit öt év alatt felépí­tettünk. A most építésre kerü­lő részek illeszkedjenek bele a távlati fejlesztési tervbe. Az­tán mondják meg a beruházási összeget, s végül döntsék el, mit akarnak a jövőben gyár­tani. A tervet eszerint kell el­készítenünk. Ezek a sötét, ned­ves épületek itt— mutatott a jelenlegi üzem alaprajzára — nem alkalmasak korszerű bú­torgyártási eljárás bevezetésé­re... Sok minden! mondott még idősebb társával együtt, de mondott a vállalat és a megyei tanács képviselője is. Percek alatt olyan parázs vita kereke­dett, hogy élvezet volt hallgat­ni. A mindenre kiterjedő be­szélgetés már ott tartott, hogy a sokfelé járt, sokat tapasztalt két. budapesti tervezőmérnök véleményét figyelembe vették a dolgozók: azaz a lakosság nem idegenkedik az új bútor­típusoktól, legfeljebb a Bútor­értékesítő Vállalat, amely kikö­téseket tesz a faipari üzemek­nek, mert egy kicsit fél az új típusoktól mondván, nem fogja megvásárolni azokat a közön­ség. Sohasem jelen időben, mindig jövő időben beszélnek a bútorértékesítőnél. Nem is csoda, hogy únják már a sok kikötést a faipari üzemek, és lehet, hogy nincs messze az az idő, amikor a gyárak nem a kereskedelem igénylése alapján dolgoznak, hanem a kiállító­termek számára. Ott az üze­mek tetszés szerint kiállított olcsó és modern bútortípusai között kedvére válogathat majd a vásárló. Mert jól meg­jegyzendő, a régit ki kell cse­rélni az újjal. A Kaposvári Fa­ipari Vállalatnál is! A három­ajtós szekrények lassan régi és drága bútordarabok lesznek, már nem is igen illenek be a modern lakásokba. Tehát itt is szakítani kell a régi formák­kal. De nemcsak a bútortípus­ban, hanem az előállítás mód­jában is! Mert — mondták a tervezők — a kaposvári válla­lat 220 óra alatt készít el egy fényezett hálót. Bármennyire eredményesen dolgozott is, bár­mennyi nyereséget osztott- is a múlt évben az üzem, a 220 óra megdöbbentően sok. Manufak­turális, korszerűtlen módsze­rekre utal. Úgy láttam, a vállalat igaz­gatója — bár az elmondottak nem voltak éppen hízelgőek vállalatára — mosolygott, gyakran bólintott helyeslőén, mondva: egyetért és örül an­nak, hogy keresik a termelé­kenyebb munka útját. Azt mondta a fiatalabb mér­nök: — Ha most a fejlesztéssel új technológiai eljárást vezetnek be a vállalatnál, a gépek se­gítségével a 200 órát 150-re csökkenthetik. A polichisztor- fényezéssel annyi szekrényt le­het egy perc alatt fényezni, mint kézzel 48 nap alatt. Szé­dítő technika! Érdemes tehát fejleszteni a műszaki színvona­lat? Érdemes! Megéri! — he­lyeseltek valamennyien. A vál­lalat igazgatója — lehet, hogy mentegetőzésként — közölte, hogy nekik egy valamikor ré­gen szerkesztett műszaki sza­bályzathoz kell alkalmazkod­niuk. Erre csak annyit mondott az idősebb pesti tervező: — Nézze, elvtárs, én tudom, hogy a régitől nem olyan könnyű megszabadulni. Egy kicsit min­dig tartunk az újtól, ezt már az anyatejjel szívtuk ma­gunkba ... — Később, amikor átmentünk a megyei tanács tervosztályára, ehhez még any- nyit tett hozzá: — Azt kellene megérteni, hogy a régi gyár­tási mód csak addig törvény, amíg nincs helyette jobb, újabb. Különös, hogy itt még 25 mm-es bútorlappal dolgoz­nak, másutt már rég 20-assal. Ezen a tárgyaláson mindösz- sze annyit