Somogyi Néplap, 1960. május (17. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-28 / 125. szám

SOMOGYI NÉPLAP

6

Szombat, I960, május 28.

Tizennyolc különböző származású, többségében harmincon aluli leány, fiatalasszony, anya más-más iskolai végzettséggel, politikai képzettséggel. Van köztük adminisztratív dolgozó, gépíró, felelős beosztású, önálló előadó, párttag és párton kívüli. Családi körü'mé nyeik azonban némikép hasonlók: általában egy gyerek

nagymama csak egy-kettőnél van, de ez nem akadályozza meg őket abban, hogy valamilyen megoldást találjanak, ha esténként szórakozni akarnak menni. Életmódjuk tipikusan »■tisztviselőnői«, nem jobb és nem is rosszabb, mint a hasonló nagyközségek hivatalban dolgozó nőié. Munkaidejük is szabályos, közszolgálata csak kettőnek van, általában hetenként kétszer, a többi öt órakor mindennap leteszi a tollat.

— Igen, de aztán jön a vacsorakészítés, mosás, egyéb házimunkák gondja — támadnak rám.

— Tudom, magam is tapasztaltam. De azért szórakozásra is biztosan jut némi idő. Mit tartanak a legfontosabb eszközöknek kulturális igényeik kielégítésére?

— Rádió, könyv, mozi — szedik fontossági sorrendbe.

— Maradjunk az elsőnél. Mit hallgatnak legszívesebben?

— A Szabó-családot — szinte egyszerre mondják —, az Ifjú Figyelő műsorát, a gyermek* neveléssel kapcsolatos előadásokat, a rádiójátékokat és a színházi közvetítéseket. Meg persze a zenét Hogy mit? Szívküldit, magyar nótákat, operettmuzsikát. Valaki könyHogyan művelődnek, szórakoznak a Marcali járási Tanács nődoigozói?

nyebb operát is említ. Egy fiatalasszony televízióval dicsek- sz’k, amelynek minden műsorát — ha szabad ideje van — egyelőre válogatás nélkül megnézi.

Tehát, mondhatnám, a rádió a 'egfőbb női szórakozási és művelődési eszköz. Titka: ha’l- gatásával egyidejűleg horgolni lehet, meg hímezni gyönyörű párnákat, térítőkét.

Tudva, hogy a szakszervezet könyvszekrényének zárja be- roz=dásodott a »-nagy érdeklődéstől«, szinte félve teszem fel a következő kérdést:

— Kedvenc íróik?

— Jókai. Mikszáth nevét említik legtöbben. Maupassant, Móra Tolsztoj, Móricz, Gorkij művei hangzanak még. Általában havi egy könyv; három közülük nem olvas rendszeresen. Érdekes hogy egyikük fiatal, sok szabad idővel rendelkező lány. Aztán egyszerre mondják Charlotte Bronte Jenna Ayra című regényét többen is Kiderül, hogy a legutóbbi nők napján több nőt ezzel ajándékozott meg a tanács vezetősége. A többiek más könyvet kaptak. Egy fiatalasszony Sző- nyi Sándor Álarcos istenek című regényét dicséri lelkesen.

Ezen felbuzdulva megkérdezem:

Idejében figyelmeztetett a hibákra

a műszaki vezetők első negyedévi értekezlete

E héten tartották meg első negyedévi értekezletüket az ipari üzemek műszaki vezetői Az elvégzett munkáról Somogyi József tájékoztatta a részvevőket, majd Perjési Ferenc, a megyei tanács ipari osztályának főmérnöke vállalatonként elemezte az első negyedév műszaki munkájának eredményeit és hibáit.

Rámutatott egyebek között, hogy a Patyolat, amely veszteséggel zárta a múlt évet, az idén már az első negyedévben nyereséget ért el. Ez a műszaki vezetést dicséri. Még a vállalási határidőket kell csökkenteni. Ennek ösztönzésére az ipari osztály ezer forint célprémiumot tűzött ki.

A Csurgói Faipari Vállalatról szólva megjegyezte, hogy növelni kell a szárítóhely kapacitását. Megfelelő nedvességtartalmú bútorlapokat es parkettet kell gyártaniuk a jövőben. Megemlítette, hogy a nemrég beszerzett melegprésnek néhány alkatrésze még mindig hiányzik, és a gép kezelését még nem ismerik a dolgozók. Az alkatrészek pótlására és a prés helyes üzem- beállítására ugyancsak célprémiumot tűzött ki az ipari osztály.

A Finommechanikai Vállalatról a többi között ezeket mondta: — Ha jobb lenne az összhang a vezetésben, gyorsabban haladna előre a vállalat. Fzt a műszaki revizió bizonyította. Hiba. hogv a Fi- notnn-'ecbnnikánál inkább csak megállapítják, mint ki’avhják |J a hibákat. A rossz ene^iasaz- ’ dáik^dás köverk*aT+4heu évente 60 P7er forint felárat fizetnek a DÁV-^ak. noha fázisjavító kondenzátorokkal me? lehetne ezt szüntetni. A kondenzá- önköitséeesökkentő hitelből is beszerezhetnék.

A Kefeiirpmnek sürgősen el ke" készítenie a svártasteebj-iaingiai előírásokat. Jó

lenne ha az int^zk^dá^it- m»g- velnsOocnT-s» rieembb fievel- me+ fr>T*a .'tar ínak F*s»akán- ké-»+ r>ct,r kazán 0Ő7« í- elege1

dő volna, az ellenőrök mégis m-'-''"-őt kazánt üzemben találták

A 5W*£/ívi'n'T.r r T

S7pmáf ha rnócV-^nt nem akikor lró+ írn'íc^aV

Ha P7 p1 fpr'Viv-tz-xlQgiqj fnJyp mpWzot p S*a,Tr'

ta.r+^v rrw^o1 5*vi-rvr

3 11 *31 r> + yaT*ó»~r»i ’ 1

Az 'erte’-nr’et

— augusztus 1-ig okvetlenül ki kell dolgozni a gyártmányok technológiáját. Igen fontos, hogy a vállalatok belső szervezeti felépítése szilárd legyen.

Szó esett a fejlődés személyi feltételeinek megteremtéséről is. A KGM hozzájárult egy általános gépipari esti technikum létesítéséhez Kaposvárott. Ez már az idén sok segítséget nyújt a szakemberek képzésében. Azonban fontos, hogy a műszaki vezetők és igazgatók is szerezzenek gazdasági, számviteli és pénzügyi ismereteket, hogy tisztán láthassák intézkedéseik gazdasági következményeit.

A fiatal műszakiakat az eddiginél jobban kell támogatni. Törődjenek többet fejlődésükkel. Persze (szerencsére kevés az ilyen) a fiatal mérnökök is illeszkedjenek be az üzem közösségébe, s az egyetemről kikerülve ne viselkedjenek úgy, mint akinek mindent szabad, mint akik nem akarnak törődni mások véleményével.

Az értekezlet megtárgyalva a vállalatok műszaki problémáit, idejében figyelmeztetett a hibákra. Azért elemezte első sorban a hibákat, hogv azokat észszerű, alanos műszaki íntázkedósekkel mielőbb kijavíthassák.

R. F.

— Máj magyar íróktól olvasott-e még valaki?

Egy kis szégyenlős csend után:

— Nem nagyon ismerjük őket.

— Megmondom őszintén, én nem szeretem a maiakat — így egy fiatalasszony.

— Olvasott valamit tőlük?

— Hát... nemigen — hangzik a bizonytalan felelet.

Érdekes. A járási könyvtárban többek között Tatay, Ter- sánszky, Bárány Tamás, Németh László, Thury Zsuzsa könyvei nagy olvasottságnak örvendenek. Tehát nem tipikus az említett jelenség Marcaliban.

A műit években több neves író is találkozott az olvasókkal a járási székhelyen, igaz, a tizennyolc közül senki sem ha'lgatta meg őket. Úgy látszik, a járási tanács nődolgozóit nem csapta meg a ma izgató kérdéseit tárgyaló irodalom szele.

— Mozi?

— Hetenként átlagban egyszer. — Hogy mit? Jobbára a vígjátékokat.

— Bár Fernandelt már meguntuk — kottyantja közbe valaki —, a háborúsat meg a tragikusát nem szeretjük.

— Hallgatnak-e ismeretterjesztő előadásokat?

— Nem érünk rá visszajönni este — hangzik kis szünet után.

— Legalább a lányok.