határoztak el, hogy termelékenyebb munkával, az üzem fejlesztésével akarnak el­készíteni 4500 fényezett hálót és több kis bútort. Ennek tech­nológiai tanulmánytervét jú­nius 15-ig elkészítik. Mégis nyomot hagyott bennem a ta­nácskozás. Talán annak örül­tem, hogy olyan derék terve­zőmérnökökkel találkoztam, akik nem bocsátkoznak fele­lőtlen tervezésekbe, érzik: gaz­dái a nép pénzének. Azt hi­szem, azonban, inkább az lel­kesített, ami a tárgyalás után a szakembereket is: a műsza­kilag fejlettebb gyártástechno­lógia, a termelékenyebb mun­ka kialakításának nagyszerű érzése. Az járt eszemben, hogy a két mérnök városról városra utazik, és a párt határozatai­nak szellemében mindenütt csatát nyer a gazdaságosabb munka javára. Milyen jó len­ne, ha gyakrabban jönnének! De hiszen nekünk is vannak mérnökeink. Törjék a fejüket ők is, amikor a műszaki fej­lesztési tervet elkészítik. Ta- pe.sztalta-e már valamelyikük, milyen diadalmas érzés egy­szer is legyőzni a régit? A két mérnök elutazott, de nekünk is a nyomdokukban kell járni. Napról napra küzdeni a gaz­daságos munka kialakításáért, a Faipari Vállalatnál és má­sutt is megragadni rá minden kis lehetőséget. Élni vele ... Szegedi Nándor Hafarszemle után labor* A dús termést ígérő határ­ban éppúgy elgyönyörködik az arra vetődő ember, mint az a bizottság, amely jó gazdához méltóan alig egy-két héttel ez­előtt végigjárta a Tabhoz tar­tozó földeket, s megvizsgálta, hogyan fejlődnek a vetések, BERKESI ANDRÁS « (43) :: ü ! milyenek a kapások, nincs-e parlagon heverő föld. A ha­ji: társzemle nyomán tiszta kép Kérem, hogy a húst csak félig retnék mindent tudni Feri bá-:da'*a*5a^t a községben folyó süssék át. És hozzon valami csiról. 5mezogazdasagi munkákról. Mit ... . . .. ... .. ....... . _£?rmitat f>7. a mártást is meg egy üveg sort..: — Parancsára — hajtotta meg magát a pincér, és siet­ve távozott. — Kenyeret tetszik? — mo­Éva elment. Végigsétált az — Nekem se — kacsintott a solyodott a férfira Éva. asztalok között, odament az lányra a gyermek arcú férfi. —, igen. kérek egy szeletet! újonnan jött vendégekhez, s A lány nyakába akasztotta a Mi újság, kislány?^ _ mosolyogva kínálta a kényé- kenyeres kosarat, és újból ki- — E&y katonatiszt civilben gyox. rét. Majd eltűnt a konyhaajtó ment az étterembe. A szőke, kereste ^ Vildmannit. Záróra Ahogyan parancsolja, mögött. Letette a kenyeres ko- jóképű fiatalember már nem után találkozom vele. — Mxg nem zavarom magat. sarat, és bement az irodába. ülj; az asztalnál. Éva érdeklőd- a lány beszélt, a kenyeret _ az — Nem mondom, hogy örü- — Gabikám — mosolygott a ve körülnézett, de nem látta asztalra tette. Nagy pénz- jgjj a találkozásnak, de köteles- könyvelőre -, megengedi, sehol. Kevesen voltak, csak a “ De^lefSon ^rnnek tartom, hogy eny­nyit megtegyek Feri bácsi am­az lékéért.:: Lassú léptekkel sétálták néptelen Váci utcában. — Hova menjünk? — for-^ dúlt a lány felé a férfi. — Tudja mit? Üljünk be egy? taxiba, és menjünk fel a la­kásomra. Nem valami jól ér­zem magam, és fáradt is va-1 Del bárhelyiségben volt nagy a ismeretlen, és egy ötven fo­rintossal fizetett. A lány na­gyon lassan számolta a vissza­járó pénzt, és közben hallgat- kezve megállt. Soós intett egy arra