— Á, nem érdekel minket az ilyesmi. Ami érdekes, elolvashatjuk az újságban meg a Nők Lapjában.

— Eszerint rendszeres újságolvasók?

— Inkább csak a híreket futjuk át — vallják be —, de a Nők Lapját valóban tüzetesen elolvassuk. Az elmúlt napokban azonban a politikai rész is érdekelt — toldja hozzá egy fiatalasszony.

— Színház?

— Drága. Így csak az operetteket nézzük meg — hangzik az általános vélemény, aztán a további beszélgetésből kiderül, hogy az egyik vidékről bekerült gépírólány egyáltalán nem látott még játszani hivatásos színészeket.

— Egyéb szórakozás?

— Néha tánc a tiszti klubban, vasárnap délutánonként séta a családdal, egyikünk- másikunk a futballmérkőzésre is elmegy. Persze, csak ha kellemes az időjárás.

— Továbbképzés, tanulás?

— Az ősszel kezdem a gimnáziumot a férjemmel együtt

— dicsekszik az egyik előadó.

— Én most végzem a hetedik általánost — teszi hozzá a másik. — Alapfokú szemináriumra járok — mondják többen is.

— Társadalmi elfoglaltság?

Egy fiatafasszony jelentkezik, hogy a nőtanács járási bizottságában tevékenykedik. A többi hallgat, valaki az elfoglaltságra hivatkozik, az egyik lány enyhén megvonja a vállát

Az alábbi gondolatokkal szeretném lezárni ezt a kis beszélgetést, és egyaránt fordulok a hivatali pártszervezethez, szakszervezethez és az érdekelt nődolgozókhoz.

Ha megismernék, minden bizonnyal meg is szeretnék a mai magyar irodalom nem egy rendkívül szórakoztatva nevelő, hasznos ismereteket nyújtó alkotását. Néhány nap múlva kezdődik az ünnepi könyvhét, armkor módjuk lesz a járási tanács dolgozóinak is helyben válogatni a legújabb kiadású könyvek között, alkalmuk nyílik találkozni több neves magyar íróval. Használják ki ezeket az alkalmakat korunk irodalmának megismerésére is. A színházlátogatást is úgy kellene szívén viselniük az említett szerveknek, hogy alapos ismertetéssel, az érdeklődés felkeltésével minél többen vegyenek részt olyan drámai előadásokon is, amelyek a ma nagy problémáit vetítik elénk. És még valami: a bevezetőben említettem, hogy a járási tanács nődolgozói ugyanolyan tisztviselők, mint a többi hivatal beosztottai. Ez azonban csak bizonyos vonatkozásban igaz. Egy kicsit többnek kell lenniük, hiszen a járás legfőbb közigazgatási szervének hivataléban dolgoznak, és így munkában, világnézeti és politikai magatartásban, társadalmi tevékenységben többet várnak tőlük, mint az egyéb hivatalok dolgozóitól. Próbáljanak jobban — tudom, sok az elfoglaltság — bekapcsolódni a község társadalmi életébe a nőtanácson, a KISZ- en, egyéb tömegszervezeteken keresztül, hogy még nagyobb tekintélyt biztosítsanak így is az államhatalom járási szervének.

Paál László

Napsütésben K*

Teherpróba Kína leghosszabb hídján

Csengcsounál csaknem három kilométer hosszú vasúti hidat építettek a Sárgafolyó fölé. Eddig ez a népi Kína leghosszabb hídja. A napokban végezték el a szükséges teherpróbákat az új hídon. A próbák azt mutatták, hogy a híd megfelel

a célnak, s hogy a kínai hídépítők kitűnő munkát végeztek. A hetvenkét pilléren nyugvó hatalmas hidat kevesebb, mint két év alatt építették fel, fél évvel az eredetileg tervezett határidő előtt.

„ELEKTRONIKUS VILLAMOSVEZETŐ“

Negyedszázaddal ezelőtt adták át a forgalomnak a moszkvai Metro első vonalát. A szovjet főváros földalatti vasútvonalainak hosz- sza jelenleg eléri a 76 kilométert. A Metrónak 56 állomása van. Május 13-án próbajáratra indult az első vezető nélküli földalatti villamos. Az alábbiakban közöljük G. Procenko riportját.