haladó? mutat ez a kép? A 3437 holdas határ szép összképét csupán hat hold par­lagföld rontotta el. A földren­dezéskor történhetett valami tévedés vagy félreértés, hogy a tulajdonosok — akik távol élnek a községtől, és az előző években is meglehetősen elha­nyagolták ezt a területet — nem vették birtokba ezt a föl­det. Ez pedig így nem marad­hat — határozott a község és a két szövetkezet vezetősége. In­tézkedtek, mégpedig gyorsan és helyesen: négy holdat a Kossuth Tsz-nek, két holdat taxinak. A gépkocsi erősen e§y egyéni gazdának ad­atok át hasznosításra. Néhány S nappal a szemle után az új gaz­dák már eltüntették a hanyag­ság utolsó nyomait is. Nem tót Éva bemondto a címet tovább a szép határ ké­tot. t. „a bemondta a címet, es^pét a gazdátlan föld_ beült a kocsiba. A fiatalember hogy telefonáljak? . ,, .. — Tessék, Éva. forgalom. A lány leült a pin- nem mondhattam el. A lány tárcsázott. Várt egy cérek asztalához, és vágyódva Helyes — mosolygott kis ideig. hallgatta a zenét. Most jóked­— Halló..: kérem a doktor VŰ volt, és szerette az életet urat... — Amíg várt, elővett egy Szeretett volna ő is táncolni, cigarettát, és rágyújtott. — vidáman, felszabadultan. Halló... Éva beszél. Édes, hát Fél óra múlva megjelent az to a férfi utasítását, még nem jössz?... Nagyonsze- étteremben egy magas, mar- — Tudd meg, hogy kicsoda, retnék veled beszélni. Csacsi káns arcú férfi. Sötétszürke Ha érdekes, hozd el hozzám, voltam, hogy összevesztem ve- felöltőjét, kalapját beadta a Mégpedig úgy mutass be, mint led. Igen... belátom... neked ruhatárba. A tükör előtt meg- Feri kezelőorvosát. Világos? Deül't a kocsiba. A íiatalemberjj, Becsülettel végezték munká- volt igazad... Bocsáss meg... állt, megigazította csíkos nyak- Nem felejted el? A rendelőm szintén. gjukat a tabiak. A kalászosok Nagyere... Jössz? Igazán ked- kendőjét, .megfésülte csillogó címét tudod? —Mondja csak _nézett ér-*ícielé.gít°en fejlődnek. A pil­v es vagy. Szervusz... Csókol- szőke haját. Egy hanyag moz- — Nem — felelte a lány. rtoklödve Éva CoSc, felé_ ma-S^?8“8 takarmányokat toka­iak drágám. — Letette a kagy- dulattal leseperte válláról a — Persze, persze nem is tud- ^ .______£ szálták. A gyümölcsösök, a l ót. - hajszálakat, és kényelmes, ha- hatod. Csak a telefonszámomat ga 1Qkona Feri bácsinak/ ^kertészetek jól ápolva, gazdag — Ej, ej, Évikém — moso- tározott léptekkel besétált az adtam meg. No, mindegy. Kert — Igen, a nagybátyám. DeJ(termést ígérve néznek a nyár lyodott el az idős könyvelő, étterembe. Az egyik sarokasz- utca 4. Nem felejted el? évek óta nem találkoztam ve-£elé' a növényápolási akit kisfiús arca és gyermeke- tolnál foglalt helyet. _ Fehér _ Nem _ válaszolta a lány. le. Ucyanis én nemrégen iö‘j*mUnkak folynak- sen vékony termete miatt min- mgmanzsettaja felujjnyira ki- Látta, hogy a pincér közeledik, a, - S A szépnek ígérkező termés ......................... oHäHö ™ lem tosza Moszkvából, o pedig* azonban veszélyben van. Ez a ^ a__________ évekig külföldön .