... A kísérleti szerelvény elhagyta a kocsiszínt. Dübörögtek a váltók, s eltűntünk a föld alatt. Eleinte a vezető ezetett. Kisvártatva megszólalt a kísérleti csoport vezetője:

— Figyelem, bekapcsolom az automatát.

Kattogtak a relék, s a kapcsolótáblán jelzőlámpák villantak fel. Egyébként semmi különösebb nem történt. A szerelvény változatlan sebességgel haladt tovább.

s;,

Az önműködő villamos első j! kocsija elektrotechnikai labo- h->gy — ahol még nincs megi ratóriumra emlékeztet. Egészen behálózzák a mérőműszerek vezetékei. A többi négy kocsiban vannak az utasok.

Az automata vezérlőasztalán kigyulladt a Komszo- molszkája feliratú jelzőlámpa. Ehhez az állomáshoz közeledtünk. A vezető egyetlen kapcsolóhoz sem nyúlt hozzá. A szerelvény magától lassított, s zökkenés nélkül megállt. Húsz másodperc múlva pedig — pontosan ennyi idő kell az utasok beszállásához — magától elindult.

A vezetőfülkében nem hallatszik a motorzúgás és a kerekek kattogása. Csak a műszerek kattognak, ahogy ki- és bekapcsolják a motorokat. Az automata »elektronikus agya« a, pályától és a szerelvény súlyától függően önműködően szabályozza a sebességet. Egy másodperc alatt mintegy 2000 bonyolult számítást végez el, s döntését egy szempillantás alatt közli a végrehajtó automatákkal.

Magunk mögött hagytuk Növénykert, Novoszlobod- szkaja és Belorusszkaja állomást.

Ügy tűnt, mintha a műszereknek »szemük« lett volna, s állandóan látták volna a pályát. De nem, az automatának nincs »szeme«. »Emlékezetből« cselekszik. »Bemagoltatták« vele a pálya profilját, az állomások helyét.

A Krasznaja Presznya kocsiszín műszaki osztályának vezetője, aki szintén jelen volt a próbaúton, érdekes adatokat közölt.

— Az automata-vezetők se- 5 gítségével — mondottá — a jövőben egy percnél kisebb időközökben indíthatjuk a szerelvényeket. A Metro gyűrűjének átbocsátó képessége így egyszerre megkétszereződik.

Talán a 28-at

elérte a hőmé higanyszála, an kor egy nagyat fii kis ház táv ben megörökít tűk ezt a kép Horváth Irénkc zomszéd Rácsé légyéves Ildik inak és kedvcr kutyusának tár saságában élvez- e a napfényt. A vám tankönyv azért ott volt Irénke kezében de hogy mi vár- lorolt át a k*s- vny fejecskéjébe azt csak a tani néni tudná megmondani, aid délután bizonyé, ra számon kér e a másodikosoktól...

||$WH

£

A<z á'sífyhá tew&iteifáil

Hintázni jó?

H

ra kicsiknek tennénk fel e kérdést, tíz közül talán nyolcán legkedvesebb játékuknak vallanak a i.itát,

S bizonnyal ezt mondaná a Kaposvári Ingatlan, izzclő, Közvetítő és Felújító Vállalat festője is, akit hétfőn délután (május 23.) a Rákóczi tér 11-es számú ház tatarozásánál láttunk. Az utca felől meszelte a falat egyetlen szál pallón in- tázgatva. Amint ütemesen húzogatta le-fel a falon a mcsze- lőt, úgy hajladozott alatta le-fel a palló. Pedig — a vál'alat vezetőinek tájékoztatása szerint — a tatarozáshoz teljes műszaki felszerelést adnak, a »takarékoskodás« csak a munkások kényelemszeretetének következménye.

Könnyelmű takarékoskodás. Mert ami időt nyernek a nem megfelelő állványzat felállításakor, annak esetleg sokszorosát tölthetik el a kórház baleseti osztályán.

* * *

S minden kétséget kizáróan nagyszerű szórakozásnak tartják a hintázást azok a 18—19 éves legények is, akiket szerdán besötétedés után láttunk a Színház parkban.

A kicsik szüleikkel hazamentek már. Üres volt a játszótér, s a két kamasz hangos nyerítések közt hintázni kez 'ett. Később szédítették magulcat a forgón, majd megint a náluk sokkal kisebb testsúlyú kis emberek szórakoztatására készült apró hintákat nyikorgatták.

Legalább 15 percig »szórakoztak«. De nem tudom, arra gondoltak-e, hogy mennyi apróságot mennyi örömtől fosztanak meg, ha tönkreteszik játékaikat.

Utcákon át...

TJ teákon át, amerre járunk, sokfelé láthatunk olyan táblákat, melyekről bizony alig-alig tudnánk elolvasni az utca vagy tér nevét. S ha nem vagyunk kaposváriak, hanem a megye valamelyik községéből vagy éppen az ország egy másik tájáról utaztunk a városba, akkor egy-egy névtáblánál ugyancsak meresztgeth’tjük a szemünket, s végül is kénytelenek vagyunk valaki »bennszülöttet« megkérdezni, hogy: »Kérem, mondja meg, melyik utca ez itt?«

Néhány példa: a Bajcsy-Zsilinszky utca Kossuth Lajos utcai sarkán, a Kossuth Lajos utca végén, a József Attila utcában, a Szalma István utca elejével szemben (Bajcsy-Zs. u.), a Latinka Sándor utca páratlan oldalának végén és még sok más helyen olvashatatlan a felírás. (Látszik a régi szöveg is, s ez az új festéssel együtt valami olvashatatlan krikszkrakszot mutat. (Egyik-másik sarki jelzőtáblán olt van még a kerület római számmal jelölt száma is, holott ez a kerületfelosztás Kaposvárott már nincs érvényben.)

A városi tanácson korábban született egy rendelkezés, mely szerint ki kell cserélni a megrongálódott vagy más okok miatt olvashatatlanná vált utcanévtáblákat. Némely helyen kicserélték már, s szeretnénk, ha ez valamennyi utcában mihamarabb megtörténnék.

Szamárfül

T/ oitaire regényei-t olvastam. Fiég régi, kisformátumü

' kiadás, könyvtári könyv. A Candide-ból hiányzott egy lap — ez persze a könyvtár hibája: miért kölcsönöznek hiányos könyveket. Am ha a hiány eredeti okát kutatnánk, bizonyosan valamelyik könyvszerető családhoz vezetne el utunk, s ott látnánk, hogy a kisgyerek szívderítő vidámsággal játszadozik a könyvvel. Aztán elunja ezt a játékot, s nem kevesebb örömmel, mint az előbb, egyetlen oldal tartalmára specializálja magát a kicsi. Persze olvasni még nem tud, de »milyen édes, hogy mutatja az ujjával a betűket, ugye?« S az édesanyának vagy apának »nincs szíve« kivenni a kezéből.

Ez már nem a könyvtár hibája.

És nem írhatjuk a könyvtár számlájára azt sem, hogy a Voltaire-könyv lapszélein gyakorta találkoztam a szamárfüllel. (Még valamelyik általános iskolai tanítóm intelmei s~oktattak rá, hogy legyen akármilyen könyv is a kezemben, óvjam azt, de különösen tartózkodjam a lapok sarkának behaj- togatásától. Az ő megfogalmazása után hívtam mindeddig és azt hiszem, ezek után is csak így, szamárfülnek a könyvlapok betűrt sarkát.)

Egy fiatal lányismerősöm azzal mentegetőzött: »nem könyvtári«, amikor nemtetszésemet nyilvánítottam könyvének szamárfülével kapcsolatban. Sajátja. .Azon gondolkodtam, mit tehet vajon egy olyan könyvvel, amelyik nem a sajátja.

Mások szeretik az idézeteket. Voltaire-nek el kellet* tűrnie, hogy gondolatait aláhúzogassák vagy többé-kev*s''’ 'i!g- gőleges cirkálásokkál egy-sgy bekezdést megjelöljenek a margón.

Ez utóbbiak két okból nem tetszenek nekem: 1. Mert nem szeretem, ha akárki erőszakkal rám akarja tukmálni azt, ami neki tetszik, s tolakodó módon felhívja rá a figyelmemet. 2. És mert megint csak sajnálom a könyvet.

Ezt a kis írásomat vegyék vagy rosszalló fintornak a könyvrongálók, vagy komoly figyelmeztetésnek (ki melyikre reagál inkább). A figyelmeztetés nyomatékát pedig a könyvtár ama szabályzata jelentse, mely szerint kártérítést fizettetnek a könyvrongálókkal.

—vp—