élt.. ^veszély különösen a Győzelem t eköves pecsétgyűrű. Felvette “ " ' ^ az étlapot, és belemerült szem- __ Engedje meg, hogy bemu- tolesebe. ^ Bal kezevel néha tatkozzam — nyújtotta a kezét hatrasimitotta haját, látszott, a fiatalember. — Soós László, hogy megszokott mozdulattal vezérkari százados vagyok. — Sónyi Éva — mosolygott rv . . A pincér odament, és szol- a lány. — Már azt hittem, Csak vigyázz, Évikem gálatkészen megállt. Az idegen hogy nem vár meg. lehet konyakot rendelt és sültet. — Dehogynem — szabadko- — Várjon kérem — szólt a zott a férfi. — Akár hajnalig Neked sem? távozni akaró pincér után, — i* várton volna magára. Sze­— Nem — válaszolta a lány. le. Ugyanis én nemrégen _átta, hogy a pincér közeledik, öenki csak Gabikáimnak szólít, látszott sötétkék zakója alól. A eltette a borravalót, és moso- Azt suttogták róla, hogy vala- f®rfi ujján megcsillant a feke- lyogva távozott, mikor hajtó volt az ügetőn, trfrKv«: nwtnvfírfl rvu™++o — Ja, a szerelem, Gabikám, nagy dolog.. ä — Ez újabb? — Nem, nem — nevetett lány. a teszi.------0 ívuiunuseri a Cryozeiem — Értem — mondta a lány jj Termelőszövetkezetet fenyege- s ujját ajkához emelve intett,g?', Tuc*valev°>. hogy ez i ’eig w— A Í»ta*«!a»a£!55í". •£ először nem értette, hogy mit: mert a férfiaknak nem hinni. jelent, aztán rájött, hogy a; lány rum akar a gepkocsiveze-j tő előtt beszélni. Szótlanul ül-; tek. — Folytatjuk —■> ímás után következtek a fel­adatok, de most már c: zctor­ziódnak, és mind több oldalról t kémek munkáskezet " tenni­valók. Ez az az idő. °mikor tnem lehet felelőtlenül rélre- múzódnia senkinek sem Miért »említettük a Győz-lem -ne­lőszövetkezetet? Azért, mert itt már most, a növényápolás kezdetekor problémák mutat­koznak, pedig a szövetkezet az­zal indult, hogy megmutatja, helytáll akkor is, ha az 530 hold szántó megművelése mindössze 96 tagra vár. Meg­feszített, becsületes munkával. helyt is lehetne állni. Félreér­tés ne essék, most nem azok­ról — többnyire fiatal tagok­ról — akarunk szólni, akik cél­tudatosan végzik munkájukat,- hanem az öregebbekről. A szö­vetkezet felosztotta a kapás­növényeket tagokra, s bizony jócskán szerepel a névsorban idősebbek neve is. A 98 tag közül 28 kért öregségi járadé­kot, s ezek a koron túl lévő* de dolgozni többnyire még bí­ró emberek egyszerűen nem mennek, hogy a rájuk eső fel­adatnak eleget tegyenek. Véle­ményük: »Megmunkálom a háztájimat, megkapom a jára­dékot, megélek én abból.« S mit mond az elnök, Azért Jenő? »Sokat beszéltünk velük, de eddig még hiábavalóan. Pe­dig igazán nem nagy az a te­rület, ami rájuk esik. Kikelt a napraforgó, itt a kaszálás, a gyűjtés, a kukoricaekézés — még felsorolni is elég —, és nincs elég munkaerő.« Az a véleményünk, hogy munkaerő van, de ezek az em­berek minden felelősségérzet nélkül visszahúzódnak a kö­telezettségek elől. Mert aki el tudja látni háztáji gazdaságát úgy, hogy abból megélhetésre, sőt talán még piacra is jut, az bizony megművelhetné a szö­vetkezetnél ráeső területet is. S mikor azzal indokolja a munkától való menekülését, hogy megél a járadéki:—' min­den bizonnyal megfeleli-zik arról, hogy ezt a járadékot az államtól kapja, s amíg van munkaereje, felelősséggel tar­tozik a szövetkezet sorsáért, gazdálkodásáért! Dús termést ígér a tabi ha­tár — ezt állapította meg a szemle. Nem szabad tehát meg­torpanni és veszni hagyni az eddigi eredményeket. Vörös Márt«

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom